Télűző :)

Hát a múlt héten, amikor nem volt még ekkora madárcsicsergés és hóvirágok sem bóklásztak szerte szét még nem hittem a tavaszban. Amikor az ovis kiszebábnál még melegedtünk és a renitensek abban bíztak, hogy felkapja a vihar és leég a kóceráj még akkor sem hittem, hogy eljön a tavasz. Amikor Szonjáék kínai sárkánya a felvonuláson papírsárkány üzemmódra váltott és a fejükről lerepült csákóért nyomtuk a sprintet még akkor sem gondoltam, hogy lesz itt még kikelet. A farsang számomra amolyan szükséges rossz, kb. annyira szokott hiányozni nekem, mint zsiráfnak a hányós másnaposság. Az ötleteimet feldobva soha nem sikerült még a lányaimat arra rábeszélni, amihez kreatívságommal felértem volna, soha nem akartak sem szellemek, sem múmiák lenni. Kira, omg hercegnős korszakát éli, és mindenáron Elza akart lenni, mondanom sem kell a farsangon szembesültünk csak a csoportjában még vagy 3 Elzával, ahová néztem mindenütt Elza termett. Igaz mi kicsit egyediben nyomtuk, ugyanis se befonni nem tudtam a haját, sem a póthajat feltenni :D, mindezt próbáltam ellensúlyozni egy igaz kékharisnyával. :) Én a kissé ingerszegény ördög szerepében tetszelegtem, minimál stilusban fekete cucchoz hanyagul feldobtam egy piros sálat,  mondanom sem kell, hogy tükör nélkül festésverzióban amolyan jóvanazúgy macskabajusszal. Mondjuk az apácaszerepben tetszelgő óvónénivel egész jó kis kombót nyomtunk. Kira hercegnő mivoltának sok "férfi" egyed örült, így az egyedi fotózása pótelemmel egészült ki, ugyanis a hercegnő szavaival élve, nem tehetek róla "üldöz a szerelmével." Pár év és komoly bajban leszünk szerintem. :) Még egy felismerést kell tennem, 40 évet leéltem és akkorát égtem a 24 fős csoport előtt, hogy csak na, mert fingom nem volt róla, hogy van Anna hercegnő is, nemhogy arról, hogy néz ki. Mivel eme hiányossággal nem élhettem tovább a nagy tavasz közepette ma legyen hó volt, megnéztem a Jégvarázst:)

Szonjáéknál már kissé stresszesebb volt a sztori, egyrészt volt nagy közös jelmez, plusz egyéni és ezt megspékeltük egy diszkóval. Namármost a múlt évi felvonulás a városon eső miatt elmaradt, így nem volt próbafutama a sárkánynak. Szösszenetként meg kell jegyeznem, hogy múlt évben gubiztam az intézet raktárában vagy 30 otthonkát, hogy legyenek takarítók, de lehuhogtak, mondjuk egy próbát megért.:) A sárkányom dolgoztunk pár napot (igen én  tűztem a szalagokat az is munka nem?) szóval a sárgaság a múlt évben nem tudott debütálni, mert esőnap miatt a felvonulás elmaradt. Idén kisebbfajta orkán volt, de ha kell ríva is. A teremben minden flottul ment, 22 gyerek egymás mögött egy lépésnyire. Háááát odakint először a csákókat kellett a testhez tűzni, majd amolyan vak vezet világtalant módjára nekiindultunk, úgy 4x. Hiába gondoltuk többen, hogy nekünk kellene elől menni a lassított tempó miatt, a hír nem jutott a menet elejéig. Útközben egyszer szerettünk volna beelőzni, de gellert kaptunk, a rendőr nem értékelte a 2 sávot elfoglaló csodajelmezt. A gyerekek extrém  módon  élvezték az utat, mi szülők kissé stresszesebben, mert  mindannyiunk retináján az a kép jelent meg, hogy amennyiben egy elesik, mind a 22 dominóként borul és döglött sárkányunk lesz.:) Egész úton a következő mondatok voltak hallhatóak, lejtő, kicsit balra, járdaszegély, indulj, állj, ect. szerintem a katonaság megirigyelt volna minket, Őszintén remélem, hogy jövőre nem valami egyiptomi piramisok vagy hasonlók akarnak lenni :) A kép kaphatná a küzdelem az elemekkel címet éppen a csákókat tűzöm nagy elánnal a lepedőtesthez :) Aki kitalálja melyik a gyerekem a sorban az kap tőlem egy csokor sárkányfüvet.

