Változatok a hülyeségre...

Van az úgy, hogy bekattanok...lehet a -19 teszi ami ma reggel leledzett minálunk, nem viccelek a denevérek beköltöztek a pincénkbe, téli álmot aludni, most csinálunk nagyobb helyet, mert a hét végére várjuk a medvéket is. A csinálunk királyi többes, mert én ugyan le nem megyek oda, ahol motoros(értsd bőrruhás) egerek tanyáznak fejjel lefelé lógva. Ugorgyunk. Szóval vallomás következik, egy rohadt lusta disznó vagyok, aki előnyt akar kovácsolni magának. Mégpedig, a diplomám nyelvvizsga hiányában az egyetemen őrzik, hét lakat alatt. Mondom ráizzítunk már a témára, mert vér ciki, meg minden főleg a barátnőmnek, akinek az anyja, azóta azon a szakon tanít. Felrebbentek kósza hírek, hogy esetleg megkapjuk nyelvvizsga nélkül is. Sejthettem volna, felmegyek a honlapra, szupersztráda lett mióta nem jártam ott, megkeresem az ügyintézőt, aki már rég nem az, aki akkor volt. A kolléganője közölte, hogy írjak neki mailt, de nem-e tud esetleg segíteni? Erregélem, hogy eskü nekem van diplomám náluk, meg szép államvizsgám meg minden, nem-e lehetne-e legalább valami másolatot kapni, mert azt olvastam a honlapon, hogy X összegért lehet. Röhög, asszonygya lehet, azoknak akik elhagyták vagy elveszett. Mondom, hát gyakorlatilag én sem tudom, hogy náluk melyik doboz alján porosodik. De mondom a két szép szememért senki nem hiszi el, hogy nekem ilyen diplomám is van, ha elé állok, szevasz Gizella vagyok és hidd el nekem itt diplomáztam. Jhhham másolatot azt adhatnak, írjak mailt, melyik évben is végeztem? Snitt. Agy forgat....teljes sötétség. Valamit hadováltam arról, hogy írok mailt és lecsaptam. Előtte azért még arra volt pofám, hogy megkérdezzem, van-e már rektori döntés arról, hogy a renitensek esetleg megkapják mégis nyelvvizsga nélkül, asszongya nincs, ha lesz is szeptember 1 előtt semmiképp. Lerakom a telefont és őrült ámokfutásba kezdek, hogy mikor végeztem, túrok kutatok a szekrényben és a fejemben, semmi, mert a diploma ugye náluk, a leckekönyvem remélem, hogy náluk. Szidom magam, mint a kocsis, hogy lehetek ennyire hülye. Aztán mit találok egy fiók mélyén, szakdolgozat, rajta egy aranybetűs évszám 2005. Banyek, a pofám leszakad, hogy hét év alatt nem voltam képes egy laza közép c-t letenni, én akit már gimiben eltanácsoltak a nyelvtanulástól, hogy a kétnyelvűről inkább menjek át informatikára. Az is csak az angoltanár jóindulatán múlt, hogy lett egy angol kettes érettségim. Szóval itt tartunk, közben azért elagyalok azon, hogy megvesztegetek valakit, hogy csempéssze ki, vagy rablótámadásba lendülök át, de leginkább leszegett fejjel ülök és rohadtul ég a fejem...Azért a mailt megírtam...

A másik, Szonját nem sikerült lebeszélnem a büdös dög HK (már nem vagyok hajlandó kiírni a teljes nevét) úgyhogy ma nagy diadallal jöttem haza és nagyképűen közlöm Bundival, hogy megvan ám a cicajelmez, van neki füle-farka mindene, ráapplikálok egy masnit és kész a HK. Veszem ki és hajtogatom, körülbelül mintha az ötöslottó vászonra vetett nyerőszámait húznám elő, menet közben virtuálisan hátba veregetem magam, hogy miyen f... a csaj vagyok, ezt is megcsináltam az én elsőszülöttemnek, várom a viharzó tapsot, mire: Ez fekete. Neeem, ennek rózsaszín a hasa. Válasz: Ez fekete, HK. nem fekete. Nyeltem egyet, ránéztem és összeszűkült semmivel nem összetévesztendő gyilkos tekintettel, cseppet sem nőiesen közöltem: EZ HK BA+ ÉS CSEND(lehet kussot mondtam hirtelen haragomban) ÉS TE FOGSZ A LEGJOBBAN LELKENDEZNI A KÖLÖKNEK, mert ha nem tuti Te fogod két kézzel megvarrni azt a rohadt jelmezt. Erre mit mond: Figyi már, ilyen masnis farka nem a Fülesnek van a Micimackóban? Ekkor értük el 16 éves kapcsolatunk mélypontját és már láttam magam: "Igen tisztelt bíróság, azért akarok elvállni, mert ez a férfi itt, belegázolt a saját és gyermekem lelkivilágába, mert mindenki láthatja, hogy ez egy HK. jelmez....majd teátrálisan miszlikbe szaggatom. " A valóságban persze nyeltem egyet, majd egy nagy lendülettel bevágtam a jelmezt a szekrény aljába...most pedig pink masnit keresek a cicafülekre.

