2012. július 29., vasárnap

Anna napi buláj...





Tegnap délután házibuliba voltak hivatalosak a csajok. Meg mondom őszintén a 39 fokos minden pózban csorgó melegben, nem gyenge fejfájással, nem volt túl nagy affinitásom hozzá. Első (gonosz) gondolatom az volt, hogy Kirát itthon hagyom vagy legalábbis később visszajövök érte, lévén a buli a szembe szomszédban rendeződött. Aztán amikor fél négykor (háromra kellett volna odaérnünk) ott tartottunk, hogy Szonja bömbölt, hogy énnn nhhheeemmm ezt a hajjjhhppánttthoot akhhhaom hanem a mikiiset, majd kiverte a balhét a Barbies parfümjéért és Kira éppen tejbetök vigyorra rángatta felfelé a pizsamáját, hogy miközben bőszen mutogatott magára, hogy én, mármint, hogy ő is jön, ellágyultam. Jöttek, mindketten. Igaz, hogy 4-kor még HK lufit kellett fújnom, talpig barackleves játszósruhában, mert ha nem viszünk az ünnepeltnek, akkor inkább ki se lépjünk a házból. (Ekkor már megfordult a fejemben, hogy ki se lépünk). Átértünk, Kira azon mód becsatlakozott, 3 nyolcévforma fiúhoz és árnyékként követte őket, csúszdán fel-le. Igen, az ugrásokat is utánuk csinálta. Szonja meg átadta az ajándékát, Annácska egy cserép virágot kért, mert úgy szereti Szonját, mint egy kis virágot, szirupos, de tényleg ezt mondta. A fehér kaspó túl snassz volt a meghívottnak, így be kellett borítani a kedvenc macskával. Egy extrém sarazást, bújócskázást, visítozást leszámítva, valamint azt is, hogy az ünnepelt nyűgös volt és minden szirszaron bőgött, egész tűrhető kis buli volt. Azon sem akadtam ki, hogy Kirát a srácok 3x kiborították a talicskából, egész jól vette még ezt is, csak velük lehessen. Aztán a gyerkőcökért jöttek a szülők és az egyik nem jól csukta be a kaput...Kb 15 mp-ig nem követtem szemmel a kisebbik tűzgolyót, amíg segítve a rendezvényszervezőnek dobáltuk ki a szemetet. Kira eltűnt, először lazán vettem, de nem volt sehol, mi meg ordibálva kerestük, kinéztem az útra is, de nem volt ott. Mjd 2 perc múlva ott állt a kapuban, vagyis kint volt, de hol? Ez örök rejtvény marad, de azt a 2 percet, amíg mindnyájan mérgezett egérként futkosva kerestük, addig amíg vigyorogva megjelent, komolyan senkinek nem kívánom. Szóval ez volt az a pillanat, amikor közöltem, hogy itt a vége, felnyaláboltam őket és hazajöttünk. Gondoltam gyorsan kidőlnek...10-kor dőltek ki, még itthon is nyomták vagy 2.5 órát. Azt hiszem edzenem kell.

2012. július 27., péntek

Ellentétpár



Az egyikük fürtös barna, a másikuk kese szőke. Az egyikük éppen olyan szép a hosszú hajával, mint a másikuk a röviddel. Az egyikük égkék- a másikuk fűzöld szemű. Az egyikük állandóan csacsog, a másikuk éppen csak makog. Az egyikük lustán elnyúló, a másikuk folyton futkosó. Az egyikük nagy pufifánk, a másikuk kisgizda. Az egyikük kenyéren élő, a másikuk húsevő. Az egyikük éjjeli bagoly, a másikuk nyolckor felboruló. Az egyikük apaimádó, a másikuk anyaimádó. Az egyikük akarnok, a másikuk gyorsan engedő. Az egyikük tanitó, a másikuk tanuló. Az egyikük vihogva nevet, a másikuk gurgulázva. Az egyikük hosszan síró, a másikuk éppen csak elbőgi magát. Az egyikük irányító, a másikuk segítő. Az egyikük gyorsan felszabaduló, a másikuk nehezen felengedő. Az egyikük bandatag, a másikuk a banda után loholó. Az egyikük macskasimító, a másikuk macskacipelő. Az egyikük tejszelet, a másikuk túró rudi rajongó. Az egyikük mindent megmagyarázó, a másikuk kategórikusan "nem" kijelentő. Az egyikük éjjel puszival mellettem landoló, a másikuk kézzel-lábbal hozzámsimuló. Az egyikük hason alvó a másikuk oldalt szunnyadó. Az egyikük otthonülő, a másikuk folyton úton lévő. Az egyiküknek eperfagyi, a másikuknak vanília. Az egyikük megfontolt, a másikuk merész. Az egyiküknek Gryllus, a másikuknak Alma együttes. Az egyikük nem indul el sehová napszemüveg, míg a másikuk kalap nélkül. Az egyikük kosarat cipel, a másikuk vödröt. Az egyikük aktuális kedvence a baba, a másikuknak teletubbies Pó. Az egyikük babusgatja kedvencét, a másikuk puszilgatja. Az egyikük ellenne folyton hideg kaján, a másikuk folyton meleget enne. Ami az egyiküknek a paprika, az a másikuknak a paradicsom. Az egyikük kakaóholista, a másikuk vénásan is bevenné az őszibaracklét. Az egyiküknek válltáska kell, a másikuknak hátizsák. Az egyikük fest, a másikuk rajzol. Az egyikük folyton hajcsattoló, a másikuk mindezt 5mp-ig hajában tűrő...Sorolhatnám még...Ki az egyikük és ki a másikuk, számomra mindegy, mert egy dolog egyforma bennük, mindkettőjüket nagyon szeretem.

2012. július 26., csütörtök

Azt hiszem ez A SZERELEM...

Egy gyanútlan hőlégballonozó éppen Gloucestershire környékén lebegett tova, amikor a magasból egy szív alakú erdőt, pontosabban egy erdőben egy szív alakú tisztást pillantott meg.


Gyorsan lefényképezte, aztán a képeket átadta a sajtónak. Amit sejteni lehetett, azt a brit lapok hamarosan ki is nyomozták: a dolog nem a véletlen műve. Egy most 70 éves férfi, bizonyos Winston Howes 1995-ben, felesége halálakor hozta létre ezt a szívet, ami csak a levegőből látható, de meglepő módon a Google Mapsen se fedezte fel eddig senki.Winston és Janet Howes 1962-ben házasodtak össze, és boldog házasságban éltek le 33 évet, amikor az asszony 50 évesen szívelégtelenségben elhunyt. A gyászoló özvegynek ekkor eszébe jutott, hogy létrehoz valamit felesége tiszteletére, és ez a valami lett a kiserdőben a szív kialakítása, amihez 6000 tölgyet kellett beültetni. A szív csúcsa pontosan Wotton Hill, Janet Howes szülőfaluja felé mutat, és a tisztást csak a szív csúcsához vezető ösvényen keresztül lehet megközelíteni.
A szívet sövény határolja és nárciszok díszítik, nincs is más ott, csak egy pad, amely arra a dombra néz, ahol Janet Howes annak idején lakott. A férj ezt nyilatkozta: „néha odamegyek, és csak ülök és gondolkozom mindenfélén.” A dologban a legmegkapóbb az, hogy ez a gyönyörű ötlet és sok munka tényleg mind csak az asszonynak, illetve az ő emlékének szól. Howes-ék 17 éve titokban tartották a birtokukon levő szíves erdőt, nem hivalkodtak vele, és az sehonnan nem is látható, csak fentről, a magasból. Csak az látja, akinek szól...