Apa

Apa nálunk a csúcs, úgyhogy minden majdan lányaim körül legyeskedő férfiembernek jó magasra van rakva a mérce. Be kell valljam nincs nehéz dolga, a lányoknak és apának sem. Mert apával az élet csupa móka és kacagás, szépen beleolvad az életükbe harmadik gyerekként. Mert én, anya vagyok a szigor, a következetesség, a hétköznapok, aztán megjelenik egy hajnalon apa és vele együtt a kánaán. Apa kényeztet, elhalmoz, vele együtt lehet lerombolni a korlátokat és mókázni egy héten át, hogy aztán lehessen újra várni és számolni, hogy mennyit kell még aludni, hogy hazatérjen a nagymedve, a Bundás. Akinek a hátán lovagolnak, aki sokkal jobb pusziszörny, akinek a horkolása sem akadályozza meg azt, hogy a karjaiban aludjanak el. Apa teljes valójában az ajándék maga, az ünnepnappá tett hétköznapok ígéretét hozza magával és nem csak ilyenkor karácsonykor. Szonja először azt tanulta meg leírni, hogy apa és az első szava is a nagymedvének álcázott szívmelengető apa volt. Apa az aki mindent tud, aki mindent megszerel, akivel együtt lenni jó. Kira csüng minden szaván és (mennyire meglepő) apa az egyetlen akinek elég 1x elmondani valamit, hogy abbahagyja a rosszcsontúságát. Emlékszem sokat merengtem azon bálnányira nőtt Szonjapocakkal, hogy milyen apává válik majd. Voltak bennem félelmek is, aztán ment minden, mint a karikacsapás, máig emlékszem az első fürdetés privilégiumára, hogy milyen biztonsággal tartotta a nagy férfikéz, a csöppnyi lányt. Aztán amikor ő volt a gyedes apuka, nem hittem, hogy megoldja, de soha semmilyen porszem nem került a gépezetbe. Később Kiránál már rutinosan ment minden, csak néha egy-egy pillanatra kellett ránézni figyelmeztetésként, hogy ossza el figyelmét, hisz most már kétfelé kell. Szeretem nézni őket, ezt az összetartozó triót, a megbonthatatlan szövetséget, ami csak apa és lányai között alakulhat ki. Remélem, hogy egyszer sok-sok év múlva, úgy választanak majd, ahogy sok-sok éve én...apa meg addig szidolozza a puskát :)