Hát na, már a második adventi gyertya is ég a koszorúnkon, de én még az idei Mikulásdömpingről sem számoltam be. Pedig az idén igazán nem lehetett panasza a csajoknak ugyanis sikerült többször és több helyen találkozniuk a piros ruhással. Elsőként már másodszor a Diósgyőri Mikulásvonaton voltunk. Hát mit mondjak ez az ami soha nem okoz csalódást. Sikerült nyomot hagynunk még a múlt évről a krampuszokban, így az igazán vicces Zsámoly már pacsihaverként köszöntötte az én saját kis krampuszomat. Innentől kezdve Kirát nem is kellett figyelnem, csak a piros-fehér csíkokat, mert biztosra vehető volt, hogy ott lesz valahol a krampuszfiúval. Az idén külön produkciónak is részese lehettem, ugyanis volt merszük kiállítani a vagon közepére énekelni, egyöntetűen eldöntötték, hogy meg van bennem az x (a lábamban mindenképp). Szonja a Mikulásnál dobott egy hátast, ugyanis az megismerte és közölte is vele, hogy tavaly még ovis volt. Azt hiszem ezt a programot jövőre sem hagyjuk ki. Távirati stílusban ennyi, mert nem nagyon birok ülni, ma sikerült a seggcsontomnak (ok-ok farokcsont) közelebbi ismeretségbe kerülni a lépcső élével, ezen oknál fogva, ülni és feküdni nem tudok, azt hiszem ma denevérpózban alszom. Ma lopakodó harcisünként közlekedtem mindenben támaszkodva...a mai nap tuti nem lesz benne a top6-ban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése