2010. október 31., vasárnap

Pikirt vagyok, igy hajnalhasadtával.


Van egy olyan érzésem, hogy ez amolyan 18+-os bejegyzés lesz, úgyhogy mindenkit előre figyelmeztetnék. Hajnali helyzetkép, Bundi a gyerekszobában horkol, nem kicsit pálinkagőzös felhőben. A lányok a miágyunkban, egyenlőre szundikáznak, ahogy Szonja mondaná. A nappaliban szanaszét heverő férfiruhadarabok. De, kezdjük az elejéről: Van nekem egy nagyon kedves barátom a J., szörnyű ideírni, de 20 éve ismerjük és szeretjük is egymást. Bundi is imádja természetesen az ő révén ismertem meg. Itt most jön több családi titok, miszerint a Zén uramat baráti köreiben Kilónak hívják, még a múlt évezredben a 100ft-ost nevezte el így, erről pedig őt, így ha olyan fuxos pasit láttok, akinek lüke mód a nyakában egy ezüstlapra a Kiló név van gravírozva, na akkor én őt így azonosítottam be, ez az én házi dögcédulám.:) Ennélfogva, kaptam én meg ragadványnévként a Kilóné, lányaim pedig a Deka és Gramm beceneveket, Milligramm érkezéséről nincs hír:D. Ez csak mellékzönge volt, a valódi titok, hogy a Zén uram a filmeket szereti ugyan, de a mozit nem, így az én J. barátom lett az állandó mozipartnerem. Az hogy ennek mi köze, ahhoz, hogy hajnaltájt a Zuram kissé billegálisan és cseppet sem szomjasan tért haza biciklivel!!! (ezt az apró momentumot azért egy kandi kamerán megnéztem volna) természetesen megosztom Veletek, de lényeges a történet szempontjából. Miszerint, én éppen dolgoztam, nem éppen kedvesvidámhangulatban, amikor megjelent J. barátom (ez nem fontos, Sicc miatt jegyzem meg, hogy magasgöndörhosszúhajúbőrdzsekisdobos) , hogy menjünk moziba, a válaszom annyi volt, hogy nem megyek, hívd el K-t, aki kolléganőm. Elhitta, ennek 14 éve...azóta született két fiúk. Azt hiszem mindent elmond az barátom jelleméről, hogy K. most már 20 éves nagylánya, akit ő nevelt megkérte J-t had vegye fel hivatalosan is az ő vezetéknevét. Namármost szép és harmonikus életük eredményeként úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. Biza-biza tegnap volt a legénybúcsú:) Úgyhogy amíg én a lányokkal az oldalamon a nagyágyban x-faktort néztem és szotyiztam/makukáztam (borsodban így mondjuk a napraforgózást), ők alaposan roncsolták a májsejtjeiket. Az est tanulságaként elég sok mindent tudok mondai, miszerint, van tizenakárhány év után is szerelem, jó rájuk nézni, de tényleg. A kissé profánabb gondolatok, ajándékba a kötelező ital mellé egy ébenfa szobrot vettem, két törzsi emberke, éppen kutyapózban mutatják a minden mutatni valót, mindezt két gyerekkel szatyor nélkül vásároltam:) Az ajándékozott ezt látván, közölte, hogy ha ezt valaki odaadja, csak úgy rögtön tudta volna, hogy Kilótól van, na tessék ennyire azonosulok a Zurammal. Hajnal 4 körül érkezett Bundi és nagyon sok célzóvizet ihatott, (de nem eleget) ugyanis nem talált be a kulccsal a kulcslyukba, nekem kellett az ágyból kikászálódni és a vigyori alkoholos fejét bámulni hót álmosan, miszerint fickósra itt magát, kb 3 percig ennyi idő alatt aludt el ugyanis. Most pedig elhaló macskajajos hangfoszlányok jönnek a gyerekszoba felől, hogy káááávéééét...
Búcsúzóul és hogy kerek legyen a történet, egy örökzöld a két fiúról: Buli után hazafelé bandukolnak, Bundinak pisilni kell, akkor poénból letolt gatyával tette, majd elkezdte bekötni a cipőfűzőjét, mire J. barátom mögé állt (na innen a hasonló ajándékszobor póz). Ebben a pillanatban megállt mellettük a helyi rendőrőrs lelkes dolgozója és kedvesen odaszólt: Kicsit diszkrétebben fiúk. Mentségükre legyen mondva, hogy akkor még egyáltalán nem voltak felelősségteljes családapák. :)

2010. október 28., csütörtök

Sikitófrász....





avagy nehogy már azt higgyétek minden csupa rózsaszín habosbabos vattacukros selyemcuki minálunk. Kivagyok, mint a liba. Kezdem az elejéről, mert remélem ilyen szar napról az elkövetkezendőkben nem sűrűn kell majd beszámolnom. Éjjel rohadt ébren aludtam, ez a legjobb megfogalmazás rá, mert kb. annyit alhattam, mint Barta a BK-ben. Mire szenderedtem volna, ébredt Szonja,majd a Kicsi, szóval indult a nap. De....valószínűleg nagyobbik dedem ma rosszul bootolt be, mert mellette többször lefagyott a Windowsom. Szóval mivel kb 10x-es fordulatom működött, gondoltam kimegyünk a mínuszokba, felöltöztettem, megkértem menjen ki a teraszra, amíg elkészülök és Kirára is adok bundazsákot, ere bőg egy sort, hogy ő nem, a következő sor bőgés azon jött, hogy nem akar menni sehova, majd azon, hogy igen. Ugyanezt eljátszottuk a pogácsa or not pogácsa bőgésorral. Majd a nem kell sapka, nem kell hajcsatt. A hajcsatt témát rövidre zártam, egyesével szedi ki, ha nem csatolunk szemébe lóg, szóval ő ezzel elvolt egy ideig, én meg a babájának a haja befonásával. majd jött a nem akarok ebédelni-bőgés, nem akarok aludni-bőgés. Vazzeg Emos a gyerekem, jelzem örüljetek, hogy nem szagos a virtuális világ, mert éppen tőlem 10cm-re tojik, k..... büdös, de ő nem akar a wc-be, bilibe akar. Igen, igen bőgés. Mondom ok, kompromisszumkész vagyok, Te szépen nézel egy mesét, addig megpróbálom elaltatni a tesót, aki már szintén üvöltött a kialvatlanságtól, mert a nővérkéje tett a decibelekről. Végre nyugi, kicsi elalszik, ded 2 perc múlva elkezdi verni az ajtót fakanállal. Ekkor már én is olyan lettem, mint rendünk őrei, ergo nulltoleráns, bezavartama szobába, újra bőg, majd rávetődik a húgára, szimultán bőgés. Jelzem, itt már nem sok(k) híja volt, hogy becsatlakozom és trióban bömbölők egységéhez. Kisi ki, mondom feltöltöm a képeket, Szonja az ölemben, erre bakker nézem, Kirának nincs meg a fülbevalója. örült keresés, ugye nem nyelte le? Sikideg vagyok, mindent végignézek, meglett az ágyban. Mondom hozok fel fát, első körben rámzúgott vagy fél köbméter, majd megégetett a kandalló. Kicsi alszik, Szonja pillanatnyilag nem sir, gondolom egyszerre csak egyre tud koncentrálni, ergo most éppen nyög. Lefagyott a gép, beszart a bill, összeomlott a Mozilla. Assziszem' ma nem kellett volna felkelnem és szánom-bánom bűnöm, de ebben a lelkiállapotban felhivtam Bundi főnökét, aki hetek óta nem fizet és leszedtem róla a keresztvizet. Végmondatom a következő volt. ***** magasról*** rá, hogy Neked, nem utaltak, engem az érdekel, hogy ha holnap reggelig nem fizetsz, akkor lesheted ki megy hozzád dolgozni. Pá! Tisztára mintha valami behajtócég képviselője lennék. Summa summarum, van egy 2.5 éves emós kamaszkori tüneteket mutató nagyobbikom, egy orálisan fixált kisebbikem, egy társadalmi munkázó uram, egy fájó bal kezem, megtépázott idegeim és még csak 5 óra.


Aranyköpések:

-Kiporszivózunk?
-Igen.
-De akkor el kellene pakolni a játékokat a szőnyegről.
-Akkor nem.

***
1.5 óra altatás után:
- Szerintem mi LASSAN szundikálunk a Kirababával.

***
Kijövök és kb. 5 perc múlva hallom a parketten csattogó tappancsokat, kiszólok:
-Tűnés vissza aludni!
- Anya ölelés. Imádlak Téged, jobban, mint a kakaót.:)





2010. október 27., szerda

5.de hova szaladt el az előző 4?

Na Császtok Skacok


Nem alszok anya, nem alszok!!!

DEDEDE!




Öt hónappal ezelőtt már ilyentájt Szonját pateroltuk ki a nagyszülőknél és integetett nekem az ablakból, én meg bőgve szálltam be a kocsiba. Tudtam, hogy erősnek kell lennem és hogy hamarosan a kezemben tarthatom életem második csodáját, de az elsőt ezért ott kellet hagynom. Jellemző rám a műtét előtt az előkészítőből még őt hívtam fel. Azóta 5 kerek hónap telt el és az akkor még pocakomban lévő kiscsibe már itt héderezik mellettem. Legalább olyan erős jellem, mint én, hiába van töksötét és kivételesen alszik a nővére ő hangos kurjongatással adott neki hangot, hogy szerinte elindult a nap és kész. :) Jellemző azért, hogy már félig alszik a pihenőszékben a nagy reggeli vircsaft után. Tegnap reggel dokinéninél jártunk prevenar oltáson, szerintem emlékzett rá, mert majd el repült a kezemből, amikor meglátta a sok kisgyereket. Indulás előtt még jól összefosta magát, ennek örömére alig értünk oda, majd a váróban újabb nagy nyögések, mondom kiscsillag ne mááááár, de, fehér bodyban, még jó, hogy vittem váltásruhát. Ő sem lesz sokág kicsi lány, 7280gramm és 65cm. Foga egy szál se, pedig nagyon régen eléggé dolgozik rajta. Még kizárólag anyatejes, így azt hiszem ha a Szonjától szájába tuszkolt epres nyalókát leszámolom, akkor majd csak 1 hónap múlva kezdjük a hozzátáplálást.
Igazi kis banyamosolyú energiagombóc, már a kúszást próbálgatja és mindent megrág ami a közelébe kerül. Pár napja elolvadunk tőle, ugyanis a kis pinduri kezével simogatja az arcunkat, ettől tényleg meg kell zabálni. Éjjel jól alszik, de mindig keresztbefordul a kiságyban, hajnalban ébred egy gyors evésre és húzza tovább. Napközben is aludna nagyot, de ez testvérétől nem mindig megy. Szeret a pihiszékben szunyókálni, ilynekor szigorúan a zöld kockás takarót a fejre húzza és alszik. Csiklandós, leginkább a tarkója és az oldala, nameg a hasa ha fújjuk neki. Még mindig tátott szájjal néz és továbbra is gyűlöli a babakocsit. A babakocsi témában csak abban reménykedem, hogy ha stabilan ül, akkor már ellesz benne. Az idegenektől tart, főleg az ütyülüpütyülüsektől, ilyenkor azonnal felveszi a legörbülő csíkszájat és elkezd hüppögni. Rendkivül nyugodt és toleráns picilány csak ámulok és bámulok ezen. Imádjuk, és azt hiszem ő is imád minket. Megpróbáltam néhány rá jellemző képet összeszedni erre a kerek évfordulóra, remélem sikerült:)

2010. október 26., kedd

Kivánságműsor



Sziasztok, Lili vagyok a következő számot azoknak kérném, akik róla az eszembe jutottak, a teljesség igénye nélkül, szóval szóljon most minden kedves olvasónak ééééésss : Náncsinak, Jucinak, Meskének, Elianának, Siccnek, Hencsinek, Wattacukinak, Julcsinak, Cuckának, Zsucinak, Zsónak, Gidusnak, Bjuninak, Gnekének, Citromnak, Barbarának és persze minden Ákos rajongónak, komáim ezt most nagyon összerakta!

2010. október 25., hétfő

Szófogadó a jány, na :)


Az az igazság, hogy nagy már de tényleg, amennyire nő ő éppen annyira a szája is. Hmmm, azért elgondolkodtató mi lesz a Kicsivel szájilag ilyenformán. Nem egy öltözködős típus, leginkább egy szál pólóban lenne nonstop. Meg úgy mostanában semmit nem akar, kb 2 percig, vagy még kevesebb ideig. Közben meg annyira csipem a humorát. Ma reggel is jön, asszongya: Én vagyok az álarcos bandita. Mondom ezt meg honnan szedted, Mire ő a szekrényből. Egyre inkább szokásai alakulnak ki, mániákus kézmosó és szétpakoló. Wc-re csakis simán ül rá, a wc szűkitő smafu, mo ndjuk a popsiméretét elnézve, az a veszély nem fenyeget, hogy beleesik. :) Kezdi azért szekálnia Kicsit, mondjuk húzza hason meg ilyenek, de a Kicsi még bírja, szóval egyenlőre nem szólok bele a falkavezér harcba. Azt hittem , hogy nem változnak már jelentősen, de mégis szemtől.szembe. egyre nagyobb csibész, amolya a szeme se áll jól tipus. A Zapját 3mp alatt csavarja az ujja köré egy-egy nagyobb disznóság után. Most éppen laticellből épitenek házat az udvaron és Bundi meg van sértődve, mert ő épít, Szonja rombol, ez a munkamegosztás. Gyakorlatilag 5 percenként összevesznek valamin, mint két morgós medve, aztán 5 perc után meg visítva hancúroznak. Alakítják egymást ők is rendesen. Én meg megtaláltam a régi videókat is, mintha sosem lett volna kicsi ez a prücsök, de tényleg. El sem hiszem, hogy ez a nagyszájú visszafeleselős Humor Herold az én picikém volt, nem is olyan rég. :)

2010. október 23., szombat

Most érkezett...



Vidéki tudósítónk érkezett most hozzánk két hírrel, amit azonnal meg kell osztanunk önökkel. Ez a szombat reggel is úgy kezdődött a G. család életében, mint minden egyszerű hétvége. A két kiskorúból a nagyobbik hangos pisi felkiáltással és trappal indított, a kisebbik pedig éénk diskurzust folytatott a kiságyában lógó bárányállattal. G apuka kávét főzött, G anyuka pedig próbálta összeterelni a gondolatait. Szóval minden, de minden átlagosnak tűnt a telihold utáni párás reggelen, mindaddig amíg a kisebbik ded rá nem került a habtapi nevezetű objektumra. Ekkor ugyanis laza popsibillentéssel, elkezdett gurulni szabályos ütemben a nappaliban, pillanatok alatt csak G anyuka sikolya és a nappali oszlopa állította meg. Kiskorúnk ezen annyira meglepődött, hogy ezen tudományával azon mód felhagyott és bekérette magát a pihenőszékbe. Tudósítónk itt jegyzi meg, hogy ez csak az újabb fordulatos események előszele volt. Ugyanis a pihenőszékben a jövő héten 5. hónapját ülő, most már vehetjük szó szerint ded felült. G. apuka izgatottan meséli, hogy kiskorú G. Kira nagy meglepetést okozott neki, ugyanis azt hitte, csak véletlen történés részese, de a kishölgy akcióját még 2x bemutatta. G. anyuka rohant a fényképezőgépért, hiszen átvitt értelemben is forradalmi eseményekek lehettünk szemtanúi. A kép hátterében, a még szintén kiskorú G. Szonja látható, aki annyira megijedt a fejleményektől, hogy székestől próbálta húgát fekvő helyzetbe kényszeríteni, szerencsére nem járt sikerrel, mert ennek bizony beláthatatlan következményei lehettek volna fejreesés okán. Kérésünkre, G-né Ilona elmesélte, hogy azért volt ez a nagy hacacáré az esemény körül, mert családilag nem erre a villámmozgásra számítottak másodszülöttüktől, kiindulva az elsőként napvilágra jött gyermekük mozgáskultúrájából.
A másik esemény szintén a G. család háza tájáról érkezett. Névtelen bejelentés érkezett a szomszédoktól, miszerint a családnál gyermekmunka esete forog fent. G-né felszólításunkra közölte, hogy a mai borús időre igenis ő tervezte be az ablakpucolást. G. Szonja önként és dalolva segített a munkálatokban, minden bizonnyal több kárt okozva, mint hasznit, de ez nem vesz le a tevékenység értékéből egy hangyafarknyit sem. Széles mozdulatokkal takaritotta meg ablakát és nagyon büszke volt a kilátható végeredményre. A gyermekmunkaellenes csoport természetesen vizsgálja az ügy körülményeit és nyomozást inditott az ügyben.
Kedves olvasóim kicsit fricskázva a semmitmondó bulvárhíreket, így szerettem volna veletek közölni két ama mai és szívünknek kedves hírt, amit tökéletesen megfogalmazható, egy kerek bővitett mondatban, miszerint: Kira gurul és felült, Szonja pedig ablakot pucolt.:)Ennyi!:)

2010. október 21., csütörtök

Most erre mit mondjak, de tényleg....


Kérdez, egyre bonyolultabban és egyre érdekesebbeket, és néha bizony csak lesek, hogy most erre egyáltalán, mit kell válaszolni, hogyan válaszoljak egy 2 és felesnek, hogy megértse, valamint telefonos segítséget kérek a Zapjától. Mire is gondolok konkrétan, hát kb ezekre a kérdéskre, mellé a saját gondolataimat fűzöm. Assziszem' kellene nekem az ilyen kérdésekhez egy Vágó Pista bácsi, mert azé' nem lehet mindent kiguglizni. Néhány gyöngyszem, hogy ne fedje a feledés homálya:

Anya mit eszik a mezoszaurusz? (Mi a picsha az a mezoszaurusz?)
Anya ha ennek a szappannak (figurás) nincs szeme, akkor hol van a könnye? (Rá ne vágd, hogy nincs könnyzacskója, mert fél órát magyarázhatod anatómiailag a szem félépítését.)
Nekem mikor nő ki a pöpim? (Addig örülj, amíg nem tudod, hogy mikor:)
Anya veszünk apának pájinkát? (Gyorsan mondj határozott nemet, minden boltos téged néz)
Miért piros Elmo? (Valószínűleg az volt akciós a szőrmeboltban kicsim.)
Hol tojnak a dinók tojást ? (Gyerekem akadj már le a dinóstémáról)
Miért megy lefelé a hód? (hold) (Tényleg, ha megyünk olyan mintha lefelé menne a hold.)
Hol alszanak a csillagok? (Hiba azt mondani, hogy a göncölszekéren)
Ha nincs sötét miért kell aludni? (Tényleg miért is?)
Tesónak miért ilyen kicsi a nyunyuja? (majd nagy lesz neki is)
Az abszolúte kedvenc, amihez nincs kommentem, mert röhögve ültem a budin, jön és pisitáncot jár, mondom szaladj a bilire, neeem anya én le akarom pisilni a gubeszod, hogy együtt odaadjuk a klotyómanónak így evés után inni is kap, Vééghhem van!!!

2010. október 20., szerda

Antiszociális poszt


Próbáltam magamba fojtani, ez az egész katyvaszt, ami napok óta háborog bennem, de nagyon úgy néz ki, hogy nem vagyok jó elfojtásban, mert állandóan a felszínre tör. Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül és azt is tudom, hogy kapok most majd hideget-meleget, de aki blogot ír, az tartsa a hátát is. Akkora téma, ami nem kis dühöt váltott ki belőlem. Az otthonszülés, naná. Itt jegyezném meg, hogy további soraim saját véleményem takarják, sem pro sem kontra senkit nem áll szándékomban megbántani,mind ezentúl a fő mondanivalóm mégis az, hogy az emberi hülyeség tényleg nem ismer határokat. Vegyük először is Liba nőt, izé' nekem azért liba, mert a monogramjából GÁ én erre asszociálok. Szóval, remélem lecsukják, és remélem rájön arra, hogy talán jobb lett volna más szakmát választania, mondjuk cipész, mert ha a cipész elront egy cipőt, akkor zsupsz ki a kukába és kezdi elölről. Azt hiszem mégsem ezt vágta ki a nálam a biztosítékot, hanem a tegnap esti híradó, amiben is, anyuka akinek meghalt egy otthonszülés következményeként ikergyermeke, ismét ikreket várt és nem döntött még, hogy otthon szüljön-e. Hát bakker, úgy rúgnám valagon a Zura helyében, hogy 2 hétig forogna körbe, könyörgöm ez még kérdés ebben az estben, de tényleg. Nem tudom mit hoznak ki törvényileg ebből, de politikailag nem is akarok ebbe beleröfögni, hanem az emberi oldaláról. Nem tudok és nem is akarok sem toleráns sem empatikus lenni ezzel az újhullámmal, mert nem hiszem, hogy ennek így kell lennie. Igen felelősséggel tartozunk születendő gyermekünkért és felelősséggel tartozik a kórház és az orvos. Otthonszülés, jham, és ha baj van. Mondják nem sokszor van baj, igen mert csak problémamentes terhességgel vállalják be. Aha, meg kis %, igen ám, de ha 1%-ról beszélünk, akkor én azt magasról leszarom, mert ha az én gyerekem hal meg az már 100% veszteség nekem. Kicsit afféle Istenjátszást látok ebben, modern Taigetoszt. Nekem is problémamentes volt mindkét terhességem, még akkor is azt hittem, amikor toltak a műtőbe. Mi lett volna velem itthon, Szonja valószínűleg agyvérzést kap, Kira pedig szétrúgja a hegem. Mindezt úgy, hogy itthon ellettem volna, mert semmi, de semmi nem utalt a bajra, ami mégis jelen volt és csak az orvosomnak köszönhetem, hogy nem következett be. Esetlegesen a 2 éves gyerekem a férjemmel páni félelemben végignézte volna mindezt. Egyébként sem hiszem, hogy értené még ezt Szonja, érti, hogy testvére van, hogy a kórházban született, menne is mindig a következőért, de nem hiszem, hogy neki való lett volna a látvány. Nem mondom, hogy álomszülésem volt, mert egyik sem volt az, dilemmáztam is rajta sokat. A lényeg azonban itt van, két egészséges gyerek és tojok rá, hogy nem szenvedtünk meg, nem születtünk együtt, mert én ott és akkor anya lettem és az vagyok azóta is testemben-lelkemben. A fő, hogy itt vannak és egészséges két rosszcsont. Biztosan van jó oldala az otthonszülésnek, ezt nem tagadom, de fontosabb nekem, hogy 3-5 nap távollét után épségben érjünk haza, hiszen innentől előttünk az élet. Azt hiszem nagyon könnyű úgy hőst játszani, hogy nem a mi fejünk a tét, hogy nem csak a mi fejünk a tét. Nem tudom melyik baba mondaná azt, ha lenne rá módja, hogy ahham én otthon akarok születni. Mert a babáknak nem ez a fontos, ez az anyáknak a fontos és ez már az önzőség. A babának csak és kizárólag az anyja a fontos, az illata, az érintése, a szívverése, a közelsége, ha ez megvan, akkor számára minden megvan. Mindegy, hogy a műtőben, bababarát kórházban. A kis vidéki kórház ahol a lányok születtek 2 év alatt is rengeteget fejlődött, Kirát már levetkeztették és ott volt amikor kitoltak műtőből, visított mint a malac, mindaddig míg nem kaptuk meg a bőrkontaktus lehetőségét, aztán félrevonulva hagytak minket családdá válni. Úgy érzem mindent megtettek értem/értünk, hogy összeszokjunk, hogy együtt legyünk és ami a számomra a legfontosabb volt BIZTONSÁGBAN legyünk. Biztosan nektek is van/lesz a szülésetekkel kapcsolatos élményetek, amikor visszatekintve látjátok csak mekkora volt/lehetett volna a baj ha nincs orvos és szakszemélyzet. Kedves otthonszülést tervezgető anyuka, lebeszélnélek, le én, hiszen melléd ülnék, megfognám a kezed és csendesen elmondanám az érveimet. Felelős vagy, és hidd el jobb szakemberekre bízni ezt, legyenek veled, kövessenek, háborítatlan lesz a szülésed, csak óvó szempárok vigyáznak majd rád. Ha nincsenek orvosok, nekem nincsenek gyerekeim, lsd az idei vitatott Nobel díj, de ebbe most nem mennék bele. Ők minket választottak és felelősséggel tartozunk értünk. Nagyok keskeny a mezsgye élet és halál között és mily fura az "otthonhalált" már nem "szeretjük" ennyire, inkább szeparáljuk a kórházba a haldoklót. Furcsa fordított gondolkodás ez, bár az is lehet én vagyok rosszul összerakva...tanulság, nincs, életet, csodát kaptok, bánjatok felelősséggel vele...

2010. október 19., kedd

Ágyikónk

Az ember életében minden bútordarabnak meghatározott története van. Élmények emlékek, a funkciója. A francia ágyunk nem mai gyerek már, na jó azért még nem nagykorú, de nem is mai gyerek. Bundival ágyat kerestünk, az első közöset, addig két összetolt rekamién aludtunk. Amikor megláttam azonnal beleszerettem, hatalmas volt, 220cm, hófehér, fehér éjjeli szekrényekkel és fésülködőasztallal. Bundás kicsit morgott is, mert csak darabokban fért be, az egyébként nem is olyan kicsi hálószobába. Kellett és kész. Mondjuk a fésülködő asztalt sem akkor, sem azóta egyszer sem használtam, de a fiókja sok lomot elnyel. Az éjjeli szekrények üresek, Szonja lomol bennük naphosszat a játékaival, vagy ugrál a tetején. Egyetlen használatban lévő tárgy a kollekcióhoz készíttetett ágyneműtartó, az sem kis méret, elnyel mindent. Szerettük az ágyikót, igazi kényelmet biztosított mindkettőnknek, antiallergén matrac, laprugók. Aztán kezdtek a rugók kiesegetni, sőt a lábtámaszt is levettük, a vége az lett, hogy kiköltöztünk és az lett a vendégszoba. A kedves hozzánk látogató hálóvendégek nagyon jókat aludtak a nagy ágyban, bár szerintem ennek a jó hegyi levegő inkább az oka. Aztán nem is olyan rég, Szonja felfedezte az ágyat, hogy milyen jót is lehet ugrálni és birkózni rajta. Majd ismét átvette funkcióját először Szonja érkezik ide Lalával, majd Kira Micimackóval, mi meg lapjával feküdve nézzük őket. Nem is gondoltam volna sok-sok évvel ezelőtt amikor ezt a hatalmas ágyat választottam, hogy kevés lesz a hely. Nincs is jobb érzés, mint az ágy végén nyomorogni, alig mozdulva, hogy nehogy felébredjenek.

2010. október 18., hétfő

Bocijány


Az az igazság, hogy a Minibocinkra semmi panaszom nem lehet, lelkesen beszivornyázza a napi fejadagot, áldom az eszem, hogy nincs mérleg, így eszik, amennyit jólesik, hurkái megvannak, ruháit növi ki, semmi baj nem lehet. Szerintem a helyi gazdaságban akármelyik kis boci mellé beállhatna, lehet még le is körözné őket, a sajátos manccsal dagasztós figurával. A tépő pozíciót annyira nem díjazom, és kicsit félve gondolok arra, amikor majd mindezt pár foggal fogja kiegészíteni. Bár nyáladzik, mint állat, de a kergemarhakórt mereven elutasítom, egyszerűen iszonyúan fogzik, így mindent megeszik ami a szájába kerül, tegnap esti félhomályban a tesco katalógust fogyasztott el, a csirkemelles képet, már konkrétan a szájából kotortam ki. Amit nagyon szeretek, hogy mondjuk eszünk, odafordul, habzsol, elengedi felnéz rám és vigyorog. Igazi görögös dicséreteket kapok, akkorákat böfög, hogy lobog tőle a hajam. Azt hiszem a felpuffadást is elkerüljük, alul is ereget bőven. tegnap délután éppen felébredt és hogy finoman fogalmazzak, nem éppen tejszagú babaillata volt, ezt a nővérének 1cm-ről azonnal meg kellett szagolni, a kis szemtelen pedig odadurrantott neki, de akkorát, hogy Szonja hátrahőkölt, pedig ebben a témában ő is ott van a szeren. Igen , nincs jobb dolgom, így hétfő esős reggel, mint a gyerekeim fingjáról írni, evvan, megtehetem. Még mindig jobb, mint a hüvelygombareklám a tv-ben, nem??? De! Amúgy meg kialvatlan vagyok, a kicsi szaporítja magának a nedűt, nem, nem éjjel kell, hanem 5-kor, aztán meg fél hétkor, jham, persze most meg feldobott lábakkal elégedetten hortyog. Azért így én is kibírnám, hogy két kaja között játszok egy sort, majd hortyogok. Bírom a fejét na, nem igazán zavartatja magát semmiben, csak ne zavarják meg az életfunkcióit, nem mozdítsák ki a napi rutinból, a nagyszülősdit gyakorlatilag ölben töltötte, nem tetszett neki a klíma, na ok 2x volt náluk és körbegügyögtem mindenki. Azért néha úgy belenéznék a buksijába, hogy mit gondolhat, hát vannak tippjeim: múúú nekem dumálsz??? ez most komoly, hogy gügyögsz nekem? áááhh inkább a tejcsárdát dugnád a számba. beszartam vazzeg, új pelus kéne vágod? Hagyjál már lógva aludni akarok, inkább szabadíts meg ettől a méteres törpétől, aki rázza nekem itt azt az idióta csörgőt, ahelyett, hogy hagyna aludni. Mi van? Megint sapka, megint séta, na neeeee, a babakocsit felejtsd el vááágod? Fürdés az jóóóóó, naaaagyon jó. Jóéjt, hmm azé szeretlek...idedobnád még egy kicsit a tartályt...kösziii

2010. október 17., vasárnap

Kétésfeles



Jó-jó tudom, hogy tegnap volt, de az az igazság, hogy teljesen megfeledkeztem róla. Tudom-tudom ez nem nagy dicsőség de reggeltől-estig úton voltunk, szóval vehetjük úgy, hogy ez volt a 2.5. születésnapi ajándéka dednek. Most jöhetnék azzal, hogy hihetetlen, hogy ekkora, hogy ennyi mindent tud,ésatöbbi ésatöbbi. Én még mindig azon vagyok leragadva, hogy ő van, de tényleg, nekem még mindig ott villog a gondolataimban a meddőség lámpa, sőt azt hiszem ez már ott is marad. Holott most itt ül a lábamnál és éppen egy műanyag kb 20cm-ées dobozba szuszakolja befelé a 40-es lábamat. Tegnap cipőket próbáltuk télire, gondolom innen a nagy cipőmánia. Szóval dicsérhetném agyba-főbe, amit gyakran meg is teszek, de most jöjjön egy kis ízelítő a csibészségeiből. ha valamit nem akar, akkor nagyon nem akarja, aztán lehet, hogy 5 perc múlva meg nagyon akarja, amit eddig nem akart, na ehhez kellen idegzetek. Ilyen például a kakaót kérek, neeem inkább teát kérek, neem kakaót. Na ilyenkor szakad el a cérna és nem kap semmit. Nem alszik, amibe már beletörődtem, de abba nem tudok, hogy direkte módon költi a Kicsit is, csakis tombitával lehet játszani alvásidőben, ha nem akkor meg felpuszilgatni, amíg anyja pisil. 5 perc alatt képes egy komplett óvodai csoportot meghazudtoló kuplejárt csinálni, az összepakolás mint olyan már sokkal időigényesebb feladat. Utálja a zokni, sőt ha pisil leginkább levesz mindent és bedobja a szennyesbe, hogy piszkos,. ha 5 perce vettük fel akkor is, szerintem nudista lesz. Állandóan ugrál, mindig és mindenhonnan, félelemérzet nélkül. Minden tevékenység után kezet mos szappannal. Állandóan szembeköpi az apját a fogmosóvízzel és ezen gurgulázva röhög. Apafüggő, olyannyira, hogy ha hazaér az apja azonnal (éhesenkoszosanbüdösenfáradtan) juátszani kell. Mostanában vega, nem eszik húst, helyette állandóan pirítóst enne mondjuk pizzával. Az új ételeket nem kóstolja meg, na ettől is kivagyok, mert oké, ha nem szereti, de hogy tudja valamiről, hogy nem szereti, ha meg sem kóstolja??? Mostanában idegenekkel bizalmatlan, oké, hogy csak 5 percig, de majd le rántja rólam a gatyát. Mindent azonnal és most akar, borzasztó akaratos. Kezdi utálni ha fényképezem, állandóan dolgozik (pakol). Egyre gyakrabban szelektív a hallása, a kérsz egy tejszeletet mindig meghallja, a légyszives hozd ide ezt vagy azt soha. Az a nagy helyzet, hogy a mindennapi apró kis stiklijei ellenére vagyis éppen ezért, napról-napra egyre jobban szeretem.

Aranyköpések:


"Úszok anya.......asztalon!"

***

Lejárt a mikró Bundi levesével:
"Apa csipog az ebéded."

***
"Szent Habakukk , kibojult a víz. " - Malacka után szabadon.

***

"Neked nagy a segged, bizony, nekem kicsi a fenekem." - igen, nekem mondta.

***
"Amikor picibaba voltam, pelust használtam."

***

"Anya nekem is kell a cicimre tartó."



2010. október 14., csütörtök

Egyszercsakvolt gödöralja


Reggel még minden jel arra mutatott, hogy sikeresen megirhatom az éves gödöralja posztomat, a mindehhez méltó világvége hangulatban. Hajnal hatkor a sűrű ködben mentem át a boltba és azon morfondiroztam, hogyha most elkapna egy szatir, én lennék az utolsó megtámadottja, mert ha letépné róam a dzsekit, kisebb sokkot kapna a malackás hálórucitól ami alatta van. Jhamm kérem ennyire voltam depis, pizsiben mentem boltba, hogy itthon ne kelljen sokat vesződni visszaöltözéssel. Amúgy meg tényleg elszakadt a cérna, vagy betelt a bili, kicsit sokkot kaptam. Szóval igyekszem azon túllépni, hogy itt vagyok napi 24 órában a két gyerekkel, immáron3 éve, hogy csak magamra számithatok. Tudom én, hogy Bundi értünk dolgozik, de folymatosan este 8-kor ér haza, amikor már vagy alszanak a lányok, vagy fürdetés közepén járunk. A Zanyám 20km-re innen él és havonta 1x jön fel fél napra, akkor is csak azért, hogy előkészítsem a gyógyszereit. Persze van segitségem olyan értelemben, hogy ha valami nagy gáz van van kire számítsak Azonban olyanra, hogy figyi elmennék egyedül vásárolni, ülnék egy órát a kádban, elolvasnék egyben 20oldalt egy könyvből, vagy csak feküdnék és nézném a plafont, úgy hogy nem lóg rajtam egy kiskorú sem. Tudom, hogy ezek nem nagy dolgok, de nekem most azok, kivennék egy nap szabit na....Szóval ma reggel ezek mind a ködös hidegben kavarogtak az agyamban, meg az is, hogy a fő elfoglaltságom mostanában a póniló farkának a befonása, ami nem rossz, csak értitek na... Aztán kilenctől kezdett kiülni a vigyor az arcomra...megjelent a barátnőm, hogy k... hideg van kint, hozott nekem meleg pogit. Aztán a bátyám jelent meg, beugrott a kávéra és ez még csak a kezdet. Megjelent Náncsi barátnőm, Lajosával és Málnával. Na az a csaj bakker, rájöttem miként üzemel, kályha, szeretetkályha, melengető, meg se kell hozzá szólalnia.Fotót nem enged magáról, így csak sejtetem ki ő, aki jobban meg szeretné ismerni, itt a blogja, sirvaröhögős, olyan, mint ő saját maga. http://nancsiskodok.blogspot.com/.
Szóval az önsajnálatos napomnak vége, tudom, hogy hosszú tél jön és fogok még itt rinyálni, de süt a nap, még a felhők fölött is.Szonja radarjaival csak annyit mondott, ugye anya jönnek majd megint játszani???Hiába no, a szeretetradarjaik még a minimanóknak a legerősebbek.
Köszi Náncsi!

Jham és egy vicc, nem szoktam ilyeneket megosztani, de most muszáj, én kérek elnézést érte, de tényleg:)
Doktor úr, a feleségem terhes lett, ezért szeretném megkérdezni, hogy ezentúl hogyan csináljuk a szexet?
- Hát kedves uram, az első hónapokban csinálhatják teljesen normálisan, majd a terhesség középső szakaszában térjen át a kutyapózra, végül az utolsó harmadban a farkaspózt ajánlom.
- Farkaspóz? Hát az meg milyen?
- Ül a lyuk mellett és vonyít...

2010. október 13., szerda

2010. október 11., hétfő

Gyerek a háznál


Mi lenne ha nem lenne gyerek a háznál? Valószínűleg le tudnának ülni a vendégek a nappaliban és nem kellene nekik szlalomozni a csörgők között, átvágva a habtapin lehuppanni a kanapéra. Lehetséges, hogy tudnánk beszélgetni is, hogy közben egyik apró növésűnek se kellene pisilni, kakálni, inni, enni, pelust cserélni, uram bocsá' végighányni. Aztán ha nem lennének gyerekek, lehetn egyedül fürdeni, miközben egyetlen gumikacsa sem hozza rád a frászt mert nem lennének a kádban, vagy legalább úgy tusolni, hogy nem néz és elemez senki, valószínűleg télen is epilálva lennék, s nem a helyi mamut gépelne itt serényen. Esténként amikor apjuk hazaér, nem ugrana rá nagyobbik dedünk, úgyhogy már a cipőjét is gyerekkel a nyakában kellene levenni, sőt tudna ülve vacsorázni is, netánnetán nem kellene négykézlábra ereszkedni és lovagolni körbe a lakáson. Aztán ha véletlenül elalszik mindkettő, természetesen csakis a szülői ágyban és likvidálni tudod őket ébredés nélkül a helyükre, úgy gondolod már minden rendben és odabújsz félálomban apához, megsimized a pocakját, ami csak szerinted pocak, szerinte a szexgép üzemanyagtartálya, akkor jössz rá, hogy a has stimmel, csak ez éppen nem szőrös, hanem plüss, ergo Micimackót taperolod.Mire meg minden állatot kihelyezel az ágyból már ülve is elaludnál. Ha nem lenne gyereked nem ébrednél reggel a gyerekszobában pislogva, hogy hogy kerültél oda, mirt lóg ki a fél melled és szuszogva ki alszik melletted a kajászacsit marva. Sok időd nem lenne gondolkozni, mert vágtázva a hasadra ugranak és közlik, hogy felébredtem anya. Innentől jön a mókuskerék, amikor nem tűnik fel, hogy micimackós tányérból reggelized a gyerek maradékát, szürcsölöd a szívószálas kakaómaradékot ez ismétlődik ebédnél levessel és másodikkal., hogy tuti akkor fossa össze magát a kicsi tokától-bokáig, amikor átöltöztetted, hogy a mosógéped folyamatosan duruzsol, hogy egy séta gyerekekkel minimum 40 perc rákészülés, ebből 10 szemtekerezgéses üldögélés, hogy tényleg menni akarsz-é. Ha nem lennének gyerekeid a háznál, fogalmad nem lenne ki az a Fifi és Postás Pet, nem bratyiznál Elmoval a déli altatásnál, ahol törvényszerű, hogy egyetlen ember akad aki aludni tudna és akarna, az pedig már nagykorú. Ha nem lenne gyerek a háznál, nem lenne aki szétszedj darabokra a telefonod, mint a legót, nem esnél hanyatt a Grimm meséken, nem állna a talpadba egy Kindertörpike, szigorúan Kertitörp ásóval! Nem néznéd lelkesen milyen nagyot kakkantott a bilibe a lányod, a ruhaosztályon 104 méret fölött is nézelődnél. Ha nem lenned gyerek a házad táján frissen ülnél most itt, hajat mosva manikűrözve, nem vennéd még a levegőt is ritkábban, hogy fel ne ébredjenek, talán a Zurad sem várnád ennyire haza, mert ő a felmentősereg. Lehet még rejtvényt is fejtenél és valószínűleg mélyenszántóbb mondanivalójú könyvet lapoznál föl, mint az Annapetigergő. Ha nem lenn gyerek a háznál, a csend megnyugtató lenne és nem ugranál fel arra, hogy ha azt mondják semmit nem csinálnak, mert az egy gyereknél nagy disznóságot jelent.
Ha nem lenne gyerek a háznál, nem törné fel hátsód az ottfelejtett wc szűkitő, nem lenne kipocsolva a víz, kikenve a vaj, a legmagasröptűbb beszélgetés sem arról szólna, miért ürit a paci az utcára és miből lesz a pacikaka. Ha nem lenne gyerek a háznál, nem lenne gyerekmancsos a tükör és az ablak, mindent megtalálnál ott ahol hagytad, nem törne el semmi, nem lenne csigabiga rajzolva a falra, nem lenne itt-ott bukis az ágy, a ruhád. A legfontosabb mégis az, HA NEM LENNE GYEREK A HÁZNÁL, NEM LENNE ez a tökéletlenül kerek ÉLETED!

2010. október 10., vasárnap

Vetődés:)

KICSIT NINCS ÖSSZHANGBAN A HANG ÉS A KÉP, NEM TUDOM MIÉRT :S


Együtt Lét




Nem tudom pontosan hol tört meg a jég, amikor a nagylányom partnert látott a kicsiben. Amikor a nagy már ténylegesen játszott vele, odafordult felé, nem csak el-elrohant az őt pislogás nélkül csodáló kicsi előtt. Délutánonként együtt alszanak, már amikor nagyobbikom is hajlandó elszenderedni.Egyik nap Szonja hamarabb ébredt, kijött Kira mellől és elkezdte keresni, hogy anya hol van a tesó, amikor már minden fellelhető Kira lelőhelyet végigrohant és nem találta sehol, keservesen sirvafakadt és mindaddig hüppögött, amig meg nem mutattam neki az alvó hugit. Kira az utóbbi napokban rohamléptekkel fejlődik, Kisgombócból energiagombóc ficánkává vált, ügyesen forog, mindent megfog, megrágcsál és elér. Szonja meg lelkesen asszisztál hozzá, előszedtük a habtapit, a régi babajátékokat, csörgőket. Soha nem gondoltam, hogy ez ennyire jó érzés, nézni őket, ahogy hasalnak a szőnyegen és EGYÜTT, egymásra figyelve játszanak, felér ez nekem egy föld körüli utazással. Szívom magamba az élményt, az érzést, na meg persze raktározom azokra az időkre, amikor majd egymás haját tépik.:) Jó újra megélni a fejlődés fázisait, telljesen más mentalitású, mégis ugyanolyan erőteljes. Kira nagyon akar és tud, mindenre vágyó,. mindent felfedező, nem amolyan lassú víz partot mos típus, mint Szonja, nem komótosan átfordul, hanem kamikáze módon átvetődik. Szonja meg nagyon édesen visszavedlik picibabává a huga kedvéért, lelkesen rázza a csörgőt, feklészik a habtapin, rágja a rágókát, közben meg már az én bukfencező nagylányom, aki pelenkázza a húgát és lelkesen keni a popsiját, mossa a lábát. Amikor nézem őket játék közben, előjön belőlem a telhetetlen, hogy lenne még egy harmadiknak is hely azon a szőnyegen, aztán meg arra gondolok, hogy milyen szívet melengető Isteni kegyelem az, hogy ők ketten vannak nekem, hogy ők ketten vannak egymásnak. Én nem vagyok jó testvér, Bundi sem az, talán az ellentétes nem és a sok év korkülönbség miatt. Jövő nyárra már összenő a két kicsi lány, addig meg könnyes szemekkel nézem, ahogy alakítják egymást, ahogy játszanak, ahogy együtt alszanak, ahogy Szonja imádva óvja, Kirát, ahogy a kicsi áhítattal nézi a nagytesót. Boldog időszak ez, telve vagyok csurig szeretettel, édes babaillattal, simogató bababőrrel...visszanézve bármennyit képes lennék várni rá és küzdeni érte, hogy mindezen csodás hétköznapokat megkaphassam, amit ők nyújtanak most nekem. A lányaim, még most is csak ízlelgetem ezt a szót....Kira éppen most sírt fel, mire Szonja: "Anya, biztos rosszat álmodott, megyek megsimizem a pocakját." :)

