2013. november 30., szombat

Na ezért marad el a blogirás mostanság....

Pár napja lakásfelújítunk mikor máskor mint novemberben...Bundi ma távozott a háta mögött hagyva a romokat...a mosógép beszart...a szemüvegem eltört...egy valami töretlen a lelkesedés :)Jövök majd...egyszercsak...

Legális falfirka

Pont egy saroknyi van kész

2013. november 26., kedd

Keddi kedvcsináló :o)

Anya&Apa Szonjaszemmel és Szonjakézzel :)


***

"Anya az igazsi pusziszöjnyek hol éjnek?"

***

"Sokkal jobb lenne ha Csipkerózsikát egy vegyszeres rózsa szúrná meg."

***

- Lányok hová tüntettétek a szemüvegtörlő kendőm?
- "Nem tudjuk, szerintem keress nyomokat."

***

- "Anya Kirának miért van ki a csontja?"
- Azért mert ő sokkal soványabb, mint mi.
- "Azséjt van ki a csontom, mejt fáj a dejekam."

***

Szonja szétdurrantott egy zacskót és Kira megijedt:
"Szonja, moszt nem vagyok büszke jád!"

***

"Úgy hívják azt a szünit, hogy szündisznó."

***

Új ruhát vettem:
"Húúú anya nagyon szép, fordulj csak meg, azta, hátul nagyon vagány."

***

"Mekkoját nőtt ez a kutya, bizstosan sokat ajszik."- én mondom nekik mindig, hogy akkor nőnek, amikor alszanak."

***

"Rajzoltam egy hóembert, de nem akármilyen cicis és pupus."

***

"Apa a plüsseimen dekkol."

***

"Nekünk az angyalok hozzák az ajándékot, de az angyaloknak ki? Hmmm szerintem Jézus, mert az angyalok neki segítenek."

***

- "Anya ehetek uborkát?"
- Elfogyott kicsim.
- "Dehogy van a hűtőben ázott uborka."
- ....?
- "Tudod, üvegben ázó uborka. "
- Savanyú uborkára gondolsz?
- "Ühüm, amit néha az ebédhez falatozunk."

***

2013. november 23., szombat

Show


Hát az úgy van most jelen pillanatban, hogy dögrováson vagyunk, össznépileg, apjuk még nem, de mivel éppen hazafelé tart, nem hinném, hogy kimarad a sorból. Anyu kezdte, elég gyorsan antibiotikumra lett ítélve. Aztán pár napra rá nekem kezdett el fájni a torkom, az az igazság, hogy nekem még soha nem fájt a torkom és csak névlegesen, de én biza párhuzamot tudok húzni az influenza ellen védőoltás beadása és a tüneteim között. Tegnap délre, amikor a fiúk közölték, hogy nem is tudták, hogy kecske is dolgozik nálunk, kb. olyan hangom volt, mint aki mekeg, jobbnak láttam átvonulni doktornénihez, én is megkaptam az antibiotikumokat, közölte a 76 éves doktornénink, hogy ennyire gyulladt cuccot ő még nem nagyon nem látott. Ma már Szonja is többször rácsatlakozott az orrszívóra és  bőszen koccintgatunk mind a négyen a lándzsás útifű sziruppal. Tudvalevő, hogy az amolyan homeós dolgokkal én pontosan 2008. április 4-től vagyok rohadtul szubjektív, akkor fél Budapestet bejártuk Bundival, hogy "megszülesztő" bogyócskákat szerezzünk, szedtem is szorgalmasan és végül is annyira nem panaszkodhatok hiszen valóban megszültem igaz 12 nappal később és ippencsak nem Hiltivel kellett belőlem kivarázsolni Szonját. Szóval ezzel az elánnal vettem bele magam az utcánkban leledző fitnesz sószobájába is. Aznap már fájtatta Szoni a torkát és mivel Boncáék éppen odamentek, hát elkísértük őket, és olyan jól sikerült az első etap, hogy vettünk egy 10 alkalmas bérletet. Igazából kellemes és hasznos, de a vírusaink ellen, mint az ábra mutatja nincs hatása, de az orrunkat mindenképpen "tiszticsa". Ellenben, egy óriásai előnye mindenképpen van, egy picike helyen kell lenni 1 órán keresztül, ahol lehet sómokozni, mesét olvasni, játszani, énekelni, de nem kell futkosni a kölök után és kajabálni, hogy merre kószál. Szóval anyai idegek kisimítására mindenképpen ajánlom, ez mostanság nekem nem keveset jelent.

2013. november 18., hétfő

Vótam a Fődhivatalba...

Még csütörtökön...de eddig ülepedett bennem a fekália. Olyannyira, hogy ehhez a bejegyzéshez, egy laza 30dkg-os mogyorós Milkát fektettem magam mellé. Biztos voltatok már vele úgy, hogy valami tudatalatti állapotban zsigerileg érztétek, hogy nagyon nem kellene valahová menni. Na kb így voltam én a Fődhivatallal, már többször próbálkoztam/tunk bejelenteni édesanyámat szerény hajlékunkba lakcímügyileg, de mindig falakba ütköztünk. Nagy falakba. Aztán gondoltam egy nagyot mit nekem egy nap szabi kivétele (de nagyon is az, ilyen szarságokra). mert ugyebár a FH-ban rendkívül ügyfélbarát ama bizonyos ügyfélfogadási idő minden nap lehet menni, 2 órára 8.30-10.30, azé' ez már valami. Odaértem és mindössze egy ember volt előttem, vállon veregettem magam és megköszöntem, azt a cirka 5 percet, amit itt most el fognak rabolni az én életemből. Nem szoktam jellem(groteszk) rajzokat készíteni, de kettő darab hivatalnok volt "szolgálatomban",az egyik Máris szomszéd, csak szakállban, a másik meg egy citromot nyelt, 50-es "mérnemvagyokénmárnyugdijas" fap..a. Már a várakozó helyiségben nem várt problémába ütköztem, ugyanis nem volt kirakva kötelezően kitöltendő űrlap. Amíg hezitáltam, krákogtam a küszöbön, addig jött két szotyizó asztalos, kiverni az ügyfél és az ügyintéző közötti ablaküveget (20perc). Odamentem mosolytalankához, hogy elnézést, de nincs kint űrlap, kaphatnék? Miután Máris szomszéd nem reagált, őt nézte a hölgy a kérdésemre, legalább olyan várakozóan, mintha az ő seggéből peregnének az űrlapok. 2 perc várakozás után , 15cm-re maga mellől elém vágott olyan 10 db űrlapot: "Vigye má' ki." Kivittem. Ülök le, töltögetném, ha volna mivel, de nincs. Visszapofátlankodok és bepróbálkozom Máris szomszédnál, hogy "elnézést kaphatnék egy tollat", volt előtte 5 db, "há' ez az öt nem fog, azzal eggyel ami fog, meg én írok." Jelzem ügyfél rajtam kívül nem volt, a fickó legfontosabb dolga az volt, hogy a reggeli parizer maradékát kiszívja a szuvas fogából. Majd azzal a lendülettel el is fordult. Mentem a következőhöz, utálokittlenni banyához kérdés ugyanaz válasz: "Mi vagyok én kellékes?". Mosolyogva áthajoltam az ablaküveg helyén, kezet nyújtottam és közöltem, hogy: "akkor bemutatkozok én is, én vagyok a fizető ügyfél". Ebben a pillanatban eldurrant az agya és elém vágott egy félig szétrágott tollat. Kivonultam töltögettem, közben jött pár ügyvéd-végrehajtó-bennfentes-sógor-koma-jóbarát,elvileg utánam. Mivel én meg k..... előzékeny vagyok 50 percet támasztottam az ajtófélfát, a kutyát nem érdekelte, hogy én következnék. Majd behívott Máris szomszéd, akinek őrült problémája volt, hogy nem tudom fejből a helyrajzszámot, mert ezt ugye minden valamire való ember nyomja zsigerből álmából felkeltve is.  3 perc alatt megkaptam a tulajdoni lapot, cirka 6250, jobban mondva 6260ft-ért. Mert....közölte velem, hogy valaki átverte 10 ft-al és akkor most nekem 10ft-al kevesebbet ad vissza, itt már fejhangon röhögtem. Aztán visszaadtam fap.. a tollat: "Nagyon szépen köszönöm és továbbra is ilyen szép mosolygós napot kívánok" Majd emelt fővel kivonultam, 5 perc helyett cirka 90 perc után. Őszintén 6km-t gyalogoltam onnan, hogy elpárologjon a mérgem...hol élünk kérdem én? Nem kell vigyorogni nekem, de elvárom, hogy segítőkészek legyenek...ez lenne a minimum, mindemellett sajnálom is őket...megkeseredettségüket leplezik ezzel a felsőbbrendűséggel. Innen küldöm nekik ezt a fotót szeretettel:


2013. november 17., vasárnap

Túlcsordulva....

Halkul a föld, elernyed a gond, szelíden jön az álom. Nézem. A sarjam. A vére a vérem. Ajkán röpke mosoly. Minden kincsem itt van a szívemben, s minden érzés ami belőlem vibrál, a TE ajándékod.

2013. november 14., csütörtök

Ők ketten, Te Bennem Mi :)

 
Egy ember, akihez
mindig mehetsz,
egy ember, aki mellett
a bajban segíthetsz!
Egy ember, melyet
elfeledni sosem lehet,
mert ez a testvéri szeretet!

Ki segít neked,
ha kéred,
mindent megtesz érted!
Az ember, ki mellett
ott kell, hogy legyél,
mikor már csak
hozzá köt az egyetlen út,
a családi vér!

2013. november 12., kedd

Vicces este...

Pirkadatkor ennyit látok belőlük a kötelező puszi és öleléskiosztás után


Kira odaáll mama elé, odatartja a tenyerét, majd közli:
- "Csapj bele öcsi!"

***

Orvososat játszanak:
- "Kira kuruttyol a hasad és dubdubol a szíved, szerelmes vagy."
- "Igen, szejejmes vagyok."
-"Kibe?"
- "Boncába és Bencébe."

***

"Anya akkor várlak mesét olvasni, ott leszek lefeküdve az ágyamon."

***

"Ugye milyen cuki vagyok ebben a sapiban?"

***

Reakciók a kijelentésemre, hogy vége az őszi szünetnek:
Kira: "Hipp, hipp, hujjjá."
Szonja: "Uncsi...mikor lesz megint szünet?"

***

Mérik egymást a magasságmérőn, Kira rosszul húzza be a vonalat, így Szonja emiatt 5cm-rel rövidebbnek tűnik, mint az előzőmérésnél. Ennek okán kétségbeesve rohan hozzá,:
-" Aaanya zsugorodom!"

***

"Miért csip meg a szúnyog, mert ő úgy puszil?"

***

Reggel megyünk oviba és  kukorékol egy kakas.
- "Anya kukojékol a kakas."
- Igen kicsim, felébredt és igy ébreszti az embereket.
- "Miért nekik nincs ébresztő órájuk?"

***

Kira már megint (mindig) azt piszkálja amit nem lenne szabad, mert veszélyes.
- Kira légy szíves nem nyúlj hozzá.
- "Nem nyújok hozzsá, csak megigazsitom."

***

Kira kicsit elforgatva vette fel a nadrágját:
- "Anya felhúzstam a gatyámat, de nem jó menetirányban van."

Bújócskázunk:
"Nem találtatok meg,mert én remekül tudok bújni."

***


2013. november 9., szombat

Pro és kontra bónusz post :)

Először egy barátnős telefonálás után, ami közben egy anyázás sem hangzott el, fel sem tűnt a gyanús csend találtam 50 Sudokrém kéz és láblenyomatot....MINDENHOL A LAKÁSBAN...


..majd dühöm elpárologtatására előadták magukat...

 


A pillanatkép pedig rendkívül nyugtatóan hat kissé megtépázott idegrendszeremre :)



Véletlen?!

Sajnálom,hogy hét közben szinte semmi időm nincs ideülni, amikor este lerogyhatnék a gép elé vagy csak néznék ki a fejemből, akkor rendszerint elalszom, igen van úgy, hogy már kilenc előtt, sőt olyan is előfordult,hogy a lányok előtt. Jobban mondva nem emlékszem rá, hogy Szonja mikor feküdt le aludni. :) Az egész hét húzós volt és péntek környékén már kezdtem azt érezni, hogy nagyon, de nagyon elegem van a rengeteg papírmelóból, és jönnék már inkább haza. Aztán mint mindig pénteken, amikor már mindenki elhúzott a hétvégét ünnepelve én még borítékoltam az éppen akkor ámenre kész lett iratokat és robogtam a postára. Ahol sorbaállás közben megláttam egy tucatnyi kis mosolygós angyalkás könyvet, rögtön eszembe jutott, hogy milyen jó is lenne a Mikulás csomagjába. Kikaptam kettőt, gyorsan kifizettem és bedobtam a táskámba. Éppen futottam volna az oviba a csajokért (mostanában tiszta Forrest Gumpnak érzem magam, mondtam már?) amikor még jött egy hölgy fontos iratokkal, amit ugye jó lenne a páncélba zárni. Igen visszamentem az udvarról, és elraktam. Felrobogtam az oviba, ahol amíg Kirát öltöztettem fel, naná, hogy Szonja beleturkált a táskában és első blikkre megtalálta a két kis mosolygós csillogó tündért és jó testvérhez méltón azon nyomban meg is osztozkodtak rajta. Egész úton hazafelé a választott könyvüket nézegették és természetesen azonnal el kellett nekik olvasni, amint beléptünk az ajtón. A lányok  pedig csak kérdezgették, hogy miért mosolygok...nem tudtam elmagyarázni, én ugye véletlenszerűen kikaptam két könyvet a kupacból...Szonja az Emíliásat választotta, ami mint a meséből kiderült a segítség tündére. Kira Dorkás könyvét olvasva már meg sem lepődtem, ahogy belekezdtem Dorka a bátorság tündére....és még mondjátok, hogy nincsenek tündérek, dehogynem kiválasztották maguknak a lányokat általam... a legjellemzőbb tulajdonságaik alapján...


2013. november 3., vasárnap

Tök jó buli

Tegnap éppen gyanútlanul vágtattam haza a zöldségesből, amikor is hirtelen ötlettől vezérelve gondoltam felhívom a barátnőmet, csináljunk már valamit ebédfőzés helyett, amikor is 5 méterre szembejöttek velem a kisfiával. Mivel ezt égi jelnek tekintettük (annak a szart, mehetnékünk volt) gyors vágtában összedobtunk  néhány szendvicset ebéd gyanánt. Szonja megfésülte Kirát mondván jön a szerelme is (omg) és rohamtempóban felöltöztek, ilyet még sosem láttam tőlük. Majd kb 10 percet még kint tobzódtak, amíg ideértek a többiek. Az úticél Szilvásvárad volt, a kocsi hátsó sorából trióban hallgathattuk végig Shrek szamarát, hogy "ottvagyunkmá". Felfelé kisvonatoztunk, a nagyréten volt egy szuper játszótér ahonnan kemény ígéretek árán lehetett kicsalogatni a népet. Lefelé nyomtunk egy két órás gyalog etapot. Igen ám, de kiderült, hogy lent éppen tökös napok vannak, tökfaragással, versenyekkel, szellemekkel, boszikkal. Én nagy antihelloweenes, belementem a tökfaragásba megadva magam, de nem volt már tök. Ekkor mentve a helyzetet szembesétált velünk tiniszerelmem és kiscsaládja és a viszontlátás örömeképpen nekem adta a tökét (höhö). Innentől kezdve cipelhettem magammal ősárgaságát. Ekkor futótűzként terjedt a hír, hogy szellemvonatok indulnak felfelé, annak minden jelképével együtt. Naná, hogy mentünk, töksötétben, heringként funkcionálva. Ráadásul csak a fél hetes "expresszre" volt már hely, de egy borgőzös és parókájában nem látó bakterrel eltépettem a fél hatoson a jegyet. (Khmmm). Felfelé tüzek, tökök, csontvázak és szellemek voltak mindenfelé. A Nagyrét a rettenet rétje lett hát mit mondjak, beszarás volt szó szerint. Csak a fákon villózó fények, füstgép, sikolyok. Szonjánál és Boncánál el is tört a mécses, úgy megijedtek. Mit mondjak, még nekem is állt a hátamon a szőr, annyira hatásos volt, ahogy a vámpírok ugráltak le a fákról. (Amúgy is utálom még az ilyen filmeket is). Sovány malac vágtában visszamentünk a vonathoz, ahonnan már vigyorogva nézték a tűztáncosokat. Kivéve Kira vadmalacot, aki visított, hogy ő bizony vissza akar menni rettegni (kire ütött ez a gyerek?) Borgőzös bakterbácsink helyzetet mentett, ölbekapta a delikvenst, aki kiosztott neki 1-2 puszit és bevonultak a tömegbe. Leérve közölték, hogy tényleg tök jó buli volt, de ez a szellemes sztori nem volt éppen tőlünk szellemes ötlet...szerintem sem. A Szilvásvárad vége táblánál már mind a három koszos-maszatos pocok elégedetten hortyogott hazáig.









Szonja féle videó, a telefonon találtam, azért itthon már elemében volt a hős(cincér)  :D

2013. november 1., péntek

Mindenszentek....




“Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
ám a halál ténye
nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.”
(Marjorie Pizer)