2011. május 31., kedd

:o)





Ha valakit szeretsz, olyannak látod, akár egy angyalt. A mosolya bearanyozza a napod. Ez az érzés semmihez se fogható.

2011. május 28., szombat

Tor--t---haaaaa :)









Az ünnepi tortagyártás akárhogy is ég a pofám, nálunk úgy szokott zajlani, hogy kiskacsómmal felemelem a telefon, vagy papucsban átcsoszogok a barátnőmhöz, aki nem mellesleg cukrász, közlöm az óhajaimat, ő pedig megcsinálja nekem a tortacsodákat. Mint édességfüggő merem állítani, hogy egyszerűen isteni dolgokat csinál, legalább annyira finom, mint amilyen szép. Most azonban hoppon maradtam, mert nem családi programok miatt nem tudott nekem szülinapi tortát gyártani. Úgyhogy magad uram, ha szolgád nincs belevágtam a projektbe. Tudom ez másnak amolyan kisujjból kirázós téma, de nekem nem. Főleg, hogy egy lelkes háromévessel a sarkamban és egy pont egyévessel, aki mindenbe belemászó korszakát éli kellett ezt a feladatot abszolválni. Először is, miután felvilágosítottak, hogy gyümölcstorta (nem, nem Eszterházyt csináltam) piskótája azért ázik el, mert lusta vagyok főzős pudingból csinálni, így most főztem. Szonja belekavarta a zacskó tetejét, majd Kira lemarta a torta szélét, a zselé a tetejére először nem akart besűrűsödni, majd 4x melegítettem újra, mert olyan gyorsan dermedt. Malacka nem akart a tetején maradni, gondolom érezte a vesztét, a gyertya meg feldőlt benne. Malacka megérdemel pár külön mondatot, késztermék és nagyot nevettem, mert a füle felfelé áll, így kicsit yodás, vagy a formálója még nem látott még igazi malacot, ugyanis sikerült neki pinokkió orrot faragni, a rendes konnektororr helyett, bónuszként a mosolya sem volt túl őszinte. Mindenesetre egyévesünknél osztatlan sikert aratott, mert amíg a tortára bambán bámult, (na jó kicsi azért belemászott) Malackát megszerezte és nagy vihogások közepette némi nyalogatás után lefejezte, úgyhogy most várjuk a feldúlt Micimackót, hogy jön-é ugyan vendettázni.:) Szonja nagyon lelkesen segített gyertyát fújni, bő nyállal, miközben anyám kereste a telefont, mert ő is agyament ötletnek tartotta a heppibörzdéjt zenélő gyertyát. Mindezek után nem mondanám, hogy a torta mennyi volt, sokkal inkább pokolbéli és szerintem száraz, amit nagyobb mennyiségű tejszínhabbal palástoltunk, ettől fosik ma a fél család szerintem. Lényeg a lényeg a jövőre tekintettel, asszem' már most fixálom a tortaidőpontokat a barátnőmnél.

2011. május 27., péntek

Drága Kisgombóc Kira 1 éves!!!!

























Egy évvel ezelőtt, újra átélhettem a csodát. Nem tudok még ma sem könnyek nélkül mesélni róla, tolulnak fel az élmények már órák óta, újraélek mindent az 1 évvel ezelőtti napból, közben nézem, ahogy alszik ez a kis prücsök. Amikor ébred már ott a huncut mosoly a szemében,ahogy összenyálaz és ölelget az apró kis kezeivel, ahogy összebújva elalszunk, ahogy szereti és öleli a nővérét, ahogy gyöngyözve kacag apukája bohóckodására, ahogy felnyújtott kezével a nagyi ölébe kéri magát. Jön-megy egész nap és szeret, kimondhatatlanul szeret, ahogy mi is őt! Itt volt ő velünk már nagyon-nagyon rég, a lelkemben mindig is élt. Drága Kicsi Kincsem, boldogok vagyunk, hogy minket választottál. nagyon szeretünk a Jó Isten Éltessen sokáig erőben, egészségben, hogy még nagyon sokáig bearanyozd minden napunkat!

Amikor a köldökzsinór elszakad, a vérkörök kettéválnak, a véráram megpördül, és a magzat, aki eddig az anya szívével élt, most önálló szívet kap, saját, maszek létcentrumot, amely innen kezdve fáradhatatlanul veri az Élet ritmusát. Az új lény, mint egy kis autó, leszalad a Teremtés futószalagjáról. Innen kezdve hol hevesen, hol békésen dobogó szívvel, felpörgetve vagy alapjáraton, de egyedül is üzemel - a misztérium megtörtént. Élet született.


2011. május 25., szerda

Nomád - ék






Az egész úgy kezdődött, hogy megjelent Bundi 4 bazi nagy zsákkal, nem, nem pénz volt benne (sajnos), hanem homok, majd másnap újabb 4 zsákkal jelent meg, szintén homok. Szóval kezdünk tengerparti övezetté válni, a lányok lelkesen pakolnak, fuvaroznak, Kira természetesen zabálja az éves koszszint érdekében, aztán újra főzőcskéznek, meghordják egy kis vízzel, majd újra szállítmányoznak. A homok meg csak fogy és fogy a homokozóból. Esténként visszaköszön úgy fél köbméternyi a fürdőkádban utánuk, hajmosásnál újfent. Szóval reggeli után össznépileg levonulunk, sátrat állítunk, mezítlábasba megyünk át és mehet a móka, labda, homok, kréta, aztán ebédre szutyokként feljövünk, de annyira élvezem és hihetetlen módon elfáradok. Játék után leülünk a nagy almafa árnyékába és vigyorgok, olyan jó érzés tölt el. Azt hiszem már csak egy méretesebb medence hiányzik, amit feltölthetnénk kútvízzel, de sajna ez most meghaladja a vékony pénztárcánkat, de sebaj... majd egyszercsak.
Ma kivonultunk Kirával, Szonja jól meg is sértődött,az egy éves státuszra. Hááát bakker, nem átlagosak a lányaim, ezt eddig is tudtam mondjuk. Szabványilag nem férnek bele a normál kategóriába, Szonja magasa felülről ver a lécet, de ami meglepett, hogy Kira meg alulról. Paraméterek 8980 gramm és 74cm. Rögtön számolásba kezdett a védőnő, asszongyahogy 3720 grammal született, ezt meg kellett volna 3x-nia 1 éves korára ami 11160gramm. Majd megkérdezte, hogy eszik-e rendesen ez a gyerek??? Nem, kenyéren és vízen tartom. Megmondom őszintén természetesen Szonjával hasonlította össze, nekem meg lila gőzöm nem volt Szonja egy éves méreteiről. Nem kezdtem okfejtésbe, hogy Kira gyakorlatilag 10 hónapos korától napi 10-14 órát futkos, Szonja meg ilyenkor még éppencsak, hogy mászott nagy komótosan. Szóval kijöttem, felhívtam Bundit, hogy most akkor alultáplált a gyerekünk, ő meg röhögött és közölte, hogy peeerszeee és hogy jó lenne ha nem állnék tovább a napon, mert már így is problémám van. Egyébként mostanában nagyon humoros a Zuram, valamelyik este álltunk kint a teraszon, a lányok már aludtak és épp azon sóhajtoztam, hogy milyen jó lenne kint a fűben, pléd,gyertyafény, pezsgő. Kb fél perc múlva jött a hóna alatt a pléddel, kezében egy gyertyával és arra a kérdésemre, hogy és a pezsgő? Előhúzta a zsebéből a c-vitamin pezsgőtablettát. Mondjuk ez még mindig jobb annál, mint amikor felhívott a boltból, hogy mi kell, mire mondtam, hogy jól esne egy kis rágcsa és ennek örömére, hozott egy fej káposztát.
Hazaérve naná, hogy első körben megnéztem Szonja kiskönyvét, 1 évesen 10 kg és 79 cm, ennyi, summáztam a dolgot és bevettem ez ügyben a leszarom tablettát.

Nagyon meleg van kint, így ma bent maradtunk. Hááát Szonja állandóan viszi a balhéba a kicsit, ha meg gáz van, akkor persze Kisgombóccal vitetné el a balhét. A kicsinek meg a legújabb heppje, hogy mindent a nyakába akaszt, minimum egy játéktelefon lóg a nyakában, ezt olykor 1-2 táskával, szütyővel megspékeli, majd mint aki jól végezte dolgát beül az éjjeliszekrény felső fiókjába,kipakolás után, ha nem jut be a hálóba, akkor Szonja ágyneműtartójába kucorodik. Húúúú majd kifelejtettem megszerette a babakocsit, na ok túlzás, hogy szereti, mert az első 5 percben pengeszájjal, és megsemmisítő tekintettel ül benne, de nem ordít tadadada. Mondjuk ez nem az én érdemem, de roppant mód örülök neki.

Szélvész Szonja most cserélve húgával lehetetlen helyzetekben töri össze magát. Futás közben belerúg a betonba, persze mezítláb és leszedi a nagylábujjáról a bőrt. Aztán motorral megijesztik a kutyák, erre begyorsítana és fejreáll, bal térd kampó. A csúcs a ma reggeli, fejére húzta az épitőkockás dobozt, amit szokott máskor is, de most két oldalt volt felfogva a haja és beleszorult, letépte és felsértette a száját, most olyan bantus, csiiinos.

Szóval ezek vannak minálunk, jó nézni, ahogy nőnek össze, ahogy partnerré válnak, ahogy ölelik vagy éppen püfölik egymást.

Mizumánia

A lányok meg hallják és teljes extázisba esnek mindketten, bárhonnan és bármikor futnak nézni a különleges vegyjelet. Egymást eltuszkolva a monitor elől nézik és éneklik és ugrálnak, megunhatatlanul. Én már nagyon unom, nem csak én, minden felnőttkorú a környezetünkben, de a csajok odavannak, ez a droguk, fejleszthetem én a zenei ízlésüket :) Már itt is van a nagyobbik, hogy anya, kapcsold már be a két kicsi kicsi legót:) Ááááááááááá! :D
Elnézést a minőségért, de esti parti volt.



2011. május 24., kedd

Néha elegem van...

Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet... Tedd meg a lépéseket,amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod,hogy ismersz!!

2011. május 21., szombat

Aranyköpések az utókornak ösmét :)


Textildinnye cikket etet velem, eldugom a pólómban, elképed, hogy eltűnik:
- "Anya köpjed vissza!"
Újra eljátsszuk:
- "Anya, pukizd ki a dinnyém!"

***

A wc-n ül és hesegeti el Kirát:
- "Tünci Kijababa, tünci!"

***

Pukizik egyet, majd közli:
"Így fogom elfújni a szülinapi tortámon a gyertyát!"

***

Megüti a kezét:
"Anya fáj a kezem, hogy kell ezt a bibit kiszabadítani, hogy ne fájjon?"

***

-Nézd csak mit rajzoltam neked!? (nyuszi)
- "Szép, Toto kutya."

***

-"Anya megnyugaltatom Kijababát, sssssssss."

***

- "Jój jan." - Jól van.

***

- "Ez a zene a szesz bom."

***

Elérakom a reggelit:
- "Nem kérek szürke kenyeret, (rozs) én fehér kenyeret kérek."

***

Kimehetsz, de fel kell venni egy pulcsit.
-" De nekem nincs hidegem."

***

"Kijababának nagy a foga a cicitől."

***

"Csiribázol nekem?"

***

"Apa hozott nekem receptet." (perecet)

***

A szám elé teszi a nyalókát:
"Szopjad már be!"

***

2011. május 20., péntek

Ügyintézés


Elmentem a hivatalba, természetesen Bundinak ügyintézni, mer pasi, asszem ennyi elég. Mivel nem volt benne a tisztelt cég pöcsétje, így ajánlva feladtam a cégnek. Ültem a babérjaimon, válasz sehol, felhivom a céget, meg se érkezett, vazzeg ajánlottszelvény sehol. (hanyag). Postahölgy, rezzenéstelen arccal közli, hogy nem tud mit tenni. Szelvényt keres, de nem talál. Üres oep-es könyvet vesz és felad, tértivevénnyel (höhö). Tisztelt cég megkapja. Én meg megtalálom az ajánlott feladásról szóló papírt, kislattyogok a postára, fapina (bocsi) közli. hogy márpediglen ezt a levelet átvették a nagyfaluba. Céget újra felhív, titkárnő kimegy a postára ott nincs ám a levelem. Lecarom, hétfőn Bundi megy a postára. A megérkezett pecsétes papírral amiben mostantól 1 pöcsét van és nem sok kivonulok a hivtalba, hogy ehun -e kemény meló volt, de megvan. Aratnám a dicshimnuszt, erre közli az ügyintéző, hogy a többi? Mondom höööö? Hát Bundinak odaadtam bekeretezve, hogy mi kell még....grrrrr....Menetre leba... Bundit, majd felhívom a cég titkárnőjét, evvót tegnap ma délig volt a határidő. Kitöltjük telefonba a papírt, asszongya átküldi mailen. Meg is jön, de a kerek forintok helyén összegként a következő szerepel: 0/100ft höööö. Visszahívom, asszongya a program. Újraküldi, minden ok. Nyomtatás, indulunk ki vele ma reggel, nézem bakker, el van írva a dátum, cirka 1 évvel. Már röhögve hívom a titkárnőt, ő is röhög. (asszem megszerettem) Könyvelőt hív, aki már leadta a cuccot az apehnak, ami gáz. Visszacsinálnak mindent, átküldi a papírt újfent, nyomtatok, két gyerekkel a nyakában kifut a hivatalba 11.30, odaadom az ügyintézőnek, hogy ha nem ez a 3 papir kell, akkor itt adjon kötelet, mert felhúzom magam a galérián. Az kellett, de hiába hamisítottam alá Bundi nevét az új iraton, becsületemre legyen mondva, a tegnap nyomtatottat, ami szar volt aláírattam vele, mert közli az ügyintéző, hogy Bundi kell, aki cirka 50 km-re volt az adott objektumtól éppen. valójában. Kész.. sakk...matt. Hétfőn reggel be kell menni... Bundinak. Akit felhívtam, és csak annyit sivítottam a telefonba. sípol sípol sípol.. soha többet az életben sípol...nem intézek neked.. sípol....semmi sípol ügyet. Néha kijön belőlem a sárkány, vulgárisan is. :)

2011. május 18., szerda

Nyöször...



Az a helyzet hogy kivagyok, mint a liba, összeomlott a rendszerem, na jah, aki szarból épít várat. Öregszem vazzeg, nem bírom a kiképzést. Ma már migrénnel keltem, kávézom, én aki 10 éve egy kortyot se, tisztára lezülleszt ez a két liba, asszem' nem állok messze, hogy idegnyugtató gyanánt lehajítsak egy fél deci házit, úgyse ittam még sose :) Összecsaptak a hullámok, úgy érzem nem birok göndörkével, igazi miniterrorista lett. Kezdjük ott, hogy olyan szavak, mint nem szabad, nem, figyelj ide egyszerűen sztornózva lettek a szótárból. Másodsorban bármit akkor hall meg, ha több oktávval feljebb a la Jimmy hangon egyenes arányban emelve a decibelt is adom elő. Nyírja a kicsit, nem gyengén, üti-vágja, csikarja, ráhasal, húzza-vonja, testvéri szeretetből. Non-stop. Mialatt ezt a pár sort leírtam 9x vágta be a fürdőszobaajtót, úgy hogy szó szerint pereg a vakolat. Büntiben van, leszarja, seggencsapom leszarja, kivágtam egy játékot a kukába, leszarja. Ezeken kívül minden piszlicsáré szaron nagyjelenetet rendez. Most vettem észre mennyiszer emlegetem itt a fekáliát, de evvan, a kedvem is az. Néha elrévedek azon, hogy mi lesz ha teszemazt kamaszodni fog, mert én már ezt nem bírom, fizikailag sem és idegileg sem. (nem azért sem nézem meg éppen mivel zörög a fürdőszobában.) Szóval valaki készíthetne nekem egy kézikönyvet, pontról-pontra való használtai útmutatóval dackorszakos háromévesekhez. Gyakorlatit természetesen, mert elméletben már vágom témát, ami nagyon egyszerű, túlélni, egyszer csak vége lesz és lehetne rosszabb is, földhöz verős, malachangon visító. A ház Déva vára (lehet bele kéne falazni egy törpenövésűt:) mire az egyik helységben összepakolok, a másikban rekordidő alatt szétrámolnak, kicsit úgy érzem magam, mint egy gyűjtögető ószeres, esténként már alig várom, hogy elaludjanak, és rögtön alszom én is, reggel meg mire ébredek, két kék villogó szem kb 15 cm-re a fejemtől és: "Ébresztő anya, süt a napocska.." általában akkor amikor 5 perce alszom, mert végre visszacsöcsörészte magát a kicsi, aki nővérkéje akciójára persze rögtön ébred és tanul, mint a szivacs, egyik kutya másik eb.:) Édesanyám meg csak mosolyog és halkan mantrázza nekem, hogy tudod, mondtam neked, mindig, hogy meg tudod majd, ha olyan lányod lesz egyszer, mint amilyen Te voltál kicsinek. Hát most megtudtam és totális csőd vagyok...ezzel ambivalensen pedig imádom. Amúgy jó nekem na, csak néha jó sirámolni kicsit, na jó nem kicsit, sokat... meg jó lene 5 perc csend után, 10 perc rend. (Illatos a fürdőszoba, pocsolyát csinált cirka 2 liternyi textilöblítőből). Igen azt várom, hogy írjátok ez Nektek se jobb és MINDEN kölök ilyen, jham jót tenne a lelkemnek:)

2011. május 16., hétfő

Mamával az élet...




Hááát vannak érveim bőven pro és kontra az tuti. Egyrészt több mint elszomorító szerintem, hogy édesapám halála kellett ahhoz, hogy a lányoknak olyan igazi nagyija legyen, amit eddig csak irigykedve néztem másoknál. Magdi anyus (naná, hogy ezt Bundi találta ki) lassan két hónapja velünk van. Nagyon féltem ettől e helyzettől, volt már precedens arra, hogy nem bírtuk az együttlakást. Azt hiszem az állapoton jelentőset dobott, hogy itt ez a két kis fruska, nemkülönben apukám utolsó kívánsága, hogy velünk legyen anya. Eleinte döcögve indultunk, de szépen alakul minden, már oda is eljutottunk, hogy alkalomadtán, ha elintézendő hivatalos ügyem van, már itt tudom hagyni mindkét hölgyeményt vele. Most éppen Ózdon van ügyintézni, így nyugodtan pletykálhatok róla, a lányok meg ráugrottak egy Miki egérre, alvás helyett. Szóval anyukám, keresi a helyét és nem mondom, hogy egy kicsit sem depressziós, de egy valami tuti a két prücsök nagyon rövid idő alatt rájött, hogy a leggyengébb láncszem a kolóniában a mama, ha valamit el akarnak érni. Legyen az Szonjánál gyümölcslé cumisüvegből (ami nálunk szigorúan tilos) vagy esetlegesen Kira valagának 5 percenkénti felkapdosása. Nagyi mindenütt ott van,rendet rak, terelget, amolyan 24 órás bébicsősz. Ami egyrészt nagyon jó, mert végre kicsit csökkent a rajtam lévő nyomás, főként a zagyamon, másrészt meg rossz. A lányok azt szokják meg, hogy valaki állandóan lesi az óhajukat, ezzel vissza is élnek és követelnek. Persze Bundival próbálunk kicsit odahatni, hogy nem biztos, hogy Kira után folyamatosan menni kell, görnyedt háttal és kitárt karokkal, hogy mikor fog éppen elesni, mivel totálisan popsinehéz, így a pelenkás hátsófelére huppanással nem fogja nagy veszély fenyegetni. Szonja királykisasszonynak sem kell folyamatosan az olykor agyament ötleteit és kívánságait teljesíteni. A mérleg azonban pozitív, jó a nagyi a háznál na...azt hiszem itt is érvényes a mondás, miszerint jobb későn, mint soha. A legfontosabb pedig, hogy a lányok ragyognak, ez pedig mindennél többet ér, na meg Magdi anyust nézni, hogy lubickol a nagymamaszerepben.
Csiszolódunk és ez a lényeg, meg mondom őszintén sokkal keményebb menetre számítottam...kop-kop!

2011. május 15., vasárnap

Boldog Névnapot Kincsem !


Mily minden áldott nap,
Angyalom egy puszit kap.
De most nem akármilyet,
Különleges, ha elhiszed.

Hisz ma van a neved napja,
S neved a szívem rabja.
Belevéstem oda örökre,
Ez festi szívem vörösre.

Nézd az égen csillagok!
Én is köztük ragyogok,
Ha neved kiálthatom
Ezen a gyönyörű napon!

Boldog Névnapot kívánok angyalom!

2011. május 11., szerda

Hellóbelló



Itt a legkisebbik Kiskirálylány. Az a helyzet, hogy roppant feszíti az idegeimet az a helyzet, hogy a nővérem itt bitorolja az összes posztot, rólam meg alig esik itt szószerkezet. Pedig zajlik ám velem is az élet. Először is a kiskutya is a nagytól tanul elven, az őseim kissé meresztik a szemüket, amikor napi szinten mutatok nekik valami újdonságot. Azt már megszokták, hogy pingvinpózban jövök-megyek naphosszat, bár néha még ma is elcsodálkoznak rajta. A mamát ki kell külön emelnem, igazi naiva, ha kell percenként ölbe vesz, sőt még azt is eltudtam vele hitetni, hogy csakis akkor tudok békésen délutáni álomba szenderülni ha cirka két órán át rázza a valagam. (Höhö). A mutert szerint meg igazi Blaha Lujza vagyok (ammegki?) ugyanis tökélyre fejlesztettem a hason földön vergődés rituáléját, könnyekkel, fennhangon panaszkodva természetesen a semmiért. Lehet amúgy bepanaszolom az ombucmanónál, mert pl tegnap otthagyott a vergődésem közepén és kiment a teraszra (ezmegmilyenmá'). Úgyhogy utánatotyogtam és eldobtam magam a teraszon folytatva a műsorszámomat, teljesen az ikegésig kellett nyomatnom, szerintem mondjuk akkor is csak a szomszédok rosszalló köhécselése miatt vett ölbe, pedig tudhatná, hogy az a kulcs a probléma oldásához. Persze mama nem volt itthon, neki sokkal hamarabb elege lett volna az akciójelenetemből. Az az igazság, hogy mivel nem kellő hatékonysággal dolgozom, ezen irányú céltevékenységemet kénytelen voltam felfüggeszteni. A napjaim elég menetrend szerint zajlanak, reggel egymást költjük Szonival, majd pakolunk és pakolunk, ezt mondjuk soha nem lehet megunni, olykor hajba kapunk (itt helyzeti előnyöm van höhö) mert persze mindenkinek ugyanaz a játék kellene. Tegnap sikerült végigkrétáznunk a teraszt, gyorsan tanulok na, és élénken telefonálok, fülemen a mobil jövök-megyek és nyomom a halandzsát had olvadozzanak. Reggeli, játék majd last minute alvás, ha az ősöm nem veszi elő a babakocsit, na attól azért még mindig frászt kapok. Ebéd után ejtőzök egy sort, majd amit alvásidő előtt az óriástalpúak összepakolnak utánam, azt újra előszedem. (nehogymá' rend legyen). Egy tanács pelenkás feleim, ha valamit el akartok érni a sápadtarcúaknál elég tátázni, pápázni, csettengetni, tapsolni és puszit dobni, valljuk be azért nem kell túl sok nekik az extázishoz, Ha ezt megkoronázod egy nagy öleléses-bújással, akkor olvadnak mint késen a vaj. Nem nem titkolom, hogy rafinált vagyok, nyílt lapokkal játszok, amolyan, ami a tiéd az az enyém is, és ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd elv alapján. Azt azért el kell mondjam, hogy bár sokat nyigok, ha Szonja éppen molesztál, de még mindig ő a legjobb bulik kiagyalója, s amint azt fentebb említettem, szerencse (nekem), hogy ennyire gyorsan tanulok. Most éppen a mászási fázisban vagyunk, természetesen függőlegesen, az ősök ezzel egyenes arányban őszülnek, de hiába no, határ a csill(ár)agos ég. Tömören és velősen skacok, asszem' jó helyre pottyantam le, és ezt már tapasztalatból mondom, majd akkor ellenkezhettek, ha már annyi pelust elhasználtatok,mint én.
Cuppantás Kirababa (na azé' ezt a babázást azt hiszem már lassan ki kell kérjem magamnak)

2011. május 9., hétfő

Első lépések...


Eddig mindig mellettem volt, minden mozdulatáról, rezdüléséről tudtam, minden lépésnél fogtam a kezét. Ma beiratkoztunk az óvodába, én meg csak néztem a nagy lányom, ahogy beleolvad a környezetbe, ahogy mosolyog rám a csúszda tetejéről, ahogy lapátol a hatalmas homokozóban a többiekkel. Szeptembertől már nem lehetek ott minden lépésénél, már nem én fogom letörölni a könnyeit, nem én nevetek a mókáin. Furcsa, valahogy azt érzem ezek az igazi első önálló lépései...ragyog, várja, már ma maradni szeretett volna...féltem kicsit...magamat meg nagyon, az én lelkemben még mindig olyan pici. :)

Amikor még egész pici voltál, egy puszival jobbá tudtam tenni számodra a világot. Vagy egy kanálnyi orvossággal. Meg tudtam javítani olyasmit is, amin még a puszi sem segíthetett - ragasztóval és szalaggal, tűvel és cérnával, kapcsokkal és madzagokkal. A felnőttdolgok meghaladják a képességeim.... Azt kívánom, bárcsak lenne olyan varázserőm, amivel helyre tehetném az ilyesmit is. De nem tehetek mást, mint hogy itt vagyok. Mindig itt leszek.

2011. május 7., szombat

Lillencs története folytatódik...


Vigyázz extra csöpögős!!! :o)

Hogy kicsoda Lillencs??Naná, hogy én, ebben a mesében, azonban én vártam Picur(ok)ra és nem Pompom. Lillencs az ezeréves nicknevem, mondhatni úgy a XXI. századi virtuális világ szüleménye. Restanciám van és ez a hajnali óra éppen alkalmas rá, hogy "ledolgozzam". Pár napja megkeresett Nóri, aki tulajdonképpen évek óta ismerek és nem is tudja mennyit segített nekem. A történet a betegségemhez kapcsolódik, csupán 4 betű PCOS. Amit okoz: meddőség, amivel kezelhetjük egy gyógyszer. Kiket érint, minden 5. meddőség oka, sejthetitek. Még Szonja a pocakomban volt, amikor felkerült a honlapra ez: http://www.pco-szindroma.hu/index2.html (linkelés még mindig nem megy). Ennek kapcsán pedig megkeresett a napokban Nóri, hogy íródik egy könyv, sorstársaknak, akik még az út elején járnak és belekerülne a történet egy része és egy kép a kicsi lányról, ha beleegyezem. Azt hiszem ez a legkevesebb amit adhatok és persze, hogy beleegyeztem és levélváltásunkban megemlítettem, még egy "kis adalékot", miszerint érkezett egy újabb kicsi lány hozzánk. Ő pedig megkért, hogy folytatódjon a történetünk, az ígéret megvolt, úgyhogy íme:

A történetem azt gondoltam még akkor, hogy befejeződött, megkaptam a csodát, hiszen régen várt lányunk, Szonja 2008. április 16.-án épen, egészségesen megérkezett, örökre beleégetve a szívembe azt a pillanatot, amikor először összekapcsolódott a tekintetünk. Azt gondoltam, éreztem, hogy minden perc, minden év, minden sikertelenség és könny ellenére, végre teljes és boldog az életünk. A Mercfomin végleg a társammá, barátommá vált, szedtem is hűségesen, a kicsi lány pedig gyönyörűen cseperedett. A párommal pedig arról kezdtünk el beszélgetni, hogy talán próbáljuk meg újra a meddőségi kezelést, hiszen mit adhatnánk nagyobb kincset a lányunknak, mint egy testvért. A meddőségi orvosom akkor azt mondta, hogy adjak hálát az égieknek és tegyem össze a kezem, hogy Szonja megszületett, mert élete egyik legnehezebb feladata voltam, egyet is értettem vele, s el is fogadtam, megértettem, hogy így gondolja, hiszen nekem is ez volt életem legnehezebb "feladata.". Vártunk, a ciklusom a szoptatás mellett is szépen beállt, kiegyensúlyozott voltam és boldog. 2010. szeptember végén újra találkoztunk az orvosommal, hogy a következő nyáron belevágnánk ismét az inszeminációba/lombikba, mert a lelkemben már ott él a kistesó, rábólintott. Október elsején volt a születésnapom, a lányommal sétálni indultunk és betértünk a gyógyszertárba is, akkor már a ciklusom sokadik napján jártam, kicsit elkeseredve, hogy ismét felborult a rendszer. Vettem egy terhességi tesztet, hazaérve megcsináltam és életem legszebb szülinapi ajándékaként azonnal megjelent rajta a két csík, csak pörögtem a nagylányommal, örömkönnyekben úszva, hogy kistestvére születik. Tudtam, éreztem, hogy egy második, egy ekkora csodát kapva, minden rendben van és lesz. A meddőségi orvosom egyetlen egy szót tudott mondani a telefonba: hihetetlen. Igaza volt, amikor megláttam a pici dobogó szívet, sok minden átértékelődött, többek között az, hogy minden lehetséges, lehetséges szoptatás mellett, elzárt petevezetékkel teherbe esni, lehetséges, hogy a szívben született érzések, lehetnek bármekkorák valóra válnak. Te aki most ezeket olvasod hidd el, sikerülni fog, mert alattad a föld van, feletted az ég, de benned ott van a létra. Csodás terhességem volt, már senkivel sem kellett küzdenem, hogy szedhessem a metet, hogy akkor is kell ha szoptatok, társammá vált ez a gyógyszer, hiszen életem két legnagyobb kincséhez segített hozzá. Problémamentes terhesség után 2010. május 27.-én megszületett második kislányunk, Kira. A lehető legnagyobb természetességet hozva létével, teljessé téve életünket. Édesapám nemrégiben elhunyt, nem kaphattam nagyobb ajándékot, minthogy megismerhette mindkét unokáját, ha pedig a pici lány szemébe nézek, minden alkalommal édesapám tekintetét látom benne.
Mégis minden reményem és hitem ellenére, ha 4 évvel ezelőtt azt mondja nekem valaki, hogy hajnalban itt ülve, nézem majd a lányaim, ahogy összebújva alszanak, nem hiszem el. Sőt be kell valljam néha még ma is olyan érzésem van, hogy hihetetlen, hogy ők a mi gyerekeink, a húsunk a vérünk, az életünk soha nem vált volna ilyen kerekké, ha ez a két kis szeretetgombóc nem lehetne velünk.

2011. május 3., kedd

Álljunk össze, mint két kicsi lego....:)


Most már semmi kétség nem fér hozzá, a kék szemű fürtöcskénk szerelmes...Plátóilag...nyakig. A célszemély Bjuni. Meg kell hagyni, van ízlése elsőszülöttömnek. Az, hogy napi szinten beszélgetünk a szöszke majdnégyévesről, szerintem belefér. Az, hogy háromévesünk szempillalesütéssel közli, hogy neki Bruni a szejelme, megmosolyogtató. 1éve nem látta face to face a kisfickót, de ránk mosolyog a hűtőről, minden fiús játéknál hallom, hogy "ez tetszene Bjuninak". Napi szinten hangzik el a "ez Bjuni kedvenc meséje". "Szejintem ez ízlene Bjuninak" és még kb 10 féle verzió, amiben szerepel a Bjuni. Hiába no tavasz van, csiripelnek a madarak, büdösödik a tornacipő, telítődnek érzelemmel a minimanók is. Ma azért sikerült meghökkennem, a bolt közepén a kishölgy odaszalad egy szöszke kislegényhez, nagy vehemenciával ölelgeti, földöntúli mosollyal lapogatja és csak hajtogatja, hogy "Bjuni, Bjunikám". A kisfiú meg megkövülten áll, nemkülönben felmenői és tűri a női szeszélyt. Én meg nagy nehezen elmagyarázom neki, (még a puszilkodás előtt) hogy bár valóban helyre ez a kiskölyök (is), de nem a szívszerelme. Aztán mondtam egy kisebb litániát arról, hogy bár a XXI. század gyermeke, de azért had teperjenek már a pasik, meg női büszkeség és hasonlók. Meg jöttem azzal, hogy anyád is, hogy beégett az oviban, amikor szerelmet vallott, a Gyurika meg jól hozzávágott egy féltéglát és akkor fel sem fogtam, hogy ez nála az igent jelenti, csak bőgtem, mert k...-ra fájt az oldalam. Aztán erre az apja meg rátett egy lapáttal, hogy na ide nem jön pasi, mert leveri a veséjét, rosszabb esetben letekeri a fajfenntartó eszközét. Asszem' a mi kis hősnőket semmi nem tántorítja el Bjunitól, bár lehet, hogy ebbe 1-2 ovis fiú kollégának még beleszólása lesz. Addig azonban még nyakunkon a nyár.....közben meg halkan megsúgtam a lánynak, apjuk meg ne hallja (szombaton is "kiakadt", hogy a csajjal Vastag Csabi koncertre mentünk) hogy szerintem ezért a pasiért érdemes küzdeni, mert nekem is nagyon bejön.:) Amúgy meg szerintem Bundi csak a falkavezér szerepét félti már most, de psszt!

Lúzeranya: Óvodaparám van, elmentünk beiratkozni, gyerök, embör meg én. Úton végig kérdezgettem Szonját, hogy de tényleg akarja, meg tuti, meg örökkön örökké, de eltántorítani nem tudtam. Túlbuzgóságom ügyén dolgavégezetlenül jöttünk haza.......a beiratkozás, a jövő héten lesz :DDD

2011. május 1., vasárnap

Boldog Anyák napját!


Anyának lenni...
Anyának lenni az nem egyszerű dolog,
Egyenesen állni, hisz a világ forog.
Nevetni akkor, mikor facsar a bánat,
Gyermekként oly aprónak hittem anyámat.

Nem láttam azt akkor, milyen erős asszony,

Miért áll ágyamnál, amikor én alszom.
Miért sírja magát csendesen álomba,
Nem fért ez bele még álomvilágomba.

Anya szerepemben leckém megtanultam,

Nem nógatott soha, hagyta hadd tanuljam.
Most, hogy anya vagyok, fészkem javítgatom,
Ágacskáim szépen egymás mellé rakom.

Úgy teszem a dolgom, ahogy tőle láttam,

Szárnyacskái alatt én sohasem fáztam.
Melegítem fészkem, fiókámat óvom,
Édes, jó anyámtól most is meghatódom.
Horváth Piroska