Az a helyzet, hogy a múlt hétvégénk valami szuper jóra sikeredett, a tavaszi születésű gyerekeknek hála, szülinapi partik tömkelege jut mostanában nekünk. Szombaton Szonja volt hivatalos osztálytársa hetedik szülinapjára, vasárnap pedig családilag. A szombati buliról nem sokat tudok, mert nem túl bőbeszédű a nagylányom, a vasárnapi ennél sokkal izgalmasabbnak ígérkezett. Ennek roppant egyszerű az oka, a hölgyeményeket egy fiatalember invitálta meg, nem különben volt érdekes az, hogy ez már egy 11. szülinap volt, nomeg a meghívottak is hason korú fiatalemberek voltak. Lányaim ezen oknál fogva tavaszi (be)zsongásba kezdtek és jött a már igazi nőcis "nincs egy rongyom sem" eposz, fűszerezve a "ruhámhoz nem megy ez a táska" "a hajcsatom nem elég csillogó" monológokkal. Egy pillanatra felmerült bennem, mi lesz akkor ha úgy 10 év múlva kell majd ugyanezt átélnem kissé hard core változatban. Meg kell mondjam a fiatalemberek is adtak jócskán magukra, ennyi parfümarzenált én még nem szagoltam, de még ezt is überelte az egy főre eső piramisnyi zselé a hajon. Szóval az én két gyomorkihűlésig beszélő jánykám az első egy órában lapított, mint hal a szatyorban, aztán pedig igazi nőként élvezték azt a helyzeti előnyt, hogy fejenként 5 fiú jutott rájuk.
Az idén először volt ám nekem márciusi ifjam (lányom is). Nagyon jó érzés volt látni, tudni, mesélni a kokárdáról, Petőfiről és mindarról ami ehhez kapcsolódik. Szabadság, szerelem. Az iskolában nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományokra és az állami ünnepekre, aminek én nagyon nagyon örülök.
Mivel Garami apukának még mindig nem sikerült új munkahelyet találnia, így általános nagy házalakításba kezdtünk. Háááááá nekem amolyan Déva váras a sztori, mert már hetek óta tart és mondjuk 10 perc amíg megtalálom a kv-t reggel, aztán rájövök, hogy a mikró be van dobozolva.Mivel én dolgozom mindent apjuk rámolt el, a csúcs az volt, amikor a vasárnapi leveshez csak villát találtam, A lányok is kivették a részüket a festésből, Kirának olyannyira sikerült,hogy a már kész falat stikában újrahengerelte, erősen rusztikus stílusban centi vastagon.
Tegnap estétől van egy saját bejáratú Tina Turnerünk is, Szonja előadásában vagy most megy át a gyerek fiúba és mutál. Komolyabban véve, valami csúnya bacit szedtek össze az uszodában és sorra dőlnek ki a gyerkők gyakorlatilag pár óra különbséggel. Doktornénink pihenésre ítéltette, ami egyébként rá is fér szerintem, de mondjuk én inkább a tavaszi szünetben csavarogva ezt jobban elviseltem volna. Természetesen húga is belázadt és minden mindegy alapon 5 percenként változatos betegségeket ad elő hipohonder jelleggel, egyetlen cél lebeg a szeme előtt, hogy ne kelljen oviba menni, holnapra az apja kontójára (én dolgozom) engedélyeztem neki is egy rendkívüli szünnapot. Amikor meghallotta, hogy ezt megbeszélem óvónénivel, bakkecskeként virágokat szedve és ódákat zengve rólam (ki másról) szökellt haza, tejbetökvigyorral. Apjuknak már nem volt ilyen őszinte a mosolya amikor közöltem vele, hogy mindkét csemetéje itthon lesz. :)
Remélhetőleg a saját bejáratú füles ma(n)cink elhozza már nekünk az igazi tavaszt, mert az illata és a napsugarai már ideértek.
Egy picike mosoly tőlünk. Szonja mesét ír:
- Kira szerinted mi legyen a címe?
- A kis hercegnő és a daliás herceg.
- Húúú Kira legyen inkább a címe a Napocska.
- Nem, csak azért mondod, mert azt sokkal könnyebb leírni.
(és a kicsi tudja vazzeg).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése