Sikitófrász....

avagy nehogy már azt higgyétek minden csupa rózsaszín habosbabos vattacukros selyemcuki minálunk. Kivagyok, mint a liba. Kezdem az elejéről, mert remélem ilyen szar napról az elkövetkezendőkben nem sűrűn kell majd beszámolnom. Éjjel rohadt ébren aludtam, ez a legjobb megfogalmazás rá, mert kb. annyit alhattam, mint Barta a BK-ben. Mire szenderedtem volna, ébredt Szonja,majd a Kicsi, szóval indult a nap. De....valószínűleg nagyobbik dedem ma rosszul bootolt be, mert mellette többször lefagyott a Windowsom. Szóval mivel kb 10x-es fordulatom működött, gondoltam kimegyünk a mínuszokba, felöltöztettem, megkértem menjen ki a teraszra, amíg elkészülök és Kirára is adok bundazsákot, ere bőg egy sort, hogy ő nem, a következő sor bőgés azon jött, hogy nem akar menni sehova, majd azon, hogy igen. Ugyanezt eljátszottuk a pogácsa or not pogácsa bőgésorral. Majd a nem kell sapka, nem kell hajcsatt. A hajcsatt témát rövidre zártam, egyesével szedi ki, ha nem csatolunk szemébe lóg, szóval ő ezzel elvolt egy ideig, én meg a babájának a haja befonásával. majd jött a nem akarok ebédelni-bőgés, nem akarok aludni-bőgés. Vazzeg Emos a gyerekem, jelzem örüljetek, hogy nem szagos a virtuális világ, mert éppen tőlem 10cm-re tojik, k..... büdös, de ő nem akar a wc-be, bilibe akar. Igen, igen bőgés. Mondom ok, kompromisszumkész vagyok, Te szépen nézel egy mesét, addig megpróbálom elaltatni a tesót, aki már szintén üvöltött a kialvatlanságtól, mert a nővérkéje tett a decibelekről. Végre nyugi, kicsi elalszik, ded 2 perc múlva elkezdi verni az ajtót fakanállal. Ekkor már én is olyan lettem, mint rendünk őrei, ergo nulltoleráns, bezavartama szobába, újra bőg, majd rávetődik a húgára, szimultán bőgés. Jelzem, itt már nem sok(k) híja volt, hogy becsatlakozom és trióban bömbölők egységéhez. Kisi ki, mondom feltöltöm a képeket, Szonja az ölemben, erre bakker nézem, Kirának nincs meg a fülbevalója. örült keresés, ugye nem nyelte le? Sikideg vagyok, mindent végignézek, meglett az ágyban. Mondom hozok fel fát, első körben rámzúgott vagy fél köbméter, majd megégetett a kandalló. Kicsi alszik, Szonja pillanatnyilag nem sir, gondolom egyszerre csak egyre tud koncentrálni, ergo most éppen nyög. Lefagyott a gép, beszart a bill, összeomlott a Mozilla. Assziszem' ma nem kellett volna felkelnem és szánom-bánom bűnöm, de ebben a lelkiállapotban felhivtam Bundi főnökét, aki hetek óta nem fizet és leszedtem róla a keresztvizet. Végmondatom a következő volt. ***** magasról*** rá, hogy Neked, nem utaltak, engem az érdekel, hogy ha holnap reggelig nem fizetsz, akkor lesheted ki megy hozzád dolgozni. Pá! Tisztára mintha valami behajtócég képviselője lennék. Summa summarum, van egy 2.5 éves emós kamaszkori tüneteket mutató nagyobbikom, egy orálisan fixált kisebbikem, egy társadalmi munkázó uram, egy fájó bal kezem, megtépázott idegeim és még csak 5 óra.


Aranyköpések:

-Kiporszivózunk?
-Igen.
-De akkor el kellene pakolni a játékokat a szőnyegről.
-Akkor nem.

***
1.5 óra altatás után:
- Szerintem mi LASSAN szundikálunk a Kirababával.

***
Kijövök és kb. 5 perc múlva hallom a parketten csattogó tappancsokat, kiszólok:
-Tűnés vissza aludni!
- Anya ölelés. Imádlak Téged, jobban, mint a kakaót.:)