2011. június 30., csütörtök

Olvasási (el)szokásaink


Az a helyzet, hogy ámulok és bámulok, amikor azt látom, hogy velem együtt "csak" otthon lévő társaim, milyen mennyiségű könyvhalmazon tudják átrágni magukat. Persze tudom én, hogy sokan ezt az időt, a saját alvásukból csippentik le, de ez nekem nem megy. Egy hely van, ahol békében olvashatok, ez pedig a rotyesz, igen-igen, a piros ülőkekarikacsik bejátszik a valagamon, ha éppen belefelejtkezem valami izgalmas sztoriba. Mert ugye könyvet olvasni zömében úgy lehet és az a jó könyv szerintem is, amit nem lehet letenni, ami motoszkál hátul az agyad egyik ficakjában, közvetlenül a pelenkacsere és főzés mellett. Egyvégtében akkor olvastam könyvet, amikor Kira megszületett. A bátyám hozott be egyet, a kis szöszmösz aludt mellettem, kint szakadt az eső, én pedig olvastam, még ma is jó visszagondolni rá. Azóta gyakorlatilag nem volt rá idő, awc-n lévők pedig mindig valami könnyed egypercesek, amit azonnal ott lehet hagyni ha kívülről verik rád a ajtót éppen. Bundi még lejebb csúszott nálam, a fejlődési rátán, ugyanis ő is a toalettre vonul el, de az összes olvasnivalója az aktuális heti akciós reklámújságok, a full extra nála ha mindezt megspékeli a Szuperinfóval.:) Dedek, Szonja már válogat, sőt magának vagy nekem olvas föl, sikeresen túljutottunk az APG korszakon, a Hajmosásos és Torokgyulladásos mesét rémálmaim során már visszafelé mondom el, jódlizva. Ezután rácuppant a szenvedélybeteg medvére, aki mézfüggő, tudom nem vagyok empatikus, de hamar meguntam a kis (köcsög) köcsögöcskéit, a letargiás nonstop depresszióban szenvedő csacsiról nem is szólva. Szóval poohról és haverjairól gyorsan átnyergeltünk Cucótündérre. Próbáltam előhozakodni a Kis hableánnyal és hasonló mesékkel, amit kedvencem Füzesi Zsuzsa illusztrált, de nem. Most vagyunk a Frenklin fázisban, ezt még én is élvezem, kedves a történet és végre van tartalmas mondanivaló. Kicsi Kira nagyokat kurjongatva lapozgatja a mesekönyveket, élvezettel tépi, amiből az utolsó fázis, vagyis a csócsálás, már szerencsére kimarad. Valamelyik este, a lányok fürödtek, ami általában hangos csatazajjal jár, kiléptem törölközőért és mire visszaértem, legkisebbikünk éppen aktuális WC olvasmányomat lapozgatta teljesen révült tekintettel.....a víz alatt. Szóval Hencsikém kimenekítettem a könyvet és kölcsönadom, sikerült kiszárítani :)
Nem vagyok erre az egészre túl büszke, mert elhanyagolom a számomra kedves dolgaim és tudom, hogy persze-persze a gyerek az első, de nem szeretnék olyan anyukává válni, aki tőmondatokban beszél és minden 2. bekezdésében szerepel a gyerekem, anya, szülő és ezek szinonim szavai. Lassan gyes szindrómás leszek, mindig utáltam, úgyhogy neeeem.
Elhatározásra jutottam ma estétől nem ájulok be az esti etap után, hanem igenis olvasni fogok, ágyban, elnyúlva, csendben, dedede bezony ám. Jham és gondolkozom a Zumbán, a jövő héten kezdődik, asszem' vissza kell kicsit szocializálódnom a 100cm fölötti egyedek közé. Egen, jöhet egy kis önmegvalósítás (is), azon túl, hogy játékokat szelektálok, miközben a csajok segítenek kiüríteni a tárolódobozt és megtölteni élő hússal :)

2011. június 29., szerda

Sága részvényesek leszünk :)



Tegnap szokásos esti kis szeánszunkra készültünk, úgy mint vacsora és fürdés, aztán alvás. Gondoltam odadobok egy kis virslit a népeknek. Ki-ki a helyén abszolválta az elemózsiát, ami ez vigyorexünknek cirka 30mp-ként etetőszékben felállást or popsirrázást or kimászást jelent, ebben avagy váltakozó sorrendben. Felkarikáztam neki 1 virslit, mint a tyúkok a szemes takarmányt 3 ujjal 10mp szintidővel tömte be, kizárólag kenyér nélkül. Próbáltam beletuszkolni 1-1 falat kenyeret a virslitől hörcsögpofát öltő delikvensbe, de gondosan amolyan Hamupipőke effektusban kiszelektálta a szájából és kiköpte. Kapott még egy felet 5mp virsli sehol, annyira röhögtünk, és idő hiányában esélyünk sem volt képileg dokumentálni a mozdulatsort. Miután felforgatta az etetőszék tálcáját és sehol nem talált egy elkóborolt karikát sem, kivettem. Azzal a lendülettel felmászott a nővére mellé és röhögve lopkodta a virslijét Szonja nagy rikácsolása és felháborodása közepette. Az okos nővér is bepróbálkozott a (le)kenyerezéssel, de ismét csak a manna(virsli) kellett. Miután nagyobbikunk tálcájának felforgatásával sem tudott több virslihez jutni, elvonult. Ekkor már 3 virslitől dudorodott a pocakja hellyel-közzel megalapozva jóhangulatát. Valamit azonban kiszagolhatott, mert 2 perc múlva a virslis zacskóval jelent meg, arcán üdvözült mosoly, nyelvével kéjesen nyalogatva a nylondarabot, amit természetesen a kukából varázsolt elő.
Én nem tudom mi van a virsliben, ami ekkora elemi erővel hat rá és esküszöm, hogy egyébként sem éheztetjük a dedet...mégis gondolkodóba ejt, hogy ezek a Ságáék tudhatnak valamit...amit mi nem...egy dologban biztos vagyok, családi kiszerelést kell legközelebb venni, ennek a virslizabálónak...Jó tudni, hogy a teljes extázishoz, elég neki némi hengerelt húsárú :)

2011. június 27., hétfő

Zizi és Hencsi ismét nálunk járt....





Sajnos nagyon ritkán találkozunk, pedig igazából hatalmas földrajzi távolságok sincsenek közöttünk, egyszerűen ahol kisgyerekek vannak, mindig közbejön valami. Ennek ellenére, itt és most közszemlén megígérem, hogy a következő találkozó már sokkal, de sokkal hamarabb követni fogja a mostanit, mint egyébként. Úgy tervezem, hogy a jövő héten bevesszük a Mató-lakot a csajokkal. Ennek erős támogatója nagyobbik lányom, aki azóta napi szinten 589672x elmondja, hogy mikor megyünk Zitáékhoz? Gyorsan elszaladt az itt töltött délelőtt, főleg, hogy drága barátnőm jól ki is dolgozta magát, nagy elánnal és kedvvel belevetve magát a hajzatunkba. Én többször is megkérdeztem tőle, hogy egészen biztos-e abban, hogy az én zabolázatlan göndör fürtjeimnek neki akar esni, de megtette. Csodaszép lett szerintem. Garami úrhölgy is túlesett élete első hajrövidítésén. Érdekes módon, nem volt ellenkezés, hogy hajat kell vizezni, sőt Heni még kiváltságosan mindenféle csatot, gumit is belerakhatott a hajzuhatagba. Mama sem maradt ki a nyírásból, egyedül legkisebbikünk volt passzív szemlélő, alapanyag híján.:) Jó látni, hogy mennyire jól kijött egymással a két nagylány, hiába no egy korosztály, legalább amatőr ovisként kaptunk egy kis megerősítést Hencsi barátnőmmel együtt, hogy biza' kevesek vagyunk már mi ide, kell a kortárscsoport és nem lesz itt ultragáz, szőnyegszéle az óvónéniknél. Zizi gyönyörű, mint mindig igazi őzikeszemű nagylány már, csodahelyes. Megszépültünk, jót beszélgettünk, jót játszottak, nehéz is volt az elválás, puszilgatták egymást ezerrel a kapuban. :) Köszönjük, hogy itt voltatok, feltöltődtünk, remélem Ti is, hamarosan találkozunk!!! :)

2011. június 23., csütörtök

Csodás most a világ...



Szonjával. Sokat beszélgetünk, egy csodálatos világba vezet be, ahol nincs az, hogy porszívózni kellene, hogy miből lesznek befizetve a csekkek, nincsenek mindennapos apró-cseprő gondok. Jó azt látni, ahogy reggelente ha felébred, már nem hozzám jön rögtön, hanem játszik, mesél és mesél, minden szereplőt szinkronizálva, én meg figyelem. Annyira jó látni ezt a gyermeki tisztaságot, ahol mindig mindenki jó és mindenki szereti a másikat. Ilyenkor kicsit én is elhiszem, hogy valóban így van. Esténként pedig elalvás előtt együtt sutyorgunk mindenféléről, együtt fedezzük fel azt a gyermeki világot, aminek általa én is részese lehetek. Szeretem ezt az időszakot, ahogy látom kifejlődni saját egyéniségét, jó-jó a saját akaratból néha kicsit sok, de még dacolva is van benne, valami megfoghatatlan bűbáj. Olyan közel van a szeptember, amikor jön az ovi, tudom, hogy jönnek a kortársak, az új élménye, az új emberek, valahol el is fogadom, hogy ez az élet rendje, csak annyira furcsa,nemrég született és már annyira nagylány, nem is kaphattam volna szebb ajándékot az élettől, mint azt, hogy ő van nekem.

Néhány kis labda ismét a sajátos fanyar humorából és élénk fantáziájából, ezt egyszerűen nem tudok megunni:

- "Apa összekened a kenyerem vajjal?"
- Igen, hozzál egy összekenő kést.

***

- Holnap Fruzsi lesz veletek, mert anya megy doktorbácsihoz.
- "Miért?"
- Hogy megnézzék a pocakomat, amiben Te és Kira voltál, hogy minden rendben van-e.
- "Nekem is van a pocakomban kisbaba."
- Kisfiú vagy kislány?
- "Kisfiú."
- Hogy hívják?
- "Kisfiú."
- Mi a neve?
- "Kislány Józsi."

***

-Szonja kiöntötted a tejet?!
- "Ne izgulj apa, veszünk a boltba másikat!"

***

- "Apa Te honnan jöttél?"
- A Csillagokból, felmentem, hogy anyának lehozzam őket. (Lili megjegyzés cöcöcö)
- "Én meg a Holdakból jöttem."

***

Nem vagytok éhesek? Sorra jönnek a válaszok hogy nem, mire Szonja summázza:
"Mindenki nem éhes."

***

Pörög az apja előtt a ruhájában, nem kis önbizalommal áradozik:
"Nézd apa ez milyen szép. Nézd apa, egy lenyűgözős milyen szép vagyok benne."

***

Becéző szavak aKirára.
" Bubókám, Kisciciám, Ingó, Ingóbingó, Babócikám. Engem meg mostanában Anyámnak hív, vicces amikor kikabál. "Jövök anyám!"Pedig egyik becéző szót sem hallotta soha-senkitől.

***
Sápítozok:
- Lányok hatalmas a kupi a nappaliban!.
- " Nézd anya a mi szobánkban is nagyon-nagy a puki."

***

- Képzeld Szonja a csipi-csip csókát is fogjátok énekelni az oviban.
- "Meg a két kicsi legót."
- Pfffffff....

***
No1 minálunk mostanság:

Ecsetelem anyukámnak, hogy Szonja annyit rosszalkodik mostanság, hogy már le kell törni a szarvát, mire felcsattan az érintett:
- "Anyának kell levágni a szarát!"

***

2011. június 21., kedd

Megkönnyezve...

Egy igaz történet. Egy napon a fiú kérdezi az apját: Apa lefutod a marathont velem? Az apa válasza igen, s az első marathont lefutották együtt.Egy másik napon a fiú kérdezte az apját: Lefutod velem újra a marathont? Az apa válasza megint igen, s lefutották együtt újra a marathont. Majd egy napon újra kérdezi az apját: Apa, lefutod velem az Ironmant? / Ironman a legnehezebb verseny, 4km úszás, 180km kerékpározás, 43km futás / Az apa válasza megint igen! - Kimondani könnyű, de nézzétek meg a videót..



2011. június 20., hétfő

Éjszakai pillangó...



...avagy a legkisebbikünk különös felfedezést tesz. Az a helyzet, hogy kisebbik gyermekünk egyéni élete hagy némi kivánnivalót maga után. Ugyanis rendelkezik ő egy nővérkével is, akivel kölcsönös matrica üzemmódban működnek, amúgy nálunk Borsodban a matrica az a levonó, de hagyjuk is, ez nem tartozik ide. Szóval matrica üzemmód, amit ha valósághűen akarok kifejezni, azt mondom, ott basztatják egymást ahol érik. Mert ha egyikük valamit is csinálna egyedül, a másik nem hagyja. Nem ütik egymást húsklopfolóval vagy ilyesmi, csak nincs szabad egyéni terük. Abból adódón, hogy Kira feleakkora, mint a nővére, általában ő húzza még a rövidebbet. Erősen hangsúlyozom a méget, ugyanis cirka fél év szvsz és elgépeli a nagyot. Egyenlőre 3 eszköze van elnyomottunknak, a, visít, mint a malac, remélve, hogy egy felnőtt a segítségére siet. b, mivel ő még kopirnyó és nem fél a megtorlástól belecsimpaszkodik göndörkénkbe, c, harap, immáron 12 foggal, mert közben 4-et még kieregetett a hátsókból is. Szonján vettem észre a lenyomatot, tudom na, hanyaganya vagyok, sőőőt eddig nem is suvickoltam neki, csak az elsőket, lévén hátul nincs. Igen magamra vállalom tejfogszúvásító mivoltomat. Nade,mivel nagyobbik lányunk, már cirka 1 éve nem alszik napközben, így az esti kakaókóma már fél kilenc környékén kiüti. Ekkor kisebbikünk beszivattyúzza a púpjába az anyatejet, majd mint aki jól végezte dolgát...bulizik. Lót-fut, röhög, pakol, játszik,egyszóval elkapja a free feeling cirka két óra hosszára. Olykor betörne nagyihoz, vagy költené fel Szonját, ilyenkor oda kell vetődnünk, ami ismét jó támpontod ad egy jó kis birkózásra. Szóval az esti nyugodt kis olvasós óráimat a hancúr váltotta fel, ami nem is lenne ellenemre, ha mondjuk nagykorú és férfi lenne az egyed. Ráadásul a kishölgy egyre nagyobbakat alszik délután, mintegy rápihenve az esti dzsemborira. Az utóbbi időben roppan kommunikatív, táncol, énekel, imádom ahogy topog és riszálja a a fokhagymacikkeit, csak ne az éjszakába nyúlóan tenné. Tegnap este pl. egy halálfejes villogó öngyújtóval szaladgált fel-le, mint valami minidiszkóban. Mások azon nyűglődnek, hogy sokat ébred éjszaka a gyerek, most mondjam azt, hogy vazzeg, az enyém meg el sem alszik, ötletem nincs és valljuk be mi is jól szórakozunk vele/rajta, de asszem' lassan kellene valami korrektor az egyre mélyülő árkaim alá, egyenlőre marad a fél kiló túró, na nem rá...bele, akkorák a táskák. Imádom ám a kis vigyori viháncoló csíkszemünket. reggel fitten ébred és épp mászik, na nem vízszintesen, függőlegesen, asztal teteje, polcok, éjjeli szekrény, pelenkázó, elsőre persze az ipari alpinistának beillő nővére mindent megmutat neki, ennyi épp elég, nekem meg sok(k). Tegnap kikentek egymásra egy nagy doboz Sudokrémet, anyám majd infarktust kapott, én meg csak röhögtem, azon meg mégjobban, hogy na azt lemosni...anyám szerint nem vagyok felelősségteljes anya...szerintem meg néha nekem is jó visszavedleni gyerekké....

2011. június 17., péntek

Hét(pecsétes) titkok


Gondolkodásra serkentett egy játék, jó pár blogcimbinél körbeforgott már, és bizony-bizony bennem is felmerült a gondolat, hogy van-e ugyan 7 olyan dolog, akit még senkinek sem mondtam el, a múltamból-jelenemből. Aztán persze felmerült az is, hogy ha én most közszemlére teszem itt egy postban, akkor pontosan a titok voltát veszíti el. Végül nem mondom vagy nem mondhatom el senkinek, így hát elmondom mindenkinek elvén, mégis megosztom. Lesznek benne piszlicsáré dolgok és mély a mai életemre is kiható elásott titkok, amiről (eddig) senki nem tudott:

Első Titok: Mélyen hiszek abban, hogy nagymamám irányítja az életem, egyengeti az utam fentről, döntéseim előtt, éjszaka megjelenik és utat mutat, vagy fényes nappal kerül "véletlenül" a kezembe az iránytű.

Második Titok: Szintén nagymamámmal kapcsolatos, igaz csak közvetve, 13 évesen egy kora nyári este mentem hazafelé tőle, egy parkon át vezető lépcsőn. Fejlett kislány voltam, amolyan faros-bögyös, két huszonéves srác meg akart erőszakolni. Már elszakították a blúzom, amikor a sikításomra egy éppen arra kocogó fiú a segítségemre sietett, nem mertem még azóta sem belegondolni, hogy mi van akkor ha ő nincs, ma is hálás szívvel gondolok rá.

Harmadik Titok: Ha mentőt látok, csuriba rakom az ujjam, így kerülöm el, hogy hozzám közel állóért menjen. Eddig bejött. :)

Negyedik Titok: Nem hiszek a férfi-nő barátságokban, úgy gondolom, hogy előbb-utóbb az egyik fél elkezd érezni a másik iránt. Ennek ellenére 6 éve van egy barátom, akivel mindent megbeszélünk, még azt is ha érzelmek keverednek a kapcsolatba, visszaredukáljuk és folytatjuk. Senki nem is sejti rólunk, hogy lelki testvérek vagyunk.

Ötödik titok: Bámulom a pasik seggét, sőt mindezt megosztom Bundival, hogy nézze már meg ő is, ezen persze roppant mód felháborodik és megmutat nekem, minden jó csajt:)

Hatodik Titok: Eladnám a lelkem a csokiért, számtalanszor próbálta már leküzdeni ezt a szenvedélyt, kezdek belenyugodni, hogy ez a sorsom.

Hetedik Titok: Mérhetetlenül félek a magasságtól és fixa ideám, hogy ezt egy tandemugrással küzdhetném le, persze közben sejtem, hogy az inamba szállna a bátorság, ha ennek a megvalósulására egy fikarcnyi esélyt is látnék. Addig meg jártatom a szám...már csak azért is, mert a legmagasabb hely egy befagyott vízesés volt amire felmásztam, senkinek nem elárulva női büszkeség gyanánt a tériszonyom, inkább lilára csapkodtam a jégen a térdem a félelemtől.

2011. június 15., szerda

Lebukott a pasizós :)

Szóval az úgy volt, hogy tegnap jelentkezek be az arckönyves közösségi oldalra és meglátom a fenti fotót. Egy ismeretlen fiatalember ölelgeti az én gyermekem a következő felirattal: "csepp hercegnőmmel". Nem mondom, hogy nem szemrevaló a fiatalember, de mintha egy pöppet túlkoros lenne az egyévesemhez. Aztán mint Micimackó elkezdtem gondolkozni, megvan. Pénteken céges buli volt, ahová, mint állományban lévőt, (bakker 5 éve nem dolgozom, nem is rossz) engem is meghívtak. Volt torta-kolbász s, mi szem-szájnak ingere. Ezidő alatt a két csemetém a bébicsősznél parkolt. Számomra az is talány, hogy ott mindketten kisangyalok, igaz Szonja majdnem halálra etette a két törpenyulat, Pannit és Uazt, de a mostanában kicsit antiszociális viselkedő Kira lányom is boldogan száguldozott. Pedig volt bennem nem kis félsz, mert az odafelé úton elaludt, így számára idegen helyen ébredt és meg se volt velőtrázó zokogás, meg szülőanya visszarendelése telefonon. Az ok igazán prózai, miszerint, a bébicsősz rendelkezik 2 fiútestvérrel, ezt beszorozhatjuk sok fiúbaráttal, akik mind a minihölgy kegyeit keresték. A hölgy választása a fenti fiatalemberre esett, szóval nagy a szerelem. Kicsi Kira azóta is révetegen simogatja a monitort, ha meglátja Ádámot. Szeparációs szorongása pillanatok alatt a semmivé lett és boldogan flörtölt a kiszemelttel. Én meg a távoli füstös jövőben látom magam, amint szarukeretes szemüvegben, őszülve, nyúlpiros szemmel keresem a betűket a billentyűzeten és mint egy internetrendőrség kutatok a lányok után, hogy éppen kivel, merre, hogyan és akadok majd ki sorra a fiatalurakon, bulikon és mi egyebeken, nézem a családi állapotukat és bőszen nyomkodom az antilike gombot. Sőt lehet még valami chipet is beléjük aggatok, úgy bugyimagasságba. :) Oké-oké, tudom, hogy ez még messze van, de már most elborzaszt a tudat, hogy azokat a popsikat fogják macikezek taperolni, amit én most még kitörlök vagy éppen bepelenkázok. Bundás....höööö ő most adja a lazát, de közben meg a sóspuskás liciteket nézi a teszveszen. Akármilyen lazának is mutatja magát, szerintem ő lesz a keményebb dió, ma még röhögve beszélünk arról, hogy majd leszorulunk a kislakba, mert a csajok hét határra szóló bulikat rendeznek . Mi meg majd elromantikázunk és szétaggódjunk magunkat apjukkal. Igaz addig még hátravan tizenx év, majd erősen mantrázom, hogy laza és jó anyós leszek, laza és jó anyós leszek :DD

2011. június 13., hétfő

2011. június 12., vasárnap

Tisztelt Biróság: Ártatlan vagyok...


Ezt a mondatot, sokszor hallja az ember, de amíg nem saját maga áll ama bíró előtt, nem érzi jelentőségét. A történet szövevényes, de a mai világban sajnos mindennapi és gyomorforgató. Édesapám jószívű ember volt, mindig. Így történt meg, hogy 89'-ben elment egy kollégája kölcsönéhez kezesnek. Akkor ez még nem azt jelentette, mint ma, akkor még a kisebbségi szó sem azt jelentette, mint ma. Teltek az évek, időközben meghalt az adós, az örökös, az adóstárs és a veje, aki szintén kezes volt, nem fizetett. A hárombetűs pénzintézet kivárta az idejét, egészen 2008.-ig, akkor értesítette csak az apukámat. Addig levelezgetett az adóstárssal, akinek sorra utasította el a részletfizetési kérelmét. Mi fellebbeztünk, majd apukám betegségére tekintettel a bátyám lett az ügyben a meghatalmazott. 2010-ben újabb közjegyzői levél, fizess, több milliót a járulékokkal. A felvett kölcsön összege nem volt 200 000 ft. Ellentmondással éltünk. Június 8.-án közjegyzőnél megörököltünk ketten a bátyámmal egy fél ingatlant. 9.-én volt az első tárgyalás. Reggel kilenc, nem voltam feszült, felkészült voltam, a bátyám síkidegsége azonban átragadt rám is. Innen jön a több csavar és az én hipotézisem. A hárombetűs ügyvédje, mint felperes el sem jött.(Hööö mégse kell a lóvé?!) Az alperes (édesapám elhunyt). Ketten voltunk a tesómmal a hallgatóság. A másik 3, akik gyakorlatilag elköltötték a pénzt, be sem lettek perelve. Ugyanis 2010 júniusától közjegyzői jogkör a kötelezettség vállalás megítélése, tőlünk kell a lóvé, ő így döntött slussz-passz. Miért, egyszerű, a közjegyző az ország másik végében él, gondolom lezsugázták, hogy édesapámtól ha havi 30%-ot letiltanak, akkor fele annyi idő alatt megtérül a "káruk.", mintha az adós özvegyének nyugdíjából tiltanának. Csak közben jött az, hogy mi vagyunk a jogutódok, gondolom 15 napon belül jön, hogy beperelnek akkor minket. A bíró sem értette, hogy miért nincs kötelezettségi részjog kiterjesztve, irt is a közjegyzőnek. Aki közölte, hogy egyetemes adósság van és mi éltünk csak ellentmondással...pffff. Az én nézetemben ha ellentmondással élek, akkor azt jelenti nem értek egyet a tartozással, ergo aki nem élt ezzel a másik 3 delikvens, az elismeri, hogy tartozik, amit nem is vitatnak. Mi kérni fogjuk a kötelezettségi részjog kérésnek megállapítását. Meg azzal a röpke kérdéssel a hárombetűs felé, hogy az eltelt 19!!!!év alatt miért nem kapott édesapám egyetlen felszólító levelet sem?Aztán, hogy lehetett összekeverni a két címet, a bátyámét és édesapámét? Nem kívánom senkinek, hogy üljön a bíróságon azon a padon ahol ki tudja ki ült előtte, azért mert az apja jószívű volt és segített. Anyukám már 2008-ban megjárta ez ügy kapcsán a pszichiátriát, most ismét közel áll hozzá. Köszönöm azonban, hogy ilyen bírót vezérelt elénk a jó sors, mert megerősített, nem hagyom, az apám becsületét, a házat, amit a két kezével épített fel, a gyerekeim örökségét. Nem hagyom, hogy a nagykutya eltiporja a kiskutyát, mert a kiskutya is tud ám ugatni, nem is akárhogy! Meg kell mondjam pár napig forrtak bennem az indulatok...most már végtelenül csalódott vagyok...szégyellem, hogy ez ma Magyarország...és fáj a szívem, ha arra gondolok, miben kell felnőnie a lányoknak. Folytatás ősszel, akkor már testvéremmel mi leszünk minden valószínűség szerint az alperesek. Ez volt a mai mese, tanulság nincs...sajnos.

2011. június 9., csütörtök

Szonja beszól, sokadszor...


- Szonja, hol van a tejszínhab?
- "Elvitték a hangyák a tej színű habot!"

***

Vihar van.
- "Nagyon zsong az ég."

***

"Doktojbácsi csinált egy lyukat a pocakodra és kivette a Kijababát. Neked meg most van egy lyuk a pocakodba."

***

-"Mi az?"
- Snoopy kutya.
- "Jupi kutya?!"

***
Beszélgetünk az oviról:
- Szonja szerinted milyen lesz majd az óvoda?
-"... sárga."

***

"Elpukkant a medence." (Leeresztett.)

***

Mama utána megy a konyhába:
- Szonja mit öntözöl abba a sok pohárba?"
- "Ünnepséget rendezek a barátaimnak."

***

- "Kijababa kitépte megint a házikónkból..."(módszeresen felszedi a parkettaszegőt)
- Ördögfióka igaz?
- "Ühüm, majd ejvejem jól a seggét!"

***

- Szonja kidobnád ezt a pelust.
- "Nem éjek já, éppen a tüköjben vagyok!"

Abszolút kedvenc:
- Szonja már megint elloptad Kira cumisüvegét, (erről sehogy nem akar leszokni) haragszom Rád.
- " Nem baj, majd keresünk új anyukát, mondjuk Gidust, idevarázsolod?"

***

2011. június 6., hétfő

Nyakig ér a Holiday...csak a medence nem




Az úgy van, hogy míg mások anno ágybérletet vettek a magánházaknál, mi medencebérletben utazunk. Barátosnőméknél sikeresen felállítottuk és felfújtuk azt a bazi nagy medencét, ami rögtön el is kezdett ereszteni. Lyukkeresésbe fogtunk, elég viccesen nézhettünk ki, ahogy pucsítva járjuk körbe-körbe a medencét, legalábbis Bundi nagyon röhögött amikor megérkezett. :) Igggen én találtam meg a lyukat, Bunid bekarikázta egy alkoholos filccel, majd megragasztotta. A csajok otthon fürdőruciba dobták magukat, bepakoltak a Micimacis hátizsákba és indultunk is, mindössze 2 házzal feljebb, de Szonja így is folyamatosan Kirát molesztálta, hogy gyorsabban szedje már az aprótalpait. A víz hideg volt, úgy első blikkre, Kira jobbnak is látta ha inkább a meggyfa körül csőszködik egy nagy bottal. Szonja azzal a lendülettel jött is ki, ahogy bement, aztán lassan megszoktattam vele. Az én medencézésem abból állt, hogy hajigáltam be a csajokat a vízbe, volt is másnap izomláz, de olyan bicepszem lesz így nyár végére, hogy ihaj. A medence sikerén felbuzdulva, tegnap Bundással akcióztunk, kitúrtuk az alig retkes medencét, lesúroltuk, majd lemostuk 50%-os hypoval, majd újra lemostuk, majd öblítettünk, majd újra és újra öblítettünk és mostunk és öblítettünk. Majd egyenes talajt kerestünk neki, és alá egy kifuserált szőnyeget, majd beüzemeltük a szivattyút. Közben lesikáltuk a takarófóliát, Bundi direkte engem locsolt kútvízzel a dögje. Mire végeztünk látványosan eresztett a medence. Bundi, keres-ragaszt. Mire ideért egy bazi nagy vihar (2hete egy csepp eső nem volt) éppen sikerült teleengedni:) Ereszt és mivel lejt (nesze neked egyenes talaj) Bundi megtámogatta 2 kerti székkel. Ma reggelre kifolyt a víz, kb 10 cm maradt az alján. Dagonyánk az van mondjuk :) Tegnap az egész délutánunk erre ment el és origón vagyunk újfent. Úgy vagyok, mint a nyuszika fűnyíróval, b+ medve.....asszem megyünk a szomszédba medencebérletre :) most meg megyek megkeresem azt a rohadt lyukat, asszem'!

2011. június 4., szombat

A legkisebb gördülő kövek rajongó :)



Az egész úgy kezdődött, hogy Keriapu barátnője mutogatta a Kicsinek a nyelvpiercingjét. Most bárki nyelvet nyújt rá, azonnal lógatja ő is. Simán benyálazza vele az álla hegyét. Női logika, szerintem milyen aranyos a prücsök, férfi logika, Bundi szerint, hogy fognak ennek örülni a pasik ha megnő, khmm :)
A háttérben egy pillantásra érdemesek a meg nem értett ifjú művésznő pályájának elindulását mutató krétarajzai. Holnap festéksprayt kap, rámegyünk a graffitire. :)

2011. június 2., csütörtök

Pislantásnyi idő....

Tegnap délután elvonultam a mellékhelyiségre a dolgomra, amíg távol voltam a két kis krampusz sem tétlenkedett, gyanús is volt a nagy csend, 2 perc alatt végeztek a nagydologgal, amíg én a kicsivel. Az ajtó előtti falat egy előző körben abszolválták krétabatikoltra, a szerintük ugráló pedig rekordidő alatt lett összehozva. Evvan :) Külön felhívnám a figyelmet a szimmetrikusan elhelyezett medve elvtársakra, ez a lakberendezés csúcsa a törpenövésűeknél...:)

2011. június 1., szerda

A vonal másik végén...


Fura ambivalens volt a múlt hét. Sokat telefonálok, tényleg, sok barátommal, ismerősömmel, csak ezen a módon tudom tartani a kapcsolatot. Sőt el kel mondjam, még olyan telefonnal is rendelkezem, amivel egyik legkedvesebb barátnőmmel ingyen csacsoghatunk. A múlt hét mégis más volt, a két végletet éltem meg a telefon és két barátnőm életével. Két énem jelent meg általuk valami furcsa ellentétpárra épülő mégis szimbiózisba torkolló lelki út volt ez. Mindkettőjüknek segítenem kellett, miközben bennem is tolultak felfelé a meg nem élt, vagy éppen újra felszínre kerülő érzelmek. Órás váltásokkal sirtam vagy nevettem és közben kellett volna segítő kezet is nyújtanom. A történetek, kezdjük a vidámmal, drága barátnőm 12 év babára várás, rengeteg sikertelen próbálkozás után belevágott az 5. utolsó lombikba. Nagy felelősség volt rajtam, már rábeszéltem, hogy váltson intézetet, válassza Nagyfehirt és kedves embriológus barátnőmet, megtette. Gondolatban végig fogtam a kezét és nagyon, de nagyon szorítottam neki. Közben meg újraéltem mindazt, ami pár éve velem is megtörtént. Gyönyörű embriói lettek, két kis babszemet vissza is kapott. Nagyon-nagyon szeretné a babákat és jó mellette lenni, ebben az aggódó s mégis reményteli időszakban. Nagyon elkezdett görcsölni és megijedt, mi máshoz nyúlna ilyenkor az ember, ha nem egy terhességi teszthez, na de 6 nappal az előírt tesztelés előtt?! Hajnalban jött az mms, rajta ott virított a két csík. Szinte 100%, hogy ikrek, a 3. ikerpár a "segítségemmel". A mosoly kiül az arcomra...Újraélem a várandósságot vele, egyetlen feladattal, mindig megnyugtatni, tudom, hogy most már minden rendben lesz, tudom, hogy csodálatos anyuka lesz az én kismami barátnőm. Tegnap azt mondta, ő úgy gondolja az én lelkemben él még egy kisbaba. Igaza van, egy kicsi fiú még valóban ott csücsül a szívem sarkában. Nem tudom meg fog-e születni, és utálom ezt a rohadt világot, hogy azért kell gondolkodnom ezen, hogy lenne-e pénzünk felnevelni. Amikor Kira született megkérdezte talondoki, hogy megcsinálja-e az elkötést, azonnal nemet vágtam rá, zsigerből. Aztán amikor hoztuk haza a pöttömöt és még egyszer megnézte a búcsúzáskor, csak annyit mondott, olyan jól sikerült ez a gyerek, visszavárom magukat. :)http://www.babaszoba.hu/articles?aid=20110412160517 Itt olvashattok és láthatjátok talondokit, leleplezem, jham és nem mellesleg szavazhattok, az év szülészetére, most a 10. helyen áll, szerintem ez is előkelő.
Visszatérve, a barátnőm kapcsán most feltolultak az érzelmeim és annyira de annyira jó újraélni minden pillanatot vele.

A másik pólus fájdalmas, nagyon, barátnőm búcsúzott, az édesapjától, ahogy én is nemrégiben. Friss a seb és azzal hívott, hogy csak én tudhatom min megy át. Fricska a sorstól, egymás után derült ki, hogy mindkettőnk apukája tüdőrákos és egymás után mentek el. Át- és újraéltem az érzéseit, a tehetetlenséget, és azt a lelki erőt, ami mindehhez kell. Sokat beszéltünk, és próbáltam neki segíteni, nehéz odaülni, nehéz beszélni, sokkal inkább dacolnánk és őrjöngenénk, de sokszor van úgy, hogy erre nincs idő, mert nincs holnap, nincs egy óra múlva, itt és most van, nincs később. Sokan esélyt sem kapnak a búcsúra, de nekünk megadatott, Andikám Neked is. http://videoklinika.hu/video/csernus_visszajonnek_bucsuzni Nem mondom, hogy most két hónap elteltével jobb, vagy kevésbé fájdalmasabb, kering a lelkembe apa hiánya. Végignéztem az iratokat, emlékeztem, találkoztam egy cikkel, amit apuval készítettek, megkérdezte tőle a riporter, hogy mi a legfontosabb neki, két szóban válaszolt: "Valahová tartozni." Anya nem beszél róla, most éli talán a legnehezebb időszakát, az üresség...Én emlékezem, minden nap, közben arra is rájöttem, hogy lett volna még mondanivalóm, elmondom, egyedül, suttogva, tudom, hogy hallja...érzem, hogy most is vigyáz ránk...sokszor még emelném a telefont, és hívnám...

Szóval a telefon, ami által egyfajta érzelmi hullámvasutazást tartottam, tanulságos volt, fejlődtem általa, az okra és a célra később majd rájövök, az örök körforgás pedig újra bebizonyosodott, mindennek rendelt ideje van, ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak.