Emlékszem, amikor még az előző albérlőm rugdosta a pocakomat, sokat beszélgettünk arról Bundival, kik is legyenek a keresztszülei. Az nem volt kérdés számunkra, hogy kislányunk meg lesz keresztelve és egy dologban nagyon, de nagyon egyetértettünk. A keresztszülőség számunkra, nem csak azt jelenti, amit az egyház ért alatta, hanem azt, hogy olyan keresztszülőket találjunk, akit nem szökőévente lát csemeténk, hanem aki részese a kicsi lány mindennapjainak. A másik kitételünk pedig sokak megdöbbenésére az volt, hogy ne legyen egyikünk rokona sem a keresztszülő. Szonja szerencsés, hiszen legyen bármilyen kicsi is a rokonsága, sikerül nagyon-nagyon jó keresztszülőket találnunk neki, sőt mindjárt duplán, hiszen az igaziak mellett, van még egy pár akik szintén keresztgyerekükként tekintenek rá. kevés barátom van, de rájuk 4-re nagyon büszke vagyok. Most mégis a mi keresztapánkról írnék. Együtt nőttünk fel, részese voltam az életének, a vívódásainak, kenyérre kenhető mivoltának, annak a könnycseppnek is, amit akkor mutatott, amikor megkértük legyen a mi Sáránk (Szonja) keresztapja. Most nagyon nehéz időket él és jó tudni, hogy számít ránk, hogy mellette állhatunk. Látni azt, hogy egy addig biztosnak hitt élet, egy család, a gyermek, a szeretet egy pillanat alatt pukkan szappanbuborékként rémisztő. Önkéntelenül is az ember szorosabbra fonja a saját védőhálóját és elhessegeti magától még a gondolatát is annak, hogy ez megtörténhet. A legszomorúbb mégis az volt, hogy láttam ezt a nagy embert összeroppanni, láttam, ahogy összeáll a fejében a kép, láttam, ahogy mentené a menthetetlent, megbocsátaná a megbocsáthatatlant. Azt mondják a szerelem vak, öl, és butít. Soha nem hittem volna, hogy egy anya mindent felad a szerelemért, még egy szem gyermekét is, mindazt amit felépítettek és mindazt ami összetartotta őket. Tudom, hogy sokszor sok esetben mindennek vége van, mégis azt hiszem, hogy a mi Don Corleónénkat nagyon megtépázta most az élet. Azt is tudom, hogy talpra fog állni, azt csak remélem, hogy drága jó lelkével nem esik ugyanezen csöbörbe, hogy nem fog sérülni (nagyon) a kiskölök, hogy fog még nagyokat nevetni és ugyanúgy bolondozni. Abban biztos vagyok, hogy a kicsi Dóra (Kyra) keresztapja is ő lesz, hiszen az ő nekünk, mint a legkisebb lányunk keresztségben általam választott neve, "Isten ajándéka", hálás vagyok a sorsnak, hogy nekem több ilyen ajándék is jutott...ahogy neki is, Szonja imádja, semmi kétség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése