2012. augusztus 30., csütörtök

Szonjaságok

***

Belláék elmentek az állatkertbe és láttak egy elefántot, de nem akármilyen elefántot, hanem egy pici kölyökelefántot."

***

Kerianyu vezet és nem figyel.
- Bakker majdnem átmentem a kereszteződésen.
Mire Szonja:
- "Milyen majom ment át a kerítésen?"

***

- "Ovi után sulis leszek."
- Igen, nagycsoport után sulis leszel.
- "Suli után meg anyuka."
- Hát remélem, hogy ilyen jövőképpel sokáig leszel sulis.

***

- Szonja kimegyek az udvarra, mindjárt jövök.
- "Jó, addig én kalandozok a cicával."

***

"Majd apa bejön vigyázni ránk a fürdésnél, hogy ne legyen balhé."

***
Piskótáznak:
"Ha nem esik jól Kira, akkor hagyjad, megeszem én az egész dobozzal."

***

Bevonul a szobánkba, és látja, hogy még az apja alszik:
"Óóó, hogy alszik ez a bunda."

***

-"Tudod ki szokott tojásszagút pukizni?"
- Ki?
- "Apa, de veszünk egy fül és orrdugót, amit csak a nyakadba kell csattintani és kész is."

***

"Anya ne az én kanalammal edd már a megmaradt joghurtom, mert összeveszik a nyálunk."

***

"Kidobnád a rágumim?"

***

"Gyere gyorsan Kira bajban esett."

***

Filmet nézünk és a jelenetben egy kisfiút otthon hagynak a szülei:
- "Akkor ők most cserbenhagyták a gyereküket?"

***

Benézek a gyerekszobába, ahol óriási a rendetlenség:
- Ördög és pokol!
- "Milyen bokor?"

***

"Megyünk Kirával aludni, betakargatom, mesélek neki, aztán még kap egy éjszakai puszit is."

***
Abszolúte kedvenc. Vendégségben voltunk és Szonját behívta egy nagyobbacska lány, szétnézni. Lélekszakadva rohan ki megáll előttem és kb 30 fül hallatára lelkesen  közli:
- "Képzeld anya van köcsögük!!!"
- Micsoda?
- "Jaj nem tudom mondani!"
Megszólal a házigazda:
- Hörcsögre gondolt!:DDD

***
 

2012. augusztus 28., kedd

Szabacccság-mert megérdemlem :)

Nem, nem photshop, tényleg ekkora volt, de ez is light pipicicis:)

Eskü, hogy light volt :)

Ha nem lenne én is sokkal kevesebb lennék

Gyaloghíd az éjszakában:)

35 évesen rávettek, hogy seggmutogatós gatyában közlekedjem:)
Mióta az első csajom képletesen kibújt a tojásból, azóta csak a második kiscsibe születésekor töltöttem házon kívül az éjszakákat. Aztán most elérkezettnek láttam az időt, hogy kicsit kimozduljak a minik nélkül, egyes egyedül. Mit mondjak már az is egy élmény volt, hogy a kánikulában való vonaton zötykölődés közepette órákon át olvashattam megszakítás nélkül. Odaérvén azért volt egy kis üldözési mániára hajazó magatartásstílusom, mert részint hátrafelé tekintgettem, mert Szonjának mániája, hogy mögöttem jön, részint meg minden kocsi felé forogtam, mert Kira hebrencssége folytán esetleg kiszalad a forgalomba, amire egyébként soha nem volt még példa, de az ördög nem alszik. Túllépve ezen stikkeken, eléggé sikerült lelazulnom, szóval mire oda jutott barátnőm, hogy akkor most kívánság (3)nap van, csak pislogtam, hogy atyavilág, mit lehet csinálni 3 napon keresztül gyerekek nélkül, amit még én is találok ki. Nooos, mi csak diszkontálásnak nevezzük azt, amikor órákat töltünk különböző üzletek próbafülkéiben, mindezt a melegre fogva, mondván az üzletekben klíma van. Aztán nagyon jó érzés azzal szembesülni, hogy amikor utoljára ilyenre vetemedtem, hogy próbafülke, akkor olyan 50-52-es ruhaméretem volt, közöltem is drága barátnőmmel, hogy hajrá ezeket hozza, és szembesültem nagy vigyorogva, hogy a méretem 46-os:) Cakkumpak nem vettem az elmúlt 5 évben összesen ennyi ruhát magamnak, mint itt egy délután...de megérdemlem. Persze a csajok sem maradhattak ki, akiknek kegyes hazugságként azt mondtam, hogy dolgozni fogok, mert ha közlöm, hogy az imádott Gidushoz és Pepéhez megyek kitört volna a 3. világháború. Megérdemeltem az óriás(mit óriás családi adag) hambit és fagyikelyhet is, a nagy beszélgetéseket, a mozit, ahol feltett lábbal ropogtattuk a kukoricát és szörcsögtük a kólát, közben nyerítve röhögtünk. A filmet, "Amit még mindig tudni akarsz a szexről"   (---katt mindenkinek ajánlom, akinek a házasságlevele már sárgaságba hajlik, valamint több éve élnek együtt, igazi görbe tükör és párterápia. Jól estek az esti séták, a beszélgetések, a közös ismerősök meglátogatása. Jól esett az ágyban olvasni, kilenckor kelni és nyugodtan reggelizni vagy éppen madárcsicsergésben újságot olvasni a teraszon. Itt is megköszönöm drága barátnőmnek, hogy az ötletét belémsulykolta és nem hagyott visszavonulót fújni, hitt abban, amiben én nem, hogy itthon nem áll meg az élet nélkülem. A pótanya alias Bundi is remekül vizsgázott, mindent megcsinált, amit én is, 1-2 kivétellel, bár azért hozzátenném, hogy érkezésem estéjén már fél kilenckor hortyogott a kanapén, és reggel ágyba kaptam a kávét. A lányok, Kira eddig is apafüggő volt, szóval nagyon nem hiányoztam az érkezésemig. Szonja első este mondott monológot, hogy mikor jövök haza, majd hazaérvén egy szépen megrajzolt szívecskés levél fogadott, "beleírva", hogy nagyon szeretlek anya :) Kisimultam, kellett ez nekem, és boldog vagyok, hogy olyan barátaim vannak,akik ezt észrevették és akikkel ez megvalósulhatott...

2012. augusztus 26., vasárnap

Viziszörnyek:)





Az a helyzet, hogy két esetben igazodik hozzánk a meteorológia, ha Bundi készül horgászni vagy ha szökőévente mi készülünk strandra. Az a helyzet, hogy még ma is emlegetjük apósom közel egy évtizedes humorbombáját, amikor is kis csapatunk több napos hallesre indult 38 fokban kósza fátyolfelhők alatt, éppen bőszen pakoltuk be a túlélőfelszerelést, amikor drága apósom elkezdte feltekerni a kerti locsolótömlőt. Kedves barátunk rá is kérdezett, hogy mi okból, ő csak elmosolyodott és közölte, mentek horgászni, esni fog, nekem kell locsolni. Mondanom sem kell így esett meg, hogy a 10 napos horgászat 12 napa rúgott, mert a sárba úgy beragadt a kocsi a folyamatos esőzéstől, hogy ki kellett húzatni. Kiscsaládommal közöltem, hogy mivel rögvest itt a nyár vége, márpediglen mi csütörtökön strandra megyünk, apelláta nincs, napok óta kánikula van, punktum. Csütörtök reggel szakadó esőre ébredtünk, de Szonja és Kira olyan lelkesen énekelte a Süss fel napot, hogy csak nem fagytak meg a ludak, meg mi sem, így belevágtunk. 20 éve jártam utoljára ezen a strandon, akkor minden reggel 4km futás után 1.5 órát úsztunk a barátnőmmel, majd újra jött a futás, esküszöm nem mese. Nos, a strand azóta nem túl sokat változott. Kivéve egyvalamit a csúszdát. Amire ki volt írva, hogy 6 éven aluliak nem használhatják. Mivel Kira lévén nem tud olvasni, ezt a problémát gyorsan túllépte, az első csúszás után az úszómester is, így a kishölgy csúszott kb 40-et, nagy sebességgel a 130cm-es vízben landolva. Kimászott és ment újra, a nagyok előreengedték a szülők fél percenként kérdezték, hogy lehet, hogy ilyen kicsi és hűmeg ha, ő meg nagyon büszke volt magára, éppencsak a konfettieső hiányzott, a csúszdát körülálló és rajta mosolygó-csodálkozó emberek kezéből. Szonja kishúga dicsőségét megirigyelve, többször felmászott és tekintett a mélybe, de mindössze 1x csúszott le, amibe nagy szerepe volt egy kisfiúnak, aki fogta a kezét. A kisebbik vizibolhánk, 3 órán át nyomtam és liluló szájjal, kocogó fogakkal sem volt hajlandó kijönni.  Hazafelé már 6-kor aludt, másnap reggel nyolcig. be is nyújtottam a kérvényem a Jóistenhez egy csúszdás medencére. Strapás ment volt, de a folyamatos vigyor az arcukon kárpótolja az ember lányát/fiát a lótifutiért:) Bundi egy darabig renoválná magát strandügyben, nem is értem miért, majdnem meg tudott inni egy fél pohár sört:)

2012. augusztus 19., vasárnap

A lányok szerelembe estek...





Na nem ám egy szöszi kisfiú a szerelem tárgya, sokkal inkább egy arany"hajú". Nyár lévén a baráti találkozók nagy része arról szól, hogy összeröffenünk 2-3 család aprónéppel együtt és szalonnát sütünk, jóllakunk, majd jóféle söröcske mellett megváltjuk a világot, miközben a gyerekek szétszedik az éppen aktuális rendezvényhelyszínt. Úgy két napja is így volt ez, miszerint egy spontán ötlettől vezérelve hipp-hopp Bundi egy régi barátjánál tartottunk afféle házavató szalonnasütést, mert a közelünkbe költöztek. A költözést nem csak két, de jópár négylábú kedvenc is abszolválta. Volt ott tengerimalac, hörcsög, de a fő favorit a kutyus. A két lányt a finom falatok és illatok sem érdekelték és hűtlenkedve Málna cicához beleestek egy Golden Retrieverbe. Az az áldott jószág meg kell mondjam valóban a leggyerekbarátabb állatok egyike. A túláradó szeretetrohamot imádva, a nyüstölést, simogatást, szákból kajakivevést!, lakhelyelfoglalást maximálisan tolerálva, egy tünemény módon viselkedett. Egy pillanat erejéig sem merült fel bennem, hogy esetleg csak rá is vicsorítana a lányokra. Málna volt a prototípus, hogy össze tudnak nőni, hogy gondoskodni tudnak, hogy úgy gügyögnek egy állathoz, ahogy egy anya duruzsol az újszülött gyermekének. Sokszor szóba került már nálunk a kutyatéma, hogy nagy a kert, van hely és milyen jó is lenne, csak életem párjával nem tudtuk a "típusban" kiegyezni. Én egy kisebb, ölebebb barátra gondoltam, ő meg egy robosztus vagány házőrzőre. Aztán jött ez a szőke herceg és számomra most kézzel foghatóvá vált az a rengeteg internetes átolvasott oldal, hogy miért is ilyen fajtájú kutya jó a kisgyermekek mellé. Nem szoktam kérdésekben típushoz, fajtához ragaszkodni, mert azt mondom, hogy a gazdi feladata, hogy nevelje kedvencét megbízhatóvá. Ebben az esetben nem mégis azt gondolom, hogy nagyban rá lehet hagyatkozni a fajta genetikájára, vérmérsékletére, jellemzésére. Nem véletlen az sem szerintem, hogy sok segítő kutya kerül ki  ebből a fajtából. Lényeg a lényeg, a lányok szerelembe estek...oké-oké meg én is. :)

2012. augusztus 16., csütörtök

Az a fránya elengedés...


Az az igazság, hogy amíg Hencsi egyszer csak vissza nem kérdezett a telefonban, hogy nekem kell-e még a kötődés és csak nem tudom elengedni még, csak akkor villant fel, hogy valóban ez lehet a legnagyobb probléma. Kicsi Kira, aki nálunk "a kicsi", valószínűleg még 25 évesen is az lesz, hiába ágál majd a ragadványneve ellen. Eddig annyira távolinak tűnt, hogy óvodás lesz ő is. Aztán már 2 x voltunk az oviban ebben a hónapban, a legutóbbi élmény egészen friss mai. Ez volt az én tudatosulás élményem is. Amikor láttam a nevét kiírva az ajtón, hogy mini-kis csoport és a 10. a sorban Garami Kira. Amikor Szonja óvónénije megmutatta a Törpike vagy Manó, (nem tudtam eldönteni) csoportot neki, ahogy birtokba vette a pici széket, a mosdót, ahogy rögtön rámolta a játékokat. Ahogy rohangált a nagyokkal, ahogy tépett a csúszdán, ahogy elkóborolt, mint a maci a tiltott málnásban. Ahogy kiválasztotta magának a pillangó jelet. Ahogy óbégatta, hogy nemnemnem, amikor hazaindultunk. A csoportban 3-an lesznek olyan picik, mint ő. Azt hittem sokáig, őt féltem, közben meg magamat. Nyújtanám ezt az együtt töltött időt, mert azzal, hogy óvodába megy ő is, végérvényesen vége életünk egyik legszebb szakaszának. Némileg reálisan nézve meg azt gondolom, hogy kicsi ő még oda, december 1-vel kezdene, 2.5 évesen, de én szeretném ezt az elszakadást elhúzni március elejéig, az óvónénik meg nagyon nem. Még nem szobatiszta, éjjelre pelust kap és akkor is ha hosszabb útra indulunk. A folyó ügyeit megkésve intézi, mióta abbahagytuk a szoptatást, szóval lengenek a bugyik a teraszon. Érdekes mód, a kaksi az mindig a várható helyén landol, szól, megy, intézi. Tudom ez még alakulhat decemberig, ahogy a beszéde is, egyre több szót használ, de még mindig keveset, a szokásait, jeleit, meg csak mi értjük. Persze féltem őt is, mert kicsi, a szó átvitt és valós értelmében egyaránt. A kis tűzgolyónak még babaillata van és babaölelése és ha gond van , csak anya vigasztalja meg, összebújva és olykor még akkor is csak lassan múlik az ikegő sírás és a könnyek sűrű hada. Sokan azt mondják engedjem el, de belül meg azt érzem, hogy kell még nekünk az a pár hónap, a lassan elengedés. Közben meg dilemmázom, egyedül fog majd beszokni, a társaságban, rosszabb vagy jobb lesz ugyan? Önös érdekeim hátráltatják a döntést vagy elfogulatlanul is azt tudom mondani, hogy kicsi még oda. Én itthon vagyok augusztusig, miért ne lehetne akkor még ő is velem?Nehéz ez...el kellene egy kis segítség...jó lenne kívülről látni ezt az egészet és úgy mérlegelni, csak az adott helyzetben erre képtelen vagyok...

2012. augusztus 12., vasárnap

Változások




Nya szóval az egész úgy kezdődött, hogy cirka 22 órás buszocskázás után Bundi kb, 2 hétre visszatért a kiinduló bázisra. Mivel azt gondoltam én, hogy roppant elég volt már abból, hogy éjszakákon át félig kómásan járkál a  família, aminek az a vége, hogy Bundi a gyerekszobában köt ki, a két csibe meg mellettem és minden csontom érzem az ébredésnél, amik között olyan cirka 20 percek telnek el, mert Szonja pörög, mint egy zárlatos ventilátor, Kira meg tapad minden testrészével és bármerre mozdulok, követ, mint egy miniradar, ennek véget kell vetnünk. A ma reggel volt a pont az i-re, amikor is, akárhogy kúsztam-másztam az ágyon katonai kiképzőtiszti fókázással, folyton arra ébredtem, hogy Szonja lába a seggemben, Kira meg nonstop le akar smárolni. A fenti idillnek véget vetve kiókumláltam a haditervet.
 Miszerint Bundi kárpiatisztit, ami ugye nem szárad meg, ezen oknál fogva mindenkinek máshol kell aludni, leginkább jó lenne a helyén. Bundi önként és (majdnem) dalolva vállalta a feladatot, 16 év kemény munkája, de megérte. Szóval én meg irányítottam, hogy ezt az étkezőt oda, ezt a kanapét ide, a lányok ágyait amoda. A 4 évesnek megkapta rásegítő jelleggel a Hello Kittys ágyneműt, a kicsinek meg egész nap duruzsoltuk, hogy milyen jó fej a Minnie egér. Most pedig este 10 és annyira büszke vagyok magamra, mert mindenki az általam kijelölt helyen alszik, leszámítva Málna cicát, de ő renitens amúgy is. 
Ok-ok, ahogy a kép mutatja a csajok egy helycserést támadást csináltak, dehát ez legyen a legnagyobb probléma. A többik most persze mondják, hogy ühüm-meg aham, nem úgy megy az, de én pozitivan rákoncentrálok és igenis reggel az ébredéskor is ez a kép fog fogadni, nem-de! Mivel ennyire belejöttem most a lakberendezésbe, az előbb közöltem a Zurammal, hogy holnap festünk...csak annyit mondott, hogy kakukk (ez Szonja jelzőrendszere, ha mehet az ágyba). én ezt most igennek veszem. Addig üsd a vasat amíg meleg lapon (Bundi nagyon kenyérre kenhető mostanában) mellékesen megjegyeztem, hogy 5 éve nem voltam szabadságon gyerekpraclik nélkül, úgyhogy kiveszek két napot...szerintem már nem meri azt hinni, hogy viccelek, szóval megyek barátnőzni...:)

2012. augusztus 11., szombat

Mert az igéreteket betartják ugye!? :o)




Hosszas tervezgetések, gps koordináták, idő és gyerek egészségügyi állapot, valamint szél, víz és napállás egyeztetése után valóra váltottuk azon ígéretünket, miszerint most mi látogatunk el Hencsiékhez. A kemény és végtelenül viszontagságos 16km-es úton nem kevés ziccer volt, ami részemről nagyon szőkenősre sikeredett. Először is, a csajokat ébreszteni kellett, mivel nem számolta az előző este rapid módon szervezett és éjszakába nyúló szalonnasütéssel, ami után a lányok reggel 8-kor még krumpliszsákként funkcionáltak, és 9.10-kor ment a busz, ennek ellenére fél kilenckor már a kapuban tobzódtak. Kiértünk, felszálltunk, 2x is, egyszer az Aggtelkire, mert annyira el voltam foglalva, a buszjegy vásárlás+ táska+ szatyor és nem mellékesen két gyerek koordinálásával, hogy az a pöppetnyi apróság, hogy esetleg rossz buszra szállunk eszembe se jutott. Késett a most már tényleg a célállomásunk felé tartó  járat cirka 15 percet, és lefoglalni a kisebbik tűzgolyónkat olyan kicsi területen, mint egy buszmegálló nehezebben ment számomra, mint Risztov Évának a 10 km úszás, mondjuk aranyat én nem kaptam érte, hála az égnek ő igen. A három csaj, mondhatni belakta a házat és a kertet cirka 2 perc alatt, én meg gyakorlatilag süteményt zabáltam kiterülve a kanapén, a buszozás sokkja na:) A csajszik jól elvoltak, mi is, amint beszélgetés közben láttuk a kajakaranyakat. Kira lelkesen kergette a macskákat, Szonja kézből akarta etetni a tyúkokat (OMG), Zita meg hasított, mint a szél a futóbiciklivel. Kira 1-2 vetődést bemutatott és felmosta Heni nagy örömére a fürdőszobájukat, valamint sikerült az egész játékbirodalmat elhinteni az egész házban. Majd Szonja és Zita közös erővel levágta Hencsi haját, amolyan akasztják a hóhért alapon, jól sikerült, mondjuk a műanyag hajvágógép, mint olyan nem kicsit agyament fejből pattanhatott ki. Tervem, hogy szatyor nélkül jövök haza nem jött be, mert feltankoltam könyvekkel és csajszicuccokkal. A slusszpoén, kifelé ugye Heni is várta velünk a buszt, felpattanok, mondom Putnokra kérném a jegyet, mire a sofőrbácsi, az fa@a, de ő Mályinkába megy....de ketten nem néztük meg, hogy mi van kiírva a buszra, duplaszőkén. :) Itt is megköszönve drága barátnőm a szíves vendéglátást, nagyon jól éreztük magunkat, mindhárman :)

2012. augusztus 6., hétfő

Mert (számomra) megunhatatlan :o)

***

"Jajjj Kira összerontottad az almáspitémet!"

***

Kukucskál a konyhaajtóból:
"Hmmm, de finom illat van, hmm, de finomnak látszik!"

***

Vacsorázunk:
"Anya annyira finom vacsorát csináltál, hogy nagyon!"

***

Ebédmél szomorúan néz:
- Mi a baj?
Nagy sóhaj:
- "Tudod anya, én arra a kék kanálra vágyom, amit Kirának adtál!"

***

- Miért nem etted meg a tejszeletet, amit Atikától kaptál?
- "Mert szégyellős voltam."

***

"Ezt figyeld, ások egy nagy vödröt! (persze gödröt ásott)

***

- Szonja bugyiban nem fog csúszni a csúszda, mert megizzadtál és tapad.
- "Anya csak a csigák tapadnak, nem az emberek."

***

- "Álmos vagyok."
- Reggel kilenc van kicsim.
-  De én nem is aludtam este, csak úgy álmodoztam."

***

Pucoltam a répát a húsleveshez, Kira kért belőle, majd kisvártatva jön vissza és még kér.
- Ott van a kezedben babám.
Mire a nővére kiabál ki a szobából:
"Szonjának kéri!"

***

"Anya nagyon finomat főztél, büszke vagyok Rád, ezért játszhatsz a játékaimmal jó?"
- Naná :)

***

"Olyan nagyot kakáltam, mint a Hold, csak kifli alakút."

***

- Lassabban edd már a fagyit, mert fájni fog a torkod.
- "Összeveszik a torkomban a hideg és a meleg?"
- Igen.
- " De akkor sem tudom lassabban enni, mert nagyon izlik a pocakomnak."

***

Aszfaltkrétázunk és éppen egy szivecskét rajzoltam.
- "Ez mi lesz?"
- Szerinted?
- "Szerintem pamutbojt, de az is lehet, hogy csigabiga".
(Kicsit troll nem?)

***

Kira nyafog.
- Szooonjaaaa!
- "De most nem is én nyűgöztettem!"

***
és az aktuális kedvenc:
Kira a parkettára pisil:
" Ha megint odapisilsz, akkor ideget kapunk a fejünkhöz!"

***

2012. augusztus 5., vasárnap

Néha elgondolkodik az ember azon....

Így kezdődött

A lányok trambulinja
hogy mennyi mindent képes befolyásolni és hogy mennyi mindent nem. Eljutunk a holdra, mellesleg most Szonja is odakészült csakis rózsaszín űrhajóval és persze azzal a célzattal, hogy letörjön belőle egy darabot. Aztán mégis vannak olyan helyzetek, amikor rájön az ember arra, hogy valóban picike porszem abban a gépezetben, amit valahol máshol mozgatnak. Hiszem, hogy mi is részei vagyunk, ha valami nagyon elromlik, mert egyszer minden és mindenki megbosszulja azt, ha nem vigyázunk rá. Miről beszélek, a tegnapról. Ami semmivel sem volt más, mint minden szombat, egy nagyot aludtunk mindannyian ebéd után, irgalmatlan volt a párás hőség. Aztán, úgy hat körül beborult az ég, lengedezett a szellő. Kihasználva a nálunk már menetrendszerűnek mondható viharok előtti kicsi hűst kimentünk az udvarra. A lányok bugyiban, hintáztak, ugráltak, krétáztunk és még szedtem egy tál őszibarackot, hogy csemegézzünk a vihar alatt. Akkor még nem gondoltam, hogy ezek lesznek az utolsó őszibarackok a fáról. Az első nagy esőcseppeknél még kint bolondoztunk, aztán visítva-nevetve szaladtunk be a házba. Szürke volt minden, de eső nem esett, a konyhában álltam, amikor valami iszonyatosan elkezdett kopogni, mint amikor köveket dobálsz a bitumenre. Jég volt, kisebb nagyobb, minden irányból és olyan mennyiségben, hogy a csatorna nem tudta levezetni. Álltam a nappali ablakában és arra vártam mikor törik be, közel harminc percen át szakadt a jég, olykor esővel kísérve. Aki ismer, tudja nem vagyok egy beszari alak, de folyamatosan arra kellett koncentrálnom, hogy ne vegyék észre a lányok, mennyire aggódom és félek. Aztán vége lett, ment tovább, tarolva mindent. Kimerészkedtem, a nap már bújt elő a felhők mögül, a levegő 18!!fok volt, amikor bejöttünk még 35. Előjöttek a szomszédok is, mindenki kérdezte kinek mekkora a kár. A lányok gumicsizmában hordták a jeget, ők élvezték, mi meg anyukámmal sepertük a bokáig érő levéltengert, a sarat. A garázstetőnk oda és, hogy mekkora ereje volt, a szigetelést össze-vissza csapkodta a házon. A gyümölcs és Bundi féltve őrzött  virágai oda, a fáink, mint az őszi lombhulláskor. A még éretlen gyönyörű körtéinken 100 forintosnyi lyukak, mára már hull és rohad az egész, a barack is. Mindössze fél óra, fél óra tehetetlenség várva, hogy mikor lesz már vége. Mi még szerencsések voltunk, de kérdem én, mi ösztönözte arra a katasztrófavédelem főnökét, hogy kijelentse nem jelentős a kár? Talán az, hogy köszönve a sorsnak és a fentieknek nem halt meg senki? Szép csemetekertek és szőlők vannak a környékünkön, sok családnak egyetlen megélhetése a mezőgazdaság és abból semmi nem lesz már. Nem lesz szüret, nem lesz aratás. Nem lesz medence és sokaknak tönkrement az autója vagy nincs a házukon tető és sajnos nagy részüknek szerintem biztosításuk sincs. Ma este újra jött a vihar és amit én eddig csodálattal bámultam, mára már félek tőle. Mint ahogy azt az elején is írtam, most szembesültem vele először, hogy milyen picike porszemek vagyunk és olykor mennyire kiszolgáltatottak.

2012. augusztus 4., szombat

Diustól kapott játék :)

Mindig azon gondolkozom, hogy mivel is érdemlem ki én ezeket a nyereményeket, aztán arra jutok a végére, hogy amit itt hetet-havat összehordok mégis csak tetszik valakinek, szóval köszönöm Dius és így virtuálisan ölellek!Voltál olyan kedves is, hogy sikerül mindent bemásolnom ide, megkönnyítve a dolgom.
A díjjal járó feladatok:
1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondani magáról. 
2. A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell. 
3. 11 kérdés feltevése
4. 11 ember jelölése.
 
 A 11 kérdés:
1. Ha a blogodat nem írnád az interneten, hanem mondanod kéne egy rádióban, mennyi bejegyzésed lenne egy hónapban?
Hááát nem is tudom, valakit is érdekelne a gyermekeimről való ömlengésen, ráadásul nyálasan előadva az éterben...őszintén...szerintem a bársonyos hangom ellenére egy adást talán megérnék:)
2. Mi pihentet jobban, az írás, vagy az olvasás? 
Az olvasás.
3. A blogod címe változott már valaha? (nem az elérhetőségre gondolok)
Nem.
4. A kezdeti céljaid, ami miatt a blog indult, azonosak a mostaniakkal?
Emlékszem akkor a gyerek utáni vágy hajtott és az az érzés, hogy sorstársakkal és "szurkolókkal" találkozzam, most már más az ok, hogy én segíthessek a hasonszőrűeknek és hogy legyen egy életre szóló emlékük a lányoknak tőlem.
5. Van e barátod a blogvilágból?
Remélem igen. :)
6. Van e ellenséged a blogvilágban?
Remélem, hogy nincs, mindenesetre ha van, akkor én (szerencsére) nem tudok róla.
7. Emlékszel e az első bejegyzésed címére? (nem ér puskázni)
Valami, "hát akkor kezdjük" vagy hasonló sablonszöveg volt.
8. Emlékszel e az első kommentelőd nevére? (itt sem ér)
Hajjaj szerintem Ingrid és Tapi.
9. Emlékszel e az első rendszeres olvasód nevére? (és itt sem)
Ciki, de nem emlékszem, gondolom az első kommentelők valamelyike.
10. Hány bejegyzés után mondtad el valakinek személyesen, hogy blogot írsz?
Hááát a környezetemben a mai napig titkolom, olyannyira, hogy Bundi is csak annyit ut, hogy van,:) Persze a virtuális világ más, de  tuti nem postolnám ki közösségi oldalon, erre már az elejétől nagyon figyeltem.
11. Szeretnél egyszer a blogodhoz kapcsolódó tevékenységgel pénzt keresni?
Jham, mondjuk könyvben kiadni és járni dedikálni....álom édes álom :D

Mivel ez a dij is körbejár, mindenkinek küldöm, akik szeretnék...de azért pár név.
Hencsi, WS, Vörösbegy, Zsuci (zárt blogok)
  Eli    (bár ő most szabadságoltat)

Ne haragudjatok, de ennyi, a többieknél szerintem tuti landolt már a meglepetés:)