Vigyázz szőke mazsola az úton

Hát eljött ez az idő is, hátsó felem nem az anyósülésre hanem a vezető oldalra tehettem be, hát kerestem is bal oldalt hova csatoljam az övet, de erről majd később. Szóval megvolt az első vezetési órám, hát nem volt egy olyan élmény amiről majd büszkén mesélek az unokáimnak. Először az oktatóról. Volt választási lehetőségem, egy ötven körüli menet közben megműthető, amolyan a hátamon a fát is elhasgathatod típus, vagy gimis évfolyamtársam, a motoros rockergyerek. Észérvekkel Mr. Halálos Nyugalom mellett döntöttem. Beszálláskor letegeződtünk (hülyén nézett volna ki ha magázva csesz le a baromságaimért). Első körben a helyi technikum gazos, traktorokkal tűzdelt udvarán gyakorlatozhattam. Úgy 10 perc után már előkerestem volna neki a táskám mélyéről a Frontint. Az autó egyszerűen önálló életre kelt alattam, mondom, repültem. Hallottátok már azt ordítva mantrázni, hogy lassabban, lassabban, LASSABBBAN!!!! :D Én meg csak pislogtam, hogy nincs is a gázon a lábam. Hiába ment a klíma én beletapadtam az ülésbe, csak egy kötőhártyára voltam érdemes hűtésileg, szerintem holnap reggelre két verzió lesz a szememen vagy kifolyik vagy összeragad (és aztán folyik ki). A tolatás tőlem olyan távol áll, mint csigától a váltófutás, nem tudok egyenesen hátra tolatni, kóros kényszert érzek, hogy forgassam a kormányt, lehetőleg egyenesen a susnyásba. Az ítélet : túl magabiztosan vezetek, és határozottan váltok. Mondjuk szerintem a satufék a vasoszlop előtt szerintem sok mindennek volt nevezhető, de magabiztosnak annak tuti nem. Hiába közölte velem az elején Feri, hogy ő már mindent látott, mosolyogva rácáfoltam a tényre, amikor jobbról rátolattam a garázsajtóra, úgy 10cm-re, nem ám tükörből vagy hátranézve, érzésből bakker. Nyelt egyet és közölte, hogy erre van egy megfelelő kifejezése: orosz rulett :) Amúgy meg azt hiszem volt pár nem oda illő kifejezés: először is velem ne beszélgessenek már menet közben, ha két kézzel fogom a kormányt, ne mondják már, hogy egy kézzel tolassak, hátrafordulva ha meg mégis ne csodálkozannak ha azt mondom : Basszus két kézzel se megy.  A kocsiból kiszállva egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy valaha is a hajamba tép majd a szél miközben fütyörészve vezetek :)

Az új családtag

Voltatok már úgy, hogy "szerelmesek" lettetek valamibe mondjuk egy áruházban és mégis hezitáltatok, hogy megvegyétek-e valami miatt? Aztán másnap visszamentetek, hogy nektek az tényleg kell, mert az az "igazi". Aztán valaki elvitte előletek. Én most pontosan ugyanígy jártam. A kis piros kiszemelt autónak nem voltak rendben a papírjai, mázli, hogy észrevettük még időben. Már ez sem esett túl jól, de megemésztettem. Aztán beütött a krach, egy kék kis tünemény kacsintott rám, hogy legyünk egymáséi. Mivel a hites uram is rábólintott erre a kapcsolatra, elment érte. Igen ám, de a kék tüneményt elvitték előlünk. Itt újabb csavar  következett, ugyanis az uram szerelmesedett bele egy masinába. Én meg bólintottam, hogy hát legyen, amolyan ha nincs ló, jó lesz a szamár is alapon. Nem voltam boldog, behemótnak, nagynak találtam. De annyira csillogott az uram szeme. Elhoztuk, ő az új családtag, a lányok imádják és azt hiszem én is megszeretem. Igaz még saját sofőröm van hozzá, de csütörtökön KRESZ-vizsga, Bundi jobban várja, mint én, kritikus ahogy át tud állni az agyam a táblákra, burkolati jelekre, közlekedési helyzetekre, sebességhatárokra, természetesen minden adattal és elmélettel őt boldogítom. Tényleg gáz amit művelek az anyósülésen...szóval fejben már nagyon jó vagyok :)