Ő "még csak" most 14 :)

Legújabb fedőnevén Tökmag, ma 14 hónapos. Ezen apropóból "muszáj" vagyok megörökíteni, a vele töltött mindennapokat, amit minden jellemez, csak egyhangúság és szürkeség nem. Igazi kis huncut csibész, akit minden érdekel, akinek mindent tudnia és látnia kell. Nagyot nőtt mostanság, de ugyanolyan cingár és fittipaldi mint hajdanán. Mostanában felmerült bennem, hogy Vukot melengetek a keblemen, mert anyai dédapjára hajaz, ergó felsejlik bennem belső félelmem, hogy ő biza vörös lesz hajilag. Folyamtosan jön megy és magyaráz, sikongat, tapsikál, táncol pörög-forog. Mindenben utánozza a nagytesót és van pár dolog, amire csak ő képes. Vonzalma az elektronikus dolgokhoz már-már beteges, ezen oknál fogva számunkra idegen billentyűparancsokat használ a számítógépen nagy hőőőzések közepette, csak ő tudja előhívni a zenéket és videókat a telefonomon, és úgy beállítani a tv-t, hogy 52x vegye fel a déli harangszót. :o) Fél nap volt, amíg letörölgettem. Továbbra is egy mosolygombóc, imádom amikor sokfoggal vigyorog, előjönnek a gödröcskék az arcán és egy csík csak a két szeme. Mindenevő, csak fél percnél tovább nem marad meg az etetőszékben és két falat között futhasson cirka 5 métert, ha már nem kéri az ételt, akkor eltolja a kezem, ha tovább erőszakoskodok, akkor bekapja és kiköpi a tenyerembe :)Már most félek a kamaszkorától, ugyanis nagy világcsavargó, ha meglátja, hogy öltözködöm azonnal odagaloppozik a szekrényéhez kivesz egy pár cipőt, majd a bejárati ajtóhoz lapul élénken mutogatva a kilincsre. A mutogatásban nagymenő egyébként is, mindent elmutogat, mit enne, inna, néha nyakig a hűtőben találom. Továbbra is szereti a magaslati levegőt, mászik, nyújtózik. Ha ölbe szeretne lenni, olyan mélyen ülő bociszemekkel tud nézni és felfelé nyújtani a kis mancsait, hogy nincs ember a földön, aki ne kapná azonnal ölbe. Minden használati eszközt rendeltetésszerűen használ, így esik meg, hogy gyakran fésül, etet, itat engem. Az agya mint a szivacs, én meg naponta többször nézek, hogy hö már ezt is tudja. Toalettkirálynő is lett, mihelyt nyílik az ajtó, azonnal megy és pacsál, ha meg netalántán besunnyog észrevétlenül, azt vesszük észre, hogy éppen a wc illatosítót szerzi meg és cuppog rajta, iiigen a perem alattit, evvan. Mostanában kezd olyan nagy cicifun lenni, hogy képes bárhol tépni fel rajtam a ruhát és ha éppen nem alkalmas a helyszín, akkor bosszúból beleharap a hasamba. Sokáig eljátszik egyedül, (már amennyiben Szonja hagyja) elmélyülten pakol, épít, csörög. Minden világfájdalmat, könnyet, rosszkedvet elmulaszt egy mobiltelefon, amivel azonnal hallózik, szerintem ez a drogja. :) Már most igazi nő, lelkesen öltözik, büszkén nézi a ruciját és vigyorog, amikor dicsérjük, ha pedig látja, hogy csobog a víz a kádba, rögtön fut a karikalábain és már tolja is le a gatyáját. A mostani és számomra kedves újdonság a szájrapuszi, már kérés nélkül is adja, és annak örül, hogy mi ennek örülünk. Hihetetlen szeretet és vidámság árad belőle, el sem tudnám képzelni, hogy ő nincs velünk. Tudnék még sok-sok mindent írni, de a lényeg mégis az a két szó, amit Szonja naponta többször elrebeg: "Nadon szejetem!"