2010. június 30., szerda

Apaság



Bartos Erika: Apához

Mikor leszek Én is felnőtt?
Mondd el Nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
De nem is vagyok baba!
Mondd el Nekem,
milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz -e, mondd,
korán reggel
Dolgozóba menni?
Jó érzés -e hazaérni,
Megölelni Engem?
Látod -e, hogy egész kicsit
Ma is nagyobb lettem?
Jó érzés -e betakarni,
Puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
Kérlek ne menj messze!
Rajzoltam egy képet Neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és

Kézen foglak Téged!

A kicsi



Mindig ki voltam attól akadva, ha azt hallottam a többgyerekes anyáktól, hogy a kicsi meg a nagy. Annyira stigmatikusnak tűnt, rendesen fujjoltam az tuti. Aztán észrevétlenül lett nálunk Kira a kicsi, apukám szavaival élve a picike. Minő fordulat, már egyáltalán nem látom stigmatikusnak a dolgot, sőt felettébb bájos és kedves az most, amitől mondjuk 2 hónapja még hidegrázásom volt. :) Mit nem tesznek az anyai hormonok, mindenesetre ha egymáshoz akarom majd őket hasonlítgatni üssetek le. Ma már veszélyzónába kerültem ugyanis fixa ideám lett, hogy egyforma rucit veszek nekik pechemre? nem volt semmiből ugyanolyan 68-as és 98-as méretben is, szóval nincs olyan messze a vég.Ugorgyunk, szóval a Kicsi. Tegnap megejtettük az 1 hós státusvizsgálatot. A hölgyemény paraméterei egyáltalán nem jellemzik az általam ráaggatott jelzőt. Avagy 4600gramm és 60cm. Ergo 1200gramm súly és 5cm-es hosszgyarapodás, én hülye meg csak szuszmákolnám bele az 56-os cuccokba. 80%-ban még mindig eszik-alszik baba. 10%-ban világfelfedez, a maradék 10-ben pedig inpout-output eregeti kifelé a cuccot, nagy nyögések közepette. Rendszeresen bukik, nem keveset, de a gyarapodása megvan, valószínűleg ezzel a túlzabálását küldi vissza. Ezügyben bosszúálló, valamelyik nap lettem sajttal a fejét a lángosomról, erre küldött a kajámra egy adag túrót. Mindig neki van igaza már most, hajnalban már nem szeret visszakerülni a kiságyba a szopi után, ezt én csesztem el, egyszer elaludtunk így és bejött neki. Berakom-ordít, kiveszem csend, visszarakom ordit, kiveszem és elkészítem neki a vackot erre vigyorog és együtt alszunk. A nővérét idolként tiszteli, gyakorlatilag szempillantás nélkül csodálja, apropó beszőrösödött, nem úgy:) kinőtt egyenlőre a felső szempillája és a szemöldöke. Iszonyatosakat rottyant, hangra, mennyiségre és szagra is, függetlenül attól én mit eszem. Ma a kerianyu diófája alatt hűsölt, olyanokat pukkantva, hogy az összes vendég hallotta a zeneszó mellett és kétségem sincs afelől, hogy nekem tulajdonították a koncertet, lévén ekkora gyerekből nem jöhet ki ekkora hang. Pedig de, magyarázkodás helyett inkább sunyin lapítottam én is. Ha valaki esetleg mégsem hallotta volna, annak Szonja közvetítette az eseményeket, jó hangosan. Valami hasonló monológgal:"Pukizott a tesó, megint pukizott a tesó. Apa meg fingik, bojzalmasat. Szonja is pukizik klotyómanónak. ect." Azért örültem, hogy a déli harangszó mellé ezt a kiselőadást nem étteremben adta elő, így mindenki békésen iszogatta tovább a sörét. Izgalmas napjaink vannak na.:) Szóval ugorgyunk vissza Kirához, iszonyat módon tud üvölteni, egy esetben, ha éhes, itt nincs apelláta, nincs még egy perc drágám, itt csak azonnali kosztolás van. Eszméletlen módon tud zabálni, védőnő meg is jegyezte le kellene mérni mennyit eszik, de olyan jó ez a mérlegnélküli élet, gömbölyödik, nő ez a lényeg. Pénteken letelik az 5 hét megyek vissza kontrollra, kíváncsi leszek, témánk lesz a dokibácsival a fogamzásgátlás, ez vicces azért az én esetemben...gyakorlatilag 15 éve nem kellett...mondjuk előtte sem kellett volna, csal akkor még nem tudtam...most meg ha nem figyelek ripsz.ropsz nagycsaládos leszek :) Jó nekem na... de tényleg...bejött a Kicsi is nekünk, maradhat :O)

2010. június 29., kedd

Szeret-het-Ő



Hát igen, kicsit hanyagoltam a blogot, de ma végre visszatértünk a hétköznapokba, amik egyáltalán nem mondhatók szürkének minálunk. Megjött végre a jó idő is, szóval sokat vagyunk kint, amennyire az idő engedi. Tegnap hazautazott a sógornőm is, alapjában véve rosszabbra számítottam. Volt pár meccsünk az igaz, de túlzás nélkül állíthatom, hogy az itthoni vb-t én nyertem, bár abban biztos vagyok, hogy lesznek utóhatásai. Szonját rendszeresen ölben hurcibálta, ami nem tett jót neki, főleg így a dackorszakos feszegetem a korlátaim korszakunk közepén. Kirát is minden nyekkre felkapta, ezért többször kellett szólnom. Tegnap egyébként megmutatta a foga fehérjét már ugye képletesen a kishölgy. Bááár ha belegondook, hogy nyáladzik, gyűri az öklét...az esti fürdésnél hason már lazán kitolja magát és nézelődik. Szonja lustasága után ez nekem nagyon furi ám. Nya, szóval a lényeg, hogy hajnal 5-től este nyolcig ment a boggie. A függőleges testhelyzet enyhített csak valamelyest "a rettenetes bőgős világfájdalmon". Úgy délután 4 körül már a sógornőmnek is leesett, hogy jól kitolt velem/velünk. Mondjuk az iccaka szuper volt, betudható a nemalvásnak, hogy a kicsi még mindig tátott szájjal horpaszt, még Szonja randalírozása sem költi fel. Nade, nem is erről akartam én ma írni, ez csak ama rövid helyzetjelentés házunktájáról.

****
Irigykedve nézem a nagyobbik lányom. Hihetetlen kis szeretetgombóc, és annyi minden benne van még, amit én már elveszítettem. Azt hiszem ez most az elsődleges feladatom, hogy ezek megmaradjanak neki, soha ne veszítse el. Képes arra, amire én nem, megölelni azokat akiket szeret és kimondani, hogy szereti. Nem keveseket hoz zavarba ezzel, érdekes módon még sok gyereket is. Odamegy mondja és szorosan ölel-bújik, hihetetlen aranyos ilyenkor. Előre félek attól, amikor majd egyszercsak valaki eltaszítja, és azt mondja neki, hogy nem szereti. Tudom, hogy nem védhetem meg és tudom, hogy (sajnos) ezt (is) meg kell majd tapasztalnia. Ennek ellenére remélem, hogy olyan szeretetháló veszi körül, ami sok mindentől megóvja, hogy lesznek ölelő karok, ahova hazafuthat, akik mindig kitárva várják, ahol mindig nyitva lesz az ajtó, ahol mindig szeretik. Nem véletlenül jutnak eszembe éppen most ezek a gondolatok, pár napja érdekes beszélgetésben volt részem. Szomszédoltunk a bandatagoknál, beszélgettünk az anyukával és szóbakerültek a szüleink. Kitettünk mindent, ami a lelkünkben volt az asztalra, jó volt..mindkettőnknek. Itt jött szóba az ölelés, hogy mi nem kaptunk és félve adunk ezért, meg kellett tanulnunk, hogy a gyerekeink már az legyen természetes, ami nekünk idegen. Az ölelés, a szeretet kimutatása...gondolkoztam, hogy mikor ölelt meg utoljára az apám vagy az anyám...nem emlékszem...sőt arra sem megöleltek-e valaha. Nem az én hibám és nem az ő hibájuk, ezt hozták magukkal otthonról, ez volt az örökség, az érzelemnélküliség, bár az is lehet, hogy ők egyszerűen ilyenek. Valószínűnek tartom, hogy Szonja is magával hozta ezt fentről, hogy ezáltal tanítsa meg nekem, adja vissza azt, ami valahol mélyen talán bennem volt, ha volt. Mostanában vannak csatáink, biza néha kivágom a magas c-t is, az 10000. "nem szabad"-nál, aztán meg szégyellem magam...Ez a kisember tanított meg a bocsánatkérésre is, ahogy jön és szól, bocsi és nyomja a puszikat, puszit ad csak úgy, nem kell hozzá sátoros ünnep, puszit ad, ha mondjuk fájdalmat okozott: "megpuszilom én". Folyamatosan tanulok tőle és hiszem, hogy másoknak is elhozza a feloldozást a merevségből ez a göndör kis angyal. Szeretem és boldog vagyok, hogy megtanította kimutatni.

Aranyköpések:

Bundi kollégája érkezik egy polski fiattal, jó nagy szakálla van, Szonja odamegy hozzá:
- Szőrös bácsi hová megy a játékautóval? :)

2010. június 24., csütörtök

Apacslány és kölyökgólya




Na feleim, az összes állat elhullott, rituális temetést tartottunk. Többet nem érintkezem állatokkal, na jó telefonon kellett beszélnem mostanában ügyintézés gyanánt 1-2-vel, de azokat legalább csak vizuálisan semmisittem meg. Sógornőm még mindig itt dekkol, de sikerült rá is immunissá válnom, az olyan megjegyzéseit, mint Kira neked az ikertesód anyád hasában maradt fel sem veszem. A csöppcsaj egyébként érdekes átalakuláson megy át, konkrétan nincs nyaka. Ühüm, ki kell csomagolnom a háj alól több fodorban, ha éppen mondjuk meg szeretném neki mosni. Ma 4 hetes és nagyon rafkós, ha úgy döntöttem, hogy szerintem már jóllakott, ergo visszabukja nonstop a tejet, akkor mihelyt levágja, hogy ő itten most le lett csatlakoztatva, rögvest elkezd csuklani, de olyan intenzitással, hogy rögtön megsajnálom, ha én nem valaki a környezetemben és visszarakom cicire, hogy 5 perc múlva nyakambahányja a beszipolyozott részt. Iccaka alszik, 1x kell, maximum, tudom mázlim van na. Kizárólag úrinősen oldalt keresztbe tett lábakkal fekszik, hiába erőltetem én a haskolást. Ma reggelre kicsit meglepett, ugyanis, kitámasztom egy összetekert pléddel a hátát, na ma reggel szemből sasolt rá, vagyis átfordult, mondjuk ezek ilyen iccakai kamikáze akciók nála. Napközben leginkább pislog és alszik vagy éhenhalni készült. Szonját szereti, mindaddig amig nem kezdi el macerálni, mondjuk csikibanditázza és hasonlók. Jó testvérek na, addig tuti, amíg Szonja főnökasszonysága nincs veszélyben és igazi babát tologathat, ellenben a többi bandataggal, akik csak holmi jöttment Barbiekat.
Szonja...hát ő úgy döntött felnőtt, ennélfogva jön a szabad akarat, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy délben nem alszik, most véletlenül igen, az apja itthon van és terrorizálta, nem szép dolog tudom, de győzött az erőfölény. Most éppen csend honol, a minimajmot is sikerült leraknom a kiságyba, a bal vállamról, kicsit már ferdülök is, most magától abbahagyta a csuklást. Szóval most leginkább Cinkes harci törzsfőnökhöz hasonlít a fényképen lévő pocak, természetsen a jóléti rituálék jele. folyamatosan vakarássza a csípéseit, leginkább folydogálós véresre, szóval nem mondanám, hogy szalonképes látványt nyújt a valahonnan éppen mindig csordogáló vérrel. Jó kis meccseink vannak mostanság, a nem-de és add ide, akarom fronton, a sarkot mostanában nem kell pókhálózni, annyi időt tölt el a kiscsaj eme szent helyen. Iszonyatosan cserfes és olyankor amikor éppen terror lenne, külön előadja magát, legtöbbször a fürdőszobába kell bemennem röhögni, hogy maradék tekintélyem megmaradjon.
Szóval elvagyunk...soha rosszabb unalmas hétköznapokat...
Aranyköpések:

Reggel kivágtat a szobából: "Felébredtem, éhes vagyok, kéjek kakajót, mert CSÖRÖG a pocakom. " Jelzem tényleg hangosan korgott a nem kispályás bendője.

2010. június 22., kedd

Invázió


Komolyan mondom az elmúlt napokról a Függetlenség napja című film jut eszembe. A fenti lényekkel küzdünk mi is. De csak szépen sorjában. Első körben Szonjának szúnyogcsípéseket azonosítottunk be, lsd kint voltunk a tónál. Aztán szúnyog irtottuk az egész lakást. Ekor Szonján már nem lódítok kb 200 duncs volt, zömében elvakarva. Egész éjjel nyüszögött és vakarózott folyamatosan, nem kevésé volt kialvatlan mindenki. Nem segített, se a rázókeverék, se a fenistil csepp, krém, kalcium. Aztán engem is elkezdett csipkodni valami és fogtam egyet, bolhát vazzeg. Mondanom sem kell senki nem hit nekem, mert nincs háziállat, ergo nincs bolha. Az albérlőik macskástól elköltöztek, de ezt a kis családot itt hagyták nekünk. Szonja továbbra is vakarózott, én meg már minden kis szöszre vizualizáltam. Aztán jött a gugli, emberbolha és a sokk 5-6 nap alatt 500 példány kelhet ki. Képzeletben már láttam, hogy a még félig látható gyerekem eltűnik a csípések alatt. A macskabolha mutálódott emberbolhává és dedem volt a kaja. Tegnap a sógornő kitett magáért, komolyan még azt is elfelejtettem neki, hogy mihelyt megérkezett az volt az első mondata, hogy megszültél már, mert akkora a hasad. Elhoztam a városban fellelhető összes muníciót. Biológia és vegyi fegyvert és tegnap nekiestük mindennek. Először fújtunk, fújtunk fújtunk, majd kidunsztoltuk őket, utolsó szakaszként jött a fertőtlenítés. Mindent, mondom mindent bolhátlanítottunk, még a kulcslyukat is, az összes ruhát. Olyannyira, hogy a káosz közepén megérkezett a védőnő és pironkodva elmeséltem neki, hogy bebolhásodtunk, ugyanis kisebbik dedem egy pólómon mérlegeltük le, mert az összes textilpelenkát is kimostam, igen a tisztákat is. Kishörcsögünket az áldatatlan állapotok nem zavarták, sikerült cirka 30dkg-t felrántani magára, így már 4290gramm a minimanó. Mondjuk nonstop eszik, az igaz. Délután a gőzös vasalás jegyében telet, a mosógép 24 órája megy, még a fülünkön is ruha szárad, mert naná, hogy kint meg esik. 1-2 elhullott tetemet találtunk, szóval csak valami hatékonysággal dolgoztunk, de vélhetőleg a meccs még nincs lefutva. Szonját már testleg is fújjok, vaamint Bundi javasolta a már meglévő csipések alkoholos filccel való bekarikázását, hogy tudjuk azonosítani az újakat. Nem voltam vevő a humorára, meg nincs annyi filcünk. :)
Tegnap este átjött a szomszéd és folyamatosan vakarta a hasát, nem hezitáltam felkaptam rajta a pólót...bingó...ki lett tiltva a lakásból és elküldtem a kutyásboltba bolhairtóért. Szóval most ping-pong bolhadobálózás van nálunk...de kitartunk feleim, mit nekünk víz, tájfun, invázió...üdvözlet a bolha utcából...amúgy meg az eszem megáll, de tényleg...

2010. június 19., szombat

Vigyázz anyósveszély!!!! :o)




Ha Bundi látná ezt a bejegyzést, akkor nem lenne túl büszke rám, sőt egyáltalán nem lenne büszke. De nem fogja látni höhö, úgyhogy legalább itt kipanaszkodom magam, előre az elkövetkezőkre. Jó az anyós némi képzavar nálam, hisz nem is ismerhettem, de sógornőm tökéletesen átvette a szerepét, mármint egy igazi mindenlébenkanál anyósnak. A gyerekekkel ellentétben én nem örülök a nyári szünetnek, mert az nálunk azt jelenti, hogy sógornőm hirtelen ku...-ra ráér és jön hozzánk, lévén tanár. Biza 1-2 óra és vége az idillnek. Nem misztifikálom túl, de tényleg. esküszöm örülök majd az ezredik 70-es évekből szalajtott kisruhának is, mert a retro a divat, sőőőt mosolyogni fogok ésatöbbi. Az elkövetkező időszakot a túlélésre fogom játszani, lehet, hogy két hétig marad. Ameddig szükség lesz rá, erre jönne a válaszom, hogy hmmm nem is alszotok itt:) Bakker akkor lett volna rá szükség, amikor 2 hétig voltunk betgek, mindannyian, amikor néha attól a sírás jött rám, hogy le kell hajoljak. Mondjuk ezt azért elmondtam Bundinak. Legutóbb Szonja születésénél volt itt, 2x vittem orvoshoz a gyereket, az ő jóvoltából, rászoktatta a cumira és az ölben elalvásra. De most kemény leszek, én osztom a lapokat és nem fogok mindenre rábólintani, nem vagyok már kezdő bálna aki kapásból lefejeli a tartályhajót. Lehet, hogy gonosz vagyok, sőt biztos, de tényleg tudok ilyen is lenni. Talán egy csille xanax jól jönne vagy fél liter házi, nadehát a szoptatás. Szóval jön majd az észosztás nekem, meg a kupi, iszonyat rendetlen, de tényleg, tavaly még Szonját is elhagyta és el sem merte mondani. Nem vagyok patyolatgirl, de szeretem ha bejön valaki és le tud ülni, na nála ez nem kivitelezhető. Nem lesz fáklyásmenet az tuti, meg utána sem, mert az itt töltött idejét kb 4-el kell beszoroznom, hogy visszaálljon a rend, ami még ki sem alakult. Lehet érzik a csajok is a közeledő vihart, vagy az apjukon lógtak ma, lsd fenti kép, vagy rajtam, vagy nagyapán, csak aludni ne kelljen. 4-kor tudtam, takarodót fújni, a nagyot felköltöttem kint motorozik, a kicsi alszik, szerintem előre pihenik a rokonyokat. Kissé gyomoridegem van már előre, modjuk menetrend szerint soha nem nekem mondja ha valami nem tetszik neki, hanem Bundinak, aki kb 2 nap alatt összeveszik vele, mire közli, hogy soha többet nem jön ide, de gyorsan felejt, bumeráng vazzeg. Aztán úgy a 4. nap körül amikor már az összes gyomunkat kiirtotta a nem létező veteményesünkből összeveszejt engem és Bundit. Én azért ki szoktam bírni hogy ne ugorjak neki, bár most ezek a hormonok, fene tudja:) Szóval túlélőtúra jön kedveseim....azért tudnék beszélni pár jó dologról is ami vele kapcsolatos, de most leginkább az jut eszembe, hogy az a legjobb, amikor integethetek neki a kapuból és éppen hazafelé tart. Gonosz, gonosz, gonosz.....:)

2010. június 18., péntek

Életképek











Először azt a címet akartam adni, hogy fotózás. Csak ez esetben ez olyan műmájer lenne. Igaz, hogy Ági valóban fotós, egy lelkes 18 éves lány, de egyben nagyon egyezett az ízlésünk. Nem szerettem volna halálra beállított, agyonretusált képeket. A mi saját kis életterünkbe, mindennapjainkba lépett be ez a fiatal lány, úgy, hogy észre sem vettük. Mi játszottunk, olykor öltöztünk, pisiltünk, nevetgéltünk, ő pedig kattogott. szép és nekem fontos pillanatokat elkapva és örökül hagyva. Közel 200 képet kaptam meg tegnap, a fotók 1 hónapja készültek, pontosan egy héttel Kira születése előtt. Jó nézni ezeket a képeket, mert annyira rólunk szól, életteli. Azt csak remélem, hogy jó vizsgaanyag leszünk neki, mindenesetre hamarosan jön a második felvonás, akkor a pocaklakót már pocakon kívül fotózza, locsofecsi nővérkéjével együtt. Nem igazán tudok a képekről mit írni, azt csak remélem, hogy Nektek is az jön át a fotókon, ami nekem. Jham és Meském, a pocakos képek külön Neked, hamarosan a Tieidet szeretném látni.

2010. június 17., csütörtök

Makrancos 26 hónapos és feneketlen bödön 3 hetes




Előre kell bocsátanom, hogy ezen bejegyzés ellenére imádom mindkettőt...de nem minden habosbabos ám két gyerekkel. Különösebb gondom nem lenne...ha nem lenne az a k..... altatás, meg az aligmúlt kétéves dackorszak lightja, igen tartok tőle, hogy ez még a light verzió csak. Közkedvelt szó nálunk a nem, neeem, olykor fejhangon visítva, hogy nem. Gyakorisága kb /fél óra, alvásidőben besűrűsödik, legsűrűbb pedig amikor a hugi alszik, had ébredjen már a lelkem, szokja a paraszt a szántást. Szóval nekem nem kell számolnom a testvérféltékenységgel, számolni kell azonban azzal, hogy kisebb idegsokk nélkül túléljem, hogy Szonja éppen 45 perce énekel a hálóban alvás helyett. Mindent beígértem már a széles skálán, egészen ha felébredsz megyünk csúznáditól a ha nem alszol kiporolom a seggedig variációkat. A tárgyak is alacsonyan repülnek nálunk mostanság, így esett meg, hogy a tegnap délutáni szopinál egy jó félkilós buddhaszobor (nem röhög) landolt a mellemen a kicsitől pár centire, szerencsére "csak" én kékültem be. Biztos, hogy én is fáradtabb és ingerlékenyebb na meg kialvatlanabb vagyok, de hihetetlen, hogy nem lehet lefárasztani, mint valami perpetum mobile, ma 9-13h-ig voltunk ki, én a végén már csak vonszoltam magam, meg támasztottam a babakocsit, gondoltam, ebből ájult alvás lesz, de nem. Megfogadtam, hogy kettőig mindkettőnek aludnia kell, mondjuk azt nem mantráztam, hogy hajnal délután kettőről van-e szó. Tegnap 1 órára elvonultam itthonról, Bundi vigyázott rájuk, szintén alvásidő. Settenkedek haza, a nagy az erkélyről veri a bejárati ajtót, hogy engedj beeeee. A kicsi meg enyhe tejfröccsöt küldött éppen az apja arcába. Nem kicsit volt lehabozva a jó uram, mondjuk nem mertem röhögni, de a gyerek kirakása az erkélyre tuti csak egy pasinak jutna az eszébe.
Pár szó a feneketlen bödönről, Kira iszonyatos mennyiségeket habzsol, oltáriakat büfög, ellenben kevésszer kakil, akkor azonban olyan mennyiséget, hogy tegnap Szonja röhögve ugrált körül, hogy anya lefosott a Kijababa. Nem kicsit, komplett gyerekhaddal mentem tusolni. Szóval Kira, mint az atomóra, ha nagy nyújtózások és nyögések közepette felébred, akkor ha 1.5 percen belül nem lógatom a cicit a szájába, olyan üvöltést rendez, hogy azon csodálkozok, hogy még senki nem küldte ránk a gyerekvédelmet. enni addig eszik, amig nem kezd el bukni, majd a kibukott tejemnnyiségre ismét rá kell inni, mert ugye lett egy kis üres hely a bödönben. Ma éjszaka 1x kelt, de a "reggeli" 5-ös szopinál (mondom atomóra a ded) úgy bealudtunk mindketten, hogy 8-kor arra ébredtem, hogy cuppognak rajtam ő volt a kettes számú, az egyes számú pedig kiabált, hogy hahóóóó anya.
Nem kicsit karikásan tikkelős a szemem, mire kicsit pihennék, valamelyiknek szüksége van rá, logisztikus kell egy sétához és egy ebédhez. Az hótziher, hogy 1x van mindkettőnek olyan kinja, amivel nem lehet várni. A legújabb, hogy eltüntette a cipőmet, bakker 40-es fél pár és sehol nem találom...Élmény az élet na, igy kócosan, lestrapálva, tejszagúan...közben a dalos pacsirta elaludt de bödönke épp rakétakilövőnek használja a pelenkáját... a háttérben csendesen zúg nonstop a mosógép...jóóó ez naaa, de tényleg, minden ősz hajszálam ellenére.

Aranyköpések:

Tegnap be volt borulva és szinte egész nap esett, mire Szonja: "Anya LEborult az ég"
Bilizés: "anya gyorsan jön a gubesz totyómanónak"... leül a bilire majd a két lába között kukucskál befelé a bili belesejébe, közben magyaráz :"Kukiiiii kaka"

2010. június 15., kedd

Nem akartam árvizi tudósitó lenni


eleget láttatok, olvastatok ebben a témában biztosan. Sőt képeket sem csináltam, megpróbáltam nem panaszkodni, nagyon sokaknak mindenük odaveszett. Aztán ma úgy háborgott a lelkem, mint a folyó. Mesélek hát én is, hogy stílusos legyek ideöntöm nektek. Kezdjük azzal, hogy lesz majd Kirának mit mesélnem, hiszen jól időzített, a születése előtt 2 nappal még járhatatlan volt a kórházba vezető út, majd miután hazajöttünk, a rá következő nap ismét. Remélem egész életében ilyen szerencsés lesz, ahogy született.
A kis kitérő után beszélek arról, amit nem láthattatok a hírekben, híradókban. A pincékben még mindig 30 cm a víz, nem mi vagyunk az egyetlenek, a vicc, a tűzoltók nem tudnak jönni szivattyúzni, mert nincs benzin a kocsiba és nincs is pénz rá...csak halkan jegyzem meg, erre nem futhatja az adományokból??? A jó kis vizes közeg hozta magával az inváziót, szúnyogok, bögölyméretűek, 35 fokos napsütésben is marnak, nem ez már nem csípés. Szonján kb. 150 duncs van, a kalcium, az irtók, a fenistil dacára. Picuri is beszerzett 5-6 darabot, Bundást utálják, én gyakorlatilag véresre martam a lábfejem. Irtás nincs, naná, nincs rá pénz. Mi még szerencsések vagyunk, másokat csigák és giliszták leptek el, de olyan mértékben, hogy nem látszik tőlük a fű. Árvizvédelem, hmm, jöttek, segítettek. Árnyoldal, bőven akad, nem volt 1db vízügyi szakember, aki mondta volna, mit/hol védjenek, kisakkozták hát az ide vezényelt rendőrök, katonák. Itt kaptak enni, sok helyütt még vizet sem, alvásról, főtt ételről nem is beszélve. Könnyű kivezényelni a népet, a többibe meg szarni bele. A közcélú "munkásokat" is kivezényelte a gátra a városvezetés. Szerinted? Mivel nem lett kifizetve a túlórájuk pontosan, ők délután 3-kor intettek egy páát, és húztak haza. A mentősök ifaplatón hozták ki a fekvőbetegeket és a piciket a csecsemőotthonból. A fertőtlenítés nem megoldott, ugyanis a városban 2 hete nem lehet klórmeszet kapni. Ma kb 15x-i telefonálás és 1 hónap után kijött a kárszakértő. Egy tahó és akkor finom vagyok. Közölte dél és 1 között érkezik. fél 11-kor csörgött, hogy ugyan hol vagyok, mert ő a házunk előtt. Jó időt futottam a játszótérről két gyerekkel. Felsorolta mire nem fizet és mire milyen kitételekkel. Pincében lévő ingóságra, homlokzatázásra, meg arra, hogy nem jó a kazán (3/4 részig áll vízben) nem. Keressek szakvéleményezőt, mert lehet, hogy jó az, ühüm vízműnek biztosan. Próbáltam vele beszélgetni, hogy sokak akinek mindenük oda és mondjuk biztosításuk sincs. Közölte, hogy leszarja, mert 3doboz cigi meg 3 sör árán már lehetne biztosításuk. Itt azért nekem is kinyílt a nemlétező bicska a zsebben. Megjegyeztem neki, hogy valószínűleg Mariska néni, aki most zokog az összedőlt háza fölött is elbagózza sörözi, a havi 30000 özvegyijét. Hát nagyokat pislogott, én meg gondolatban már hideg vizet ittam a javítási költségeimre. Aztán bőszen írni kezdett, kiszámológépezett nekem 50000-t+ a kazán, ugyebár ha lesz szakvélemény. Kis iróniával élve, csepp a tengerben, de jelen helyzetemben a kicsit is nagyon megbecsülöm. Komolyan mondom sok-sok embert kellene tanítani, empátiára, toleranciára, hogy igenis legyen mindenki legény a gáton és nem azért mert vazz' milyen képeket csináltam, míg mások pakolták a homokot. Én itt a víz közepén, sajna nem csak az összetartozást láttam és félek, hogy még pár hét és el lesz minden felejtve, nem lesz aki visszaadja az emberek hitét, sokuknak nem lesz ereje/pénze újrakezdeni. Akkor kellene majd a segítő jobb, a falat kenyér, a szorgos kezek. Lehet én vagyok hitetlen....vagy csak túl sok háttér információval rendelkezem...annak azonban örülök, hogy a lányok ezt még nem értik és nem kell magyarázkodnom nekik...majd pár év múlva így kezdem a mesét...2010 nyarán a békés folyó megleckéztette az embereket, de a végén minden jóra fordult...ebben próbálok hinni én is...

2010. június 13., vasárnap

TEST VÉR

Testvér, testvérem:
Ez a legszebb szó a világon.
Harmat a réten,
Illat a virágon,
Barackvirágszín sejtelem a tájon,
Hogy fakad még rügy minden száraz ágon.
/Reményik Sándor/

Végre alszanak, mindketten, azt hiszem ez a déli altatás tiszta szívás. Először is megjelent a védőnő, lemázsálnia kicsit, pontosan 4kg, hát nem éhezik az tuti. Kicsit elaltattam majd mentem a nagyhoz, akinek pisilni/kakálni/enni/inni kellett felváltva, naná, hogy felóbégatta a kicsit. Igy lefeküdtünk 3-an, Kirát szoptattam, közben Szonja buckóját simogattam. Éppen elaludt Kira, mire Szoni jól belerúgott, bőgés, dühömben rácsaptam Szonira, ő is bőgött, és sűrű bocsánatkérések közepette én is bőgtem. Szoknunk kell még ezt a hármast. Persze, hogy igényel a nagy is, csak elég nehéz nyugton altatni, ha közben a húga visít a kiságyban. Mindegy kissé mérgezett egér szaladgálással és 20x leizzadással, de alszanak. Snitt.
Ma egyébként is arról szerettem volna írni, milyen testvérek is ők. Az elmúlt 3 hétben Szoni azért éreztette, hogy ő a góré, picibaba pedig csendesen tűri ezt. Gondolom, hogy nem lesz ilyen idilli az állapot, ha mondjuk majd a nyáladzó kisebbik ded, 4kézláb rástartol a nővére játékaira, uram bocsá' csokikészletére. Egyenlőre próbálom azt hinni, hogy ez feltétlen szerelem örökérvényű lesz. Testvérkérdésben egyébként nem vagyok túl kompetens. A bátyám 10 évvel idősebb nálam, így gyakorlatilag kolonc voltam a nyakán. Kicsiként azért, emrt engem kellet pesztrálni, nagyobbacskaként meg mindig az ő társaságával akartam lógni. A mai napig megvan köztünk ez a távolság. Bundi dettó, neki 11 évvel idősebb a nővére, naná, hogy a mai napig anyáskodik fölötte, jó sokat veszekednek.
Minden bizadalmam abban van a csajokat illetően, hogy az a cirka 25hónap valóban eltűnik és nem egymást fogják napi rendszerességgel tépni. A test és vér mellett, egymás barátai, cinkosai és bizalmasai lesznek. Közös erővel fognak majd átrágni engem, mint ama bizonyost a palánkon. Soha nem startolnak rá ugyanarra a fiúra, ellenben kibeszélik a szerelmi ügyeiket. Talán a vén anyjukat is bevonják hébe-hóba a pizsamás, kakaózós beszélgetésekbe, összekucorodva az ágyon. Tudom, hogy nem kicsit habcsókos a kép, de legyen ez önbeteljesítő jóslatként funkcionáló képzelgés nálam. :) Megpróbálom soha nem hasonlitgatni őket, mindketten egyéniségek és annyira mások. Mégis mindenki azt mondja, Kira teljesen olyan, mint Szonja, a képeken és élőben is. Nem tudom, egymás mellé raktam a két képet róluk és nekem annyira mások és nem csak abban, hogy Szoni sárga, mint állat a képen:) Persze az is lehet, hogy csak én látom anyai szemüveggel másként őket, mert tudom, hogy mások is. Valamiben mégis egyformák, egyformán vannak szeretve egyformán a húsom, a vérem mindkettő. Nem kaphattam volna szebb és jobb ajándékot a sorstól, mint őket és remélem azt mondják majd 20 év múlva ők is...

2010. június 12., szombat

Húúú az anyjamindenit de jó nekem...

Anya jól áll így a séróm???

Höhö , bocsi Szoni, de szerintem nagyon gáz a hajad...

Menekítsetek már ki a tehén karmai közül...

Ne csikizz már Gidus...

Apja lába...:)

Mi lenne ha beállított lenne a kép:)

A sitterünk komolyan veszi a feladatait :)

Enyim, megettem mind....

Ez is enyim, de ezt nem ettem meg...

A fiúk már nem szomjasak...

Csajoshármas...

Hát bakker azon kívül, hogy gyakorlatilag tejben fürdök, a kicsi lány jóvoltából, igaz baráti kényeztetésben is van részem. Az az igazság, hogy ez nagyon kellett már a lelkemnek, testemnek. Kedves barátok vesznek körül, szó szerint körülvonnak a szeretethálóval, tehermentesítenek, amennyire csak lehet. Ha már nincs körülöttem amolyan külső családi kör, itt vannak a barátok. Kezdhetném azzal, hogy elhalmoznak, Maci mama egy hónapra való kaját rittyentett, amúgy gyerekágyas részlegesen, fagyikelyhek vesznek körül, meg orchideacsokrok, babaposiillat lengedez. Nagyokat alhatok, ehetek, a kánikulát követő szellős estéken pedig össznépi sétákat nyomunk. A két gyerkőc tobzódik a szeretetben és a duplán kijáró kezekben...el tudnám viselni ezt még jó darabig. Ma a fiúk ökohorgászaton is részt vettek, mindenki a helyén, így a halak a vízben maradtak. Szonja a madarakat bámulva konstatálta ma, hogy nem tud repülni, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincsenek szárnyai. Tényleg meggyógyultam, az arcom lelohadt, a hangom és erőm visszatért. Szonja teljesen jól van. Minimanó még kisit köhög, de eszik rendületlenül, sikerült 1 hét alatt 26dkg-t híznia.
Ahogy azt nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki az elmúlt két hét gyötrelmeit, így azt sem , hogy mivel érdemeltem ki ezeket a barátokat. Körülölelő szeretet ez, nem kérkedik, nem hivalkodik, egyszerűen létezik. Pont attól szép, hogy nem kellenek magyarázatok nem kellenek szavak. Mindig a legjobbkor a legjobb időben érkezik, amikor már úgy érzed, hogy nem bírod tovább... ahogy Caramell fogalmazta meg, amit mostanában sokat hallgatunk, a kicsi erre nyugszik meg a nagy erre riszál, én meg csendesen bőgicsélek rajta...

Tudom mindenért harcolnunk kell,
Egy őrült mondat miatt nem múlhat el,
Az idő tellhetetlen van hogy mindent elrabol,
De valakinek te vagy a lélekdonor!

Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el,
Keresem a lelkemet de van hogy nem felel,
Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor,
A szerelem az egyetlen lélekdonor!


2010. június 10., csütörtök

Psszt...csak halkan :)




Idilli a kép, annyira, hogy már-már sziruposan csöpögő. Mindkettő alszik, én meg ama luxust is megengedhettem magamnak, mint a tus és hajmosás. Bundás buciképűnek hív, lehet lassan én verem őt azzá:) Már a fülem is is fáj, de igazából könnyebben vagyok, ennek az az oka, hogy a két csaj jobban van. Már ki merem jelenteni Ahogy azt is, hogy ez után a két hét után akár a Himalája megmászására is vállalkoznék velük. Milliószor összefacsarodott a szívem az elmúlt napokban. Nagyon sokszor türelmetlenkedtem Szonjával, gyakorlatilag folyamatosan arra figyelmeztettem, mit nem szabad. Nem győztem tőle bocsánatot kérni, hiszen hogyan is érthette volna, hogy a légvétel is nehéz, nemhogy még a hátamon is lovagoljanak. Olyan, mint én, amit eltervezett tűzön-vízen keresztülviszi. Tegnap eset már csak ringattam az ölemben és énekeltem neki. Annyira nagy már és én bizony nem figyeltem rá eléggé, annyira biztosan nem, amennyire szüksége lett volna rá. Jöttek is a büntetések. "hagyjál", "ne simogass" "menj innen". Szerencsére rám haragudott és nem a kistestvérre, őt őrzi-védi, mint egy pulikutya: "ne sijjá kijababa jön már anya". Nehéz napok voltak és most a délutáni csendben volt időm átgondolni, hogy ez a betegség is jött, megmutatta állj meg komám, ne így csináld, rossz úton jársz. Át kell szerveznem dolgokat, kell idő csak ránk, nagycsajokra, közös programokra. Most már tudom, hogy meg tudom oldani.
A kicsi, ma 2 hetes, úgy csöppent az életünkbe, mint ha mindig is itt lett volna, ahogy itt is volt velünk. Már most látszik a természetén, hogy apja lánya. Hihetetlen béke és nyugalom veszi körül, neki ez volt a feladata, hogy elhozza nekünk. Olyan egyszerű vele minden, végtelen türelemmel áldotta meg az ég. Az éjjel sokat köhögött, sétálgatunk majd elaludt. Álmában mosolygott, hívtam az apját nézze csak, föléhajoltuk és elkezdett kuncogni, Bundi szerint tuti nagy didikről álmodott.:) Olyan kerek minden körülötte, amilyen ő maga, két csodánk van már.
Többen írtátok, soha nem gondoltam volna, főleg nem 3évvel ezelőtt, hogy mostanra 2 gyönyörű lányom is lesz. Megharcoltam a csatát és tudom, hogy ennek is értelme volt. Sok-sok embert sodort utamba az élet, akik hasonló problémákkal küzdenek/küzdöttek. Már akkor is hittem, amikor még nem voltam pozitív példa, amikor még én is havonta pofoztam fel magam a földről egy-egy kudarc után. Sokakat húztam/sodortam magammal, ma is kaptam egy mailt, az egyik "sorstárs" ikreket vár. Tudom, hogy mindennek rendelt ideje van, nekem nagyon hosszú volt ez az idő, de megérte...most azért megállítanám kicsit...csak nézem, ahogy békésen alszanak...remélem sokáig őrizhetem az álmukat...csak nézem őket...a könnyfátyolon át ízlelgetve a szót...a lányaim...

2010. június 9., szerda

...




Nem tudom, mit vétettem, de tényleg...k.. szar ember lehettem előző életemben. Erőm alig, úgyhogy csak tőmondatokban:
  • Hajnal 1-kor ébredtem, hogy "furán" fáj az arcom, feldagadt. Orrom ugyanazon oldalon nem szelelt, lehajolva lüktetett az arcom. Diagnosztizáltam magamnak egy arcüreggyulladást, bejött.
  • Doktornő délben kijött, kiakadt, hogy hogy nézek ki, óránként 10 liter vizet izzadok ki.
  • Szonja slájmot hány, vödörnyi mennyiségeket, két hányás között bőg, enni nem eszik.
  • A kicsi szörcsög, vagy a porszívóra van csatlakoztatva vagy rám. ezen oknál fogva nem tudott tojni, most aludt el, eddig bőgött, igen ma először alszik.Már fürdette, vetkeztettem, vitaminoztam, masszíroztam..semmi hatás.
  • A délutánt már félmeztelen töltöttem miután 9 pólóm kapott valamelyik gyerek valamilyen testnedvéből
  • lassan megesz a kosz, mert minden energiám elveszi az életfunkcióm fenntartása
  • nem tudom elmondani mit érzek, amikor le kell hajolnom valamiért
  • A gyógyszertárban, 12000ft-ot hagytam, a kemény 60000 táppénzemből, jham amúgy 120000 (lenne) a rezsink.
  • Bundiékhoz ma kivonult a munkafelügyelet, le is vonultatták őket, mondjuk akkor már én is bőgtem a két csaj mellett, hogy jöjjön haza.
  • Az előbb felfedeztem, hogy jön egy herpesz az orrom alatt...hurrá...kapom már az antibiotikumot, így a kicsi is, de evvan, remélhetőleg ő is jobban lesz tőle.
  • Anyu és apu is elkapta, ne gondolok bele, hogy apunál, mint végstádiumú tüdőrákosnál mi lehet a következménye.
  • Sanci barátunk ismét kórházban.
  • A derékig érő fűben beszart a fűnyíró.
  • A biztosítót ma is hívtam, semmi, majd egyszercsak jönnek, ha jönnek.
  • Szoni épp most szólt, hogy fáj a nyunyuja
Már nem vagyok optimista és tényleg nem tudom mivel érdemeltem ezt ki, jham és Náncsi, hullámzik ez vazzeg!!!

2010. június 7., hétfő

Táposnégyes




Annyira írnék már másról, hogy végre minden kerek és mindenki jól van, de sajnos ez koránt sincs így. Olyan alattomos kis virulenciát szedtünk össze, mind a 4-en, hogy esküszöm még életemben nem voltam ilyen szarul. Bundás sem. A gyerkőcök is elkapták, igen mindkettő, így Kira is megismerkedhetett sajna az orrsziporszival. A kézi szart se ér, ha meg el van dugulva az orra, akkor nem tud szopni, ha nem tud szopni, nem alszik, helyette ordít. Azt még nem merem megkockáztatni, hogy Szonja kifelé megy belőle, de hátha...mindenesetre ő a slájmmal küzd, attól hány, de rendkívül jól viseli a körülményekhez képest. Több iccaka nem alszunk, már tényleg az energiáim, már amik még vannak végén járok, tegnap este 11-kor úgy reszkettem az ágyban, mint kocsonya. Ráadásul napközben egyedül kell tartanom a frontot, több okból is. Első körben Bundinak vasárnaptól dolgoznia kell, mert több kollégája nem tud eljutni a vízen. Nekem meg a segítségem nem tud eljutni hozzánk a víz miatt. Gondolom a kárszakértő sem tud emiatt eljutni....meg semmi. Ma délelőtt már úgy sétáltam a lányokkal, hogy hazafelé Szoni nem bírt jönni, a kicsi meg üvöltött, ergo, kicsi ölbe, nagy kocsiba fekszik, én meg vánszorgok. Holnap letelik A nagy betegségéből az egy hét, reménykedem, hogy hátha, közbenmeg megszakad értük a szivem, inkább én csúsznék a földön, csak ők jól legyenek. Na nem mintha nem állnék közel hozzá. Ma délután mindkettő elaludt, hajnal 5-től voltunk fent. Elaludtam én is...azt hiszem életmentő volt. Méghogy a gyerekvírus smafu, volt olyan pillanat, hogy azt hittem kinyír, pedig nem vagyok egy penye családból származó. A nagy itt ül az ölemben, "gépezzünk" a kicsi alszik, ma először...Szóval kitartok én, csak valaki mondja már azt, hogy már kifelé mászunk a gödörből...

Szonja üzenete: bbhbbbhghtjzjjuug 44hkilklooiui :)

2010. június 5., szombat

Veszélyzóna


VARIÁCIÓK EGY PIHENŐSZÉKRE:o)



Cseppet sem lennék meglepve, ha fehér vegyvédelmi ruhás bácsik sárga szalaggal tekernék körbe kis hajlékunkat. Gyakorlatilag 2 napja nonstop ágyban vagyunk. Szonja kórságát sikerült mindnyájunknak elkapni, Törpicur kivételével. Ha azt mondom, hogy überszarul vagyunk, akkor még nagyon enyhén fogalmaztam. Azt hiszem a 3 hete monszuneső sem tett nekünk túl jót. Remélem kismanót továbbra is védi majd az anyatej, kb úgy néz ki a szoptatások végén, mint amikor Tomnak csilingel a full jelzés a szemében. Az éjszakánk Magyar Vándorosra sikeredett, Bundi és Szonja, gyakorlatilag a fellelhető összes fekvő és nem fekvő alkalmatosságot végigjárták az iccaka folyamán, majd hajnal 3 tájt, Kira döntött úgy, hogy jó hecc lenne bokától-tokáig összefosni magát, majd úgy 5-ig szemlélődni. Rózsás hangulatban ébredtünk, nekem már hajnalban is fájt a torkom, Bundinak délután kezdődött. A papirzsepi használatunk 200db/nap, valamint tuti azt hiszi a szomszéd, hogy nálunk a legyek is seggen csúsznak a parkettán, mert átlag 3x/óra megy a porszívónk, mindezt nem a szőnyegre, hanem Szonira csatlakoztatva. Egyébként a csajos tényleg nagyon ügyes, zokszó nélkül beveszi a gyógyszereket, iszik, enni nem hajlandó és kb 5 adag ruhát szedtem ma le róla, mert gyanúsan csillogott.:) Került a csillogásból tesóra is, had szokja a szántást. Egyébként meg miután közöltük, hogy ő a csillagszemű juhász olyan szépen csillog a szeme (is), azóta 5 percenként nézegeti magát a tükörben.
3 hetes monszuneső után ma reggel rájöttünk, hogy mégsem egy másik bolygón élünk, mert kisütött a nap...komolyan mondom, ha ez nincs, akkor lehet már agonizálok a saját ágyamban. Úgy döntöttünk, hogy akkor most mi össznépileg sétálni fogunk és adunk a bacilusoknak (meg számunkra kedves embereknek a bacilusokból) Cirka 2 órát sétáltunk (vánszorogtunk), Szonja hol motoron, hol két lábon, hol a Zapja nyakában, Kira meg szunyókált a babakocsiban. A pincénkben még mindig kb 1m-es víz van, ennek örömére olyan mocsárszag, hogy Hanyi Istókot véltem felfedezni ahogy dagonyázik a kert végében. Iszonyatosan magas a páratartalom, ennek következtében ha véletlenül szelelne is az ember orra, na tuti csak zihálni tud. A füvünk, az a zőőőd gyep, cirka derékig ér, minden házból szép zöld csövön csordogál a víz, szivattyúk búgnak. A városból még mindig ne lehet kimenni semelyik irányba, szerencsémre anyuék még hazaértek, miután ellátott egy heti kajával, hálából ő is kapott a Szonjabaciból. Minden kórság ellenére szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert nincs a házban a víz, remélhetőleg hamarosan meggyógyulunk és levonul az ár. Sok-sok ember még mindig a gátakon, küzd az elemekkel, de sajnos itt még mindig a víz az úr....Most pedig megyek és becsatlakozom egy basszussal a már bőszen horkoló kiscsaládomhoz.

2010. június 4., péntek

Náncsi, aki egyáltalánnem Hárpia, ellenben nagyon Tapir




Náncsi egy fogalom, de tényleg. Valószínűleg ezért a posztért leverné a vesém, de ő még ezt is marha kedvesen tudná tenni. Nem vagyok képzavarban, itt a tapirnáncsiágival, ennyi neve van és kész. 3éve ismerem, innen a hálóról, véletlen persze, vagyis annyira nem is, legkisebbik gyermeke és az én nagyobbam egyszerre született. Együtt vártuk őket, ő überlazán, lévén 5. a kiscsaj a Tapírsorban. Szóval ő már laza volt, mint a rigalánc, szerinted, hazaszökött a kórházból az újszülöttel.:) Azért kb 10 percest ráolvasást fogok kapni, amiért képes vagyok kilétét felfedni, de nem én tehetek róla, hogy orvul meglepett a kórházban és rögtön riszálni kezdte az újszülöttem seggét. Szóval ez a kép nem Náncsi miatt van, itt vegyük úgy, hogy ő a fogas, aki tartja a gyereket. :) Amúgy a lényeg, nagyon csipem a búráját, tisztelem a hitét, a küzdését, azért amilyen ANYA. Tudom, hogy azt vallom, hogy az ember felnőttkorban már nem köt barátságokat, addigra már bizalmatlan tüskékkel vértezzük fel magunkat, de nem felejtem el, hogy mindketten amikor nyakig voltunka szarban és max annyinak tudtunk örülni, hogy legalább nem hullámzik, tudtam, hogy számíthatok rá. Szóval pénteken fogta magát és nem kevés kilométert megtéve a Zurával és Citrom barátnőmmel felfegyverkezve, beviharzott a kórterembe és úgy beszélgettünk, mintha nem is most találkoznánk először. Mondanom sem kell, nem kicsit voltam meglepve és meghatódva, de ennek hangot sem tudtam adni, csak lestem, mint ződ gyík a venyige alól. Azt mondják utunk során az emberek nem csak úgy keresztezik életünket, senki sem kerül csak úgy magától oda, mindig mindenkit mi vonzunk oda, mert részesévé kell váljon életünknek. Szóval ezúton is köszönöm neki, hogy van, hogy jött, hogy dedeimet is meglepte, természetesen rá jellemző ajándékokkal...Kívánok neki sok erőt és egészséget, a Jó Isten kísérje tovább ezen az úton, magamnak pedig azt kívánom, hogy hamarosan én riszálhassam, az ő 6. Minitapírját.