2012. augusztus 26., vasárnap

Viziszörnyek:)





Az a helyzet, hogy két esetben igazodik hozzánk a meteorológia, ha Bundi készül horgászni vagy ha szökőévente mi készülünk strandra. Az a helyzet, hogy még ma is emlegetjük apósom közel egy évtizedes humorbombáját, amikor is kis csapatunk több napos hallesre indult 38 fokban kósza fátyolfelhők alatt, éppen bőszen pakoltuk be a túlélőfelszerelést, amikor drága apósom elkezdte feltekerni a kerti locsolótömlőt. Kedves barátunk rá is kérdezett, hogy mi okból, ő csak elmosolyodott és közölte, mentek horgászni, esni fog, nekem kell locsolni. Mondanom sem kell így esett meg, hogy a 10 napos horgászat 12 napa rúgott, mert a sárba úgy beragadt a kocsi a folyamatos esőzéstől, hogy ki kellett húzatni. Kiscsaládommal közöltem, hogy mivel rögvest itt a nyár vége, márpediglen mi csütörtökön strandra megyünk, apelláta nincs, napok óta kánikula van, punktum. Csütörtök reggel szakadó esőre ébredtünk, de Szonja és Kira olyan lelkesen énekelte a Süss fel napot, hogy csak nem fagytak meg a ludak, meg mi sem, így belevágtunk. 20 éve jártam utoljára ezen a strandon, akkor minden reggel 4km futás után 1.5 órát úsztunk a barátnőmmel, majd újra jött a futás, esküszöm nem mese. Nos, a strand azóta nem túl sokat változott. Kivéve egyvalamit a csúszdát. Amire ki volt írva, hogy 6 éven aluliak nem használhatják. Mivel Kira lévén nem tud olvasni, ezt a problémát gyorsan túllépte, az első csúszás után az úszómester is, így a kishölgy csúszott kb 40-et, nagy sebességgel a 130cm-es vízben landolva. Kimászott és ment újra, a nagyok előreengedték a szülők fél percenként kérdezték, hogy lehet, hogy ilyen kicsi és hűmeg ha, ő meg nagyon büszke volt magára, éppencsak a konfettieső hiányzott, a csúszdát körülálló és rajta mosolygó-csodálkozó emberek kezéből. Szonja kishúga dicsőségét megirigyelve, többször felmászott és tekintett a mélybe, de mindössze 1x csúszott le, amibe nagy szerepe volt egy kisfiúnak, aki fogta a kezét. A kisebbik vizibolhánk, 3 órán át nyomtam és liluló szájjal, kocogó fogakkal sem volt hajlandó kijönni.  Hazafelé már 6-kor aludt, másnap reggel nyolcig. be is nyújtottam a kérvényem a Jóistenhez egy csúszdás medencére. Strapás ment volt, de a folyamatos vigyor az arcukon kárpótolja az ember lányát/fiát a lótifutiért:) Bundi egy darabig renoválná magát strandügyben, nem is értem miért, majdnem meg tudott inni egy fél pohár sört:)

Nincsenek megjegyzések: