2015. július 31., péntek

Jól vagyunk és pont...






10-kor kelünk, késő este fekszünk, bandázunk, pancsolunk, korizunk, bicózunk, mozizunk az ébredési idő igaz rám nem nagyon vonatkozik, mert dolgozom, de mégis pihent vagyok, Nem kicsit stresszes időszakon vagyok túl, egyrészt Bundi két hete éppen hadihajókat épít a tengerparton (ez komoly), én pedig próbáltam a november óta fennálló 5 fogat kvartetté alakulását jól kidolgozni. A mama és két gyerek itthon kombó okozott némi fejtörést és mindkét oldalon kiborulást, de lassan evickélünk nap nap után. Nekem is sikerült kiborulnom, mert elég meredek tanulási vonalat tettem magamévá olyannyira, hogy erről a szintről:

a tegnap délután folyamán enyém lett maga a kánaán és dobpergések közepette 5 space-nyi hatásszünetet tartva bejelentem     megszereztem a jogsit. Nem volt egyszerű menet, magam és birkatürelmű oktatóm izzasztva, de mérhetetlenül büszke vagyok rá. :) Szerintem ha a kezemben lesz a plasztikkártyával is fogok aludni, keményen megdolgoztam érte. :)

Sok a munkám, sok a buli, sok volt a vezetés, azt hiszem ma már percekben számoltam, hogy még négy napot kell dolgozni és szabadságon leszek, jó lesz leereszteni, sokáig aludni. Az újabb célt azért már kitűztem, nyelvvizsga, hogy végre megszerezzem a diplomám az ELTE széfjéből, erősen le kell már porolni :)

Szonja közölte, hogy továbbra is imádja az iskolát, leginkább akkor ha nyári szünet van. Igazi csaj már, aki a körmösnél saját pöttyöket kér, víz alatt úszik, mint a hal és  legalább akkora szája is van, mint egy 50kg-os pontynak. Vasárnap első bevetésre megy avagy táborozni indul Poroszlóra, 4 napos ottalvós buli, izgul, készül, életében először, ezzel kapcsolatban roppant fontos kérdései vannak, úgy, mint "ki mossa majd meg a hátát". "lehet-e fiúkkal aludni" "mi lesz ha beteg lesz" "tudom anya a mentőmellény kell, de alváshoz levehetem" ésatöbbi.(Mellékesen közlöm, hogy bár őt nonstop nyugtatom, meg minden szuper lesz, de az útvonalkeresőbe azért megnéztem, hogy mennyi idő alatt érek oda érte ha gáz van. )



Törpikéről is essen szó, megkésett dackorszakot nyom éppen, igazából minden rendben vele, egy dolgot nem tolerál (oké durván veri magát) ha büntit kap, meg kell mondjam nagyon kitartó és erőteljes, ennek ellenére mindig én nyerek, úgyhogy 1 hete már ne csapja magát földhöz. Marcipánnal nagyon elvannak, imádják egymást, a két legkisebb, mondanom sem kell Marci-úrfinak aranyélete van nálunk, jelenleg egyedüli pasiként basáskodik a házunk táján.





 

2015. július 4., szombat

Okoskodom...




Minden szülő őszinteséget vár a gyerekétől, de saját maga ritkábban él ezzel a luxussal...
Gyakran mondjuk a gyereknek, hogy „ami piros, az tilos”. Majd rángatjuk át a piroson az óvodába, mondván késésben vagyunk. Mindig igazmondásra buzdítjuk, de amikor esetleg felveszi a telefonunkat, azt suttogjuk neki, „Mondd, hogy nem vagyok itthon!”
Olyanról nem is beszélek, hogy esetleg eldöntött dolog a válás és a szétköltözés, de a gyerek hónapok óta azt hiszi, hogy apa éjszakánként az irodában dolgozik, mert sok a munka. Vagy mostanában azért nem látogatjuk a nagyit, mert hosszabb utazásra ment, miközben meghalt. Szavakkal egészen sokáig át tudod verni őket, de az érzéseiket nem tudod becsapni.
Nem arról beszélek, hogy romboljuk össze a gyerek hitét a Télapóban vagy a Jézuskában. Persze joggal merül fel a kérdés, hogy van e jogom őszintének lenni a gyerekkel kényes témákban, mikor ezzel rossz érzést okozok neki. 
Szerintem nincs jogom hozzá. Ugyanis ez a kutya kötelességem. Természetesen a józan ész mindenek felett áll, de az „Őszintén az Ő szintjén” alapelv és az egyenesség mindig célra vezető.

Ne a pénz és a hatalom szeretetéről, hanem a szeretet és az őszinteség hatalmáról beszélj neki. És ne csak beszélj róla, mutass is példát, mert ha egyszer majd azt kérdezi tőled, hogy „Miért nem voltál velem őszinte?”, az lesz életed egyik legrosszabb napja.
Ha mégis hibáztál, ülj le ültesd magad el és mond azt, ezt elszúrtam, hibáztam és kérj bocsánatot, ne úgy beszélj vele, mint egy mini felnőttel, hanem , mint egy emberrel, olyan emberrel, aki sokkal többet tud mindenről, mint Te, mert Őt még nem rontották el a társadalom torzulatai, neki még a fekete fekete, a fehér pedig fehér. Ne szégyelled a könnyeid sem előtte, hisz egy felnőtt nem rendíthetetlen óriás, esendő éppen annyira, mint gyermeke.
Érezni fogod, ahogy egyre közelebb kerül hozzád, apró pici jelekből.gesztusokból,egy pillantásból, az öleléséből.
Aztán azt veszed észre, hogy a kicsi minden szembe jövő felnőtthöz odaszalad és feltétlen bizalommal, mosolyogva átöleli.Látod abban az idegenben, sőt olykor el is mondja mennyire jól esik ez neki. 
Később amikor a nagyobbikod tér haza az első kirándulásról már meg sem lepődsz, hogy az összes zsebpénzét ajádékokra  költi, senkiről nem megfeledkezve.Hangsúlyozza, hogy olyan meglepetzést hozott neked, amitől nagyon boldog leszel. :) 
Apró pici megerősítések abban, hogy sok-sok botlásod ellenére jól csinálod. Szép hétvégét Nektek!

2015. július 3., péntek

Új pasi a háznál...

Az a helyzet, hogy beköltözött egy új pasi kis lakunkba. Az az igazság , hogy ez egy olyan pasi, aki minden pénzt megér, folyamatos kényeztetésben van része, imádattal rebegtetjük rá pilláinkat. Nem, nem halmoz el minket virágcsokrokkal, sőt csokihegyeket sem kapunk, még csak nem is főz ránk. Bókokat sem suttog a fülünkbe, mégis imádjuk. Édesen hozzánk bújik, és még azt is elalélva nézzük, ahogy napjába többször elnyúlik a kanapén és édesen szuszog. Szóval urasága, nem más, mint Marcipán, alias Marci a Garami hölgyek bálványa, a nagybetűs kis PASI.