Mesélhetnék még de azt hiszem még csak délelőtt 10, ennyi nekem mára elég...

Zűrös hétfő

Amiből aztán a bejegyzés kezdete óta már kedd reggel lett:)Aki ismer, az tudja, úútálom a hétfőt, amolyan narancssárga Garfield módra. Nade a mai, ez volt az übercsúcs. Mentségemre legyen mondva, nincs közel az óvoda, de szeptembertől egyszer...mondom egyszer sikerült a 8 óra előtti harangszóban odaérnünk. Mindegy mikor kelünk, ennek ellenére ma halmozott hátránnyal indultunk. Először is, hajnal 2 és 4 között, legkisebbikünk csak az anyján lógva volt hajlandó szenderegni, 4-kor bezuhant mellém nagyobbikunk, apjuk meg ment a macis függöny alá. Nekem meg fél7-kor csörög a telefonom, aztán 10 perc múlva újra. Na ma ezt elfelejtette és ha jó anyám nem szól, hogy ugyan ma nem megyünk-e oviba, akkor békésen szendergünk tovább. Kint csapkodtak a mínuszok és mindketten a kit tud magára több ruhát húzni öltözőverseny után, kellemes -12 fokban nekiindultunk a hegymenetnek. Az út abban merült ki, hogy Szonja egész úton bődörgött, hogy valami csipi az arcát, nekem meg az arcomra fagyott a könny. Az egyéb testnedvekre most nem térnék ki részletesen, de gondolom sejtitek. Aztán a remek kezdés után jött a mélyrepülés, mire hazaértem kockásra fagyott még a fülem is. Ezzel nem voltam egyedül, ugyanis "a váratlan" hidegnek köszönhetően a buszokban nem volt fagyálló, ergo az utazóközönség csodálta az út szélén álldogáló viharvert sárga csodákat és várt a semmire, akik hamarabb megunták és átfagyva hazacsúszkáltak, mert ugye a hóra és jégre az illetékesek január végén ugyan honnan is számíthatnának. Az emberek is a januári tavaszt várták, mert miközben slattyogtam a leheletemtől megfagyott sálamban mindenhonnan a fűrész duruzsolása verte fel a csendet. Szóval átváltottunk a hírportálok által harsogott szibériai verzióra, sorsolással döntjük el ki megy ki éppen ellátni a kötelező feladatokat. Pechem volt tegnap, mindig én húztam a rövidebbet, így volt pár köröm. Bundás meg röhögött, de este mégis ő ment lekonyult fülekkel aludni, a következő párbeszéd után, Szonja az ölében monologizál:
- Tudod apa, te fiú vagy, mert neked pöpid van, kicsi pöpid, ekkora majd mutat egy két milliméteres hézagot a hüvelyk és mutatóujja között, majd röhög. Bundás odébbslattyog miközben dörmögi az orra alatt: köszönöm a kislányom az önbizalom növelő mondataidat. Még azt sem hagyatta abba velem a röhögést, hogy ismét én húztam a rövidebbet és a ma reggeli fél6-os ébresztés után nekem kell vinni a csajt oviba...-13fok, heccből Bundi iderakta elém a kint hőmérőt, válaszul csak mutattam a mutató és hüvelykujjam közötti parányi rést. :)

Szonja szösszenetek

"Kira csüccs, ááá azt add ide, mert nem gyerekek kezébe való!"

***

Apa egy kicsit csipjemegakakasozik, mire a leányzó:
"Apa kapjál már a fejedhez, hogy milyen butákat beszélsz!"

***

"Látod anya most belenyúltál valami hülyeséget abba, most akkor hová kattintsak?"

***

"Anya itt alszok melletted, aztán ha már elaludtam, akkor átmegyek az ágyikómba jó?"

***

Bezárja Kirát a szekrénybe:
"Kira szóljál ha félsz, akkor kicsukom!"

***

Kakaoholista:
"Kira ha adok egy puszit, nekem adod a kakaódat?"

***

Lát egy üstököst egy fényképen:
"Nézd egy kivillanó pöpi."

***

Szonja menjünk egy kicsit gyorsabban, mert ott vannak kint, a nagy dög kutyák.
"Miért kell gyorsan menni, ha eldőltek a kukák?"

***

"Levettem a harisnyát, mert beütöttem a lábam és be fog lilálni."

***

"Muzsikál a pocakom."- Korog.

***

A pocsolyában meglát egy benzinfoltot:
"Nézd, pocsolyaszivárvány!"

***
Szonja kérsz rá ketchupot?
"Kérek, mert én már nem vagyok kicsi, csak nagy!"

***

"Keressünk már a macinak egy gyerekmedencét, mert ebbe a nagyba elfulladhat."

***

Kishuszas :o)

Pontosan 20 hónappal ezelőtt, ilyenkor éppen egy órája érkezett közénk. Ilyenkor már ott szuszogott mellettem és erőteljesen próbált szopizni, már akkor tudta mit akar és azt hogyan érheti el. Most húsz hónappal később éppen az apja mellett alszik, hason, szigorúan az ágy mértani közepén és szájtátva horkol. Ő a kicsi, hiába tiltakoztunk ellene, mégis maradt a jelző, minden pro- és kontrájával. Harcol keményen, mennek a hisztik, leginkább nagyinál, mert hát érdekérvényesítés van, nem is akármilyen. Harcol a nagy ellen, és bár még leginkább alulmarad, azért már vannak olyan csaták, ahol ő arat győzelmet. Mielőtt még végképp megkapnám az amazon jelzőt, azért a fő jellemző mégsem ez. Igazi kislány, bújós, hízelgő, törékeny, bárkit kenyérre kenő egy pillanat alatt. Nem lehet soha haragudni rá, önként tartja a kezét, ha éppen 4x pakolta ki aznap a szekrényt, lelkesen mutatja, hogy ott lesz neki elverve ha butaságot csinál, talán ott lesz, majd..:) Egész nap mozgásban van, lót-fut, pakol, mászik, bizony ilyenkorra már mindenkinek jól esik egy kis nyugi, hogy agárként nem azt kell éppen figyelni, hogy merre jár éppen. Igazi kis hegymászó és a siker csúcsán rögtön táncra perdül. Olyan a mozgása, mint a higany, ilyenkor nagyon mókás és a produkció végén kiköveteli a tapsot. Két napja énekel, folymatosan lalázik a kisegér hangján és sütkérezik a sikerben, hogy ez nekünk mennyire tetszik. Ha úgy dönt ideje elhagyni a lakást, hozza a pótyerkáját és az aktuális sétára kiszemelt cipőjét is, és hangos mutogatások és eözések közepette, otthagyva csapot-papot indulni kell, ilyenkor ügyesen öltözik, minden más esetben inkább vetkőzőszámokat mutat be. A másik elmaradhatatlan rituálé, a pelenkázásnál történő sudokrém pötty az orrára, amivel aztán indul is valakihez piszézni. Imádja a nővérét, azt az ugrálást, amikor megérkezik Szonja, legalább úgy örülnek egymásnak, minden nap,mintha nem is pár óra, hanem pár hét telt volna el a találkozásuk óta, a nagy ölelések után persze 5 perc sem kell és már össze is vesztek. Egyre jobb az étvágya, de esténként még vonul villanyt lekapcsolni és hozza a párnámat, akkurátusan lerakja, hanyattdobja magát és paskolja a kezével a párnát, hogy szíveskedjek 3mp-en belül ott lenni, és jöhet a langymeleg lötty. Hihetetlen szeretetgombóc, nincs is annál jobb érzés, mikor a kis praclijaival átöleli a nyakam és puszilgat, bújik. Mindnyájan sokkal szegényebbek lennénk nélküle, állandó mosolya és bohóckodása bearanyozza még a legszomorúbb napokat is. Édes kicsi lány, még most húsz hónap elteltével is, olykor csak nézlek és alig hiszem el, hogy itt vagy nekünk...

Hó zik zik zik

Alapjában véve semmi bajom a hóval, sőt mazochista módon szeretem lapátolni is, pedig ugye úgy tartja a mondás, hogy aki a diót leveri vagy a havat sepri jó nagy hülye, mert a dió lepereg, a hó meg elolvad. Ma reggel óta rázzák fent a dunyhát, szakad is becsülettel. Lesz itt hóangyal, hóember, szánkó, hógolyó. Mint említettem alapjában véve semmi bajom a hóval. De! Több tényt nem szeretek benne, túl azon, hogy hideg és ha elolvad latyakos. Mindig szembe esik, ezt megfigyeltétek már, bármelyik irányba is mentek tele van vele a szempillátok és ez reggel 7-kor, ovissal, táskával és littlepónival felszerelkezve annyira nem jó, délután üres, majd ovissal teli szánkót hazahozni már jobb buli lesz. Kira alapjában véve olyan, mint én, vagyis szereti a havat, már ha nem esik, csak úgy van. Mert a hóesés annyira nem smakkol, meg az sem ha kesztyűt lehúzva letenyerel benne. Ma már haladtunk nem kellett a kezét fogni, úgy trappolt, egészen az első hóbafejelésig. Szánkózni szeret, én is szeretem ha szánkózunk, mert én diktálom a tempót, ő még nem tud kiabálni, hogy fussál anya, sőt pehelykategóriájából kifolyólag a nyelvem se lóg. A bajok forrása Bundi, vagyis az ajándéka, kaptam ugyanis tőle egy gördülőtalpú cipőt. Amikor először felvettem, konkrét izomlázam lett, aztán annyira megszerettem, hogy összenőttünk én és a gördülőtalpú. Ma is az volt rajtam. Gördülök be szánkóstól, Kirástól, szatyrostól az intézetbe, jön szembe a sofőr, mellette egy kolléga. Mondom lehúzódunk, hogy elférjen mellettünk a nagy autó. Abban a pillanatban kigördült alólam a talaj, mert a hó alatt olykor jég van. Dobtam egy hátast, jó embereset, lehet még a Richter skála is mutatott, a szatyorból az ételhordók gurultak, én meg annyira röhögtem, hogy ülve maradtam a hóban. A kiskirálylány meg nagy maciszemekkel pislogott a hóesésben a szánkóról. A sofőr és kolléga meg kurvára röhögött. Nekem meg fáj a seggem, még jó, hogy ki vagyok párnázva farilag. Szóval alapjában véve szeretem a havat, meg a gördülő cipőt is...:) A fenti képem meg kb fél órája agyalok, szánjatok már meg...az arckönyv oldalon senki nem mondja meg a megoldást...így meg nem lehet kibírni. Na ilyen tartalmas napjaink vannak mostanság. :o)

Rajz-ké(s)z- vég

Emlékszem, amikor olyan kis méteres vigyorgó cirkáló voltam, mint Szonja, engem is elkapott az alkotási láz. Dehogy az a lázakkal kapcsolatban megesik, egyszer csak kiüti valami atom lázcsillapító, hogy többet vissza se nézzen. Na ezt a múlt évezredi Nurofent hívták nálam negatív szintű tehetségnek. Az oviban még ellébecoltam a farvízen, hogy én bizony nem tudok rajzolni, nem nem nem akarok, hanem nem tudok, a sor végén állhattam, amikor osztogatták, mire meg előre jutottam, addigra elfogyott. Szerencsémre a bátyám jókor volt jó helyen és neki jutott, némi ellenszolgáltatásért cserébe, pl én porszívózok, vagy vakarom a hátad, pucolom a szotyit, nekem is. Mivel művészien lassan alkottam az iskolai rajzórákon, hazavihettem befejezni...khmm hát befejezve mindig be lett, csak nem az én tollammal ékeskedtem. Aztán elértünk a gimibe, emlékszem a rajztanárra, amolyan Petőfi reinkarnáció, nagy hosszú újakkal és nagy tehetséggel. Becsületemre váljék a művészeti dolgokat bevágtam, tetszett is és érdekelt is. A rajzokat meg megcsinálta a barátnőm, némi házi dolgozatért cserébe, a kecske is jóllakott, meg megmaradt a káposzta is. A barátnő azóta rajztanár, gondolom sokat nyomott a latba, hogy az én tabula rasa lapjaimon is gyakorlatozhatott. A hiányosságom el is veszett a szürke ködben, jótékonyan fedte a homály. Mindaddig amíg töpörtyű lányom rá nem érzett a papír izére. Először fizikálisan lett papírevő, majd előkerültek a ceruzák -táblák. Gondoltam a génjeimmel majd jönnek a kudarcok, meg a későbbi bérrajzolás, de inkább én semmisültem meg. Anya rajzol nekem egy tricepszet, mondom hö...anatómia vizsga, aztán apjuk kielemezte, hogy tirexre gondol a kölök, végül összehoztam egy alig felismerhető kacsát, ráfogtam, hogy volt ám ilyesmi Dinó is, meg hablatyoltam neki az örökbecsű Rút kiskacsáról . Szóval legutóbb hóembert rajzoltunk szimultán, az eredmény fent látható, khmmm tudom nem nagyon lehet észrevenni, hogy az egyik az én művem. Az alatta lévő pikkelyes halacska, (lazac) a kishölgy műve, ovis fő helyre kirakva, nagyon büszke rá, miután megmutattam neki, mit találtam az oviban a fő helyen. Vannak még csodák, leginkább jól összekuszálódó dns-ek, mert az én nullámból és az apjuk nullájából, nem egy dupla nulla klotyó lett, hanem egy kedvet fenntartó, rajzolni szerető, kinyújtott nyelvvel koncentráló fürtöske. A kicsiről még nem nyilatkozom, a papírevésen túl, a ceruzarágáson innen, de firkálni már szerinte is jó.

Magyar egészségügy,,,

Nem, nem fogom szidni,bár gondolom sokan tudnátok az össznépi anyázásba társulni hozzám, csupán egy történetet mesélek el...remélve, hogy másnak is segít majd...meg a saját fészkembe sem szarok...Szóval vegyünk egy 40 éves fiatalembert, akinek el kezdett fájni egyik nap a csípője és a lába. Nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, mindaddig amig már annyira fájt, hogy fel sem bírt kelni. Ekkor jött a kórház és a vesegörcs, de a tünetek nem múltak. Jött egy másik kórház, ahol közölték ez nem vesegörcs, sokkal inkább sérv. Jött egy gerincröntgen sérv nincs. Akkor lehet érszűkület, angiológia, érszűkület nincs. Jött a reumatológus és labor, reumatikus eredet nincs, de van egy gyulladás, talán egy rossz fog. Panorámaröntgen, egy rossz fog, megcsináltatva. Tünetek már a térden, könyökben és csuklóban. Újra reumatológus, szerinte ízületi gyulladás, a kor és a fizikai munka miatt, kössz. Újabb 4 labor, semmi eredmény, közben egy kis tüneti terápia, lsd fájdalomcsillapítás. A fiatalember és a felesége meg csak szajkózza, de mi lehet az ok? Diagnózis? Jah, az nincs, hagyja abba a dohányzást és fogyjon le, csak az lehet. Ha nem dohányzik és lefogy, akkor mi? Feleség kedves barátnője ad egy tippet, meg bogarat a fülbe, férj előadja a reumatológusnak. Válasz, persze, mert mindig a betegnek van igaza, meg minden hülyeséget összeolvas az interneten, ne találjon már ki ilyen hülyeséget. Fiatalember elmegy a háziorvoshoz és előadja, ááá az nem lehet. Feleség bebőszül bevágtat a rendelőbe és közli, csak egy labor, semmi több, egyetlen kémcső vér. Háziorvos közli, hogy neki nincs ilyen laborpapírja és ki sem írhatja. Feleség telefonál a laboros ismerősének, dehogynem kiírható. Feleség letölti a laborpapírt és kinyomtatja, valamint átlüldi az elérhetőséget a háziorvosnak. Átvágtat a rendelőbe és megmutatja, hol írja alá. Kicsit bepöttyöz még néhány rubrikát és beadja egy adag vérrel a laborba. Két hetet kell várni az eredményre, ami a háziorvoshoz érkezik. Pontosan két hét telik el, amikor reggel csörög a feleség mobilja, kijelző a háziorvos neve, megjött az eredmény...pozitív...Lyme-kór...Holnap megyünk az infektológiára. Igen, a történet, bár gondolom sejtettétek rólunk szól. Kissé már nyugodtabb vagyok, miközben intéztem a továbbiakat megnyugtatott az infektológus. De! Nem tudom mi lett volna, ha az embriológus barátnőmnek ez nem jut eszébe, ha nem vagyunk erőszakosak, mert biza nem emlékezett a férjem se kullancsra, se bőrtünetekre. Meddig lettünk volna pingpong labda a nagy magyar egészségügy zöld asztalán. Innen üzenem mindenkinek, egyetlen kémcsőnyi vér eldöntheti és sokon évtizedek! múltán súlyos idegrendszeri tünetekkel kerülnek szakemberhez. Kedves orvosok, mi nem végeztünk bár egyetemet, de mi vagyunk a betegek, akik gyógyítására felesküdtetek, néha azért hallgassatok ránk is.