Kicsi Kiránk, lubickol a héten, a hidegre való tekintettel nem a pancsolóban, sokkal inkább az osztatlan figyelemben. Hasonló élményei lehetnek a nagylányunknak is, mert esze ágában nincs hazajönni, igazi Pösti csaj lett, most éppen a Tropicariumban bámészkodik. Visszatérve prücsire. Nagyokat alszik napközben is, hiába no ki lett iktatva a házitornádónk, aki ébresztené. Reggel nagyokat nyújtózva és pislogva ébred, rögtön fut pár kört megbizonyosodva róla, hogy valóban nem álmodik és még mindig övé a placc. Gurgulázva nevet, pakol, majd öltözködés és bőséges reggeli után hozza a cipőjét, hogy ideje lenne már elindulni csavarogni. Mihelyt meglátja a babakocsit már mászik is bele (hol van már az az időszak, amikor visított, mint a malac a 4kerekű láttán) és nagy hőőőőzések közepette rögvest indulásra késztet. Egész sétagalopp alatt, kokettál és be nem áll a szája, folyamatosan halandzsázik. Most a legédesebb gesztus tőle, hogy ha kérek egy puszit, odajön, szó szerint lesmárol és azon rötyög, hogy tiszta nyál vagyok. Kellett ez az intenzív együttlét nekünk, bár az első 1-2 napban igazi anyaragacs volt, folyamatosan ölben töltötte volna napját, már már élvezi a szabadságot. Most látom igazán mennyire okos, mennyire huncut és mennyi bolondságot lesett el a nővérétől. Bár valóban csendes és nyugodt a ház Szonja nélkül és mindenkinek hiányzik a kis büdöse, mégis nagyon jó így. Legalább megtapasztalhattam azt is, milyen lesz, amikor hamarosan kezdődik az ovis időszak. Jó lesz, mindannyiunknak, ezt most már biztosan tudom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése