Érik a szőlő

Az a helyzet, hogy bár ezt nem sűrűn reklámozom, de szőlőkkel tarkított hegyvidék a miénk. Azért ne valami csodás tokaji nedűre gondoljatok, sokkal inkább elhíresült, mint a putnoki guggolós. Itt rögtön ki kell fejtsem azt, hogy nem széles jókedvűkben guggolgatnak a lopót szopákolók, sokkal inkább az emésztésgyorsító hatása miatt. Ez lenne a jobbik féle borocska, a másikat még a tősgyökeres szőlőkapálók az urak völgyéből is úgy emlegetik csak, hogy a putnoki rettenetes. Az ezredforduló előtt nem is volt az falubeli akinek nem volt szőlője és pincéje. Emlékszem még éppen csak nagykorúságom idején én is kimentem leendő apósommal és Bundival. Úrinő ugyan el nem árulja, hogy városi lányként, a föld, szőlő fogalma számára azt jelenti, hogy a föld szákban, a szőlő meg ládában. Voltak természetesen napszámosok is, csak hogy még egyértelműbb legyen az égésem. Az első feladat a kapálás volt, majd ezt követte a kötözés. Nos, a kapálás ment is, csak azt nem értettem, hogy hol vannak a többiek, hát bakker én visszafelé kapáltam, azaz tapostam is le rögtön, és seggel forogtam mindenkinek. Az az igazság, hogy akkora nevetés tárgya lettem, hogy a zuram még mai napig emlegeti a visszafelé kapálásom. Gondoltam, most már bizonyítanom kell, jött a kötözés, a 3. tőkénél vágtam át az ujjpercem a madzaggal együtt. Szóval borászi és nagy szőlőtermesztési pályafutásom cirka 30 perc alatt ért véget, de a kis ház takarításában nem voltam ügyetlen, Kaptam is Bunditól egy tálca képviselő fánkot vigaszdíjként. A szőlő és pincebulik legendásak voltak, még ma is sokat anekdotázunk róla. A pince még megvan, csak fénye kopott meg erőteljesen. A lányok a legendás putnoki szüretet már nem ismerik csak a meséink alapján, de a hagyományőrzésnek ők is aktív részesei. Szonja iskolájában októberben van a szüreti mulatság, a szüreti felvonulás és a krumplifesztivál. idén mindketten szerepeltek, Szonja mazsorettként, Kira pedig népi táncosként, nem volt egyszerű kilogisztikázni, hogy mindenki időben és megfelelő öltözetben ott legyen ahol kell, de megoldottuk. A csajok hajával volt némi problémám, mert mindkét felkészítő tanárnéni kissé túlgondolja hajászkodási tehetségemet, különböző fonásokat kértek. Namármost, kettő frizurát tudok elkészíteni, igaz azt másodpercek alatt 1 or 2 copf. Szerencsére van nekem okos és nálam sokkal-sokkal ügyesebb barátnőm, aki megkreálta a hajakat. Az az igazság, hogy a felvonulósdi tett be valószínűleg a lábamnak, mert előző nap estem el és végignyomtam velük, közben ide-oda futkosva, mert Szonja legelől vonult, Kira meg 50m-el hátrébb. Aztán végigálltam a műsort, már merőben estébe hajlott mire hazaértünk, hát nem is bírtam felkelni másnap. Ez persze semmit nem vont el az esemény szépségéből, a csodás napsütés, a büszke-boldog lányok, az én szívfacsarom, hogy mekkorák már, az őszi csillogó színek, a népi hagyományok, a sok-sok mosoly, léleksimogató ez minden évben mindenkinek.

Túlterhelve....

Még nincs nyolc, de hatkor kel, mert muszáj, mert megyek dolgozni és össze kell szedni magunkat. Soha nem végez négy előtt és soha nincs már fent este 9-kor. Még nincs  nyolc, de már suli után szorgalmi esszéket ír, olykor annyira fáradtan, hogy ráborul a füzetére. Még nincs nyolc, de már ismeri a római számokat, gyorsabban ír, mint én, okosabb az okostelefonomnál. Két nap alatt József Attila verset tanul, környezetet véd. Még nincs 8, de heti 3 edzés, 5 testnevelés hozza mozgásba. Még nincs nyolc, de néptáncol, énekkarba jár, gitározik. Nekem még pici lányka, és nem hiszem, hogy teher alatt nő a pálma, még nincs 8, de egyre kevesebbet játszik, ráérős idejében a húgát okítja. Még nincs nyolc, de már számolja  napokat a nyári szünetig az utcagyerkeskedésig, a bandázásig, ahogy a többi bandatag is. Kicsi lány és felnőtteket meghazudtolva küzd napról-napra, tanul, okul és én is tanulok tőle. Igen rosszabb napokon lediktálom neki a házi megoldását és én mondom, hogy sz@rjunk bele a töménytelen szorgalmi feladatba, ilyenkor megbotránkozik jóidesanyja viselkedésén. Az elkövetkező tizenegynéhány év erről fog szólni, teljesítménykényszerről, maximalizmusról, feladatokról, szárnytörésről, sablonosításról.. Még nincs nyolc, játszania kellene amennyit csak lehet, de ő felnőttként tanul, fáradt, kialvatlan, olykor elgyötört...sokszor boldog, mert a sok munkának szép a gyümölcse...még nincs nyolc, de már nem tud és nem is akar "dedós" lenni. Hihetetlen mennyiségű információt tanul meg és raktároz nap, mint nap. Még nincs nyolc...kedves élet...muszáj ezt ennyire és így...mondom még nincs nyolc.

Csak drasztikusan...

Kevés dolog van, amit mindenki megnéz rajtam, de a hajam az egyértelműen az. Nagyon sokáig kopasz voltam, anyukám már azon kesergett, hogy kellene nekem egy paróka, mert mindenki fiúnak nézett. Aztán három éves koromra szőke lettem, épp, mint Kira, hogy ovi végére bebarnuljak, épp mint Szonja, a fekete akarom mond vörös leves akkor jött, amikor amolyan minivöriként villogtam a másodikos, kötelező fényképeken, háttérben tábla, előttem könyv mindenkinek van egy ilyen kombóban, szigorúan kék köpenyben :) Apukám ebben az időben nevezett el paradicsomszőkének. Akkoriban a vörösség még irtóra ciki volt, és nagy esély volt rá, hogy úgy maradok, mert anyai nagyapám vörös volt és bizony van pár ma is vörös unokatesóm. Az már mellékes, hogy ez mára már inkább áldás, mint átok. Nagyanyám imái mindenesetre meghallgatásra találtak és nem keveset adott Szent Antalnak sem, hogy bebarnuljak :) Ekkora volt olyan hajam, mint Szonjának most.  Gimi végére, már teljesen olyan volt a természetes hajam, mint most. Aztán egy kósza ötlettől vezérelve beugrottam egy fodrászhoz és kaptam egy rövid vörös hajat, közutálatnak örvendett, Bundi konkrétan majdnem sírt, hogy sose fog megnőni, hát nem lett igaza. Persze ez nem volt elég, mert minden álmom volt, hogy legalább egy fél órára legyen már szögegyenes hajam, igen, persze tudom mindenki éppen más hajat szeretne, mint amilyennel éppen megáldotta a sors vagy az ég. Sokáig ez csak álom maradt, ekkor hajtömeget valóban csak igazán elvetemültek vállalnak be. Talán emlékeztek még a bébiszitterünkre, aki időközben fodrász lett és mivel éppen azt a korszakomat  élem, hogy kell egy kis szín az életembe, hát kapva kapott az alkalmon. Szőkenő lettem, de nagyon remélem, hogy csak hajilag, legyőzve a sztereotípiákat. Jó nem is teljesen szőke, hanem melírozott :) Nagyon-nagyon szerette volna kivasalni a hajam, nekem meg ugye ezzel teljesülhetett "az egyenes hajat egy fél órára" álmom. Sőt kicsit tovább is, olyan fél napra. Nem volt egyszerű, cirka 4 órán át dolgozott a szőrrel a fejemen, egy kisebb szünetben beiktatva Szonja hajfrissítését is, aki naná, hogy aranyhaj akart lenni, mert szerinte én az vagyok és naná, hogy egyeneset...és itt újra ismételném önmagam, hogy mindig az kellene éppen, ami nincs :) Azt hiszem nincs már olyan messze az az idő, amikor hupikék hajjal fog hazaérkezni...A változás drasztikus, olyannyira, hogy mindenkinek előre kellett köszönnöm, mert gyakorlatilag senki nem ismert meg. Nagyon más, de az első pillanatban tetszett és ez azóta is tart. Nem, nem fogom vasaltatni a hajam kétnaponta, göndör szőke leszek...kell a szín..és akkor jöjjenek a képek...saját felelősségre...:)