Egy korszak lezárult

Furcsa volt ezt megélni, a család kicsije, a mi kis törpénk, elballagott az óvodából. 6 éven át sok-sok reggel gyalogoltunk fel a dombra az óvodához, először csak Szonja, majd becsatlakozott Kira és legvégén ismét kettecskén.Fontos és emlékezetes része volt ez családunk életének. A baráti kapcsolat az óvó nénivel, a szülők képviselése, a gyerekalapítvány. A logisztika, mert persze, hogy Szonjának aznap is fellépése volt, nem is mi lennénk... A sok-sok élmény, mosoly, könny, a nyiladozó értelem. Emlékszem, hogy mennyire vártam, hogy eljöjjön az az időszak, amikor már csak "egyfelé" kell menni értük, hogy milyen praktikus lesz, hogy nem kell olyan korán kelni és délután vágtázni. Mégis keserédes volt, peregtek a könnyek, és nem csak a szülőké, óvó néniké, hanem a kis prücsköké még annál is jobban. Igazi búcsú volt, mindentől. Csodás műsort adtak, amiben nem is tudom hányszor öltöztek át és ragyogtak.  Mégsem ez maradt meg bennem, hanem az érzések, a kettősség, a rég várt iskola és a már hiányzó ovis lét. Rengeteg mindent kaptunk a mi ovinkban, hitet, erőt, kitartást,barátokat, tudást,  kemény vértet az iskolához. Hiszem, hogy meg fogja állni a helyét ott is. Igazi nagylány, telis tele érzelmekkel. Nem is igazán tudok erről írni, azt hiszem ez az a poszt, amiben beszédesebbek lesznek a betűknél a képek...nekem is hiányzik az ovislét...látogatóba biztosan sokat visszatérünk.

Télűző :)

Hát a múlt héten, amikor nem volt még ekkora madárcsicsergés és hóvirágok sem bóklásztak szerte szét még nem hittem a tavaszban. Amikor az ovis kiszebábnál még melegedtünk és a renitensek abban bíztak, hogy felkapja a vihar és leég a kóceráj még akkor sem hittem, hogy eljön a tavasz. Amikor Szonjáék kínai sárkánya a felvonuláson papírsárkány üzemmódra váltott és a fejükről lerepült csákóért nyomtuk a sprintet még akkor sem gondoltam, hogy lesz itt még kikelet. A farsang számomra amolyan szükséges rossz, kb. annyira szokott hiányozni nekem, mint zsiráfnak a hányós másnaposság. Az ötleteimet feldobva soha nem sikerült még a lányaimat arra rábeszélni, amihez kreatívságommal felértem volna, soha nem akartak sem szellemek, sem múmiák lenni. Kira, omg hercegnős korszakát éli, és mindenáron Elza akart lenni, mondanom sem kell a farsangon szembesültünk csak a csoportjában még vagy 3 Elzával, ahová néztem mindenütt Elza termett. Igaz mi kicsit egyediben nyomtuk, ugyanis se befonni nem tudtam a haját, sem a póthajat feltenni :D, mindezt próbáltam ellensúlyozni egy igaz kékharisnyával. :) Én a kissé ingerszegény ördög szerepében tetszelegtem, minimál stilusban fekete cucchoz hanyagul feldobtam egy piros sálat,  mondanom sem kell, hogy tükör nélkül festésverzióban amolyan jóvanazúgy macskabajusszal. Mondjuk az apácaszerepben tetszelgő óvónénivel egész jó kis kombót nyomtunk. Kira hercegnő mivoltának sok "férfi" egyed örült, így az egyedi fotózása pótelemmel egészült ki, ugyanis a hercegnő szavaival élve, nem tehetek róla "üldöz a szerelmével." Pár év és komoly bajban leszünk szerintem. :) Még egy felismerést kell tennem, 40 évet leéltem és akkorát égtem a 24 fős csoport előtt, hogy csak na, mert fingom nem volt róla, hogy van Anna hercegnő is, nemhogy arról, hogy néz ki. Mivel eme hiányossággal nem élhettem tovább a nagy tavasz közepette ma legyen hó volt, megnéztem a Jégvarázst:)

Szonjáéknál már kissé stresszesebb volt a sztori, egyrészt volt nagy közös jelmez, plusz egyéni és ezt megspékeltük egy diszkóval. Namármost a múlt évi felvonulás a városon eső miatt elmaradt, így nem volt próbafutama a sárkánynak. Szösszenetként meg kell jegyeznem, hogy múlt évben gubiztam az intézet raktárában vagy 30 otthonkát, hogy legyenek takarítók, de lehuhogtak, mondjuk egy próbát megért.:) A sárkányom dolgoztunk pár napot (igen én  tűztem a szalagokat az is munka nem?) szóval a sárgaság a múlt évben nem tudott debütálni, mert esőnap miatt a felvonulás elmaradt. Idén kisebbfajta orkán volt, de ha kell ríva is. A teremben minden flottul ment, 22 gyerek egymás mögött egy lépésnyire. Háááát odakint először a csákókat kellett a testhez tűzni, majd amolyan vak vezet világtalant módjára nekiindultunk, úgy 4x. Hiába gondoltuk többen, hogy nekünk kellene elől menni a lassított tempó miatt, a hír nem jutott a menet elejéig. Útközben egyszer szerettünk volna beelőzni, de gellert kaptunk, a rendőr nem értékelte a 2 sávot elfoglaló csodajelmezt. A gyerekek extrém  módon  élvezték az utat, mi szülők kissé stresszesebben, mert  mindannyiunk retináján az a kép jelent meg, hogy amennyiben egy elesik, mind a 22 dominóként borul és döglött sárkányunk lesz.:) Egész úton a következő mondatok voltak hallhatóak, lejtő, kicsit balra, járdaszegély, indulj, állj, ect. szerintem a katonaság megirigyelt volna minket, Őszintén remélem, hogy jövőre nem valami egyiptomi piramisok vagy hasonlók akarnak lenni :) A kép kaphatná a küzdelem az elemekkel címet éppen a csákókat tűzöm nagy elánnal a lepedőtesthez :) Aki kitalálja melyik a gyerekem a sorban az kap tőlem egy csokor sárkányfüvet.

Az egyedi jelmezt sikerült gyorsan lezsugáznom Szonival a Halloween bulira rendeltem neki egy csontvázlány jelmezt, (tudom szürreális ez is a tőlem örökölt törékeny husimusi termetével) szóval a jelmez megvolt, de ő pink csíkokat akart a hajába. A farsang délelőttjén kb annyi esélyem volt pink hajfestéket találni a városban, mint Di Capriónak kiúszni a partra a Titanic elsüllyedése után. El is határoztam, hogy este nagyon gonoszul fogok nézni minden pinkhajúra a buliban. Beszereztem egy fideszsárgát, jóvanazúgy alapon, amiből sikerült neki némi vöröses beütést adni a hajzuhatagának. A körmöm, tenyerem, bőröm és mindenem olyan szinten lett lemoshatatlan narancssárga, hogy Dr House a földszinten megmondta volna, hogy nekem a 2.-on hepatitisem van. Teljes népünnepély volt a buli, ugyanis minden fáradtságot megért a sárkány, nyertek vele. Természetesen Elza, akarom mondani Kira is ott tündökölt, amolyan 0. évfolyamosként. Kedvenc feladata volt a tombolaajándékért rohangászni, életemben összesen ennyit nem nyertünk, sőt elhoztuk a fődíj gyümölcskosarat is. Jó buli volt...de tényleg és mint az ábra mutatja hiábavalóság nélküli hiszen tényleg itt a tavasz :)

Évzárás minden szinten

Azt hiszem, most valahogy nagyon-nagyon vártuk a végét. elfáradtunk, össznépileg. Nem amolyan fizikai fáradtság volt ez, sokkal inkább szellemi -lelki. végtelen hosszúságúnak tűnt ez az év, persze azt így július majdnem idusán már előre borítékolom, hogy a nyár úgy fog elsuhanni, mint egy pillanat. Kira utolsó előtti évzáróján vettem részt, anyaoroszlán lelkem most is meghatódott, pedig ő csak jövőre ballag, már most belegondolva is elbőgtem magam. Az óvónénik 6 éve részük a mindennapjainknak, ahogy a családias óvoda is, ma még elképzelhetetlen, hogy egy röpke év és ez a védőháló eltűnik az életünkből. Tüneményesek voltak, mint mindig, Kira meg siratta egy kis barátját, nagyon összenőttek, de zeptembertől újra találkoznak majd a fociedzéseken. A kicsi lány már régóta egyáltalán nem kicsi, őrült tempóban fejlődik, most is kimagaslott a többiek közül, okos, ügyes és ami nála a legnagyobb próbatétel hihetetlen fegyelmezett. Azt hiszem igazán érett elsős lesz belőle és most is hiszem, hogy hagyom jó döntés volt, hogy marad még egy évet a szeretetburokban. Imádom benne, hogy mindenféle lámpaláz nélkül simán feláll a színpadra és nyomja a showt, teljes titokban tartva még előttem is az eseményeket. A memóriája világhírű számtalan eset volt az évben, hogy csak mi vittünk, szedtünk, tanultunk meg valamit, amit a csoportban kértek az óvónénik, mert ő volt az egyetlen aki emlékezett rá, azt hiszem ha ez így marad nagy mázli lesz neki :)

Szonjáéknál kettős évzáró van, lévén sportiskola, van egy kétévente megrendezett sportgála. Hát mit mondjak, még most is libabőrös leszek ha rágondolok. Nem a gála része itt a lényeg, hanem az az összetartozás, amit az iskola mutat, az az egyértelmű "ide tartozom, itt van a helyem érzés". Fantasztikus volt ennek a részesének lenni és mérhetetlenül izgultam értük, jobban, mint ők saját magukért. Szépek, ügyesek voltak, olyan tartással, hogy arra kellett gondolnia az embernek, hogy ha ilyen a felnövekvő nemzedék, akkor minden rendben lesz és hogy két gyermekkel ehhez hozzájárulhattam már több mint elég a lelkemnek.

Aztán elérkezett az tanévzáró is, rettenetesen izgult a nagylány, mert teljesen tisztában volt vele, hogy egyetlen tantárgy van mindössze, amiből 4.2-re áll az pedig nem más, mint a testnevelés. Hiába erősítettem benne, hogy több, mint gyönyörű lesz a bizonyítványa,rengeteg fő tantárgyból kiválóan teljesített, hogy mérhetetlenül büszke vagyok rá és arra, amit véghezvitt másodikban. Azt hiszem minden szavamat tisztán értette, mégis arra kért, hogy értsem meg, ő azért dolgozott egész éven át, mert azt szeretné ha az igazgató néni az ő nevét is elmondaná, a kitűnők között, hogy ő is felmehessen a színpadra mindenki elé. Ez volt az év elején kitűzött cél saját magának. Mit mondjon erre az ember lánya, leginkább semmit, negyven fokban kicsit vacogtam, hogy lehet mindentől elmegy majd a kedve. Próbáltam még az úton az évzáróra is mondani, hogy higgye el nem ezen múlik boldog lesz-e, vagy hogy mit ér el az életben. Hajthatatlan volt. Aztán boldogan és nagy zavarban vágtatott az igazgató néni elé, zavarában van egy mozdulatsor, feltolja a szemüvegét és megtörli a homlokát, szóval ha háttal áll nekem akkor is tudom :). Soha ilyen büszkének még nem láttam, kitűnő lett. Aztán félig pityeregve elmondta tanító nénije, hogy igen ő és egy másik kislány 4-re álltak testnevelésből, mindketten és csak abból, de el kell mondania, hogy az ő négyesükre a legbüszkébb, mert szó szerint verejtékben úszva, sokszor sírva, de végig foggal-körömmel küzdve megcsinálták azt amit a többiek. Szóval vegyék úgy, hogy az az ötös, tulajdonképpen az ő hatosuk :) A mosolyt le nem lehetett vakarni az arcáról kb. egy hétig és még szélesebb lett, amikor hazaérve közöltem velük, hogy a mi évzáró jutalmunk egy bulizós bogácsi hétvége és a mikor indulunk MOST válaszára már zengett a visításuktól a ház, de ez már egy következő poszt története...

Iskolaérettség

Számomra már nem is okoz döbbenetet, hogy itt tartunk, olyan mintha tegnap agyaltam volna azon, hogy engedjem-e Szonit iskolába vagy sem, most meg már a "kicsi" került éppen aktuális iskolaveszély helyzetbe. A két évvel ezelőtti döntésen rengeteget hezitáltam, pro és kontra. Félelmem nem volt hiábavaló, az első pár hónap pokoli volt. Emlékszem Szonja sokat kérdezgette akkoriban, hogy mikor lesz már 7 éves, mert az osztályában már mindenki az. Most ugyanaz a döntéshelyzet alakult ki a házunk táján. Kira túlesett a kötelező iskolaérettségi vizsgálaton (ennek mondjuk én sok értelmét nem látom) és 99%-os szinten teljesített. Óvónéni közölte is vele, hogy mehet suliba. Én pedig a másik óvónéninkkel beszélgettem, miért gondolom  úgy, hogy maradjon még egy évet az óvodában, meggyőzem az érveimmel. Egyrészt jelen teljesítmény-kényszeres rendszerben, amikor nagyobbikom hullafáradtan jön haza és olykor még este 8-kor is akad némi tennivaló, amikor 30 órájuk van a héten, megspékelve kötelező délutáni elfoglaltságokkal, amikor 2. osztályban azon stresszel, hogy valamit nem fog tudni megtanulni, szerintem óriási hiba van a rendszerben. Igen használhatunk persze mérőtáblákat, hogy értelmi képességeimben, hogy teljesít a gyerek, de ez is pillanatnyi képet mutat csupán, egyáltalán nem biztos, hogy reálisat. Kira beszédhibás, logopédiára járunk, és szerintem ez egy hatalmas hátrány az olvasásánál. Aztán beszéljünk fizikai érettségről, gazellatermetű kisebbikem 20kg, ha a hátára adnám a táskát elborulna, mint egy páncélilag túlterhelt teknős.  Szociális és érzelmi érettség, rendkívül ragaszkodó és biztonságérzetét én adom meg neki, az én közelségem. Játékos, mint sok-sok majd hatéves gyerkőc. Ezt a játékosságot pedig az iskolában nem nézik el, kategorizálnak, azaz aki mozgékony annak rossz a magatartása, mert hiába vág az esze, mint a borotva és elsőként válaszol, ha azt  éppen az asztal alól teszi. Sablongyerekeket kell termelni, nem nézve ki-miben jó, ki miben tehetséges. Nyesegetni a faágakat, hogy megteremtsünk egy tökéletesen egyforma csemetekertet. Azt mondják évvesztes gyerek, én ezt egyáltalán nem így látom, sokkal inkább évnyertes, nyer egy évet, amikor fejlődhet, játszhat, erősödhet és lehet, hogy jövő szeptemberben éppen annyira lesz érett a  a szó emberi és nem teljesítmény-kényszeri értelmében, hogy a hajtásait  már meg tudja óvni a kis csemetefácskám.

Esős farsangolás

Az a helyzet, hogy a farsang nálam eléggé nagy mumus, én a kiszebábbal legszívesebben azt égetném el, hogy ne legyen többet maszkabál. Valami rettegés fog el a jelmezek, abban is a festett bohócok láttán kap el pánikroham. Az utcánkban az egyik ház ablakában egy ilyen bohóc a huzatfogó, meg kell mondjam, hogy majd minden reggel beszólok neki, amikor rám vigyorog, én meg frászt kapok tőle. Kiráék farsangi kavalkádját meglehetősen jól abszolváltam, ugyanis rá még kellőképpen hat az anyai nyomás (hízelgés, rábeszélés) ezért 2 perc alatt sikerült lezsugáznom vele, hogy mit szólna ha Minnie egér lenne az idén, beleegyező lendületével már szaladtam is a kasszához és jelmezügy megoldva. Még az én bármely kreatívkodásra erős parkinzonizmusba hajló kezemnek is megoldható volt az a kihívás, hogy orrot és bajuszt rajzoljak neki, ígyhát teljes öröm és boldogság volt az ovifarsangon, Minnie Kira tündökölt. Még azon sem akadtam ki, hogy bizony teljes harci díszben abszolválta a délutáni alvást. Azóta is napi mosásban van a cucc, mert ebben tündököl itthon is.

 

Szonjával és osztálytársaival már korántsem volt ennyire egyszerű a helyzet. Mégpedig azon laza oknál fogva (igazgató néni sokat csuklik) hogy nekik előre volt vetítve egy buli egyéni jelmezben és egy városon keresztüli osztályjelmezzel spékelve a dolgot. Mivel kettős probléma rajzolódott ki, sos ötletként lementem az intézet raktárába és kitúrtam  30db helyre kis otthonkát, hozzá színbe díszharmonizáló fejkendővel, gondoltam mindenki hoz otthonról egy seprűt vagy felmosót és kész is a 2.b-s takarítóbrigád. Rohadt büszke voltam fantasztikus problémamegoldó képességemre egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy nálam sokkal, de sokkal kreatívabb gyerekek alkotják az osztályt és mély degradálásnak élték meg, hogy mit akarok tenni velük. Kettő mondatban rendeztek le. 1. Ők nem lesznek takarítók. (Nagy duzzogva elfogadtam) 2. Ők Kínai sárkény akarnak lenni (Mi a picha? Teljes rémület). Az első sokk után felmostam magam az előzőleg farsangi kelléknek szánt felmosóval és ofinéni rémült segélykiáltásaira szervezkedni kezdtem. Kardinális kérdés volt a sárkány feje, de egy anyuka magára vállalta (jóvanna, nem kicsit könyörögtem neki). Csütörtök délután ott álltunk az osztályban 15m-nyi összevarrt lepedővel és szerencsére kreatív lurkókkal, 2 óra alatt kész volt a sárkány. Nagyon büszke voltam a végeredményre, amihez mondjuk csak annyi volt, hogy bőszen csattogtattam a tűzőgépet és koordináltam a helyzetet. (Szerintem k... jó főnök lennék). Másnap azonban rájöttünk, hogy cirka egy évre előre dolgoztunk előre, hajtott a tatár, de egész nap zuhogott, ergó dirinéni lefújta a felvonulást. Úgyhogy a lurkók jövő évi osztályjelmeze megoldva, csak át kell festeni a kettest hármasra :) Azt meg csak megcsinálja valaki.:) Azért nekem még maradt egy égető problémám, miszerint Szonja egyéni jelmeze, felvázoltam neki a lehetőségeket (felsoroltam ami jelmez itthon van) miszerint, elefánt, cica, bohóc (brrrrr). Kinyögte, hogy Minion akar lenni, mondom a süti, nem bakker a sárga kis cuki gnóm. Dobtam egy hátast és bevetettem minden rábeszélőkémet, de olyan, mint az anyja, ragaszkodik az elképzeléseihez és az elveihez. Szóval első körben vettem egy citromsárga nylon harisnyát, amiről felvéve kiderült, hogy sokkal inkább hajaz a piszkosfehérre, de leginkább semmi köze nincs a citromsárgához. Citromsárga póló csak felnőtt méretben volt, de ki nem szarja le, kicsit mélyebb lesz a dekoltázsa és szevasz. Kantáros gyerekméretű munkásruha sehol nem volt, lévén tiltva a gyermekmunka kishazánkban, ergo  kantár csak szoknyán volt kenjük be sárral alapon jó lesz az is. Citromsárga sapit pólóból alkotott egy kolléganőm. A nagy probléma a gülüszem volt, gondoltam jó lesz alapnak papírtörlő guriga, le is tekertem egyik hajnalban itthon az 500 lapost. Hungarocell golyót szerettem volna bele, de nem volt csak tojás alakú (250ft/db arán WTF?). Azt ugye faragni kellett, de nagy volt a papírtörlő gurigába, ergó WC-papírt is letekertem. aztán némi probléma még akadt, mert utólag fújtam le hőálló ezüsttel a keretete, ami befogta a szemet és hogy mégis fehér legyen hibajavítóval festegettem. (Nem röhög!). A gumi nagy lett, csálé, a szem kancsal, de a mi gyerekünk ugyebár. Mindenképpen pozitívumként könyvelem el, hogy felismerték, hogy nem a Szörny Rt-ből egy figura, hanem egy Minion. 

Pénteken még van egy farsangos buli, Kira Pom-pom csapata, (ezt figyuzd:Buborékhercegnők Pom Pom Girls, (hova tojjak hirtelen)) nyit meg egy farsangot, de oda kész a ruha. (Levegő kifúj, homlok letöröl). Nem...rohadtul nem akarom tudni, hogy jövőre minek akarnak öltözni...mindemellett mélyen tisztelem és fejet hajtok (meg kicsit irigykedve nézem) minden kreatív anyuka előtt.

Anyaragacs

Kedden az óvoda Bóbita csoportjában egy külön műsorszámnak lehettem tanúja Kira kisasszony, bár akkor inkább hisztispicsa hercegnő jóvoltából. Először volt náluk, nyílt nap és már nagyon várta, hogy végre én is bemehetek a tiltott zónába, a titkok rejtekébe. Szépen meg is beszéltük, hogy tízóraikor megyek dolgozni, délután találkozunk.  Játszottunk, szerepeltek, édesek-ügyesek voltak. Aztán Kirának bekattant valami, és már nem akart részt venni semmiben, csak az ölemben kucorodni és párás szemmel várni, hogy nemsokára itt az idő. Állítom, hogy az óvodai beszoktatás idején sem volt soha ilyenre példa és az átlag hétköznapokon sem. Most azonban az én vagány kis csajeszom megmakacsolta magát. A búcsú percében úgy kellett lefejteni rólam, szó szerint padlót fogott és visított, mint egy kismalac. Meg mondom őszintén, hogy a könnyebbik utat választottam és letapostam gyorsan. Délután szerettem volna megbeszélni az eseményeket, de nem volt rá hajlandó. Kategorikusan kijelentette, hogy nem akar róla beszélni. Aztán persze mesélt más, óvónéni barátnőm, hogy olyan velősen nyomta akkor a hiszti bluest, hogy nyakon kellett önteni egy pohár vízzel. Az információ birtokában csak elővettem a nagy beszélgetés dumám. Érveltem, soroltam, meghallgattam és most  esküvel fogadta, hogy nem lesz több ilyen. (Persze, tudom, hogy lesz.) Kedden újfent együtt megyünk a Mikuláshoz egy barlangba, ez lesz a próbamenet, hogy utána minden körítés nélkül megy-e az oviba. Remélem. Egyébként tényleg azért volt óriási döbbenet ez mindenkinek, mert annyira nem jellemző rá...

Hogy mégse legyen ennyire negatív ez a poszt, némi aranyköpés tőle:

Mama rászól Kirára:

- Ezt nem illik csinálni, egy másodikosnak, (erre Kira)

- Szonja nem is másodikos, hanem kétbés.

*

Hédi néni azért járok hozzád lopopédiára, mert még azt se tudom kimondani, hogy lopopédia.

*

 Őrült módon keres valamit, talépig hercegnős szettben.

- Mit keresel?

- A királynőképző kézikönyvemet.

*

- Egyébként én már mindjárt felnőtt leszek.

 *

Nekitámad Szoninak:

Kit nevezel Te töpörtyűnek?

 *

 Tökfaragás:

- Mennyit tökölök én ezzel a tökkel.

 * 

- Kira mi volt ma a logopédián?

- Mondja el apa, én éppen lazulok.

*

Reggel pirkadatkor a hivatalon az ablakokat pucolják:

- Anya miért pucolják az ablakokat?

- Azért, hogy tiszta legyen.

- Szerintem meg azért, hogy belásson a Mikulás.

* 

- Lányok szerintetek mit csinál a sok foggal a fogtündér?

- Sz: szerintem varázspor lesz belőle.

- K: szerintem abból vannak a gyerekek emlékei.

*

- Csókolózzunk egyet, csak akkor engedlek el. (feltétel az apjának)

*

- Kifényezzük a csizmákat?

- Csak december 6.-án jön a Mikulás.

- Télen?

- Igen.

- Akkor holnap tél lesz?

*

Anya jojózzunk....hmmm anya már kijöttél a gyakorlatból, az biztos pedig régen jojóbajnok voltál.

*

Játszanak:

 - Szonja te leszel a gazda, én meg tojok tojást. (Általános röhögés). Én vagyok a tyúk na.

*

Favorit:

Most mutasd meg játékot játszunk, én vadállatot mutatok, Kira izgatottan kiabálja:

TIGJIS, OJOSZLÁN, GEPÁJD...nem nem, akkor megvan LEOKÁD :D

*

 

 

 

 

Buborékhercegnők pompom girls

A kis vadóc csikó énje mellett, aki a focipályán  foggal.körömmel harcol, néha nekem pankrátorra hajazva van egy másik is. A gólkirály(nő) aki pacsiért szalad a nézőtérre hozzám füligmosollyal, lelkében igazi nőci. Már azt hittem teljesen fiúsítva van, de konkrétan kiakadt a fellépésén, hogy mindenkinek befonták a haját, csak neki csináltak két kis (ördög)szarvat. Szóval most hajat növesztünk a házi duracell elemünknek, amit meg kell mondjam eléggé bánok, mert nagyon szeretem a kis felnyírt gombafejét. Ő az aki több órányit táncol egyhuzamban és nem kicsit van szereplési vágya és feltűnési viszketegsége. Így esik az meg, hogy vadidegen táncosok kérésére elsőként ropja több száz ember szeme láttára. Fürdik a tapsban, a szeretetben és mindig középpontban van. Látni mennyire jól érzi magát most a bőrében, mennyire a helyén van és próbálok erre gondolni akkor is, amikor éppen hisztispicsaként érvényesíti az akaratát, nővére legnagyobb sajnálatára és ellenszenvére. Nem unatkozunk mostanság az tény. :)
Szóval a Putnok Fc "fél6"-by Kira évesen leigazolt játékosa (kicsit vigyorogtam, amikor aláírtam a szerződését) igazi nőci, a nőciségnek minden pozitív és negatív oldalával megfűszerezve. (szerencsémre).

Válogatós Zé

Ha azt mondom, hogy egy hulladéktelepen milyen jól lehet szórakozni, bizonyára azt gondoljátok lázas vagyok, vagy berúgtam. Egyik sem igaz, de akkor is azt mondom. Képzeljetek el egy két kis falu között megbúvó hegytetőt, ami tetején egy hulladéktelep és feldolgozó magaslik. A telep őre nem más, mint egy szürreálisnak tűnő zöld mókus Zé. Zé nem akármilyen állat ám, igen válogatós, leginkább szemétügyileg. A Zöld Völgy egy mini csodát hozott létre. Mini csodákhoz pedig mini emberek kellene és ki más volt olyan okos-ügyes, mint Kira. Kira aki az Alma együttes szuperkukáin szocializálódott, így csípőből vágta a szelektivitás és újrahasznosítás elméletét, ezen oknál fogva Zé a kegyeibe fogadta. Kirus egyébként sem dobna el soha szemetet, elemet, vagy bármit csak úgy, gyűjti vagy kukában vagy a zsebeimben. Hiszem, hogy egy emberen is múlik, hogy élhetőbb legyen a környezetünk. Nem volt nehéz ezt "belenevelni", és remélem ha majd az unokáival sétál, akkor úgy mesél majd nekik minderről, ahogy én neki és nővérének. Csodás napot töltött kis társaival a szeméttelepen, volt ott kvíz, vezethetett kukásautót, még az ugrálóvár is kukásautót formázott,  volt bohóc, lufi, arcfestés, sok-sok ajándék és sok-sok mosolygós kicsi és nagyobb arc. Teljes mellszélességgel támogatom az ilyen és ehhez hasonló ötleteket. Napok óta erről mesél...mi pedig boldogan hallgatjuk. Tavasszal visszatérnek a Zöld-Völgybe, már most alig várják.