Az egyedi jelmezt sikerült gyorsan lezsugáznom Szonival a Halloween bulira rendeltem neki egy csontvázlány jelmezt, (tudom szürreális ez is a tőlem örökölt törékeny husimusi termetével) szóval a jelmez megvolt, de ő pink csíkokat akart a hajába. A farsang délelőttjén kb annyi esélyem volt pink hajfestéket találni a városban, mint Di Capriónak kiúszni a partra a Titanic elsüllyedése után. El is határoztam, hogy este nagyon gonoszul fogok nézni minden pinkhajúra a buliban. Beszereztem egy fideszsárgát, jóvanazúgy alapon, amiből sikerült neki némi vöröses beütést adni a hajzuhatagának. A körmöm, tenyerem, bőröm és mindenem olyan szinten lett lemoshatatlan narancssárga, hogy Dr House a földszinten megmondta volna, hogy nekem a 2.-on hepatitisem van. Teljes népünnepély volt a buli, ugyanis minden fáradtságot megért a sárkány, nyertek vele. Természetesen Elza, akarom mondani Kira is ott tündökölt, amolyan 0. évfolyamosként. Kedvenc feladata volt a tombolaajándékért rohangászni, életemben összesen ennyit nem nyertünk, sőt elhoztuk a fődíj gyümölcskosarat is. Jó buli volt...de tényleg és mint az ábra mutatja hiábavalóság nélküli hiszen tényleg itt a tavasz :)

A bódddogság (hó)határtalan :)

Ma reggel arra ébredtünk, hogy minden eltűnt az udvarunkról. Az asztal, az autó, sőt még a kutya is.....ennyi havat már nagyon régen láttunk, sőt a lányok talán nem is emlékeznek rá. A szombati lustálkodós, pató pálos reggelünket is belepte a hó. A csajok olyan fürgeséggel ébredtek és visítoztak a fehér lepel láttán, hogy arra szerintem még a 3. szomszéd is ráébredt. Rekordsebességgel nyomták be a reggeli habos kakaót és a máskor szombati ebédhez is pizsamában poroszkáló leányzók cirka 5 perc alatt vágták magukat téli gúnyába. Lerohanva a lépcsőn dobtak egy-egy hasast és hókommandózva kúszták át az udvart. Az eddig tájképbe olvadó kutyánk is oda meg vissza volt, sokkal inkább a lányoknak örülve, mint a számára első hónak. Komolyan mondom nem értem a siránkozókat, igen hideg, meg munka van vele, de eszméletlen jó rácsodálkozni. Vidámságot hoz magával, csapatszellemet, mert nehogy már a szomszédhoz ne vágjunk hozzá 1-2 hólapáttal. Én nem bőszültem fel azon, hogy nem jött a hókotró és lapátolni kell...eszembe nem jutott ezért bárkit is szidni. Mosolyogva néztük a gyermeki örömöt, mert a hó jó. Ráadásul ekkora hó...amibe már alagutat lehet ásni és bújkálni benne. Ma annyi időre láttam a lányokat, amíg ebédeltek, valamint nagy harcok árán  1x átöltöztek a havas gúnyából, hogy újabbat havazzanak össze. Visszaidéződtek gyerekkorom telei...hózik...imádom :)

Történések...

