Az a helyzet, hogy Kira annyira rákattant erre a Mikulásosdira, hogy éppen csak hazaértünk óvodából ő talpig ünneplőben, mert ugye oda is ment a piros ruhás nekiállt a csizmáját kisikálni, akkurátusan pontról-pontra, popistörlő kendőkkel :) Mivel túl sárosnak ítéltetett az oviba-suliba járós csimma, próbálták a dolog könnyebbik végét megfogni és a gumicsizmáikat megtakarítani. Ezek után kihelyezték az ablakba és nettó 5 percenként nézegették járt-e már a Mikulás. Khmmm én tudtam, hogy csak reggel volt, mert az itthoni Mikulás kicsit elhavazódott és az ajándékok a lakás különböző pontjain voltak eldugva zacskótlanul. Szonja elég hamar kidőlt, de Kira köszönhetően a délutáni szundikálásnak az oviba még éjféltájt is fel-felugrott megnézni az ablakot. Kezdett reálissá válni, hogy ez a Miku nem fog ideérni reggelre sem, mert belealszik a nagy készülődésbe sokkal hamarabb, mint a rá váró törpördög. Azért hajnaltájt sikerült látogatottá tenni az ablakot, megenni a csokit, meginni a kikészített tejet. Hajnal hatkor egy irokéz indián csatakiáltására ébredtünk, Szonja nem volt hajlandó füstjelekkel kommunikálni, hogy nálunk járt a Télapó. Begyógyult szemekkel válaszolgattam arra, hogy nem estek le a csomagok és a tej, amikor a Mikulás benyitott az ablakon, hogy ment ki a csomagokon keresztül és hogy zárta vissza.Mit mondjak teljesen megértem és teljes mellszélességgel támogatom, hogy a Mikulásnak csak egy munkanapja van egy évben, mert tényleg strapás ez a meló.... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése