Hellóbelló

Itt a legkisebbik Kiskirálylány. Az a helyzet, hogy roppant feszíti az idegeimet az a helyzet, hogy a nővérem itt bitorolja az összes posztot, rólam meg alig esik itt szószerkezet. Pedig zajlik ám velem is az élet. Először is a kiskutya is a nagytól tanul elven, az őseim kissé meresztik a szemüket, amikor napi szinten mutatok nekik valami újdonságot. Azt már megszokták, hogy pingvinpózban jövök-megyek naphosszat, bár néha még ma is elcsodálkoznak rajta. A mamát ki kell külön emelnem, igazi naiva, ha kell percenként ölbe vesz, sőt még azt is eltudtam vele hitetni, hogy csakis akkor tudok békésen délutáni álomba szenderülni ha cirka két órán át rázza a valagam. (Höhö). A mutert szerint meg igazi Blaha Lujza vagyok (ammegki?) ugyanis tökélyre fejlesztettem a hason földön vergődés rituáléját, könnyekkel, fennhangon panaszkodva természetesen a semmiért. Lehet amúgy bepanaszolom az ombucmanónál, mert pl tegnap otthagyott a vergődésem közepén és kiment a teraszra (ezmegmilyenmá'). Úgyhogy utánatotyogtam és eldobtam magam a teraszon folytatva a műsorszámomat, teljesen az ikegésig kellett nyomatnom, szerintem mondjuk akkor is csak a szomszédok rosszalló köhécselése miatt vett ölbe, pedig tudhatná, hogy az a kulcs a probléma oldásához. Persze mama nem volt itthon, neki sokkal hamarabb elege lett volna az akciójelenetemből. Az az igazság, hogy mivel nem kellő hatékonysággal dolgozom, ezen irányú céltevékenységemet kénytelen voltam felfüggeszteni. A napjaim elég menetrend szerint zajlanak, reggel egymást költjük Szonival, majd pakolunk és pakolunk, ezt mondjuk soha nem lehet megunni, olykor hajba kapunk (itt helyzeti előnyöm van höhö) mert persze mindenkinek ugyanaz a játék kellene. Tegnap sikerült végigkrétáznunk a teraszt, gyorsan tanulok na, és élénken telefonálok, fülemen a mobil jövök-megyek és nyomom a halandzsát had olvadozzanak. Reggeli, játék majd last minute alvás, ha az ősöm nem veszi elő a babakocsit, na attól azért még mindig frászt kapok. Ebéd után ejtőzök egy sort, majd amit alvásidő előtt az óriástalpúak összepakolnak utánam, azt újra előszedem. (nehogymá' rend legyen). Egy tanács pelenkás feleim, ha valamit el akartok érni a sápadtarcúaknál elég tátázni, pápázni, csettengetni, tapsolni és puszit dobni, valljuk be azért nem kell túl sok nekik az extázishoz, Ha ezt megkoronázod egy nagy öleléses-bújással, akkor olvadnak mint késen a vaj. Nem nem titkolom, hogy rafinált vagyok, nyílt lapokkal játszok, amolyan, ami a tiéd az az enyém is, és ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd elv alapján. Azt azért el kell mondjam, hogy bár sokat nyigok, ha Szonja éppen molesztál, de még mindig ő a legjobb bulik kiagyalója, s amint azt fentebb említettem, szerencse (nekem), hogy ennyire gyorsan tanulok. Most éppen a mászási fázisban vagyunk, természetesen függőlegesen, az ősök ezzel egyenes arányban őszülnek, de hiába no, határ a csill(ár)agos ég. Tömören és velősen skacok, asszem' jó helyre pottyantam le, és ezt már tapasztalatból mondom, majd akkor ellenkezhettek, ha már annyi pelust elhasználtatok,mint én.
Cuppantás Kirababa (na azé' ezt a babázást azt hiszem már lassan ki kell kérjem magamnak)