Érdekes felismeréseket tettem a héten, Arról már ugye írtam, hogy a lányok betegek, de ami a születésük óta még sosem fordult elő, az az, hogy Kira a betegebb, olyannyira, hogy szerdán még mindig lázas volt és valahogy nekem örök fóbiám ez a láz téma, úgyhogy vissza is galoppoztam vele a jó öreg doktor néninkhez. Ráhúzódott a tüdejére, így most már biztos volt, hogy mégis csak kell az antibiotikum. Ezzel már elő is állt a még soha nem volt helyzet, Szonja mehetett oviba, de Kira nem. Egészen inci-finci tökmag volt még amikor utoljára ilyen volt. Itthon együtt kettecskén. Ilyenkor mindig elgondolkozik az ember, hogyan éli ő meg a "második" mivoltát. Elő is jött visszatekerve a filmet, hogy ez egyáltalán nem volt véletlen, hogy jött ez a vírus és letarolta. Nekem is jó itthon, már a múlt héten megfogalmazódott bennem a gondolta, hogy kiveszek pár nap szabit, mert Szonja nekem szegezte a kérdést, hogy kit szeretek jobban őket vagy az öregeket, szíven szúrt már a feltételezés is, hogy ez egyáltalán kérdés neki és intő jel volt arra, hogy túl sokat dolgozom. Kira pedig most megkap teljesen, rácsodálkoztam az elmúlt két napban, mert olyan fontos dolgok fölött siklottam el, amit nagyon nem lett volna szabad. (mert valljuk be Szonja elnyomja őt, nem is kicsit). Ma pl döbbenten fordultam hátra, amikor kerestem valamit a szekrényben és odabökte, hogy ott van a jobb felső sarokban. Imádomm azt is, amikor hazaérve becsengetve a kapun ő elbújik az asztal alá, minden egyes alkalommal és amint belépek előugrik vigyorogva, hogy meglepetés! Nagyon-nagy harcos és értem is miért teszi, mert küzdenie kell a pozícióért, a legkisebb. Emiatt van kicsit elkényeztetve is, meg főként azért, mert mindenkit az ujja köré teker. A szabad akarat nála az első, nem, nem gondolok bele, mi lesz 10 év múlva, nekem sokkal, de sokkal több hajfesték, azt már most látom. Ő kötődik legjobban a nagyanyjához, a szeretethullámaival sokszor nem is tud az anyám mit kezdeni. Mert Kira mindent kimond, szemernyi mérlegelés nélkül. Nem kis meccseink vannak, nyelvet ölt, karba tett kézzel durcásan hátat fordít, de volt már földön fetrengős ajtórugdosásában kifutó hisztije is. Később meg ott a másik arca, a csimpaszkodó kismajom, akit át kell ölelni, puszilni kell, aki 100x is elmondja mindenkinek, hogy szereti, kivéve a "jendőjöket és doktojokat". Rengeteget énekel, mostanában egy kis dalocskát, amit vehetek jelzésértékűnek is: "én vagyok a kis egy, számok közt a jegkisebb, egy mancs két mancs nem kejj ide más, számoj vejünk kispajtás." Simlis is, a nyugodt nővérét kijátssza, mindig és mindenhol közben jót nevet a saját kis stiklijein, szeretem ezt a frivol létét is. Minden helyzetben szórakoztató és apró pici dolgoktól nagyon boldog. Ma engedtem ki először az udvarra a betegsége miatt, versenyt futott a kutyával, fel-alá és körbe-körbe rohangált, mint egy kis zabolátlan csikó, egy nagyon boldog kiscsikó. Minden gond nélkül kihúzza mind a száz centijét, hátraveti a fejét és kósza mosollyal közli, hogy "butuska vagy anya", mert mondjuk éppen megjegyeztem, hogy jó lenne az ebédet nem az asztal tetején ülve elfogyasztani. Jó ez az idő, amit most csak ő kaphat meg, amikor nem rohanunk sehová és amikor nincs a nagy itthon, aki éppen frusztrálja. Nekem meg nagy felismerés volt, hogy sokkal, de sokkal több idő kell, ami csak az övé és az enyém...erre oda kell figyelnem...nagyon. Az anyaság arról szól, hogy elfogadod, hogy kevesebb lett az időd és az
energiád. De nem fogyott el, bár néha úgy tűnik, hogy mégis. Arról, hogy
igyekszel hű maradni önmagadhoz. Ha ez odaveszne, milyen anya lehetnél?
A dolgok mindig változnak, függetlenül attól, mennyire szeretnénk, hogy
ne így legyen. Minden nap készíthetsz egy fotót a gyerekedről, és
minden nap idősebb lesz rajta. Ez tény. Szívszakasztó tény, de azért
tény. Szóval szakítsd le minden napnak a gyümölcsét. Nézd meg a
gyerekedet, mert ő tudja, hogy élje meg a szélsőséges szenvedélyek
rövid villanásait. Ha másért nem, azokért a pillanatokért érdemes élni.
Segít, hogy emlékezz rá, ha hagyod, hogy megtegye. Érezd magad
szerencsésnek, hogy egy darabig még melletted vannak.
2 megjegyzés:
:) hát én ezt most úgy megkönnyeztem így korán reggel :D Noémivel kapcsolatban szinte mindent úgy élek meg, ahogy Te Kirával - igen kevesebb lett a másra fordított idő, mert most Rájuk fordítjuk, de ennél jobb idő-befektetés nincs a világon ;)
Puszilom sokszor! :) Egyszer összeeresztjük Őket! Jó? :)
Jó :)
Megjegyzés küldése