2013. december 31., kedd

BÚÉK :o)

 
Malacunk már lesz :)
Hogy mit kívánok neked a következő évre? Azt, hogy a sötétben is lásd a fényt, hogy a háborgó világ ellenére is béke lakjon a szívedben. Hogy egyedül se legyél magányos, hogy tudjál örülni a vannak. Hogy ne hazudj magadnak hamis örömeket, hogy a benned lévő csendben meghalljad a lelked szavát. Bölcsességet kívánok, sok-sok bölcsességet, hogy felismerd, hogyan helyes lépned, mit érdemes meglátnod, mit kell megtenned, mit kell szólnod, hova kell eljutnod. Hogy soha semmit ne kelljen megbánnod. Boldog új évet kívánok!

2013. december 29., vasárnap

Ajándék...




"Van az ajándék... Mindegy, hogy mi. Nem számít, hogy nagy vagy kicsi, drága vagy olcsó.
Az ajándék valódi értékét nem ez határozza meg.
Bármi válhat ajándékká.
Egy mosoly, egy simogatás, egy ölelés is. De lehet az egy könyv, amiről tudod, hogy a másiknak fontos, és egy könyvjelző, amiről ő is tudja, hogy számodra mennyit jelent.
A lényeg, hogy szíved minden melegével adod neki. Így a könyv minden oldala rólad fog szólni, a könyvjelző pedig nem csupán a lapok múlását jelzi, h
anem téged idéz. Hiszen valójában nem könyvet, nem könyvjelzőt, adsz, hanem a szívedet.
És ennél többet nem adhatsz, mert a szíved te magad vagy."

2013. december 28., szombat

Apa

Apa nálunk a csúcs, úgyhogy minden majdan lányaim körül legyeskedő férfiembernek jó magasra van rakva a mérce. Be kell valljam nincs nehéz dolga, a lányoknak és apának sem. Mert apával az élet csupa móka és kacagás, szépen beleolvad az életükbe harmadik gyerekként. Mert én, anya vagyok a szigor, a következetesség, a hétköznapok, aztán megjelenik egy hajnalon apa és vele együtt a kánaán. Apa kényeztet, elhalmoz, vele együtt lehet lerombolni a korlátokat és mókázni egy héten át, hogy aztán lehessen újra várni és számolni, hogy mennyit kell még aludni, hogy hazatérjen a nagymedve, a Bundás. Akinek a hátán lovagolnak, aki sokkal jobb pusziszörny, akinek a horkolása sem akadályozza meg azt, hogy a karjaiban aludjanak el. Apa teljes valójában az ajándék maga, az ünnepnappá tett hétköznapok ígéretét hozza magával és nem csak ilyenkor karácsonykor. Szonja először azt tanulta meg leírni, hogy apa és az első szava is a nagymedvének álcázott szívmelengető apa volt. Apa az aki mindent tud, aki mindent megszerel, akivel együtt lenni jó. Kira csüng minden szaván és (mennyire meglepő) apa az egyetlen akinek elég 1x elmondani valamit, hogy abbahagyja a rosszcsontúságát. Emlékszem sokat merengtem azon bálnányira nőtt Szonjapocakkal, hogy milyen apává válik majd. Voltak bennem félelmek is, aztán ment minden, mint a karikacsapás, máig emlékszem az első fürdetés privilégiumára, hogy milyen biztonsággal tartotta a nagy férfikéz, a csöppnyi lányt. Aztán amikor ő volt a gyedes apuka, nem hittem, hogy megoldja, de soha semmilyen porszem nem került a gépezetbe. Később Kiránál már rutinosan ment minden, csak néha egy-egy pillanatra kellett ránézni figyelmeztetésként, hogy ossza el figyelmét, hisz most már kétfelé kell. Szeretem nézni őket, ezt az összetartozó triót, a megbonthatatlan szövetséget, ami csak apa és lányai között alakulhat ki. Remélem, hogy egyszer sok-sok év múlva, úgy választanak majd, ahogy sok-sok éve én...apa meg addig szidolozza a puskát :)



2013. december 27., péntek

Keszekusza karácsony....








Kicsit úgy éreztem magam a napokban, mint Faragóék, azaz a Szeleburdi család, csak mi inkább a karácsonyfát húzogattuk, nem a fikuszt sétáltattuk, azon egyszerű oknál fogva, hogy fikuszunk na az nincs. 23.-án reggel átvittem Kirát is a doktornéninkhez, biztos, ami biztos alapon, mert nagyon randán köhögött, kaptunk egy antibigyót is a hűtőbe, amolyan betegségijesztő mumusként, nem jött be. Akkor éjjel apjuk is megérkezett, fánk is volt, fel is öltöztettük, Kira egész éjjel fent volt, lázas volt,. köhögött, szakadt róla a víz, úgyhogy hajnaltájt eltekertünk az antibigyós üveg nyakát. 24.-én már hajnalban alvás nélkül a konyhában kezdtem. Az ebéd kissé szürreálisra sikeredett, mert a két csemeténk, nemhogy ünneplő gúnyát nem abszolvált, egyenesen pizsiben ültek az asztalnál. Kettőkor mindenki ágynak dőlt, ki lázasan, ki jóllakva. Fél ötkor családilag Istentiszteleten lett volna jelenésünk, mivel az angyal nem maradhatott itthon, de a kicsi meg beteg volt, így apjuk kísérte el. Hiába láttam már többször a műsort, azért fájt a szívem kicsit. Mire hazaértek megérkezett az angyalok ajándéka is, Kirus is kialudta magát. Röpködtek a csomagolópapírok és volt öröm boldogság. Az ünnepi vacsi szolidárisan mindenkinek pirítós és tea volt, gyertyafényben, mert időközben legkisebbünk kiadta magából az ebédet. Szenteste négyen összebújva a gyerekszobában aludtunk. 25.-én a szokástól eltérően én egyedül mentem ki a temetőbe gyertyát gyújtani, majd végeláthatatlan legó és annapetigergő jött. 26.-án szép napra ébredtünk, végre mindenki láztalan volt, úgyhogy kipihenhettük az eddigieket. Nem egy megszokott és elvárható karácsony volt, de a helyzethez képest kihoztuk a legtöbbet szerintem...jó volt csak lenni...együtt.

2013. december 24., kedd

Áldott Ünnepet Mindenkinek!



Az emberi szív szeretetből áll össze,
Adj ma egy darabot másoknak belőle.
 Ne félj, hogy elfogy, hisz neked is adnak,
Ezért van értelme e gyönyörű napnak. 
Adj belőle bátran, így lesz szép az álom.

Amíg csak ember él a földön kinek szíve-lelke lesz, amíg csillagra néznek kitáguló gyermekszemek, amíg a kérges szívek mélyén lesz egy parányi szeretet, addig mindig lesz Karácsony a télbe burkolt Föld felett. Boldog Karácsonyi Ünnepeket!

2013. december 23., hétfő

Levél a Jézuskának

Kedves Jézuska!

A csodák mindig halkan zörgetnek ajtómon. Ha azt mondom, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradok, a csoda kívül reked. Én nem  nyitok ajtót neki. Hiszem, hogy én most ajtót nyitok, jó visszatekinteni, jó megélni és átélni újra mindent, igen a rosszat is. Sok mindent kérnék a Jézuskától és nem csak születése ünnepére, hanem az azt követő 364 napra is. Szeretnék türelmet a türelmetlenségem helyett, hitet a hitetlenségemért cserébe. Szeretnék erőt az erőtlenség helyett és egészséget a betegség helyén. Szeretném ha az összes szerettem mellettem lehetne, szeretnék egy percet azokkal is akik angyalként vigyáznak rám, hogy elmondhassam az el nem mondott szót. Szeretném ha mindig lenne valaki aki letörli a könnyeimet, aki mosolyt csal az arcomra és szeretetet ültet a szívembe. Szeretném a lányaimat boldognak látni, szeretném begyógyítani a sebeiket, szeretnék megtanulni jó anyának lenni, s olykor szeretném halkan megfeddni őket kiabálás helyett. Szeretnék még sok-sok időt velük, hogy ringathassam az unokáim is. Szeretnék mosolyt csalni a ráncos arcokra és megsimítani az elfáradt kezeket. Tudom, hogy akinek a karácsony hiányzik a szívéből az a fa alatt sem talál rá, kérek hát karácsonyt mindenki szívébe. Szeretném még azt is, hogy a sok ajándék helyett emberi értékeinket csomagoljuk be, hogy masnival átadhassuk, mert hiszem, hogy a szeretet olyan, mint a gyógyszer, nem annak kell adni aki megérdemli, hanem annak, akinek a legnagyobb szüksége van rá. Szeretném ha továbbra is kísérnél utamon és megbocsátanál ha letérnék róla, felsegítenél ha elbotlanék. Persze tudom, minden lépés csakis az enyém, de jó tudni, hogy figyelsz rám. Kedves Jézuska, nem kérek toronyórát lánccal, sokkal inkább lánc nélküli életet, reményt, hitet, békét. Tudod mit, az sem bánom ha minden így marad, hálás vagyok az életemért.
 Áldott Karácsonyt Neked!
Öleléssel Lili



2013. december 22., vasárnap

Kirabiga

Körülbelül, 2 napja megvolt már a gondolat a fejemben, hogy szélvész kisasszonyról írok, aki megmondom őszintén az utolsó napokban nem kicsit lépte túl minden ingerküszöbömet. Annyi munkám volt/van benn, ünnepségek hada, ő pedig 2 napja itthon nagy szünidőn extrán kipihenten. A karácsonyi feeling nagyon bejön neki, és mivel Szonjáék nálunk az intézetben is felléptek elvittem magammal törpördögöt is (extra hibapont). Ezt meg kellett spékelni még azzal, hogy Szonja full beteg és ebből kifolyólag hiperérzékeny, volt, hogy azon pityergett, hogy milyen szép egy karácsonyi dal. Szóval bevittem Kirát, egész úton azt mantráztam neki, hogy mellettem maradsz, nem rendetlenkedsz ésatöbbi. Ennek örömére egy óvatlan pillanatban kiugrott a kolléganőm öléből, sprintben elvonult a jászolig és Szűz Mária legnagyobb megdöbbenésére meglovasított egy bárányt. Ezzel persze nem elégedett meg, megszöktette a kis Jézust is. Ekkor kaptam ölbe és elvonultam vele a hátsó sorba, ami azért volt über rossz ötlet, mert Szonja ennek örömére azt hitte otthagytuk, mert nem látott minket és már potyogtak is a krokodilkönnyei. Kirabiga eme ragadványnevét egyébként az oviban kapta, mert mindaddig futkos és ügy intéz, amíg el nem álmosodik, akkor elkezdi tekerni a kevésbé copfnak, sokkal inkább csigaszarvnak aposztrofálható haját. Jelzem, mióta nem kell hajnalhasadással ébredni, egyre inkább pörög, ebédidőben leginkább 2 falat között körbefutja a lakást, majd csípőre tett kézzel közli, hogy nem éhes, mindig hozzátéve a csak rá jellemző hanglejtéssel nyomatékosításként, hogy: amúgy. Ma volt segítségem felcipelni a fenyőnket a garázsból, dézsás lesz az idei, mivel ferdén volt belerakva, a nappali közepén borogattuk ki, szélvészünk pedig rögtön széthordta a lakásban. Mivel nem lehetett őket lebeszélni a faöltöztetésről, azt is megcsináltuk. Térülök fordulok és látom Kira kevesellte a díszt, kihalászta a szennyes kosárból a koszos zoknikat és ráaggatta a fára. Ezer meg ezer csínytevést kieszel, és még véletlenül sem teszi azt amit én kérek tőle, bármilyen helyzetből kimagyarázza magát és ezer fokon égve mindent megcsinál, amit csak kitervel. Én meg csak nézem, hogy honnan a fenéből van benne, ennyi energia, ennyi huncutság. Éppen a határon vagyok néha, amikor már felemelem a hangom, akkor jön körülfogja a nyakam és puszilgat, olyan vehemenciával, hogy még a szívem is beleremeg...manipulál, az ujja köré csavar semmi kétség...a bitangja.

2013. december 18., szerda

Az élet nagy dolgai....





Szeretünk este összebújni a lányokkal, ilyenkor mindig megbeszéljük mi történt aznap velünk. Kicsit szoros ez az utolsó hét az ünnepek előtt, de egyszerűen ezeket a felfokozott napokat is le kell vezetni, még ha kicsit az alvás rovására is megy. A tegnapi műsorral ünnepi hangulatba kerültünk, nagyon megható volt és már most könnyet csal a szemembe, hogy pénteken eljönnek az "én öregjeimhez" hozni egy szívdobbanásnyi szeretetet, és 24.-én a templomban már együtt láthatja az egész család ezt a csodát, amit ezek a kis tökmagok megalkottak.(Úgy hogy a csoport fele betegen csinálta végig, köztük Szoni is) Ma is beszélgettünk, erről és arról a dalról, amit a műsoruk végén énekeltek, sosem hallottam, de Szonja éneke nyomán megkerestem és meg kell mutassam nektek is, nem is találok rá szavakat annyira mindent elmond a szeretetről, amit tényleg nem lehet megfogalmazni.
Aztán szó esett arról is, hogy ma megnézték a Csipkerózsikát a színházban, és mennyire tetszett nekik, ahogy délután zenés köszöntőt kaptak a városi karácsonyon. Igazi várakozás van bennük/bennem és úgy néz ki a Jézuska elhozza a vágyott ajándékokat is. Kedves emberek jóvoltából, az egyikük bement a nagyvárosba, egy vadidegen emberke, pedig feladta nekem úgy a csomagot, hogy csak ma este jutottam oda, hogy elutaljam az árát. Írtam neki, hogy megtenné-e hogy holnap feladja a csomagot, mire jött a válasz, hogy már ma reggel feladta, hogy biztosan odaérjen a fa alá. Ma a jó emberekről sutyorogtunk az ágyban Szonival, meg arról én miért éppen az ő apukájukba szerettem bele. Sőt, 5 éves módjára azt is elmesélte, hogy ő ahhoz megy, aki a szemében őt látja, vagyis őt látja a legszebbnek és 4 gyermekük lesz, Lili, Zsófi, Kristóf és Dominik és reméli, hogy vigyázok majd rájuk. (Naná!). Aztán arról is beszéltünk, mi lett volna a nevük, ha fiúnak születnek és miért Garamik ők és én Huba. Rögtön közölte is, hogy az ő gyermekei az éppen aktuális ovis szerelme nevét kapja, persze van azért 2. helyezett is. :) Igazi nagylány már, felnőtt módra elbeszélgetünk mindenről. Lényeg a lényeg, imádom ezeket az estéket, még inkább a karácsony közeledtét ahogy az karácsonyi fények alatt hárman összekucorodunk...Tegnap óta pedig a fülemben cseng egy dallam..."Némán is elmondott szó...könnycseppet hűsítő hó...jégtáblán nyíló virág...fénylő szebb szép új világ."





Angyalom...




Karácsony éjjel a legszebbek a csillagok.
Közöttük lépkednek az ezüst ruhás angyalok.
Kicsiny kezükkel szórják a sok törékeny hópelyhet.
Elvegyítve benne a békét s a szeretetet.
A sok hópehely lassan a földre érkezik.
A béke s szeretet a szívekbe költözik.
Ilyenkor sok-sok szem telik meg könnyel.
Melyek üveggyöngyként hullanak s nem törnek el.

A hó lassan belepi a házakat.
Odafönn az angyalok még mindig járják táncukat.
A csillagok megtartják kicsi rózsaszínű talpukat.
És ha leszáll az éj, ők vigyázzák karácsonyi álmunkat.

2013. december 15., vasárnap

Csernus szerint....én (hú banyek)

"Figyelj, én belevágok,  ízig-vérig társasági ember vagy. Az otthon ülést nem neked találták ki, azt is legszívesebben 10 emberrel együtt csinálnád. Ha munkáról van szó, nem csak egyszerűen jó főnök vagy. Képes vagy koordinálni az eseményeket és a többieket is, mert te nem parancsolsz, hanem kérsz. A bajban is számíthatnak rád, szó szerint még az álmodból is felébreszthetnek, ha úgy alakul. Tudnod kell, hogy nagyon sokat jelentesz a társaidnak és a környezetednek. Ők el sem tudják képzelni, hogy mit kezdenének nélküled. Ez nagyon nagy felelősség! És nagyon nagy teher! Rengeteg energiába kerül. Éppen ezért az egyik legfontosabb tanácsom most neked, hogy vigyázzál magadra. Bárhol is vagy, mindig feltalálod magad. Könnyedén alkalmazkodsz bármilyen szituációhoz bármilyen társaságba is kerülsz. Ha kell tudsz domináns és határozott is lenni, de nagyon jó csapatjátékos is vagy. És a jó hír, hogy az intim viszonyaidban is ilyen vagy. Olyan partnerrel érzed magad a legjobban, akivel közösen viselitek a nadrágot és nem állandóan gyepáljátok egymást azért, hogy na most ki fog vezetni. Épp ezért közösen tudtok dönteni az élet nagy kérdéseiben, de a kicsikben is. És tudod mit, itt jön a legnehezebb része ami vár rád, megtartani mindezt, hogy ez állandóan nagyon magas hőfokon izzon......Ja, és még valami, mindez akkor igaz, ha te is őszinte voltál hozzám."

Hát izé....höööö...mi van? Asszem' ezt még emésztenem kell pöppetnyit. De nem ásott el, nem alázott meg, nem volt flegma, én eddig is bírtam, de most még inkább...

2013. december 14., szombat

Rövid röhögcse rovatunk következik




***

"Ha az egyik hajam eltakarom a hajammal az menő?"

***
- Kira jó lenne ha összepakolnál, tudod a Mikulás figyel.
- " Dehogy figyej, máj az oviban van, jeggel ott váj minket."

***

- "Megtajájtam a betegséget"....majd rámutat a katalógusban az Unicumos üvegre, végül is kereszt, kereszt :)

***

"Támadt egy ötjetem, építsünk egy házat és akkor bejefér az a kajácsonyfa" ....majd azzal a lendülettel rámutat egy 20 méteres fenyőre.

***

Kitörlöm a popsitörlővel a fenekét:
- Kész.
- "Akkoj moszt máj csijjog vijjog ?"
- Naná.

***
Szoni egy oltári nagyot büfög.
- "Bocsika, csak dolgozik a pocakom."

***

"Kira ha még egyszer eldobod a játékom én nem tudom, hogy mit csinálok veled."

***

Anya ez annyira vicces és vigyorogva énekel:
"Isten fia jó napot, jó napot, nem vagyunk mi vén papók."
- Szoni az nem papók, hanem papok.
- "Jham úgy már nem is olyan vicces, de miért mondják, hogy lángos csillag, mert olyan az útmutató csillaguk, mint egy lángos?"
- .....:D

***

- "Vághatok a késsel" ?
- Nem, mert nem vagyok ott.
- "Áhhh nem is tanulhatok anyukának lenni, hogy tudjak majd főzni a gyermekeimnek, ha nem tanítasz?"

***

- "Melikének annyira fájt a hasa, hogy gerincelt."
- Gerincelt?
- "Ühüm."
- Görcsölt a pocakja?
- "Azaz."

***
Kirának meséli a kakas és a tyúk mesét:
"Elment a kis kakas a kaszáshoz, akinek cipő kellett, elfutott a kis kakas a cipészhez cipőért, de annak meg kenyér kellett, loholt tovább a kis kakas a KENYERÉSZHEZ. :D"



2013. december 11., szerda

Divatdiktátor Prücsi

Az a helyzet, hogy Kira az a tipikus kis nőci, akinél nem igazán tudok arról beszámolni, hogy valami tárgyhoz valaha is foggal-körömmel ragaszkodott volna, nálunk nem volt tenterongyis hiszti, sem cumiról leszoktató üvöltés, de még kedvenc plüssállat elhagyó velőt rázó zokogás sem. Voltak persze kedvencei, de egy-egy darab soha nem nőtt annyira a kicsi szívéhez-lelkéhez, hogy elhagyva vagy elunva óriási traumát okozott volna neki. Aztán most a festés előtti nagy pakolásnál és szelektálásnál, amikor éppen meg akartam szabadulni egy ócsóbótban szerzeményezett felettébb ronda és szemet nem kímélő napszemüveg a "kidobásra" címkézett zsákba került, beütött a krach.  Kisebbik leányzóm ugyanis menten vad guberálásba ment át, amíg meg nem szerezte a rózsaszín kockás, se szépnek, se divatosnak nem mondható céltárgyat. Mostanában a nővérének a dilije, hogy minden dolgot heccből megszerez tőle és halálosan szekálja azzal, hogy nem akarja visszaadni neki, a malacként visító húgán pedig roppant jól nyeherészik. A napszemcsit is rövid úton megkaparintotta, de hamarosan vissza is adta kisgazdájának, ugyanis Kira olyan vehemenciával ugrott neki és készült felvenni a harcot a kincsért, hogy félő volt, hogy 3x akkora nővérét, úgy tépi szét, mint foxi a lábtörlőt. Szóval Szonja visszavonulót fújt, a kis napszemcsis meg azóta is abban villog, ha nem tudnám, hogy nincs ráragasztva kevesen győznének meg róla, hogy nem lett ráoperálva a fejére. Ebben eszik, alszik, megy oviba, esténkén sikerül néha lecsempészni róla, sőt bevallom el is dugtam már párszor, de vizslaorral mindig megtalálja és már fel is tette a buksijára...elmondhatom, hogy megvan neki is az a tárgy amihez ragaszkodik...sokan mosolyognak rajta...ő meg a többieken, mert mondhatnánk azt is, a kis hölgynek, happy holiday  hideg széllel dacoló életérzése van....és ez az érzés valahogy mindenkire ráragad, aki csak látja.




2013. december 10., kedd

3. utcsó Maratoni Mikulás

Mivel a Mikulás nem csak az aprónéphez jár és jelen esetben akár még egy szőke nő is meg tudja szervezni az eljövetelét, mit ne mondjak a 70 év felettiek arcán is ugyanúgy meg tud jelenni a gyermeki mosoly, mi bizony erre a harmadik napon rádupláztunk. Masszőr és karbantartó kollégáimat nem is nagyon kellett rábeszélni eme nemes feladatra, mondhatnám úgy nem kevésbé élvezték az ajándékozottak, mint az ajándékozók. Mutatván azt, hogy vannak jó emberek a helyi vállalkozók is támogattak minket gyönyörű tombolaajándékokkal. Én pedig bedobtam magam, minden kisöregünknek írtam egy-egy rá jellemző mondatot amolyan Mikulás kedves intelmeként. sőt a kollégáknak megköszönve a sok segítséget amolyan Télanyóként csokimikut osztogattam.  Miután az idősekkel kimulattuk magunkat és kellőképpen lázban égett a Mikunk és krampuszunk felajánlották, hogy mi lenne ha ők hoznák a lányoknak is a régen várt ajándékot. A lányok a barátnőmnél voltak kisebb leszervezéssel megoldottuk, hogy a csemeték hozzánk, az ajándékok pedig a Télapóhoz kerüljenek. Majd egy krampusszal és egy Télapóval karöltve végigsétáltunk az utcán. Nem voltunk ám elég óvatosak, mert szerephű Télapónk bajusza kissé lefittyent, ezért élesszemű Szonjám előadta, hogy nem igazi a Mikulás szakálla. Aki kivágta magát, hogy egy nagyon fázott ezért tüzet kellett gyújtania és leégett a szakálla, másrészt ha nem ő lenne a Télapó, akkor honnan is tudhatta volna, hogy ők katicás és kutyusos párnára vágytak tőle. Szóval a gyanakvás tüze el lett oltva, olyannyira, hogy a legkisebb delikvens seperc alatt hajlandó volt a cumiját egy tűzoltóautóra cserélni. Miután kellő tekintély (és két sutyifeles) után távozott a krampusz és a Mikulás, éppen csak szusszanhattunk egyet két csokifalt között és újfent zörgött valaki a gyerekszoba ablakán. Keriapu Mikulása hagyta itt a csomagokat. Szóval a Mikulás búcsúbuli kifulladásig tartott és amennyire szuper volt, annyira fárasztó. Megmondom őszintén örülök, hogy lesz még egy nyugodt hetünk mielőtt belevetjük magunkat a karácsony mizériába...kicsit ráuntam a pirosruhásra :)










2013. december 9., hétfő

Második felvonás...Mikuvonat...

Amolyan kifordított ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a helyhez frázisként, 4.-én , mi mentünk a Mikuláshoz, jó messzire és kalandosan egy hegyen futó kis vonattal. A barátnőmmel kicsit jobban összeszervezhettük volna, hogy ne alvásidőre időzítsünk, de így esett. Azzal sem számoltunk, hogy amíg óvón felöltöztettük a dedeket, mi elég lazára vettük a figurát, konkrétan csontra fagytunk. A vonaton krampuszok navigáltak minket, konkrétan Dundi és Zsámoly, akik igazán értettek ahhoz, hogy fokozzák a hangulatot. A sötét alagútban sikerült visítani, hogy haladjon a szerelvény, sőt megoldottuk a sínekre feküdt rénszarvasok problémáját is. A célhoz érve igazi mesebirodalomba csöppentünk, mindenütt fények, mesefigurák zene és tánc, kikerekedett szemmel néztük és nem csak a gyerekek a forgatagot, nem mellékesen nem csak a hidegtől fagyott az arcunkra a mosoly, úgy két órára. A 20-30 méteres fák csúcsig díszítve, minden fa másként pompázott az általános iskolák és nem utolsó sorban a tűzoltóbácsik szorgos kezeinek köszönhetően. A közös tánc és köszöntés után vagonokra bontottak minket. Első körben a Százholdas pagonyba mentünk, megtanultunk Micimackóékkal táncolni, igen én is nagy élvezettel ráztam. Majd Törpapa 1000. szülinapját ünnepeltük, lufikkal, hatalmas tortával, amiből Hókuszpók ugrott elő, na meg persze hupibirthdayel. Következő állomásunk az Ogre lak volt, tanulságos történettel, velős mondanivalója, mindenkit úgy fogadj el, ahogy van, itt ki kell emelnem a szamarat,  szenzációs volt, majd össze pisiltem magam a nevetéstől, a csajok meg életükben nem vigyorogtak ennyit. A sárkányfűárus Süsühöz vezetett minket, akinek a virágjába leheltünk életet, nagy szeretettel. Utunk végén természetesen a nagyszakállú adott nekünk csomagot, miután közös erővel kinyitottuk a ládát. Áthaladtunk a csodakapun, ahol csengőt rántva kívánhattunk, Szonja szavai még mindig a fülemben csengenek, azt kívánom, hogy mindig ilyen egymást szerető család legyünk. a Vonatnál búcsút vettünk a kedvencektől, roptunk egy közös táncot és felültünk a vonatra, ahol szamár kiszúrta magának Kirát, szívecskékkel és puszikkal halmozta el , futott a vonat mellett árkon-bokron át. Felnőtt szemmel nézve a legszebb az volt ebben, hogy ezek az egyetemista és középiskolás fiúk lányok élvezték és szerették amit adtak az aprótalpúaknak, hogy minden ölelésben, csacsi-pacsiban, táncban, buksisimiben igazi szeretet volt, nem kérdés, hogy jövőre is ott a helyünk. Hazafelé mindenki jóllakott a beígért Mekiben és hazaérve már mind a három kis csomagot ölben hoztuk az ágyikójába.

















2013. december 8., vasárnap

Mikulás....többfelvonásos szappanopera





Hamar belecsaptunk a lecsóba, ugyanis az óvónénik úgy gondolták, hogy lesz, ami lesz, az óvodában bizony már 3.-án megérkezik a nagyszakállú. Jómagam, mint szmk (szülői munkaközösség) elnök, más olvasatomban minden szarban fakanál, természetesen meghívást kaptam eme jeles eseményre. Nem kicsit volt kihívás számomra, hogy először és utoljára életemben két helyen kellett állnom a sarat, mert a Csigabigák és a Bóbiták is azt szerették volna, ha velük várakozom a piros ruhásra. Azt nem fejtem ki bővebben, hogy mennyire volt izzasztó 2 db lánygyermeket ünnepi gúnyába ruházni, különös tekintettel az általuk kért frizurákra. Hát még a hátsómon is fojt a víz az tuti. Meg mondom őszintén, hogy roppant izgalmas volt végigbábozni egy komplett erdő lakóival, amint megkeresik a kisegeret aki helyettesíti a Télapót, aki lerohadt valahol a szánjával, de 50 perc után már én is untam, nem csak az a cirka  150 gyerek, aki leginkább azt várta, hogy mikor jön már a csomag, amit jó gyerek módjára ugyebár nekik jár. Az egész hacacáré fél 9-kor kezdődött és 10 órakor fejeződött be. Kira nem kicsit megszeppenve szorongatta a kis csomagját, amit elcserélt a Mikulás, kisvirág helyett egy eper virított rajta, de ki várná el, hogy az összes kiscsoportos jelét észben tartsa egy ennyire öreg apó. Szonja előadott egy kisebb teátrális jelenetet, miszerint ő fél a Télapótól or vegyük át az ovis cuccot, de mint a történet végére kiderült élénken élt benne az az orbitális hiszti, ami eredményeként kiscsoportban hazahoztam a műsor után. Kellőképpen elfáradtam, ők is...és ekkor még két randi hátra volt az öreggel, tisztára, mintha Ludas Matyi, nekem mint Döbröginek 3x adná a Mikulásos sztorit. Este pedig örömünnep volt, mert megérkezett a Télapó levele, miszerint übercukkerek és felettébb jók voltak egész évben, szóval minden szajré meglesz, amit lerajzoltak neki. 


2013. december 3., kedd

Várakozás...

Hajnal 1 óra van, éppen most riadtam meg, naná, hogy a gyerekszobában...mostanság ez van...pedig mennyi mindent olvastam az együtt nem alvásról a gyerekekkel. Én mégis szeretem, kényelmes nagy az ágy, elringat a szuszogásuk. Elröppent az az egy hét amit Bundi itthon töltött. Festettünk, mikor máskor ha nem november végén, érdekes felismerést tettem, ő ment festéket venni, kérte legyen a közelben a telefonom melóban, naná, hogy nem volt. Kicsit is el is keseredtem, amikor hazaérve festék helyett egy 1000 színből álló színkártya pakli fogadott, elém tolta, hogy akkor most már válasszak tényleg,mert nem leszünk kész. Mindössze 2 szín kellett, gyorsan ment, ezt szeretném a nappalira, ezt a lányok szobájára. Rám néz mosolyog, majd előhozza az általam választott két szint már festék formájában, egy árnyalattal sem mást...ezt teszi 20 év együtt. 
Hangolódunk az ünnepre is. épp itt van mellettem 2 garnitúra ünneplő ruha, pár óra és az oviba megérkezik a Mikulás. Igazi pirosruhás dömping lesz a héten, ez most így alakult. Még az sem vesz el az ünnep fényéből, hogy férfitagunk minden valószínűség szerint az utolsó pillanatban esik be a fa alá. Tegnap este a lányok Jézus születését játszották, Szonja nagyon készül, az idén ők adják a karácsonyi műsort, nem kevesebb,mint 6 helyen, Szenteste is a templomban, angyal lesz...a hírhozó...imádom ahogy átéléssel mondja: "Hallgasd angyalkórus zeng az éjen át, ámulva lessük mindenütt a karácsonyt, a csodát. Akkoron csillag gyúlt az égre és rásugárzott a  vidékre", látom magam előtt suhogó angyalszárnyait. Több napja azon dilemmázik, hogy volt-e annyira jó gyerek az idén, hogy ne hozzon neki a fehérszakállú virgácsot. Semmi kétségem felőle,hogy igen. Valamint minden nap lesik a postát, hogy mikor jön a válasz a Mikulástól, mintegy igazolásul, hogy jó gyerekek voltak. Kira nemkülönben, ő elalvás előtt azon morfondírozott, hogy megpuszilhatja- e a Mikulást. Igazi ovis lett, egyetlen napot sem hiányzott mióta jár, sokat nem beszélünk az óvónénikkel, rohanás van mindig, de egyikük mondata a fülemben cseng, "jó lehet nálatok gyereknek lenni, én is szívesen lennék." Minden csibészsége ellenére szeret-szeretik, megtalálta a helyét. Én meg számolom a napokat, mert a legnagyobb ajándék nekünk az együttlét lesz...mi öten..:)