Változások

Nya szóval az egész úgy kezdődött, hogy cirka 22 órás buszocskázás után Bundi kb, 2 hétre visszatért a kiinduló bázisra. Mivel azt gondoltam én, hogy roppant elég volt már abból, hogy éjszakákon át félig kómásan járkál a  família, aminek az a vége, hogy Bundi a gyerekszobában köt ki, a két csibe meg mellettem és minden csontom érzem az ébredésnél, amik között olyan cirka 20 percek telnek el, mert Szonja pörög, mint egy zárlatos ventilátor, Kira meg tapad minden testrészével és bármerre mozdulok, követ, mint egy miniradar, ennek véget kell vetnünk. A ma reggel volt a pont az i-re, amikor is, akárhogy kúsztam-másztam az ágyon katonai kiképzőtiszti fókázással, folyton arra ébredtem, hogy Szonja lába a seggemben, Kira meg nonstop le akar smárolni. A fenti idillnek véget vetve kiókumláltam a haditervet.

 Miszerint Bundi kárpiatisztit, ami ugye nem szárad meg, ezen oknál fogva mindenkinek máshol kell aludni, leginkább jó lenne a helyén. Bundi önként és (majdnem) dalolva vállalta a feladatot, 16 év kemény munkája, de megérte. Szóval én meg irányítottam, hogy ezt az étkezőt oda, ezt a kanapét ide, a lányok ágyait amoda. A 4 évesnek megkapta rásegítő jelleggel a Hello Kittys ágyneműt, a kicsinek meg egész nap duruzsoltuk, hogy milyen jó fej a Minnie egér. Most pedig este 10 és annyira büszke vagyok magamra, mert mindenki az általam kijelölt helyen alszik, leszámítva Málna cicát, de ő renitens amúgy is. 

Ok-ok, ahogy a kép mutatja a csajok egy helycserést támadást csináltak, dehát ez legyen a legnagyobb probléma. A többik most persze mondják, hogy ühüm-meg aham, nem úgy megy az, de én pozitivan rákoncentrálok és igenis reggel az ébredéskor is ez a kép fog fogadni, nem-de! Mivel ennyire belejöttem most a lakberendezésbe, az előbb közöltem a Zurammal, hogy holnap festünk...csak annyit mondott, hogy kakukk (ez Szonja jelzőrendszere, ha mehet az ágyba). én ezt most igennek veszem. Addig üsd a vasat amíg meleg lapon (Bundi nagyon kenyérre kenhető mostanában) mellékesen megjegyeztem, hogy 5 éve nem voltam szabadságon gyerekpraclik nélkül, úgyhogy kiveszek két napot...szerintem már nem meri azt hinni, hogy viccelek, szóval megyek barátnőzni...:)

Mert az igéreteket betartják ugye!? :o)

Hosszas tervezgetések, gps koordináták, idő és gyerek egészségügyi állapot, valamint szél, víz és napállás egyeztetése után valóra váltottuk azon ígéretünket, miszerint most mi látogatunk el Hencsiékhez. A kemény és végtelenül viszontagságos 16km-es úton nem kevés ziccer volt, ami részemről nagyon szőkenősre sikeredett. Először is, a csajokat ébreszteni kellett, mivel nem számolta az előző este rapid módon szervezett és éjszakába nyúló szalonnasütéssel, ami után a lányok reggel 8-kor még krumpliszsákként funkcionáltak, és 9.10-kor ment a busz, ennek ellenére fél kilenckor már a kapuban tobzódtak. Kiértünk, felszálltunk, 2x is, egyszer az Aggtelkire, mert annyira el voltam foglalva, a buszjegy vásárlás+ táska+ szatyor és nem mellékesen két gyerek koordinálásával, hogy az a pöppetnyi apróság, hogy esetleg rossz buszra szállunk eszembe se jutott. Késett a most már tényleg a célállomásunk felé tartó  járat cirka 15 percet, és lefoglalni a kisebbik tűzgolyónkat olyan kicsi területen, mint egy buszmegálló nehezebben ment számomra, mint Risztov Évának a 10 km úszás, mondjuk aranyat én nem kaptam érte, hála az égnek ő igen. A három csaj, mondhatni belakta a házat és a kertet cirka 2 perc alatt, én meg gyakorlatilag süteményt zabáltam kiterülve a kanapén, a buszozás sokkja na:) A csajszik jól elvoltak, mi is, amint beszélgetés közben láttuk a kajakaranyakat. Kira lelkesen kergette a macskákat, Szonja kézből akarta etetni a tyúkokat (OMG), Zita meg hasított, mint a szél a futóbiciklivel. Kira 1-2 vetődést bemutatott és felmosta Heni nagy örömére a fürdőszobájukat, valamint sikerült az egész játékbirodalmat elhinteni az egész házban. Majd Szonja és Zita közös erővel levágta Hencsi haját, amolyan akasztják a hóhért alapon, jól sikerült, mondjuk a műanyag hajvágógép, mint olyan nem kicsit agyament fejből pattanhatott ki. Tervem, hogy szatyor nélkül jövök haza nem jött be, mert feltankoltam könyvekkel és csajszicuccokkal. A slusszpoén, kifelé ugye Heni is várta velünk a buszt, felpattanok, mondom Putnokra kérném a jegyet, mire a sofőrbácsi, az fa@a, de ő Mályinkába megy....de ketten nem néztük meg, hogy mi van kiírva a buszra, duplaszőkén. :) Itt is megköszönve drága barátnőm a szíves vendéglátást, nagyon jól éreztük magunkat, mindhárman :)

Mert (számomra) megunhatatlan :o)

***

"Jajjj Kira összerontottad az almáspitémet!"

***

Kukucskál a konyhaajtóból:

"Hmmm, de finom illat van, hmm, de finomnak látszik!"

***

Vacsorázunk:

"Anya annyira finom vacsorát csináltál, hogy nagyon!"

***

Ebédmél szomorúan néz:

- Mi a baj?

Nagy sóhaj:

- "Tudod anya, én arra a kék kanálra vágyom, amit Kirának adtál!"

***

- Miért nem etted meg a tejszeletet, amit Atikától kaptál?

- "Mert szégyellős voltam."

***

"Ezt figyeld, ások egy nagy vödröt! (persze gödröt ásott)

***

- Szonja bugyiban nem fog csúszni a csúszda, mert megizzadtál és tapad.

- "Anya csak a csigák tapadnak, nem az emberek."

***

- "Álmos vagyok."

- Reggel kilenc van kicsim.

-  De én nem is aludtam este, csak úgy álmodoztam."

***

Pucoltam a répát a húsleveshez, Kira kért belőle, majd kisvártatva jön vissza és még kér.

- Ott van a kezedben babám.

Mire a nővére kiabál ki a szobából:

"Szonjának kéri!"

***

"Anya nagyon finomat főztél, büszke vagyok Rád, ezért játszhatsz a játékaimmal jó?"

- Naná :)

***

"Olyan nagyot kakáltam, mint a Hold, csak kifli alakút."

***

- Lassabban edd már a fagyit, mert fájni fog a torkod.

- "Összeveszik a torkomban a hideg és a meleg?"

- Igen.

- " De akkor sem tudom lassabban enni, mert nagyon izlik a pocakomnak."

***

Aszfaltkrétázunk és éppen egy szivecskét rajzoltam.

- "Ez mi lesz?"

- Szerinted?

- "Szerintem pamutbojt, de az is lehet, hogy csigabiga".

(Kicsit troll nem?)

***

Kira nyafog.

- Szooonjaaaa!

- "De most nem is én nyűgöztettem!"

***

és az aktuális kedvenc:

Kira a parkettára pisil:

" Ha megint odapisilsz, akkor ideget kapunk a fejünkhöz!"

***

Néha elgondolkodik az ember azon....

Így kezdődött

A lányok trambulinja

hogy mennyi mindent képes befolyásolni és hogy mennyi mindent nem. Eljutunk a holdra, mellesleg most Szonja is odakészült csakis rózsaszín űrhajóval és persze azzal a célzattal, hogy letörjön belőle egy darabot. Aztán mégis vannak olyan helyzetek, amikor rájön az ember arra, hogy valóban picike porszem abban a gépezetben, amit valahol máshol mozgatnak. Hiszem, hogy mi is részei vagyunk, ha valami nagyon elromlik, mert egyszer minden és mindenki megbosszulja azt, ha nem vigyázunk rá. Miről beszélek, a tegnapról. Ami semmivel sem volt más, mint minden szombat, egy nagyot aludtunk mindannyian ebéd után, irgalmatlan volt a párás hőség. Aztán, úgy hat körül beborult az ég, lengedezett a szellő. Kihasználva a nálunk már menetrendszerűnek mondható viharok előtti kicsi hűst kimentünk az udvarra. A lányok bugyiban, hintáztak, ugráltak, krétáztunk és még szedtem egy tál őszibarackot, hogy csemegézzünk a vihar alatt. Akkor még nem gondoltam, hogy ezek lesznek az utolsó őszibarackok a fáról. Az első nagy esőcseppeknél még kint bolondoztunk, aztán visítva-nevetve szaladtunk be a házba. Szürke volt minden, de eső nem esett, a konyhában álltam, amikor valami iszonyatosan elkezdett kopogni, mint amikor köveket dobálsz a bitumenre. Jég volt, kisebb nagyobb, minden irányból és olyan mennyiségben, hogy a csatorna nem tudta levezetni. Álltam a nappali ablakában és arra vártam mikor törik be, közel harminc percen át szakadt a jég, olykor esővel kísérve. Aki ismer, tudja nem vagyok egy beszari alak, de folyamatosan arra kellett koncentrálnom, hogy ne vegyék észre a lányok, mennyire aggódom és félek. Aztán vége lett, ment tovább, tarolva mindent. Kimerészkedtem, a nap már bújt elő a felhők mögül, a levegő 18!!fok volt, amikor bejöttünk még 35. Előjöttek a szomszédok is, mindenki kérdezte kinek mekkora a kár. A lányok gumicsizmában hordták a jeget, ők élvezték, mi meg anyukámmal sepertük a bokáig érő levéltengert, a sarat. A garázstetőnk oda és, hogy mekkora ereje volt, a szigetelést össze-vissza csapkodta a házon. A gyümölcs és Bundi féltve őrzött  virágai oda, a fáink, mint az őszi lombhulláskor. A még éretlen gyönyörű körtéinken 100 forintosnyi lyukak, mára már hull és rohad az egész, a barack is. Mindössze fél óra, fél óra tehetetlenség várva, hogy mikor lesz már vége. Mi még szerencsések voltunk, de kérdem én, mi ösztönözte arra a katasztrófavédelem főnökét, hogy kijelentse nem jelentős a kár? Talán az, hogy köszönve a sorsnak és a fentieknek nem halt meg senki? Szép csemetekertek és szőlők vannak a környékünkön, sok családnak egyetlen megélhetése a mezőgazdaság és abból semmi nem lesz már. Nem lesz szüret, nem lesz aratás. Nem lesz medence és sokaknak tönkrement az autója vagy nincs a házukon tető és sajnos nagy részüknek szerintem biztosításuk sincs. Ma este újra jött a vihar és amit én eddig csodálattal bámultam, mára már félek tőle. Mint ahogy azt az elején is írtam, most szembesültem vele először, hogy milyen picike porszemek vagyunk és olykor mennyire kiszolgáltatottak.

Diustól kapott játék :)

Mindig azon gondolkozom, hogy mivel is érdemlem ki én ezeket a nyereményeket, aztán arra jutok a végére, hogy amit itt hetet-havat összehordok mégis csak tetszik valakinek, szóval köszönöm Dius és így virtuálisan ölellek!Voltál olyan kedves is, hogy sikerül mindent bemásolnom ide, megkönnyítve a dolgom.

A díjjal járó feladatok:

1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondani magáról. 

2. A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell. 

3. 11 kérdés feltevése

4. 11 ember jelölése.

 

 A 11 kérdés:

1. Ha a blogodat nem írnád az interneten, hanem mondanod kéne egy rádióban, mennyi bejegyzésed lenne egy hónapban?

Hááát nem is tudom, valakit is érdekelne a gyermekeimről való ömlengésen, ráadásul nyálasan előadva az éterben...őszintén...szerintem a bársonyos hangom ellenére egy adást talán megérnék:)

2. Mi pihentet jobban, az írás, vagy az olvasás? 

Az olvasás.

3. A blogod címe változott már valaha? (nem az elérhetőségre gondolok)

Nem.

4. A kezdeti céljaid, ami miatt a blog indult, azonosak a mostaniakkal?

Emlékszem akkor a gyerek utáni vágy hajtott és az az érzés, hogy sorstársakkal és "szurkolókkal" találkozzam, most már más az ok, hogy én segíthessek a hasonszőrűeknek és hogy legyen egy életre szóló emlékük a lányoknak tőlem.

5. Van e barátod a blogvilágból?

Remélem igen. :)

6. Van e ellenséged a blogvilágban?

Remélem, hogy nincs, mindenesetre ha van, akkor én (szerencsére) nem tudok róla.

7. Emlékszel e az első bejegyzésed címére? (nem ér puskázni)

Valami, "hát akkor kezdjük" vagy hasonló sablonszöveg volt.

8. Emlékszel e az első kommentelőd nevére? (itt sem ér)

Hajjaj szerintem Ingrid és Tapi.

9. Emlékszel e az első rendszeres olvasód nevére? (és itt sem)

Ciki, de nem emlékszem, gondolom az első kommentelők valamelyike.

10. Hány bejegyzés után mondtad el valakinek személyesen, hogy blogot írsz?

Hááát a környezetemben a mai napig titkolom, olyannyira, hogy Bundi is csak annyit ut, hogy van,:) Persze a virtuális világ más, de  tuti nem postolnám ki közösségi oldalon, erre már az elejétől nagyon figyeltem.

11. Szeretnél egyszer a blogodhoz kapcsolódó tevékenységgel pénzt keresni?

Jham, mondjuk könyvben kiadni és járni dedikálni....álom édes álom :D

Mivel ez a dij is körbejár, mindenkinek küldöm, akik szeretnék...de azért pár név.

Hencsi, WS, Vörösbegy, Zsuci (zárt blogok)

gneke

  Eli    (bár ő most szabadságoltat)

mosolyka

Ne haragudjatok, de ennyi, a többieknél szerintem tuti landolt már a meglepetés:)

Mert a sorsok összefonódnak

...két teljesen ellentétes lány

...4 óra különbséggel születtek

...együtt nőttek fel

...majd messzire sodorta őket egymástól az élet

...mindketten szerelmesek lettek

...majd mindketten világra hoztak egy kislányt

...s később mindketten egy újabb kislányt (és olyan jó, hogy a csajokat már nem lehet egy képre összerendezni)

...A barát az attól jó, hogy lehet vele őszinte lenni, kimaradnak a játszmák és a kímélő, hogy-ne-okozzak- fájdalmat-neked hazugságok, nem kell fel- és leépíteni, nem vársz el tőle semmit, és ő sem tőled, megmarad a gondolatok és tettek szabadsága, nem értékel, nem ítél el, nem akar megváltoztatni, egyszerűen a barátod.