Gondolati síkon, mi már szerdán bezártuk az ovi kapuját magunk mögött és le is lakatoltuk. Mivel aznap délután megvolt az évzáró megbeszéltem a kis hölggyel, hogy ha gondolja, akkor nem kell oviba menni. Gondolta, így ránk is szakadt a nagy szabadság. Óvónéni el sem akarta hinni, amikor összecuccoltunk és egy szál virággal megköszöntük nekik az évet. Megható pillanat volt, mindössze egy mondatot mondott, fátyolos szemmel, de annyira jól esett, mintha regélt volna a csöppről: "Én köszönöm Szonját!". Néha pár szóban annyi mindent el lehet mondani, őszintén, tisztán és egyszerűen. A kicsik nagyon készültek, a tegnapi mesét adták elő, hozzáillő dalocskákkal fűszerezve. Szonja annyira titokban tartotta az egészet, hogy képes volt elterelő hadműveletben ősznépileg sajnáltatni magát, hogy ő egy egyszerű katica lesz. Most sikerült nem rárakni a megfelelési kényszer terhét, egyszerűen és lazán vettem, igazi mókaként, évzárásként, amit egy jó kis bulinak kell felfogni. Szerencsés vagyok, egy régi legenda szerint: Ha reggel felkelsz és meglátsz egy fehér pillangót, az hosszú boldogságot és örömöt hoz életedben. Az én kis fehér pillangóm minden reggel rám mosolyog. Kedvesek és aranyosak volta, sok-sok könny összegyűlt a szememben, ahogy a pici mesével megmutatták nekünk a összetartozást és a szeretetet. Jól esett a szívemnek, ahogy sutyorogtak a hátam mögött, milyen édes ez a lány, miközben éppen a fehér tulipánnak könyörgött, szó szerint esdekelve-kedveskedve, hogy "kicsi tuli, fehér tuli kérlek nyisd meg a kelyhed, engedj be". Megmondom őszintén furcsa volt gonosz virágokat látni. Annyira boldogok voltak, ahogy meghajolva vastaps fogadta őket, ahogy repdestek a tarka réten, ahogy a legkisebbek katicának és méhecskének voltak öltöztetve, annyi szeretet sugárzott felénk, megsokszorozva ezzel a bennünk lévőt. Jó volt átadni magam az élménynek, ezért vannak ilyen éppen fényképek is. :) Aztán persze az óvónénik is meghatottak, megköszönték a munkám, egy szép kis virággal, éppen annyira lepett meg, mint amennyire meghatott. Igazán jó kis évzáró volt..Furcsa visszatekinteni, hogy nem is olyan rég, még azon aggódtam, hogy gonosz kezek kiragadják a szeretethálómból és odaadom vadidegeneknek. Nagyon sokat fejlődött ebben az egy évben, leginkább a kézügyessége, a kreativitása, a beszélőkéje az megvolt eddig is. A kicsi Bóbitám, most már középső csoportos lesz...abba bele sem gondolok, hogy hamarosan eljön az az idő is, amikor már kicsi Kira is átlépi az óvoda kapuját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése