2011. július 29., péntek

Apa nélkül az élet....



A fotó mai friss,a háttér a szokásos firka or kapart szürke, a jányok állandóan itt hédereznek, de végre vágtam a seggük alá padlószőnyegtatamit :)

...na jó nem állt meg, de erőteljesen akadozik. A lányoknak is nagyon hiányzik, Kira szókincs híján, még csak pólóban demonstrál, de Szonja már minden este hangot ad annak, hogy mikor jön haza a telefonban és mikor hoz már neki ugrálót, de nagy autóban, mert csak abba fér bele. A nyaralás alatt teljesen belezizzent a trambulinba. Voltunk már ennyi időt távol egymástól az elmúlt 10-en x év során, de tudom, hogy ez most neki sokkal nehezebb. Nekem itt vannak a lányok és anya, ő meg odakint azon aggódik, hogy meg fogja-e ismerni a Kicsi egyáltalán ha hazajön. A mindennapok nehezebbek, mert Murphy törvénye szerint, mihelyst kitaposott az ajtón már jöttek is a gondok. Mára már túl vagyunk egy mosogató és csap szerelésén, leesett fiókon, kiégett garázs fölötti izzón, wc duguláson, ipari fűnyíráson (azt csak halkan jegyzem meg, hogy összetákoltam a hosszabitókat és a művelet befejezése után nem kicsit folyt az esővíz a villásdugókból hülye én). Még egy gordiuszi csomó van, miszerint, ha mosogatok, a fürdőszoba összefolyón jön fel a víz, ha mosok, akkor meg a kádban, remélem ez a pöppetnyi problémát hamarosan megoldja "Szippantós" Laci, mihelyst szárad annyit az udvar, hogy az a nagy hodály be tudjon állni. Remélem nagyobb szarban addig már nem leszünk sem átvitt, sem valós értelemben. Nehezen mennek a napok és nagyon sok van még hátra, de a cél érdekében csak előre tekintünk. Attól azért nem kicsit esett le az állam, hogy szalmaözvegyi létemről tudomást véve, kapom az olykor arcpirító ajánlatokat, ami azon túl, hogy legyezgeti női hiúságom, el is borzaszt, bakker semmi férfiúi szolidaritás nincs ma már...pasik...de tényleg, eldobom a zagyam a sok dublőrjelölten. Tegnap már azt újságolta Szonja drágajóapjának, hogy Helló Kitty lesz a jele az oviban, amire a Zuram kiakadt, hogy oké, hogy gyermeki fantáziavilág, de azért magyarázzam már el a kölöknek, hogy mi van. Akkor elmagyaráztam apjuknak, hogy aznap hirtelen felindulásból villámlátogatás jelleggel meglátogattuk az ovit, ahol találkoztunk az egyik leendő óvónénivel, aki már"hírből" ismeri Szonját, megtudtuk, hogy a Bóbita csoportban lesz, 21 kistársával és választhatott magának jelet. Óvónéni felajánlotta a katicát,pillangót, epret, virágot ésatöbbbi. Mire a kishölgy megkérdezte, hogy nem lehetne-e az ő jele a hellokitty, hát de bakker. Óvónéni közölte, hogy naná, de masnis cicafej álnéven fog futni. Szóval asszem' az elkövetkező 3 évben nem kevésszer fogom kántálni a csipjemegakakast a nagyfejű szájnélkül macska jóvoltából. Mert asszittem', hogy hahá, de könnyű megrajzolni 1fejkétfülkétszemegyorregymasni, hát lótúrót. Igyekszem fejleszteni a technikámat az elkövetkező 1 hónapban, de sablonokat szívesen fogadok. :) Persze apjuk közölte, hogy szivjam én, miért nem beszéltem rá a gyereket a pöttyös labda jelre. Szóval ilyen "tartalmas" eszmecseréink vannak esténként, de addig jó amíg ez a beszédtéma. Nyaszóval ezek mennek minálunk, meg a bárányfelhők...hellókittyfejek...nameg utánam és előttem is a vízözön.

2011. július 27., szerda

Ő "még csak" most 14 :)



Legújabb fedőnevén Tökmag, ma 14 hónapos. Ezen apropóból "muszáj" vagyok megörökíteni, a vele töltött mindennapokat, amit minden jellemez, csak egyhangúság és szürkeség nem. Igazi kis huncut csibész, akit minden érdekel, akinek mindent tudnia és látnia kell. Nagyot nőtt mostanság, de ugyanolyan cingár és fittipaldi mint hajdanán. Mostanában felmerült bennem, hogy Vukot melengetek a keblemen, mert anyai dédapjára hajaz, ergó felsejlik bennem belső félelmem, hogy ő biza vörös lesz hajilag. Folyamtosan jön megy és magyaráz, sikongat, tapsikál, táncol pörög-forog. Mindenben utánozza a nagytesót és van pár dolog, amire csak ő képes. Vonzalma az elektronikus dolgokhoz már-már beteges, ezen oknál fogva számunkra idegen billentyűparancsokat használ a számítógépen nagy hőőőzések közepette, csak ő tudja előhívni a zenéket és videókat a telefonomon, és úgy beállítani a tv-t, hogy 52x vegye fel a déli harangszót. :o) Fél nap volt, amíg letörölgettem. Továbbra is egy mosolygombóc, imádom amikor sokfoggal vigyorog, előjönnek a gödröcskék az arcán és egy csík csak a két szeme. Mindenevő, csak fél percnél tovább nem marad meg az etetőszékben és két falat között futhasson cirka 5 métert, ha már nem kéri az ételt, akkor eltolja a kezem, ha tovább erőszakoskodok, akkor bekapja és kiköpi a tenyerembe :)Már most félek a kamaszkorától, ugyanis nagy világcsavargó, ha meglátja, hogy öltözködöm azonnal odagaloppozik a szekrényéhez kivesz egy pár cipőt, majd a bejárati ajtóhoz lapul élénken mutogatva a kilincsre. A mutogatásban nagymenő egyébként is, mindent elmutogat, mit enne, inna, néha nyakig a hűtőben találom. Továbbra is szereti a magaslati levegőt, mászik, nyújtózik. Ha ölbe szeretne lenni, olyan mélyen ülő bociszemekkel tud nézni és felfelé nyújtani a kis mancsait, hogy nincs ember a földön, aki ne kapná azonnal ölbe. Minden használati eszközt rendeltetésszerűen használ, így esik meg, hogy gyakran fésül, etet, itat engem. Az agya mint a szivacs, én meg naponta többször nézek, hogy hö már ezt is tudja. Toalettkirálynő is lett, mihelyt nyílik az ajtó, azonnal megy és pacsál, ha meg netalántán besunnyog észrevétlenül, azt vesszük észre, hogy éppen a wc illatosítót szerzi meg és cuppog rajta, iiigen a perem alattit, evvan. Mostanában kezd olyan nagy cicifun lenni, hogy képes bárhol tépni fel rajtam a ruhát és ha éppen nem alkalmas a helyszín, akkor bosszúból beleharap a hasamba. Sokáig eljátszik egyedül, (már amennyiben Szonja hagyja) elmélyülten pakol, épít, csörög. Minden világfájdalmat, könnyet, rosszkedvet elmulaszt egy mobiltelefon, amivel azonnal hallózik, szerintem ez a drogja. :) Már most igazi nő, lelkesen öltözik, büszkén nézi a ruciját és vigyorog, amikor dicsérjük, ha pedig látja, hogy csobog a víz a kádba, rögtön fut a karikalábain és már tolja is le a gatyáját. A mostani és számomra kedves újdonság a szájrapuszi, már kérés nélkül is adja, és annak örül, hogy mi ennek örülünk. Hihetetlen szeretet és vidámság árad belőle, el sem tudnám képzelni, hogy ő nincs velünk. Tudnék még sok-sok mindent írni, de a lényeg mégis az a két szó, amit Szonja naponta többször elrebeg: "Nadon szejetem!"

2011. július 26., kedd

Csacsogó by Szonja


Játszik a mamától kapott éneklő-táncoló kutyával, aki a Let's go-ra kezdi a műsort, megnyomja a jószágot, de az nem indul, mire ő:
-"Anya, miért nem mondja, hogy Lecsó?"

***

"Anya azt a Pampanénit kapcsold be, amikor megneszeli a zsiráfot." (Mindehez beöltözik safari kalapba és postástáskába)

***

- "Szeretsz engem?"
- Nagyon szeretlek kicsim.
- " Legalább annyira, mint én a kakaót?"
- :o)

***

Monologizál a húgának:
-"Én ezt megmondani Kijababa, kérdezz meg egy nagybaglyot, én még ezt nem tudom, mert én kicsi bagoly vagyok." (Micimackó bölcs bagoly asszociáció)

***

"Apa ez nem plüsskígyó, ez egy kopasz dinoszaurusz."

***

Áll a liftajtó előtt, a sógornőm mondja neki, hogy hívja a liftet, mire ő:
- "Liiift, Liift, Liiiiiift!"

***

"Anya a boldogságot megtalálod a számítógépen?"

***

Kakált.
- "Nézd, ott a kisgubesz, az meg a papája, meg az anyyukája."

***

"Miért nem nyissa be Elmo a száját?"

***

No1, cukrászdában sorolja a fagyikat:
- " Ez csokis ízű, ez vaníliás izű, ez meg puncis izű. " (Puncs:))

2011. július 24., vasárnap

"Egy testvér megosztja veled a tegnap emlékeit, a ma örömeit, és a holnap reményeit". .




Hazajött végre...Azóta letörölhetetlen a mosoly az arcomról...összebújva aludtunk el, a két oldalamon a lányaim...nincs is ehhez semmi fogható. Tudom szentimentális vagyok, de amikor kipattant a kocsiból és odafutott a rá vigyorgó húgához és puszilgatta folyamatosan és közben csak ismételgette, hogy "szejetem", kicsit megállt körülöttünk az idő. Ezért jó hazatérni, a várakozás és a viszontlátás öröme, az a hihetetlen kötelék közöttük, ami a hétköznapokon fel sem tűnik. Egész este mesélt, tele volt élménnyel, 100fokon égett, 10 percenként futott Kirához megpuszilgatni. A sógornőm elmesélte, hogy nem volt olyan nap, hogy többször nem emlegette volna. Hiszek abban, hogy mindig ilyen jó testvérek lesznek, hogy mindig számíthatnak egymásra, tudom, hogy őket nem csak a vér köti össze. Valami hihetetlen csoda folytán születtek nekünk, születtek egymásnak.
Ebben a pillanatban villant belém, mit érezhetnek a testvérek egymás iránt. Életüktől elválaszthatatlan ez az érzés, semmilyen érzelmi megrázkódtatás nem tudja gyökerestül kiszaggatni, a civakodások megtaposhatják egy pillanatra, hogy utána annál elevenebb legyen. Ezt az érzést semmiféle szenvedély nem sem fojthatja el véglegesen, még az erős, igaz szerelem is legfeljebb csak versenyre kelhet vele.
Amikor ott ragadsz a hegyekben egy buszmegállóban, vagy egy vidéki úton, vagy ha a folyó kiöntött a medréből és keresztülhömpölygött a hálószobádon, vagy ha totálkárosra törted az autódat, vagy ha minden barátod kidőlt mellőled az influenzajárvány miatt, ha nem akar elmúlni az a csúnya, makacs fejfájásod... a nővéred egyszerűen csak ott van veled...

(kaptam pár képet ösmét a lakodalomból)

2011. július 23., szombat

A nagyvárosi jány :)




Minden nap beszélnie kell Kijababával. :) Vicces, ahogy Kira vigyorogva visít a vonal innenső végén, Szonja pedig ezen vigyorog a másikon. Holnap érkezik haza, jaj de hiányzik már a csacsogi fürtöskénk. Jobb lett volna, ha jobb az idő, de így is el tudtak menni szerencsére egy-két helyre. A sógornőm szerint a Tropicarium helyett megtette volna egy kisállat kereskedés is, mert leginkább a hörcsögök kötötték le. Nameg jól betojt a rájától, hiába no az tényleg jó nagy állat:) Az utolsó képen nem tudom mennyire látszik, de éppen az alatt mozgólépcsőző "bácsival" kokettál, asszem' fontolóra kell venni az együtt pasizás eshetőségét. Szóval summa summárum átestünk az első különtöltött éjszakákon, anyaapa nélküli napokon. Lassan, de biztosan nagylány lesz a mi kislányunkból...azért ezt még emésztenem kell, asszem.' Épp az előbb csicseregte el a telefonba, hogy cicákkal álmodott, amik azt mondták miajjjúúú. Ezután rögtön kitért arra, hogy most megy, mert sürgősen matricákat kell ragasztania, majd vizibugyit venni, mert mennek az uszodába. Hiába no, olyan mint az anyja, állandóan pörögnie kell valamin...imádom...várjuk már nagyon haza, üres a ház nélküle...

2011. július 22., péntek

Egyeduralom


Kicsi Kiránk, lubickol a héten, a hidegre való tekintettel nem a pancsolóban, sokkal inkább az osztatlan figyelemben. Hasonló élményei lehetnek a nagylányunknak is, mert esze ágában nincs hazajönni, igazi Pösti csaj lett, most éppen a Tropicariumban bámészkodik. Visszatérve prücsire. Nagyokat alszik napközben is, hiába no ki lett iktatva a házitornádónk, aki ébresztené. Reggel nagyokat nyújtózva és pislogva ébred, rögtön fut pár kört megbizonyosodva róla, hogy valóban nem álmodik és még mindig övé a placc. Gurgulázva nevet, pakol, majd öltözködés és bőséges reggeli után hozza a cipőjét, hogy ideje lenne már elindulni csavarogni. Mihelyt meglátja a babakocsit már mászik is bele (hol van már az az időszak, amikor visított, mint a malac a 4kerekű láttán) és nagy hőőőőzések közepette rögvest indulásra késztet. Egész sétagalopp alatt, kokettál és be nem áll a szája, folyamatosan halandzsázik. Most a legédesebb gesztus tőle, hogy ha kérek egy puszit, odajön, szó szerint lesmárol és azon rötyög, hogy tiszta nyál vagyok. Kellett ez az intenzív együttlét nekünk, bár az első 1-2 napban igazi anyaragacs volt, folyamatosan ölben töltötte volna napját, már már élvezi a szabadságot. Most látom igazán mennyire okos, mennyire huncut és mennyi bolondságot lesett el a nővérétől. Bár valóban csendes és nyugodt a ház Szonja nélkül és mindenkinek hiányzik a kis büdöse, mégis nagyon jó így. Legalább megtapasztalhattam azt is, milyen lesz, amikor hamarosan kezdődik az ovis időszak. Jó lesz, mindannyiunknak, ezt most már biztosan tudom...

2011. július 19., kedd

A kicsi és a mini koszorúslány







Mielőtt a banda fele elhagyta volna a bázist, lakodalomba voltunk hivatalosak, Bundi unokahúgának kötötték be a fejét. A lakodalom nálam, a sátrat, a hosszú fekete hajat, a töltött káposztát és a házi pálinkát jelenti. Pöstre szakadt rokonainknak azonban nem. Bár Miskolcon vigadtunk a vigadóban, volt falus vonulás, meg vőfély. Nagyobbik lányunk volt a gyűrűvivő, vert is a víz, hogy egy laza kocsi árát érő karikákat el ne gurigassa valamerre. Ügyes volt, ott kapott kosarából szórta a rózsaszirmot, kokettált, viháncolt. A pezsgős koccintás közben cirka 200 emberrel, arra lettem figyelmes, hogy az esküvői zenekar éppen a Vuk-ból csap át Mézga Gézáékba, az én két csemetém pedig lelkesen ropja kettecskén az üres tánctéren. Ragyogtak, átvitt értelemben, valójában meg azért, mert puccos lagziban, puccba dobtam magam is, így hintettem a mélylila csillámokat mindenfelé a rucimról. Még ma este is azt vakarásztam a kicsi fejéről, a kocsi meg még most is rubintban ragyog. A kicsi a fotóssal kokettált, Szonja meg nonstop rohangászott és táncolt, igazi kisfőnökként dirigálta a siserehadot. Míg Kira fél tízkor kidőlt és az aznap menyasszonykísérőként debütált egy szem unokabátyjuk őrizte az álmát, nagyobbikunk egy pincérfiúnak segédkezett, mindaddig, amíg hajnal 1-kor nem éppen úrilányhoz méltóan dobott egy hátast a teraszon és 3perc szintidő alatt elaludt. Bundi lerótta a kötelező táncokat, úgy mint menyasszony, örömanya, nővér, unokahúg, nagynéni, feleség. Naná, hogy nekem jutott Zámbó Jimmy. A menyasszony csodaszép volt, a meleg nagyon durva és arra is rájöttem, hogy szarvasgombára nem kell gyűjtenem, mert nálam messze nem lövi a túrós sztrapacskát. A hangulat konszolidált volt, lévén Bundás nem alkoholizálhatott sofőri státusza miatt. Több esetben dobtam hátast, először az 1000 szál Hollandiából rendelt fehér rózsától, másodszor az egy millára kóstáló menyasszonyi ruhától, majd bőgtem egy sort az ifjú pár nyitótáncától. Leginkább a jegesre hűtött gyümölcsök és a pezsgő jött be. Mondjuk bejönne a nászutuk is, Balira mennek. A csúcs azonban a templomi esküvő volt, Szonja szirmokat szórt, Bundi meg Kirával felvonult a karzatra, ahol mi volt, bakker soha nem találnátok ki, játszószoba a csöppöknek, hűvös, szivacsos 6hó-tól- 10 évesig játétokkal, ha nem látom nem hiszem el. Visszatérve a buli végére, nem igazán tudtam feloldódni, most vessetek meg, de én jobban éreztem volna magam mezítláb a porban ropva, annak azonban nagyon örültem, hogy a menyasszonynak 13éve dédelgetett álma teljesült. Nagyobb gixer sem volt, leszámítva, hogy a polgári esküvőnél, otthon maradtak a gyűrűk, a tanúk személyije és a szülőköszöntő virágok:) Valamint, én elcsacsogtam az időt a kettes számú kiskoszorúslány apukájával az erkélyen és a pár már úgy nézett felfelé, mint aki az eget kémleli, hogy jön-e az eső, de kisebb fáziskéséssel rájuk zúdult a virágszirom is. Hajnalban pedig beraktuk a csajokat a kocsiba, akik talpig hercegnős ruhában, mint házi Csipkerózsikáink aludtak reggelig.

Ui: Ezek még az itthon készült képek, de komplett fotósorozat készült a csajokról, a fotósok, úgy kattogtak körülöttük, mint valami celebpartin, remélem idővel azt is megkapom :)

2011. július 18., hétfő

Fészekhagyó 2. felvonás


Ma hajnaltól már csak 3-an vagyunk itthon, Bundi nagyon messzire ment és ami ennél is fájóbb, hogy Szonja már bőven ovis lesz, amikor újra látjuk egymást. 59nap. lehet még kicsit több is. Egy újabb próba, amit ki kell állnunk, kibírtunk már nehezebbet is. Persze nekem sokkal könnyebb, nekem itt vannak a lányok, neki meg csak pár fénykép jutott. Nagyon becsülöm benne, hogy értem, értünk mindezt bevállalta, mert nem könnyű. Kérdezhetnétek miért, sajnos nagyon egyszerű válaszom van, svájci frank. Na, nem ebben kapja a fizetést, hanem ebben van a hitelünk, amit még az egyetemre vettem fel és lehet már a gyerekem is egyetemista lesz, amikor még fizetem Nem akarok belemenni a politikába és a jövedelmekbe, de van pár ember akin legeltetném a lovam.

Szóval nagyon várjuk vissza a fészekhagyókat, de kibírjuk, mert együtt vagyunk...lélekben mindenképp!

2011. július 17., vasárnap

Fészekhagyó 1 felvonás


Szonja már három éves múlt, a 3 év alatt, mindössze 4 éjszakát töltöttünk külön, amikor Kira született. Ma van az első este, hogy nélkülünk alszik. Nyaral. Első körben Pesten a sógornőméknél, aztán ha minden jól megy, akkor szerdán utaznak le együtt a Balatonra. Délután még hezitált, miután összepakoltuk a holmijait, megbeszélték a programot, hogy állatkert, strandolás, vigyorogva közölte, hogy még sem megy. Meg kell mondjam a szívem csücskében nagyon örültem, hogy lám-lám mégis még a kicsi lányom ő, akinek kell a közelségem. Háááát kb 5 perc múlva már menetkész volt,babástól-hátizsákostól. Nagy puszik után csak annyit közölt, hogy csukjam már be a kocsiajtót, mert indulnak. Khmmm. Tudom, hogy rengeteg élményt kap, tudom, hogy kell neki a tér, az önállóság, azt is tudom, hogy ez az élet rendje blablabla, azt az egyet viszont magam sem tudom, hogy akkor miért pityergek itt a gép előtt, mert az elsőszülöttöm nem szuszog az ágyában. Kira is szuszmákol már, kifáradt, őrült tempóban rohangált egész délután, hogy övé a placc, mindennel ő játszhat, sőt anya is csakis az övé, azt hiszem ez az időszak neki is nyaralás lesz.
Épp most hívott a sógornőm, azért 1x eltört a mécses, hogy anyához akar menni, de 2perc volt mindössze. Éppen kakaózik, tele új élményekkel...nagylány már :) De akkor miért párás a szemem...hiányzik...kicsi kincsem!

2011. július 13., szerda

Nyuszifül majomkodik :)





Képes sorozatfelvétel a javuló tendenciát mutató házi paprikajancsinkról

2011. július 12., kedd

Betépve...


A mérleg két nyelve:
Pozitív:
  • 3 napja nem kell főznöm
  • alszunk és tvzünk felváltva
  • fogytam 3kg-ot
  • tuti nem égünk le a napon
  • csend van és nyugalom körülöttem
  • kevés a mosatlan
  • mégsem jönnek a sógoromék
  • nem kell boltba menni, megmarad a lóvé
  • Bundi, a legény a gáton, ergo ő csinál mindent
Negatív:
  • Utálok hányni
  • Összefacsarodik a szívem, amikor mindkét gyerekem hány és fosik felváltva
  • üres a hűtő
  • Sógorom fél, hogy elkapják tőlünk a vírust
  • mégiscsak el kellene vánszorogni a boltba ropiért
  • Bundi dolgozik, kettőig a túlélésre játszunk
  • Jó lenne egy kicsit kint a levegőn
  • Hétvégén lakodalomba mennék, amire sütnöm kéne

Összefoglalva: szarul vagyunk, nem kicsit!


2011. július 9., szombat

Kotkoda...avagy a kapirgáló egyed :)



Legkisebbikünk buktája, a leleplező fotók.. A firkálás után csöppünk úgy döntött, hogy kisebb kapirgálással tünteti el a falat, suttyomban. Dehát ha csend van minálunk, akkor résen kell lenni, így házi pöttyösként lebukott. Enyhén lebiggyesztett ajkakkal vette tudomásul, hogy a tökéletes elfoglaltságának az anyai szigor véget vetett...:)

2011. július 7., csütörtök

69



Azt a poént, hogy most a 69-es szám bűvöletében hálószobatitkok következnek, szigorúan 18-as karikával a fenti képek megtekintésével már ellőttem. Anya ma 69 éves. A torta khmm, mivel én kb. azon a szinten sütök tortát, amilyen szinten Bundi főz, hétfőn begaloppoztam kicsiny városunk egyetlen cukijába, hogy kellene mára egy torta. Mire a csajos közölte, hogy áhh ne rendeld meg mindig van 4-5 db. Ma kivonulok a csajokkal, mondom hun a torta, hát sehun. Szegény ember vízzel tortázik alapon, evvan, de legalább többízű és finom és nem kell szelni.

Anyukám.....Nehéz neki, főleg, hogy depis, befelé fordul, igaz soha nem beszéltünk sokat egymással, ez kimaradt, elveszett, de még mindig kutakodok utána,mert nem vagyok egy könnyen feladó típus. Mióta apu elment nehezen találja a helyét...47évet éltek együtt. Nehezen szokik meg nálunk is, pedig igyekszik-igyekszünk. Folyton a lányok körül van, pótolja most, ami még pótolható. Féltve őrzi, védi őket, reggeltől-estig. Néha sok, de tudom, hogy ez élteti. Azt hittem nehezebb lesz együtt élni, kellemesen csalódtam. Valóban nem klasszikus nagymama, de jól van ez így. Kicsit kimozdulhatna, de azt mondja itt érzi a négy fal között biztonságban magát, nem sürgetem...neki mindenhez több idő kell. Rengeteget változott és nem csak külsőleg, apa utolsó hónapjai alatt lefogyott közel 25kg-ot, valahogy nincs meg az a lendület, nincs cél és nincs eszköz, nincs sok mosoly sem, van helyette a szeretet, a gesztusok, az érintések elöli elhúzódás. Tudom, hogy az idő ami eltelt még nagyon kevés...nekem is az. Kicsit mélabús szülinap volt a mai, csak akkor mosolygott, amikor a kis locsifecsi elárulta a "titok", hogy a süti+a gyertya és az ajándék a garázsban van eldugva:)

Anyukám!Remélem, hogy ez a két kis prücsök, ad Neked erőt, hogy visszatalálj régi önmagadhoz, remélem, hogy a Jó Isten ad Neked elég hitet ehhez. Én ezt kívánom a Születésnapodra. Nem sokszor mondtam, de próbálom éreztetni minden mozdulatommal, hogy szeretlek, csak engedj néha a falon belülre, igyekszem, hidd el!

2011. július 3., vasárnap

Bundi főz (höhö)

A kép az én képzeletem szülemény, vágyálom gyanánt, a valósághoz (sajna) semmi köze nincs:)

Átvitt értelemben és szürreális elemekkel tarkítva. Telefonon. A gasztrobloggerek a sokkhatás elkerülése érdekében, ezt a részt ne olvassák. Még egyszer hangsúlyozom, ne olvassák! A hitös uram babot akart enni, gondoltam: "főzök neki szárazbabot eleget, had egyen a roma csávó meleget." Azonban ő közölte, hogy nem, nem olyat, ő kitalálta milyet és diktálta a telefonban, merthogy kivitelezni azt nekem kellett. Vegyek sertéscombot, meg a fagyasztóból ki fejtősbabot. (lóbab, zsenge babból). Vágjak össze sok-sok hagymát, meg még sok-sok hagymát. Csináljak pörköltet a sok-sok hagymával. Rakjam fel főni a babot, sóval-babérral, amikor félig megfőtt, öntsem le a vizet és új vízben főzzem puhára. Amikor megkérdeztem, hogy minek két lében főzni, akkor felháborodva közölte, hogy mert keserű az első víz. Mondjuk a másodikat is le kellett önteni, de az ember ne kötekedjen olyannal aki mesterszakács (-nak képzeli magát). Majd keverjem össze az egészet és kész. Hát kész is lett egy nagy lábas katyvasz. Nem vagyunk egy mimóza fajta, ergó minden ehető ami magától nem mászik le az asztalról, de ezt rajta kivül senki meg sem kóstolta. Mivel nagyon belejött a "főzésbe", ma továbbfejlesztette. Behabarta az egészet, miután megkérdezte tőlem mi is az a habarás. Mondom ott a mixifix, nem mert visszakérdezni mi az, mert az nem lett volna macsós, összerázta egy literes befőttesüvegben. Elmélyülten kavargatta, majd bevágott 2 tányérral a fosszinű babos-húsos kotyvaszból. Egyébként szerinte egy szépséghibája van csak a dolognak, miszerint sok a hús amit beletettem, ezért nem húsos bab, hanem babos hús. Szerintem ennél azért jóval több, mondjuk atomcsapás a konyhában, mert 4-5 edény kellett egy habaráshoz. Tukmálta rám, hogy kóstoljam meg,:"áááá éjszakára nehéz kaja, majd holnap, különben sem vagyok éhes." Majd diszkréten benyomtam két főtt tojást lilahagymával a konyhában állva. Lebuktam: "áhhhááá akkor most te felülről, én meg alulról fogok bűzleni, áruló." Most várja, hogy kihűljön és elrakhassa a kincsét, hát hét lakat alatt nem kell tőlünk őriznie az tuti. Legutóbbi főzése szintén telefonos volt és nem bírom ki, hogy ne írjam le az utókornak:

  • - Te Bundi, ma tarhonyát csinálok, olyan állat lesz, jó lesz a sült hús mellé, amit otthonról hoztam.(Éppen vidéken dolgozott).
  • - Oké.
  • -Hogy kell?
  • - Gyorsan eldarálom, tésztát kis olajon kavar, aranybarnára pirit, felönt vízzel, megfőz,leszűr izesit.
  • - Csak ennyi?
  • - Ühüm.

25 perc után újrahív:
  • - Te én már itt kavarom vagy negyed órája, de ez nem pirul, ragad.
  • - Bundi az nem lehet.
  • - Hidd már el Bundásom, mindent úgy csináltam ahogy mondtad, megfőztem a tésztát puhára, leszűrtem és most pirítanám az olajon, de semmi...
  • - Bundi....először pirit, aztán főz...
  • - B+!... röhög, többet nem csinálok ilyen bonyolult kaját.
  • - .....röhög.....

Na ilyen kis főzőgixerek vannak minálunk, ha Bundi fakanalat ragad, azt hiszem, jobb ha Bundiné főz továbbra is, mert ez így update0...bár ha jobban belegondolok, fogyókúrának nem is rossz. Valamint le kell vonnom a tanulságot, Bundi szájkaratésan főz, beszélve mindent, de tökélyre fejlesztve csak a rántottát tudja bemutatni...na azt kap is nálunk minden szállóvendég...:)

2011. július 2., szombat

Mindent elmondó pillanat...

A közösségi oldalon láttam először ezt a fotót, rögtön magával ragadott. Minden benne van ebben a 3 kockában, amit olyan sokan próbálunk megfogalmazni. Érzések, a bizalom, a szeretet, a születés misztériuma. A gyermeki lét tisztasága, az anya felé irányuló ősbizalom. Ilyenkor mindenkiben előtörnek az érzések szerintem, a már édesanyákban éppúgy, mint a leendő édesanyákban. Olyan misztérium ez, amit magunk sem érthetünk, csak nézzük kerek párás szemekkel és tolulnak fel bennünk az érzelmeink. Mert minden gyermek csoda, egyszeri és megismételhetetlen, egy örök szerelem. Tudom, hogy Nektek is beugranak icipici életképek. Nekem Szonja, amikor jön és meséli, milyen volt, amikor még picibaba volt és a pocakomban volt, közben bújik a mellkasomra. Kira, amikor leguggolok és csak annyit mondok, gyere, már rohan is fülig vigyorral, kitárt karokkal a karikalábain. Tudom, most szentimentális vagyok, de annyira jó lesz visszaemlékezni a nehéz napokon minderre. Sokan sokmindenben kiteljesednek, nekem Ők ketten az életműveim. Minden lelki nyomoron átsegítenek és hiszem, hogy a sok-sok év várakozás éppen azért volt, hogy meg tudjam becsülni mindazt amivé lehetek velük/általuk. Egyetlen mosolyuk, egyetlen apró simítás tőlük, a hajuk illata többet ér nekem, mint az egész öröklét. Még ma is minden este nézem őket, ahogy angyali mosollyal, teljes nyugalommal békésen szuszognak. Elérhetnék bármit, mégis semmi nem lennék nélkülük...