Kétségek között...

Már jó ideje, hogy dolgozik bennem ez a bejegyzés, már jó ideje álmaim vannak vele, már jó ideje azt gondolom ezzel kapcsolatban, hogy néha elveszik a csodát. Úgy döntöttem ide írom magamnak-nektek. Az én szemszögemből, az én életemből, hiszen ebben a történetben én vagyok a kapocs, az egyetlen közös pont. Talán soha nem mondtam még, és annak aki soha nem járt ebben a cipőben biztosan nagyon furcsán is fog hangzani, de olyan mély karcokat hagyott bennem a 10 év meddőség, hogy biza sokkal-sokkal többet beszélek róla, mint a gyermekeim születéséről. Kitörölhetetlen a sok-sok kudarc, a sok-sok reménnyel teli várakozás után a mélyrepülés. Az időt, a helyet és a szereplőket megváltoztattam, az ő érdekükben nem szeretném ha valaki is rájuk ismerne, bár kétség sem fér hozzá mindketten csodálatos emberek és én lehetek hálás azért, hogy barátaimnak mondhatom őket. A média nagyon-nagyon felkapta és görgette, majd jegelte a témát, most véleményem szerint újra előtérbe kerül. Gyakran hallunk a donációról vagy annak hiányáról, itt most nem a szervdonorokról szeretnék írni, hanem egy engem sokkal mélyebben érintőről. Petesejtdonáció, sok nőnek egyetlen esélye a saját gyermekre. Körmönfont jogszabállyal, amibe itt nem mennék bele, gyakorlatilag rokon adhat petesejtet vagy anonim módon az akinek gyakorlatilag csak a bugyija színét nem szablyák meg. Gondolom hosszú kígyózó sorok állnak a meddőségi intézetek előtt, hogy had kapjanak már cirka 20-30 injekciót a hasukba, meg egy ezt követő rövid altatást, hogy csak úgy adjanak valakinek petesejtet, akit soha nem is láttak, nem is ismertek. T. barátnőm egy gyönyörű 4 éves kislány édesanyja, nemrégiben utolsó lombikjukra készültek. Felhívott, hogy személy szerint az én Sz. barátnőmnek ajánlana fel petesejtet, ha elfogadják. Azt hiszem itt kezdődött egy végeláthatatlan kálvária. Telefon Sz-nek, mit szól hozzá, nemkülönben a férje. Lévén utolsó esélyük és egyetlen lehetőségük madarat lehetett volna fogatni velük. Velem is, T. barátnőmnek lett jó sok petesejtje, Sz férje is rajtra-kész volt, orvossal beszéltem, Mindent papírozni kell, mindent papíroztunk. Mindhárman hittünk a szebb jövőben, mondanom sem kell én mindenkit rángattam vissza a talajra, én meg csak úgy röpködtem a felhők felett. Innen lehet nagyot zuhanni...Ugyanis Dr. Főatyaúristennek nem lehetett megmagyarázni, hogy T és Sz. nem ismerik egymást, csak engem és rajtam keresztül egymás történetét. 2 napig nonstop a telefonon ültem. A lényeg: az a k..... bürokrácia, hogy senki nem mer felvállalni semmit, hogy senki nem képvisel érdekeket a főnökkel szemben. T. és Sz. nagyon akarták, mindketten. Az adó nem dönthetett, fel sem hívták, amikor egy sejtecske maradt, hogy esetleg nem-e adna hozzá kettőt, persze, hogy adott volna, senki nem kommunikált vele, mindenki csak elmondta milyen ritka az ilyen gesztus. Nem éltek vele, de létrehoztak egy olyan szituációt, amit senki nem akart, legfőképpen adó és vevő nem. Hiába adnék önzetlenül, hiába fogadnék szintén önzetlenül, ha fehér zaj van a kommunikáció helyén. Sarkitva is, de itt emberéletekről van szó, T. barátnőm előtti kalapemelésről, egy ilyen gesztusért és Sz. barátnőmék utolsó esélyéről, hogy gyerekük szülessen, az okosok meg elbaltázták, ez ma Magyarország, ez a XXI. század.
Kimondhatatlanul csalódott vagyok, és igen dühös, hogy Istenként tetszelgő emberek helytelen és szerintem általuk meg sem hozható döntéseket hoznak emberek felett, hogy elkommunikálnak, hogy inkább el-, mint meghallgatnak. Az íróasztalok mögött döntenek életről és halálról, meddőségi kezelésről, petesejt-donációról és amikor az élet egyetlen esélyt sodor valaki elé, akkor bebiflázott szabályozásra hivatkozva balf..-nak. Fogy a magyar, szüljetek, adjuk át amink van a felnövekvő nemzedéknek, jham, hogy szülnék, de nem tudok, hogy nevelnék, de nincs kit...áhhh!!!! Őszintén mondom, amikor jó emberekkel találkozom, önfeláldozókkal, másoknak adóval, mindig van valaki aki belesz... a közepébe. Sz rajtam keresztül üzent T-nek:"Hálás vagyok Neked, hogy ezt megtetted volna értünk, értem soha idegen még ilyet nem tett, még egyszer köszönöm, és kívánom,hogy gyönyörű gyermeketek szülessen" . Akkor is bőgtem a telefon másik oldalán és most is bőgök...tudom, hogy már nincs mit tenni..csak annyit kérek a Jó Istentől, hogy odafentről nézzen le Rájuk és simítsa meg őket, náluk jobb embereket nem ismerek. Én meg szerintem rágom magam még egy darabig ezen, mert a feldolgozás, az most nagyon nem megy...

Életképek

Először azt a címet akartam adni, hogy fotózás. Csak ez esetben ez olyan műmájer lenne. Igaz, hogy Ági valóban fotós, egy lelkes 18 éves lány, de egyben nagyon egyezett az ízlésünk. Nem szerettem volna halálra beállított, agyonretusált képeket. A mi saját kis életterünkbe, mindennapjainkba lépett be ez a fiatal lány, úgy, hogy észre sem vettük. Mi játszottunk, olykor öltöztünk, pisiltünk, nevetgéltünk, ő pedig kattogott. szép és nekem fontos pillanatokat elkapva és örökül hagyva. Közel 200 képet kaptam meg tegnap, a fotók 1 hónapja készültek, pontosan egy héttel Kira születése előtt. Jó nézni ezeket a képeket, mert annyira rólunk szól, életteli. Azt csak remélem, hogy jó vizsgaanyag leszünk neki, mindenesetre hamarosan jön a második felvonás, akkor a pocaklakót már pocakon kívül fotózza, locsofecsi nővérkéjével együtt. Nem igazán tudok a képekről mit írni, azt csak remélem, hogy Nektek is az jön át a fotókon, ami nekem. Jham és Meském, a pocakos képek külön Neked, hamarosan a Tieidet szeretném látni.

Náncsi, aki egyáltalánnem Hárpia, ellenben nagyon Tapir

Náncsi egy fogalom, de tényleg. Valószínűleg ezért a posztért leverné a vesém, de ő még ezt is marha kedvesen tudná tenni. Nem vagyok képzavarban, itt a tapirnáncsiágival, ennyi neve van és kész. 3éve ismerem, innen a hálóról, véletlen persze, vagyis annyira nem is, legkisebbik gyermeke és az én nagyobbam egyszerre született. Együtt vártuk őket, ő überlazán, lévén 5. a kiscsaj a Tapírsorban. Szóval ő már laza volt, mint a rigalánc, szerinted, hazaszökött a kórházból az újszülöttel.:) Azért kb 10 percest ráolvasást fogok kapni, amiért képes vagyok kilétét felfedni, de nem én tehetek róla, hogy orvul meglepett a kórházban és rögtön riszálni kezdte az újszülöttem seggét. Szóval ez a kép nem Náncsi miatt van, itt vegyük úgy, hogy ő a fogas, aki tartja a gyereket. :) Amúgy a lényeg, nagyon csipem a búráját, tisztelem a hitét, a küzdését, azért amilyen ANYA. Tudom, hogy azt vallom, hogy az ember felnőttkorban már nem köt barátságokat, addigra már bizalmatlan tüskékkel vértezzük fel magunkat, de nem felejtem el, hogy mindketten amikor nyakig voltunka szarban és max annyinak tudtunk örülni, hogy legalább nem hullámzik, tudtam, hogy számíthatok rá. Szóval pénteken fogta magát és nem kevés kilométert megtéve a Zurával és Citrom barátnőmmel felfegyverkezve, beviharzott a kórterembe és úgy beszélgettünk, mintha nem is most találkoznánk először. Mondanom sem kell, nem kicsit voltam meglepve és meghatódva, de ennek hangot sem tudtam adni, csak lestem, mint ződ gyík a venyige alól. Azt mondják utunk során az emberek nem csak úgy keresztezik életünket, senki sem kerül csak úgy magától oda, mindig mindenkit mi vonzunk oda, mert részesévé kell váljon életünknek. Szóval ezúton is köszönöm neki, hogy van, hogy jött, hogy dedeimet is meglepte, természetesen rá jellemző ajándékokkal...Kívánok neki sok erőt és egészséget, a Jó Isten kísérje tovább ezen az úton, magamnak pedig azt kívánom, hogy hamarosan én riszálhassam, az ő 6. Minitapírját.

Szüléstörténet

ühüm, dedeede, hajnal fél kettőkor. Mégis mikor máskor?:) Tegnap kipenderítettek minket a kórházból, de csak szépen sorjában...
Először is, nagy köszönet Náncsinak és Citromnak a blog vezetéséért, még ha nem is sikeredett nagy igaz tv híresre :)
Köszönjük mindenkinek a jókívánságokat, a kommenteket, telefonokat, sms-eket, egyszóval mindent, nagyon-nagyon sokat jelent/jelentett.
Kezdjük akkor csütörtöktől:
Szerdán éjszaka nem sokat aludtam, ha mégis, akkor tuti valami orbitális baromságot álmodtam. "Természetesen" sík egy tiszta idegként indultam el reggel, és biza' amikor Szonját otthagytuk a szüleimnél, még a mécses is eltört, nem csak nálam, de a nagylányomnál is. A kórházba érve kissé vicces szitu alakult ki, ugyanis a nőgyógyászati részre már nem tehettek, mert mindjárt szülök, a gyerekágyra pedig még nem, hiszen még nem szültem meg. Ezen egy röpke félórát elmélázott a személyzet, majd a doki közölte, hogy akkor szülőszoba és nst, ennek fényében kiderül, hogy mikor dobnak az asztalra. Gyorsan kiderült, hogy még aznap, hiszen Kira ügyesen jelezte, hogy meg akar születni, elkezdett fájni a hegem. Rózsika néni, egy tüneményes szülésznő kezelésbe vett, kiküldött még pár papírért Bundáshoz, akit Szonja és akkor még pocaklakó Kirakeresztapu támogatott.(Őszintén megmondva nem tudom melyikük votl idegesebb, én ekkor már hót' nyugodt voltam) Visszafelé becsengettem a szülőszobára, ahol Rózsika néni közölte, hogy "ne csengess drága, Te itt laksz":)
Itt vettek érdekes fordulatot az események, kísértetiesen előhozva Szonja születésének eseményeit. Az orvosom ismét ott volt, én egyetlen szülőszobásként szintén nem találtam jobb programot, a műtős team azonban igen, legfőképp pedig az anesztes. 2.5 órát vártunk, jelzem ezalatt Bundit leküldte többször cigizni, telefonálgattam, fecsegtünk.Hites uram ha ideges, mindig hülyeséggel és humorral próbálja leplezni, szerintetek, mennyire lehetett az ha csúcsponton oxigénmaszkal a fején hörögve fetrengett, miközben én a szülőágyról fényképeztem?:) Az itteni fotózkodás egyébként az utolsó pocakosképről (is) szólt. Harangszóra jöt a telefon, hogy készül a műtő, naná a dokimnak déltől uh-java, kb 150 beteg várt rá. A legfontosabbakat megcsinálta és 3/4-1-re ért be a műtőbe. Ha ő ott van biztosan nem történik meg, hogy az anesztes 5x szúrja meg a hátam, közölve, hogy hájas a gerincem és közben forgatja bennem a tűt, közben odasziszegtem a műtősfiúnak, hogy b+ nekem legalább van gerincem, de ennek. Ennek eredményeként felment a vérnyomásom, mint később kiderült ez volt a szerencsém, ugyanis az asztalon a béjbi elnyomta a főerem és elkezdtem szédülni, hányingerem lett, még annyit tudtam kinyögni, hogy el fogok ájulni. Mondanom sem kell, az anesztes doki leszarta, engem pedig az idegesített, hogy így velem és nem a gyerekkel fognak foglalkozni.Ellenben az anesztes asszisztens lazán (engedély nélkül) belémnyomott egy szurit, a műtősfiú elmozditotta az asztalt, a műtősnő fellocsolt és ment is a buli, jobban lettem. Az anesztes doki pedig az "alattvalói ellenszegülésére" otthagyta a műtőt, leszartam,de komolyan. szeerncsém volt a profi személyzettel. Ráadásul az érzéstelenítése se volt tökéletes, mert a gyomorszájam és a szegycsontom ki akart szakadni a helyéről. A kicsi ziccer után életem második legfontosabb eseménye is megtörtént 2010. május 27.-én 12.23-kor, kiemelték a kicsi Kirát, aki éktelen üvöltéssel köszöntött mindenkit. Több meglepetést is okozzott, egyrészt kisebb babaára számítottak, másrészt gyönyörű rózsaszín volt a bőre, sehol magztamáz és egyéb cuccok. Valamint olyan éhes volt, hogy a "odavigyázz milyen dzsukel kiscsaj, mindjárt leharapja a csecsemős ujját" vagy "ez kosaras lesz 55 centi apám" "Tibor ezt a gyereket maga a száján köpte ki". Nagyon gyorsan odadaták, majd már a szobámban úja levetkeztették és rárakták a mellkasomra, rögtön szopizott is. Mi meg össznépi bőgést rendeztünk, még Modi mama is, a csecsemős, akinél Kira született és milyen fura az élet, akinél én is születtem majd 34 évvel ezelőtt.
Nem tudom elmondani, át- vagy visszaadni azt amit érzek, hogy itt van ez a pici lány, aki visszaadta miden hitemet, hogy itt van a nagy lányom, aki ölelgeti-puszilgatja a tesót, hogy itt van Bundi, akit megajándékozhattam velük...csoda a születés...az ég a földdel összeér...ahogy mi 4-en is örökre összetartozunk...köszönöm a Jó Istennek...

Történések, holnaptól 4 tagú család leszünk

Ma jó kis viharos napunk volt ippenhogy megúsztuk a viharokat itt is, ott is, ma még nem is sejtettem, hogy holnaptól minden megváltozik. Most meg itt ülök és csak nézek ki a fejemből, sodródom az eseményekkel. Egy ismerős csajjal találkoztam a mai nst-n. Nem is érzete, de fájásai voltak, nagyon félt. Aztán jött egy szülésznő és közölte, hogy bevisz a szülőszobára, ott csináljuk az nst-t. Volt 20 percem elmélkedni, hogy nemsokára itt leszek és várom Kirát. Aztán jött dokibá és az uh. A kicsi lány tökéletesen jól van, az nst rendben, aztán jött a heg. Meg a döbbenet. Nagyon vékony, mert nagyot nőtt a kicsi lány az elmúlt 1 hétben. Kérdeztem, hogy akkor hétfő?? Nem, nem hétfő, HOLNAP! Holnap? Akkor pénteken megcsászároz doktor úr? Nem, már holnap....Hát szerintem azt az arcot fotózni kellett volna rólam.
Olyan misztikus, előre tudni, hogy ez az utolsó éjszakánk együtt, ilyen szimbiózisban, hogy még a pocakomban van a csöpp. Igazából keresem most a szavakat és csak kapkodom a fejem, mint aki most akar még mindent egyszerre megcsinálni. Bundás hasonlóképpen van, már kellett neki adnom egy feszültséglevezető felest. Lehet rám is rámférne:)
Ennyi telt most tőlem, megyek készülődni, elvégre stramm kis anyukának kell várnia a kicsi lányt.
A blogot átadom Náncsi barátnőmnek. Arra kérlek benneteket, hogy kommenteljetek, mert a chat ablak csak bizonyos számú üzenetet tárol.
Köszönöm, hogy eddig velem voltatok és előre is köszönöm mindenkinek a drukkokat, nagy napunk lesz holnap! :)

Új élet szakadt ki belőlünk
málnaízű lett immár a hajnal
csikódalok érnek a papíron
eltakarjuk szétterített hajjal

Kicsi lányunk szemét nézzük
egymást látjuk benne
izzó, égő szerelmünkből
született emberke

Csikódalod dúdolgatom
hívogatlak csendben
megmérhető bánat feszít
megigéztél engem

Nincs szülés, nethiány volt :)

Banyek, hogy én mekkora függő vagyok. :) Reggel elment a net, a kábeltévével együtt ugyebár, mondjuk ez izgatott legkevésbé. Aztán kiderült, hogy a központban oszlopot cserélnek, azért nincs, illetve nem volt eddig. Én meg azt se tudtam mi bajom, mert sehová nem tudtam bekukkantani, hiába no, mint aki valami lakatlan szigeten van, komolyan mondom én magam is megdöbbentem. Úgyhogy először átmentünk a jánnyal cirkálóba, ismételten ügyintéztünk, mit nem mondjak mindenki úgy tekint rám,mintha valami zombi lennék, hát mit mondjak van is benne igazság. Mindenki szerint már meg kellett volna szülnöm, höhö, éppenséggel ezt csak a legilletéksebb nem gondolja még így. Lehet kiköltöző bulit tartott az éjszaka, mindenesetre nem tudtam aludni, rejtvényt fejtettem 1-3-ig, emlékszem Szonjával is így volt készült a szervezetem az éjszakázásra. Bundás ma ismételten dolgozik, és mivel most kezdett holnap sem ő visz a ctg-re hanem Szonjakeriapu, aki szerint legkésőbb pénteken megszülök, mert telihold lesz és én leszek a fővonyító. Áááááá amatőr na, nekem a frontok semmit nem jelentenek. Nya de visszakanyarodva a mához, átmentem mosómasába. S bizava a kedvező széljárásban, kimostam még a jövő hetet is. De tényleg, ágyhúzás, plédek, ruhák, sőt be is vasaltam és olyan viccesen néztek ki 4-ünk zoknijai, a méret szerint 18-46 között, hogy muszáj volt egy közös képet csinálni. Esküszöm, a Garfieldangyalosat itthon hordom csak. :) Szóval az utolsó adag szárad, a többi már a helyén figyel. Szonja alszik, egyébként ma extra nyűgös volt, 4 napja nem használunk pelust csak alváshoz, bőszen etetjük klotyómanót, flancolunk a bugyikkal, és igazából baleset sincs, igazi nagycsaj már, csak úgy nézek ki amikor "szaladok" pisilni, mint egy altatólövedéket kapott elefánt, aki éppen menekül(ne). Szóval elvagyunk a deddel, gyakorlatilag startra készen, bár az az érzésem, hogy ebből a szívemnek kedves június 1-jei startpisztolydörrenés lesz...

Aranyköpések
Szonja féle rovartan: katikabogár = katicabogár, angyalka=hangya

Hegyvidék...

Igen -igen oldalnézetből, ma már 40. hétbe léptünk, azóta nevelgetem. Háát nem lehet rám panasz. Azt hiszem, most vagyok a terhességi dark verzióba, ma még a therápiás süti se jött össze, olyan csokitós lett, ronda, de finom. Jham képhez hozzátéve, az a hangyapöcsnyi valami az az én focistakapus kezem, dede, csak a viszonyítás végett. Szóval ez nem valami kis Kékes-tető, ez biza kőkeményen minimum a hófödte Himalája, tele is a hócipőm vele. Meg a sztárocskákkal is, akiknek minden várandósság olyan rózsaszín felhő, hogy csak lebegnek rajta. Nekem fekete, a felhő, bakker a celebmamiknak nincs székrekedésük, sajgó szeméremcsontuk, aranyerük, hangulati ingadozásuk, félelmeik?! Ha tényleg így van, akkor az anyjukat. Nőiesség mi , meg kiteljesedés??? Mondjuk na, kiterebélyesedés nálam is van, meg tespedtség. Meg az elegem van mindenből és mindenkiből érzés, meg az állandó csoki zabálhatnék, meg nem látom a lábujjam, sőt s..-t is csak érzésből törlök, csak a mosdóba kapaszkodva tudok felállni a budiról,nagy lihegések közepette, fürdésről csak álmodom, most már ténylegesen beszorulnék a kádba. Már a Zuram is közölte, hogy szülni készülök, mert pufisodik arcom, nem, nem néztem tükörbe. A pihentető alvás, mint olyan csak vágyálom nálam, sejtem, hogy az is marad egy darabig.
Minden carság ellenére, nincs ennél jobb a világon, hogy 40 héten át két piciny sejtből kialakul egy kisember, ami a mi húsunk és vérünk. Aki belülről jelzi, hogy itt van és most már tényleg hamarosan megérkezik. Ahogy a gigahasra teszed a kezed, miközben a régvolt pocaklakó puszilgatja vagy éppen türelmetlenül kiparancsolná kishúgát. Jó tudni, hogy már csak pár napban mérhető és ténylegesen találkozunk. El sem tudom képzelni milyen lesz, kétgyerekes anyukaként, persze, hogy vannak félelmeim. Hiszem mégis, hogy újra anyává születek, másként, mégis ugyanannyira, mint 2 éve. Tudom, hogy rengeteg időnk lesz együtt, most mégis siettetném, hogy foghassam már a kezembe, könnybe lábadt szemmel nézzem, ahogy gombóccá kucorodva alszik, etethessem, hogy lássam a két lányom együtt, mosolyogjak, amikor elvész a csöppnyi test apja tenyerében. Ambivalens érzések ezek, hiszen tudom, nem véletlenül 40 hét a várandósság, nagy útra készülődik bent, én pedig idekint...mégis jó lenne már az út végén állni és visszatekinteni, hogy ezt is megcsináltuk, mi csajok....közösen.

Altatás....rulez hozzáadott extrákkal :)

Tegnap beígértem dednek, hogy mivel ma kettecskén leszünk+pocakbaba, miután felkelünk és összerámolunk elmegyünk a játszótérre. Bundi dolgozni ment, mit ment kivonult, mint egy ezred katona, legalábbis a hangokból erre következtettünk. Sikerült olyan ügyesen ébresztőt fújnia, hogy 8-kor már teregettünk az udvaron, 10-re a második adagot is megoldottunk+ elmosogattunk, gázt súroltunk, porszívóztunk. Majd elindultunk, hááát bakker 26fok van és nehogy azt hidd, hogy rámjön macinacin kívül más, neeem, próbálkoztam pedig. Szóval jött a csúszda, a homok, a hinta, a mászófal, meg 10 percenként a fájások. Azt hittem berosálok, már láttam a szalagcímeket, a nő aki a homokozó szélén szült, vajúdás a mászófalon, tolófájások a csúszdán támaszkodva. Na jóó, hazavánszorogtunk,kb 1 km, épp azt fontolgattam, hogy szóljak-e Bundásnak, mert bizony 10 percenként, olyan 1 perces fájások voltak, de olyan, hogy csak fújtattam, mint valami bika. Elmúlt...ühüm...úgy döntöttem bakker ha ez ilyen ,akkor inkább mégse szülök, jön a nyár elleszek a hasamban a strandlabdával. :)
Jham, hogy jön ide az altatás, nos, mire megmelegítettem az ebédet, az utolsó kép látványa fogadott, hallottam én, hogy "Szia anya, jó éjszakát." de az én lányom, nem szokott csak úgy, ráadásul kaja nélkül ágynak esni. Szóval jót tesz nekünk a játszótér aurája, holnap is megyünk, hogy szülni vagy homokozni azt még nem tudom:)

Közérdekű: Náncsi jóvoltából van nekem is chatablakom, nem kell hozzá se jelszó semmi, használjátok/használjuk kedvetekre/kedvünkre.
Aranyköpések
-Nézd Szonja milyen szépen süt a nap
- Gyönyörű

-Gyere apa (ezt úgy mondja, mint a reklámban, szöveg hangsúly ugyanaz: gerappppa)kicsit szobába be játszani.

- Anya állj sarokba be, mert kikapcsoltad Elmot.

- Jujj, jujj, pisi, pisi, nyomász, nyomász, futász bilibe!

- texfildiftont (kik reklám, textildiszkont, de amíg én erre rájöttem:)

Folyó ügyeink

Nya akkor kezdeném a legnagyobbal, a Sajó, szerencsére visszahúzódott már majdnem a saját medrében van, de mindenképpen, előny, hogy nem a közúton, így (sajna) nem a jóképű tűzoltók fognak engem az közkórházba beszállítani meg kell elégednem a Zurammal. Szonja megfázott, nem kicsit, állandóan kiszaladgál a teraszra zokniban, hajnal 4-kor jött, hogy brümmbrümmözzük ki az orrát. Banyek, szerintem az agyából jött a cucc, de tényleg, ennyit egy spanyolnáthás elefánt nem alkot orrmányilag az tuti. Próbáltunk visszaaludni, rajtam kívül mindenkinek sikerült, így egy nagy és egy mini darth wader héderezett mellettem, én meg forogtam, forgotam és olyakor pár perces hülyeségeket álmodtam, pl. álltalános iskolai szerelmemet, a Koszta Pöszit lenyúlta a legjobb barátnőm, igy mindenkinek volt csávója, csak nekem nem, volt ellenben cigim és bazinagy hasam. Mondom én még álmomban sem szabadulok a hasamtól, egy bohóc azon zongorázott az iskolai farsangon. Azé' lehet ezt az álmot már analizálni kellene. Nade a legfontosabb folyó ügy, ded ráérzett a szobatisztaság izére, na nem úgy....Mivel Hello Kitty nálunk etalon, kb. olyan , mint nálam Gombóc Artúr, sógornőmtől kapott egy Kittys bugyeszt. Fel kellett venni, mivel mostanában nem igazán voltunk ráindulva a klotyesz témára, én mit egyesszámú hülyenő beígértem neki ha lesz klotyómanónak pisi, akkor tuti hoz neki cserébe csokit. Szerinted??? Debiza, kb fél óránként jött a bilivel a jussáért, én vagyis klotyómanó meg fizetett...ááá tényleg lökött vagyok. Mert odáig fajult a dolog, hogy amikor egyszer csak becsurrant a gatyába, volt nagy sírás, mert ugyebár azért nem jár csoki. Szóval egész délután folytak ügyeink, jelzem a ded igazi nő, ugyanis mikor közöltem, hogy anya is megy pisilni, mindig jön velem, 1x ment az apjával is és beállt mint a pasik a klotyóhoz, haláli volt, ahogy húzogatta a nemlétező pöpijét. Aztán beszélgettünk a pisitémáról:minden kislányt

hogyha nagylány lesz, akkor elvisz az anyukája a mosdóba , megtanítja, hogy legelőször le kell törölni a wcdeklit wcpapírral, majd ezt követően kis darab wcpapírkákat tesz a wcdekli teljes felületére.
Végül megtanítja: "Soha ne ülj rá a nyilvános vécékre".
Ezt követően megtanítja "a pózt", azaz, hogy tartsd meg az egyensúlyodat a vécé felett úgy, hogy rá se ülj és ne is érj hozzá a felületéhez.
"A Póz" megtanulása olyan első leckék egyike egy kislány életében, amely végigkíséri őt egész hátralévő életében. De még felnőttként is nehéz megtartani amikor a húgyhólyagod a kidurranás határán van.
Amikor el "KELL" menned vécére nyilvános helyen azzal fogsz szembesülni, hogy akkora sort kell végigállnod, mintha ott bent nem más, mint Brad Pitt várna rád. És vársz., mosolyogva, kedvesen és látod ahogy a többi nő is diszkréten keresztbe teszi a lábát és a kezét, ami a hivatalos kifejezése annak, hogy "behugyozom".
Végül rád kerül a sor de hirtelen megjelenik a tipikus anyuka azzal, hogy "ne haragudj, a kislányom nem bírja már tovább".
Ekkor végignézed az összes többi helyiséget is, hátha nem látsz valahol lábakat.
Mindegyik foglalt. Végre, valamelyik kinyílik és ráveted magad, szinte kiszeded az illetőt, aki éppen jön ki.
Bemész és konstatálod, hogy a zár nem működik (sosem működik), nem baj. Rátennéd a táskád az akasztóra de nincs (sosincs), gondolod majd a kilincsre, az sincs, ezért szemügyre veszed a területet, lenézel a földre és látod, hogy gyanus meghatározhatatlan víz van a földön, nem mered a földre tenni, inkább a nyakadba akasztod, miközben nézed, hogy himbálózik alattad, nem beszélve arról, hogy szinte megfojt, mert annyira tele van, hogy alig bírod el olyan dolgokkal amiket szép lassan tettél bele, de a nagyrészét nem is használod, de mégis ott van hátha kelleni fog valamikor.
De visszatérve az ajtóra. Mivel nem volt rajta zár, az egyetlen módja, hogy zárva tartsd az, ha az egyik kezeddel fogod, miközben a másikkal egy rántással lehúzod a bugyid és odateszed magad "a pózba". Micsoda megkönnyebülés!!!... Ahhhh. Végre! És akkor hirtelen érzed, ahogy a combjaid elkezdenek remegni. mert lógsz a levegőben, a lábaid behajlítva, a bugyid elvágja a vérkeringésedet a combjaidban, a kezed amely tartja az ajtót kinyújtva és egy 5 kilós táska a nyakadban. Nagyon szeretnél leülni, de amikor bejöttél nem volt időd letörölni a vécédeklit és bevonni papírral. Valószínüleg nem történne semmi, ha leülnél, de anyád szavai visszhangoznak a fejedben: "sose ülj rá a nyilvános vécékre", ezért úgy maradsz "a pózban" remegő lábakkal.
De jaj. egy rossz kalkuláció miatt érzed ahogy egy vékony sugárban végigcsurog a pisi a fenekeden, talán a harisnyád is olyan lett!!!
Egy kis szerencsével megúszod, hogy a cipődet ne érje, de hát óriási koncentrációt igényel megtalálni a helyes "pózt".
OK, próbálod elfelejteni ezt a szerencsétlenséget és inkább elkezded keresni a wcpapírt, de . a k. életbe!!!
Üres, nincs papír (mindig üres)! Ekkor esdekelve könyörögsz, hogy legyen a táskádban az 5 kiló lom között egy nyomorult papírzsebkendő, de ahhoz, hogy megkeresd el kell engedned az ajtót. Egy pillanatra kételkedsz hátha valaki pont akkor nyit majd be, de nincs mit tenni muszáj elengedni.
És persze, hogy amikor elengeded valaki belöki az ajtót, amit meg kell fékezned egy erős, gyors és nagyon határozott mozdulattal miközben kiordítod: FOOOOOOOOGLALT!!! Viszont ekkor megbizonyosodsz, hogy mindenkihez eljutott ez az információ, aki kint várakozik, ezért az ajtót már nyugodtan elengedheted, hiszen senki nem fog újra rádtörni (ebben mi nők, nagyon tiszteljük egymást) és végre nyugodtan elkezdheted keresni a papírzsebkendőt. Szeretnéd mindet felhasználni, de tudod, hogy micsoda kincset érhet hasonló esetben, ezért elteszel egyet.
Ekkor már számolod a másodperceket, hogy végre kimehess, mert rajtad a kabát, hiszen nincs akasztó, ömlik rólad a víz, őrjítő, milyen meleg tud lenni ezekben a pici helyiségekben, ráadásul ebben az erőltetett testtartásban, amiben még mindig vagy a vádlid már majdnem szétrobbant.
Nem beszélve, hogy rád törték az ajtót, megfojtott a táskád, csorog az izzadság a halántékodon és a végigcsurgott lábadról.
És tudod, hogy anyukád most nagyon szégyenkezne miattad, ha így látna, mert az ő feneke sosem ért hozzá egyetlen nyilvános vécéhez sem és hát valljuk be, "nem tudhatod milyen betegségeket lehet összeszedni egy ilyen helyen"... már teljesen ki vagy merülve, amire felállsz, nem érzed a lábaidat sem, gyorsan magadra húzod a ruhádat és lehúzod a wc-t.
Ezután átmész a kézmosóba. Minden tiszta víz, nem engedheted el a táskádat, a válladra helyezed. Nem tudod, hogy működik a csap, olyan sok fajta szenzoros csap van manapság és addig érintgeted amíg egy hajszálvékony hideg vízsugár meg nem jelenik. Gyorsan beszappanozod a kezed, megmosod egy olyan pózban, mintha a notre-dame-i toronyőr púposa lennél, hiszen nem szeretnéd, ha lecsúszna a táska a válladról.
A szárítót már nem is használod, hanem gyorsan beletörlöd a gatyádba, mert ugye nem fogsz egy egész papírzsepit erre áldozni és kimész.
Ha szerencséd van nem húzol magaddal egy darab papírzsebkendőt a cipődön vagy ami még rosszabb nem akadt fent a szoknyád a harisnyádban amikor fénysebességgel felrántottad magadra a ruhádat és kivillant a feneked.
Ekkor meglátod a pasidat, aki bement a férfi vécébe, kijött és még egy újságot is volt ideje olvasgatni, míg rád várt.
"Miért voltál bent ilyen sokáig?" -kérdezi az idióta.
És csak ennyit válaszolsz: "Sokan voltak".
Ez az oka annak, hogy a nők csapatostul mennek mindig a mosdóba, szolidaritás miatt, mert amíg bent vagy az egyik tartja a táskádat és a kabátodat, a másik az ajtót és a harmadik beadja a papír-zsebkendőt az ajtó alatt és így sokkal gyorsabb és könnyebb megtartani a "pózt" és a méltóságodat.

Talán ez a történet az ok annak is, hogy ma reggel a kétéves, lemondva a napi beszerezhető csokibetevőről, közölte az apjával, hogy nem bugyit, hanem pelust kér. ráérünk még azzal a budiban izzadással na...:)

Kitarás elvtársaim, kitartás

Kedves barátaim, ha egy nagysikerű színdarab hősnője lennék, akkor azt mondanám, hogy milyen jó és szép, hogy az embert visszatapsolják. Mivelhogy a divaság most olyan messze áll tőlem, mint Győzitől a szépkiejtési verseny, így kénytelen vagyok azt mondani, hogy a jó.....Tegnap ismételten maratoni orvoslátogatáson voltunk a kiscsajjal, ctg rendben meg sem reccsent, dokibá' műtőbe ki-be, gyerekek ki-be, teljes teltház, mindenki szült, leszámítva engem, aki olyan hassal rendelkezik, mint a zürichi páncélterem. A hegem meg banyek vastagodott, vágod, a hasammal együtt nő a hegem, pedig én azt hittem ez pontosan forditva működik. Mondjuk normális embereknél igen, de nálam...Uh-on minden rendben, közölte doki, hogy most nem azé, de ez a gyerek arcra tiszta apja, megdöbbentő a hasonlóság, szerintem is. Mikor rákérdeztem a mikorra, asszongya jövő héten szerdán újabb ctg. Látta elkámpicsorodott ábrázatom, így gyorsan meglapogatta a hátam közölte, hogy kitartás és megdicsérte a szoknyám. Mondom akkor kivárjuk a 40 hetet? Áááá nem hiszi, aham, szerdán megbeszéljük mikor fekszem be, most már ragaszkodom a 31-hez, dedede szerintem a június 1 az egy tök jó dátum, meg amúgy is dögöljön meg a szomszéd tehene is. Szóval visszatapsoltak elvtársaim még egy hétre legalábbis biztosan. Jham, olyanról meg nem meséljetek nekem, hogy hátha beindul magától, mert tudom, hogy nem, emlékezzetek vissza Szonjára 4 indítás meg se kottyant neki. Tudom én, hogy 40 hét az idő, csak ez olyan, tudtam-tudtam, de nem sejtettem dolog nálam, amolyan mézesmadzagos. A kocsiból felhívtam Bundit, nem kicsit kikelve magamból, hogy nem elég, hogy visszatapsoltak, de még a gyerek is teljesen rá hasonlít. Megköszönte "kedvességem". A szoknya is megér egy misét, ugyanis egy terhesgatyát kinőttem hasilag, a másik pedig 38 hétre volt kalibrálva, így szétrepedt. Úgyhogy most 2 hétig szoknyába fogok lavírozni, itthon meg bundimacinaciba. Különben meg hálás a dühömért a család, ugyanis dagasztásba fojtom bánatom. Most éppen pogácsa kel, a kép meg a minikakaóscsiga, gondolom látszik hogy melyiket csinált Szonja, kicsit sem csigamániás, eső után képes puszilgatni akár a csiguszt is. Jham a köbdüh, felhívtam a biztositót, bejelenteni a nem kis árvízkárunkat. Szerinted? Mivel még az ehavi lakásbiztosításunk nem ért be, addig nem tudnak kijönni felmérni, komolyan mondom eszem megáll, gondolom annak is ezt mondják akinek egy élet munkája ment tönkre, tolerancia és empátia a köbön.
Ma már volt némi remény, mert kisütött a nap, de mire kiörömködtünk magunkat rajta, addigra újra szakadt. Bundi lemosó permetezné a fákat, de nincs egy esőmentes nap, arra nem is gondolok, ami ennek a vízözönnek a következménye lesz, megfizethetetlen zöldség-gyümölcs, ami már eddig is aranyáras volt.
Minden nyavalygásom ellenére jól vagyok, már tudok mosolyogni is, a kérdésen, hogy még mindig egyben???? :) Közben meg nem tikkel a szemem sem, de tényleg. :)

Óóóóóóóóóóóó

Jóvanna csak hatás kedvéért, igen nálunk van a tűzoltóbácsi, de hiába szaladt össze az utca népe nem értem jöttek, hanem a kis alsóházi tavacskánkat megszüntetni. A zöld vakondnak öltözött fószer a Zuram. :)Jham, a pincénket már nem bírta a kisebb szivattyú vízteleníteni, így besegítettek a nagy pijos ótósok. Érdekes a látképe az utcánknak, minden házból jön kifelé egy cső az árokba és zubog a víz, szerencsére az árok bírja. A másik jó hír, hogy fél sávban már át lehet menni a hídon, szóval nem kell itthoni hasfelmetszésre készülni, pedig Bundi már fente a kést. Előre láthatólag a holnap délutáni ctg nincs veszélyben és remélem, hogy már kapok egy dátumot is, hogy mikor csalogatjuk elő a kishölgyet a pocakomból. Éjszaka kb. úgy aludtam, mint a mormota, este 9-től reggel 7-ig, még az egyszeri pisijárat is a nehezemre esett. A következő kérdések miszerint még mindig egyben vagy kicsit kezdenek kiakasztani, bármiféle jószándék is van bennünk. Gyakorlatilag a frontok hatására, már mindenki megszült körülöttem, de ez igazából meg sem lep. Kellemes 7 fok van nálunk, úgyhogy Bundi épp rakja a kandallót, Szonja hathatós segítségével, kel a kakaós csigának és lekváros buktának való, szóval üde vagyok és fiatalos, egyáltalában de nem úgy néz ki, hogy itten kérem egyszercsak gyerek fog születni. Köszi mindenkinek az aggódást az érdeklődést, ha valami akció alakulna a dologból, amit a csendből kiindulva egyáltalán nem tartok valószínűnek, akkor Náncsi már izzasztja a billentyűzetét, hogy jelezze Nektek.

Aranyköpések:
Játszunk apa hasán lovaglósat: "gyipaciózzunk"
Felfuttatjuk az élesztőt: "Futász ébresztő!"
Mit hoz a kistesó: "Ajándékot Szonjának, csokit és cigit (!)"

Tegnap még...

marha viccesnek tartottam, hogy az árvíz miatt, majd markos, kigyúrt testű, szenvedélyesen izzadó tűzoltók életüket kockáztatva visznek át a folyón, ez a light verzió, de azt sem tartottam kizártnak, hogy egy tűzoltóautóban szülök, a nagy erős emberek könnyeiket morzsolják és látogatják a lányomat. Mára meg tény lett a dark verzió, vagyis reggel elindultam (volna) a kórházba, hogy labor és anesztes ésatöbbi, mivel Szonja este hányt, igy mondtam, ők maradnak, én megyek busszal. Tudom merész így a betöltött 38. héten, dehát eszek én mosatlan gyümölcsöt is. Nade, kb. mosott rongy verzióban ébredtem, ugyanis hajnal kettőtől-négyig kiscsaj 10 perces fájásokkal jelezte közeledtét, közben meg mellettem vergődött a nagyobb. Kibattyogtam a buszmegállóba, de busz nem jött, lezárták az utat Miskolc felől...khmm...Mondom sebaj felhívom a szomszédot, asszongya bevisz, csak előbb felhívja a tűzoltó öcsét aki a gátnál van. ühüm, a híd még kb 12cm-t bir, akkor lezárják, az összes többi út a kórház felé már lezárva. Felhívtam a dokit, anyit mondott, hogy ha menni kell úgyis bevisznek a tűzoltók (cöcö), a labort meg meg tudjuk csinálni, meg mindent amit kell ha beindul a szülés. Szóval vicces a történet, mert itt bizony a víz az úr, az öregek csak annyit mondanak, hogy ilyet ők még nem láttak, sok környező falut kitelepítenek, mi meg el lettünk zárva a világtól. Ha kicsi lányom kellőképpen exhibicionista akkor tuti most indul neki a nagyvilágnak, hogy premier plánban láthassa mindenki a csigakettőn, ahogy habtestem a tűzoltók emelgetik a víz fölé:) Viccet félretéve, a belviz is hatalmas, a pincénkben a lépcső tetején áll, egyetlen pozitívum, hogy az eső reggel elállt, de szlovákiából ma éjfélre várják a tetőzést. Ilyenkor mindig elcsodálkozom azon, hogy mi okos emberek, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk a természetnek. Ami még inkább bosszantó, hogy millió videofelvétel készül, közben meg nincs aki a homokzsákokat pakolja...nincs kultúránk még a nehéz helyzetekben sem.
Szonja nehezen viseli a bezártságot, a több napos eső megviselte. Igaz ma már volt tócsaugrálás és vizes fűben "csimmás" rohangálás. A napjaink mégis olvasással telnek, az aktuális kedvenc a Mondókáskönyv, amelyet megtépázott már a kora, 20 éves elmúlt szegénykém, de Füzesi Zsuzsa rajzai mindent feledtetnek. A másik kedvenc, pedig Szonja szavaival élve: "óvassunk Petikét", az Anna Peti, Gergő sorozta nagycsaládos része, Zsó jóvoltából került hozzánk, telitalálat volt, ezúton is köszönjük nekik.
Szóval most szép csendesen megvárjuk, hogy levonuljon az ár, remélhetőleg ezt legifjabb családtagunk is így gondolja majd:)
A harmadik fotó kizárólag Meskének 38 hetes (25 hónapos) (Szonja)pocakfotó.:)

Kicsihugi szinrelép

Na azért még nem úgy....höhö. Csakugye minden valamirevaló kishúgi hatásos beugrót szeretne magának, ezen oknál fogva, kellőképpen be kell nyalnia magát a nővérénél, aki egyrészt nagyobb, másrészt okosabb, erősebb és ő a FŐNÖK. Ez kellőképpen tudatosult Kicsihugiban, és anyja segítségével megközelítette a nővére legérzékenyebb pontját. Mert mit is szeret Szonja, elsősorban a meglepetést, az ajándékot és a csokit. Másodsorban pedig újabban a babákat és a dobozokat. A fenti fotókon látható apró meglepetéskét a nagy testvir kapja, mintegy lezsírozva kicsihugi beilleszkedését a családba. Szóval a kiscsaj kellő hátszéllel indul a kistestvér lét felé, egy kicsit visszavesz a húsvéti doboz, de csak ilyen volt, pocaklakó meg még úgysem tudja mi a trendi, Szonja meg olvasni nem tud, főleg angolul.:)
Mindenkinek köszönöm az érdeklődést, de csak 5körül megyünk dokihoz, így még szabadlábon garázdálkodom, ma csak egy laza tanácsadás volt, a védőnő szerint az utolsó, mert mára tényegesen lement a hasam, ezt mondjuk én csak onnan vettem észre, hogy olyan lent van, hogy nem látom és egyrészt nekimegyek minden ajtónak mert nem jól mérem fel a távolságot, másrészt beszorultam a konyhapult és a gáztűzhely közé. Most éppen azzal riogatnak, hogy tuti megszülök a hétvégén, én meg már ezekben nem hiszek...de majd meglátjuk. Mindenesetre Náncsi jóvoltából a híreket majd tudhatjátok, mert rátukmáltam a blogom, mint az ő gyerekét is, ugyanis ha ő nem enne, ne lenne ez a blog sem. Azért készülök na, ma már a kiságy is a helyére került, igaz, hogy még Szonja költöztetett bele egy Teletubbies családot, de haladunk:) Most pedig megyek és beáztatom habtesem egy kád vízbe, remélve, hogy Bundás még midig jó erőnek örvend és ki bír szedni, ahogy eddig is...

37-7

Nem ez nem afféle focieredmény, senem hőemelkedés, ez már kérem az igazi finis. Minden porcikámmal kezdem érezni, hogy közeleg a mi időnk. Ma lett volna a pocakos fotózás, de olyan fejfájásom volt, hogy lemondtam, a csaj csütörtökön jön, ha még egyben leszünk. Úgyhogy Meském be kell érned a gyengébb minőséggel, ráadásul ezeket a képeket én csináltam, miközben Szonjával ölelés és tesópusziosztás játékot játszottunk. Apjuk meg házat szigetel egy ismerősnél, ded nagynehezen elaludt, én is aludtam 1 órácskát, és most 3 verzió van életben, ugyanis mindketten egyformán nyüszögik vagyunk deddel a;szülünk(mindketten) b; befaltunk eperrel c;jönnek-mennek a frontok felettünk és nem bírjuk követni. A vérnyomásom is emelkedett kicsit, amin persze kiakadok és mégjobban emelkedik,úgyhogy most egy darabig nem mérem meg. Murphy:) Igazából most jutottam el arra a pontra, hogy akkor lassan legyünk már túl ezen az egészen, adják a kezembe az üvöltő csomagomat és uccu neki, jöjjön a kétgyerekes lét. Lefárasztott a hétvége a sógornőmmel, lehet csak azt kell kipihennem. Na mindegy kereshetem itt sorra a kifogásokat, a lényeg a lényeg, közeleg az idő, jön azért a zabszem effektus, főleg, hogy mindenki mást mond,engem szórakoztatva mazsolázva:

• tuti nem ikrek?
• nem félsz, én félnék
• húú már el van torzulva az arcod
• ki van fehéredve a szád
• meg van duzzadva a szád
• fent van a hasad
• lent van a hasad
• áá ezt a hetet már nem húzod ki
• megint csaszi, tudtad, hogy minden 18000. nő belehal?
• mi lesz Szonjával nélküled?
• még mindig egyben???
• Mennyit híztál?
• Mikor jön a harmadik?
• Már nem megy rád a jegygyűrűd sem?
• Megint kislány, nem baj jó az is..

Vááááá! :D Ráadásul megdőlni látszik a Kyra nevünk is, tudom ciki, így a legvégén, de erősen beelőzte nálunk a Kiara, úgyhogy lehet szavazásra bocsátom a dolgot:) Szóval ezek mennek most felettünk, meg a frontok, meg a bárányfelhők, elvagyunk na, csak kicsit ki kell kapcsolnom... szerintem...vagy nem...kicsit bizonytalan vagyok...vagy mégsem...

Májusi eső

Egyik csemetém sem tolerálja ezt az áprilisba illő májusi esőzést. Tegnap pl borsónyi jegek zuhogtak alá, jó fél órán keresztül, reggel még kabátban piacoltunk, délben már gatyarohasztó meleg volt, délután eső egy kis jéggel és 14 fok. Szóval mindkét jányom megkergült, de 2 napja mentesítve vagyok a nagyobbiktól, hazudnék ha azt mondanám kicsit nem esik jól, mert de. Sógornőmék vannak itt, és most éppen kirándulnak (két vihar között) öregmamáéknál falun. Az az igazi feeling, kiskacsák, boci, nyulak, szilvalekvár nekem, szilvapálesz Bundinak. Eközben én végeztem az ebéddel és miután sikerült az éjjel cirka 11 órát aludnom, semmisefáj, mindenrendben semminyüszi állapotban vagyok. Ebéd kész, papírmunka lenne, de ahhoz meg nincs kedvem, úgyhogy láblóga van. Sógornőmmel amúgy volt egy kis afférom, vagyis véleménykülönbség, tanít, és jön nekem a nyári szünetben segíteni, amit persze köszönök, de kitalálta, hogy elviszi Szonit egy hétre a Balatonra, ami innen cirka 500km. Namármost rendben van, hogy ded barátságos, akárkivel elvan, de! nem aludt még külön tőlünk...Tudom ezt is meg kell próbálni, de nem rögtön 500km-es távolságban, hiszen nem a szomszéd városról van szó, ahonnan mondjuk haza lehet hozni akár éjjel kettőkor is ha anya/apahiánya van. Namármost 2. napja azzal oltogatja a jányt, hogy ugye jössz velem a Balatonra, ezt kb 15 percenként hallottam. Én megjegyeztem, hogy 2 évesen nem szívesen engedném el, főleg, hogy jön a tesó, össze kell szoknunk és nehogy már azt gondolja csemetém, hogy le akarom passzolni. Háát mit mondjak nem nagyon vette a lapot, mindaddig amíg Bundi nem közölte, hogy kerekperec, hogy kicsi még, majd jövőre együtt, ésatöbbi. Jött a válasz, hogy mert féltjük és lógunk rajta, na itt kicsit elöntött a terhességi hormonszintem és kitörtem, mint a Vezúv, hogy két napja ölben hurcibálja Szonit, amitől kivagyok, mert az elveimmel és jelen állapotommal is ellenkezik, az ő fia, 5 évesen maradt itt először egyedül, másrészt meg most gyógyulgat egy nagyon súlyos betegségből és tudom, hogy imádja a gyereket, de két napja borult a napirendünk, tiszta rapszodikus a gyerek, 1 hetem tuti elvisz, mire minden a régi kerékvágásba kerül, mi lenne 1 hét nyaralás után?! De van ám nekem sógorom is, akit Szonja szeretne, ha hagyná magát. Mert ő úgy kerüli a gyereket, mintha pestises lenne, sőt közölte sógornőmmel, hogy tuti ő ucuzza Szonit, hogy ne hagyja békén. Holott a kiscsaj kitartó és nem hagyja magát, és igenis kézenfog, hív, viszi a könyvet, játékot, bubit fújat és igényli, hogy vele foglalkozzanak. Ezt a viselkedési módot, pedig nem érti, mondjuk a Zanyja sem. Miért írom mindezt? Mert tudom, hogy kivülről látva sokkal tisztább az egész, de én benne ülök a közepében. Mert azért van ám dilemmám, lehet túlságosan védem-óvóm dedet és most megfosztom egy fantasztikus nyaralástól? A másik énem meg azt mondja, hogy neki még mellette a helye, kicsi még és különben is na...S

Villámviccek házunktáján

Kicsit összevisznya, de remélhetőleg érthető.

Tegnap ctg, háááát vicces vót, mert tutira akartam menni. Szóval a recept, dobj be egy bountyt a kocsiban, igyál meg egy forró csokit a kórházban, majd "vágtázz" fel a 3.-on található szülészetre. Nekem ez egy kicsit sok(k) volt, mert a szülésznők pultja előtt már alig kaptam levegőt, nagyon röhögtek, az egyik meg is jegyezte, hogy ez terheléses ctg lesz. Hát az lett...Kicsi Kyra 20 percen át úgy vágtázott a hasamban, mint 20 delej musztáng, a frekije 160-180 között volt. Dokibá' megleste a kockás papírt és megkérdezte, hogy ezt, hogy csináltam, amikor elmeséltem nagyon röhögött. Majd közölte, hogy csak azért nem tapsol vissza egy újabb ctgére, mert volt kb 15mp amikor nem mozgott a babó, igy az alapfrekije jól láthatóan 140. Megtapogatott és közölte, hogy jövő szerdán megnézi a heget és beszélünk a továbbiakról, valamint, hogy a babamozgató adagomat felezzem le, akkor jó lesz:)

Terhesség, fura, de tényleg teher, nekem azért különösen, mert Szonjával nem volt ilyen élményem. Milyen? Megy szét a lábam, direkte, csak így tudok valamennyire közlekedni. Komolyan fontolóra veszem az iccakai pisiléseket, mármit, hog felkeljek-e az ágyból, mert csak oldalra gurulva, kapaszkodva és nyüszögve megy. Alsófertájon anatómiailag az összes csontot be tudom mutatni mármint, hogy melyik milyen mozdulatra fáj. Hidegfront van, most erre fogom, meg jól esik a lelkemnek, hogy a többiek (szintén utolsókat rúgják pocakügyileg) is nyöszmörögnek. Központi téma Szonjával is a kistesó, mai eszmecserénk, hasrámutatás:

Tesó, kiesik (óóóó igen Uram, óóóó ad Uram)
Mikor?
Este.
Melyik este?
Péntek. (Vazzeg, de melyik pénteken, mert holnap is az van)

Koncert, gyerek apja nyakában, ez a mutogatásról jutott eszembe, mellettünk állt egy koromfekete romakisfiú. Gyakran NG csatornát néző kicsilány beazonosít, rámutat és szépen tisztán érthetően, és nem mellékesen hangosan közli: Majom! Nézd apa majom! (Nagyon gyorsan elkotortunk onnan.)

Szonja segít továbbra is mindenben, most a legújabb, hogy rajtam segít az irgalmas szamaritánus, zoknit, húzni, innen-onnan felkászálódni, nagyon vicces, ahogy két kis kezével betámaszt a testem valamely pontján és nagy nyögések közepette (mindkét részről) segít felállni.A wc-n mondjuk helyettem nyög, szöveghűség véget, na ezen is be lehet szarni.

Apropó wc, tegnap pelenkanélküli napot tartottunk, és klotyómanót etettük, mindazzal mi szem-szájnak ingere, nagyon ügyes volt ded. El akarja hagyni a pelust, mert az picibabának kell. Apropó, tényleg zsebkendőnyi a segge egy újszülöttnek? Tegnap vettünk 1 csomag újszülött pelust, hihetetlen milyen kicsi...:)

Mostanában figyelve dedet, igazi kisGarami, egyre inkább apaklón, így nagyon jó volt találni a fenti képet, amin éppen úgy csücsörit koncentrálás címen, mint a Zanyja. Bundi szerint az összes hülyeséget tőlem örökölte, minden jót tőle. Kicsit túljátssza ezt az alfahim szerepet. Be van tojva amúgy (szerintem), ma mikor nyekeregtem, hogy inkább megszülnék, közölte, hogy Isten ments, mert ő addig van nyugton, amíg a kicsi bentvan. Höhö...
Ránéztem a vonalzómra és eszembe jutott még egy nyekergős mondta búcsúzóul, azt írja ez a dög, hogy még 25 nap van hátra...na neeee.....

3 napos hacacáré

Az az igazság, hogy kicsiny városukban már hagyomány, hogy április legvégén-május elején megrendezik a Gömörexpot, az idei volt a 12. Emlékszem amikor először járt pelenkásunk az expon, akkor alig 2 hetes volt. Na azért azóta sokkal jobban kiveszi a részét a programokból, rendszerint azt hallottuk tőle, hogy "Szonja is", ez legtöbbször az ugrálóvárra korlátozódott. Sok időm nem volt társasági életet élni, de egy napot úgy osztottunk meg Bundással, hogy hazajöttem a jánnyal aludni, addig Bundi kint volt, majd délután hazaérvén, én mehettem kicsit csacsogni, jólesett na, persze a legtöbben a hasamon ájuldoztak átvitt értelemben persze. Megkeresett egy fotós lány is, most végez és mi leszünk a vizsgamunkái, vagyis a 3 jány. Jövő héten csinálja a pocakos képeket,(ha Kyra is úgy gondolja) majd kérek sok-sok korrektort a csíkjaimra, aztán meg inkább a két lányé lesz majd a főszerep gondolom. Mondjuk nem semmi, hogy tényleg róluk akar művészfotókat, szerintem erre mondják azt, hogy innen szép nyerni.
Itt volt a Tabáni is koncertezni, hát bakker az a hang igazi libabőrözős, hihetetlen jó, Szonja tombolt, mint a állat, de a humora, a színpadi megjelenése, háát ha azt mondom kis esetlenke, akkor nagyon finoman fogalmaztam. Mondjuk saját maga szerint jó a humora, legalábbis saját magán jókat kuncogott. Az sajna a véleményem, hogy így el fog tűnni a süllyesztőbe, be fogják darálni a nagyhalak. Mirigyék gyakori vendégek minálunk, persze most is nagyot alkottak, annyira hülyék, hogy azt már tanítani kellene.
Egyik kedves barátunk nagy sajnálatomra az egyik büfében volt, minifánkokkal, khmmm nagyon finom minifánkokkal és nagyon finom öntetekkel, sokféle öntettel...hmmm. Meg kürtős kalács, az az illat, nem tudsz neki ellenállni, mint Lipi a sajtnak. A vasárnapi 30 bográcsban rotyogó mindeféle étekről már inkább ne is ejtsünk szót...Épp az imént hívott Nagyfehir kérdezett a súlyomról is, szerinte elfogadható...szerintem annyira nem 14kg, igaz 3 hete nem híztam, de akkor is érzem a csülkeimen...ok, nem nyavalygok nemsokára vége van és lesz egy gyönyörű Picibabánk. Szóval jó kis 3 napos hacacáré volt, megpróbáltam nem nagyon irigyelni a brazil táncosokat, Szonja is barnult, én paprikapirosra égtem...jövőre ugyanitt már 4-ben :)