2017. június 18., vasárnap

Minden lében fakanál...

Szonja minden lében fakanál, minden érdekli, legyen az rajz, művészet, vers, mozgás. A naptárunk azzal van tele, hogy éppen mikor merre kell őszereplőségét szállítanunk. Soha nem erőltettem rá semmit, nem szerettem volna ha az én saját beteljesítetlen vágyam terhét tolnám a vállára. Annyit mondtam csak, hogy ezek az általa választott programok, hobbik csak addig mehetnek, amíg nem megy a tanulás rovására. Azért csak kitörtem az apjának, hogy nem hiszem el, hogy már nem csak hétközbenre, hanem hétvégére is jut Szonjaprogram., Akkor szalad ki belőlem, hogy ez a gyerek minden lében fakanál. Hitös uram gyorsan kontrázott is, pont mint az anyja. Be kell valljam valóba így van...pont, mint én. Legyen szó majorettről, énekarról, szavalversenyről... és nem kis büszkeségemre tanulmányi versenyről is :) Annyira sokoldalú, hogy csak kapkodom a fejem, komplett pc guru olyan szakkifejezésekkel, hogy én csak pislogok tőle. Közben énekel, táncol, újabban citerázik és szeptembertől néptáncsuliba megy. Szabad döntési joga volt mindenről. A prepubertáskori egyémazutolsószó korszakon túlvagyunk. Az anya-lánya kapcsolaton túl igazi barátnők lettünk, mindent megbeszélünk, kisutyorgunk esténként, fiúkat, barátságokat, felnőtt dolgokat. Nagyon élvezem azt amilyen, azt ahogy látja a világot. Nem kell már fogni a kezét, de mindig visszatalál hozzám, gyönyörű időszak ez. Sikeres, boldog, jól érzi magát a bőrében. Szeretem...szeretjük a kiscsillagunk.










2017. június 17., szombat

Kicsi Kincs 7

Emlékszem a babaillatára, a kis szumótestére, hogy a hájredők közül ki kellett keresni a nyakát. Emlékszem élete második napjára melyet éhesen végigüvöltött. Emlékszem, ahogy hangoskodó olasz családunkban fejére húzta a takarót, bekapta a hüvelykujját és aludt. Emlékszem, hogy gyorsabb volt négykézláb, mint a nővére kétlábon,. Emlékszem, hogy 10 hónapos kora óta fáradhatatlanul fut. Isten ajándéka ő nekünk, a hit, a szivárvány, a lehetőség, a szeretet maga. Bánatomban a vigaszom, örömömben a még hangosabban kacagó. Pici babából igazi nagylány. Hihetetlen tudással, intelligenciával és érzelemmel. Örökre a lelkembe vésődött ahogy végigzokogta a bátyám temetését, ahogy utolsó puszival búcsút intett az urnafalnál. Mi meg azt hittük semmit nem ért az egészből, pedig de mennyire.. Hihetetlen zsigeri érzékkel mesél...felfoghatatlan, de a bátyám kommunikál vele...nekem kissé ijesztő, ő meg sem lepődik..olyan dolgokat mond, amit "bátyótól hall" amiről nem tudhat vagy éppen csecsemőként élt át, olykor még nem is ő, hanem a nővére. Kiválasztott, érzem, tudom az első pillanattól fogva. Olyan érzelmeket, érzéseket és gondolatokat közvetít, amit a nagy öreg bölcs tudósok. Szülinapjára nem bulit és haverokat kért, hanem közös pihit a családdal, mennyire ránkfér :) Terelgetem és csodálom...az én drága kisgombócom, ölelve alvó, nem is kicsi, nagyon nagy kincs. Mérhetetlen nyugalmat érzünk a közelében, megáll a tér és idő, gyógyít az ölelése, mosolyt fakaszt a csacsogása. Csodaként lépett az életünkbe hét éve és azóta minden nap vele 1-1 újabb csoda. Isten Éltessen Kiránk, még sok-sok boldog születésnapot!!!