Tegnap délután házibuliba voltak hivatalosak a csajok. Meg mondom őszintén a 39 fokos minden pózban csorgó melegben, nem gyenge fejfájással, nem volt túl nagy affinitásom hozzá. Első (gonosz) gondolatom az volt, hogy Kirát itthon hagyom vagy legalábbis később visszajövök érte, lévén a buli a szembe szomszédban rendeződött. Aztán amikor fél négykor (háromra kellett volna odaérnünk) ott tartottunk, hogy Szonja bömbölt, hogy énnn nhhheeemmm ezt a hajjjhhppánttthoot akhhhaom hanem a mikiiset, majd kiverte a balhét a Barbies parfümjéért és Kira éppen tejbetök vigyorra rángatta felfelé a pizsamáját, hogy miközben bőszen mutogatott magára, hogy én, mármint, hogy ő is jön, ellágyultam. Jöttek, mindketten. Igaz, hogy 4-kor még HK lufit kellett fújnom, talpig barackleves játszósruhában, mert ha nem viszünk az ünnepeltnek, akkor inkább ki se lépjünk a házból. (Ekkor már megfordult a fejemben, hogy ki se lépünk). Átértünk, Kira azon mód becsatlakozott, 3 nyolcévforma fiúhoz és árnyékként követte őket, csúszdán fel-le. Igen, az ugrásokat is utánuk csinálta. Szonja meg átadta az ajándékát, Annácska egy cserép virágot kért, mert úgy szereti Szonját, mint egy kis virágot, szirupos, de tényleg ezt mondta. A fehér kaspó túl snassz volt a meghívottnak, így be kellett borítani a kedvenc macskával. Egy extrém sarazást, bújócskázást, visítozást leszámítva, valamint azt is, hogy az ünnepelt nyűgös volt és minden szirszaron bőgött, egész tűrhető kis buli volt. Azon sem akadtam ki, hogy Kirát a srácok 3x kiborították a talicskából, egész jól vette még ezt is, csak velük lehessen. Aztán a gyerkőcökért jöttek a szülők és az egyik nem jól csukta be a kaput...Kb 15 mp-ig nem követtem szemmel a kisebbik tűzgolyót, amíg segítve a rendezvényszervezőnek dobáltuk ki a szemetet. Kira eltűnt, először lazán vettem, de nem volt sehol, mi meg ordibálva kerestük, kinéztem az útra is, de nem volt ott. Mjd 2 perc múlva ott állt a kapuban, vagyis kint volt, de hol? Ez örök rejtvény marad, de azt a 2 percet, amíg mindnyájan mérgezett egérként futkosva kerestük, addig amíg vigyorogva megjelent, komolyan senkinek nem kívánom. Szóval ez volt az a pillanat, amikor közöltem, hogy itt a vége, felnyaláboltam őket és hazajöttünk. Gondoltam gyorsan kidőlnek...10-kor dőltek ki, még itthon is nyomták vagy 2.5 órát. Azt hiszem edzenem kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése