2016. november 3., csütörtök

Hallo(ween)

Persze, hogy tudom, hogy kis hazánkban Mindenszentek van, de valljuk be óriási buli még ha koppintottuk is Ámerikából. Sokáig azt hittem ez csak a gyerekeknek nagy buli, de be kell valljam tévedtem. Szonjának minden vágya, hogy egyszer "csokit vagy csalunkkal" járja végig a szomszédságot, azt hiszem ezt azért előre kell majd egyeztetnem velünk. Szóval igen, mi csípjük a tökfaragást, meg a rémséges bulikat. Az idén sikerült akkora tököket beszereznem a kedvenc zöldségesünkben, hogy félúton cipelve szó szerint azt gondoltam, hogy a tököm tele van a tököléssel. Aztán persze amikor a két csipot boldog arcát látom, ez rögtön a feledés ködébe vész. Szonja már teljesen önállóan hozta létre a szelleműzőjét, Kira kisebb-nagyobb segítséggel, bár kétbalkezes anyja lehet inkább volt hátráltatója. 





A szomszéd faluban van ám egy fantasztikus kis közösség és én már nagyon régen nem poénkodom azzal, hogyan lehet hat libát hét felé terelné, avagy az elágazásnál balra. Hét egy szuper kis község, mindig szeretek itt lenni, akár a tóparton üldögélve, akár sétálni, akár az általuk szervezett programokon, Itt valahogy mindig érzem, hogy igazi vendégszeretet vesz körül. Szombaton partit rendeztek, igazi rémeset. Arra gondoltam barinővel kilépünk ebéd után, aztán 1-2 óra és jövünk haza. Odaérve már a szemünk-szánk elállt a díszítéstől, a készüléstől. Isteni rémsütik és rémitalok, arcfestés, játékok, Kira roppant merész zombi álarcot kért, Szonja pedig a cukiságfaktort akasztotta ki cicamaszkban. Rengeteg játékot találtak ki a törpéknek, volt denevérkeresés, denevérkészítés, különféle táncok, ügyességi vetélkedők. 











Szépen lassan ránk is sötétedett, de kedve senkinek se volt hazajönni, Kezdetét vette a diszkó, ahol már kezdtem úgy érezni magam, mint a régi szép időkben amikor anyai felügyelet mellet bálozhattak a lányok. Némi gixer akkor csúszott a gépezetbe, amikor bejelentettek még egy meglepetést. Hááát igen, füstgép, félhomály és halálhörgés közepette megjelent egy majd két méteres rém. Kira gyakorlatilag sokot kapott és nettó 1mp alatt landolt az ölemben zokogva. Jelzem ez a fellépés bármelyik S. King műben megállta volna a helyét. 



Kira ezzel a momentummal lezártnak tartotta a bulit és a szó egyáltalán nem játéki mivoltában rettegett. Szonjának sem tűnt őszintének a mosolya.  Az sem hatotta meg legkisebbikünket, hogy a rém heves popsiriszába kezdett a parkett közepén, oda sem nézett. Azt sem tartotta mókásnak, hogy anyja mögé állt be a pacák. Egyetlen esélyünk volt, le kellett lepleznünk a rémet. Onnantól kezdve ő rettegett :) Le nem szakadtak róla a kölykök, a legviccesebb az volt, amikor Szonja megkérte, hogy vonatozzanak már. A közös pózolós fotókat már meg sem említem. Azt hiszem tényleg ez volt az év bulija, kedves emberek, végtelen röhögések, rémségek kicsiny szigete.....Jham, este 10-re értünk haza :)






2016. november 1., kedd

Szultána

Nem, nem égek török sorozatlázban, kisebbik csemetémről ejtenék pár szót. Az a helyzet, hogy mostanában nagyobb hangsúlyt kell fektetnem arra, hogy a lányokkal külön-külön is programokat szervezzek, ugyanis életük azon szakaszába értek, hogy nonstop macerálják egymást. Menj arrébb, húzod a hajam, aaannnyaaa elkapcsolta a tv-t, nem hagy békén, a helyemen ül, csúnyán néz rám  ésatöbbi ésatöbbi. Nyúzzák egymást rendesen és természetesen minden esetben nekem kell rendet tennem a portán. Ehhez hozzá kell még azt is tenni, hogy Szonja szépen lassan külön utakon jár, barátnőzik hozzák-viszik, azt látom, hogy most látszik meg köztük leginkább az a két év korkülönbség. Egy ilyen szombaton amikor Szoni eltávon volt, mentünk el Kirával egy játszóházba. Azt hiszem leszek bajba a csajszival ....csak álltam és néztem, hogy komplett fiúcsapat követi mindenhová,. Szépen leosztotta a szerepeke, Regő, Bojta és Bonca pedig követte a hölgyet. Tud irányítani az már biztos. (Nem is tudom kitől örökölte). Érdekes személyiség, amolyan fiúsan nőcis, és pontosan ezzel teker mindenkit az ujja köré, hogy csak olvadunk, mint késen a vaj. 






2016. október 16., vasárnap

Lélekszerelő

Régen sírtam már, erősnek tartom magam, nemrégiben mégis kitört belőlem, Mi volt az oka, a düh, a tehetetlenség, a fájdalom, a félelem. Annyira természetesnek vesszük ha egészségesek vagyunk, hogy lépésről-lépésre haladunk, irányítjuk a testünket, hiszen urai vagyunk mindennek. Aztán egy pillanat alatt egyszerre és hirtelen
változik meg minden. Tudom és hiszem, hogy minden okkal történik, túlterheltem magam és az orrom koppintottak fentről. Persze ez első blikkre nem esett le, csak a hozadéka, a hibáztatás, hogy miért én, akkor is menni fogok, mit nekem térdfájdalom. Erre pontosan kettő napig képes is voltam. Harmadik nap a baleset után már nem bírtam felkelni, ekkor jött a tehetetlenség és a düh, ami után rögtön kétségbe is estem. Félelmetes volt ez az érzés, hiszen mindig minden helyzetben helyt álltam, kitartóan, akarattal, mindent megszerveztem. Ebben a pillanatban azonban csak a félelem volt, hogy mi lesz? Nem, nem attól féltem, hogy mi lesz a térdemmel, sokkal inkább attól, hogy oldom meg a mindennapokat, hiszen a mosdóig is csak összeszorított foggal könnyek között jutottam el. Hogyan fogok főzni, bevásárolni, hogy jutnak el a lányok suliba, oviba? Életemben először nem én irányítottam hanem tehetetlenül feküdtem. Aztán valami szemvillanással jött egy szomszéd, elvitte Szonját, a másik barátnőm Kirát oldotta meg, a harmadik bevásárolt, a negyedik az orvosi papírjaimat intézte, az 5.6.7. csak úgy beugrott beszélgetni a 8. sütit hozott, a 9. elvitte a lányokat egy kis csavargásra, a 10. visszavitt az orvoshoz. Csak feküdtem a kanapén és már tudtam mosolyogni is ebben a szeretethálóban. A lányaim tüneményesek voltak, Szonja szépen lépésről.lépésre átvette a szerepem, Kira igazi nagylányként bevásárolt a cetlimmel a kisboltban. Bár az én felügyeletem alatt, de ment minden nélkülem, mint a karikacsapás. Sok-sok pillanat bennem maradt egy életre, Szonja mosta meg Kira haját, a doboz raffaello amit Kira hozott nekem a kisboltból, hogy hamarabb meggyógyuljak, hogy  minden amit máskor ezerszer el kellett mondanom, most valahogy rögtön a helyére került. Éjszakánként együtt aludtunk a két csajszi a két  oldalamon. Szóval tényleg minden okkal történik...a legszebb pillanat mégis egy levél volt Szonjától...az a bizonyos lélekszerelő :) Megerősítés, hogy az út amelyiken terelgeted őket helyes...




2016. október 11., kedd

Rockerbige

Az a helyzet, hogy zenei ízlésem gondolom már nem is kérdéses itt senki számára, aki egy kicsit is követi a blogom. Nem szeretném ezen irányultságomat egyik csemetémre sem ráerőszakolni, de hazudni sem fogok, bizony most is éppen Kowalsky meg a vega szól éppen, ahogy a billentyűzetet veregetem. Szonja menthetetlen kockalány, videófeltöltéseket néz, számomra érthetetlen és értelmetlen tuc-tuc zenét favorizál. Ellenben Kira tökéletes koncerttársam, nem nem vagyok megbolondulva és nem viszek egy 6 éves gyereket füstös kocsmába koncertezni. Egy szabadtéri buli azonban teljesen más. Így történt meg, hogy nem kis feltűnést keltve közvetlenül a kordonon állva, szigorú baráti és anyai felügyelet mellett nézett végig egy koncertet. A szőke kétcopfos természetesen görbe ujjakkal nyomta a rockervillát. Annyira kirívó jelenség volt, hogy a színpadról Jimmy a gitáros folyamatosan vele kommunikált. Azt hiszem a kis nagyszájú prücsökben erőteljesen csörgedezik a rockervér :). Jó idős apja éppen itthon van és fuvarozza a valagát, ma én is elkísértem őket óvodába. Esett az eső, ő meg nagy elánnal integetett a két csoporttársának Bojtának és öccsének Regőnek, A fiúk pedig nem vették észre, amikor az öltözőben utolértek minket Kira rögtön közölte is: "Na császtok, integethetek én nektek, jó lenne ha figyelnétek közlekedés közben. " Az a helyzet, hogy nagyon nehéz nem mosolyogni a kiskakasos megnyílvánulásain. Pár napja kértem, hogy ne legyen már ennyire lusta és segítsen a nővérének megágyazni. A legnagyobb lelki nyugalommal közölte, hogy "nem tehetek róla ilyennek születtem". Csíperm a frivolságát, és szeretem, hogy közben meg olyan esendő, hogy csak a nyakamba szuszogva tud elaludni. Szóval azt gondolom ő lesz a koncertpartnerem az elkövetkezendő időkben, csak bírjam vele ezt a  pörgést,..





2016. október 4., kedd

Érik a szőlő



Az a helyzet, hogy bár ezt nem sűrűn reklámozom, de szőlőkkel tarkított hegyvidék a miénk. Azért ne valami csodás tokaji nedűre gondoljatok, sokkal inkább elhíresült, mint a putnoki guggolós. Itt rögtön ki kell fejtsem azt, hogy nem széles jókedvűkben guggolgatnak a lopót szopákolók, sokkal inkább az emésztésgyorsító hatása miatt. Ez lenne a jobbik féle borocska, a másikat még a tősgyökeres szőlőkapálók az urak völgyéből is úgy emlegetik csak, hogy a putnoki rettenetes. Az ezredforduló előtt nem is volt az falubeli akinek nem volt szőlője és pincéje. Emlékszem még éppen csak nagykorúságom idején én is kimentem leendő apósommal és Bundival. Úrinő ugyan el nem árulja, hogy városi lányként, a föld, szőlő fogalma számára azt jelenti, hogy a föld szákban, a szőlő meg ládában. Voltak természetesen napszámosok is, csak hogy még egyértelműbb legyen az égésem. Az első feladat a kapálás volt, majd ezt követte a kötözés. Nos, a kapálás ment is, csak azt nem értettem, hogy hol vannak a többiek, hát bakker én visszafelé kapáltam, azaz tapostam is le rögtön, és seggel forogtam mindenkinek. Az az igazság, hogy akkora nevetés tárgya lettem, hogy a zuram még mai napig emlegeti a visszafelé kapálásom. Gondoltam, most már bizonyítanom kell, jött a kötözés, a 3. tőkénél vágtam át az ujjpercem a madzaggal együtt. Szóval borászi és nagy szőlőtermesztési pályafutásom cirka 30 perc alatt ért véget, de a kis ház takarításában nem voltam ügyetlen, Kaptam is Bunditól egy tálca képviselő fánkot vigaszdíjként. A szőlő és pincebulik legendásak voltak, még ma is sokat anekdotázunk róla. A pince még megvan, csak fénye kopott meg erőteljesen. A lányok a legendás putnoki szüretet már nem ismerik csak a meséink alapján, de a hagyományőrzésnek ők is aktív részesei. Szonja iskolájában októberben van a szüreti mulatság, a szüreti felvonulás és a krumplifesztivál. idén mindketten szerepeltek, Szonja mazsorettként, Kira pedig népi táncosként, nem volt egyszerű kilogisztikázni, hogy mindenki időben és megfelelő öltözetben ott legyen ahol kell, de megoldottuk. A csajok hajával volt némi problémám, mert mindkét felkészítő tanárnéni kissé túlgondolja hajászkodási tehetségemet, különböző fonásokat kértek. Namármost, kettő frizurát tudok elkészíteni, igaz azt másodpercek alatt 1 or 2 copf. Szerencsére van nekem okos és nálam sokkal-sokkal ügyesebb barátnőm, aki megkreálta a hajakat. Az az igazság, hogy a felvonulósdi tett be valószínűleg a lábamnak, mert előző nap estem el és végignyomtam velük, közben ide-oda futkosva, mert Szonja legelől vonult, Kira meg 50m-el hátrébb. Aztán végigálltam a műsort, már merőben estébe hajlott mire hazaértünk, hát nem is bírtam felkelni másnap. Ez persze semmit nem vont el az esemény szépségéből, a csodás napsütés, a büszke-boldog lányok, az én szívfacsarom, hogy mekkorák már, az őszi csillogó színek, a népi hagyományok, a sok-sok mosoly, léleksimogató ez minden évben mindenkinek.






2016. október 3., hétfő

Csapatépítő :o)

Márciustól vagyok ugye új helyzetben, mondanám azt, hogy logisztikázok, 44 gondozónő és 365 idős van a kezem alatt 27 településen, szóval egy ekkora siserehaddal, ráadásul ennyi nővel nem igazán lehet komplett csapatépítést szervezni. Egyetlen egy esetben lehetséges ez, ha azt mondom, hogy ma nem dolgozunk, hanem felülünk egy nagy buszra és csavargunk. Szonja ódákat zengett nekem Poroszlóról és a Tisza-tavi ökocentrumról, ahol a múlt nyáron töltött egy hetet sporttáborban. Sajnos az utolsó pillanatban két kolléganő mégis lemondta az utat, a jegyek ugye már meg voltak rendelve, így hát két kis potyautast is magunkkal vittünk, Kira majd ki csattant a boldogságtól, Szonja meg nagy duzzogva belenyugodott, hogy egy iskolást már nem lehet, csak úgy kikapdosni az iskolából, egyébként sem tudnak neki túl sok újat mondani. Szeptember eleje ellenére gatyarohasztó meleg volt. Az az igazság, hogy én nem nagyon szeretem ha kötött program keretében végig kell loholni a látnivalókon és ha ezt levonjuk a dolgokból akkor nem is volt rossz. Azt azért el kell mondanom, hogy a prímet magasan a Tisza tavi hajókázás viszi, nameg a vidraetetés. Mondjuk ha Kirát kérdeznétek, ő minden bizonnyal a vizi játszóházra voksolna, nameg a szamárra aki mindenki után nyerítve vágtat, nem kicsit van idegállapotba, kicsit olyan Bakterházas vetülete van szegénykémnek. Jó kis nap volt, megismertem a lányok egy szabadabb, kötetlenebb, nem dolgozós arcát, sok-sok új személyiségjegyet és persze azt is, ki csak névileg tagja ennek a csapatnak. Ő volt az aki a szememre vetette, hogy vetette, hogy az idióta társasággal bandázom, de én soha ne leszek az a főnök aki naphosszat üvölt és veri az asztalt, nem beszélve arról, hogy szeretek az idióta társaság tagja lenni. Jó buli volt, és aki jól akarta érezni magát, az tudta is. Sokat tanultam belőle....






2016. október 2., vasárnap

Azok a jó mestörembörök :o)

Volt a nyáron egy nagyobb projektünk is. Már nagyon régen esedékes lett volna. Szolgáljon eme történet tanulságul azoknak akik lakásátalakításéba kezdenének, azonnal verjétek el a pénzt, menjetek utazni, részegedjetek le, szórjátok szét vagy bármi, Az úgy volt, hogy a mi fürdőszobánk még a Don kanyarból maradt itt, de nagy melóra gondolva, mindig halogattuk. Műveltük magunkat házátalakítós tévéműsorokon, amin cirka 45 perc adásidő alatt még ha gyorsított felvételben is, de megoldották a dolgot. Namármost nálunk fürdőszobaprojekt volt, ami ugye ehhez képest semmise. Sőt nagy vagány amazonként közöltem Bundival, hogy dolgozzon csak én pikk-pakk elnavigálom itt a meseterembereket.
 Már ott felvillanhatott volna valami, amikor a csempe kiválasztása majdnem válóperes ügyvédnél végződött, de nem hittem a baljós előjeleknek. eredetileg bordó volt az alapszín, ebből lett a végére kék. Nade beleszerelmesedtem egy csíkos ezüstszálas színváltós csempébe, aminek elég horror négyzetméter ára volt, de én addig pislogtam a zuramra még engedett szerelmemnek. Ki is fizettünk mindent amikor is a rakodásnál szóltak , hogy van egy kis gixer. Az én csempeimádatomnak a darabára annyi, amit ők véletlenül négyzetméternek írtak ki, fizessünk már még be az 50db csempére cirka 250 000-t. Én a zuram huzavonájára mentem vissza és próbáltam nagyon határozottnak tűnni amiből nagyon lehúzott a szettemhez és fellépésemhez nem illő kisebbikemnek vett héliumos szülinapi lufi. Ennek ellenére ha én eldöntök valamit, az úgy lesz és punktum, mint egy kiképzőtiszt kettő kérdést tettem fel: Ki hibázott? (Ők.) Hívjam a fogyasztóvédelmet vagy befejezik a rakodást? (Befejezték). Sőt hazafelé a főfőmufti hívott fel elnézést kérni, de ez engem már nem érdekelt, nyáladzva öleltem magamhoz szerelemcsempémet. Aztán megjöttek a mesteremberek., Na mondom fiúk, villany és vízvezeték csere az egyértelmű, de kezdjük azzal, hogy ezt a falatkivesszük, ide meg rakunk egyet, mert kell egy külön wc. Itt még csak a fejüket vakarták, amikor előadtam, hogy a kád ott lesz, a tusoló, ott a boyler meg emitt, akkor már leültek rajzolni, Amikor világossá vált számukra, hogy gyakorlatilag még egy konnektor sem marad a helyén, akkor már én rajzoltam nekik a falra, hogy mi hol lesz. csak némi szösszenet, volt olyan nap, amit az udvaron töltöttünk akkora volt a por. Volt olyan, hogy szobawc-t hoztam az intézetből, volt olyan, hogy egy hétig a szomszédban fürödtünk, volt olyan, hogy 2-3 napig nem volt víz, vagy áram. Cirka 1.5 hónap igaz survivorként. Az első örömtáncot a wc elkészültével jártam, Szonja legnagyobb megrökönyödésére, hogy lehet ennek így örülni. Akkor elég vulgárisan azt közöltem, hogy ha te ástad volna a szarod 2 hétig a hátsó kertben, te még csókolgatnád is a porcelánt (én sem álltam távol tőle). A második a saját kádamban elmerülve csendben por és ütvefúró nélkül. Konzekvencia, soha többet ilyet, cirka árakban a maximum számítottat be kellett szorozni kettővel, a munkások soha nem érnek ide amikorra ígérik, valamint minden napra akad valami bibi amire nem számítanak. Örök emlékül álljon ittkét fotó, egy a kezdetekről....és egy az utcsó simításokról, amire már a ház ura is megérkezett.




A legkisebbek

Nem, nem ment még az agyamra az írás, és nem véletlenül használok többesszámot, de ezt majd kicsit később. Szóval izé Kira, amennyire nővérkéje dacol, ő éppen annyira pörög. Bár pár napja ha ránézek ő elmosolyodik, én meg fetrengős röhögésbe csapok át (sajna ugrálósba még nem tudok). Olyan összetételben potyognak a tejfogai és rendeződik a fogsora, hogy a rút boszorkány mellette akármelyik Disney hercegnő testdublőre lehetne. Szóval pörög, mint a búgócsiga, természetesen szerelmes Vincébe, de amikor felhozom a dolgot, nagy pirulások közepette közli, hogy nem szállnék-e le erről a témáról. Soha nem voltam az az anyuka, aki szerette volna, hogy a 4 éves gyereke minimum 4 nyelven beszéljen és 6 hangszeren játsszon, de ennek a már igazi nagylánynak olyan energiája és érdeklődési köre van, hogy egyszerűen eszméletlen, amit összeválogatott magának. Márpediglen: angol, hittan, foci (heti 2x), labdajátékok, dzsúdó, néptánc, és ezek után még a fittnessz labdán ugrálva néz például mesét. Belegondoltam, hogy ha csak egy hónapra megkaphatnám az ő energiáit, minimum megváltanám a világot és nem kellene még a mosogatóig is elvonszolni magam, mint most. Minden fiúi vagánysága ellenére ő is igazi nőci, aki már copfos és oviba indulás előtt közli, az utolsó utáni pillanatban hajnal fél7-kor felemelt görbe mutatóujjával, hogy várj!. Én meg az ajtóban nagy sóhajtások közepette kivárom, hogy befújja magát parfümmel és szájára tegyen némi szőlőzsírt, majd pár percet hezitáljon azon, hogy a mai reggelen Mali vagy Kacsi lesz-e az a szerencsés plüss aki vele töltheti a napját az oviban. A kapuból még visszaszalad a csillogó szívecskés retikülért, amiből a minap a szemöldökcsipeszem került elő (WTF?). Imád átmenni a kisboltba, ami jelen állapotomban nagy előny, úgy szerda körül szóltam rá, hogy nem igénylem a napi 1 doboz raffaellót, ami bár köztudottan az ő kedvence, de beteg anyjának hozza szívjóságból. Csacsog és mindenkin szeretettel csüng, csupa mosoly, csupa báj a legmorcabb vadorzó sem tud neki ellenállni. 





Természetesen neki köszönhetjük a legkisebb Garamit is, én éppencsak elmentem megnézni egy kicsi kutyát, akit bántott a papája, természetesen a kishölgy társaságában és a következő snitt már az volt, hogy hoztuk haza. Az első pillanattól Kira lett a kiválasztott, a második rosszcsontnak minálunk, aki bemutatkozott, egy házban ki-be vágtával és már vitte is Kira zokniját. Jelzem már nincs lábtörlőnk, ellenben van sok-sok ásott lyuk és napi "ezt honnan a pichából szedte elő" érzés. Fajtáját tekintve staff, hófehér, nap végére hamuszürke, farka némi csíkos beütéssel. Igazi különlegessége, hogy egyik szeme kék, a másik zöld :)  A kis kedvencek titkos élete moziélmény után az eb  a MAX nevet kapta. Túl van már oltáson, bolhátlanításon, hízókúrán, hamar megszokta a jót hányatott sorsa után. Tibi doktor bácsinál a bejegyzett tulajdonosok a két Garami jány, de egyenlőre hiába szólítom fel a két tulajdonost tulajdonuk végtermékének eltakarítására. Szóval Ricsi elvesztése után  1.5 évvel Kira mellé újabb rosszcsont érkezett, nagyon nagy szeretetbe és féltésbe.