Télűző :)

Hát a múlt héten, amikor nem volt még ekkora madárcsicsergés és hóvirágok sem bóklásztak szerte szét még nem hittem a tavaszban. Amikor az ovis kiszebábnál még melegedtünk és a renitensek abban bíztak, hogy felkapja a vihar és leég a kóceráj még akkor sem hittem, hogy eljön a tavasz. Amikor Szonjáék kínai sárkánya a felvonuláson papírsárkány üzemmódra váltott és a fejükről lerepült csákóért nyomtuk a sprintet még akkor sem gondoltam, hogy lesz itt még kikelet. A farsang számomra amolyan szükséges rossz, kb. annyira szokott hiányozni nekem, mint zsiráfnak a hányós másnaposság. Az ötleteimet feldobva soha nem sikerült még a lányaimat arra rábeszélni, amihez kreatívságommal felértem volna, soha nem akartak sem szellemek, sem múmiák lenni. Kira, omg hercegnős korszakát éli, és mindenáron Elza akart lenni, mondanom sem kell a farsangon szembesültünk csak a csoportjában még vagy 3 Elzával, ahová néztem mindenütt Elza termett. Igaz mi kicsit egyediben nyomtuk, ugyanis se befonni nem tudtam a haját, sem a póthajat feltenni :D, mindezt próbáltam ellensúlyozni egy igaz kékharisnyával. :) Én a kissé ingerszegény ördög szerepében tetszelegtem, minimál stilusban fekete cucchoz hanyagul feldobtam egy piros sálat,  mondanom sem kell, hogy tükör nélkül festésverzióban amolyan jóvanazúgy macskabajusszal. Mondjuk az apácaszerepben tetszelgő óvónénivel egész jó kis kombót nyomtunk. Kira hercegnő mivoltának sok "férfi" egyed örült, így az egyedi fotózása pótelemmel egészült ki, ugyanis a hercegnő szavaival élve, nem tehetek róla "üldöz a szerelmével." Pár év és komoly bajban leszünk szerintem. :) Még egy felismerést kell tennem, 40 évet leéltem és akkorát égtem a 24 fős csoport előtt, hogy csak na, mert fingom nem volt róla, hogy van Anna hercegnő is, nemhogy arról, hogy néz ki. Mivel eme hiányossággal nem élhettem tovább a nagy tavasz közepette ma legyen hó volt, megnéztem a Jégvarázst:)

Szonjáéknál már kissé stresszesebb volt a sztori, egyrészt volt nagy közös jelmez, plusz egyéni és ezt megspékeltük egy diszkóval. Namármost a múlt évi felvonulás a városon eső miatt elmaradt, így nem volt próbafutama a sárkánynak. Szösszenetként meg kell jegyeznem, hogy múlt évben gubiztam az intézet raktárában vagy 30 otthonkát, hogy legyenek takarítók, de lehuhogtak, mondjuk egy próbát megért.:) A sárkányom dolgoztunk pár napot (igen én  tűztem a szalagokat az is munka nem?) szóval a sárgaság a múlt évben nem tudott debütálni, mert esőnap miatt a felvonulás elmaradt. Idén kisebbfajta orkán volt, de ha kell ríva is. A teremben minden flottul ment, 22 gyerek egymás mögött egy lépésnyire. Háááát odakint először a csákókat kellett a testhez tűzni, majd amolyan vak vezet világtalant módjára nekiindultunk, úgy 4x. Hiába gondoltuk többen, hogy nekünk kellene elől menni a lassított tempó miatt, a hír nem jutott a menet elejéig. Útközben egyszer szerettünk volna beelőzni, de gellert kaptunk, a rendőr nem értékelte a 2 sávot elfoglaló csodajelmezt. A gyerekek extrém  módon  élvezték az utat, mi szülők kissé stresszesebben, mert  mindannyiunk retináján az a kép jelent meg, hogy amennyiben egy elesik, mind a 22 dominóként borul és döglött sárkányunk lesz.:) Egész úton a következő mondatok voltak hallhatóak, lejtő, kicsit balra, járdaszegély, indulj, állj, ect. szerintem a katonaság megirigyelt volna minket, Őszintén remélem, hogy jövőre nem valami egyiptomi piramisok vagy hasonlók akarnak lenni :) A kép kaphatná a küzdelem az elemekkel címet éppen a csákókat tűzöm nagy elánnal a lepedőtesthez :) Aki kitalálja melyik a gyerekem a sorban az kap tőlem egy csokor sárkányfüvet.

Az egyedi jelmezt sikerült gyorsan lezsugáznom Szonival a Halloween bulira rendeltem neki egy csontvázlány jelmezt, (tudom szürreális ez is a tőlem örökölt törékeny husimusi termetével) szóval a jelmez megvolt, de ő pink csíkokat akart a hajába. A farsang délelőttjén kb annyi esélyem volt pink hajfestéket találni a városban, mint Di Capriónak kiúszni a partra a Titanic elsüllyedése után. El is határoztam, hogy este nagyon gonoszul fogok nézni minden pinkhajúra a buliban. Beszereztem egy fideszsárgát, jóvanazúgy alapon, amiből sikerült neki némi vöröses beütést adni a hajzuhatagának. A körmöm, tenyerem, bőröm és mindenem olyan szinten lett lemoshatatlan narancssárga, hogy Dr House a földszinten megmondta volna, hogy nekem a 2.-on hepatitisem van. Teljes népünnepély volt a buli, ugyanis minden fáradtságot megért a sárkány, nyertek vele. Természetesen Elza, akarom mondani Kira is ott tündökölt, amolyan 0. évfolyamosként. Kedvenc feladata volt a tombolaajándékért rohangászni, életemben összesen ennyit nem nyertünk, sőt elhoztuk a fődíj gyümölcskosarat is. Jó buli volt...de tényleg és mint az ábra mutatja hiábavalóság nélküli hiszen tényleg itt a tavasz :)

Hallo(ween)

Persze, hogy tudom, hogy kis hazánkban Mindenszentek van, de valljuk be óriási buli még ha koppintottuk is Ámerikából. Sokáig azt hittem ez csak a gyerekeknek nagy buli, de be kell valljam tévedtem. Szonjának minden vágya, hogy egyszer "csokit vagy csalunkkal" járja végig a szomszédságot, azt hiszem ezt azért előre kell majd egyeztetnem velünk. Szóval igen, mi csípjük a tökfaragást, meg a rémséges bulikat. Az idén sikerült akkora tököket beszereznem a kedvenc zöldségesünkben, hogy félúton cipelve szó szerint azt gondoltam, hogy a tököm tele van a tököléssel. Aztán persze amikor a két csipot boldog arcát látom, ez rögtön a feledés ködébe vész. Szonja már teljesen önállóan hozta létre a szelleműzőjét, Kira kisebb-nagyobb segítséggel, bár kétbalkezes anyja lehet inkább volt hátráltatója. 

A szomszéd faluban van ám egy fantasztikus kis közösség és én már nagyon régen nem poénkodom azzal, hogyan lehet hat libát hét felé terelné, avagy az elágazásnál balra. Hét egy szuper kis község, mindig szeretek itt lenni, akár a tóparton üldögélve, akár sétálni, akár az általuk szervezett programokon, Itt valahogy mindig érzem, hogy igazi vendégszeretet vesz körül. Szombaton partit rendeztek, igazi rémeset. Arra gondoltam barinővel kilépünk ebéd után, aztán 1-2 óra és jövünk haza. Odaérve már a szemünk-szánk elállt a díszítéstől, a készüléstől. Isteni rémsütik és rémitalok, arcfestés, játékok, Kira roppant merész zombi álarcot kért, Szonja pedig a cukiságfaktort akasztotta ki cicamaszkban. Rengeteg játékot találtak ki a törpéknek, volt denevérkeresés, denevérkészítés, különféle táncok, ügyességi vetélkedők. 

Szépen lassan ránk is sötétedett, de kedve senkinek se volt hazajönni, Kezdetét vette a diszkó, ahol már kezdtem úgy érezni magam, mint a régi szép időkben amikor anyai felügyelet mellet bálozhattak a lányok. Némi gixer akkor csúszott a gépezetbe, amikor bejelentettek még egy meglepetést. Hááát igen, füstgép, félhomály és halálhörgés közepette megjelent egy majd két méteres rém. Kira gyakorlatilag sokot kapott és nettó 1mp alatt landolt az ölemben zokogva. Jelzem ez a fellépés bármelyik S. King műben megállta volna a helyét. 

Kira ezzel a momentummal lezártnak tartotta a bulit és a szó egyáltalán nem játéki mivoltában rettegett. Szonjának sem tűnt őszintének a mosolya.  Az sem hatotta meg legkisebbikünket, hogy a rém heves popsiriszába kezdett a parkett közepén, oda sem nézett. Azt sem tartotta mókásnak, hogy anyja mögé állt be a pacák. Egyetlen esélyünk volt, le kellett lepleznünk a rémet. Onnantól kezdve ő rettegett :) Le nem szakadtak róla a kölykök, a legviccesebb az volt, amikor Szonja megkérte, hogy vonatozzanak már. A közös pózolós fotókat már meg sem említem. Azt hiszem tényleg ez volt az év bulija, kedves emberek, végtelen röhögések, rémségek kicsiny szigete.....Jham, este 10-re értünk haza :)

Szultána

Nem, nem égek török sorozatlázban, kisebbik csemetémről ejtenék pár szót. Az a helyzet, hogy mostanában nagyobb hangsúlyt kell fektetnem arra, hogy a lányokkal külön-külön is programokat szervezzek, ugyanis életük azon szakaszába értek, hogy nonstop macerálják egymást. Menj arrébb, húzod a hajam, aaannnyaaa elkapcsolta a tv-t, nem hagy békén, a helyemen ül, csúnyán néz rám  ésatöbbi ésatöbbi. Nyúzzák egymást rendesen és természetesen minden esetben nekem kell rendet tennem a portán. Ehhez hozzá kell még azt is tenni, hogy Szonja szépen lassan külön utakon jár, barátnőzik hozzák-viszik, azt látom, hogy most látszik meg köztük leginkább az a két év korkülönbség. Egy ilyen szombaton amikor Szoni eltávon volt, mentünk el Kirával egy játszóházba. Azt hiszem leszek bajba a csajszival ....csak álltam és néztem, hogy komplett fiúcsapat követi mindenhová,. Szépen leosztotta a szerepeke, Regő, Bojta és Bonca pedig követte a hölgyet. Tud irányítani az már biztos. (Nem is tudom kitől örökölte). Érdekes személyiség, amolyan fiúsan nőcis, és pontosan ezzel teker mindenkit az ujja köré, hogy csak olvadunk, mint késen a vaj. 

Érik a szőlő

Az a helyzet, hogy bár ezt nem sűrűn reklámozom, de szőlőkkel tarkított hegyvidék a miénk. Azért ne valami csodás tokaji nedűre gondoljatok, sokkal inkább elhíresült, mint a putnoki guggolós. Itt rögtön ki kell fejtsem azt, hogy nem széles jókedvűkben guggolgatnak a lopót szopákolók, sokkal inkább az emésztésgyorsító hatása miatt. Ez lenne a jobbik féle borocska, a másikat még a tősgyökeres szőlőkapálók az urak völgyéből is úgy emlegetik csak, hogy a putnoki rettenetes. Az ezredforduló előtt nem is volt az falubeli akinek nem volt szőlője és pincéje. Emlékszem még éppen csak nagykorúságom idején én is kimentem leendő apósommal és Bundival. Úrinő ugyan el nem árulja, hogy városi lányként, a föld, szőlő fogalma számára azt jelenti, hogy a föld szákban, a szőlő meg ládában. Voltak természetesen napszámosok is, csak hogy még egyértelműbb legyen az égésem. Az első feladat a kapálás volt, majd ezt követte a kötözés. Nos, a kapálás ment is, csak azt nem értettem, hogy hol vannak a többiek, hát bakker én visszafelé kapáltam, azaz tapostam is le rögtön, és seggel forogtam mindenkinek. Az az igazság, hogy akkora nevetés tárgya lettem, hogy a zuram még mai napig emlegeti a visszafelé kapálásom. Gondoltam, most már bizonyítanom kell, jött a kötözés, a 3. tőkénél vágtam át az ujjpercem a madzaggal együtt. Szóval borászi és nagy szőlőtermesztési pályafutásom cirka 30 perc alatt ért véget, de a kis ház takarításában nem voltam ügyetlen, Kaptam is Bunditól egy tálca képviselő fánkot vigaszdíjként. A szőlő és pincebulik legendásak voltak, még ma is sokat anekdotázunk róla. A pince még megvan, csak fénye kopott meg erőteljesen. A lányok a legendás putnoki szüretet már nem ismerik csak a meséink alapján, de a hagyományőrzésnek ők is aktív részesei. Szonja iskolájában októberben van a szüreti mulatság, a szüreti felvonulás és a krumplifesztivál. idén mindketten szerepeltek, Szonja mazsorettként, Kira pedig népi táncosként, nem volt egyszerű kilogisztikázni, hogy mindenki időben és megfelelő öltözetben ott legyen ahol kell, de megoldottuk. A csajok hajával volt némi problémám, mert mindkét felkészítő tanárnéni kissé túlgondolja hajászkodási tehetségemet, különböző fonásokat kértek. Namármost, kettő frizurát tudok elkészíteni, igaz azt másodpercek alatt 1 or 2 copf. Szerencsére van nekem okos és nálam sokkal-sokkal ügyesebb barátnőm, aki megkreálta a hajakat. Az az igazság, hogy a felvonulósdi tett be valószínűleg a lábamnak, mert előző nap estem el és végignyomtam velük, közben ide-oda futkosva, mert Szonja legelől vonult, Kira meg 50m-el hátrébb. Aztán végigálltam a műsort, már merőben estébe hajlott mire hazaértünk, hát nem is bírtam felkelni másnap. Ez persze semmit nem vont el az esemény szépségéből, a csodás napsütés, a büszke-boldog lányok, az én szívfacsarom, hogy mekkorák már, az őszi csillogó színek, a népi hagyományok, a sok-sok mosoly, léleksimogató ez minden évben mindenkinek.

Csapatépítő :o)

Márciustól vagyok ugye új helyzetben, mondanám azt, hogy logisztikázok, 44 gondozónő és 365 idős van a kezem alatt 27 településen, szóval egy ekkora siserehaddal, ráadásul ennyi nővel nem igazán lehet komplett csapatépítést szervezni. Egyetlen egy esetben lehetséges ez, ha azt mondom, hogy ma nem dolgozunk, hanem felülünk egy nagy buszra és csavargunk. Szonja ódákat zengett nekem Poroszlóról és a Tisza-tavi ökocentrumról, ahol a múlt nyáron töltött egy hetet sporttáborban. Sajnos az utolsó pillanatban két kolléganő mégis lemondta az utat, a jegyek ugye már meg voltak rendelve, így hát két kis potyautast is magunkkal vittünk, Kira majd ki csattant a boldogságtól, Szonja meg nagy duzzogva belenyugodott, hogy egy iskolást már nem lehet, csak úgy kikapdosni az iskolából, egyébként sem tudnak neki túl sok újat mondani. Szeptember eleje ellenére gatyarohasztó meleg volt. Az az igazság, hogy én nem nagyon szeretem ha kötött program keretében végig kell loholni a látnivalókon és ha ezt levonjuk a dolgokból akkor nem is volt rossz. Azt azért el kell mondanom, hogy a prímet magasan a Tisza tavi hajókázás viszi, nameg a vidraetetés. Mondjuk ha Kirát kérdeznétek, ő minden bizonnyal a vizi játszóházra voksolna, nameg a szamárra aki mindenki után nyerítve vágtat, nem kicsit van idegállapotba, kicsit olyan Bakterházas vetülete van szegénykémnek. Jó kis nap volt, megismertem a lányok egy szabadabb, kötetlenebb, nem dolgozós arcát, sok-sok új személyiségjegyet és persze azt is, ki csak névileg tagja ennek a csapatnak. Ő volt az aki a szememre vetette, hogy vetette, hogy az idióta társasággal bandázom, de én soha ne leszek az a főnök aki naphosszat üvölt és veri az asztalt, nem beszélve arról, hogy szeretek az idióta társaság tagja lenni. Jó buli volt, és aki jól akarta érezni magát, az tudta is. Sokat tanultam belőle....

Programajánló :)

Oké-oké tudom kicsit gáz leszek, hogy egy augusztusi programot ajánlok a lemaradásom miatt, de hát jövőre is lesz augusztus nem? De! Szóval kicsiny városkámtól nem is olyan messzire van egy kicsit nagyobb város, Kazincbarcika. Mi már csak Kazincbarcelónának hívjuk, gyakran járunk oda a szuperjátszóra és minden év augusztusának nagy részét itt töltjük közvetlenül Lelle után. Szóval ez a kis város kitalálta pár éve, hogy színezzék újra, na nem a Magnáék, hanem a vársólakók, Ebből lett a Kolorcity, egy igazán színes város, színes fesztiválja. Ezt akarom most ajánlgatni nektek, esetlegesen kettős  haszonnal, jöhettek hozzánk is egy habos kávéra, sütire a nagy diófa árnyékában. Mivel lehet a két szép szememért nem jönnétek, akkor sorolom mi van itt, ami máshol sehol. Olyan módon megalkotott színes emeletes házak, amitől tátva marad az ember szája, van amelyik könyvespolc, de láthatsz hangyászt vadászni, sportautókat, de nem lőném le az összes poént, fedezzétek fel ti magatok. A másik, hogy itt van Magyarország legszebb körforgalma, a színes unikornissal, de a lányaim sikítva csodálkoznak rá még mindig a sokszor látott óriásgombára. A fáknak itt kötött pulcsijaik vannak, überelném ezt egy  gumiabroncs állatkerttel a tóparton, ahol biza csónakázni is lehet. Ha ez még mindig nem lenne elég, van színes esernyőrengeteg, színes szökőkutak, aszfaltból előbukkanó kígyó, naná, hogy színes és óriássárkány is. A legújabb szenzáció, amit még mi sem láttunk a kupakokból épített járda és tér, de eskü első utam oda fog vezetni, mihelyst túlleszek bicebócaságomon, Szóval gyertek-gyertek a szivárványszínű városba és nem fog az arcotokról lehervadni a mosoly az tuti :)

Kényszerszabi

Ez van akkor amikor az ember orrára koppintanak, hogy jó lenne bakker ha megállnál egy kicsit, mert nem fog ez semmi jóra vezetni. Az ember azonban gyarló lény és nem figyel oda, ezen oknál fogva felkarol egy orbitálisat. Dehogy ül le a seggére és adja fel, játssza a kemény csajt és megy tovább, úgy két napig...aztán konstatálja, hogy ennek a fele sem tréfa, mert bizony nem tud lábra állni. Amikor közlik vele, hogy ezt a térdet bizony csapra kell verni, mint valami jóféle boroshordót, akkor akad ki igazán és kezdi komolyan venni. alkudozik egy sort, kikönyörög egy hét haladékot. Fekszik, pihen, jegel, ken, vajákol, éppen csak pipamocsokkal nem keni be az arcát,. Hát ez van kedveskéim, ha te magadtól nem veszed észre, hogy le kellene állni, akkor észreveteti veled a sorsod. Talán mos be tudom tartani az ígéretem és végre utóléri magát a blogírásban is, nem csak azzal lesz elfoglalva, hogy küzd, mint malac a jégen.

Kezdjük is azzal, hogy az idén ismét sikerül eljutnunk lellére. Lelle a szívünk csücske, örökös visszatérői és csodálói vagyunk a Balaton napfényes partjának. Mint, mindig minden évben történik velünk itt valami. Most éppen senki nem volt beteg, de Székesfehérvárt elhagyva, ott maradt a jó idő is, megérkezve már azt se tudjuk, hogy kotrójuk elő a bőrönd aljáról a végszökéség esetére betett pulóvereket és hosszúnadrágokat. Sajnos el kell mondjam a naptejre sem volt szükség az ott töltött majd két hét alatt. Az első két nap azzal telt, hogy inkább felkerekedtünk és kirándultunk, Jártunk Pécsett is, soha nem voltam még, elsőre elvarázsolt a különböző kultúrák találkozása, csak kapkodtuk a fejünket. A lányok nem is sejtették, de a "kellemes" 20 fokos balatoni lubickolások közepette meglepetésként megérkezett a jó ides apjuk is, egyenesen Németországból, hogy még pár napot eltöltve együtt jöjjünk haza. Azt, hogy mennyire jól sikerült volt az idei nyaralás ékesen bizonyítja, hogy a két csibe annyira nem akart hazajönni, hogy egészen Siófokig itatták az egereket....