2012. május 6., vasárnap

Van amit nem lehet szavakkal kifejezni...

Van, amikor az ember olyan szeretetpillanatokat kap, ami örökre bevésődik a lelkébe, ilyen volt a mai is. Arra ébredtem, hogy kétoldalt puszi csattan az arcomon és amikor kinyitottam a szemem két csillogó szempár és két mosolygós arc nézett rám. 
Aztán a lányok nagymamát köszöntötték, Szonjának odaadtam a virágot és még rá is kérdeztem, hogy tudja-e, mit kell mondani, természetesen a BOLDOG ANYÁK NAPJÁRA gondoltam, ő csak mosolyogva bólintott. Odaállt mama elé és a következőt hallhattuk: 
Szirom pereg
simogatja öreg kezed
piros szegfű, halvány rózsa
téged köszönt nagyanyóka!
Ez a négy kis szívből jövő sor, könnyeket csal nagymama ráncos szemébe. Én meg annyira büszke voltam erre a csöpp lányra, hogy azt ki sem tudom mondani. Örülök, hogy amikor nem az én védő burkomban van, akkor is ilyen emberek veszik körül, mint ezek az óvónénik, akik terelgetik-szeretik, akik ennyire figyelmesek, akiktől ennyit és így tanul és titokban tartja, amit kell, hogy igazi meglepetést okozzon. Szeretem őket nagyon, a két legjobb dolog az életemben ez a két pici lány, soha nem lehetek elég hálás értük. Anyává válhattam általuk.

Nincsenek megjegyzések: