2012. június 29., péntek

Már csak pár óra....és véget ér az elmúlt 30 nap nélküle

"Ha a közeledben van, akit szeretsz, mintha melegebb lenne a levegő. A tárgyak mosolyogni kezdenek, a szoba ismerősebb lesz, mintha az illat is megváltozna körülötted, ha a közeledben van, aki számodra kedves. Ez az összetéveszthetetlen jelenlét-érzet, amikor az idegenség hirtelen ismerőssé válik, amikor meghitté varázsolódik a környezeted - a szeretet biztos jele." (M.P.)

2012. június 27., szerda

Újabb (mini)Blogtali



Assszem' nincs túl nagy mentségünk, hogy miért ilyen ritkán találkozunk. Most néztem meg, mindössze 13 km-re lakunk egymástól. Mindig volt valami, szegény Zizinek valami rossz ómenként Szonja összes szülinapi meghívását vissza kellett utasítania, mert ő mindig valami cifra betegséggel ünnepelt éppen. Hétfőn aztán végre minden úgy alakult, hogy meglátogattak minket. Egyetlen egy dolgot sajnáltam nagyon, hogy nem tudtunk a kertben héderelni, mert azon az egy napon naná, hogy esett az eső, csöpörgő esőben azért csak kimentünk kicsit. :) Ennek dacára, csak úgy elrepült a délelőtt és azt vettük észre, hogy menniük kell. Persze azt nem hagyhatom ki, hogy Heni jóvoltából a komplett csajcsapat új/frissített hajat kapott, kivéve Szonját, aki egy centit nem hagyott levágni a hajából, leginkább hozzá sem lehetett érni. Ettől eltekintve is jól kihasználtuk a barátnőm, kicsit szégyellem is magam miatta. Kicsi Kira meg hirtelen ötlettől felbuzdulva megszabadult a babahajától. Olyan kis ügyes volt, hogy első hajvágását egy moccanat nélkül ülte végig az ölemben, majd a tükröt bámulta, nagyon tetszett magának, nekem is,  annyira édes kis puszilgatnivaló buksija van, bár Heni a nyakába szerelmesedett bele. Zita és Szonja jól elvoltak, bár be kell valljam, hogy az én vezetői lélek lányomat még a rendkívül türelmes Zita is megelégelte egy idő után és ellenszegült, pislogott is a buldózerem, hogy a pici lány akaratot érvényesít, mi meg néztük, ahogy nagyon ügyesen lemeccselték és játszottak tovább. Hiába találkozunk olyan ritkán, mégis minden sallang nélkül ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Kölcsönösen ámulunk egy sort, hogy mennyit változtak a lányok, hogy mennyire nagylányok már, mennyit nőttek, okosodtak, nőiesedtek, mennyire kecsessé váltak (mondjuk ez azért akkor nem él bennem, amikor elsőszülötten éppen útszéliként nyilvánít véleményt nagy ajtócsapkodások közepette). Ígéretet tettem, hogy nem is olyan sokára én pakolom fel a csajokat és találkozunk és amit ígérek be is tartom, nagyon jó volt, hogy itt voltatok...köszönjük...ilyenkor mindig azt mondom, milyen jó is ez a virtuális világ...milyen jók is ezek a véletlen (bár mindenképpen sorsszerű) összefutások. Jelentem a képek silányak, elfelejtettük, ezek amolyan futtában készült fotók, elnézést.

2012. június 26., kedd

Napi gondolkodnivaló

'Felnőtt nem akkor leszel, ha kardot húzol, és vakmerően harcolsz a vélt igazadért. Nem akkor, ha nem félsz mások arcába vágni a legpimaszabb igazságaidat is. Nem akkor, ha bárkit elítélsz. Esetleg megvered, legyőzöd, eltaposod, vitában megszégyeníted vagy elzavarod. Nem akkor, ha a "nekem van igazam" nevében foggal-körömmel védelmezed az elveidet. Ezeket egy gyerek is megteszi a homokozóban.
Felnőtt akkor leszel, ha a hibákat önmagadban keresed. Ha sorsodért nem a körülményeidet okolod, hanem önmagadat. Felnőtt akkor leszel, ha életedért - és mások életéért is - a felelősséget magadra veszed. Ha nem ítélkezel senki felett, még önmagad felett sem, mert nem vagy még alkalmas rá. Nem látsz tisztán - és ezt tudod.
Felnőtt akkor leszel, ha a háborút a saját önző, vak és hazug éned ellen viseled.
Felnőtt akkor leszel, ha tudod, hogy a Nap benned süt, és ha kívül sötétség van, te is hibás vagy, mert nem világítasz.
Egy felnőtt ember, ha meghallja ezt a szót, hogy "vétek", tudja, hogy nem másokról, hanem róla van szó.
Mindent önmagában keres.
S ott is találja meg.'
MÜLLER PÉTER

2012. június 25., hétfő

Poénfröccs :o)


***

Felháborodva megkérdezi a húgát:
- "Mi a nyavaja folyik itt?"

***

"Anya, ezt a kiflit megeszem, mert ez fel van törve." (Kettétört a kifli)

***

"Belláéknak robotcicájuk van, de az is tud ám miaúzni."

***
"Kira hazasétálunk, rakd le azt a haszontalan bicskát (műanyag játékkés) fogd meg a kezem és induljunk. Nem jön semmi az úton, oké akkor mehetünk, viszlát anya."

***

"Hol van a szájfestő lakkom?"

***

"Ez a bogáncsos szörp nagyon finom." (bodzás)

***

"A piros póni havat evett, belebetegedett és meghalott."

***

"Anya nagyon lökjél a hintával, hogy felrepüljek az űrbe, a csillagokba és a holdakba."

***

Vonul ki a tejjel és a vajjal az udvarra:
- Hova, hova?
- "Találtam egy csigát és éhes, de nyugi anya marad neki holnapra is."
Éppen kezdeném neki  ecsetelni a csiga tápanyagfelvételét mikor eszembe jut a közismert mondóka....

***

- A kutyák nem szeretik a macskákat.
- "De a kislánymacskákat igen.
- Nem, azokat sem, de Málna egyébként is fiú.
- "Akkor majd teszünk rá masnit és kislány lesz."

***

Orvososat játszunk és én vagyok a páciens, Szonja doktornő megállapítja, hogy 39 fokos lázam van és becsukatja velem a szemeim, majd arra eszmélek, hogy egy csurom vizes törlőruha placcsan a homlokomon.
- "Tessék anya, ez majd lehűtőzik."
- Kicsim, még a bugyimban is folyik a víz.
- " Az lehet, de hál' Istennek meggyógyultál."

***

2012. június 24., vasárnap

Álmos vasárnap...






Az van, hogy az éjjel nem tudtam aludni a töpörtyű jóvoltából. tegnap ugyanis beacheltünk az új medencében. Miután hiába pumpáltam a régit a tökig leeresztése után és meg se nyikkant, szerencsémre baráti áron akciózták a legkisebb is számít boltban. Pénteken kérésemre meg is vásárolta keriapu és fel is pumpálta, miután megcsinálta a pumpát, mert ő észrevette, hogy szétesett (khmm, igen felötlött bennem, hogy miért is nem tudtam felfújni a régit). A szombat délelőttöm elment azzal, hogy megvödröztem a csilivili kék szörnyet, amint a képek is mutatják, volt értelme:) KicsiKira vízibolha módra fél hatig csobogott sikongatva a vízben, majd cirka fél perc alatt elaludt vizibugyiban Martin ölében. Gondoltam, hogy a Kiramentes kora estének lesz még böjtje, hát lett is. Fél tízkor ébredt, amikor én már éppen kókadoztam és 2 órán át szórakoztatott, bőszen futkosott a teraszra, hogy este van, aztán fél hatig aludt reggel, mit mondjak, jobban örültem volna egy (sokkal) későbbi ébresztőnek. Most próbálok ébren maradni, ami be kell valljam nem megy könnyen, de hathatósan segítenek a lányok, éppen tamtamot vernek a fakanalakkal. Szonjának meg azt hiszem a meleg egyenesen növekedésével megy el az esze, komolyan mondom, mióta ez a vadmeleg van, folyamatosan hülyeségbemutatót tart a természetesen erre roppant mód fogékony húgának. Miután egész délelőtt füvet nyírtam és maradt még délutánra is egy szakasz (lehet kiadhatnám kezdő focicsapatoknak a teret), mindenki megebédelte, naná, hogy négyen négyfélét, a kicsi lány bealudt a sziesztamese előtt. Éppen egy jó könyvet keresetem, amin kellően elszunnyadhatok, amikor visítva kelt az éppen elalvó. A nővérkéje odaosont a nyitott szájjal szuszogó mellé és belefújt a szájába a Barbies parfümjével. Komolyan mondom egy icipici hajszál választ el attól, hogy a folytonosan a tilosban járó magát Szonjahercegnőnek aposztrofáló 4 éves ördögömet ki ne rakjam a trambulinba és zárjam be. Szóval én sűrűn pislogok és tartom a frontot legalábbis addig amíg ki nem megyünk az udvarra és elszabadul az energia. Komolyan mondom nem vagyok egy nyaffant emberke, de mostanában alig birok velük, és sokszor bizony elgondolkozom, hogy az én angyali 3 évesemet mikor raboltál el az ufók és hoztak helyette egy 4 éves kisördögöt. Szófogadatlan és süket, állandóan a nyomában kell lenni, ez az egyik véglet...a másik amikor tündérien játszik, mesél, tanitgatja a húgát, csak mostanában ebből a tündériből van sokkal kevesebb...

2012. június 21., csütörtök

Hát szeretem én a meleget...

de az olyan időjárást, amiben még a tevének is lebiggyed a púpja, hát az már nem nekem való. Úgyhogy most megörökítem, hogy tegnap délután kettőkor a kinti hőmérőnk az ablakban 44.1 fokot mutatott. Leginkább hajnal 4-kor tudunk normálisan aludni, ugyanis akkor hűl le annyira a levegő kint, hogy minden ajtót-ablakot kinyitva, nem a saját verejtékünkben fürdünk. A lakásban kellemes 30 fok uralkodik napközben, teljes sötétítés és két ventilátor mellett, amiből az egyik folyamatosan foglalt, mert az egyetlen szőrös egyedünk az alatt hűti magát. Jelzem szeretem a nyarat, de azt gondolom, hogy ez már nem embernek való. Ráadásul az a k.....medence teljesen kimúlt, addig szidtam még beledöglött, holnap jön az új tesója és ígérem, hogy még meg is simizem, csak végre tudjunk fürdeni. A napot bent töltjük, mert a csajok nem alszanak délután, és mivel leghamarabb 8 körül mehetnénk ki este, akkor meg már nyűgösek. Reggel szintén nem tudunk kimenni, mert az éjszakai hánykolódásnak és költözésnek köszönhetően, sokáig alszanak. Én múlt éjjel indítottam a saját ágyamban, ahová először Kira csatlakozott, majd Szonja, én meg keresztbedőltem a lábuknál, majd átvándoroltam a gyerekszobába. Abba egyébként nem merek belegondolni, hogy mi van azokkal akik panelban laknak, netalántán még hely sincs rohangászni. A bezártságnak köszönhetően a motor már bent van és most ráéreztek a közös szerepjáték nagyszerű voltára is. Mivel (még) Szonja az irányító, ezért Kirának legtöbbször az ovis vagy sulis szerep jut, de roppant büszkén vonul fel s alá egy szál bugyiban és Micimackós hátizsákban. A szobatisztasággal csúcsszuper, a bilit nem használja, ügyesen megy a wc-re és intézi az ügyeit. Szóval a napjaink leginkább a folyamatos oxigén és széndioxid cserén alapul, annál többre nem vagyunk képesek, mint, hogy lélegezzünk. Ma reggel kimerészkedtem a piacra egy kis zöldségért-gyümölcsért, amilyen a formám mezítláb jöttem haza, mert szétment a papucsom, szóval vicces látványt nyújthattam, amint bandukolok hazafelé a macitalpaimon. Mivel holnapig a beach ideiglenesen a fürdőszobában üzemel, mehetek vizet engedni, reménykedve abban, hogy azért csak alábbhagy már ez az egész. Azért gondoljatok csak bele, Bundiék napkollektorokat szerelnek....nem hiszem, hogy bárki is cserélne velük, de a jövő héten már ő is érkezik...meg a sógornőm is..addig meg iszunk, napi 8-10 liter ásványvizet...kipárologtatjuk vazzeg :o)

2012. június 19., kedd

Ha nincs pasi a háznál....

Bújócskáztunk és megtaláltam őket a szekrényben :)

Múzeumok éjszakája, kürtős kalács

Szonja szedi az igét, hogy kell korongozni :)
Az a helyzet, hogy Málna úrfit nem igazán mondanám annak, na meg ő egyébként is babakorú :) Az a helyzet, hogy az embernek még így közel 36 évesen is rá kell jönnie arra, hogy bár ő próbál mindenki mellett maximálisan ott lenni, ha ő szorulna segítségre, akkor valahogy mindenkinek fontos dolga akad. Ezen egyszerű oknál fogva tegnap arra a szent elhatározásra jutottam, hogy elég kemény csaj vagyok én ahhoz, hogy mindent megoldjak egyedül. Majd kellőképpen felszívtam magam és nekiestem mindennek. A legfontosabb projekt, lévén eljött a medenceszezon, ennek kivitelezése volt. Első körben felcigattam a medencét a pincéből, debiza abból a pincéből...Aztán cirka 3 órán át pumpáltam ilyen taposós pumpával, amit visszaszereztem a szomszédból, igen megkérhettem volna, hogy tolják fel kompresszorral, de nehogy már az első nap megszegjem a fogadalmam. A vádlim amúgy nagyon zsír lett. Aztán észrevettem, hogy nincs meg egyik szelep sem, de megoldottam, oké kicsit mekkmesteresen, de az egyibe rágót tömtem, a másikba meg benne hagytam a pumpát. Ennek ellenére eresztett a zöld szörny, de nem volt vészes, újrafújtam. Aztán persze kérhettem volna valamelyik szomszédtól egy szivattyút, hogy megtöltsem, de én amazon vagyok, így 38 fokban elkezdtem vödrözni. Tudom, hogy állat vagyok, de még mekkora, legalább annyira kitartó, mint amennyire elhatározásokat betartó. 3 órán át vödröztem...bicepsz rulez. Ezek után közöltem a csajokkal, hogy én most zuhanyzok, elmegyek egy értekezletre, hazajövök, kap még pár vödör forró vizet a (kopasz)medence és mehet a beach. Kinyaltam magam, végigültem egy totál formai értekezletet, és hazajöttem. Bakker mire lépek be csobog a víz, a medencéből kifelé. Úgy ahogy voltam, táska eldob és gálában nagyon idegesen nekiestem a medencének. Megmentettem a fele vizet, majd újra vödröztem. Aztán a kellőképpen bezsongott csajaimat beledobáltam. Majd mivel a bokámról folyt a víz, anyukám kiguvadó szemei közepette gálában dobtam egy hátast egyenest a medencébe. :) A csajok visítva röhögtek a hülyeségemen. 1 órán át extázisban voltak, pocsoltunk, locsoltunk, viháncoltunk. Mindez 9 órámba telt a tűző napon, anyukám mondta is, hogy hagyjam már abba, ezt a szélmalomharcot. Aztán csak rávigyorogtam a medencéből és közöltem vele...látod anya a lányokat milyen boldogok, na ezért...ezért az egész megérte és azért a tudatért, hogy megcsináltam egyedül..tökös csaj vagyok. Este újfent pumpálással zártam a napot, amolyan tanyasi fitnessként, a takarófóliával is megkínlódtam, valószínű reggelre le is ereszt...de leszarom...kezdem elölről...nem adom fel! :o)

2012. június 16., szombat

Életbevágóan fontos bejegyzés...:)


Kedveském!
Ha jártadban-keltedben látod ezeket a rózsaszín izéket valahol, emberi és nem aranyáron, esetleg meg tudod venni és nekem a világvégi hellokitty mentes kisvárosi porfészekbe postázni,én meg eljuttatom Neked az árát és a postaköltséget, nagyon megköszönném. Egyszerűen nem vagyok hajlandó futárköltségi csillióbilliót fizetni érte, mintha nem egy pohár, hanem egy szekrénysor lenne és nem lehetne elküldeni egy sima ajánlott levélben, hogy mondjuk ne legyen a kiszállítás drágább, mint a pohár maga. Nem vagyok sóher a gyerekemmel, de ezt azért túlzásnak tartom naaa:) Valamint azt is, hogy kb. egy kisebb óvodai csoportnak elegendő darabszámot kellene rendelnem, hogy ingyen kiszállítsák.
Szóval a keresett céltárgyak, mert Szonja a drága eltörte, és ez létkérdés neki, mint másnak a reggeli kávé.
Aki nem ismerné (tuti nincs ilyen) HK műanyag pohár!!!
Verejtékes erőfeszítéseteket előre is köszönöm, a mielőbbi Szonjás koccintás reményében, Lili 

Ui: bakker eddig még nem volt Hello Kitty címkéje a blogomnak beszabehu :D

2012. június 15., péntek

Pár napja már érlelődik bennem...

ez a bejegyzés. Rágom-rágom, de lenyelni nem tudom, így most lehet olykor keszekusza, de mélyről jövő gondolatokkal most ki kell adjam magamból. Mert, amíg nincs kint, addig szorongat, addig ott az a gombóc a torkomban és az is tapasztalat, hogy bevonzza a hasonló eseményeket. Egy véletlen folytán csöppentem egy beszélgetésbe a hálón, a téma az abortusztabletta volt, én nem szeretek politizálni, de most jöttek nálam azok a késztetések, hogy ki kell adni magamból. Aztán már nem irigyeltem a a képviselő urat. Mentegetőzött, biológiáról és kémiáról értekezett. Ami mégis a legjobban tetszett, hogy egy tinilány leiskolázta. Egy olyan tinilány, akiből nagyon kevés van ma, akibe megvannak az alapvető értékek és legelsősorban az élet tisztelete. Hazánkban naponta 145 nő szakíttatja meg a terhességét. Persze, tudom, hogy van az a helyzet, amikor egyszerűen nincs más megoldás, de biztos, hogy nem 145 ilyen eset van naponta. Tudom azt is, hogy én sarkalatos vagyok ebben a témában, hiszen én azok táborába tartozom, aki mindent megtett azért, hogy szülessen gyermeke és ebből adódóan sok-sok olyan emberrel találkozott, aki ezt hasonlóképpen érzi. Számomra az élet, az ember a fogantatással kezdődik és nem ama bizonyos 12. héttel, vallom, hogy egyetlen pici lélek sem magától kéri, hogy megszülessen, ettől fogva joga van élni. Mi a problémám igazából a képviselő úrral, sok, többek között az, hogy ledegradálta az anyaságot, mert szerinte az az én rögeszmém, hogy az anyaság a nők életfeladata, szerinte sokkal inkább a karrier. Kérdem én, a tinik, akiknek egy része számomra felelőtlen és éretlen döntéseket hoz, nem válnak-e még könnyelműbbé azzal, hogy bevesz 1-2 pirulát és oldódik a probléma. Jelzem a tinianyákról az a véleménye a házban ülőnek, hogy olyan ma Mo-on nincs, hogy 15 évesen 2 gyerekes anya, meg is invitáltam ide, hogy bemutassam neki a nem létezőt, de szerinte csak túlzásokba esem. Mert nálunk ez van a megélhetés forrása a gyerekért járó szociális támogatás, a 2. generáció nő úgy fel, hogy példaként azt látja a megélhetés módja a segély és a gyerekszülés. Magyar mentalitás a szememben az, hogy soha nem a prevencióra fektetik a hangsúlyt itt sem, hanem a gyors és minél fájdalommentesebb tűzoltásra. Nem értem azt sem, hogy miért nem lehet örökbe adni a nem várt babákat születésük után, persze ezt is megmagyarázta nekem politikusunk, hogy az már milyen, sokkal jobb ha meg sem születik. Kérdem én, egy pár, aki szeretetben, szívében megszületve sajátjaként nevelné a gyermekét, már nem igazi szülő, már más mércével mérik? Egy percig nem volt kérdés nálunk sem, hogy ha nem születhet gyermekünk, akkor mi is ezt az utat választjuk és nem érezném ettől egy árnyalattal sem kevésbé szülőnek magam. Tudom, hogy egyszer majd a lányaimmal is beszélnem kell erről és remélem, hogy addigra ők is megértik majd, hogy az élet szent, éppen annyira az anyaméhben, mint azon kívül. Van valami mélységes szomorúság bennem ezzel az egésszel kapcsolatban, tudom, hogy sokan kerülhetnek nehéz helyzetbe egy nem várt terhesség kapcsán, de itt kellene súlyozni és segíteni, támogatni abban, hogy ha egy mód van rá megszülethessen a gyermek. Annyi mindenben tudunk okosak lenni, a kicsi életek felett pedig struccpolitikát folytat fejlődő társadalmunk. Akkor még nem is meséltem a "mellékzöngékről", hogy mennyire régen várnak a barátomék arra, hogy örökbe fogadhassanak egy babát, hogy egy kedves ismerősöm több, mint 3 hete kórházban van várva, hogy végre megnyugodhasson és azt mondhassa ki tudja hordani lombikbabáját. Néha lassítani kellene egy pillanatra és végiggondolni mi és miért fontosabb. Higgyétek el nem várom, hogy bőszen bólogassatok nekem és nem ítélem el azt sem ha valakinek úgy hozta az élet, hogy nem vállalhatta a babáját. Én csak a minket követő generációkat féltem, féltem a fiatalokat, hogy nekik már az lesz az elfogadott, hogy ez egy szükséges rossz, hogy hoppá terhes lettem, uzsgyi gyorsan vetessük el, elborzaszt ez a tudat. Nekünk anyáknak a felelősségünk az is, hogy ez ne így legyen...közben meg ambivalensen azt érzem, hogy valami nagyon rossz felé evezünk és nem hiszem, hogy ezzel a többfelé evezéssel el lehet érni a partot....Van még bennem sok-sok gondolat, tudom bennetek is, ha késztetést éreztek beszéljünk róla...engem nagyon érdekel, Ti, hogy látjátok...

2012. június 13., szerda

Nyuszi Hopp




Az az igazság, hogy a legkisebb tapsifüles a családban és itt most nem Boogieról beszélek mostanában elkápráztat. Ama bizonyos fejlődési ugrások Kicsi Kiránál rohamtempóban és leginkább egyszerre történnek. Így történhet meg az, hogy egyébként kizárólag a nem és mindenféle tagadó  társai alapszavakra specializálódott gyermekem, ma fogta magát és felsorolta a komplett Teletubbies családot. Onnan esett le, hogy járkált fel-alá éppen azon tobzódva, hogy miért is nem megyünk ki dagonyázni a 8 fokba, csipőre pattintott kézzel, mint valami helyre menyecske és kántálta, hogy Lala  ó, Lala Ó. Kérdeztem, hogy hát ez meg mi, erre előhozta Lalát és Pót, gyorsan meg is tanulta, hogy ez Lala ó helyett Lala és Pó. A szemem akkor kerekedett ki, amikor hozta a tvhasúak tesóit is, kezembenyomva, hogy Tinky és Dipsy. Mondom csajos, akkor Te most tényleg tudsz beszélni?! Erre jött megint az eeee és öööö. Aztán hallom, hogy a nővérével társalog és közli vele, hogy jó kérem. Annál a résznél amikor közölte, hogy cica, az életben nem hallottam tőle még a c betűt rájöttem, ez a gyerek csak VELEM NEM BESZÉL!!!Szóval itt tartunk, a kisebbik csemetém oly mértékben degradál le, hogy nem hajlandó szülőanyjával a verbális kommunikációra. Épp ezen puffogtam, amikor robogott felém, miközben kiabálta, hogy kaka, na mondom az én vérem, csak beszél....ühüm, mert teleengedte a buggyost és vészhelyzetben képes addig süllyedni, hogy szóba álljon velem. Itt el is érkeztünk a 2. attrakcióhoz, miszerint biliző egyeddé vált. Egy kósza gondolat folytán levettem róla a pelust, megnyitva a EB napján a mi kis helyi EB meccseinket. Nos az első nap 5:1-re verte a pisis bugyik száma a biliben landolásét. A második nap kérdezgettem, hogy nem kell pisilni, nem kell pisilni, aztán néha kellett és ügyesen szaladtunk. Mivel nem mondja, hogy pisilni kell, onnan tudjuk, hogy odacsattint a praclijával a célszervre és vijjog, mint egy rohamkocsi. A második nap már csak 3 bugyit lengetett a szél a teraszi szárítón. Tegnap pedig egyet, ha már focinál tartunk, becsülettel be kell valljam, hogy az az egy gyakorlatilag az én öngólom, ugyanis annyira megörültem neki, hogy kérdezés nélkül az ebédnél rohant a bilire magától, hogy a nagy népünnepély hadában elfelejtettem lehúzni róla a bugyit, ő meg délcegen leült és csurgatott. Természetesen minden sikeres akciót meg kell néznünk a menet a következő, feláll jobb kézzel mutatja a produktumot és közli, hogy taaadamm, mi feladatunk pedig családilag,(ha valaki nincs ott, körbehordozza a házon és mutogatja mindnekinek mint ősemberek az elejtet vadat) megdicsérni, körülujjongani és 1/2 dl aranysárgának tapsolni össznépileg, gyakorlatilag mi vagyunk a saját 3 személyes korosztályos pompomlány csapata. Ezek után szemérmetlenül bepucsit és jöhet a törlés. Este aztán kap egy Micimacis pelust és onnantól azt verdesi ha pisil, azért éjszakára még korai lenne levenni, hiszen tanuló szobatiszta még, de ügyesen fejlődik. A délutáni alvás alatt is taperoltam a fokhagymacikkeit, de nem pisilt be. Van ám tovább is, az esti komfort bealvós ciciről nem hajlandó lemondani, bárhogy erőlködtem, visitott, mint malac a hurokban, ezért a következő rituálét találtam ki, 50%-os sikerességi rátával, beülünk a fotelbe, simizem a hátát, ringatom, duruzsolok és elalszik.Szeretem ezt a vehemenciát benne, amiből most Málna cica kap a legtöbbet, szegény macsek közel áll a skrizofénizmushoz ugyanis nem tudhatja, hogy a kis dömper, most éppen megfogja és fojtogatni vagy puszilgatni készül-e, naná, én sem tudom, nemhogy a macs. Imádom benne ezt a hedonizmust, ahogy kétpofára gyűri az epret, ahogy indiántáncot lejt visongva egy túró rudinak, ahogy annál jobban nevet, minél magasabban van vagy éppen repül vele a hinta. Csupa öröm, csupa boldogság, olykor meg csupa dac és csücsörítve-hisztizve mindennek ellenáll. Szeretem..úgy ahogy van...most éppen kócosan leizzadva alszik, a piliszka lába csupa horzsolás, itt-ott karmolás...alszik, azzal a békével, ahogyan csak egy ilyen pici lány tud...

2012. június 12., kedd

A legkisebb családtag...




Szóval, mint azt lentebb említettem ez az ifjonti legény minimum egy külön posztot érdemel. Az egész úgy kezdődött, hogy Bundi és Szonja átkarikáztak a kisboltba, ahol éppen kiscicák születtek. Szonja minden gyermeki báját és női fifikáját bevetve, ami köztudott, hogy nála bizony nem kevés meggyőzte az apját, hogy nekünk most pont egy kiscicára van szükségünk. Namármost Bundi meggyőzését azt is megerősítette, hogy ő elhúzott hidegebb vidékre dolgozni és mi sem könnyebb más f....verni a csalánnal, jelen esetben engem, már elnézést. Szonja így hát kiválasztotta a fekete cicát, mint reménybeli új lakónkat. Én meg csendben elfelejtettem az egészet, egészen addig amíg nem jött egy hívás, miszerint akkor el lehetne hozni a cicát. Először egy vagyont hagytam a kereskedésben alomra meg alomtálcára, meg edényre, meg macskakajára, majd hazaszállítmányoztam a jószágot. Aki megérkezéséig a gazditól tudom, bandavezér lévén a Seriff nevet viselte. Kegyes hazugsággal nem a fekete cicát hoztam el, mert khmmm kislány volt és egyenjogúság ide vagy oda, csak jobb egy férfi(macska) a háznál. Nos miután megérkezett, rögvest sokkot kapott, egyrészt, mert rájött, hogy itt rajta kívül van még két főnök, akik magasabb rangban leledzenek mint ő, valamint a választott gazdája ragaszkodott hozzá, hogy márpediglen ez a macska Málna lesz és kész, próbáltam neki férfiasabb neveket javasolni, úgy mint kóbász, szalonna, karaj, de ragaszkodott a vegasághoz. Szóval Málnánk hamar belakta a lakást, ki még nem merem engedni az erre kószáló nagymacsekok miatt, mert könnyen ráfanyalodnának és secperc alatt málnaszörp lenne belőle. Nem kimélik a csajok az az igazság, legalábbis az első pár napban nem, aztán megmutatta a körmeit, ezzel arányosan csökkent a cipelési és furikáztatási kedv. Pár napon belül pedig kiderült, hogy itt bizony Őmálnasága a főnök, jelen  esetben a csajok versenghetnek, hogy kivel alszik és játszik, vagy éppen elvonul az ágyneműtartóba aludni. Két csibémnek az sem esik jól, hogy a macsnak meg én vagyok a főnök, oké kicsit sunyin, mert naná, hogy tőlem kapja a kaját....így azért nem nehéz. Egy dolgot viselek nehezen, legkisebbünkhöz órát lehetne igazítani, pontosan hajnal 4-kor úgy érzi játékidő van, én meg még nagyon nem érzem ezt semmilyen időnek sem és frászt kapok attól ha a lábujjam macerálják. Szóval akadnak még megoldásra váró feladatok, de kijelenthetem egész ügyes macskagondozók lettünk:)

2012. június 10., vasárnap

A megmondóember...

***

- "Úgy hiányzik apa!"
- Szonja, akkor menj a hátsó szobába, apa még ott csomagol.
- "Jaaaa!"

***

"Ajjjj, itt sem szundikálhatok nyugodtan!" (én köhintettem egyet és  zavartam a pihenését)

***

"Gyere kishúgom, táncoljunk!"

***

"Anya értsd már meg légyszives, hogy olyan korban vagyok, amiben a gyerekek szeretnek létrára mászni!"

***

"Szeretem a sárban lévő wakanénit" - ergo Shakiraimádat :)

***

-"Anya elmész Belláékhoz?"
- Elviszel?
- " Igen, de messze van hegyek-dombokon, kocsizni kell, de csak a kék úton lehet menni, mert a piroson kígyók vannak, így nekem kell vezeteni."

***

"Anya adnál még egy kis ragasztószalagot, mert ez általában nem jó."

***

"Gravózzatok Szonjának"- vagyis ünnepeljétek és tapsoljátok Szonját, úgyhogy bravózunk.

***

"Azért zörög a cica hasa, mert üres!" - dorombol a macsek.

***

"Ezt figyuzd, kigyulladt Petnek a seggén a szőr!"

***

"Nézd csak mennyi óra van, alvásidő óra van."

***

- Mit csinál a rendőr?
- "Aaanya, hát autót vezet."
- Miért?
- "Mert azt úgy szokták csinálni".
- Miért?
- "Hogy ne előzze meg senki."

***

"Így nyújtókozott a cica."

***

- Szonja csúszik lefelé a tányérod.
- "Nem az én problémám!"

***


2012. június 8., péntek

Esti mese kislakunkban...kivonatos verzió :)

Az esti mese nálunk leginkább apa feladata, de ugyebár jó a szamár alapon is, amikor éppen nincs itthon, én dublőrködöm eme szerepben. Két verzió van, amikor valami klasszikust dolgozok át szerintem gyerekbarát verzióra, ergó Hófehérke nem hal meg, csak alszik, a boszorkányt sem dobja a kemencébe Jancsi és Juliska, hanem csak kupánvágja a péklapáttal és természetesen a 101 kiskutyából sem akarnak pöttyös bundát csinálni Szörnyella de Frászék. Tévedés ne essék, nem akarom én üvegbura alatt nevelni a kölköt, a mi gps koordinátánkon nem is lehetne, de egyenlőre light verzióban nyomjuk, mert nekik még túlságosan összemosódik a mese és a valóság, főleg az én képzelet gazdag kisfruskámnál.. A másik verzió, amikor Szonja kitalálja a szereplőket és nekem kell mesét szőnöm köréjük, két hétig 3 póniról kellett érdekes altatósztorikat gyártanom. Bundi mondjuk ravasz, mert ha Szonja választ figurát, mondjuk 3 rókát, tuti beolvassza őket a 3  kismalac történetbem ezt egy esetben tudja megcsinálni, mert másnap előadom az eredeti verziót a csajoknak a mesekönyves mesélésnél.:)Az esti mesélésnek rituáléja van, összebújunk Szonjával, megissza a kakaóját, majd kiskifli-nagykiflibe összebújunk és hátsimogatás közben sutyorgom a fülébe. Ha mese közben valamit akar, akkor hátrafordul és mondja. Ma este miután KicsiKira az ölemben elszenderedett (szopielvonáson vagyunk, de ezt majd máskor) összebújtunk. 
- Na, ma mit meséljek?
- Amit akarsz.
- Oké.
- Egyszer volt, hol nem volt..
. Anyaaa, nem úgy, egyszer volt, itt is volt...
- Jó, egyszer volt, itt is volt, volt egyszer egy hatalmas kastély.
- Rózsaszín?
- Igen, rózsaszín.
- Annak volt egy hatalmas tornya.
- Képzeld Belláéknak is van tornyuk.
- Tényleg?
- Ühüm, és Bella annak a tetején szokott csúszkálni, de nem esik le, mert gyíkfüves a cipője. (Gyíkfű, azaz gyermekláncfű, amivel Bundi szerint ha bekened a cipőd talpát nem esel le és úgy futsz, mint a szuperhősök).
- Folytatom, jó?
- Jó. (közben újra hátat fordít nekem, kicsit úgy érzem ventilátorként működik a csaj)
- Szóval volt egy toronyszoba.
- Nem ott tartottunk, ott tartottunk, hogy volt egy hatalmas torony.
- De abban volt egy toronyszoba.
- Magasan?
- Igen nagyon magasan, folytathatom?
- Igen.
- A tor..
- Mondanék valamit.
- Mondjad.
- A toronyszobába volt lift?
- Nem, nem nem volt, csak egy nagy baldahinos ágy.
- Belláéknak volt lift, mert a lépcső lyukas volt.
- Miért volt lyukas a lépcső?
- Mert kirágták a kígyók.
- Szóval volt ott egy toronyszoba.
- Mondanék valamit.
- Igen?
- Belláék ott alszanak a toronyszobába.
- Hát itt is alszik valaki.
- Annyaaa a macska nem hagy békén.
- Azért, mert folyton ficeregsz.
- Folytassam?
- Igen, de előbb még mondanék valamit.
- Mondjad......(sóhaj, enyhe szájszélremegés)
- Bella anyukája is mindig mesél Bellának és azt Bella is nagyon szereti.
- Szonja, érdekel téged egyáltalán a mese?
- Aham.
- Szoktad látni Bellát?
- Igen, távcsővel, mert mindenki azzal látja.
- Szóval a toronyszobában volt egy gyönyörű baldachinos ágy.
- Rózsaszín?
- Természetesen, nagy kék masnikkal.
- Lila masnikkal anya, mert a kék masni az fiús...
- Szóval ott aludt egy gyönyörű lány a Rózsaszín lila masnis baldachinos ágyban...
  Nem szól közbe... nem hát, hiszen már ütemesen szuszog. Na ennyit a Csipkerózsika sztoriról.:)

2012. június 6., szerda

Kirabetyár

A kisbetyár

A kisangyal
Igazi Garami, a szó nemcsak azon értelmében, hogy kiköpött apja, hanem abban az értelemben is, hogy elbeszélések alapján ugyanolyan forrófejű mint édesapja volt hajdanán, sógornőm nonstop sztorizgat az öccséről. Talán éppen ezért is vannak hihetetlen mód összenőve, mert állítom, hogy a kishölgy lányos bája ellenére fiúnak készült. Az az állandó pörgés amit napi szinten leművel, egészen esti valahol felborulok és elalszok pózig iszonyat fárasztó, anyukámmal ketten együtt alig bírjuk. Mindemellett a legnagyobb mértékben képes a kompenzációra, egyik pillanatban hangosan visítva hallom, hogy nenenenene, amire rögtön válaszolok, hogy dededede, mire ő vissza, mert éppen mondjuk a gázt zárja el 66x a leves alatt. Igazi kocsimániás, minden álló autóba be akar szállni és ha netán nem lehet, 6 ló kell hozzá, hogy kilendítsem, mert akarni azt nagyon akar. Csupa horzsolás, flekk folyamatosan, mindenhová felmászik, az 5 méteres létra tetejére is, amin keresztülmászva b oldalon meg leközlekedik. Menet közben eszik és iszik, mert nehogy má' addig megálljon akár ő, akár az idő. Az edzésnek köszönhetően van ám olyan kockás hasa, hogy arról még updatenorbi is csak álmodik. A másik pillanatban pedig már kéri magát az ölembe, bújik-ölel, puszilgat, egészen a következő remek ötletig, miszerint eleszem a macska elől a virslit vagy éppen a virsli gazdájával a kezében futja körbe a lakást. A kádat visítva csúszdának használja, hogy 2x akkora nővérkéje halálra rémüljön, mert az arcába fröcsög a víz. A következő lendülettel, ami annyit jelent, hogy 2x veszek levegőt már kinyitotta a gyerekzárat a hűtőn és tejben füröszti az egész konyhát. Ezer fokon ég és bár abban a pillanatban, amikor orbitális baromságok után csak úgy trappol el a pelenkás segge legszívesebben megruháznám, de tényleg, mindig rájövök, mégis mennyire szórakoztató és mennyire vicces, mennyire jó, hogy ennyi energia van benne, mert akkora hévvel szeret is, mint amekkorával éppen átrendezi a lakást. Tegnap beírattam az óvodába, mert a következő nevelési év végéig betölti a hármat, el sem tudom képzelni, hogy ovis legyen, annyira kicsi még, annyira tejszagú, annyira anyás, annyira forrongó, annyira szeleburdi. Hiába vagyunk folyamatosan a nyomában, imádom benne azt a betyárságot, hogy a másodperc tizedrésze alatt, úgy hajítja át a fejünket, hogy Mr. Bean fejjel, azon gondolkodunk, hogy sírjunk vagy nevessünk. Egy példa, olyan a házunk, hogy a nappaliból be lehet menni egy szobába, abból egy másikba, majd a fürdőbe és onnan újra a nappaliba. Éppen iratokat rendezgettem az első szobában, bejött és uzsgyi körbe, én utána,mert rohanás közben felkapta az ollót az asztalról, (naná, hogy pontosan tudja, hogy nem szabad). 2  azaz  kettő db ajtót csuktam be, ennyi idő alatt ő eltűnt a nappaliban. 40 percen át kerestük 3-an, úgy 20 perc után már mindnyájan idegbetegen, mire vigyorogva kidugta a fejét Szonja ágyának az ágyneműtartójából. Ami nekünk őszülő haj, az neki vicces játék, ahogy vicces az intézetben elszökni, beszállni a liftbe, felmenni és ott is futni, mint a nyúl, oké, hogy nem vagyok éppen a druszámra hajazó Biró metálfitness Ica, de nem érem utol. Amikor pedig minden nap ez megy ébredéstől-elalvásig és nincs már jó ideje ebéd utáni szieszta  sem. Egyetlen hely, ahol nem kell rá figyelni, mert nem lóghat meg, az általam csak legális gyerekketrecnek titulált trambulin. (életünk legjobb befektetése volt.) Mi is ennek az egész bejegyzésnek a lényege, roppant egyszerű, bármennyire is strapás és bosszantó és taktikussá kell válnom, (pl pizsirugit csak fordítva lehet ráadni, mert különben 1000x is leveszi magáról, mondjuk levetkőzött mire rájöttem erre cirka 85x/este.) és morgok és jön a szégyeldmagad szövegem, magamnak is nehezen vallottam be, de élvezem, hogy ilyen. Élvezem, hogy örökmozgó, hogy vakmerően bátor, hogy ha kell cicásan bújik, hogy még nem beszél, mert ennek ellenére egész nap "dumál", hogy határozottan akar és kitart mellette. Ez a fiús oldala és éppen ezért szeretem az igaz lányos oldalát az ölbe kucorodó olvasós kislányt, a szoknyában piruettezőt, a szívemre hajló puszilgatóst. Soha nem tartottam nagyra a csillagjósdát, de be kell valljam, a kis Iker jegyűm, valóban ikerlélek.

2012. június 4., hétfő

"Jó" kis hétfő...

Azt hiszem ezeket a hétfőket én rontom el... Az van, hogy ugye alapjába véve utálom a hétfőt, ami jelen helyzetben azért furcsa, mert nekem most lényegtelen, hiszen itthon vagyok. Szóval ma megint hétfőre ébredtünk és naná, hogy bevonzottam ezt ösmét. Persze azt is el kell mondani, hogy ma valami sokezerszeres nap, meg telihold, meg hurrikán, meg frontok, most is úgy dörög kint, hogy ihaj, mondjuk én ehhez nem ért4ek, kedves barátnőm világosit fel mindig. Szóval felébredtem és boldogan konstatáltam egy sms-ből, hogy érkezett pénz a számlámra, ami azért is nagyon jó, mert a pénztárcámban lévő pénzzel már csak gurigázni lehetett volna. Magamra kaptam a cuccom és elindultam, kár volt...kb az utca elején voltam, amikor az egészet levonták a hitelemre, újabb sms,  ezt a pöppetnyi problémát kihagytam a szórásból. Szóval rövid reggeli sétám után, gondoltam lenyírom a füvet. Igen ám, de nem jutottam, be a garázsba, mert nem volt meg a kulcs. Magam elé penderítettem nagyobbik csibémet, aki rögtön közölte, hogy a húga volt, naná, aki nem tudott ellenkezni, hiszen nem beszél. Mikor előre vetítettem, hogy a kulcstartót még székről sem éri fel a húga, akkor előjött a második számú kedvencemmel, hogy csakis Bella lehetett. Kellemes időtöltéssel 2 órán át kulcsot kerestünk, az eredmény, több labda és játék, amire már nem is emlékeztek. A garázs pedig fel lett törve a délután folyamán  és mivel kint vihar van, szerintem a fű nagyon szép nagyra fog nőni. Aztán mivel a mosógép éppen nem volt elzárva, és minden gond nélkül ki is mosott, kimentem teregetni, mamával és Kirával az sarkamban. Szonja azzal a lendülettel becsapta a 8 pontos acél bejárati ajtót és ráfordította a kulcsot, persze ki már nem ment. 10 perc ordibálás, mivel az ajtó hangszigetelt is, rájöttem, hogy mást kell kitalálni. Előrementem a szobaablakhoz, egy szár pendelyben, mert a hátsó kertbe 31 fokban csak abba mentem ki teregetni. Elmagyaráztam és elmutogattam, hogy a bukón hagyott ablakot, hogy tudja kinyitni (itt legalább látott és nem kellett ordibálni sem). Majd kecsesen, már amennyire ezt egy kivillanó holdvilágseggel, szomszédok tekintete mellett,  hótra leizzadva és tehenes bugyiban lehet bemásztam az ablakon, lefelé ugorva közöltem a delikvenssel, hogy jobban jár ha fut, mert ha elkapom nem állok, jót magamért. Ekkor még nem volt dél....elszaladtam az ebédért, mire hazaérek, anyám halál vörösen, szívre szorított kézzel, Kira leesett a lépcsőn, de szerencsére háttal, mert gáz lett volna, ha arccal küldi meg a betont. Miután mindenki lenyugodott és kellő számú tarhonyát takarítottunk fel, mondom hoppá enni kell adni Boogienak is, aki egy ideje a pincében és pinceteraszon héderel. Mit látok egy kisebb tacskóra hajazó patkány eszi a nyúl kaját és itt nem az evésen van a hangsúly. Namármost, aki tudja mennyire fosok, az iciripiciri cuki kisegértől, az megérti, hogy visítva rohantam fel. Logisztikailag áttelepítettem a nyulat és kb annyi mérget szórtam be az ablakon, ami sac/kb 6000 patkánykolóniának elég, én az elkövetkező cirka 10 évben oda le nem megyek, és reménykedem, hogy a házat is elsőként hagyják el, mint a süllyedő hajót. Ezek után reménykedtem egy csendes délutánban, pedig sejthettem volna, hogy a hétfők azok már csak ilyenek, nem azt nézik neked, mikor van véged, hanem azt, hogy neki. Szóval délutánra lightos eperszedést hintázást terveztünk, de...eperevészet után a csajok lelkesen veszekedtek az egyébként 2db hintán én meg lehanyatlottam az almafa alá, kifújni a gőzt. Egy ilyen nap után jönnek az embernek a hülye gondolatai, amikor agya már nincs. Szóval olvastam valahol, hogy ha kicsit szórakozni akarsz, küld el egy számra sms-ben, hogy "terhes vagyok". De, voltam olyan hülye. A szám találomra választását Kirára bíztam, hát aranykeze van bakker, szóval...felhívott egy 50-es ürge és közölte, hogy tőle ugyan tuti nem, mert 2 éve nem áll fel, szóval ő ezennel lemondana az apaságról...Azé égni is tudni kell na...főleg mert nem volt pofám lerakni amikor közölte, hogy szerencsém, hogy siheder vagyok és poénra vette a telefonbetyárkodásom. Közben persze jöttek hozzánk vendégek, csak hogy legyen mit magyarázni. Ezek a kiemelt mai szösszenetek és már csak 55 perc van hétfőből és még nem is írtam Nektek Málna macsekról, aki szombat óta igencsak színesíti egyedüli pasiként négyesünk élet, de azt hiszem ő valóban egy külön bejegyzést érdemel.

2012. június 2., szombat

Lili, a szuper(dilis)hekus

Na az úgy volt, hogy Bundival minden este beszélünk telefonon, olyan kilenc körül hív. Hát tegnap nem tette, amikor meg rácsörögtem nem volt kapcsolható. Aztán reggel újfent nem volt kapcsolható, mondta is a néni, hogy próbálja meg később, hát meg is próbáltam, úgy 154x, de mindig csak a bigével tudtam beszélni. Na mondom sebaj. de mivel nem értem el, gondoltam a német számon majd igen. Ühüm, ha felírtam volna és ha kijelezné a vezetékes telefon, mert azon szokott hívni. Aztán azon  törpöltem, hogy kivel is beszélhetett mobilon. Az egyik nem jött be, de a második igen. Szimultán hívtuk ketten, persze kisebb fáziskésésekkel, de nem értük el. Ekkor már kezdtem nem kissé feszült lenni, hogy a pitlibe nincs olyan, hogy egyszerre két telefon nem elérhető és 1.5 napja. A kollégait nem ismerem, mert újakkal ment ki, a főnökről annyit tudok, hogy Levi, ami valljuk be gugli barátunknak is bocifing. Namármost, feltörtem Bundi emailfiókját, oké ez így kicsit nagyképűen hangzik, lévén én csináltam neki, igen a jelszót is én adtam meg. Ott megtaláltam azt a mailt, amiben a németországi képeket küldték neki, így tudtam a srác nevét akit az arckönyvben meg kell keressek. Namármost az arckönyvbe sem volt nehéz bejutnom, mert naná, hogy azt is én regeztem neki. Na itt írtam egy üzit a srácnak, hogy kellene a főnök száma. Szerencsém volt, ő nem utazott vissza és éppen a világhálón szombat délutánozott és nem utolsó sorban megvolt neki a főnök száma. Mindeközben persze továbbra is beszélgettem a "próbálja később" nénivel és a német trillázással. Chatablakban a főnök számával rém büszke voltam magamra és még a sógornőm sem tudott kiakasztani a károgással és az egyre idegesítőbb nyugtatásával., de be kell valljam voltak pillanatok, amikor láttam szemeim előtt Bundit, mentőben, vérbe fagyva ect. Szóval miután tisztáztam sógornőmmel, hogy igen gáz, hogy nem tudom a főnök számát, se kollégáét, se a várost ahol vannak, de ez van és jelen helyzetben még ne beszéljen nekem tanulságról, akkor sem ha igaza van. Nya hívtam a főnököt, aki nem vette fel, hívta a sógornőm neki sem. A sógornőm azért hívta, mert nekem az elmúlt napokban nem nagyon ment a telefonálás, ahogy a fenti ábra mutatja. Szóval a fél napos nyomozásom eredménye egy jó nagy odacseszett 0 volt. Aztán felhívott a főnök, aki nem tudott semmit, deeee tudott telefonszámot. Felhívta őket, majd engem, hogy a fiúk békésen dolgoznak és ráparancsolt Bundira, hogy azonnal hívjon. Ez volt délután 3 körül és 9-kor fel is hívott, mert: előző este felrakta a telefont töltőre, mert csurig le volt merülve...amíg töltött ő elaludt ezért ugye nem hívott...reggel zsebrevágta, de mivel olyan helyen voltak, ahol folyton hálózatot keresett áltó helyében le is merült. Valószínűleg szar az aksija. Namármost a német telefon meg elázott az esőben, estére tudta kiszárítani. Mondom oké, de akkor miért nem hívtál fel valamelyik kollégád telojáról. Itt már azért volt egy kis hisztifaktor. A válasz, szerinted tudok fejből egy számot is? Pffff pasik. Szóval a lényeg a lényeg, szétaggódtam és szétnyomoztam magam...de szerencsére minden rendben, pedig hétfőn már utána akartam utazni :) A magam megnyugtatására és Bundi idegesítésére megcsörgettem a telót 2x, kicsöng :) Upsza negyed 12 van és nem ám délidőben. Amit egy életre megjegyeztem: Csinálja férjednek egy kis cetlit a legfontosabb telefonszámokkal és minimum két kollégája számát kérd el, nameg a főnökét...:) Azért megnéztem volna az arcát, amikor életet lehet a telefonba és volt vagy 500 nem fogadott hívása :)

2012. június 1., péntek

Akkor a mese folytatása...




Gondolati síkon, mi már szerdán bezártuk az ovi kapuját magunk mögött és le is lakatoltuk. Mivel aznap délután megvolt az évzáró megbeszéltem a kis hölggyel, hogy ha gondolja, akkor nem kell oviba menni. Gondolta, így ránk is szakadt a nagy szabadság. Óvónéni el sem akarta hinni, amikor összecuccoltunk és egy szál virággal megköszöntük nekik az évet. Megható pillanat volt, mindössze egy mondatot mondott, fátyolos szemmel, de annyira jól esett, mintha regélt volna a csöppről: "Én köszönöm Szonját!". Néha pár szóban annyi mindent el lehet mondani, őszintén, tisztán és egyszerűen. A kicsik nagyon készültek, a tegnapi mesét adták elő, hozzáillő dalocskákkal fűszerezve. Szonja annyira titokban tartotta az egészet, hogy képes volt elterelő hadműveletben ősznépileg sajnáltatni magát, hogy ő egy egyszerű katica lesz. Most sikerült nem rárakni a megfelelési kényszer terhét, egyszerűen és lazán vettem, igazi mókaként, évzárásként, amit egy jó kis bulinak kell felfogni. Szerencsés vagyok, egy régi legenda szerint: Ha reggel felkelsz és meglátsz egy fehér pillangót, az hosszú boldogságot és örömöt hoz életedben. Az én kis fehér pillangóm minden reggel rám mosolyog. Kedvesek és aranyosak volta, sok-sok könny összegyűlt a szememben, ahogy a pici mesével megmutatták nekünk a összetartozást és a szeretetet. Jól esett a szívemnek, ahogy sutyorogtak a hátam mögött, milyen édes ez a lány, miközben éppen a fehér tulipánnak könyörgött, szó szerint esdekelve-kedveskedve, hogy "kicsi tuli, fehér tuli kérlek nyisd meg a kelyhed, engedj be". Megmondom őszintén furcsa volt gonosz virágokat látni. Annyira boldogok voltak, ahogy meghajolva vastaps fogadta őket, ahogy repdestek a tarka réten, ahogy a legkisebbek katicának és méhecskének voltak öltöztetve, annyi szeretet sugárzott felénk, megsokszorozva ezzel a bennünk lévőt. Jó volt átadni magam az élménynek, ezért vannak ilyen éppen fényképek is. :) Aztán persze az óvónénik is meghatottak, megköszönték a munkám, egy szép kis virággal, éppen annyira lepett meg, mint amennyire meghatott. Igazán jó kis évzáró volt..Furcsa visszatekinteni, hogy nem is olyan rég, még azon aggódtam, hogy gonosz kezek kiragadják a szeretethálómból és odaadom vadidegeneknek. Nagyon sokat fejlődött ebben az egy évben, leginkább a kézügyessége, a kreativitása, a beszélőkéje az megvolt eddig is. A kicsi Bóbitám, most már középső csoportos lesz...abba bele sem gondolok, hogy hamarosan eljön az az idő is, amikor már kicsi Kira is átlépi az óvoda kapuját...