Anya

Kira, az utolsó ovis anyák napján 

Anya....mennyi minden van ebben a 3 betűben. Mindenkinek mást jelent, mégis mindenkinek ugyanazt. A legszebb és legnehezebb feladat. Én, aki egybeforrtam az anyasággal. Kétszeresen is, teljesen másképp, mégis ugyanúgy. Mennyi kétely van benne és ugyanakkor mennyi ösztön. Mennyi éven át vártam rá és mégis olyan, mintha az a sok-sok év nem is lett volna. Mennyi lemondással jár, mennyi stresszel, mennyi munkával, mégis minden pillanatban mosolyra szalad a szám, ha a lányaimra gondolok. Mérhetetlen hálával tölt el az a tudat, hogy itt vannak. Persze vannak pillanatok, amikor eladnám őket két zsák rothadt krumpliért-ezt így szoktam nekik mondani :) közben meg csak nyuszipofával rámnéznek és olvadok, mint késen a vaj, bármilyen csínytevésük után. Sokan, sokféleképpen írtak már az anyaságról, gyönyörűen, mindent megragadva. Ha egy szóval szeretném megfogalmazni, nekem az anyaság a szivárvány. Minden színében pompázik és éppannyira nem létezhet eső nélkül sem és ragyogó napsütés is kell hozzá. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy rózsaszín habcsók az egész, mert sokszor vagyok fáradt, kialvatlan és biza jó lenne egy kis énidő. Igen olyan is van, hogy elgurul a gyógyszerem és bizony kivágom a magas cét. Mindketten öntudatra ébredtek mostanság, kemény akarattal és természetesen kétféleképp. Hihetetlen a másságuk, nem csak a külsőségeikben a jellemükben is. Szonja a kiskamasz, a saját szavával menci (menő), aki a világ minden kincséért sem húzna szoknyát, annál szívesebben baseballsapit, fekete cuccokat, most éppen gyönyörű loboncától akar megszabadulni, ha mégsem szigorúan csak copfban hordja.. Igazi számítógépguru, csak ámulom és bámulom, tanulok tőle, fejlett korát messzemenően meghazudtoló nagylány. Kira, az örök kicsi, akinek színben harmonizálnia kell szerkójához még a bugyinak is, aki szájfény és parfüm nélkül még az udvarra sem lépne ki, akinek haját még copfba fogni is csak könyörgések árán lehet. aki folyamatos mozgásban van. Az utolsó anyák napja volt az oviban, hihetetlen, emlékszem volt idő, amikor anyák napi műsort látva sírva fordultam ki és hitevesztettem kezdtem azt hinni, nekem már soha senki nem mond majd verset. Átélhettem, pontosan 7 alkalommal az óvodában, mindegyik szívbe markoló, lélekbevéső, sírós anya-pillanat volt, egyszeri és megismételhetetlen. Köszönöm...az égieknek és nekik, hogy engem választottak, igyekszem felnőni a feladathoz, minden erőmmel és szeretettemmel.

Szonja anyák napi ajándéka....

és levele