Khmmm csicseregnek a madarak, zümmögnek a zümik, büdösödik a tornacipő, félreérthetetlen jele ez mindannak, hogy végre itt a tavasz és már nem is esik annyira rosszul a hétvégi óraátállítás. Kiscsaládunk azonban ismét kórház a város szélént játszik, mert nehogy már minálunk csak úgy simán menjenek a dolgok. Múlt hét szerdán Szonja és kéttucatnyi hasonkorú kötelező úszásoktatáson vett részt nem is tudom hányadik alkalommal majd hétévesünk fejfájással jött haza, ezt betudtam a buszocskázásnak, mert anyai ökörség révén ő sem bírja a buszt. A másnap reggeli hangnélküliséget és lázat már nem tudhattam annak. Betegszabi, mint azóta kiderült nem mi vagyunk az egyedüliek, sokkal inkább a sokadikak. Valami nyűves bacit szedtek össze. Ezek után szombaton a kis hölgyeményünk még kificomította a bokáját is. Mivel nem bírt lábra állni a sürgősségin kötöttünk ki. Bár elég sok vészhelyzetet néztem nem gondoltam ám, hogy rögtön komplett otvosteam vesz minket majd körül. Protekcióval nyomtunk egy 3 órás etapot, ami nekem már sok volt, de a lázas és fájós lábú kisbetegünk nagyon flottul egy igazi hősként vette a tortúrát. Szerencsére törés az nincs, de csúnyán kificamodott és zúzódott. Úgyhogy pár napja apjukkal bicepszre gyúrunk mert ölbe hurcoljuk borsószem hercegnőnket és 24 órás cselédként lessük a kívánságait. Azt hiszem lassan kezdi kicsit túlzásba vinni az ölbebaba szerepét. :)
1 megjegyzés:
Áldott Húsvétot nektek Lilim! ♥
Megjegyzés küldése