2014. február 26., szerda

Egoista nőszemély.....

“A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű.”

2014. február 23., vasárnap

...tadammmm télűzéses hadművelet sikeres, itt a TAVASZ




***

-"Anya adnál nekem reggel egy képet, amin csak te vagy, hogy magammal vigyem oviba?"
- Miért kicsim?
- "Hogy el ne felejtselek, amíg értem jössz."

***

Az anyagokról beszélgetünk:
- Miből készül az újság?
- " Szemétből."

***

Fejben számolunk, de Kira ütöget egy labdát, ami zavarja Szonit:
- "Hagyd már abba Kira, így nem  marad a fejemben."

***

"Anya sütöj nekem kakajót?"

***

Orvososat játszanak:
- "Mi a baj?"
- "Fáj a tojkom."
- "Hogy köhögsz?"
-....
- "Köhögd el."

***

Kira és én lábmasszázst kapunk Szonjától, aki kérdezi a húgát:
- "Jól esik?"
- "Nadon."
- "Egyem meg a húsodat."

***

Szonja lehalkította a tv-t és a képeket követve meséli Kirának a farkas és a három kismalac mesét. mire Kira döbbenten:
"Hogy tudtad ejojvasni?"

***

"Anya elzavartam Kira figyelmét, hogy ne vegye észre, hogy mi főzünk."

***

Kérdezi a szemész doktornéni Kirát:
- Kira mi van a képen?
- ....
- Nem látod?
- "De játom."
- Akkor?
- "Cse  cse.. MEGGY!" (valóban elgondolkodtató a cseresznye és a meggy közötti különbség)

***

- Kira ne kelj fel, nagyon késő van, aludni kell!
- "Mindjájt jövök, csak megnézem, hogy minden jendben van -e."

***

"Akinek nagy a lába, annak nagy a mérete is?"

***

"Ha vajaki bepisij oviban, akkoj nem jesz cijkusz és átöjtöztetik."

***

Családi kimittud délután:
 - Kira mi az szép nagy és....
- "Szejintem ez a dinoszaujusz jesz."

- Szonja mi a különbség az emlősök és a madarak között?
- "Az emlősöknek a fenekükön jön ki a bébi, a madárnak meg a tojásból."

Ellentétpár rajzolás:
-  Szonja mi ez nem ismerem fel.
- "Jaj, apa ez kaka, ez meg az ellentéte a pisi."

***
 




2014. február 22., szombat

Elűztük a telet....


Oké-oké azóta is esik az eső, de elvégre az eső esése nem télfüggő időjárási tényező, azaz akár sikeresnek is mondható az akció, mert hó az nincs. Csütörtökön  ilyen igazi triós rendezvényt sikerült  összehozni az intézetben, ami nagyon nem így volt tervebe véve, de aztán végén mégiscsak így sikerült. Először is volt egy szülinapi buli, majd farsang, majd Zsuzsanna nap. A farsang több, mint érdekesre sikeredett, mert kissé fésületlen volt a műsorunk, nulla próba nélkül mondjuk elég nehéz megcsinálni patentra. Aztán amikor a végén már hullafáradt voltam jött a tv, hogy adjak egy interjút, a vicc az az egészben, hogy Szonja bohócsapkáját kölcsönvettem a farsangra, ami kicsi volt, a köztudottan tökfejemre, ezen oknál fogva úgy adtam interjút egy jól látható piros vonallal a homlokomon, mit akit megskalpoltak. Azt hiszem az adást nem kívánom megnézni, pont akkor véletlenül nem fogok ráérni. Pénteken ovibuli volt, a csajok egész héten itthon hédereltek az apjukkal szóval kezdetben megszeppentek voltak, aztán kiegyeztünk egy ebéd utáni hazajövetelben. Az óvónéniknek szermányoltam oroszlán és zebra jelmezt még a mi farsangunkról és táncház is volt. Apjuk kellemesen lelécelt, én meg táncolhattam úgy 1.5 órát, hát nem mondom, hogy nem fáradtam el, updatenorbi büszke lett volna rám az tuti. A pihi most nagyon jól jön, részünkről jöhet a napsütés és a jó idő...rajtunk igazán nem múlt az tuti....


2014. február 19., szerda

Örökség

Nem, sajnos nem arról van szó, hogy volt egy gazdag ámerikai nagybácsink, aki jobblétre szenderült, és ránk hagyta a texasi ranchet. Ennél azért sokkal, de sokkal bonyolultabb. Igazából, amit már ezerszer elmondtam, hogy amikor az ember lánya sok-sok éven át bízik abban, hogy egyszer ő is édesanyává születhet, minden szép és minden jó. Babaillat édes kis tappancsok és eszébe sem jut, hogy genetika, meg mit örököl majd tőle a gyermeke. Leginkább arról álmodozik a rózsaszín ködfelhőben, hogy jaj bárcsak olyan kék szeme lenne, mint az anyjának, olyan hosszú szempillája, mint az apjának és legyen olyan okos, mint a nagyapja. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csakis az általunk várt és vélt DNS-ek szépen sorban csatasorban állnak és tülekednek, hogy ők alkothassák a szemünk fényét. A szemünk fénye kifejezéssel pedig már célba is értünk. Találó hasonlat, a mi esetünkben mindenképp. Tegnap a lányokkal szemésznél voltunk, lévén az apjuknak és nekem is ugyanazon genetikai szemproblémánk van, ami örökíthető.  Éppen ezért nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy folyamatosan ellenőrizzék  a lányainkat. Az a bizonyos tudtam-tudtam, de nem sejtettem nyakon öntéses szituációba csöppentünk. Szonja szeme az elmúlt egy évben pontosan egy dioptriát romlott, mindkettő. Szemüveget kap...mert rövidlátó. Az ítélet két mondatban megszületett. Tudom-tudom ez nem nagy tragédia, sose legyen ennél nagyobb (kop-kop). Én mégis nehezen viselem. Egyszerű az ok, féltem a kis lelkét, mert legyen bár bármilyen vezéregyéniség, (a héten az oviban elvezényelte foglalkozásról a csoportját és táncórát tartott nekik, akik bőszen csinálták is a főnök után, óvónéni nevetve hívott, hogy új kolléga érkezett a csoportba) szemüvegesnek lenni más, más gyerekként, más egy közösségben, mert aki szemüveges az kitűnik, korlátozódik. Féltem, hogy ő lesz-e majd az iskolában a "pápaszemes kígyó" és hasonlók, hogy mennyire fogja tűrni, érteni, viselni. A doktornő nagyon megdicsérte, hihetetlenül okosan és ügyesen tűrte a 1.5 órás macerát, amiben végig együtt működött. Látva komolyságom a doktornéni azzal vigasztalta/biztatta, bár gyanítom inkább engem, mint Szonit, hogy fog majd hasonlítani apára és anyára. Bundi odahajolt és belesúgta a fülembe (k....jó), na ezen már röhögnöm kellett. Kira remélem ebben is kakukktojás marad, szeme mint a sasé, bár 80% esélyt kapott ő is arra, hogy nem kért örökséget kapott tőlünk, ez valószínűleg 5 éves kora után fog kiderülni nála is. Ma meg azon nevettem, hogy közölte Kirával, hogy az választ mesét, aki hamarabb kap szemüveget. :) Privilégiumnak, különlegesnek érzi magát és én nagyon-nagyon fogok dolgozni azon, hogy ez így is maradjon, mert szemüveggel vagy szemüveg nélkül egy különleges nagylány...akivel hamarosan elmegyünk valami nagyon vagány csajos szemüveget választani, Kira pedig kap egy új napszemcsit, mert nehogy már neki ne legyen....


2014. február 16., vasárnap

Örömképek....


Mondhatnánk, azt, hogy ez egy képecske, amin ballag egy majd hatéves tünemény, de nem csak az. Szonja már igazi nagylány, így tegnap életében először egyedül ment el a boltba.  Kis szatyorral, cetlivel és pénzzel. Persze hogy követtem egy saroknyit, de visszaballagtam, mert bármennyire is féltem, hinnem kell benne. Vártam a kapuban az órámat lesve, és toporogva. Ezen a képen én egy önálló ügyes kislányt látok, akire nagyon-nagyon büszke vagyok. Arra pedig még inkább, hogy mondtam neki, a visszajárót elköltheti, megtette, mindannyiunknak hozott egy kis csokit :)





Hamarosan farsangolunk, úgyhogy tegnap amolyan itthonit tartottunk, én saját kezűleg varrtam a gombokat a bohócruhára és festettem ki a csajokat jó kis móka volt.



Kaptam ám ajándékot is...amit azon nyomban lenyúltak a csajok...sebaj úgy sem vagyok az a nagy valetinozós típus..



Az utolsóról annyit csupán, mert szerintem minden benne van, hogy apa hazaért....a délután sosem alvó Kira....

2014. február 14., péntek

Szösszenet a szeretetről, ha már Bálint nap van...


Esti sutyorgás:

Szonja: "Tudod anya én még akkor is szeretlek, amikor mérges vagy rám, azért mert tudom, hogy te is mindig szeretsz engem."

Kira: "Anya szejetlek... nagy öjejés...tudod mennyije szejetlek? Vájáj ehhez fej kejj ájnom, (kitárja karjait ahogy csak bírja) ennyije :)



2014. február 13., csütörtök

Humorbonbonjaim....


***

"A Hókuszpóknak kőszíve van, mert nagyon gonosz, de ha a szeretet nyilával eltaláljuk a szívét, boldog ember lehet belőle."

***

Bogyó és Babóca könyvet olvasunk, az illusztrációban a fák végén pici lángocskák vannak:
"Nézd tüzej a fájuk" 

***

Délelőtti program miatt csúszik az ebéd, Kira beszimatol a konyhába:
"Azt éjzem éhes vagyok!"

***

Kira egy régi story magazint nézeget, amiben ott van az újság kabalafigurája egy maci, vágyakozva felsóhajt:
"Bájcsak ilyen macim jehetne."

***

Logikus magyarázat szintén Kirától:
"Azéjt szedtük szét a házat, mejt játszani akajtunk."

***

"Nézd anya olyan az a felhő, mint egy happy pötty."

***

Össznépileg nézzük a Turbo cimű mesét, amiben a csiga megiszik egy energiaitalt, mire Szoni felkiált:
"Nézd gyorsasági italt iszik!"

***

"Én a közlekedési játékban jelzőlámpa szeretnék lenni, mert az a legfontosabb."

***

- "Anya az ásványvíz, azért jó,mert olyan ásványi anyagok vannak benne, amik jók a szervezetünknek?"
- Pontosan.
- "Akkor miért pisiljük ki?"

***

"Anya vennéj nekem kajácsonyi-húsvéti tojást?" (kindertojás)

***

Szonja feláll a kád szélére,  egy csatot belerakni a hajába, de nem látja magát tőlem.
"Anya arrébb vinnéd a tökfejedet?"

***

Szonja énekel az apjának telefonba, ma divatos lakodalmas zenét:
- Gyerekem beléd rakott valaki egy fekete sort.
- "Miért apa, mert szeretem nagyon a cigányzenét? De attól még nem is sötét a bőröm!"

***




2014. február 11., kedd

Farsangra (fel)hangolva...

Jövő héten kiszebáb égetéssel, farsangi maskara felöltésével, az én lányaim is elűzik a telet, hát mit mondjak ilyen tavaszara nem számítottunk, mint a ma reggel, hogy gumicsizmában csattogunk, szürke szmogfelhőn át az óvodának nevezett objektumba. A jelmezek terén Kirával meglepően könnyű dolgom volt, mert némi ráhatássál "olyan tündibündi cica lennél" sikerül Szonja kiscsoportos jelmezét újrahasznosítani. Szonja kategorikusan kijelentette, hogy ő bohóc lesz és nem is akármilyen, a nyomaték kedvéért le is rajzolta, minden apró részletre odafigyelve. Mivel az eszközhasználatom (tű) és anyaggal való kreativitásom elég mélyen van a béka hátsója alatt, több kört abszolváltam a túrkálóba. Első körben túrtam Kirának egy hercegnős, másodikban egy ápolónős jelmezt (szintén Kirának, aki ugye fixre cica lesz.  A harmadik körben találtam egy cuki kis szalmakalapot (magamnak), a negyedikben meglett a bohócsapek (és 3 fürdőruci, ami szintén az otthagyhatatlan kategóriába tartozott). Ennél a résznél eszméltem és célirányos mozdulatsorral meglett a gatyó és a felső is. Rém büszkén vállon veregettem önnön magam, igen ám, de ded közölte, hogy neki kell bohócorr, először bevetettem a pingponglabda verziót, nem jött be. Aztán jött nekem óriás csokornyakkendővel és vizet spriccelő virággal (omg), nekiugrottam az internetnek és van, igaz még Pécsen, de ide fog érni. (Ámen). A neten érdekes dolgokat találtam és ez elég enyhe jelző rá, mert fél óra után már vonyítva a röhögéstől csapkodtam a klaviatúrát, színezve a képeket, hogy milyen szituban is jöhettek ezek az ötletek. Itt fontos megjegyeznem, hogy egyrészt a gyerekeim valóban snassz 1/1-es jelmezötletekkel álltak elő, aminek én részemről nagyon örülök, másrészt itt szögezném le, hogy valamennyi általam kiemelt jelmezt láttam fotón és sokszor csak néztem, mint ződ gyík a venyige alól, hogy ne' már ezt nem hiszem el. De mégis. Felkel Józsika és közli anyuval, én már tudom mi akarok lenni a farsangon, tűzhely, felkapja erre a fejét Andriska, ha te tűzhely, akkor én meg hűtő, ami kólával van tele bibibiiii. A papucs,okostelefon,  hot-dog, zombi és facebook függő "like" jelmez még annyira meg sem lepett. Kicsit elgondolkoztam azon, hogy mennyi mesét olvashatott csemetéjének anyuka, aki 4! fejű sárkányt kreált, misztikus meseszámkör, oké tudom én, hogy Süsü is egyfejű, de azért ő hungarikum na. Újabb képként jelent meg, ahogy apuka (kicsit másnaposan) kenyérpirítóból pattintja elő Spongyabobot és örül, hogy a maradék purhab, (amit a felújításkor rakott el, hogy jó lesz majd még valamire), landol a minden bizonnyal pirítóban szárított szivacs fején. Kicsit obszcén volt az a gondolat is, amint a tehénfejő lányka, éppen ágyéktájon feji a jól láthatóan bika (tehenet). Sajnálattal kell közölnöm, hogy ezentúl csak sovány teáskannáink lesznek, mert vagy sétálnak vagy hulahoppoznak, és a láthatóan nem önként teafilternek öltözött hugiról, (én kérek elnézést) nekem az intim betétreklám ugrik be, bár a mini verzió. Aztán látom nagyit, amint mondja az uncsinak "ütyülüpütyülü úgy ficeregsz, mint egy kis sajtkukac." Nyikorognak nagyi fogaskerekei, pattan a szikra, készül a trappista, és benne a zöld penész, akarom mondani kukac. Azt hiszem ez már a pszichoterápiára szoruló kategória. A biztosítékot  kiverőset a végére hagytam. Orvos apuka és anyuka ülnek vasárnap hollóháziból kávézgatva a télikertben. Párbeszéd:
- Farsang lesz a kölköknek.
- Mik lesznek?
- Még nem tudom, de volt egy olyan esetem, tiszta vér volt minden.
- Megvan Bendzsike legyen akkor vérző seb.
- Szuper, a Mágnásitól maximum sebtapaszjelmezre telne, én bezzeg hozok művért a kórházból.
- Kicsim, nem lehetünk drasztikusak, elvégre orvosok vagyunk, kompenzáljunk Zsülike legyen akkor gyógyszertár.
.....és megcsinálják vazzeg...tiszta Kill Bill és tamponreklám.....
Hát kedveseim akkor induljon a banzáj...essen szét a ház.....Itt jegyzem meg, hogy semmi bántó szándék nem volt bennem, minden vélemény saját és nagyon-nagyon tisztelem és becsülöm a kreatív anyukákat (a józan ész határain belül). Az intézetben is lesz farsang hihi, bedobok pár ötletet..A froclizásért a jutalmam, a képet nem tudom elforgatni, valamint egyszer elszállt a komplett bejegyzés...de újraírtam ám :)

2014. február 9., vasárnap

Szerelmetes magzatom...

Bizony ám, a magát 5 és 3/4 évesnek aposztrofáló  fiatal hölgy szerelmes lett.  Talán most először érintette meg úgy igazán Ámor nyila. Mindez az ominózus bulin történt, megérkezett a bogárszemű és éppen olyan különleges kisfiú, mint amilyen a neve Ármin. Ahogy belépett az ajtón nem lehetett nem észrevenni Szonja csillogó kék szemeit, de Szonja ugyebár kezdetben visszahúzódó, csendben megfigyelő típus, tisztes távolságból rajta tartotta a szemét a fiatalemberen. Amikor azonban újabb hölgyemények érkeztek a buliba akcióba lépett, táncoltak, nevettek és a buli végén a búcsúkor Szoni olyan puszit nyomott le a fiatalembernek egy nagy ölelés közepette, hogy még én is belepirultam. Nem különben vette intoleránsan azt a tényt sem szerelmetes magzatom, hogy nem a fiatalemberrel jövünk haza, hanem egy másikkal. Aztán az esti összebújós, napot megbeszélős sutyorgásunkon még a sötétben is látható pirulással elsuttogta, hogy bizony már neki is van szerelme. Természetesen kellő komolysággal kezeltem a helyzetet és biztosítottam arról, hogy ez nagyon jó és szép dolog, amitől boldogabbak lesznek az emberek. Titoktartásra esküdtem, hogy csakis apának mondhatom el, hogy megjelent a színen az első vőjelölt. Természetesen felírtam a szülinapi meghívottak listájára a fiatalembert, közben meg abban reménykedtem, hogy 10 év múlva is én leszek a fő bizalmasa a szerelmi ügyek terén. Jó ránézni, egyszerre vigyorog és szégyenlősködik, repdes és énekel, szerelmes semmi kétség. Nagyon jó lenne ezt így, ezen a megélési szinten megtartani nála, hogy ne plüss szívekben és Valentin napban mérje az érzelmeit, hogy ne kelljen titkolóznia, hogy érezze-tudja hozzám mindig fordulhat, hogy igen én meg fogom vigasztalni majd az első keserű csalódás után is. Jó látni és érezni tőle/benne ezeket a tiszta érzelmeket, amiben még nincs benne a "meddig tart" és "mi lesz ha" bizonytalansága. Érik és nő, már nem kell neki lassan az a biztonságos karó, amit én nyújtottam a kicsi palántámnak, lassan fölébe növekszik, de remélem, hogy azt mindig tudni fogja, hogy  a karó mindig megmarad neki, ha már nem is kell, hogy tartsa őt...
Ez a természet cselszövevénye
Szeretni kell…
Meghalni érte,
De inkább élni, szolgálni őt,
A tündérbájú csecsemőt.
Hát mosolyogj, kis földi angyal,
Mosolyod gyógyít és vigasztal
Mint a tavaszi napsugár,
Mint a gyümölcsérlelő nyár

(Várnai Zseni)

2014. február 8., szombat

Medve nap

Anya amit megígér, azt be is tartja, még félhóttan is. Mára pedig kis városunk Múzeumának dolgozói medve napot szerveztek és mivel minden nap a Múzeum előtt megyünk el, ahol hatalmas mackó hirdette, hogy itt biza buli lesz, nekiveselkedtünk. Esett az eső, és kisebb mizéria volt a körül, hogy ki melyik mackót is viszi magával, mert házunk táján van több családnyi is a mézkedvelő egyedekből. Mivel Szonja még félálmomban megkérdezte, hogy akármelyik macit viheti-e és én ráhümmögtem, hogy ühüm, volt kisebb perpatvar, hogy ne azt vigyük már, ami akkora, mint én. Később aztán az angyalmaci mellett döntött, hogy ez mennyire jó választás volt, arról majd később. A program színes volt és kedves, csak szerintem 1.5x annyian voltunk, mint amennyit elbírt volna a hely. Szonja pedig, tőle egyáltalán nem meglepő módon rajzolt, amíg mi Kirával diavetítést néztünk, régi békebeli diavetítőn, gyerekkorom nagy kedvencét, a Mazsola és Tádét. Közben az egyik tanárnéni mesélt a mackófajtákról, sok-sok érdekességet és számomra is új információt magába hordozva, pl. tudtátok, hogy Balu ormányos medve, na ugye, hogy nem?! Készíthettünk mackót is, igen én aki utálja a tűt, még varrtam is. Aztán Szonja nagy örömére a Mackószépségversenyen az ő angyalmacija kapta a legtöbb szavazatot, ergo ő büszkélkedhet a legszebb maci tulajdonosi oklevéllel. Igazán jó kis program volt, szórakoztató, barátságos, hagyományőrző, hímzéssel, zongorával, városunk őseinek képei alatt mézes teázva...sőt még pirospöttyök helyett, piros szívecskékkel és "anyutmeglepős" felirattal ellátott túró rudit is :)







2014. február 7., péntek

Dögrovás

Kósza kis nátha volt, legalábbis a mindjárt 4 és a pár pillanat múlva 6 évesnél. Egy kis orrspray, pár papírzsepi és túl is voltak rajta. Nem vettem a figyelmeztető jeleket, hogy az általam csak gyerekvírusnak keresztelt megbetegedések, a felnőttekre (majdnem9 halálosak. Még az sem tűnt annyira fel 1-2 napja, hogy melóban az asztalomon több papírzsepi van, mint A4-es nyomtatásra váró papír. Vicces megjegyzésnek tartottam a kollégáktól a froclit, hogy úgy nézek ki, mint akit feladtak és nem érkezett meg. Sőt kiröhögtem azokat a gyenge példányokat, akik csöppet sem poénból szájmaszkban és gumikesztyűben közelítettek meg. Napi szinten 4-5 orvossal találkozom, de egyik sem mondta, hogy kb úgy nézek ki, mint a két hete napon érlelt sajt. Aztán ma (már miért ne pénteken) elkezdett fájni a bal pofázmányom, nem is kellett hozzá orvos, hogy diagnosztizáljak egy pofagyuszit, tűzoltás jelleggel bekapjak némi extra adag c vitamint és fenntartó adag Panadolt. Ráadásul ma szülinapi bulira voltunk hivatalosak, ahol 8-kor kidőltem a kanapén, igen a vendégség és a siserehad közepén. Napok óta türelmetlen, ingerlékeny vagyok és feszült. Éjjel nem tudok aludni, nappal nem birok ébren lenni, csecsemőszindróma :) Ha az influenza, akkor innen üzenem, hogy sz@rt se ér az oltás. Ha nem válik be a panadol sem, akkor holnap áttérek a foghagyma - házi pálinka kettősre, ízeket és szagokat úgy sem érzek, a környezetemnek meg lesz újabb indoka elkerülni. Szóval Északon a helyzet jelen állás szerint kritikus...túlélésre játszom...jelenleg csak oxigénből széndioxid előállítására vagyok képes, ergo ippencsak lélegzem...legnagyobb fájdalmam, hogy sem a Kira által készített pogi, sem a torta izét nem éreztem és még értelmes fotók sem sikeredtek...innen jelezném, hogy ez már az általános leépülés teljes megnyilvánulása nálam :)






2014. február 2., vasárnap

Vasárnapi sziporkák

***

- "Anya holnap péntek, nem hoznál el az oviból ebéd után?"
- Nem lehet kicsim háromig dolgozom.
- "Nem szöknél el a kedvemért?"

***

Kira az ínyenc:
"Sajtot és husit kérek a szendvicsemje és kajajábét."

***

- Szonja gyere egy kicsikét.
- "Mit parancsolsz főnök?"

***

Kira szombat reggel hétkor kipattan az ágyból:
- Hova szaladsz?
- "Mindjájt jövök, csak kijúzsozom a számat."

***

"Anya megfognád ezt a tepsit, mejt olyan nehéz, hogy picit ejtöjik a dejekam."

***

- "Anya 1-es 2-es-je ejkapcsojhatom a tévét?"
Mielőtt megszólalnék, érkezik Szonjától a válasz:
- "Kira nem kapcsolhatod el, mert ott már hat éven aluliaknak nem ajánlott van."

***

Jégtáncot nézünk és elmagyarázom Szonjának a pontozást, mire visszakérdez:
- "Akkor itt a képességeket mérik?"

***

"Anya picit szétment a fizujám."

***



2014. február 1., szombat

Történések...

mondhatnám nulla, semmi, zéró. Nem mondom, mert igenis van, csak a hétvégére lecsitultak a kedélyek, úgyhogy nyugis kis szombatunk van. Az elhelyezéséről semmi hír, mindenki hallgat, mint szar a fűben, többek között én is, mert azt gondolom, hogy nem nekem kellene rákérdezni, hogy akkor hétfő reggel ugyan melyik objektumba menjek be dolgozási szándékkal. Úgyhogy maradok a kisöregjeimnél és csinálom a dolgom. Az első két nap feszültségét már levezettem, ha valaki kérdezi, hogy na mi lesz akkor, én csak vigyorgok, hogy fogalmam sincs, egyébként is azt szokták mondani, hogy amíg nincs hír, az jó hír. Az oviban is zajlott az élet, első körben az én kisebbik jányom, hétfő reggel a csoportajtóban búcsúzáskor olyan magad szinten vágta ki a magas c-t, ahogy én még életemben nem láttam. Néztem is, hogy most akkor megszállta-e valami vagy miért is csinálja ezt a minimanccsal ajtóba kapaszkodós zokogós etapot, de sem én nem találtam, sem ő nem adott rá magyarázatot. Másnaptól már újra ő volt, vidám, csacsogó és eljutottunk odáig is, hogy amíg beszéltem az óvónénijével, bevonult az orvosi szobába és ügyintézett. Sőt már puszit sem kér, rohan, mert az óvónébi befonja a haját és ő "öjökje úgy akaj majadni". Sikerült mindent tisztázni, sokat változott komolyodott a kiscsibe szerinte.

Szoniéknál már kicsit érdekesebb volt a helyzet, ugyanis az iskolaérettségre keményen rádolgozó óvónéni, aki egyébként is bumeráng módon volt jelen a csoportban (jött-elment-visszajött) bejelentette, hogy hétfőtől ismét elmegy.(remélem most már végleg). Nem akarok ebből túl nagy morális kérdést csinálni, de megvan a véleményem, fél év van hátra ebből a nevelési évből, fullra kikészítette az egész csoportot, a kis nebulójelöltek úgy sírnak, mint a kiscsoport első két hetében. Talán jobban is járunk így, "véletlenül" a csoport egyik dadusa is felmondott másnap, áááá dehogy gondolom azt, hogy felmondós óvónéni viszi magával...dehogy. Új óvónénit egy másik oviból kapnak, áthelyezik, nem azon sem elmélkedem, hogy ez, hogy esik neki, szerdán közölték vele, hogy hétfőn itt kezd, másik dadust pedig egy másik csoportból kaptak, neki nagyon örülök, idős, olyan mint egy nagyon szerethető nagyi. A maradék óvónénit és dadust, akik nem mellesleg a barátnőim én kanalaztam össze a klotyóban, mert oda vonultak ki bőgni, hogy most mi lesz. Úgy néz ki sikerült összepakolnom őket, mert másnap már az egész ovit kivitték szánkózni, játszani, ami szerintem alap egy ilyen időszakban. 



Pénteken iskolanyitogató volt, az egyik művészeti tanár volt náluk, aki egyébként kisvárosunk híres szobrásza is,  nagyon megdicsérte Szonja rajztehetségét, és ötleteit, mert amikor megkérdezte tőle miért ezeket a színeket használja, Szonja hosszas magyarázatba kezdett, hogy a pillangók gyönyörű lények, éppen annyira, színesek, mint egy szivárvány, ezért használta fel a szivárvány színeit :) (Ellenben mindenben különbözünk húgával, aki ceruzát sem hajlandó venni a kezébe) Délben újra megjelent a telefonomon, hogy Gyöngyi óvónéni hív, megállt bennem az ütő, hogy megint baj van, mert az én okos nagylányom egész héten produkált, több társával együtt pszichoszomatikus tüneteket, has-fej or fogfájás, de azért hívott, hogy  hallgassam meg mennyire kacag és felszabadult Szonja, ilyennek már nagyon régen látta. (Jó lett volna látni is). Ma kiesett az ominózus fájós fog, valamint elmesélte Szonja, hogy túl van az iskolaérettségi vizsgálaton, játékosan, ahogy ez szerintem kell és szabad, labdadobálós kérdezz-felelekkel és nagyon meg lett dicsérve, mert ő tudta egyedül az egyenlőségjelet, szóval itt tartunk most. Jön a farsang, (Szonja bohóc akar lenni,bohócorral és vizet spriccelő virággal, egyenlőre jelmez sincs, csak kalap) meg lassan-lassan apa is.