2012. november 29., csütörtök

Vicces sztori...igy másnapra már tényleg...

Tegnap este kicsit már mínuszba hajlott a toleranciaküszöböm. Ez részint annak köszönhető, hogy ha én éjjel sz@rul alszom, akkor másnap este tájékán már roppant módon tudok morogni mindenen. Mostanában pedig gyakran alszom sehogyse. Na nem rajtam múlik a dolog, hanem a két apró talpún, mert az egri várvédő asszonyok hozzám képest kismiskák voltak, ahogy én védem a hálóhelyem, de nonstop csata vesztes vagyok. Az egyik anya had aludjak el melletted, a másik hajnalban csattog, aztán egymást túrják le és én landolok a szőnyegen. Kira mondjuk jól nevelt, mert miközben bele könyököl a gyomromba, és rászólok, hogy Kiiiirrraa félálomban visszamotyog, hogy tessék és bocsi, majd amikor bevackol mellém, sóhajt egy "öszi" (köszit) és alszik. Szonja ezzel szemben ösztönlény, addig taszigál, amíg arrébb nem megyek. Szóval így telnek a "csendes" éjszakák minálunk. A reggelek meg futással, mert egyszerűen a reggel a halálom, ki kell verni az ágyból. Ehhez a héten hozzájött a Mikulásmizéria (30csomag oviba, plusz a sajátjaimnak, szeretek időben kész lenni mindennel.) Itt azért egy szürrealista képet bevillantok: a mosogató leszedett ajtaján (mert csak az volt méret) sebészszikével vágom a piros organzát csíkokra, mert nehogy már sima zsineg legyen a 30 zacskón. Ezt még megspékeltem azzal, hogy idén arany hópihés mintás organzát szereztem és minden egyes hópihén megugrott a szike. Tegnap este a lányok frissen mosva illatozva mesét néztek, én meg gondoltam lazítok egy kicsit és telefonálok, be is álltam a konyhába. A csajok  megérezve a szabadság izét őrült lomolásba kezdtek. Kirának sikerült egy teljes tekercs wc papírral beborítani a komplett nappalit, amolyan modern előkarácsonyi díszítésként. Kb. 6x szóltam ki, hogy most aztán azonnal összepakolni, mert hú meg ha lesz. Nem hatott, így kiugrottam a konyhából. Egyenest egy wc fecnire, ami nem lett volna baj, ha nincs alatta a babaházból egy négylábú műanyag kisasztal lábakkal felfelé. Miközben 3 lábú Luca széket csináltam belőle, a 4. láb szó szerint beleállt a talpamba. Én ilyen fájdalmat még nem éreztem, komolyan. Kirántottam belőle és ordítva végigvetődtem az ágyon. Kisebbikem rögtön legörbülő szájjal pityergett, hogy "Jajj anya bibi fáááj." Szonja pedig lefagyott, mint egy jobbfajta windows, majd mártírként közölte, hogy "könyörgöm anya ne legyén angyalka (ergo ne dobjam fel a pacskert) mert ez az egész az én hibám, én raktam oda. "Majd mindketten mindent elpakoltak, szerintem még azt is amit nem kellett volna. Reggel sántikáltam, mert még mindig fáj, a seb nem nagy, de a zúzódás emberes, mert a lábboltozatom lúdtalppá dagadt. Mindenki rajtam szórakozik, ha elmesélem miért is sántikálok. Az asztalt megragasztottam bosszúból és próbáltam nem figyelembe venni amikor Szonját lassabb tempóra intettem hazafelé az oviból, hogy hányavetin odavágta, hogy kellene nekem egy kerekesszék. Azért az sokat emelt a fényükön, hogy a közös fájdalomoszlató lábfürdő után, mindketten bekenegették a talpam úgy 3/4 tubusnyi Neogranormonnal, használni ugyan nem használt, mégis balzsam volt ... a lelkemnek mindenképp.

2012. november 27., kedd

Kétésfél




Biza a legkissebbikünk. Már nem is kicsi, lassan nagylány...a 3 év az amolyan vízválasztó és lassan, de biztosan közelítünk felé. Addig pedig örülök, hogy ő az én kicsikém. Imádom a gesztusait és a lényét, ahogy édesen kiskifliben hozzámbújik, majd mikor az ágyába cuccolom, akkor biztos lehetek benne, hogy hajnaltájt csattog felém a 22-es minilábain. Szeretem a mindig kócos szöszke haját, az anyajegyet a tarkóján. Azt is szeretem, hogy bármilyen disznóságos dolga után, kihúzza magát, leporolja kezeit és "mellesleg" oda veti "kész isz". A "kész isz" a leggyakoribb szófordulata manapság, 10 percenként halljuk, rögtön a dobogón az "én isz" követi.  Még a dacosságát s szeretem, hogy ha napjában 25x lenyomja a sztriptízt, mert pisilni, csakis alul semmiben lehet még a zokni is akadályozó tényező. Már azon sem lepődök meg, amikor eltűnnek a dolgok a házból és jó esetben a lehető lelehetetlenebb helyeken találom meg, rosszabb esetben sehol. Persze ha rákérdezek nem-e látta éppen a keresendő céltárgyat, széttárt karokkal közli "csincs". Jó hazajönni ha ő vár, mert rohan, ölel és dallamosan énekli, hogy Sziiiiaaa. Jó látni a nővérével is, kis tojáshéj popsijú létére annyiszor szívatja meg, hogy azt nem lehet röhögés nélkül bírni. Két dologban jobb csupán, gyorsabb és ügyesebb, ez pedig éppen elég. Na meg az ütőkártyája, hogy hajilag van mibe megkapaszkodnia, ha kenyértörésre kerül a sor. Szeretem, hogy annyira csiklandós, hogy ha már közelitek az oldala és a talpa felé, gurgulázva nevet. Szeretem, hogy amikor fáradt, 5 ujját széttárva villázza a haját amíg egyszer csak ki nem dől, a leglehetetlenebb helyeken. Szeretem ahogy énekel, leginkább a "hájom vajjú kaszájjj" a sláger. Szeretem, ahogy az állatokkal bánik, teljes bizalommal öleli és az egyébként fojtó szeretetet nem törő Málna és Ricsi el van ájulva tőle és meg se nyekken a rabságot okozó karokban. Amikor elesik, krokodilkönnyekkel odaballag, mutatja az aktuális puszira váró testrészt és közli "ejtöjt". Szeretem, hogy számára még én vagyok a minden a központ, persze tudom, hogy nem is olyan sokára ez megváltozik. Szeretem, hogy vizibolha, és már nem kapok infarktust ha a kád széléről ugrál vagy éppen az asztal tetejéről, mert olyan mint a macska, talpra esik, közli, hogy tadáám és már megy is a következő körre. Szeretem, hogy akar és ha ő valamit igazán akar, attól nem tágít, képes tucatszor odavezetni a hűtőhöz ha nem (akarom érteni) értem mit szeretne. Vele a séták is szerethetőek, mert folyton fut, de ha meglát valami érdekeset lecövekel, tegnap negyed órán át tanulmányozott egy gilisztát. Szeretem azt a mérhetetlen energiát ami buzog benne, azt a rugalmasságot amire én mindig is vágytam, de nekem nem adatott meg. Legfőképp türelemre tanít engem és alázatra a szabad akarat iránt. Szeretem ezt a kis gizda gézát a feje búbjától a kislábujja hegyéig és tudom egész életem kevés arra, hogy hálát adjak a sorsnak hogy hozzánk vezérelte. Szerettem volna megmutatni milyen ő, de rájöttem nem lehet, mert az ő impulzív, imádni való lényét, csak érezni lehet, megfogalmazni még nagy vonalakban is alig.

2012. november 25., vasárnap

Mára egy Márai...aki mindig megérinti a lelkem...

“Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.”

2012. november 23., péntek

Az igazi közösségfejlesztés

Ő pedig Michigan TOD
Azt gondoltam, hogy a közösségi oldalaknak semmi pozitív oldala nincs, csak még tovább sekélyesítik a már egyébként is mélyen szántó verbális kommunikációt és személyes találkozásokat. Sokáig be voltam regisztrálva az egyikre, de olykor hónapokig be sem néztem. Aztán rábeszéltek a másikra, ahol gyakorlatilag már mindennapos vendég vagyok. Meg kellett változtatnom a véleményem, hiszen a sok reklám és hülyeség mellett van ám jó oldala is. Ámerikába szakadt kereszt szüleimmel is napi kapcsolatban lehetek,  és sok más olyan emberrel, akivel egyébként esélyem sem lenne a távolság miatt. Itt ismertem meg Évit, Bézst és Balut, és általuk a Michigan gyurmaékszereket. Vonzottak a játékaik az egyediségük, az, hogy ha egy általuk készített fülbevalót viselek, mindenkinek mosolyra húzódik a szája. A termékeik kézzel készülnek, kreatívan és pénztárcabarát árban. Igen, lehet ez most a reklám helye, de nekem ők tényleg fontosak, a legfőbb okom, minden egyes ékszerben benne van egy csipet szeretet, lélek és szív. Olyan kis közösséget formáltak ők, aminek nagyon jó a tagja lenni. Már a múlt karácsonykor is játékot hirdettek, történetet kellett írni, nyertem, egyedi ékszert. Most újabb ajándékozást hirdettek karácsony alkalmából, egyedi ajándékot kell készíteni (na ebben  majd segít nekem valaki)elküldeni nekik, ők ehhez hozzácsapnak bónuszként egy gyurmaságot és sorsolnak egy nevet, amolyan zsákbamacska alapon mindenki kap ajándékot, eddig 45-en jelentkeztünk, ez annyira jó. Gyakorlatilag lesz valaki karácsonykor az országban vagy a világon, aki az én sk ajándékom fogja az Éviék ajándékával együtt bontogatni a karácsonyfa alatt. Lehet még jelentkezni, de siessetek, mert 10.-ig oda kell érnie a michiganesekhez, hogy ők kiegészítsék és továbbjuttassák a kisorsolt megajándékozottnak.
http://michigan-ekszerek.blogspot.hu/2012/11/mert-adni-jo-es-kapni-is-csodas.html, itt megtaláljátok a részleteket. 
Ezen felbuzdulva ahogy Szonja mondaná kitámadt egy pompázatos ötletem. Mivel szert tettem pár akciós gyurmafülis csomagra, azt osztogatom most éppen, úgy döntöttem kapnak az olvasóim is, legyen ez egy ajándék Tőlem/Tőlünk, Neked, aki most éppen ezeket a sorokat olvassa. Három pár gyurmafülit fogok elajándékozni. Nem mutatom meg őket, de kicsit segítek, az egyik gyerekjátékot formáz, a másik Szonja nagy kedvence, a harmadik pedig egy édesség, amit az anyukák kevésbé, a lurkók annál jobban szeretnek. Szeretném, ha Te aki az ékszert kapod ugyanúgy mosolyognál ezekre az ékszerekre, ahogy én, amikor meglátom őket. A játék egyszerű, legyél bár feliratkozott (ha az vagy, kérjek írj nicknevet is) vagy névtelen vendégem itt a blogon, írj nekem egy pár soros mailt a neveddel és postacímeddel a garamilili@gmail.com címre hétfő reggel hétig. Azt is írd meg, melyik ajándéknak örülnél, hétfőn délután a lányok sorsolnak a 3 kupacból, én pedig nagy szeretettel elküldöm a három szerencsésnek. Rendületlenül hiszek abban, amiben a michigenes ékszeresek adni jó, és kapni is csodás. Ölelés és mindenkinek sok szerencsét Lili.

2012. november 22., csütörtök

Naagyon birom a humorát...

Az este mellém bújt az ágyba a kakaós csőrös poharával. Nem a füleit fogta a pohárnak, ami emiatt vészesen közeledett a kiömléshez. Kicsikém a fülét fogd, mire rám vigyorog, megfogja a saját kis puszilnivaló fülét és huncutul megkérdezi: Így jó? ...nagyon nevettünk a kakaó meg csendesen csordogált a párnámra. :o)

2012. november 18., vasárnap

Gasztropercek...

Neeem, nem leszek gasztroblogger, én odajárok, tátom a szám és csorgatom a nyálam, de a nyomukba sem érhetnék. Sőt nagyon  híres séf sem leszek, azon oknál fogva, hogy Kira bár 5 percenként a hűtőben áll, nem nem elírás, nem a hűtő előtt, hanem konkrétan a hűtőben és még egyszer sem panaszkodott amiatt, hogy se királyrák, se articsóka. Tudom túl updatek sem vagyunk, mert mi bizony szeretjük a magyaros kajákat, össznépileg. Szonja kicsit lightosabban nyomja, de biza a kisgizdának jöhet a szalonna meg a kóbász, a vonalaira odafigyelve szigorúan kenyér nélkül. Nagyobbikunk azonban élénken érdeklődik a konyha világa iránt, no nem a mosogatás vonzza, sokkal inkább a főzés. Szóval ő még lehet gasztroblogger, én továbbra is a szennyest fogom kiteregetni, leginkább a lányaimét. Szonja találmányainak és terítésének lelkes hódolója Kira, így esett az is meg, hogy már pizsiosztás után az én 3 perces zuhanymenetem alatt megette a szőlő-gyümölcslé-retek-só-uborka-babérlevél és még kitudjami kombójával, aminek 2 napos anyagcsere kitisztítás lett a vége, fosott, mint a gép.A fotó már csak a bekebelezés utáni perceket mutatja, Kira gondolkozik mi lesz ebből, Szonja meg nagyon önelégülten mosolyog :)

Mivel Szonja szeret sertepertélni körülöttem a cirka 2x2 méteres főzőhelységeben (én ragaszkodtam ekkorához) Kira meg énisénis felkiáltással követi, majd becimbásznak két széket, ráállnak és együtt főzünk. Ez minimum még két óra az egyébként előirányzott helyet. Együtt vágjuk a húst, répát, fűszerezünk ésatöbbi. Tegnap lángos volt a program, alig egy kg lisztet használtak el a csajok, de megérte. Még az sem érdekelt, hogy behavazták a nappalit liszttel és el dugították a mosdót a tésztával a kézmosáskor. Azon is csak nevettem, hogy Kira a diétáját egy nem is olyan kis adag nyers tésztával spékelte meg. Egyetlen egy titka van a lángosomnak belekeverek 1db főtt és összetört krumplit, ettől könnyed és omlósz (húúú ettől a reklámtól futkos a hideg a hátamon, veri pocakot)lesz, ha marad belőle másnapra sem lesz kemény és ropogós. Szóval együtt főzni nagyon jóóóóó! :)

BEFORE
AFTER

2012. november 17., szombat

Fogas kérdés

Tegnap nem kicsit volt stresszes napunk. Időpontom volt a kedvenc (és nagyon sármos) fogorvoshoz. Mivel orvosom elmondása szerint répafogakkal vagyok megáldva, mondjuk úgy erősen ragaszkodnak az állkapcsomhoz már alapjában véve attól sem vagyok túl vidám ha nekem kell mennem. Emiatt most éppen nem lettem volna annyira para, hiszen mindössze egy laza töméscsere várt rám. Azonban vinnem kellett elsőszülöttömet is. Itt azért kicsit vállon veregetném magam hiszen voltam olyan okos (nem, nem büdös az öndicséret), hogy nem is olyan régen már egyszer eljött velem, egy amolyan barátkozós találkozóra. Most azonban élesben ment a dolog, ugyanis a maradandó fogai úgy gondolták, hogy mit nekik általánosság, hogy 6-7 éves kor körül illik előbújni, ők bizony nekiindultak már a 4.5 éves egyednél. A tejfogai pedig úgy döntöttek egymás mellett vállvetve, hogy biza ők nem adják át a helyet az utókornak. A fogtulajdonos pedig inkább oldalt hörcsög módjára evett véletlenül sem támogatva senkit a szájában dúló harcban. Ebből effektíve egy probléma adódott, miszerint, két széken nem férnek el négyen. Amint azt az ábra is mutatja, már amennyire látszik, igen csak hátul ott figyel két fog, ennek dacára a két első kettő kidőlt, de meg nem adta magát. 
Nagyon kis beszari voltam, ugyanis csak útközben mondtam el neki, hogy lehet, hogy azt a két fogat ki kell majd venni, mire lazán odavágta, hogy jó. Én kicsit erősíteni akartam ingatag helyzetem és közöltem, hogy ha okos ügyes lesz (nálam = nem ugrik ki és nem rohan el és nem kell egy komplett készenléti rendőrcsapat a székben tartásához, valamint nélkülözi a szájpecek használatát) választhat valamit, a játékboltban rá is mutatott. (Drága foghúzásnak néztem elébe, de kiemelt vészhelyzetben a kutyát nem érdekli).
Odaértünk én kb. lejátszottam az összes Mozart művet a csizmasarkammal, kiolvastuk 2x a Szörny Rt.-t és magamban azon morfondíroztam, hogy a mai műszak jó lesz a szörnyeknek, mert meg sem kell jelenniük grátisz kapnak sikolyokat. Idegállapotomat jellemezve, a rendelőben mindenki kabátban ült, mert elég gyér volt a fűtés én 1db pólóban magam befűtöttem a helységet. Bementünk, Szonja székbe bepattan (nem ám az ölemben). Lifteznek egy sort a székkel, majd dokibácsi megerősít, hogy ezeket innen kikapjuk a későbbi fogszabályozó viselés elkerülése érdekében (Jajistenem!) Kap lekvárt a fogára (zsibbasztó zselé) ami valóban málna színű és illatú. (Igen én is meg akartam szagolni, nem csak a kölök=időhúzás). Két asszisztens derékhoz gyengéden odaszorítja a kezét, (rúgni fog, tuti) nekem oda se kellett mennem, közölte, hogy nem muszáj anya. (Én meg anyaoroszlán módjára csak tolultam előre). Száj kitát, dokibácsi pillanatok alatt két fogat kikap, tamponra ráharap (Jesszusom kincsem ez nagyon vérzik). Gyereknél se bú, se jaj, egy könnycsepp se, elegánsan feláll és leül az asztal mellé. Engem is beinvitáltak a székbe, majd közölte (az ekkor már nem annyira jóképűnek tűnő) fogorvos, anyának nem adunk semmit, vér ciki lenne neki beégni a kis hős előtt ha itt nyavajogna. (Kössz). Kibírtam. Eközben Szonja a hátam mögött (rohadtul zavart ez a szitu) tampont köp és vért törölget a szájáról. (Survivor). Karácsonyi ajándékként kaptam fogkőleszedést a la natur (Hagyd már abba k....g, ez fáj). A rendelő előterében Szonját vastaps fogadja, konkrétan nem akarták elhinni, hogy két fogát kihúzták. Boltban, zöldségesnél, hentesnél, lottózóban mindenkinek ünnepélyes foghelymutogatás (Bakker mekkora lyuk, édes kicsikém kicsit az arca is feldagadt). "Nem fáj, csak egy kicsit anya." Majd átvezényel az úton és megkapja az általa választott fogtündér meglepit. (Nem bakker nem fért volna el a párna alatt). Este 9-ig kántálom neki mennyire büszke vagyok rá, ennek örömére Kira félpercenként szalad és mutatja a fogát, hogy ugyan szedjük már neki is ki....na neee, erre nekem lélekben rá kell készülni, úgy 2 évet:o)


2012. november 14., szerda

Szemléletváltás

Egy filozófiaprofesszor azzal kezdte az egyetemi előadását, hogy fogott egy befőttesüveget, és megtöltötte 5-6 cm átmérőjű kövekkel.
Majd megkérdezte hallgatóit:
„Ugye tele van az üveg?” „Igen” – hangzott a válasz.
Ezután elővett egy, apró kavicsokkal teli dobozt, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután az apró kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. Ezután a professzor elővett egy, homokkal teli dobozt és elkezdte betölteni a homokot a befőttesüvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött.
„És most – mondta a professzor – vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok – a családod, az egészséged, a gyermeked, a barátaid – ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok – az az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem mara
d hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetők a boldogságod szempontjából. Játssz a gyermekeddel. Menj el orvosi ellenőrzésre.
Rendszeresen látogasd rokonaidat. Törődj a pároddal.
Mindig szakíts időt barátaidra.
Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, bevásárolni, rendet rakni.
Először a kövekre figyelj – azokra, amik igazán számítanak.
Állítsd be a prioritásokat. A többi: csak homok. . .
 
Hétfő reggel szerintem sokunknak nehezen indult, hiányzott az a bizonyos turbodisel, hogy olajozottan menjen a gépezet, erre persze még rátett egy lapáttal, hogy két nap pihi után, minden jóérzésű embernek nehezen esik kimenni a ködös-esős reggelbe. Azért elindultunk és a kis fruska olyan szórakoztató volt a reggeli 20 perces hegymenetünk során, hogy bizony a sok magába fordult előre néző pengeszájú embertársunk nem kicsit neheztelve nézett a két némberre. Mert ez a két nőszemély nem átallott kora reggel pocsolyákat átugrálni, nyeherészni, felhőket bámulni és magasröptű beszélgetést folytatni a bálnákról. Aztán csak odaértünk és a mi mosolygós óvónénink dalolászva fogadta követelésem, miszerint azonnal mondja meg, hová ment a középső malac, mert elakadtunk a mondókában. A mosoly az arcomról letörölhetetlen volt. Bementem a postára, három sor, mindenütt kb 10-15-en. Kedvesen megkérdeztem az előttem lévő délceg urat (olyan tipikus revizorforma volt), hogy én átmennék egy másik ablakhoz, mert csekket szeretnék befizetni. A válasz, miért mit gondol maga, én mit akarok? A válaszom: azt hittem nyugdíjat tetszik felvenni, mint a többiek.  Semmi köze hozzá mit akarok, majd eldöntöm ha akarom. Hmmmm. Sok esetben ki kértem volna magamnak, ezt a stílust és hangnemet, gondolom ezt tette volna a velem sorban álló másik 40 ember is. Én azonban mosolyogtam és kedvesen megköszöntem a példamutató magatartását, a türelmességét és a magas szintű másokra figyelését. Amikor kinyitottam a szám, már készült, hogy most aztán majd ő megmondja a betolakodónak, aztán ahogy nyitotta be is csukta. Kifelé menet még csilingelve odaszóltam neki, hogy legyen nagyon szép napja...A többiek mosolyogtak és viccelődtünk, le kell-e meccselni ki a következő, kinek, hogy van az unoka, még a postai dolgozók is vidámabban verték a billentyűzetet. Hejj Eli, ott akkor eszembe jutottál, ez igazi jódogombaság volt...ma már szerda, de még mindig mosolygok mindenkire...ők meg értetlenül vissza rám...mert nem értik a fenenagy jókedvem...én 'assziszem már igen.

2012. november 12., hétfő

Sziporkák sziveim

***

Ha csak csacsogna és nem akar aludni akkor álomport szórok a szemére, ma este kinevetett és közölte:
"Ez nem is aludó por volt."

***

Az élet nagy kérdései, elképeszt a gondolatok kapcsolása:

*
- "Az elefánton kívül az agyara állatoknak a fogorvos mossa meg az agyarát?
- Miért az elefánton kivűl?
- " Hát mert az elefánt az ormányával meg tudja mosni az agyarát, de a rozmár például nem."
- ....
*
"Mondom, hogy ez nem reklám, mert ebben mozgó képek vannak!"

*
- "Mi az a bónuszvédelem?"

*
" A halottaknak még a bőrüknek sincs színe? "

*
" Ha a rendőr okoz balhét, őt ki zárja börtönbe?"

*
"A rossz gyerekeknek vannak picike börtönök?"

*
"A papa ugye angyalka...azért nem látjuk, mert a felhők fölött vannak, de az angyalkák látják egymást?"

*

***

"Anya ne edd már fekve a joghurtot, mert leakad a torkodon."

***

- Légy szíves ne virslit adj a macskának, hanem macskakaját.
- " De virslire vágyik!"

***

- "Vágnál nekem egy mozdonyt, hogy kiszinezzem?"
- Nem tudok mozdonyt vágni.
- " De tudnod kell, mert én nem tudok!"

***
- "Anya hánynom kell. Feljött a hányinger a fejembe, de lenyeltem a pocakomba.
- Akkor futás a fürdőbe, gyere menjünk.
- " De nem kell hányni, mert csak akkor kell ha a fejemben van, de most a pocakomban van."

***

Két foga is nagyon mozog, amik mögött kibukkant már a két maradandó fog csücske is, ezért kiveséztük a fogtündér sztorit:
- ..."és hoz nekem pénzt a fogamért a fogtündér."
- Igen. Mit veszel rajta?
- "Én neked veszek egy ... egy... egy... lányos rózsaszín felmosóvödröt."

***
 Amit már 4 évesen is tudnak a nők: 
"Fiú barátom nincs az oviban, mert a fiúk buták!"

***

"Lapogatok a mancsommal  és kinyomozom hol van a méz."

***
- "Tomi nem volt ma oviban, mert beteg."
- Mi a baja?
- "Fosik."
- Szonja, ezt úgy mondjuk szépen, hogy megy a hasa.
- Akkor Béla bácsi (az ovi mindenese) nem mondja szépen, mert ő mondta óvónéninek, hogy azért nem jön Tomi, mert fosik."

***

és a már elmaradhatatlan Kira:
Sz: - Kislány vagy?
K: - Nem.
Sz: - Akkor kisfiú?
K: - Nem.
Sz: - Akkor mi?
K: - Kija.
Sz: - Ki a barátod?
K: - ...
Sz: - Mond, hogy Szonja.
K: - Szonja.

***

- Hogy fúj a szél...
- "Ühüm, szép...."

***

Egy számomra kedves gesztusa, ha valami ízlik neki és rákérdezek, hogy finom, a válasz mindig kategorikus "nyam"...azaz finom. 

***
 
 



2012. november 10., szombat

Van nekem egy őrült oldalam is...

csak elő kell hozni. Volt nekem egy mentorom is a MISI, így csupa nagy betűvel, akinek az volt a fixa ideája, hogy ahhoz, hogy megtapasztaljuk a saját lelki mélységeinket, meg kell tapasztalnunk sok mindent.  Amikor sok évvel ezelőtt ezt a feladatot kaptam tőle, minden tisztelet nélkül azt mondtam neki, te hülye vagy. Mondta, hogy oké lehet, de ez a feladatod és ahhoz, hogy a saját mélységeiden túl megtaláld a saját őrült énedet is. Született egy dolgozat, ami nemrég a kezembe került, nem-nem ezt fogom megosztani veletek, hanem inkább valamilyen vicces formában az tapasztalataimat. Szerintem sokan fogjátok kapkodni a levegőt és közölni,  hogy banyek Lili, Te hülye vagy. Nos a feladat, ismerkedjek meg egy chatoldalon idegenekkel, szűrjem meg őket, a saját igényeim szerint és személyes találkozás után állítsak fel férfitípusokat és elemezzem ki őket. Egy hónapon át éjszakákon át cseteltem és megmondom őszintén annyi perverz állat volt fent, hogy az én lányaim le lesznek tiltva az ez irányú tevékenységekről. Hihetetlen volt az is, hogy pár perc alatt páran úgy megnyíltak, amihez olykor több éves baráti kapcsolatok kellenek, az arctalanság és a technika... A szexőrültek, az aberráltak kiszűrése viszonylag könnyen ment, de azért nem volt annyi vér a pucámba, hogy pár órányi beszélgetés után csak úgy találkozzak idegen férfiakkal. Kedves barátom és nem mellesleg tanulótársam vállalta az előzetes szemrevételezést és nem utolsó sorban egy esetben, gyakorlatilag ő mentett meg, de erről majd később.
Akkor jöjjenek a típusok, ahogy a dolgozatban itt is egyfajta foglalkozás szerinti elemzés jön.

A rádiós hangtechnikus: beülsz vele egy zenés helyre és a 3 órán át tartó beszélgetés arról szól, hogy a háttérzeneként szolgáló zenét elemzi, miszerint melyik évben, hol, milyen hangszereléssel és hogyan adták ki, a zenekar tagjain milyen zokni volt. Az utolsó órában már sokkal inkább figyeltem a körülöttünk lévő embereket, mint a zeneelméletet...szó szerint sikitva menekültem el és kb 1 hónapig nem hallgattam rádiót.

A kisfiú, különös ismertetőjele: sétamániás, én szeretek sétálni bakker, de 20x körbe a Margit szigetet az azért kicsit sok, szerintem. Egyébként anyahiányban szenvedett, pöppetnyit sem zavarta, hogy majdcsak az anyja lehetnék, engem annál inkább. (Nyugi azért nagykorú volt már).

Az intelligens szatír: egyetemi tanár és volt valami női megérzés mert nagyon nem akartam végül vele találkozni, de szó szerint csapdát állított, beállt az én egyetemem elé, és be akart rántani a kocsiba, az önkéntes testőröm mentett meg.(Itt azé kicsit beszartam).

A tűzoltó, ezt muszáj volt, mert annyit regélnek a tűzoltókról. A találkozón is tűzoltópólóban jelent meg, tuti volt neki egy tucat, fél órában ecsetelte a skalpjai számát, majd meginvitált egy röpke gyömöszre a tűzoltóautó tetejére, mert az milyen cool. A mítosz megdőlt...sajnálom csajok.

A csalódott szintén rádiós. A rádiósok lettek a mumusaim, vagy a stigmám. A beszélgetés kb ennyi volt: húú de szép a körmöd (francia manikűr) ilyen a volt menyasszonyomé is.  De jó a kabátod ilyen a volt menyasszonyomé is...a 10 ilyen után álltam fel és elegánsan távoztam.

A filmes operatőr, aki nagyon macsó, tőle ne várjak virágot, pezsit. HD-al érkezik, előirás szerint bőrszerkóban, majd közli, hogy ő kicsi törékenynek gondolt, ketten nem férünk a motoron, mert balesetveszélyes pfffff. Majd miután én felülök a buszra jön utánam és akkorát taknyol (az egója is), hogy fél órán át kezeltem a sebeit. Azért egy csokor rózsát csak elővarázsolt a (ezt figyeld) hátizsákjából.A sebkötözés meghozta gyümölcsét, megírta hálából a filmesztétika beadandóm. 

A nyomozó, aki gálánsan étterembe visz, ügyekről nem beszél (pedig érdekelne), turkálja az ételt és leszólja a Republicot, de honnan a pichából tudta, hogy hol lakom, mert csontra házig szállított, pedig én ugyan el nem árultam senkinek hol lakom. Mínusz pont, hogy nem vette észre a haveromat. :)

A testőr, na ő volt az egyetlen  aki kiszúrta az én saját testőröm és nagyon röhögött. Intelligens, kedves, humoros, hatalmas, komolyan mondom én ilyen picinek még soha nem éreztem magam. A vele való találkozás roppant pozitív volt,  szóval szinglik hajrá...


A laza rockzenész,  ma már azt mondhatom, hogy barátom, az első perctől úgy kezelt mintha együtt nőttünk volna fel. Mindent megvitattunk, egy dolgot nem bocsátok meg neki, a villamoson blicceltünk és elkapott az ellenőr, simán leugrott és otthagyott a pácban. Azért Bundival az első sorban csápoltunk a koncertjén.

Az önmarcangoló professzor,  akiről sokáig nem is tudtam, hogy az, ahogy ő sem, hogy kísérleti nyúl, nem is lett az, ő nem került bele a dolgozatba, azon egyszerű oknál fogva, hogy ő volt az egyetlen aki megérintette a lelkem. Ő az egyetlen, aki ismeri ezt a blogot és tudom, hogy olvas is. Belelát a napjaimba, sajnos én nem az övéibe, remélem azért révbe ért.

Ennyi, Misinek igaza volt, érdekes utazást tettem,  a férfi lélek nem is olyan bonyolult, képzeljétek mindnyájan az igazit keresték vagy valakit, aki pótolja a saját maguk által képzett hiányt. Tényleg igaza volt a nagy írónak, színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő, soha nem egyeznek, mert mindenki mást akart a férfi a nőt, a nő a férfit.

Mellesleg még jól is jártam, volt olyan az évfolyamon aki 2 hete töltött a kék osztrigában, de-de ő a homoszexuális kapcsolatokat kapta, mindennek ellenére vagy éppen ezért soha senkitől nem tanultam annyit, mint Misitől és azt hiszem vagyunk még így egy páran.





2012. november 9., péntek

Felszálló ág...

Ebben a pillanatban villant belém, mit érezhetnek a testvérek egymás iránt. Életüktől elválaszthatatlan ez az érzés, semmilyen érzelmi megrázkódtatás nem tudja gyökerestül kiszaggatni, a civakodások megtaposhatják egy pillanatra, hogy utána annál elevenebb legyen. Ezt az érzést semmiféle szenvedély nem sem fojthatja el véglegesen, még az erős, igaz szerelem is legfeljebb csak versenyre kelhet vele.

2012. november 4., vasárnap

Lent....

Aki most roppant hepi, az jobban teszi, ha most ki x-el a felső sarokban még mielőtt magammal rántanám az iszapba. Lemerültem, elfáradtam, úgy érzem nincs több energiám. Leginkább csak összegömbölyödnék egy sarokban és jó lenne, csak úgy magamnak lenni. Nem tudom az okát, az idejét sem, mikor voltam ennyire lent, de olyan elemi erővel tör rám, hogy fél óránként bőghetnék. Tudom, hogy az én készülékemben van a hiba,  mégsem tudok felkapaszkodni, jobban mondva nincs aki kihúzzon, végtelen hiányérzet van bennem... Ezzel persze jön a türelmetlenség, az állandó zsizsegés és az intolerancia, sokszor zeng tőlem a ház, mert tehetetlen vagyok és ettől még inkább dühös. Aztán persze mérhetetlenül szégyellem magam. Fizikailag is megnyilvánul,  fájnak a lábaim, estére olyan szinten, hogy csak bicegek és sziszegek, valami olyan érzés mintha lefutottam volna a maratont és mindkét lábam bedurrant volna. Az is dobott rajtam egy nagyot,  ahogy mindenki kereste a számomra is ismeretlen Bencét és megölték...nincs is erre szó, alapból is zilált lelkivilágomat még jobban megtépázta. Azt gondolom ép elméjű ember nem tesz ilyet, meg sem fordul a fejében, hogy féltékenységét egy 11 éves fiúcskán töltse ki, rettenetes. Arról már inkább nem is beszélek, hogy a média is csak a borzalmaktól hangos, nagyon rossz felé haladunk és él bennem a félelem, hogy mi jöhet még. Szóval nem vagyok most jóban magammal, és ha legalább az okát tudnám, akkor tudnék talán tenni ellene, de nem. Egy halom kérdés van bennem és nagyon nincs most erőm a válaszkeresésre.

2012. november 3., szombat

Altató

 
 
 
Molnár Zsuzsa: Álmos medve
 
Álmos medve dirmeg-dörmög,
bóbiskol az apró hörcsög.

cos macska ágyát bontja,

sündisznó a lámpát oltja.

Fűszál szundít langyos szélben,

hosszú pillád hunyd le szépen.

Égen-földön csendes minden,

csillag fénye álmot hintsen.

 

2012. november 1., csütörtök

Halottak Napja...


"A gyászban sok szépség van. S az átváltozásban, a búcsúban, a fájdalomban mindig megérzem a magasabb világ jelenlétét. Lelkünk soha sincs olyan közel az örök Valósághoz, mint a temetőben. Itt vége az őrületnek, a káprázatnak és a hazugságnak, és a lét éppen olyan meztelenné válik, mint a megszületés pillanatában. Nincs már gazdag és szegény, ellenség és barát - a falak leomlanak, és megszűnik az esztelen loholás."

(Osho)