2012. november 27., kedd

Kétésfél




Biza a legkissebbikünk. Már nem is kicsi, lassan nagylány...a 3 év az amolyan vízválasztó és lassan, de biztosan közelítünk felé. Addig pedig örülök, hogy ő az én kicsikém. Imádom a gesztusait és a lényét, ahogy édesen kiskifliben hozzámbújik, majd mikor az ágyába cuccolom, akkor biztos lehetek benne, hogy hajnaltájt csattog felém a 22-es minilábain. Szeretem a mindig kócos szöszke haját, az anyajegyet a tarkóján. Azt is szeretem, hogy bármilyen disznóságos dolga után, kihúzza magát, leporolja kezeit és "mellesleg" oda veti "kész isz". A "kész isz" a leggyakoribb szófordulata manapság, 10 percenként halljuk, rögtön a dobogón az "én isz" követi.  Még a dacosságát s szeretem, hogy ha napjában 25x lenyomja a sztriptízt, mert pisilni, csakis alul semmiben lehet még a zokni is akadályozó tényező. Már azon sem lepődök meg, amikor eltűnnek a dolgok a házból és jó esetben a lehető lelehetetlenebb helyeken találom meg, rosszabb esetben sehol. Persze ha rákérdezek nem-e látta éppen a keresendő céltárgyat, széttárt karokkal közli "csincs". Jó hazajönni ha ő vár, mert rohan, ölel és dallamosan énekli, hogy Sziiiiaaa. Jó látni a nővérével is, kis tojáshéj popsijú létére annyiszor szívatja meg, hogy azt nem lehet röhögés nélkül bírni. Két dologban jobb csupán, gyorsabb és ügyesebb, ez pedig éppen elég. Na meg az ütőkártyája, hogy hajilag van mibe megkapaszkodnia, ha kenyértörésre kerül a sor. Szeretem, hogy annyira csiklandós, hogy ha már közelitek az oldala és a talpa felé, gurgulázva nevet. Szeretem, hogy amikor fáradt, 5 ujját széttárva villázza a haját amíg egyszer csak ki nem dől, a leglehetetlenebb helyeken. Szeretem ahogy énekel, leginkább a "hájom vajjú kaszájjj" a sláger. Szeretem, ahogy az állatokkal bánik, teljes bizalommal öleli és az egyébként fojtó szeretetet nem törő Málna és Ricsi el van ájulva tőle és meg se nyekken a rabságot okozó karokban. Amikor elesik, krokodilkönnyekkel odaballag, mutatja az aktuális puszira váró testrészt és közli "ejtöjt". Szeretem, hogy számára még én vagyok a minden a központ, persze tudom, hogy nem is olyan sokára ez megváltozik. Szeretem, hogy vizibolha, és már nem kapok infarktust ha a kád széléről ugrál vagy éppen az asztal tetejéről, mert olyan mint a macska, talpra esik, közli, hogy tadáám és már megy is a következő körre. Szeretem, hogy akar és ha ő valamit igazán akar, attól nem tágít, képes tucatszor odavezetni a hűtőhöz ha nem (akarom érteni) értem mit szeretne. Vele a séták is szerethetőek, mert folyton fut, de ha meglát valami érdekeset lecövekel, tegnap negyed órán át tanulmányozott egy gilisztát. Szeretem azt a mérhetetlen energiát ami buzog benne, azt a rugalmasságot amire én mindig is vágytam, de nekem nem adatott meg. Legfőképp türelemre tanít engem és alázatra a szabad akarat iránt. Szeretem ezt a kis gizda gézát a feje búbjától a kislábujja hegyéig és tudom egész életem kevés arra, hogy hálát adjak a sorsnak hogy hozzánk vezérelte. Szerettem volna megmutatni milyen ő, de rájöttem nem lehet, mert az ő impulzív, imádni való lényét, csak érezni lehet, megfogalmazni még nagy vonalakban is alig.

7 megjegyzés:

Dius írta...

De-de, azért sikerült megmutatnod. Gyöngyörű kis szeretnivaló energiabomba. :)
És már milyen nagylány... aztamindenit hogy telik az idő.

Hencsi írta...

És hogy milyen jó ölelni...

Névtelen írta...

:o)

julcsi írta...

Szeretem én is!!♥♥

Névtelen írta...

Kedves Lili, teljesen átjön az írásodból, és a képekről, milyen kedves-aranyos-tündéri Törpillátok van. Teljék sok örömötök mindkét lányban!
ui: Puzzle fülike épségben megérkezett, még egyszer nagyon köszönjük! A gondos csomagolásért meg külön respect. Mondtam a legkisebbiknek, látod, ilyen az, mikor valaki szívvel csinál valamit, pedig még csak nem is ismer engem, minket. :)
B.

Lili írta...

Köszi Lányok.

Kedves B. viseld egészséggel, örülök,hogy tetszik!

Lili írta...

Hencsikém, igen ölelni való és (minden hátsó szándék nélkül) szívesebben ölelném már rövidebb hajjal :D