2010. április 30., péntek

Szonja segit




Az a helyzet, hogy a szerdai "mingyá' szülünk" állapot nem kicsit pörgette fel nálunk az eseményeket. Hipp-hopp Vuk helyett kikerült a csajok szekrénye, kivasaltam mindent, előkerültek a bébicuccok, bébijátékok, lassan szépen minden a helyére kerül, fizikailag és lelkileg is. Mindehez természetesen lelkes segéderőm is van, a kis 90centisünk személyében, aki "Szonja segít" felkiáltással a nyomomban van. Fölöttébb lelkes ha Picibaba, (aki már Kija névre hallgat a nővérkéjétől is) holmijairól van szó. lelkesen, söpör, felmos, törölget, mosogat, pakol, itatja, eteti, hintáztatja, pelenkázza a medvét. Együtt teregettük a játszószőnyeget, plüsscsörgőket, és pontosan tudja, hogy a mózes, ami már előkészülve a szekrény tetején figyel az ő tesóját fogja rejteni hamarosan. Ahogy készülődünk mi, úgy veszi át ő is a lendületet és a kétévesek bölcsességével magyarázza mindenkinek, hogy anya hamarosan kórházba fog menni, ott is alszik és doktorbácsi kiveszi a tesóját a pocakból és jönnek haza, na és persze a tesó hoz Szonjának ajándékot. (Itt egy kicsit kiszólnék, kedves olvasóim még mindig nagyon bizonytalan vagyok, bejöjjön-e a kicsi lány a kórházba hozzánk, ha belegondolok már most nagyon hiányzik, de nem szeretném ha traumaként élné meg, hogy neki haza kell jönnie, én pedig maradok, nagyon jó lenne ha megosztanátok ebbéli tapasztalatotokat, gondolataitokat velem. Snitt.)Hihetetlenül vigyáz a pocakomra, napról napra mutatja meg mennyi báj, szeretet és tudás van benne. Ma például a boltban joghurtot kellett venni a tesónak, hiába magyaráztam, hogy van itthon még 1, de akkor is az nem Szonjának kell, hanem tesónak. Azt hittem megzabálom, minden nap hálát adok az égnek, hogy itt van és még most sincs fogalmam arról, hogy mivel érdemeltem őt ki...azt már nem is említem, hogy mekkora csodaként élem meg, hogy újra születik egy lányunk. Bundás fogalmazta meg talán a legegyértelműbben: "3 éve még abban sem mertem hinni, hogy valaha gyerekünk lesz, most meg nézd mindjárt ketten szuszognak mellettünk." :)

2010. április 29., csütörtök

Csipkerózsika :)


Tegnap megvolt az első nst. Hááát vicces volt, mert felérve a szülészetre olyan ismerős voltam inden és egyszerre idegen is, mintha nem is két éve lettem volna ott. Az a szülésznő fogadott, aki anno SZonjával volt mellettem és az a dokibási, aki segédkezett az orvosomnak a császárnál. Kb. 10 percet kellett várnom és felfeküdhettem, rámpakloltak mindent és a kicsi lány meg sem moccant. Bundi mondta a hülyeségét, mérlegelte magát, jóizűeket röhögtünk, de ded csak aludt és aludt. Aztán két szülésznő megunva az alvókáját elkezdte macerálni, vagyis mozgatni a hasam, háát nem mondanám , hogy hirtelen ébredt, mert semmi. Csipkerózsika jóvoltából 50 percet feküdtem az oldalamon, már mindenem el volt zsibbadva. Az nst értékelhetetlen, közben meg már azon aggódtam, hogy dokibácsi szépen hazamegy az uh-ból. Este 6-kor már azt hittem, hogy megvárjuk a reggeli műszakváltást is, kapusbá' már Bundival poénkodott, hogy lehet a hasából ítélve, most ő fog szülni, velem meg egy nyugdíjas szülésznő osztotta meg, hogy tuti nem ikerek-e. A hasrázásnak egyetlen tökéletes eredménye lett, miszerint majd össze pisiltem magam. Aztán megkegyelmeztek és elengedtek. Az uh-ban egy komplikált beteg volt és 2 komplikáltabb várta a dokibát. Mivel a ctg értékelhetetlen volt, így kaptunk egy potya uh-t, flow-t kellett ugyanis nézni. Az első pillanatban mind a 3-an felröhögtünk, a kicsi lány, ugyanis állát kézzel megtámasztva édesdeden aludt, áramlás, lepény tökéletes, közölte is a doki, hogy ennél jobban már nemis jelezhetné, hogy teljesen jól ejtőzik odabent. Szoba került a szülés is, naná, hogy megint a császárral kezdtem. Hááát az lesz, a babó már most 3kg körül van, a hegem meg erősen vékonyodik, ezt persze megértettem és el is fogadom, úgyhogy 37-38 héten konkrétan beszélünk erről, a hegtől függően. Dokibá' szerint egy esélyem van simán szülni, ha kiírás előtt elfolyik a magzatviz és kb 4 ujjnyival érkezem a kórházba. Ühüm....figyelembe véve az előző mamuthordásos terhességem, az elfolyatlan magzatvizem és az alig nyitott méhszájam, simán fognak tolnia műtőbe, evvan... Szóval lassan pakolom a cucvarekom össze, mert (hamarosan) itt az idő!!!


2010. április 27., kedd

Bocs(i)lány és Macifiúk



Csendes kis esőre hajló délutánunk van, ded és apjuk alszik, én meg ma orvososdit játszottam. Voltam tanácsadáson, ami kb 2 percet tartott, és ezek hetente látni akarnak, mi vagyok én fizetés? Nemrég értem haza a fogorvostó, lekezelte az ínyem és azon problémázott, hogy tudom felvenni a bugyim cöcö, lett volna egy-két ötletem mit mondjak neki, de ez a dokibá' túl jóképű és sármos ehhez. Jham ma visszautasították az y-os Kyrámat, mert nem magyar, de a barátnőm szerint ez hülyeség, utánajár a dolgoknak, mondjuk szerintem annál előbb megszülök:)
Alvás, rapszodikus még mindig, igaz most már, ahogy a fenti kép is mutatja macikkal azért megy. A nagyobb maci igaz kicsit hangosan horkol, ded menőn utánozza és Szonja szerint Büdös a szája (cigizik). A kisebbik csíkos pizsamás maci egészen új ajándék, de úgy néz ki beválik, mert Gidu barátnőm addig mondogatta a jánygyermeknek, hogy ezzel a Pizsis Macival kell aludni, hogy törpénk el is nevezte Pizsamacinak. Nem akarom elkiabálni, de remélhetőleg van még esélyünk egy jól alvó gyerekre és nem fogok vérben forgó szemekkel bolyongani iccakánként. Az utóbbi időben ez azért előfordul, egyrészt mert már sehogynemjó feküdni, másrészt mert Szonja alvás közben matricaként működik. Asszem' megkívántam a medvéimtől az alvást, úgyhogy ahogy kicsilány mondaná bocsiii de mennem kell.

2010. április 26., hétfő

35




Bannnyek ez már a véééghhhh(e). Marhára nem szembesültem vele, hogy kicsi Kyra hamarosan a kiságyat fogja koptatni és nem az én bordáimat. Aztán szembesültem néhány fényképpel, majd a tükörrel, majd azzal, hogy sehogy nem állunk. Majd a tekintetekkel, aztán a dumával, hogy mennyire el van változva az arcom és lent van a hasam, ami népi hiedelem szerint a közelgő szülés jele. Nomeg, hogy szerdán már nst is lesz, nem csak uh és szombaton már május és én májusban szülök. Szóval ma kipakoltam a gardróbot, ahová a két lány cuccait szuszmákolom be, a saját szekrényem aljába pedig behajigáltam azokat ami majd a kórházban kell, mert nehogy már rohamszülésem legyen (höhö) és ne tudjak összecuckerájozni. Szóval kitört rajtam a pánikolós fészekrakás, mint valami megkésett fecskén, akinek most esett le, hogy a többiek már bőszen a tojásokon üldögélnek. A nagy nekidurálásnak persze az lett a nyögés vége, hogy jól bekeményedtem és a kiscsaj is itt-ott feszegetett. Szóval pihi és röhögés azon, hogy Szonját kompletten le tudom árnyékolni hasilag ebben a szép napsütéses időben. Meg Győziékhez is mehetnék zebracsíkos ágyelőnek, ajvé striák. Éjjeli műszakot is vállalhatnék mert pontban fél kettőkor menni kell, nincs mese és apelláta. 5 hetet már tuti nem birok ki egyben, mondjuk vicces, hogy Szonjával is ezen nyekeregtem, aztán meg majd 41 hetesen dinamittal kellett kirobbantani. Szóval elvagyok na, csak csetlek-botlok, mint egy keljfeljancsi, mert nehéz úgy közlekedni, hogy nem látom a lábfejem, ennél fogva azt sem ami a lábam előtt van, billegális vagyok, ma leguggoltam az almásrekeszhez a boltban, ennyi elég volt, hogy seggreüljek, mert elvesztettem a súlypontom. Bizonytalan vagyok, egyszerre siettetném és késleltetném ezt az időszakot, édes teher a puttonyom...de hamarosan lecuccolok, ez azért még édesebb...

2010. április 25., vasárnap

"Gidusz szejetem, Pepét is szejetem"









Biztosan veletek is történik olyan, hogy megmaradnak, érzések, emberek, ízek, illatok, találkozások, hogy ott folytatódnak beszélgetések minden zökkenő nélkül, ahol hónapok óta félbehagytátok. Vannak állandó dolog, olyan találkozások, ahol nem elcsépelt frázis a hogy vagytok, miújság, minden rendben-e. Ahol az együtt töltött idő érték, ahol úgy szeretik a gyereked, mintha a sajátjuk lenne. Kisemberünk szeretetradarja soha nem csalatkozó, közel 5 hónapja látta őket, mégis élénken élt benne az emlékkép, péntek este már toporogva várta őket a kocsibejárónál, skandálva a bevezető mondatot. Neki (még) természetes, ami nekünk sokszor nem az, hogy kimondom annak, akit szeretek, hogy szeretem, hogy ölelem, hívom, vele alszok el. Tobzódott a kicsi lány a szeretetben és nem azért mert az én húsom az én vérem, valóban nem lehet őt nem szeretni, egész lényéből sugárzik, az az őszinte báj és szerethetőség, ami mindannyiunkban meg volt valaha. Annyi minden van benne, ami már nincs meg bennem, remélem soha nem veszíti el. Irhatnék somindent erről az 5 éves barátságról, magasztos beszédet, tömjénes dicsérést, mégis egyszerűen ki tudom fejezni, Gidus és Fecó, a családunk része, védőhálót fonva körénk. Sokáig aggódtam mi lesz, amikor kórházban leszek, világra hozni a pici lányt, mennyit, de mennyit fogok hazagondolni, hiszen egy éjszakát sem voltam távol még Szonjától, olyan részem ő, mint a borsónak a héja. Tudom, hogy Bundival ők ketten jól meglesznek, igen ám, de szeretném, ha a Zuram mellettem lenne, második lánya születésekor. Egyetlen embert tudok elképzelni Szonja mellett, egyetlen emberre merem teljes szívvel rábizni egyik legféltettebb kincsemet és örülök, hogy kimondatlanul is észrevette ezt, igen Gidus lesz Szonjával, én pedig átadhatom magam nyugodt szívvel annak a pillanatnak, ahogy ég a földdel újra összeér. Csodaszép cseresznyevirágos hétvégénk volt, igazi békebeli, a fiúk főztek, ráadásul ehetőt, a pléden heverésztünk, kirándultunk, beszélgettünk, jó volt na, remélem a képek is visszadják ezt a hangulatot, ezt a feltöltődést, azt a belső békét, amit mindig elhoznak nekünk...:)

2010. április 24., szombat

"Mi az(s)?"


Hát elértük a kis-kisasszonnyal ezt az időszakot is, csak úgy záporoznak a kérdés, hogy Mi azs? Mi azs? Mi azs? Mivel kellőképpen cserfes, ennél fogva sok szót ismer, így vicces, amikor rákérdez pl a tarajos sünre, egy számítógépes program béta verziójára és hasonlók. Szerintem mindaddig ezen fogunk poénkodni Bundással, ameddig el nem jön az a bizonyos izzasztó Miért korszak. Sokan azt mondják, hogy a 2. év betöltése amolyan vízválasztó. Sokáig azt hittem, hogy ez amolyan mendemonda, de be kell látnom, hogy egyáltalán nem, bizony-bizony, a mi kis babánkból, már igazi kislány lett, és gondolom, hogy kishúga megszületésével még erősebb lesz majd a kontraszt. Reggelente már, ő nyitja a szekrényt és válogatja ki ruhatárát, csattok, gumik a hajba, (lassan sminkelni is fog és iccakára kimaradni) ő dönt a hűtő átkutatásával a mindennapi betevőjéről. Szorosan ismerkedik a bilivel és mivel már kiköveteli magának a csajos bugyikat, így eljutottunk a nagydolog bilibe abszolválásába is. Önálló akarata van és érvényesiti is, már ha a szülők le nem lombozzák, ami azért valljuk be gyakorta előfordul. Igazi nőként az apját továbbra is úgy vezeti az orránál fogva, ahogy azt illik. Tegnapi kis szösszenet, kerianyunál beszélgettünk, odarobog az apjához és közli, hogy "Apa pénzt", jelzem, soha nem kért még konkrétan pénzt, mindig "valamit" szokott. Hiába kérdezgette az apja, hogy mire kell, a válasz a "pénzt" volt. Az apja minimarkába nyomott egy 20ft-ost, ded hátraarccal felrobogott a kocsma(büfé) lépcsőjén, minket otthagyva és a játékautomata elé tolva egy széket már mászott is fel rá és dobta bele a 20-t és eszement módon elkezdte verni a gombokat rajta. Hááát mit mondjak nem kicsit döbbentünk meg megfigyelési képességein, de ígérem, hogy a családit nem hagyom ily módon elverni a szenvedélybeteg 90 centisünknek.
Megvolt az első verekedése is a kishölgynek, jelzem rögtön egy 4 évest gépelt le. Kicsit banális volt az eset, ugyanis éppen bandáztunk és egy testvérpár nagy vehemenciával, de minden szándék nélkül fellökte dedet, aki az "elvárható" sírás és anyaöleljmeg helyett, odalépett a kiscsajhoz és lekevert neki egy sallert. A kislány csak nézett nagy megdöbben, nemkevésbé én, aki gyorsan elmagyaráztam renitens ivadékomnak, hogy nem éppen ez a megfelelő elintézési módja a kényes ügyeinknek. Jelzem a bandában csinálta ezt, ahol látott már azért ilyen grundszerű megoldási mechanizmust, de akkor sem hagyom, hogy eluralkodjon rajta a "szemet szemért" elv, ugyanis nem báránybőrbe bújt farkast melengetek a keblemen.
Nagylány mivoltát jelzi az is, hogy szerinte a nagylányok ebéd után biza nem alszanak. Gyakran 1.5 órás csatákat vívunk, nem kevés showelemmel tarkítva, aminek általában az a vége, hogy mindketten hunyunk, úgy két órácskát, egyre inkább szükségem van nekem is rá, sőt kicsilány a pocakban is aranyosan befészkeli magát az ejtőzéshez. Ennek örömére, hajnalban vagy arra ébredek, hogy azonnal magamévá kell tennem Rennie-t, vagy csípőprotézist kell igényelnem, vagy hites uram oldalba rúgni, úgy horkol, esetlegesen dedet összeszedni a földről.
Más, hogy ne mindig olyan kisgyerekeskismamás legyen a blog. Rájöttünk Bundival, hogy valami negatív energiamezőben élünk. Ugyanis, behalt a számitógépen az operációs rendszer, nya (Mekkelek) Bundi azonnal renoválásba kezdett, aminek az lett az eredménye, hogy ugyan a Win7 helyett az XP ment fel, de milyen hipiszupi. Ühüm, az lett volna, ha az én partícióm nem win7 alatt lett volna csinálva, így az, eltűnt bakker. Az összes munkához szükséges anyagommal, fontos lementett mailekkel és 2 évnyi fényképpel, bloggal, dedede, ez már nálunk válóok. Kapott egy kis haladékot, hogy visszavarázsolja, elvileg win7 alatt látni kellene a cuccaim, hiába no 100x kértem, hogy másoljuk ki, a válasz "majd" volt. Egyetlen pozitívuma a dolognak, ennél fogva minden utált dolgot megcsinál a lelkem, ha csak villan a szemem a gép felé, lsd tegnap wc-t pucolt, minden mukk nélkül és lesúrolta a gázt is, zsíroldóval, meg mindennel, szóval nem ám Vilibácsi módra. A gép ennyivel nem mondta azt, hogy vége, hanem fogta magát a monitorunk és meghótt. Úgyhogy, most kb olyat leskelek itt, mint Móka Miki a zsebtévében, lassan azt hiszem ki is folyik a szemem, de ma már jön a szerelő. Az elromlott tv-ről, kávéfőzőről, egyéb cucmákokról most inkább nem ejtek szót. Szóval ezek mennek nálunk, meg a bárányfelhők.

2010. április 20., kedd

Szigorúan bizalmas 18 év fölött



Az az igazság, hogy mostanában nagyon jó kis ejtős estéim vannak. Tegnap igaz rám tört a kismamafrász, idegbeteg módon hozzávágtam Bundihoz a távkapcsolót, aki vissza akarta dobni, de gellert kapott a dekoroszlopon és fejbekurta. Ezen már nekem is röhögnöm kellett, egy kiadós sírás után persze, mert megint a hülye Csillagkaput néztük este, Anyátok közt helyett, hiába no ez egy dinnyét nyeltnek óriási probléma. Úgyhogy ma teljesen nyugodt vagyok, kialudtam magam és nem gondolkozom azon, hogy ez most kezdődő skrizo, vagy valóban "csak" a terhesség. Éppen 20 perces esti rituálémat töltöm, ugyanis az erotikus pocakos és szőrös hasú, utóbbi nagy, előbbi Kisbundi éppen ízekre szedik a fürdőszobát. Mondjuk elég hülyén néz ki Bundi, ahogy vízimalmot hajt és zümmög a méhecskés tusfürdővel. Természetesen szigorúan megtiltotta a nagyobbik darab, hogy itten én habtestét mutogassam a blogon, de ugye, amit nem tud az nem fáj khhhmm, arról meg hogy alakilag hajaz rám, igazán nem én tehetek. A képek nem igazán adják vissza azokat a rajcsúrokat és hangokat, amin most is vigyorgok. A közös fürdőzésnek varázsa van na, könnyebben megy a hajmosás egymásnak, egyetlen problémát az jelent, hogy a Vizitüdérünket kiimádkozzuk a habokból az alkalmi viziszörnyünkkel karöltve.

2010. április 19., hétfő

Hugiboogie


Tegnap esti csendélet, kijöttem a fürdőből és őrült hullámzásban volt a pocakom. Szonjának rögtön feltünt két dolog, miszerint anya csupasz és tesó táncol a hasában, igyhát a téma adott volt, beszélgetni kezdtünk.

  • Ki van anya hasában?
  • Tesó.
  • Hogy hívják a tesót?
  • .....
  • Kyrának hivják?
  • Nem.
  • Akkor hogy hivják?
  • Pi ci ba ba !:)

Szóval Garami Picibabával ma megkezdtük az utolsó hat hetünket...

2010. április 18., vasárnap

Család


Emlékszem Szonjával való várandósságom idején is voltak ilyen kis szentimentális, melankolikus napjaim. Nincs ebben nagy készülődés, pedig tényleg gyorsan telnek a napok. Az elmúlt 1.5 nap tiszta horror volt, kicsi lány a pocakomban valamit olyan szinten nyomott, hogy annyira fájt a szeméremcsontom, hogy laza nunifogással, tojástojó pingvinpózba tudtam csak közlekedni. (Nem röhög, nem vizualizál). Az iccakát is végigvirnyákoltam, és már beígértem mindent a kis méhlepénybitorlónak, csak húzzon arrébb. Ma reggelre megtette. Szóval aki eszményképként beszél a terhességről az vagy még nem volt terhes/vagy semmiét nem nyomta a kölök/vagy Sarka Kata. Nade, most jó és így is marad, kopkopkop.
Két napja mosó masát játszom, kimostam az összes babaruhát, megállapitottam, hogy bakker ezekben a mini cuccokban nemsokára lesz egy kölök. Piotyeregtem egy sort azon, hogy nincs mibe (szekrény) pakolnom a rucikat, bőgtem, mint állat, amikot megtaláltam Szonja első rugiját, hihetetlen, hogy valaha is ebbe belefért, na meg az is, hogy ebbe valaha is gyerek volt, de azt meg legfőképpen, hogy gyerek LESZ benne. Szóval két napja miniruhák fölött nosztalgiázok, pityergek, álmodozom a kerek egész kis családomról, a két lányomról. Megpróbálok nem rá gondolni, hogyan fogom megoldani két gyerekkel a napjaim zéró segítség nélkül, mert ahogy Sicc mondaná, ahová bárányt ad.... Szóval két gyerekes napjaimra, se terv, se ötlet, se készülődés... felelőtlen carpe diem van.. nameg az én kiccsaládom! :) A fenti képről csak annyit fogalmam nincs mit néz a nagy meg a kis Bundi, nekem olyan Szent Családos, rákattintva tökéletesedik az élmény a fantasztikus 4-ről.:) Gurulok is tova, mert likvidálni kellene a nyulat az ablakból, felváltják a pillangók.:)

2010. április 17., szombat

Szülinap...










ahogy az illetékes elvtárs(nő) látja. Szóval az a helyzet pelenkás feleim, hogy nem azon gondolkodtam, hogy mostantól a két éven aluliak kizárólag magázhatnak. AZ ősöket is beetettem, mert nehogy má' azt mondják, hogy két évesen lettem bilihasználó, ezt megelőztem egy nappal. Tudjátok, ahogy Elmo is mondja a tutit, pisi bilibe, wc papír használ, bili kiönt, kimos, kezet mos. Az ősök meg lelkesen tapsoltak, most komolyan mit lehet ennyire örülni 1dl sárga lének, mint majom a farkának. Aztán a szülinapi reggel totál jól indult, ment az Almától a szülinapos dal, mi meg 3-an pizsiben erre ráztuk a rongyot. Mondjuk a muter hamar bezárta a bazárt ugyanis menni kellett a védőnőhöz, valami státuszizére, ezt is már a nagy kétéveseknek csinálják. Apppám új a rendelő, mondjuk azon kicsit berágtam, hogy csak anya mászhatott fel a székbe, meghallgatni a hugi szívhangját, meg a csecsemőbabát sem adták ide. Megnézték a fogaim, mind a 20-t, lemérték, hogy 90cm vagyok és felöltözve 15 kg. A buksim meg 49cm. Áááááá tiszta macera az egész, de az új rendelő azért nagyon bejött, elszámoltam 10-ig a mézesmázas nőcinek 3 levonóért cserébe, az üzlet az üzlet. Mondjuk azt azért nem ecsetelte anya, hogy igaz, hogy totál egyedül tanultam meg számolni, de apa pókergépéről vagy mi a szöszről. Aztán anya hazahozta a tortám, kicsit kivertem a balhét, mert nem volt hajlandó azonnal ideadni, de megértettem, hogy meg kell vele várni keriéket. Ma igazoltam hagyhattam ki a déli alvást, egyébként ezen mostanában mindig balhé van, nem tudom miért nem értik meg az ősök, hogy nem kell mindig aludni. Kaptam egy vagon, sms-t, telefont, emailt, képeslapot, amit ezúton is mindenkinek köszönök, puszi érte. Jó volt a buli tegnap, de szerintem beszédesebbek a képek, jham és mégvalami 2 évesnek lenni nagyon cool dolog!:)

2010. április 16., péntek

DRÁGA KINCSEM!!!


"E napon minden érted van!
A nap csiklandozó sugara
a lágy szellő
s a madarak csodás dala.

Ma neked nő a virág,
mely ontja csodás illatát
s neked érik a gyümölcs,
ami beszívja a hajnal harmatát.

Ha jő az este
s megjelennek a csillagok,
hidd el, ma neked ragyognak
és az égre azt írják
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!"

2010. április 15., csütörtök

A sorok mögött


Holnap lesz Szonja két éves, szerettem volna (ki ne szeretne) nagy bulit neki, lufikkal, játékhegyekkel, sok-sok gyerekkel, olyat, amilyen nekem sosem volt. Neki sem lesz, nincs rá keret, "csak" tortázunk. Először nagyon zokon esett, el is pityeredtem, aztán a véletlen(?) elém hozta a következő sorokat, tényleg a jó sors, az asztalomra tették ezt a papírlapot. Könnyek között olvastam végig, és sokadszor is felismertem, hogy ez a sok kis apró talpú mekkora bölcsességgel érkezik a földre közénk, tanít minket és megmutatja, igazán mi a fontos...

Egy gyermek üzenete szüleihez

"Ne vegyél nekem dolgokat, amelyekre Te hiába vágytál! Ne érezz bűntudatot ha nem tudsz megadni nekem mindent, amire fáj a fogam! Néha csak azért kérek valamit, hogy láthassam, hol a határ!
Add nekem az idődet!

Kérdezd meg, mi történt az iskolában! Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok! Érdeklődj affelől, hogyan oldom meg a feladataimat! Taníts engem a jóra és mondd el mi a rossz! Vitassuk meg a terveinket! Bátoríts választásaimban! Dicsérj ha megérdemlem! terelj jó útra ha tévedtem!
Higgy nekem és bízz bennem! Irányitásoddal jó utat fogok választani. Ha magam mellett tudlak, nem csatlakozom bandákhoz, távoltartom magam az alkoholtól és a drogoktól.
Szeress és hagyd, hogy szeresselek! Szeress akkor is ha rossz vagyok! Mutasd ki szereteted még abban az esetben is, ha nem tetszik neked a viselkedésem!
Bocsáss meg nekem! Fejezd ki megértésedet tévedéseimkor! Add értésemre, hogy mindig van esély az újrakezdésre! Engedd meg, hogy tetteimért én vállaljam a felelősséget! Javíts ki, mond el ha tévedtem, de sose tedd ezt mások előtt! Kérlek, sose hasonlíts másokhoz, különösen ne a testvéreimhez!
Büntess meg, ha rosszat teszek! Ismerd el, ha jót cselekszem! Ne parancsolj nekem, kérj tőlem! Ez összetartozásunk érzését jelenti számomra. Ha megkérsz valamire, boldogan megteszem majd.
Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal! Figyelj rám, ha szeretnék veled megbeszélni valamit! Még csak gyerek vagyok, de nekem is vannak gondjaim, aggodalmaim! Tiszteld a bánatomat, fájdalmamat!
Mondd sokszor, hogy szeretsz engem! Erősíts meg abban a tudatban, hogy különleges vagyok és mindig szeretni fogsz, bármi történjen is! Részed vagyok, valami különös dolog a szerelem teremtett!
Megígérem, hogy megtanulok viselkedni, mondani fogom, hogy "Bocsáss meg!" , "Kérek szépen..", "Köszönöm", "Sajnálom a történteket". - szóval mindent, amit elképzeltél akkor, amikor beszélni tanítottál. Mondani fogok majd mást is, például azt, hogy "Szeretlek benneteket!"

2010. április 14., szerda

4&fél


Az a helyzet, hogy az elmúlt 2 napban azt hittem végem, konyec ésatöbbi. Nyakamba vettem ugyanis Majkafalvát, hogy mostan aztán én ügyintézni fogok. Az sem tántorított el, hogy Bundi már csónakot ácsol a pincében, mert napok óta megállás nélkül szakad az eső. Indítottam egy laza kórházasdival, namármost mire felgyalogoltam a hasammal együtt a hegytetőre épül ojjektumba, csak a tüdőm nem köptem ki, de csak majdnem. Szuszogtam, lihegtem, izzadtam, mint a dög és felsejlett bennem, hogy tuti azért csinálják ezt, hogy egy csomó vizsgálatot megspóroljanak. Vérvétel megvót, kb 200-an voltunk, de protekciót jelentett a gigahasam, szerintem féltek, hogy megszülök a folyosón. Lefele galoppozni már könnyebb volt, nem beszélve arról, hogy cirka 4km-t gyalogoltam, ellenszélben és esőben, erről mindig Hadházi jut eszembe, aki mindig azt mondta, hogy az a magyar ember aki 30 méter gyalogol cél nélkül az csavargó.:) Ügyintézőnő érdekes mert fél 11 kor igaz nincs sorszám, ezért nem fogad, hiába délig van és rajtam kívül nincs ügyfél. Ma egyre visszamentem volt sorszámom, tegnap lepacsiztam a portásfiúval, ő osztja, most meg mindenki sorszám nélkül vágtatott befelé. A zagyam eldobom, de megvan 2 aláírás egy db fecni cirka 10 rongy és 48 óra, Magyarország én így szeretlek. Hazaérvén hunytam 2 órát, hiába no, nem bírom én a stresszt...:)

Délután bevállaltam a szomszéd 3 csajt, felvigyázásra, így összesen 4 és fél csaj szedte szét a lakást. Bundi fejét látni kellett volna, közölte is, hogy egy dolog hat megnyugtatólag számára, hogy nálunk pont a fele lesz a létszám. Vicces volt na, a csajok amúgy egyáltalán nem voltak vészesek, hangosak, játszanak, olykor hajba kapnak és ennyi. Mondom a Zuramnak, aki egyébként Tibi, hogy az Isten Éltesse, kapott pacsulikat tőlem, komolyan ebben a tekintetben rosszabb, mint a csajok, tiszta kencefice boy, mondjuk ennek azért az az előnye, hogy legalább az én orromnak valót szagolgathatom.

Aranyköpések

Az apja már többször rászólt, hogy kihúzza ama bizonyos gyufát, mert rossz, erre odafordult vigyorogva és közölte:
- Nem baj apa, így is szejetsz.

Pakoljuk el a játékait és találtam 3 db építőkockát, ami nem a mi készletünkből van:
- Ez honnan van Szoni?
- Ejjoptam Danitól.
- Szabad lopni?
- Neeeem szabad.
Széljegyzet, fogalmam nincs ez honnan jött neki, soha nem beszéltünk még erről sem vele, sem előtte.

2010. április 12., hétfő

Lehetett volna


ez egy szuper hétfő is, hiszen az első szabadnapom. A reggel tök jó volt, nem mamutlábakon keltem és nem is hatkor, hanem 8-kor, Szonja épp a cipőmben csattogott. Kimentem bevásárolni és minden úgy nézett ki, hogy ez egy átlagos és nem egy utálatos hétfő lesz. Aztán jött a negatív szériám. Első körben felhívott a védőnőm, hogy voltam-e vérvételen, hát nem, igy holnapi napomnak lőttek. Meg a szerdainak is, mert tanácsadás lesz és 2 éves státuszvizsgálat. Komolyan eszem megáll, hogy a kiscsibe lassan már tényleg elhagyja a tojáshéjat és már 33 hete növöget a pocakom a mostanában kicsinek hívott hugival is. Összeszedtem a kisasszonyt is, hogy megyünk veszünk neki aszfaltkrétát, mert rá van zizzenve, mivel pénteken szülinap rendeltem egy tortát is, azt mondjuk megmondhatná valaki, hogy miért kerül 1/4 torta árába a feliratozás, eszem megáll. A kréta rendkívül jól mutatott a frissiben szőlőlével leivott csinikabáton, és az ippencsak összekent egypocsolyátmegtaláló csininadrágon. Megpróbáltam nem kiakadni, hogy nekem kell mindenkit kerülgetni a járdán, de olyan körben, hogy le az útra fel a járdára. Az kicsit már sokk volt, amikor egy nőci elkapta a grabancom, hogy csak nem terhes vagy, mondom de, asszonygya remélem tökös, hát nem, mire a válasz nem baj az.. facom a jánygyerek az már csak amolyan folt vagy púp vagy mi?! Hazafelé mondtam dednek, hogy szaporázzuk meg a lépést, mert esik, homlokon talált, törlöm le, hát sárga, vazzeg leszart egy madár, még Szonja is jujjgatott. Itthon először enni nem akart, majd aludni, majd 3x cseréltünk bodyt, mert annyiszor öntötte le. Beraktam a komplett ruházatát mosni, közben észrevettem, hogy hangyainvázió van a gyerekszobában, frankó, becsapdáztam, de egyenlőre szarnak rá, szó szerint magasról, a gyerekszekrény tetejéről. Észrevettem, hogy koszos a tévé, na gyorsban lefújom, nézem ez nem clin ez hideg zsíroldó, izé azóta még nem mertem bekapcsolni a tévét. A poharak sem bírják a feszültségem, szó szerint szétpattant egy a kezemben, csak úgy fogta magát oszt reccs. Bundás az előbb azon poénkodott, hogy furcsa, hogy 2 éve csak nagypocakkal emlékszik rám, igen elküldtem oda. Bedagasztottam vacsira egy kis lángost, őszintén nem lepne meg ha nem kelne meg. Survivor leszek, túlélem ezt a hétfőt és kész....

2010. április 11., vasárnap

Don Corleone




Emlékszem, amikor még az előző albérlőm rugdosta a pocakomat, sokat beszélgettünk arról Bundival, kik is legyenek a keresztszülei. Az nem volt kérdés számunkra, hogy kislányunk meg lesz keresztelve és egy dologban nagyon, de nagyon egyetértettünk. A keresztszülőség számunkra, nem csak azt jelenti, amit az egyház ért alatta, hanem azt, hogy olyan keresztszülőket találjunk, akit nem szökőévente lát csemeténk, hanem aki részese a kicsi lány mindennapjainak. A másik kitételünk pedig sokak megdöbbenésére az volt, hogy ne legyen egyikünk rokona sem a keresztszülő. Szonja szerencsés, hiszen legyen bármilyen kicsi is a rokonsága, sikerül nagyon-nagyon jó keresztszülőket találnunk neki, sőt mindjárt duplán, hiszen az igaziak mellett, van még egy pár akik szintén keresztgyerekükként tekintenek rá. kevés barátom van, de rájuk 4-re nagyon büszke vagyok. Most mégis a mi keresztapánkról írnék. Együtt nőttünk fel, részese voltam az életének, a vívódásainak, kenyérre kenhető mivoltának, annak a könnycseppnek is, amit akkor mutatott, amikor megkértük legyen a mi Sáránk (Szonja) keresztapja. Most nagyon nehéz időket él és jó tudni, hogy számít ránk, hogy mellette állhatunk. Látni azt, hogy egy addig biztosnak hitt élet, egy család, a gyermek, a szeretet egy pillanat alatt pukkan szappanbuborékként rémisztő. Önkéntelenül is az ember szorosabbra fonja a saját védőhálóját és elhessegeti magától még a gondolatát is annak, hogy ez megtörténhet. A legszomorúbb mégis az volt, hogy láttam ezt a nagy embert összeroppanni, láttam, ahogy összeáll a fejében a kép, láttam, ahogy mentené a menthetetlent, megbocsátaná a megbocsáthatatlant. Azt mondják a szerelem vak, öl, és butít. Soha nem hittem volna, hogy egy anya mindent felad a szerelemért, még egy szem gyermekét is, mindazt amit felépítettek és mindazt ami összetartotta őket. Tudom, hogy sokszor sok esetben mindennek vége van, mégis azt hiszem, hogy a mi Don Corleónénkat nagyon megtépázta most az élet. Azt is tudom, hogy talpra fog állni, azt csak remélem, hogy drága jó lelkével nem esik ugyanezen csöbörbe, hogy nem fog sérülni (nagyon) a kiskölök, hogy fog még nagyokat nevetni és ugyanúgy bolondozni. Abban biztos vagyok, hogy a kicsi Dóra (Kyra) keresztapja is ő lesz, hiszen az ő nekünk, mint a legkisebb lányunk keresztségben általam választott neve, "Isten ajándéka", hálás vagyok a sorsnak, hogy nekem több ilyen ajándék is jutott...ahogy neki is, Szonja imádja, semmi kétség.

2010. április 10., szombat

Vége, vége, véééghhhhheee


Tegnap volt az utolsó munkanapom, komolyan mondom el sem hiszem, hogy ez is eljött. Mondjuk a vége elég nehezen, mert valahogy ólomlábakon járt az idő. Aranyosak voltak a csajok, lelkesen ölelgettek és dicsérgettek, meg sajnálgattak, hogy ebben mennyi szerepe volt a búcsúként vitt részeg szeletnek és a Sangriának abba inkább mélyebben nem mennék bele. Hiába volt rövid idő, azért fura volt kipakolni a szekrényemből, leadni a kulcsokat a a papírmunkámat, még egy könnycsepp is kigördült na, dógoznak a hormonok. Hazajöttem, gyors zuhany, Szonja és Bundi összepakolása és már indultunk is dokihoz. Kisebb csúszással odaértünk, közölte vigyorogva, hogy az elkövetkező 8 (??) hétben hízhatok 2 kg-t összesen, osszam be. A drákói szigor után leküldött az uh-ba, mert szerette volna látni, hogy behozta-e az egy hetes lemaradását a kiscsaj. Cirka 1.5 órát kellett várni az uh-ra, addig meglátogattam frissen epekőre műtött kolléganőmet, aki annyira jól volt már, hogy éppen éhen készült halni. Vigyorogva mentem vissza az uh-ra, ahol arcomra fagyott a mosoly. Ahogy dobtam egy hátast a vizsgálóágyon, megtaperolta a doki a hasam és közölte, hogy hát-hát, ez a gyerek már tapintásra kisebb. (ujjak keresztben Miatyánk gondolati síkon elkezdve). Buksiméret rendben, ekkor közölte, hogy akkor biztos a pocak, az is rendben, a láb is a kar is, a fejkörméret is. 32. betöltött hetesnek felel meg a kicsike, pont aminek lennie kell. Közölte, hogy akkor egyszerűen a magasságomból és a csípőmből adódóan bőven van még hely a pocakban, az volt megtévesztő, flow, szív, lepény, köldökzsinór rendben. Moziztunk, közölte, hogy nagyon szép az arca a kiscsajnak és nézzük csak milyen szép ívű a szája. Bundásnak persze el kellett lőnie a "tiszta apja" szlogent. Most látom igazán, hogy testvérek, nagyon-nagyon hasonlít Szonjára, a gesztusai is, először fél szemmel ránknézett, majd ásított egy nagyot. Mégis tudom, hogy teljesen más lesz. Legközelebb 3 hét múlva kell mennem és akkor már nst-re is, még mindig nem fogom fel, hogy közeleg az idő. A szülésre vonatkozóan még mindig semmit nem tudtam kicsikarni a sima vs császár témában, amolyan is-is feleletet kaptam, meg, hogy várjunk még kicsit.
Mivel Szonit belízingelték anyuék, elmentük ajándékot vásárolni neki, kinéztem egy tecskós viledás takaritó kocsit, és nagyon beleéltem magam, nem volt, nem is lesz, legalábbis a szülinapig tuti nem. Éppen vigasztalni akartam magam, találtam egy piros alapon fehér pöttyös Miki egeres kalapot, napszemüveggel, az meg a méretében nem volt a csibének. Úgyhogy otthagyva mindent, cartam az áruházra, meg arra, hogy a 10kg-om mellé még 2 van beengedélyezve és benyomtam egy jégkrémet a szakadó esőben. Bundi azt hitte bajom van, mert ritkán ahygom igy ott, ha vásárolgatni lehetne....felpörgött a zagyam na....:)

Aranyköpések:

A legújabb általa kreált és saját magára alkalmazott elnevezése : Szonyája babája

Szonja, mit kérsz a boltból?
Cokit.
Milyet?
Ájsz, ájsz pingu.

Talált kettő db egyenként becsomagolt tisztasági betétet a neszesszeremben, lobogtatva hozza.
Pejus kettő, ide be (behelyezi a nyunyuhoz). Másik tesójé. Kell Szudósz (sudokrém, pelenkázáshoz használjuk). Ismét előhozakodtam a nem kell már nekünk pelus témával, megegyeztük, hogy eldobjuk, mire megkérdezem, hogy mikor jött a diplomatikus válasz: este.

2010. április 7., szerda

3x is piros


A kiskisasszony mostanában lelkes kurtizán vagy partizán, már magam sem tudom eldönteni. Azt még elfogadom, hogy az utóbbi 1 hétben minden egyes zöldség a jépa fedőnévre hallgat minálunk, na de a következő beszélgetéseket már annyira nem.
Szonja milyen színű busszal mentük mamáékhoz?(fehér)
Pijossal.(Jesszasz, csak nem színvak ez a gyerek?)Milyen ebédet kérsz? Pijosat. Milyen a leves? Pijos. Aztán megfejtettük a titkot, minden Milyennel kezdődő mondatra a válasz, pijossal kezdődik. Bundás közölte, hogy ha kellően sznobok lennénk, akkor nagy társaságban kb olyanokat kérdeznénk dedtől, hogy Milyen a Mars bolygó, vagy Moszkvába milyen tér van, esetlegesen milyenek ama híres festett pipacsmezők. A piros színnel mindössze egyetlenegy pöppetnyi problémám van, nevezetesen, hogy rohadtul utálom. Nincs a borzongásomra semmi mániás, egyszerűen pirosfóbiám van, soha és senki nem látott még rajtam piros ruhadarabot az tuti. Szóval nagyon remélem, hogy a pirosmizérián hamarosan túlesünk mindannyian.

2010. április 5., hétfő

Tanácsok lúzer nyulazóknak


Kedves Lúzertársaim, nem hadoválok, belevágok a közepébe, én a főlúzer.
  • Ha Te mint éppen Kindertojásként (tudod 2in1) üzemelő lúzernő vagy, akkor igenis nagy arccal vállalkozz arra, hogy igenis nagy pijos busszal menj el meglátogatni sonkaevés célzattal a maminyúlékat, szerelkezz fel mininyullal, nyúlbébivel, szatyrokkal, tojásokkal, babakocsival, amazon ábrázattal és k.... nem fog segíteni senki, szóval délután kb úgy érsz haza, mint a vietnami harcos nyúl, még a csüngő hasad sem fog feltűnni senkinek, legkevésbé hites nyuladnak nem, aki megfázásban agonizál hősiesen.
  • Ha apanyúl este beoltja a mininyúlat, hogy már pedig itten iccaka jön a Tapsifüles, (mininyúl szóösszetételében Taspifüles 1000.x is), akkor számíts rá, hogy ivadékod hajnal 5 kor bökdös oldalba ventillátoralvásos iccaka után, mert extázisban van a nyulak miatt.
  • A fentiek okán, Neked biza hajnal 6-kor esős fűben kell csokinyulakat dugdosni, amikor magadban kb. az összes nyúlból egyenként csinálnál bundát, és nyúlfarkas kulcstartót, szigorúan elméletileg. Majd deded felöltöztetve, 1/2 óra ujjongás a fűben, kosarastól miközben azon gondolkodsz, hogy a félálomban kirakott nyulak felét, amire nem emlékszel hol vannak be lepi-é a hó majd alkalomadtán.
  • A húsvét hétfő délelőtt csodás, zuhogó esős, csibe kialvatlan, ennélfogva hisztis, nagyobb változata szintén, apjuk szimplán göthös, ha kitalálod, hogy közösen pancsoljanak, 20 perc nyugi reményében, naná, hogy befut az első locsolkodó, aki csupaszvizes mininyulat locsol.
  • A reggelivel nem kell bíbelődni, ugyanis letudta ded, jól megérdemelt csokinyúllal és csokitojással, ebédig csak ki kell bírni, a leves után tuti lefejeli az etetőszéket.
  • Ha Neked is olyan a Zurad, mint nekem (más f..-val veri a csanalat), akkor számíthatsz rá, hogy délután Te is szódásüveggel leszel meglocsolva, mert cirka fél órája ezzel suhant ki locsolkodni a szomszédba.
  • Ha túléled a mai napot, kölnimérgezés, csokishaselcsapás, sonkaszalmonella, esetlegesen spicces locsolóvendégekkel nehezített pályán, akkor jusson eszedbe a fogadalmad, jövőre nem jön a nyúl, mi megyünk valamerre, ez tutifix.

2010. április 4., vasárnap

Köszöntő



Kicsi csibe, nagy buksi,
a tojásból most bújt ki,
kémleli a világot, ilyet ő még nem látott…

Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánunk!

2010. április 3., szombat

Nyúl, nyúl, nyúúúúllll


Valahogy úgy vagyok ezzel, mint szegény zsaruk a sünnel, kicsit kezd már kiakasztani a Tepsifüles. tegnap mindenki a világvégére készült, ergo a boltokba beférni nem lehetett, ma már kenyér sem volt. Ráadásul aranyeső helyett ónos eső esett egész délelőtt. Munkát melóba lazára vettem 3 egész napot dolgozok még, juhéjjj. Tegnap barátilag sütögettük a szalonnánkat, én a derekam körül, más a kucujét. A fiúk úgy este 11 körül már egyáltalán nem voltak szomjasak, ajvé házipálesz, akkor született meg a nem éppen ünnepi vicc, hogy Mivel a legjobb festeni a húsvéti tojást??? ......Rúzzsal, khmmm... Ma reggel hétkor én, mint absztinens már éppen a kókuszgolyókat söndörgettem, míg a család másik fele lelkesen horkolt, ded a csúzdázás, Bundi a lecsúszás (pálinka) jóvoltából. Mindent megfőztem, megsütöttem, kirántottam, berántottam és épp a barátnőméket várjuk, Esztergomból jöttek haza, elmentek Szilvásra lovakat nézni, és hazafelé betérnek a mi istállónkba is. Végre nem felejtettem el a kislányuknak, Blankának ajándékot venni, volt pár cikis helyzetem ebből. Ugrálólabda kincstárra leltem rá. A helyi Gucci (100ft-os) üzletben volt leakciózva, kapaszkodj, azért, mert nem tudták szájjal felfújni, kemény 350 ft/db volt. Eszem megáll...felvásároltam a készletet, egy darabig minden kölök ugrálólabdát fog kapni. Ez a húsvétolósdi nekem már nagyon régen nem jön be, ugyanis gyerekként agyontaposták a palotapincsimet, mert azt hitték lábtörlő (nem röhög). Ez olyan mély lelki nyomokat hagyott bennem, hogy már a nyúl sem tud vigasztalni. Szóval nem ünneplünk, pihenünk, holnap Szonja és én apuékhoz megyünk, Bundi szerintem tovább agonizál. Hétfőn meg Szent Heverde nap lesz és elhervadásgátlókat kapunk.

Aranyköpések

Új szó a kisasszonynál, bármire amit keresünk és vélhetőleg ő a tettes, szempilla rebegtetéssel és ártatlan pofival: - Eltűűűnt.

*****
Hozza a Sportcipőm.
- Kocos, tiszta sáár, ki kell mocsni.
- Igen Szoni ki kell mosni
- Igen, Szonja kimos és ezzel a lendülettel bevágja a mosogatóba a zsíros edények közé.