2010. október 8., péntek

Őszi (n)agytakaritás







Az a nagy harci helyzet, hogy kronológiailag marhára le vagyok maradva magamhoz képest. Amikor bejött nálunk a múlt héten a 3 napos monszun, gondoltam épp itt az idő, hogy nekiugorjunk a szekrényeknek. Aztán meg látva siralmas végeredményt rögtön az jutott eszembe, hogy mennyire cserélnék Siccel szekrényt, egy darab nem jönne rám belőle, de akkor is már csak a látványért megérné. Messzemenő következtetésre jutottam, amit közöltem is Bundival, miszerint van kb 15db különféle pizsamám és hálójucim (ahogy Szonja mondaná), ebből én rögtön azt a következtetést vontam le, hogy sokkal több pihenésre lenne szükségem. Nameg, hogy elszürkültem, de tényleg, nincs szines őszi-téli ruhám, na nem mintha vennék, de akkor is, furi. Aztán meg előszedtem Szonjának a sapijait, na ebből nagy móka kerekedett, ő mindent felpróbált, nekem meg klikkelni kellett, na ezért a sok kép a kalapos hölgyről, aki mostanában bojkottálja a blogírást, nem alszik ugyanis délben, semennyitse, bevonul, megnéz egy mesét, kikapcsolom a tv-t, kijön és közli, hogy felébredt. Mostanában akkor vághatom le a törpszli körmeit, ha utána kilakkozom, 4 évesen meg mi lesz vazzeg, a fürdésért köldökpiercing cserébe. Mondjuk az tuti nem megy ebbe a hasba ami neki van, nincs az a végigtetovált napszemüveges apsi aki enek a gyereknek megtalálja a köldökét a bébiháj alatt:). Furcsa ám látni, hogy egyre inkább olyanná válik mint én, jó úgy sétálni hogy egyre magasröptűbb beszélgetéseket folytatunk, a tegnap délutáni témánk, miért van pacikaka az úton, az egész emésztési folyamatot el kellett magyaráznom a végtermékig.
Kirababa meg egy tünemény továbbra is, azt is elnézte nekem, hogy 4.5 hónapja mérgezem. tegnap nem kicsit pánikoltam be, ugyanis kaptam egy fülest, hogy azért nem lehet kapni Vigantolt(D vitamin), mert bevonták, ugyanis a gumidugójából idegen anyag oldódott a cseppbe, majd a következő sorban megnyugtattak, hogy de ebből em került forgalomba egy sem, majd felsorolták a gyártási számokat, ühümm nekem volt ilyen itthon, sőt kétszer nem tudtam venni a patikában, két különböző sorszámmal nem kaphatót. Meg az a kb 10 barátnőm sem akinél szintén ilyen van a szekrényben. ez nálam úgy kiveria biztositékot, főleg, hogy erről még a védőnő, orvosunk, gyógyszertárunk sem tudott, de én a mezei anyuka, én igen. Úgyhogy, most hajtóvadászat van, Vigantol után, mert helyettesitő gyógyszere az nincs, napoztatás az már alig-alig van. Ez a nap már csak arra jó, hogy rávilágítson, hogy rá kellene izgatni magam az ablakpucolásra is. Mondjuk este, amikor önhibámon kívüli mérgezést ecseteltem a gyereknek, szerencsére megbocsátott, legalábbis nagyokat vigyorgott a törölközője alól.
Szóval a leltár. 3zsák ruha, 2zsák játék, ezek mennek a családsegítőbe, 2 db gyerek ők maradnak, a kicsi tegnap átszuszmákolta magát hátról-hasra, de beszorult még a keze maga alá, haláli volt és egyben léleksimogató az az erőlködés. 1 db férj is marad, vigantol és további gyógyszerek megsemmisítve, ablak koszos, de még kilátni rajta és cak szerdáig mondanak jóidőt, utána már nem fog zavarni:) Szóval jól vagyunk...:)

Aranyköpések:

"Anyaaaa, tesónak kopasz a hajaja."

Pakolás közepette. " Most Te csináltál kupit anya!"

Szonja énekel:
Bimbó vagyok jee jeee (Süsü)
Tente baba, alszik a bimbó (Altató Kirának)

"Bejöttem anya az udvarról, az a gondom, hogy kakálnom kell."

"Becibázzuk!" -becipzározzuk

- Itt lakik bjekk.
-Ki?
-Bjekk!
-Kiii?
-Jaj anya, hát béka lakik itt.

"Anya büdi a talpam megmosod?"




2010. október 6., szerda

Djága Bjuni!




Előszöj is engedd meg, hogy megköszönjem azt a gyönyöjű képeslapot, amit kaptam Tőled nemjégiben. Oké-oké, hogy Kijának is szólt, dehát tudod ő még kicsi, a mi kapcsolatunk pedig teljesen más. Nagyon öjülök neki, hogy ilyen könnyedén vetted az ojit, azéjt az már olyan nagy dolog, hogy valaki ojodába jáj. Anya azt mondta, hogy sajnos nekem még sokat kell aludnom amig mehetek, de én kitajtó vagyok és kivájom. Anya azt is mondta, hogy ma van a névnapod és hogy ilyenkoj illik ám a bajátainkat felköszönteni. Mivel én úgy érzem, hogy mi annak ellenéje hogy a távolság miatt sajnos nagyon jitkán találkozunk igenis bajátok vagyunk, ezéjt itt kivánok Neked
NAGYON NAGYON BOLDOG BJÚNÓ NAPOT! SOK AJÁNDÉKOT! PUSZIT, ÖLELÉST ÉS NAPSÜTÉSES VIDÁM NAPOT! PUSZILLAK SZONJA!

Mindezt elgügyögi Neked Kira is, aki már nagyon várja, hogy megismerhessen, mi is sok boldogságot kívánunk Lili néni és Bundi bácsi!

2010. október 5., kedd

"Betyár" barátnőimnek szeretettel a "titkos" házasságkötésről :)



“Elfogadni tudni a boldog napokat,
de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni -
sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végigmenni,
a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.”

(Tatiosz)




Ezzel a címmel kaptam ma egy mailt barátnőmtől. Úgyhogy, most jól megosztom mindenkivel a hírt, világgá kürtölöm, talán még ki is doboltatnám:) Kevés ember áll olyan közel a szivemhez, mint ők. Kicsiny, belsőséges esküvőt nem szerveztek. Igen nem szerveztek, mert én hétfőn tudtam meg, hogy csütörtökön ők bizony a legszűkebb családi körben kimondják a boldogító igent. Ezt azért mondanom sem kell nem hagyhattam szó és tettek nélkül, így két kedves barátnőmmel karöltve megkezdődött a szervezkedés, amire ugye kettő napunk volt, a helyszíntől 300km-re. Jöttek a forró drótok, mit csináljunk, hogyan, az ötletelések, volt itt zenésztől a hőlégballonig minden, de semmi nem jött össze, gondoltunk kis esküvői csokorra, de az volt. Aztán felhívtam az esküvő helyszínén a recepciót, hogy van-é vaj 'esküvői torta? Éssss nem volt, na nem mintha lett volna ötletem honnan varázsolok oda egyet. Jött gugli, és találtam egy cukrászdát, felhívtam. Cukrászbácsi asszongya biztos, hogy Zacher tortát akarok, mert azt biza kevesen szeretik. Nabumm, de reméltem, hogy jól emlékezem, mint később kiderült igen. Aztán közöltem, hogy de én csak utalással tudok fizetni és biza holnap van az esemény. Rendes volt, kért egy mailt az elképzeléseimről. Mondjuk ebben a pillanatban még csak az volt az elképzelésem, hogy ott legyen egy torta nekik. Rendesek voltak, odaért a torta, ezer hála recepciósnak és a pincérfiúknak, akik még a desszertrendelésüket is felvették, majd betolták a meglepetést. Meg kell mondanom az ifiasszonynak nehezen esett le, hogy az övék. :) Egy kis reklám annak a cukrászdának ahol készült, Lajosmizse Kiss Cuki, ahol pénz nélkül, /később ért oda az utalás/. első bizalomra megcsinálták, kiszállították és utólag ők köszönték meg nekem és meghívtak egy sütire ha arra járunk.
Az ifjú párnál nem tudok mit mondani, ez az apró meglepetés csak egy piciny szeletke mindabból a szeretetből, amit tőlük és családjuktól kaptunk/kapunk. Tudom azt sem kell mondanom, hogy legyenek nagyon boldogok, hiszen ők már régóta azok és mindig is azok lesznek. Idézetmániámból kiindulva most is kapnak egyet, mi ezzel kívánjuk nekik, hogy minden titkos és nem titkos álmuk valóra váljon.




2010. október 4., hétfő

Fórumosdi


A net magával hozza a fórumosdit is. Naná, hogy amikor várandós lettem Szonjával rögtön kerestem egy topicot, és megleltem őket, ez volt 2007. augusztusában. Közben sokan lemorzsolódtak, de a keménymag még mindig együtt tanyázik. Fura és érdekes egyben ez az egész, és itt szeretném előre bocsátani, hogy innentől kezdve a saját véleményem írom, mindenféle bántó szándék nélkül tipizálva, mert célom nem az, hogy bárkit is meg vagy elítéljek, hanem, hogy megmutassam milyen érdekes is ez a világ. Vegyünk kb. 20nőt, akiknek gyakorlatilag egyetlen közös kapcsolódási pontjuk van, mégpedig, hogy gyermekük 2008. áprilisában született. Valószínűleg ha nem a virtuális világban, hanem egy asztalnál ülve kellene beszélgetnünk, akkor már nem lenne ennyire idlli és ilyen időt álló ez a kapcsolati háló. Miért, mert amolyan "Legye ura" módon kommunikálnánk, itt meg mielőtt felfortyanna az ember, van ideje számolni, újraolvasni és csak aztán püfölni a billentyűzetet. Mivel gyerekekről van szó, hihetetlen mód kijönnek az anyatipusok, néha itt vigyorgok a gép előtt amikor okostojásanya vitába száll ökoanyával, majd mindkettőjüket jól helyrerakja lazaanya. Furcsa módon magamat nem tudom besorolni, de azért a "stigmám" már megvan tőlük, miszerint én vagyok az agyturkász, aki megmondja a frankót.:) Valószínűleg igazuk van sok mindenben és sok mindenben nem. Így végiggondolva módosítanom kell egy páran szerintem vére menő ordibálást folytatnának face to face. Szóval a mai téma volt érdekes, mármint, hogy mennyire szóljon bele a T. Család a csemeténk nevelésébe. Na itt aztán jönnek a különféle anyukatipusok. Az oroszlán, aki jólmegmondja, hogy senkineksemmiköze. Az anyuci kislánya, aki szerint a nagy szent és sérthetetlen az ő kis tüncibüncije tökéletes. A mártir, aki mindent a gyerekért elvet vallja. A kompromisszumkész, az áldozati bárány stb. Na ennél a résznél egy újabb hülyeség jutott eszembe, vagyis ha a saját kudarcainkat életünket vetítjük ki a saját gyerekünkre, akkor tutira még mélyebben megismerjük az anyukát. Ergo, az az anyuka, akinek nebulója 2.5 évesen 6.-os szinten van szerinte, nagy valószínűséggel soha nem kapta meg azt a figyelmet, amit szeretett volna. Ennél eggyel nagyobb kategória amikor Barbie babát gyártok a gyerekemből, saját magam testképzavarát elsimítva ezzel. Mindenki szeretné ha tökéletes lenne a gyereke, de biztos, hogy a tökéletes a jó és belenézve mélyebben a dolgokba mi az ami számomra tökéletes és mi az ami másoknak az. Egyáltalán miért húzunk sémát gyerekeinkre, frusztrálva ezzel saját magunkat és a kicsiket is. Éppen tökéletlenségünkben rejlik a tökéletességünk. Néha bizony én is csendben maradok, mert nagyon okos, az én is tudnék lenni, olykor vagyok is:) Miért írtam le mindezt? Mert olykor hajlamosak vagyunk a magunk igazát szajkózni, mintha csak egy könyvet olvasnánk az elejétől a végéig, amit minden gyerekre rá lehet húzni. Csak az felejtjük el, hogy ebben a könyvben kopottak a betűk, itt-ott hiányzik egy-egy oldal, némelyik pedig szamárfüles. Minden anyának a saját gyereke a LEG, okosabb, szebb, ügyesebb. Aztán megismerünk más gyerekeket, más gyerekek anyukáit és mivel kívül vagyunk a problémán, tökéletesen látjuk. Azonban ha elvakult a szülő még rossz néven is veszi ha segítenénk. Igy alakulhat úgy, hogy egyszer csak azt mondja a lányod, hogy nem szeretem A-t, mert mindig megver, mire A anyuka annyit mond, hogy A. nem szereti a gyerekeket és mivel nem akar velük játszani, inkább elpüföli őket. Ilyenkor azt mondanád, figyi nem szocializálódik a gyereked, ezért hány minden reggel az oviban, mert burokban volt, mert nem engedted gyerekek közé. Ha a fóromun találkoznál ezzel, elmondanád, mert lehet, mert értenek és próbálnának segíteni, vagy megráznának, ha nem fognád föl. Az életben, csak nézed az idegroncs gyereket, akit még mindig ölben hurcol az anyja, aki antiszociális, akinek szakmai szemmel minimum pszcihológusra lenne szüksége. Te meg hallgatsz, mert nem kérdez senki, ha próbálkozol akkor zárt kapukat döngetsz...aztán azt mondod a Tiédnek, hogy játssz másokkal, ha ő nem akar Veled... na így érnek véget a sosem volt barátságok...nagyon kár, hogy nem tudunk hallgatni, meghallgatni, sokat segítene.

Vigyázz csöpög:)


Én már azóta szeretlek mikor még nem voltál más csak puszta gondolat és a csillagok lüktették az égre képzelt mosolyodat. Aztán megdobbant a szíved, a szívem alatt és én azóta a lelkemhez simítva hordalak!!

2010. október 1., péntek

Idősek világnapja és az én napom...


Drága Lányaim!

Ha eljön majd a nap, amikor majd öregnek láttok, pedig még nem is leszek az, kérlek legyetek hozzám türelmesek és próbáljatok megérteni. Ha leeszem a ruhámat... ha nem tudok rendesen felöltözni...legyetek türelmesek. Jussanak eszetekbe azok az idők, amikor én tanítottalak titeket erre! Ha beszélek hozzátok és ezerszer elismétlem ugynazt a dolgot..ne szakítsatok félbe...hallgassatok végig! Amikor kicsik voltatok, ezerszer kellett elmondanom ugyanazt a mesét, amíg el nem aludtatok. Ha nem akarok megmosakodni, ne szégyenítsetek meg és ne feddjetek meg érte...Jusson eszetekbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni benneteket a mosdásra. Megtanítottalak benneteket sok mindenre, hogy egyetek jókat, öltözködjetek szépen...hogy hogyan nézzetek szembe az élettel. Ha néha nem emlékszem dolgokra vagy elvesztem a beszélgetésünk fonalát...adjatok gondolkodási időt, hogy eszembe jusson...és ha mégsem sikerül megtennem, ne legyetek idegesek...ami a legfontosabb az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy Veletek legyek és figyeljetek rám...Ha valaha nem akarok enni, ne erőltessétek. Jól tudom, hogy mikor kell ennem és mikor nem. Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni, nyújtsátok a kezeteket...ugyanúgy, ahogy én tettem, amikor Ti tanultatok járni. És amikor egy napon azt mondom Nektek, hogy nem akarok tovább élni, hogy meg akarok halni...ne legyetek dühösek...egyszer ezt is meg fogjátok érteni...Próbáljátok megérteni, hogy a koromat nem megéltem, hanem túléltem...Egy nap majd megértitek, hogy minden hibám ellenére, mindig a legjobbat akartam Nektek és, hogy az utat szerettem volna Nektek előkészíteni. Nem érezhettek sem szomorúságot, sem dühöt vagy tehetetlenséget, ha a közeletekben vagyok. Mellettem kell lennetek, próbáljatok meg megérteni és segíteni nekem, ahogy azt én tettem, amikor megszülettetek.
Segítsetek járnom...segítsetek befejezni az utam szeretettel és türelemmel. Megfizetek majd egy mosollyal és azzal a mérhetetlen nagy szeretettel, amellyel mindig szerettelek benneteket.
Október elseje van, a 34. születésnapom és mindig Ti lesztek a legszebb ajándékom, a jövőm, az életem, a reggeli mosolygós ébredésetek, az, ahogy együtt vagytok, ahogy este békésen alszotok. Ma van az idősek világnapja is... lányok szeressétek az öregeket...Remélem csak fél évszázad múlva, de eljön majd az én búcsúm is...addig még milliószor ölellek mindkettőtöket...szeretlek benneteket gyermekeim

Anya