2010. február 28., vasárnap

Ingyen ölelés


Emlékszem, először, mint minden ez is ááámerikában terjedt el. Emberkék kis kartontáblákkal, mint Klapka a Vámház körutasával kiálltak mondjuk egy aluljáróba és ingyen osztogattak az ölelést. Aztán, mint minden ilyen hagyományteremtő dolog, begyűrűzött biza kishazánkban is, először a fővárosban, majd vidéki nagyvárosokban is. Meg kell mondjam, nagyon kedves, szeretetteli kezdeményezésnek tartottam kezdetben. Pár pillanat, ahogy belesimulsz valaki karjaiba, mosolyogsz, hallod a szívdobbanását, érzed az illatát és szabadul is fel az endorfin. Biztos van, akiknek ez tényleg nagyon jó, én nem vitatom, nekem is nagyon jó, ha olyanokat ölelek, akiket szeretek, nem pedig vadidegen embereket. Boldogan fúrom a fejem Szonjához, ölelem Bundit, de azt hiszem az intim szférámba keveseket engedek be, legyek bármilyen extrovertált. Megsimítok én bárkit, beszélek én bárkivel, sőt még puszit is adok, de az összeolvadás a karjukban, bizony kevesekkel megy. Először azt gondoltam bennem van a hiba, ami mondjuk ma sem kizárt, aztán továbbvittem ezt a gondolatmenetet. Számomra semmitmondó az idegen emberek ölelése, mert ha nem vagyok benne én magam, lelkem minden rezdülésével, akkor olyan mintha nem is történne meg, olyan, mint egy színpadi csók, képileg látom, de szívvel nem érzem. Lehet, hogy szegényebb lesz sok ember az ölelésem nélkül, lehet konzervatív vagyok, de azt gondolom, akit megölelek azt lelkem minden rezdülésemmel, teljes odaadásommal teszem és nekem ez a fontos. Miért foglalkoztat ez a téma mostanság, mert a mi kis szeretetgombócunk, gyermeki létének minden bájával ölelget. Azt senkinek nem kell ecsetelnem, milyen könnyet fakasztó jó érzés, amikor apró, párnás, puha kezek fonják körül a nyakam. Nade ded, most kezdi ezt kampányszerűen csinálni, bár lehet csak a féltékenység beszél belőlem. :) Séta közben, ha meglát egy kisgyermeket, elengedi kezem, rohan felé kitárt karokkal, vigyorogva, kiabálva, hogy szereti és öleli is. Az arcokon először leginkább döbbenetet látok, majd a szülők részéről kényszeredett mosolyt, mert nem vagyunk ehhez szokva, sőt semmilyen érzelemnyilvántáshoz nem vagyunk szokva. A gyerekeket pedig még nem rontottuk el, nekik még zsigerből jön minden érzelemmegnyilvánulás, ahogy az ölelés is. Természetéből fakad Szonjának is, hogy ha hozzánk ismerős felnőtt érkezik, rögtön "lecsücsülteti" a szőnyegre, mászik is az ölébe és fonja kis mancsait a nyakára. Ő valóban ingyen ölel, nincsenek elvárásai, minden úgy jó neki, ahogy van, milyen kár, hogy nekünk felnőtteknek már nem ez a természetes.

2010. február 25., csütörtök

Szépkorúak és várandós egyed együttélése



Először is felhívom szíves figyelmeteket, hogy ma köszönhetően a nap melegének, amit idén először láttam, kissé zizzent és agyament lettem. Nagyban közrejátszik az, hogy szépkorúaknak szervezek Tavaszköszöntő bulit, ennél fogva napi 8 órában operetteket hallgatok és arra is vetemedtem, hogy Kislány kezeket fel-t fütyörészek, a la Dingdong Bandi módra. Kedves kolléganőim már 25x sírták vissza azon időket, amikor még itthon gurulgattam fel és alá és nem őket zaklattam napi szinten, a láááányok, ezt meg ezt kellene csinálni mondatommal. Az elmúlt 3 hét alatt szépkorúakat már nevesíteni is tudom, 2 db-ot pedig rávettem a műsorban való szereplése, mindenféle leszedálás nélkül.:) Szépkorúak várandós egyedhez hasonlóan szintén zsizsegnek, mint a gombóc a fazékban, zajlik az élet. Heves és együtt érző beszélgetéseink a lelassult anyagcserénkről, gazdagodásunkról (aranyér), nehézkes mozgásunkról. Igen én sem birok felkelni a fotelből, legalábbis ma 2x leelőzött a 80 éves Gyula bá' felpattanásügyileg. A 90 éves Irénke nénihez hasonlóan én is liftrászoruló lettem, félvén, hogy egy oxigén palack van és az idősebb kapná meg. Szóval szuszogi állapotba kerültem, mindenki hüledezik, hogy még 3 hónap hátravan, kártyavető nénink szerint ikrek, remélem tényleg csak a szürkehályog.. Ebéd után én is dobnék egy hátast, ennek hiányában, csak ásítozom a fotelben, amiből lassan egyedül nem tudok felállni. Napi elfoglaltságom a gyógyszertárban való sorbaállás, vitaminért, magnéziumért, ect, a lábam lelkesen bedagad délutánra, így minimum fél óraára le kell dőlnöm hazaérvén. Szépkorú várandós lettem vazzeg, lassan kezdem érteni a terhesség szót is...könyörgöm protkót és fogsorragasztót azért ne :) Egyetlen vigasz a ded alszik, igaz mióta írtam, azóta kizárólag vacsoraidőben, de galád módon ezzel kínlódjon délidőben az itthon lévő apja..:)




2010. február 23., kedd

MunkakerülŐ vagyis én na :)


Ma reggel megünnepelvén a 26 közösen betöltött hetünket kicsilánnyal, elmentem szmötyit inni. Orvososabb nevén terheléses cukor vérvételre. 6 előtt már az intézetben szurkált kolléganőm, aki teljesen parázott emiatt, én meg rátettem egy lapáttal és óbégattam, mint a hülyegyerek, hatásosan tudom játszani a színészt, pöppet kiakadt. Szmötyi rettenet még belekevert citrommal is, nameg bónuszként ugye a kis insulingyógyszerem, szerintem a hasnyálmirigyem ma nem kicsit nézett hülyének. Aztán kivágtattam tanácsadásra is, ahol majdnem fel kellett locsolni. Banyek, 3 hét alatt 6kg-t akartak rámverni az új mérlegükkel, azóta 4 mérlegen kontrolláltam magam az intézetben, ott a 6 "csak" 2, itthon pedig kevesebb vagyok 1kg-al, mint 3 hete. Szóval most mindenki höröghet, hogy mekkora problémáim vannak, igen ez nálam az, mert nem 50kg-ról indultam, hanem majdnem a duplájáról. Azonban valami energiamező lehetett a tanácsadóban, mert az én általánosan magas vérnyomásom 120/50 volt, a gyerkőc szívhangját meg nem találták meg, már dokinéni is kereste, mindig elugrált, én sem szeretem ha macerálnak na. A Kossuth rádiót azért befogtuk, szóval meg is beszéltem én a védőnőmmel, hogy nem-e lehetne valami emberibb időben tanácsadásra mennem, mert ez kicsit sok(k). Aztán meg szerintem terhesnő hülyeszokás, hogy méregetik egymás hasát, kinek-mekkora, majd megkérdezik, hanyadik hétben jár? Egy 33hetest vertem ma kenterben, rögtön szignálta is, hogy neki akkor lemaradt, kicsi gyereke van és helyben el is sírta magát, szolidaritásból mondták is neki, hogy igen már 2kg felett kellene lennie a bébinek. Aztán egy kolléganőm hozta az unokáját egy 3 hónapos tüneményes kicsit, hááát olyan jó érzés, hogy hamarosan lesz egy "ilyenem".Na egy Szóval így kora reggelre úgy ledolgoztam 3 órát, hogy bent se voltam és volt pofám hamarabb hazajönni, túlságosan lelazultam szerintem, vagy csak átvettem a munkamorált, nemtom. Kicsi lány alvása megjavult, olyannyira, hogy magától ágyaz! a déli alváshoz és tegnap pl fél6-kor költöttem este. Az apja szerint a titok, hogy elmondja neki minden nap, hogy mire felébred itthon lesz anya, szerintem meg valami pálinkáskenyér akció lehet a dologban. Most is éppen mind a ketten nyomják mögöttem a bluest.

2010. február 20., szombat

Bambabimbó


Megjegyzés a képhez: nem fejelt le semmit a gyerek, szagolja a gyertyámat :)

Nem vesztem ám el, csak kicsit leamortizálódtam és elvesztem egy kicsit ebben a ködös-szürke-esős időben. Kevés az időm, de tényleg, ami kicsit meg itthon tölthetek, azt Szonjával teszem, hiszen annyi újat és újat mutat minden nap. Ma itt voltak a szüleim is, a kis bestiám után képesek voltak 4kézláb ugatva közlekedik, nagy így veszítik el a szememben szülői tekintélyüket. :) Ma magi Szonja délutáni alvását abszolválta éppen, elindultam egy idős nénit meglátogatni. Húúú de rég voltam már így, hogy ennyire nehezemre essen hosszabb távot gyalogolni, komolyan mondom, mint valami rohamcsiga, láttam magam, ahogy esernyő nélkül fekete kabátban sütyüvel vánszorgok a kihalt ködös úton, mint valami Stephen King film éppen halni készülő mellékszereplője. :) Tudom sokan mondják már ezt, de rohadtul unom ezt a telet, olyan mintha már 1000 éve tartana. Bambán meredek magam elé, semmi kedvem semmihez, de azért lelkemben már ott a tavaszi virágbimbó. Kb. ennyi.
Közérdekű információk: Hencsinek üzenem, hogy a 6.-ai hétvégém teljes mértékben szabad,. összeereszthetnénk a csibéket, nekem is hiányzik már egy jó kis beszélgetés. Pöstieknek üzenem, hogy márciusban jelenésünk lesz pöstön, úgyhogy lehet tolongani, aki minket akar látni. Elmos dvd-t mindenkinek szívesen, nálunk még fejlődés nincs bili ügyben, beszédileg annál inkább, a mai szavunk, amitől majdnem dobtam egy hátast, "felakasztotta" mármint nem kivégzést nézett a gyerek, hanem én akasztottam fel a táskám a fogasra. Úgyhogy ennek örömére mától új rovatot indítok aranyköpések néven, had maradjon valami az utókornak. Nem ígérem, hogy annyira jól fogtok szórakozni, mint én, mert hallani azért más, de talán átjön nektek is valami, mint hófehérjaguáros jajdeszéphajú dorinásbarnának:)
Aranyköpések:
pa csiiii :papucs.
pucci: puszi
Nézi magát a tükörben:
  • -baba
  • - hogy hívják azt a babát?
  • -én
  • -ki az az én?
  • - Szonja
Este félálomban hason fekszik, simogatom a hátát, abbahagyom, halk kéjes mééég jön a csukott pillájú csibétől, majd hátára fordul, kinyomja a hasát, engem utánoz mostanában ezzel és közli. pocim simi méééég.




2010. február 16., kedd

22-es minimanó


Nagylányunk 22 hónapos, 22 hónapja minden egyes posztban leírom, hogy milyen hihetetlen, hogy itt van velünk, azt hiszem még nagyon-nagyon sokáig le fogom ezt írni. Tegnap azon gondolkoztam, mi az amit a legjobban szeretek benne. Imádom a tejbetök vigyorát, vagy ahogy hunyorogva huncutkodik. Hihetetlen élmény látni, ahogy napról-napra egyre többet és többet csacsog. Még a kategorikus gyorsan kimondott nemjeit is imádom. A kunkori haját, a valószínűtlenül kék szemét, a kacska lábujjait, a zokniundorát. Ahogy telefonál sétálva, pontosan úgy, ahogy azt az apja teszi. Ahogy maga körül forgatja a világot "térdrekényszeritve" még a nagyszüleit is, az apjáról nem is beszélve, nagyon jó látni az ő szimbiózisukat. Tegnap itthon voltam vele, egész nap az orvosokat jártuk, akkor sír ha elhozom a rendelőből. Délután elvittem a bőrgyógyászatra is, kb 40-en voltak, kiszúrt magának 2 kisgyereket, eléjük állt, nézte őket szótlanul, majd megsimogatta őket, rögtön utána át is ölelte egymás után mindkettőt, mondta is mellé szeretlek, majd hívta őket játszani.. A sosem látott doktornőnek azonnal az ölébe mászott, kért receptet, pecsétet, tollat, bőszen rendelt ő is. Büszkén lobogtatta receptjét, amit sk szerkesztett. Jó volt látni az arcokat, a sok unott, fáradt, beteg ember arcára csal mosolyt. Akkor döbbentem rá, ezt szeretem benne legjobban, ezt a bizalmat, ezt a szeretni tudást és ennek kimutatását, ezt az őszinteséget, ezt a hitet, tanulok tőle nap, mint nap....szeretem!













2010. február 15., hétfő

25, kerek, mint én


Meskének külön szeretettel!

Tegnap éppen fényképeket válogattam, mert szégyen ide vagy oda, bizony -bizony, lassan két éves Szonja és alig pár kép van előhívatva róla. Nosztalgiáztam a pocakfotókon is, nem kis ledöbbenésemre. Ugyanis a fenti két fotó bizony a napokban készült, már a dolgozóban és akkora gigahassal rendelkezem, amit Szonjával Kb. 30 hetesen cipeltem. Rögtön statisztikussá váltam, miszerint, ha ilyen ütemben fejlődik a kicsilány, akkor nővérkéje 3600g-os születési súlyát kenterben veri, úgy 1.5-2kg-ot rálicitálva. Ahogy szembesültem a tényekkel, hogy egyáltalán nem véletlenül néznek engem ikerterhesnek, valóban úgy is nézek ki. Arra, hogy mikor növesztettem ekkora hasat csak vízióim vannak, a mögöttünk álló 25 hét gyakorlatilag úgy röpült el, hogy észre sem vettem, tartok tőle, hogy így lesz ez az előttünk álló 15-el is. Meg kell mondjam pocaklakó leányzónk nem sok vizet zavar, kiköveteli az esti pocaksimit, csendesen ellebeg a magzatvízben, olykor-olykor csuklik egyet és mint az ábra mutatja, szépen növöget. Szonjával ilyenkor már stresszben és nagy készülődésben voltam, most meg azt sem tartom kizártnak, hogy a szülés beindulásakor dobok össze pár cuccot a kórházba. Ennél a terhességnél érzem igazán, hogy természetes állapot, hogy nem szól milliónyi vizsgálatról, ezernyi védőnő látogatásról, ilyen-olyan rémisztgetésről. Szépen, csendben összecsiszolódtunk, odabent és ebben az állapotban leledzünk már jó ideje. A természetesség varázsa abban azóta él, hogy ő természetesen megfoganhatott, aminek az esély 6 egész % volt, ha sorba veszem a bajaimat. Megcáfoltuk tehát a statisztikát minden téren, remélem ezzel másoknak is adva egy kis erőt. Innentől elmondhatom azt, hogy ha valaki hát én már csak egy dologban nem hiszek, a lehetetlenben. Titkon reménykedem, hogy eme természetes állapotunk talán-talán ad esélyt arra is, hogy természetes módon születhessen meg a kicsi Kyra, ennek az esélye, pontosan 10% az esetemben, amit ha a 6%-os fogantatási arányhoz viszonyítunk nem is kevés. Na jó kis matekos bejegyzés kerekedik itt a végére. Ha valaki 30 évesen azzal biztatott volna, hogy Krisztusi koromra kétgyerekes anyuka leszek, valószínűleg elküldöm a vigyorgóba, s mégis, az élet sokszor megcáfolja önmagát, és milyen jól is van ez így.


2010. február 14., vasárnap

Édeskettes




Na aki most a címből arra a habcsókos gondolatra ébred, hogy itt Valentin nap alkalmából pattogni fognak a szívecskék, a szív alakú puncsosmignonok, hááát azt ki kell ábrándítsam. Anti Bálint napozó vagyok, elnézést mindenkitől, de nekem meggyőződésem, hogy ezt az átvett ünnepet a virágárusok favorizálták ide, messze van még a nőnap egyetemes felkiáltással. Valamiből meg nekik is élni kell. Persze azért a szerelmemmel töltöm a napot, a kisebbikkel, aki jókislány módjára édesdeden alszik. Apája meg felvonatozott Bp-re meglátogatni a nővérét, aki szépen javul. Mivel egyáltalán nem biztos, hogy ma hazaér, így holnapra szabit vettem ki, kemény egy hét munka után. Délelőtt deddel kitakarítottunk, attól-cettig, képesek voltunk havas esőben ablakot pucolni, én belülről, majd kívülről, addig ded belülről, szóval aztán újra én jöttem belülről. Kimostuk Gifemacit, Szonja ugyanis zebracsíkossá léptette elő., éljen ismét a táblairón, de szép fehér lett ösmét őurasága, mondjuk most a fregolin lógva kicsit suicidnak néz ki.:) Szitáló havas esőben és olvadó hóban elmentünk sétálni, s mivel Töpörtyű nagy Teletubbies fun újabban, ugráltunk a tócsában, mert Lala is azt csinálja. A nagy haddelhaddban szétszakadta csizmám, naná, hogy alatta citromsárga vastag zokesz villogott, extraluzer. Aztán szembetalálkozutnk egy apa-fia párossal, a kisfiút épp oktatta, hogy nem lépünk a pocsolyába, mindeközben az én tejbetök dedem, páros lábbal szökdelt benne, már ezt sem értette a minimanó, de azt hiszem ott szakadt el végképp a cérna, amikor eldobta a csokispapirt. A lányom odament, kézen fogta, élénken mutogatta a papírt, közölve, hogy "pfujj, vedd fel, kuka, butttaaa." Én meg azt se tudtam hova nézzek, apuka még inkább, úgyhogy továbbtocsogtunk szókimondó amatőr greenpeace-es lányommal. Azért büszke vagyok rá naa....:)Most meg ülök itt a gép előtt, csendben- rendben, mindkettőt még kb egy órán át élvezhetem, addig alszik a minitornádó, akihez csatlakozik még 3, szóval a rend és csend helyett, mi anyukák kapunk egy tetracunamit. :)

Megjegyzés a fotókhoz: Nem vagyok egy nagy fotós, höhö semmilyen fotós nem vagyok, így a 4 lányról együtt, nem beállított fotót (mondjuk beállítottat sem) soha nem tudtam csinálni, valaki mindig belemozdult. A harmadik kép érdekessége, hogy közölte a 4 grácia, hogy összepakoltak, mehetünk ki az udvarra. Azt mindenkinek a fantáziájára bízom mi volt itt a "rend" előtt.:)

2010. február 13., szombat

Vigyázz, veszélyes övezet


Szonja háborús körülmények között, éppen Ármint menti meg az éhhaláltól :)


Terhes mivoltomból kifolyólag, ez extrán hülyén hangzik tőlem, de komolyan mondom a tököm kivan. Szonja az éjszaka ismét fent volt, végigöklendezte, nem hányt csak minimálisat, de szörnyű volt ez akkor is. Ma reggel meg ismét fosással indított. Lehet, hogy én vagyok a hülye, mert tegnap este kunyizott tőlem sült császárszalonnát, de akkor is. Hétfőn megyek vele dokihoz, és kérek beutalót gasztrora, hogy igenis járjunk ennek a végégre, hogy, nem-e, allergia, vagy a múlt heti eset még nem múlt el teljesen, vagy sok gyomorsav vagy mittudodmén, főleg, hogy éjjel jönnek ezek. Most sem aludtam (ez nem panasz) egyszerűen nem mertem, féltem, hogy megfullad. Szóval jó kis hétfőnk lesz, mert előjegyeztettem bőrgyógyászatra is, ráadásul Bundi se biztos, hogy itthon lesz, mert megy fel Pestre a sógornőmhöz, aki bár már sokkal jobban van, de még mindig az intenzíven. Annyira írnék már valami jót is banyek, de egyszerűen nincs, kb. olyan mélyen vagyunk a béka segge alatt, mint még soha, ezen domborít a meló, hogy biza-biza bedagad a lábam mire hazaérek, emelnem kellett a magnézium adagomat is kicsit, kezdem érezni, hogy a 25. hetet tapossuk. A kicsi lány a pocakomban végtelenül toleráns, lelkesen rugdal, jelezve, hogy legalább vele minden rendben odabent, miatta nem kell aggódjak. Nyűgös és nyafka vagyok, semmisejó állapotban, nem hiszem el, hogy megint nekünk jutott ki ennyi sz@r, dehát evvan. Mindig elvem volt, hogy annyit kapunk amennyit elbírunk, na akkor én már tuti 86 igáslóval vetekszem. Tudom, hogy itt sirámolok és Nektek is van elég, de vegyük ezt is terápiás célzatnak. ezek után még mindig bízom abban, hogy jobbnak kell jönnie, ennél rosszabb ugyanis már nem nagyon lehet.

Egy kis humor,hogy azért ne legyek már ennyire negatív. péntek reggel öltözök át melóban és a csapat fetrengve röhög rajtam, megjegyeztem, hogy nem illik a görögdinnyémen vihorászni. Közölték, hogy nem-nem, a hátamon röhögnek. Szonja ébredés után simizte a hátam, én még félálomban voltam, ő meg felfegyverkezve 3 táblairónnal. A szökéses ficeknek a térképe kismiska volt az én hátamra pingált Magyarországtérképhez képest, mondjuk a hátamon lenen is hely még mamutos barlangrajzoknak is. Bundinak fél óra alatt sikerült megszabadítania tőle, oké a szintidőt növelte, hogy ő is könnyezve röhögött.








2010. február 11., csütörtök

Anyaklón


Bundi igaz anyaklónná lépet elő. Megfogadtam, hogy hagyom élni, rárakni a felelősség súlyát és önállósodni. Meg kell mondjam egészen jól veszi az akadályokat. Igaz, hogy nem vár hazajöttömkor csilivili lakás, elmosott edénykupac, gőzölgő estebéd, sőt most is éppen fáradalmait piheni ki elsőszülöttje mellett. Összecsiszolódnak szépen, reggelente már búcsúpuszit is kapok dedtől, hazaérvén meg kikutatja a táskám, hogy mit hozam neki. Azért vannak mókás helyzetek kettőjük szimbiózisában, a teljesség igénye nélkül, idepötyögök párat. Tegnap úgy levegőztek kint, hogy deden fordítva volt a sapka, mert Bundi szerint a címke az hátul van, ühüm csak nem a mai sapkákon, mindemelett kapott felöltőnek ded egy tavaszi kordkabátot. Feltétlenül meg kellett tanulniuk tócsában ugrálni, szigorúan pároslábbal. A picaon ded ragaszkodott volna egy vele hason magasságú porcelán!!! pingvinhez, amit apja megmutatott neki ugyan, de hiába magyarázta ded, hogy neki az létszükséglet, otthagyták.. bömbölés volt... Boltban is voltak, kedves barátunknál, aki már midenfélét árul, ded a gipszkavaró edényt pohárnak titulálta, megragadta és el sem engedte, így apjának meg kellett vásárolnia. Bejöttek ebédért az intézetbe, az ablakon keresztül néztem őket, a nagy medve, ahogy tolja a kis bocsot a babakocsiban, jól vizsgázott az embör na...na meg én is, hogy 16 éve mégiscsak jól választottam...

A képet most kaptam, tavalyi, kocsmás, nekem nagyon tetszik:)


2010. február 10., szerda

Jöhetne már valami jó, egy iciripicirit....

Komolyan mondom, néha azon agyalok, amit barátnőm is mondott, hogy tuti valami rabszolgahajcsár lehettem előző életemben, azért szívok most ennyit. Ma élő szemtanuja voltam egy jó kis tüzesetnek, amit a főnököm a másik oldalról nézett végig, naná, hogy épp kiküldetésben voltam az ellenkező irányban, mint kellett volna. A legszomorúbb, miközben a tűzoltók hajigálták kifelé a cuccot az égő boltból, a nem idén barnultak, szedték össze és futottak vele. 5 órán át könyörögtem egy dokinak, hogy jöjjön ki a betegekhez, mindkettő súlyos állapotba került ez idő alatt, bevitte őket a mentő, nincs hely a kórházban! Egyik ismerősöm 27 éves fia kómába esett, újraélesztés után, ennek ellenére átszállították egyik kórházból a másikba, úgy, hogy nem volt tele az oxigénpalack a lélegeztetéshez, kifogyott, mentőhelikopterrel szállították tovább a légzésleállás után. Két 80feletti összeverekedett ma az intézetben, nők és azon, hogy rászólt az egyik a másikra, hogy ebédnél ne fogdossa össze az összes kenyeret. Egyik kolléga igyekezett alámvágni, nehogy már jobban járjak anyagilag, mint ő, sikerült 24000 gomboltat le rólam havonta. Napi 15-en keresnek kopogtatócédula ügyben, legtöbbjüket 4 éve érdekelte ugyanennyire, az, hogy, hogy vagyok. Rohadtul unom már a gyomorforgató söpredéket, néhány felesküdött orvost, a tiszteletlenséget. Jó hazajönni, jó, hogy Szonja nem érti még ezt, jó, hogy azt sem tudja, hogy hőn szeretett nagynénje, Bundi nővére agyvérzést kapott, 3-4 kritikus nap jön, pókhálószerű vérzés, semmilyen központ nem sérült, 80% a teljes felépülési arány. Utálom az Isten játszó, időt jósoló orvosokat, hogy december óta gyomorideggel veszem fel a telefont, hogy minden rendben-e a szüleimmel, ahogy pereg a homokórán a gyorsan fogyó idő. Igen, ilyen is vagyok, hogy elönti a szar az agyam és jó lenne, hogyha már történne végre valami jó is, valami emberi és itt nem nagy dolgokra gondolok...Jó lenne már csak úgy lenni és nem a túlélésre játszani...jó lenne már ha felszabadulhatnék és élvezhetném azt amit minden nap kapok a gyerekeimtől....szóval állítsa meg valaki ezt a kulimászt, mert le akarok szállni!!!!

2010. február 9., kedd

...mint gyümölcs a fán


Húúúúzós napok vannak mögöttem, bevallom nehéz visszaállni a mókuskerékbe, talán mostanra mondhatom el, hogy felvettem a ritmust. Szerencsére Szonja jól van, na ok ma Bundi megitatta tejjel és fosott, volt is bűntudata, hiába adtam elő szájbarágósan, hogy tejterméket neeeem, dehát kérte a gyerek, pasik. Szóval munka, igazából nagyon sokat gondolok haza, mintha legalábbis napokig nem látnám csibét, közben meg mindössze napi 8 óráról van szó. Szerencsére nem büntet a gyerek örül ha megérkezem, viszont aludni nem hajlandó az apjával, most is fél 5-kor aludt el, amivel csupán annyi a bibi, hogy este amikor ő még búgócsigaként pörög, én már esek össze és alszom el. Elalvásig, meg csüng rajtam, mint ama gyümölcs a fán. Ez annyira jól esik, hogy össze-vissza puszilgathatom, hogy csak játék van, nem zavarva, hogy szalad a ház. Beszívom az illatát és ebből töltekezem, és sokszor eszembe jut, hogy milyen jó, hogy két karom van, hiszen hamarosan mindkét gyermekem ölelhetem, szerencsés vagyok, nagyon.Hiába kapok melóban kimélő üzemmódot, azért a hatos kelés egy mormotának, mint nekem eléggé kimerítő, sőt mostanában még korábban kelek, hogy kiscsaládomnak hozzak friss pékárút hajnalhasadtával. Nem vagyok egy tükörben bambulandó maca, de ma szembesültem magammal az intézeti lift tükrében, teljes életnagyságban, kövérítő fehérben, oldalról! Komolyan mondom megijedtem magamtól, le is fotóztam, kb akkora a hasam, mint Szonjával 8 hónaposan, leginkább Gesztenye Gusztira hasonlítok, amikor technika órán gyártottuk, nagy fej-nagy has. A fényképezés fájú szivügyem lett, ugyanis fényképezőgép meghalt, nincs most keret újra és egyhamar nem is lesz. A telefonommal készült képeket pedig nem tudtam felrakni, mert drágajóemböröm új win-t rakott fel, ami hiperszuper ugyan, ama apró problémával, hogy nem ismeri fel a rácsatlakoztatott telefonom, szóval képek nem tudom mikor lesznek, mert nem úgy néz ki, hogy hamarosan megoldódik ez a probléma, ez azért elég érzékenyen érint. Szóval zanzásitva ennyi történik a házunk táján, apuka ügyes, Szonja is, anyjuk hazavágyik, Kyra pedig bőszen ficánkol.

2010. február 7., vasárnap

Éjjeli őrjárat



Hát szívesen rittyentenék most ide Nektek egy kis esszét, Rembrandt festményéről, vagy esetleg ugyanezen címen futó filmről, de sajna Bundi és én őrjáratoztunk az iccaka. Szonja beteg. Hajnal 1-től folymatosan sirdogált, fel-felsirt, nem igazán lehetett megnyugtatni. Ritka dolog ez nálunk, rögtön megérezte anyai énem, hogy itt valami lössz. Hát lött is, hányás-fosás, reggel hatig, nonstop. Szegénykémet kb 6x öltöztettem át, és hasonló mennyiségben húztam ágyat is. Biztosan Ti is tudjátok, a gyerek kizárólag hétvégén beteg, főleg itt a világvégén, amikor egy gyerekorvos sem érhető el, a felnőtt ügyeleten meg hiába van protekcióm, egy sebész orvos ügyelt. 6-9 között aludt, én nem , ugyanis annyira fáradt/álmos volt, hogy 2x álmában kezdett el hányni, komolyan mondom borzalom. Egyszerűen lelkileg nem bírom feldolgozni ha beteg a gyerekem, azt a tehetetlenséget, látni, ahogy szenved, ahogy esik le a feje, ahogy szó szerint lóg rajtunk és fél elaludni. Reggel kilenckor megivott egy kis vizet, sugárban köszönt vissza, na akkor már én is elkezdtem a bőgést. Ugyanis, felsejlett előttem, hogy lesz-e olyan szerencsénk, mint nyáron, hogy itthon kihordjuk a rotát, tudtam ha kórházba kell mennünk, az illetékes elvtársak, nem engedik, hogy én befeküdjek vele a gyerekosztályra terhesen. Aztán szép lassan kortyonként benne maradt egy kis kamillatea, picike sóval, az elektrolitháztartása miatt, majd egy leheletnyi natúr pirítós, egy kis ropi. Sikerült mostanáig belediktálnom 6dl folyadékot, ami benn is maradt a páncélteremben, most aludt el egy kicsit, én nem merek, őrködöm. Reménykedem, és próbálok nem belegondolni, mit élhetnek át, azok az anyák és apák, akiknek nagyon beteg a gyermekük...


2010. február 6., szombat

Output, mint központi kérdés


Szonja elsőszülöttünk vészesen közeledik 2. életévéhez és mivel Pocaklakó 0. életévéhez közeledik szintén rohamtempóban, elérkezettnek láttuk az időt a szobatisztaság kérdéskörét feszegetni. Előkerült a bili, a wc szűkítő, az anya és apa, hogy pisil, kakil téma. Sőőőt Bundi nem kis derültségére arra vetemedtem, hogy térdelőrajtból belepisiltem a bilibe, guggolásból nem ment, mert a hasamtól nem láttam, nem e célzok mellé. Csupaszkodni szeret ded, elég naturista jellem, de az áttörés váratott magára. Ugyanis ded 2 másodpercnél többre nem volt hajlandó szivalakú popóját a bilire helyezni é inkább elvonult a fotel mögé csurgatni egyet. Épen ezt ecseteltem Gidus barátnőmnek, hogy vagy lelkileg nem felkészült erre a gyerek vagy valmi miatt félelmei vannak. Nehéz elengedni azt, ami belőlünk jön, meg kell erre érni a minimanóknak. Kaptam egy ötletet Brúnó anyukájától, jelzem nem ez az első, miszerint van egy biliztető dvd. Hát kikerekedtek a szemeim és lőn, tényleg, a címe: FELEJTSD EL A PELUST, ELMO. Ááámerikai feeling, kedves szereplők, rengeteg dal, amire jókat lehet táncolni, maximális tolerancia, meg mondom őszintén szakmai szemmel is egyetlen icipici kivetnivalót találtam benne, egy db rendkívül jóképű, ellenben fülsértően pösze Kismackó személyében. Leültünk megnéztük, 43 perc, végignézte, nem igazán jellemző rá egyébként, eddig 10perc vot a max mesenézési idő. Hozta a bilit, ráült, ahogy Elmo. Másnap a matiné után jelezte, hogy pisilni kell, majd jelezte, hogy kakálni. Menetrendje van a wc-zésnek, csakúgy, mint Elmonál. A lényeg, mindenkinek csak ajánlni tudom, nem azt mondom, hogy Uri Geller módjára szuggerál, hanem kedvesen biztat, segít, támogat, hogy ez a valóban NAGY kis- és nagydolog sikerélményként könyvelődjen el. Nem sietünk, de azt hiszem, hogy idén nyáron, már mi is átváltunk a szellős nagycsajos bugyikra.

2010. február 5., péntek

Kisbundás az energiagombóc :)






A mai nap már kicsit könnyebben indult, mondjuk nem volt egyszerű estém, annyira megfájdult a fogam, hogy gyógyszert kellett bevennem,rendesen remegtem a fájdalomtól, azt hiszem hamarosan jelenésem van fogorvosnál. Kiskisasszony már alszik, dede most, de ha elmondom miért, annyira nem fogtok irigykedni. Reggel 1/4 7-kor kióvatoskodtam az ágyból,, Szonja mellől, ugyanis a kiságyból való kiszoktatása olyan sikeres volt, hogy beszokott a nagyágyba. Mire elértem a fürdőszobaajtóig, már ott csattogott mögöttem a gömbölyűtalpúm. Szóval ma már úgy mentem dolgozni, hogy puszit ugyan nem kaptam, de integetett az ablakból, ez azért nála már egyenlő egy békejobbal. Tetszett ez a kétnapos munkahét és bizva abban, hogy ded alszik elmentem bevásárolni a hétvégére és útbaesett a kedvenc turim is, s lőn ma volt bálabontás,, ne ecsetelem, de a 3 zsákmányolt ruhadarab összértéke volt 400 ft, természetesen egyik sem az én méretem. Hazaérvén Bundi és Sanci barátom bőszen altatta nagy egyetértésben Szonját, ez több volt mint vicces. Dedm meglátván felugrott és követelte az ájsz ájsz bingvénjét amit reggel megigértem neki. A bég nem felejt, én sem, altatás feladva, Bundi kidőlve, nekem romeltakaritás, közben Szonja szórakoztat és csüng, apja a kanapén fetrengve monologizál, hogy, hogy lehet az, hogy ez a gyerek perpetum mobileként pörög hajnaltól. Azon már jobban kiakadt, hogy én össze tudtam pakolni a csöppcsaj mellett, rendesen játszott egyedül mellettem, ez volt a végső csapás a zapjának, hiába no, radarboris rögtön tudja, kit lehet Palira venni, még ha Tibinek is hívják. :) Azért néhány érdekesség a teljesség igénye nélkül, ami csak egy pasinak jut eszébe, pl. egy guriga klotyópapirt odadani, hogy pelenkázás közben ne kapálózzon a gyerek, barackillat és apró fecnik szanaszét a szőnyegen. Konyhaszekrényt kipakolni és belső bunkerré alakítani. Anya zoknijait használni kislabdadobásra, uszópelust sapinak, naná, hogy csak némóval a fején volt hajlandó átmenni a boltba sajtért (úgykellneked Bunid). Szóval apuka kreativkodik, én mosolygok, Szonja kezdi élvezni, hogy van egy 120 kg-os 190cm-es saját bejáratú házirabszolgálja. NA ezért alszik ded ilyen korán és ezért van ilyenkor időm nekem itt klimpírozni.




2010. február 4., csütörtök

Mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs a Náncsi


Kedves barátom időt és fáradtságot, sőt még szájbarágást sem sajnálva segített nekem, hogy mindez létrejöhessen.Biztosan órákat el fogok még szöszölni ezzel a kinézettel, de azt hiszem, a külcsín mellett sokkal inkább fontos a belbecs.3 évig vezettem a blogot a nlc-n, a régmúlt fejlécben megtalálhatjátok. Sajnos eljött az idő, hogy elmondhatom kinőttük, kinőttem. Remélem az a sok-sok olvasó, kedves kommentelő itt sem marad majd el. Szívesen várom az építő jellegű, de a leszóló kritikát is.Aki eddig nem szerette az irományaim, az eztán sem fogja, mert Lili a régi, csak a köntös új.
Szóval köszönöm Náncsi, és nem ígérem, hogy nem foglak többet zaklatni ezügyben, sok még a fehér folt, és nem csak a lapjaimon :)