Nincs is erre szó....

Azért vannak a jó barátok...

 

Az a jó még az ünnepekben, hogy ilyenkor messzi rokonok is betérnek az otthonunkba. Bár vélrségi kötelék nincs közöttünk, Mártus és gyermekei mégis a rokonaim, testvérem ő bárhonnan is nézzük. A teljes életem végigkísérője és nagyon jó, hogy közel a negyvenhez a gyermekeink is nagyon jól kijönnek. Azt hiszem mi annak idején, cirka 35 évvel ezelőtt, mi nem voltunk ennyire csajosak, mint ők. A mostani ittlétük javarészt körömfestéssel és csillámtetkózással járt és annyira jól érezte magát a 4 kiscsaj, hogy még egy bónusznapot rádupláztunk. Sőt megbeszélték, hogy nyáron több napig leszünk együtt, már elég nagyok ahhoz, hogy valamerre együtt hatosfogatként elmenjünk. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen barátnőm lehet, hogy elküldte nekem az ég.

Az ártatlan gyanúsított

Szonja égre-földre keresi a piros-kék ceruzáját, Kira közölte, hogy fogalma sincs hol lehet:D

Második felvonás...Mikuvonat...

Amolyan kifordított ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a helyhez frázisként, 4.-én , mi mentünk a Mikuláshoz, jó messzire és kalandosan egy hegyen futó kis vonattal. A barátnőmmel kicsit jobban összeszervezhettük volna, hogy ne alvásidőre időzítsünk, de így esett. Azzal sem számoltunk, hogy amíg óvón felöltöztettük a dedeket, mi elég lazára vettük a figurát, konkrétan csontra fagytunk. A vonaton krampuszok navigáltak minket, konkrétan Dundi és Zsámoly, akik igazán értettek ahhoz, hogy fokozzák a hangulatot. A sötét alagútban sikerült visítani, hogy haladjon a szerelvény, sőt megoldottuk a sínekre feküdt rénszarvasok problémáját is. A célhoz érve igazi mesebirodalomba csöppentünk, mindenütt fények, mesefigurák zene és tánc, kikerekedett szemmel néztük és nem csak a gyerekek a forgatagot, nem mellékesen nem csak a hidegtől fagyott az arcunkra a mosoly, úgy két órára. A 20-30 méteres fák csúcsig díszítve, minden fa másként pompázott az általános iskolák és nem utolsó sorban a tűzoltóbácsik szorgos kezeinek köszönhetően. A közös tánc és köszöntés után vagonokra bontottak minket. Első körben a Százholdas pagonyba mentünk, megtanultunk Micimackóékkal táncolni, igen én is nagy élvezettel ráztam. Majd Törpapa 1000. szülinapját ünnepeltük, lufikkal, hatalmas tortával, amiből Hókuszpók ugrott elő, na meg persze hupibirthdayel. Következő állomásunk az Ogre lak volt, tanulságos történettel, velős mondanivalója, mindenkit úgy fogadj el, ahogy van, itt ki kell emelnem a szamarat,  szenzációs volt, majd össze pisiltem magam a nevetéstől, a csajok meg életükben nem vigyorogtak ennyit. A sárkányfűárus Süsühöz vezetett minket, akinek a virágjába leheltünk életet, nagy szeretettel. Utunk végén természetesen a nagyszakállú adott nekünk csomagot, miután közös erővel kinyitottuk a ládát. Áthaladtunk a csodakapun, ahol csengőt rántva kívánhattunk, Szonja szavai még mindig a fülemben csengenek, azt kívánom, hogy mindig ilyen egymást szerető család legyünk. a Vonatnál búcsút vettünk a kedvencektől, roptunk egy közös táncot és felültünk a vonatra, ahol szamár kiszúrta magának Kirát, szívecskékkel és puszikkal halmozta el , futott a vonat mellett árkon-bokron át. Felnőtt szemmel nézve a legszebb az volt ebben, hogy ezek az egyetemista és középiskolás fiúk lányok élvezték és szerették amit adtak az aprótalpúaknak, hogy minden ölelésben, csacsi-pacsiban, táncban, buksisimiben igazi szeretet volt, nem kérdés, hogy jövőre is ott a helyünk. Hazafelé mindenki jóllakott a beígért Mekiben és hazaérve már mind a három kis csomagot ölben hoztuk az ágyikójába.

Na ezért marad el a blogirás mostanság....

Pár napja lakásfelújítunk mikor máskor mint novemberben...Bundi ma távozott a háta mögött hagyva a romokat...a mosógép beszart...a szemüvegem eltört...egy valami töretlen a lelkesedés :)Jövök majd...egyszercsak...

Legális falfirka

Pont egy saroknyi van kész

A fogtündér sztori...megreformálva

Szóval az az igazság, hogy szeretem én a mitikus lényeket és totál jó dolog a gyermeki hit a húsvéti nyúlban (aki OMG tojást tojik), meg Télapó. Nálunk karácsonykor az Angyalok hozzák az ajándékot, nem a Jézuska, Jézus a vallási vonalon szerepel az életünkben. Szonja életében az angyalok a szeretett halottaink lelkei, így értelem szerűen szerinte pl. a papa angyala hozza nekünk a karácsonyfát. Nem szeretem például a külföldről behozott ünnepeinket, lsd Valentin nap, Halloween és társai és bár lehet nincs igazam, de nekem ez a fogtündéres téma is ilyesmire hajaz, legalábbis én mindenképpen viszketek tőle. Nem tartom magam újhullámos anyukának, mert vallom, hogy nagyrészt inkább a gyerekeinek tanítanak minket, amíg ilyen kicsik, mint az enyémek mindenképp. Van úgy, hogy Hófehérkét mesélem, light verzióban, mert nehogy már az almaevésbe belehaljon, inkább csak aludjon napokat, de van olyan is, hogy a sokat pukizó tündérről Fingilingről mesélek és közben gurulunk a nevetéstől. Van titkos utunk is az oviba, sokkal élvezetesebb reggeleket kapunk ha erre  megyünk, ezen a vadregényes tájon és hiszem, hogy erre fognak emlékezni és nem a fogtündérre. 

Tegnap azonban Szonjának az oviban esett ki a foga, szám szerint a 6. és beetették a fogtündérrel. Hozta haza, hogy ezt most be a párna alá és reggelre ott lesz a pénz érte a fogtündértől, amin ő Monster babát vesz. Nem akartam lelombozni, hogy kb a komplett fogsor kellene a párna alá ahhoz a rusnya és ijesztő divatbabához. Egyébként sem szándékozom neki olyan babát venni, meg hogy is gondolja, amikor a húgát küldi előre villanyt kapcsolni a szobába, mert annyira beszari. Mellékzöngeként megjegyzem, hogy a Barbie babától is hidegrázásom van, meggyőződésem, hogy az anorexia és bulimia egyik kórokozója az elfuserált testkép manipulációval. Szóval kis fémdoboz elő, fog bele, párna alá be. Este bőven alvásidőben még azt hallgattam, hogy 3 percenként kiveszi és rázogatja. Aztán amikor elaludt jóféle fogtündérként kihoztam a fogat és belehajtogattam egy 500-t a kis dobozba. Mint kiderült roppant mód rá volt indulva erre a témára, mert hajnal kettőkor 2cm-re az arcomtól, elkezdett ordítani, hogy "ittvoltafogtündéréshozottnekempénzt" - nekem meg infarctust. :) Onnantól, mint aki keményen megdolgozott érte Rákóczi Ferencünkkel aludt reggelig, majd be akarta vinni bemutatni az oviba, itt azért már megálljt parancsoltam. Megígértem, hogy ma ovi után elverheti, olyan cirka 12000ft lehet amit venni szeretne belőle. :) Délelőtt pedig nagy betegelős magányomban úgy döntöttem megreformálom ezt a fogtündéres sztorit, miszerint minden fognál lesz egy meglepi. Ma ez a fa készül, a wcpapir guriga levelek ragasztása és festése lesz az ő feladatuk délután. Mert mondanom sem kell, hogy a mindenben nővére után loholó legkisebb ugrifüles is feszegeti szó szerint a fogas témát, hátha neki is dől a lé hamarosan. 

Időtöltés dögmelegre, ahogy Szonja mondaná :)

Na ki lehet Ő?

Az egész úgy kezdődött, hogy a lányok a kreativitásukat úgy élték ki, hogy az egész lakásban falfirkák születtek, ama csepp a pohárban az volt, hogy egy nap egérlyuk, sajt és komplett egércsalád várt a gyerekszobában a falon. Aztán a mama szobájában egy komplett égbolttérkép az ágy fölött. Szóval úgy gondoltam, hogy le kell ülnöm dedeimmel face to face és anyai szigorral popsikicakkozást ígérek be, ha még egyszer valamelyik rajzlapnak használja a falat. Hozzájuk vágtam úgy negyven darab rajzlapot és közöltem, hogy na erre lehet kifulladásig. Közben nézegettem azt a nagy zöld táblát a falon. Ami eredetileg arra funkcionált, hogy a Zuram a saját maga által gyártott késeket, kardokat saját gyönyörűségére kiállítsa. Aztán úgy két éve, amikor Szonja szülinapi partija volt leszedtem, mert veszélyes. Aztán ő visszarakta...igen tegnap leszedtem újra és kiraktam a sufniba, másfél havonta 1 hétig látja, úgyhogy önhatalmúlag úgy döntöttem, hogy én inkább nézem a csajok alkotásait. :) Szóval így lett nekünk falfirka helyett, firkafalunk. Persze tudom, hogy nem éppen a nappali falának közepére illik és apjuk tuti visszaharcolja majd a késeit, de szükségmegoldásként nem rossz, aztán azt hiszem festés után majd a szobájukban kap helyet megelőzve a frissen festett falon a freskóikat.

Amíg el nem felejtem, Szonja puszit küld mindenkinek!