mondhatnám nulla, semmi, zéró. Nem mondom, mert igenis van, csak a hétvégére lecsitultak a kedélyek, úgyhogy nyugis kis szombatunk van. Az elhelyezéséről semmi hír, mindenki hallgat, mint szar a fűben, többek között én is, mert azt gondolom, hogy nem nekem kellene rákérdezni, hogy akkor hétfő reggel ugyan melyik objektumba menjek be dolgozási szándékkal. Úgyhogy maradok a kisöregjeimnél és csinálom a dolgom. Az első két nap feszültségét már levezettem, ha valaki kérdezi, hogy na mi lesz akkor, én csak vigyorgok, hogy fogalmam sincs, egyébként is azt szokták mondani, hogy amíg nincs hír, az jó hír. Az oviban is zajlott az élet, első körben az én kisebbik jányom, hétfő reggel a csoportajtóban búcsúzáskor olyan magad szinten vágta ki a magas c-t, ahogy én még életemben nem láttam. Néztem is, hogy most akkor megszállta-e valami vagy miért is csinálja ezt a minimanccsal ajtóba kapaszkodós zokogós etapot, de sem én nem találtam, sem ő nem adott rá magyarázatot. Másnaptól már újra ő volt, vidám, csacsogó és eljutottunk odáig is, hogy amíg beszéltem az óvónénijével, bevonult az orvosi szobába és ügyintézett. Sőt már puszit sem kér, rohan, mert az óvónébi befonja a haját és ő "öjökje úgy akaj majadni". Sikerült mindent tisztázni, sokat változott komolyodott a kiscsibe szerinte.

Szoniéknál már kicsit érdekesebb volt a helyzet, ugyanis az iskolaérettségre keményen rádolgozó óvónéni, aki egyébként is bumeráng módon volt jelen a csoportban (jött-elment-visszajött) bejelentette, hogy hétfőtől ismét elmegy.(remélem most már végleg). Nem akarok ebből túl nagy morális kérdést csinálni, de megvan a véleményem, fél év van hátra ebből a nevelési évből, fullra kikészítette az egész csoportot, a kis nebulójelöltek úgy sírnak, mint a kiscsoport első két hetében. Talán jobban is járunk így, "véletlenül" a csoport egyik dadusa is felmondott másnap, áááá dehogy gondolom azt, hogy felmondós óvónéni viszi magával...dehogy. Új óvónénit egy másik oviból kapnak, áthelyezik, nem azon sem elmélkedem, hogy ez, hogy esik neki, szerdán közölték vele, hogy hétfőn itt kezd, másik dadust pedig egy másik csoportból kaptak, neki nagyon örülök, idős, olyan mint egy nagyon szerethető nagyi. A maradék óvónénit és dadust, akik nem mellesleg a barátnőim én kanalaztam össze a klotyóban, mert oda vonultak ki bőgni, hogy most mi lesz. Úgy néz ki sikerült összepakolnom őket, mert másnap már az egész ovit kivitték szánkózni, játszani, ami szerintem alap egy ilyen időszakban. 

 

Pénteken iskolanyitogató volt, az egyik művészeti tanár volt náluk, aki egyébként kisvárosunk híres szobrásza is,  nagyon megdicsérte Szonja rajztehetségét, és ötleteit, mert amikor megkérdezte tőle miért ezeket a színeket használja, Szonja hosszas magyarázatba kezdett, hogy a pillangók gyönyörű lények, éppen annyira, színesek, mint egy szivárvány, ezért használta fel a szivárvány színeit :) (Ellenben mindenben különbözünk húgával, aki ceruzát sem hajlandó venni a kezébe) Délben újra megjelent a telefonomon, hogy Gyöngyi óvónéni hív, megállt bennem az ütő, hogy megint baj van, mert az én okos nagylányom egész héten produkált, több társával együtt pszichoszomatikus tüneteket, has-fej or fogfájás, de azért hívott, hogy  hallgassam meg mennyire kacag és felszabadult Szonja, ilyennek már nagyon régen látta. (Jó lett volna látni is). Ma kiesett az ominózus fájós fog, valamint elmesélte Szonja, hogy túl van az iskolaérettségi vizsgálaton, játékosan, ahogy ez szerintem kell és szabad, labdadobálós kérdezz-felelekkel és nagyon meg lett dicsérve, mert ő tudta egyedül az egyenlőségjelet, szóval itt tartunk most. Jön a farsang, (Szonja bohóc akar lenni,bohócorral és vizet spriccelő virággal, egyenlőre jelmez sincs, csak kalap) meg lassan-lassan apa is.

Felismerések

Figyeltem, ahogy gesztikulál, mintha egy felnőttet utánozna. És akkor egyszer csak rám tört az az érzés. Váratlanul, minden figyelmeztetés nélkül. Minden szülővel megesik néha. Nézed a gyerekedet egy teljesen hétköznapi pillanatban, nem egy iskolai előadáson vagy egy sportversenyen, és egyszer csak rádöbbensz, hogy ő jelenti az egész életet számodra, és egyszerre vagy meghatott és rémült, szeretnéd megállítani az időt.

 Amikor gyermeked azt látja rajtad, hogy belülről sugárzol, boldog vagy, örülsz az életnek, az életednek, akkor ne aggódj, érezni fogja, hogy beszélhet az érzéseiről, problémáiról veled, mert tudja, hogy benned nem ellenséget, hanem társat lát.

Nagy az öröm "hózik"

Nem számít, hány esztendős vagy, nehéz izgalom nélkül nézned ez első hópelyheket. Mert amikor elered a hó, akkor senki sem szólhat bele, hogy mit tegyél. Mintha csak felülíródnának az élet szabályai. Nagyon sokáig és nagyon vártuk, végre lekerülhettek a szánkók is a kis ház padlásáról. Mintha a magukat megrázó hófelhőkkel én is leráztam volna mindent magamról, ami az elmúlt két hétben történt. Ahogy belepte a fehérség a sarat, fekete földet, úgy szépen lassan engem is ellepett a nyugalom. Miközben rám ragadt a lányok izgalma, öröme, az arcukon szétterülő mosoly. A piros rózsásra színezett pofijuk. Szonja olyan élvezettel lapátolta a havat, élcelődve lustaságomon, amit nem fogok elfelejteni, ő volt a lapátoló, én pedig a seprő ember. Tudom én, hogy sokak bosszankodnak a hóesésen, az útakadályokon, de mi élvezzük, hogy az út közepén lehet haskolni a hóban, mert nemhogy autó, de még egy árva lélek sem járt arra. Tudom én, hogy sokan szidják a hókotrókat, akik nem járnak semerre, hogy sokaknak úszott a hétvégi programja, mert nem tud autóval elindulni. Sőt megszoktuk a januári márciust is, de olyan jó volt trióban felfelé nézni és versenyezni kinek az arcára esik több hópehely vagy éppen kinek a nyelvén olvad el. Jó volt nézni, hogy még a kutya is velünk örül és bohóckodik, kergette még az eldobott hógolyókat is. Mégis a legjobb a gurgulázó kacagás volt, ahogy kiszakadt belőlük, belőlem, a hóbuckák között a hófelhők felé. Milyen furcsa minél tovább vársz valamit, és már alig reméled, hogy egyszer elérkezik, annál jobban tudsz örülni annak ha mégis megkapod. Apró örömök az életben, ilyen ez a hóesés, aztán elgémberedett ujjainkat olvasztani a kandalló előtt ülve, teát kortyolgatni, összebújva elaludni, tudva azt, hogy odakint még mindig egymást kergetik a hópelyhek..holnap megyünk a hegyre szánkózni...hétfőn pedig csillagos hajnali ég alatt szánkózunk az oviba...de jó lesz :)