Tisztelt Biróság: Ártatlan vagyok...

Ezt a mondatot, sokszor hallja az ember, de amíg nem saját maga áll ama bíró előtt, nem érzi jelentőségét. A történet szövevényes, de a mai világban sajnos mindennapi és gyomorforgató. Édesapám jószívű ember volt, mindig. Így történt meg, hogy 89'-ben elment egy kollégája kölcsönéhez kezesnek. Akkor ez még nem azt jelentette, mint ma, akkor még a kisebbségi szó sem azt jelentette, mint ma. Teltek az évek, időközben meghalt az adós, az örökös, az adóstárs és a veje, aki szintén kezes volt, nem fizetett. A hárombetűs pénzintézet kivárta az idejét, egészen 2008.-ig, akkor értesítette csak az apukámat. Addig levelezgetett az adóstárssal, akinek sorra utasította el a részletfizetési kérelmét. Mi fellebbeztünk, majd apukám betegségére tekintettel a bátyám lett az ügyben a meghatalmazott. 2010-ben újabb közjegyzői levél, fizess, több milliót a járulékokkal. A felvett kölcsön összege nem volt 200 000 ft. Ellentmondással éltünk. Június 8.-án közjegyzőnél megörököltünk ketten a bátyámmal egy fél ingatlant. 9.-én volt az első tárgyalás. Reggel kilenc, nem voltam feszült, felkészült voltam, a bátyám síkidegsége azonban átragadt rám is. Innen jön a több csavar és az én hipotézisem. A hárombetűs ügyvédje, mint felperes el sem jött.(Hööö mégse kell a lóvé?!) Az alperes (édesapám elhunyt). Ketten voltunk a tesómmal a hallgatóság. A másik 3, akik gyakorlatilag elköltötték a pénzt, be sem lettek perelve. Ugyanis 2010 júniusától közjegyzői jogkör a kötelezettség vállalás megítélése, tőlünk kell a lóvé, ő így döntött slussz-passz. Miért, egyszerű, a közjegyző az ország másik végében él, gondolom lezsugázták, hogy édesapámtól ha havi 30%-ot letiltanak, akkor fele annyi idő alatt megtérül a "káruk.", mintha az adós özvegyének nyugdíjából tiltanának. Csak közben jött az, hogy mi vagyunk a jogutódok, gondolom 15 napon belül jön, hogy beperelnek akkor minket. A bíró sem értette, hogy miért nincs kötelezettségi részjog kiterjesztve, irt is a közjegyzőnek. Aki közölte, hogy egyetemes adósság van és mi éltünk csak ellentmondással...pffff. Az én nézetemben ha ellentmondással élek, akkor azt jelenti nem értek egyet a tartozással, ergo aki nem élt ezzel a másik 3 delikvens, az elismeri, hogy tartozik, amit nem is vitatnak. Mi kérni fogjuk a kötelezettségi részjog kérésnek megállapítását. Meg azzal a röpke kérdéssel a hárombetűs felé, hogy az eltelt 19!!!!év alatt miért nem kapott édesapám egyetlen felszólító levelet sem?Aztán, hogy lehetett összekeverni a két címet, a bátyámét és édesapámét? Nem kívánom senkinek, hogy üljön a bíróságon azon a padon ahol ki tudja ki ült előtte, azért mert az apja jószívű volt és segített. Anyukám már 2008-ban megjárta ez ügy kapcsán a pszichiátriát, most ismét közel áll hozzá. Köszönöm azonban, hogy ilyen bírót vezérelt elénk a jó sors, mert megerősített, nem hagyom, az apám becsületét, a házat, amit a két kezével épített fel, a gyerekeim örökségét. Nem hagyom, hogy a nagykutya eltiporja a kiskutyát, mert a kiskutya is tud ám ugatni, nem is akárhogy! Meg kell mondjam pár napig forrtak bennem az indulatok...most már végtelenül csalódott vagyok...szégyellem, hogy ez ma Magyarország...és fáj a szívem, ha arra gondolok, miben kell felnőnie a lányoknak. Folytatás ősszel, akkor már testvéremmel mi leszünk minden valószínűség szerint az alperesek. Ez volt a mai mese, tanulság nincs...sajnos.