2011. január 31., hétfő

Újabb dij, mert jó nekem...


Dedede, mert olyan kis ügyes okos és szép vagyok és leginkább szerény.

Félretéve egoizmusom és öntömjénezésem, köszönöm szépen gneke-nek,(http://gaaa.blog.hu/) hogy rám gondolt.

Nézzük a díjátadási szabályokat:

─ Írj egy bejegyzést, amelyben közzéteszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
─ Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
─ Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, és linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
─ Tehetséges, kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több száz követője van.

Na mármost pöppetnyi problémáim vannak ezzel a dologgal kapcsolatosan, momentán, meg úgy általában nem tudok innen linkelni, nademost első körben Náncsinak (http://nancsiskodok.blogspot.com/)adom a díjat, ennek fejében majd ő megmutatja, hogy kell. Viccet félretéve, szeretem őt, a fanyar humorát és tudom már ezerszer elmondtam,de mélységesen tisztelem a hitét. Sok zárt blogot olvasok, de nem lenne ildomos, hogyha most ide bezárójelezném nektek Ti meg vennétek a fáradtságot és másolgattok ide-oda, aztán meg jönne a nagy semmi. Nade, megint elkanyarodtam a témától, szóval a második díjazottam Cucka (http://kismamavagyok.blog.hu/), akinél antitalentum módon még mindig nem tudok kommentelni, de remélem, hogy idetalál. Nagyon közelinek érzem magamhoz, néha olyan érzésem van, amikor olvasom, hogy ott ülök a kanapéjukon ölemben a két(?) macskájuk és csendesen szemlélem, ahogy zsizseg velük az élet. Hasonlók vagyunk, tudom, érzem. Végül, de nem utolsósorban a díjazottam még Eliana királylány (http://eliana.blog.nlcafe.hu/), nem agyal, nem köntörfalaz, kirakja magából és snitt, én még azokat a bejegyzéseit is szeretem, amit ő nem annyira. A lényeg, hogy különleges lány na...:)

Megszámoltam 41 (jesszasz) blogot olvasok, mindegyikük megérdemelné a díjat és meg is fogják tudom, hiszen mint minden csapat erősítő kezdeményezés ez is körbe fog érni a hálón...még egyszer köszönöm és pusszantás.

Hajnali életkép


Hajnal 4.25, dörömbölnek az ajtón.Bakker azt hittem itt is valami földrengés van, de 5 mp alatt felfogtam, hogy elaludt a Zembör. Bundi új kollégája habzó szájjal állt az ajtóban, 4-re beszélték meg, hogy találkoznak a ház előtt,mert 5-re Miskolcon kellett lenniük. Ficek az ajtóban, gyere már b+ 4 óta itt szobrozok a ház előtt (költői kérdésem, miért nem jött be hamarabb?) még kb, 5x elkántálta, hogy "gyere már", mire leesett neki, hogy Bundi combig érő lila pólója, amin Tigris épp Micimackónak ad át egy csokor virágot, miközben lepkék röpködnek körülöttük, nem éppen a melóscucca. Bundi miközben kántálta, hogy "miért nem csörgött az a k... telefon" kapkodta fel a ruháit. Én meg megnéztem a telóját, tegnap a hidegben hibernált, újra kellett bootolni, az órabeállításnál nem volt elég neki, hogy közöltem mennyi az idő, ő megnézett egy atomórát. :) Pontos is volt, csak éppen az időzónát elfelejtette beállitani, igy szép nagy kanyi számokkal világitott rajta, hogy 1.28 :) Ilyen kis eseménydúsan indulnak nálunk a hétfő reggelek....

2011. január 27., csütörtök

Nekünk nyóc...


Újszülöttként ......
és ma délelőtt...



...hónapos ma Kisgombóc. Hűen a nevéhez 8 és 1/4 kg, kb 70cm, igazi kis vigyori süsüfogú, akárcsak a nővérkéje. Rendkívül türelmes, mert be kell vallanom őszintén, hogy Donna Szonja nem könnyíti meg az életét, főleg most, hogy az egy gyerekre jutó felnőttek száma leredukálódott. Abban viszont biztos vagyok, hogy Pünkösdi Királysága ez a nagyobbiknak. Kira rendkívül mozgékony és ennek borzalmasan örül,mindenütt feláll és szépen végigsétál az ágy mellett, amikor éppen nagyon lazázni akar, akkor kétkezes elengedéssel menőzik, imbolyog és teli szájjal vigyorog., majd seggrehuppan. Szerencsére már egyre kevesebbszer esik hanyatt, ilyenkor van sírás, de másodpercek alatt megnyugszik napról-napra egyre ügyesebb a kis buldózer. Éjszaka még mindig sokszor (relatíve átlag 3x) ébred, érdekes módon akkor sosem, amikor mellettem alszik szétdobott végtagokkal. Ébredés után rögtön le kell dobni a pizsit, mert ha nem akkor elégedetlen dühöngéssel kihúzza a rugiból a lábát és úgy vonszolja magát, mint egy bébifóka. Árnyékként követ kiabálva, amikor utólér nagy boldogan húzza állásba magát a lábamon. Mániákus papírevő és kukanyalogató. A napközben alvást nem kultiválja, már akkor sem ha esetlegesen Szonja nem macerálja, sőt igazi Blaha Lujza, képes eljátszani, hogy majd elalszik, ilyenkor tudván, hogy kap egy kis anyai nedűt, majd elégedetten bleszopálja fejadagját négykézlábra szökken és megy is játszani. Már vannak kedvencei, ilyenek a zenélős, világítós, pakolgatós játékok, két napja már tapsikál ha mondókázunk, elégedetten cuppog, csetteg és minden apró kis flincflancot megvizsgál, minden oldalról. Ha előkerül az ismert pohár és tányér már nagyokat nyel. Lelkesen eszik, bármit amit kap (csak ne legyen üveges bébikaja) és amit megszerez, esetlegesen Szonja megkínálja. Gyümölcslét pohárból, vizet cumisüvegből kap, mindkettővel nagyon ügyes. A rugós hintát imádja, lelkesen rugózik és kurjantgat benne. Lehet valami a vérével, ugyanis bármikor-bárhol megharap és rászólok csak felsőbbrendűen vigyorog rám, éjjel még mindig sokat felsír, nem alszik nyugodtan és akkor kb 30mp szintidő alatt ott kell teremni az ágyánál, különben felveri még a szomszédokat is. Tépi a hajam is (lehet ez valami perverz kifejezése a szeretetnek a részéről) ugyanis a tarkómhoz hátranyúl és tiszta erőből (ami nem csekély, a konyhában a teli ásványvizes flakonokkal edz)tépi. Utál öltözni és a pelenkázón hanyatt feküdni, volt már, hogy hasalt és úgy pelenkáztam át menet közben. Igazi kis vizipocok, mihelyt belépünk a fürdőbe már röpdös, úgy tempózik, mint Egerszegi fénykorában. Nem lehet olyan pillanat és rosszkedv, amit apa látványa ne tudna felvidítani. Nagyon csiklandós, olyankor gurgulázva nevet. Ambivalens ez a 8 hónap, mintha csak tegnap költözött volna hozzánk, közbe meg mintha mindig is itt lett volna. Imádjuk az egész lényét, a kishörcsög arcát,a mosolyát, ahogy rácsodálkozik a világ apró dolgaira, a mi kis 8 hónapos szeretetgombócunk...

2011. január 26., szerda

A Zintézet



Mondhatnám azt, hogy Szoni már rendszeres vendég az intézetben, ahol dolgozom. Bőszen használja a vérnyomásmérőt, a gumikesztyűt a spatulát. Rendszerint leül az asztalomhoz, könyvel, bélyegez. Felvonul az irodára, fénymásol, faxol, telefonál. Szabad bejárása van mindenhová, még a kemény főnökünknek is a kedvence lett. Mondhatni intézeti gyerek, beül a vak nénihez, fogja a kezét, mosolyt csal a súlyos betegek arcára. Örülök, hogy neki ez a természetes, hogy nem fél a fehér köpenytől, hogy leül a nagy ebédlőben 30 idős ember közé és együtt majszolják a vajas kenyeret. Nem lepődik meg a járókereten, a kerekesszéken, vagy az ágyban fekvő betegeken. Tudom, sokan azt mondanák, ez nem neki való, mégis azt vallom, hogy igenis neki. Meg kell látni, meg kell tapasztalnia ezt is, számára ez is az élet természetes része. Szeret oda járni, szeret ennek a közösségnek a részese lenni. Mindig talál valakit, aki csatlakozik hozzá liftezni, hogy az emelten elnyúljon az idősek között a társalgó nagy foteljeiben. A konyhásnénik kamrájában is akad némi csemege mindig, mondanom sem kell oda is szabad bejárása van. Ma vettem először észre Kirán, hogy repdes, hogy ismét az intézetben vagyunk, naná, hiszen legalább fél órán át kézről-kézre jár és mindenki neki bolondozik, már most látni, hogy ő is intézeti gyerek lesz, kiderült ez már nyáron, amikor 5 görbebotos, otthonkás nénike őrizte álmát a kertben lévő hatalmas bükkfa alatt. Aki egyszer ide belép, megcsapja az elmúlás szele, de megcsapja a bölcsesség, a mese, a fehér kontyok, a kölni, a szemüvegek, a lassú, ráérős mozdulatok és mindaz a végtelen nyugalom, amit ezek a falak rejtenek. 15 éve ezekben a napokban léptem be először az intézetbe, életem első munkahelyére. Nagyon fiatal voltam és nagyon ideges és féltem az újtól, az ismeretlentől. Akkor még minden új volt és idegen. Aztán ahogy az idősek, én is megszoktam az új élethelyzetet. Sokat tanultam itt és sokat harcoltam, lépésről-lépésre kellett haladnom a létrán, folyamatosan tanultam a könyvekből, az idősektől. Sok-sok embernek fogtam a kezét a nehéz percek során, azt is megtanultam, hogy ha az én kezem is fogják az elmúlás pillanatában, akkor ott fogom megtudni, hogy jól tettem-e a dolgom. Volt pár bizalmas idős is körülöttem, két emlékezetes, egy bácsi, aki a halálos ágyán merte elmondani, hogy szerelmes belém, soha nem felejtem el. A másik egy operaénekes néni, aki akárhogy kérleltem nem énekelt nekem, egyetlen egyszer fakadt dalra, amikor elmondtam neki, hogy Szonja érkezik. Több lettem az által, amit az évek során megtapasztaltam, megértettem már azt is, hogy miért vezetett a sorsom ide...érzem, azt is, hogy mennyire nyitottak a lányaim minderre, szóval ilyen a mi Intézetünk...éppen annyira lágy és valós, mint amennyire kemény és misztikus...




2011. január 25., kedd

Na logisztikus...




az nem leszek. Még csak két nap telt el kettesben a lányokkal és már kivagyok, mint a liba. A hétfő reggel azzal indult, hogy Szonja lázas, át kellett vinnem a doktornőhöz. Igen ám, de most vigyem a hatfogúmat is, aki tiszta takonypóc, hátha összeszed még valamit a rendelőben. Ráadásul kellőképpen nyűgös és kialvatlan?! Kb., mint most én. Zita barátnőm bevállalta, így Szonjával átvándoroltunk, bakker rengeteg beteg van, még a dokinénik is. Vírus. Antibiotikum biztonsági tartalékba. Ahogy Szonja töltődött, én úgy merültem le. Amolyan semmisemsikerülhétfő. Kira szeparációsan szorong, gyakorlatilag a nadrágomon/ölemben/anyamellen lóg nonstop. Szonja jobban ellátja babáját,mint én őket akitől én néha frászt kapok,(mármint a babától) amikor kitekert végtagokkal hever itt-ott és pillantnyi elmezavaromban Kirának hiszem. Szonja tombol, Kira ne kevésbé, olyan az orra, mint egy betömött dunsztosüveg, a porszívó látványától már olyan mozdulatokban tiltakozik, mint aki a breakolimpián van. Ráadásul valami becsípődött a lábamban, néha csak húzom magam után, mint Füles a kiszögezett farkát. Minden bizodalmam az estében volt,hogy ihaj-csuhaj ennyi tennivaló után tuti elalszanak. A kicsi ki is dőlt, 1:0 ide, de Szonjával csúfos vereséget szenvedtem. Este tizkor még javában sutyorogtunk összebújva, hajnalban csatlakozott a legkisebb, miután a nagy felóbégatta, hogy nem lát. Kihúztam az éjjeli fényt, mert zavart. Ma nem húzom ki, a kialvatlanság jobban zavar. Reggeltől fáj a fejem, fát hordtam a kandallóba, bakker Rumcájsz hozzám képest kezdő kismiska az tuti. Ma még nem mertem kivinni őket, bár egyik sem lázas. Délután a kicsi aludt, amíg nővérkéje hagyta, én meg erősen koncentráltam az alapvető funkcióimra, úgy mint légzés, ébren maradás, kellő meleg biztosítása. Este hatkor pizsamát osztottam, igen magamnak is, tegnap fürödtek, a mait elnapoltam. Ugyanis ha Kirát előbb fürdetem, akkor bemászik Szonjához a kádba, ha később akkor is :) Szóval vacsi után, tüzelő iccakára felcuccolva, kihamuzva, ect. Szonja kidől, kicsi meg 8-kor úgy dönt, hogy van egy csomó felfedezni való és nincs akadályozó tényező (Szonja) így esti körutat tesz. Az előbb aludt el, bakker egyszerűen nem tudom, honnan van ennyi energiájuk és még betegek is. Bónuszkét esik a hó, érdekes lesz eltakarítani...de van még reményem, mint Sidnek, hátha olvad holnap. Cöcö az Északi Középhegységben. Pénteket akarok, mert úgy néz ki mégiscsak jön a hétvégére Bundi, majd a jövő hétvégén nem. Nem hagyom, hogy eluralkodjanak fölöttem a törpenövésűek, ellenállok a pszichikai hadviselések, survivor leszek, egy aki mindent visz. Szerintetek a pálinkás kenyér az már biológiai fegyvernek minősül??? Mentem hunyni, amíg lehet, aludjatok fekve...

2011. január 23., vasárnap

Elapátlanodva



Bundi éppen az utolsó simításokat végzi a becuccolásnak. Furcsa nagyon...na jó tele van a buggyosom, amit tetéz az, hogy Kira hót takony, és jön a foga újfent, Szonja pedig mindenféle átmenet nélkül este 39 fokos lázat produkált, mivel imádja a dokinéninket, azzal aludt el, hogy itt is fáj, meg itt is, ugye megyünk holnap a doktornénihez, képes 5 hipochondert megszégyeníteni. Na mindegy, ügyes vagyok, okos vagyok és ezt is meg fogom oldani, mert meg kell. Tudom, hogy a lányoknak lesz a legfurcsább ez az egész helyzet, mindkettő apafüggő. Leginkább azért, mert apa a 3. gyerek a családban, vele bármikor, bármit meg lehet csinálni. Ilyenek a lányos anyák, féltékenyek, mert apa szentimádnivalóüyülüpütyülü. Új fejezet kezdődik, nem volt választási lehetőségünk, bele kellett vágnunk, de akkor is utálom, hogy mások fennen hangoztatják a családi összetartozást, közben meg ha nem mész a meló után felkopik az állad. Nagyon jó volt 4-ben ez a másfél hónap együttlét, csak valaki finanszírozhatta volna anyagilag. :) Elég nagy a káosz a fejemben, ami a napirendünket illeti, pl. fürdetés megoldása,(lehet öntisztulnak majd a csajok) fura lesz, hogy újra "mindig minden körülmények között" lesz egy utánfutóm és egy hátizsákom. Bele fogok rázódni, csak jó egy kicsit sajnáltatni magam na. :)
Nade, hogy kicsit pozitívra hozzuk ki a post végét, vegyük gyorsan számba miért is jó ha nincs pasi a háznál:
  • nincs többé horkoló grizzly a nappaliban
  • nem kell többé csillagkaput nézni
  • nem lesz felhajtott wc ülőke
  • nem lesz kávéscsészenyom a hűtő tetején
  • sáros bakancs az előtérben
  • hamu és cigicsikk
  • borotvahab a mosdón
  • nem kell senkire várnom a gép mellett
  • boxeralsókat és zoknikat sem kell szedegetnem innen-onnan
  • idétlen telefoncsörgés sem lesz, hogy megbeszéljék ki kit támad meg a végzetúrban (addig jó amíg nem tudod mi az)
  • nem lesz sörözés, itt visszacsatolhatunk a horkolásra és a wc használatra
  • minden ott lesz ahol hagytam, (ha Szonja sem éri el)
  • nem lesz engedékeny apuka sem, akit puszival meg lehet vesztegetni
  • nekem laposodik a hasam, mert az enyémen fognak ugrálni

Summa-summárum, jó kis csajos napok jönnek...azért majd emlékeztessetek a fenti listámra, ha itt sirámolok éppen...:)

2011. január 21., péntek

Ó hatalmas Anyacsoda!


Megígérjük tiszta élő szóval, itt az ágy előtt térdepelve, hogy mostantól kisangyalok leszünk. Szonja nem löki fel úton-útfélen a húgát. Kira pedig nem tépi meg a nővérét soha többet.
.....na ilyen valószínűtlen álmai vannak éjszakánként:)

2011. január 20., csütörtök

Legyen valami pezsgés....



Szóval szombat óta teljes letargiában leledzettem. Felhívtam ugyanis anyámat, mint ahogy azt minden nap megteszem. Hallgattam is a sírámolást, ahogy azt minden nap megteszem. Majd rámcsapta a telefont, pedig csak két kérdést tettem fel, ami már nagyon-nagyon régóta nyomta a lelkem, a következők voltak. Anya Te mikor emeld fel a telefont és hívsz fel minket? Mikor kérdezed már meg, hogy vannak az unokáid? Nem mondom, hogy nem vagyok feszült, ügyvédhez járok, az anyagi helyzetünk a béka alatt van 6 méterrel,Bundinak semmi meló. Megfogadtam,hogy nem hívom fel,nem volt könnyű. Tegnap délután hívott, kb úgy örültem, mint akinek kihúzták a lottó ötösét. Tudom, hogy érdek (is) volt benne, mert elfogynak a gyógyszerei, de akkor is legalább felemelte a kagylót. Nehéz ez, annyira szeretnék vele közeli kapcsolatot, de nem megy, és tudom szörnyű ilyet mondai, de annyi pofont kaptam, hogy már nem is nagyon akarok.
Bundi most volt állásinterjún és hétfőtől dolgozik, tadaddada szóljanak a fanfárok. Az ürüm az örömben az, hogy nagy valószínűséggel, csak kéthetente fog hazajárni, szóval fel kell kötnöm a buggyosomat rendesen. Dehát valamit valamiért és azért az sem véletlen, hogy a kolléganőm most telefonált, hogy a nagyon aranyos 19 éves lánya vállalna babysittelést nagyon-nagyon baráti áron. Azt hiszem ezt ki is fogom használni, kell a lányoknak is a változatosság, nembezsélve arról, hogy ha kicsit anyamentsek lesznek, akkor eltudom intézni a dolgaimat és talán egy kevésbé lestrapált és fáradt anyát kapnak vissza.
Az iccaka horror volt, Kira üvöltött, fájt a pocakja, majd erre felkelt Szonja, Bundi nem, neki a gyereküvöltés az altató. Hajnal 5-ig ment a műsor, ekkor stílusosan összefosott mindent a kishölgy, majd almozás után édesdeden szunyókált mostanáig. Szóval harmatos és üde vagyok, mint általában.
Jhhhamm és olyat nevettem tegnap, bakker annyira nem lehetek lestrapált, ha Bundi, még 16 (jesszus) év után is féltékeny rám. Történt ugyanis, hogy felhívott a mentőállomás vezetője, aki mellesleg ősrégi barátunk, hogy mentősbált szervez, segítenék-e neki. Hát persze, amúgy is imádom az ilyen szervezős cuccokat. Bundi meg kiakadt, hogy most amikor ő elmegy, egy egyedülálló jó egzisztenciájú pasival fogok szervezkedni. Őszintén mondom ekkorát már rég röhögtem. Bundinak meg tiszta zöld volt a szeme, csak az utánfutóm és a puttonyom mindig velem van,. nem hinném, hogy négyesben szeretne randevúzgatni a pasi. Nem mellékes az sem, hogy senkinek nem jutnak ilyesmi az eszébe....azé legyezgeti a hiúságomat na.
Szonja továbbra is dacol, bakker néha sikítófrászt akarok kapni tőle, komolyan mondom horror. Azért erről mondhattak volna többet, amikor édesdeden szuszmákolt a karomban, hogy eljön az az idő, amikor minden kérdésre és kijelentésre nem lesz a válasza, bónuszként meg akarommal fűszerezi a mondanivalóját. Az akarom melletti kedvenc szava a most, igazi főnöktipus komolyan mondom, mindenkit szeret(ne) irányítani.
Summa summárum a rövid helyzetjelentés lényege hogy végre kezdünk kimozdulni a posványtól, nagyon-nagyon remélem, hogy innen már tényleg csak felfelé vezet az út.

2011. január 18., kedd

Best of aranyköpések ösmét


"Anya, ennek a levesnek pompás illata van."

Kirára ráesik egy puff, kellő ordítás mellett megszólal a nővére:
"Beszorult a csiga a házikóba..."

"Apa, segíts már a lányodnak!"

"Anya vigyázz a picibabámra, amíg elmegyek a teszkóba, bebugyoláltam a törölközőbe, hogy ne fázzon meg."

-"Apa rajzolsz macit? "
Apja lerajzol egy macinak csak 28 dioptriával (szemüveg nélkül) nézhető maciszerű amőbát. Mire Szonja:
-"Nagyon büszke vagyok apa Rád!"

Pudingot csinálunk:
- "Beledugjuk az ujjunkat és finom!"

Annyira pörgősek a napok, hogy a gyógyszerem hátoldalát beszámoztam 123...123...fekete alkoholos filccel, így már nem kell azon agyalnom, hogy bevettem-e vagy sem. (Nem röhög!) Bundi közölte, hogy ez akkor szamárvezető. Kb 5 perc múlva jön Szonja brümmög, jól láthatóan vezet és iázik, mellémér és közli: "Anya én is csacsivezető vagyok."

Négykézláb hátranéz és közli a húgával:
- "Kija megvájlak, megnézzük anyát, tjjapojjunk." (Trappoljunk).



2011. január 17., hétfő

Sokkoló hirek


A vasárnap reggel gondolom sok-sok családban most is hasonlóan zajlott, mint minden vasárnap, közös reggeli a nagy alvás után, viháncolás, pihenés, közösen szedtétek a déli húslevest is. 3 családnál mégis ez volt életük legszörnyűbb vasárnapja, az a vasárnap, ami mindent megváltoztatott. Vasárnap délelőtt én is böngésztem a híreket, láttam a sokkoló fotókat. Vitát nyithatnánk és eszmét cserélhetnénk a nézeteinkről, politika, faji kérdés, pénzharácsolás, eltitkolt információk. Sajnos ez már nem változtat azon, hogy három fiatal lányt hiába vártak haza. Mióta anya lettem azóta még jobban átérzem a féltést, az állandó aggódást. 15 év múlva minden valószínűség szerint én is aggódva várom majd a lányokat haza, ha egyszer nem jönnének biztosan beleőrülnék. Őszintén mondom elborzasztanak a mai "értékek". Ez a 3 lány bulizni ment, fiatalságuk minden bohóságával,életvágyával,mégis meghaltak. Anno 17 évesen én is bulizni jártam, igaz egy pinceklubba, ahol ha csak pár percre is eltűntem már kerestek, ahol ha baj volt 10-en ugrottak segíteni. Ahol a biztonsági szolgálat mindössze egy srácból és a kutyájából állt, aki pár mondattal megnyugtatta a már nem szomjas, de lelkesen vitázó delikvenseket. Soha nem kellett egyedül hazamennem mindig volt valaki aki az ajtóig kísért. Nem volt lényeg a bőröm színe, a felekezeti hovatartozásom, a korom és motozás nélkül is tudták, hogy nincs nálam kés. Szerettünk mi is bulizni, sőt igen olyan is volt, hogy felöntöttem a garatra és 3-an segítettek megkönnyebbülni. MINDIG biztonságban éreztem magam, mert ismertek, mert számíthattak rám, ahogy én is rájuk. Ha én feküdtem volna több ezres tömegben a földön, akkor nem a mentőt várták volna, hanem ők maguk újraélesztenek, még ha esetleg hiábavaló is. Ha ekkora lett volna a gond, akkor be sem engednek a barátaim. Én is ültem rendőrségi fogdán (majd egyszer elmesélem), kórházi folyosón hajnalban, akkor én sem értettem miért vár mindig ébren az anyám. Örülök, hogy minden hajnalban hazaértem. Itt vannak a lányaim és félek belegondolni, hogy ők hogyan mennek majd bulizni, őket is védik és féltik majd a barátok, ahogy engem? Esetleg részegen ott hagyják az útszélen, netán kihasználják? Nem tarthatom őket üvegbúra alatt, bíznom kell bennük és arra nevelni, hogy az emberi élet mindennél fontosabb. Hiszem, hogy azt kapsz, amit adsz, egyszerűen nem lehetünk ennyire érzéketlenek a másik emberrel, még ha számunkra ismeretlen is. Mindenkit hazavárnak vasárnap hajnalban...mindenkinek várja az ajtónyitását az édesanyja...figyeljünk egymásra, hogy mindenki haza is érjen...

2011. január 14., péntek

Anya...


"...Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert Nem akartam letenni. Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni."

Mielőtt Anya voltam,

Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,

Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.
Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam."

2011. január 13., csütörtök

Mozgás-cool-túra

Kisgombócunk állandóan gurul és gurul, mi pedig loholunk utána. A képek sem véletlenül homályosak, sötétek, az is nagy szám, hogy egyáltalán látható rajta a csibe, hiszen legtöbbször egy kattintásnyi idő alatt, már a másik várat rohamozza meg és veszi be. Komolyan mondom, az egri nők nem rohantak ennyit a szurokkal. Minden érdekli, mindent megnéz, felfedez, borít, szakít eszik. Furcsa ez nekem , hiszen nővérkéje amolyan fontolva haladó típus volt, 7 hónaposan felült és elüldögélt még cirka 5 hónapot, mire óvatosan megismerkedett mikrokörnyezetével. ő pedig, elég annyit mondanom, hogy olyan szinten fáj a csípőm és a térdem, hogy rúdtáncosnak nem kellene annyi izomlazító mint nekem. Szóval a kicsi belecsapott a lecsóba és semmi, de szó szerint nem állítja meg. A kandalló körül rács, a főzőfülke elbarikádozva. Alvás csak végszükség esetén ergo napközben 1-1 fél óra maximum, aztán már indul is a házi duracell nyulunk. A legszebb amikor bármi kiáló részen, legyen az fotelszél, ajtógomb megkapaszkodik és húzza magát állásban nagy rikkantások közepette. Kivagyok na, addig ül a popóján még vagy új célt keres vagy egyet rámvigyorog, vagy eszik. Mindenevő, nagyrészt gyümölcsök, husik, kisebb részt egyéb használati tárgyak, egy darabig nem lesz nálunk römiparti mert tápcsatornája kimeneténél találtam meg a pikk ász maradványait. Lábimádata abban nyilvánul meg, hogy minden lábba beleharap, ami 16-nál nagyobb ergo nem a sajátja. Vannak dilijei na, pl elkapja a tarkómon mindkét kezével a hajam odahúzza az arcom a szájához és beleharap az orromba. Éjszaka még mindig zajlik az élet, beköltöztem a gyerekszobába, de ha éppen nővérkéje is dáridózik, akkor vándortáboros vagyok, ejj régi szép építőtáboros idők. Szóval haladunk, ő a kétlábonjárás, én pedig az isiász felé...szép az élet na:) Amit most a legjobban imádok rajta, a bóbitáján kb 8 szál haj kb. 6cm-es, az összes többi 0 és 2 cm között mozog:)






2011. január 12., szerda

Antihirek




avagy egy negatív poszt. Mert ugyebár ez is kell. Azt hiszem simán szerepet vállalhatnék egy zombi filmben, a sminkesnek nem kellene sokat dolgozni rajtam. Úgyhogy aki könnyed humoros és limonádé postot vár az ugorgyon is. Most kezdődik a 3. iccaka, hogy ébren vagyok, jobb felső kettes az oka mármint Kira fogsorából, ennélfogva ha csak 1.5 óránként ébred akkor már tapsvihar van. Ha elszenderedek akor meg bődületes álmaim vannak és heves szívdobogásra ébredek, tisztára, mint egy harmadosztályú thrillerben. A nappalok is érdekfeszítőek, telefonon vagy anyámmal vagy a bátyámmal veszekszem, mert mindenki csak pakolja rám a problémáit. A hülye meg csak roskad alatta. Ha éppen nem azon agyalok, hogy fogunk kifizetni 3 millás kezességet, akkor Szonja szaporítja az ősz hajszálaimat. Egyszerűen kicsinálja a húgát, ha a kicsi éppen nem magától esik fejre, hasra orra, akkor jól irányzott lökésekkel rásegít a billegális kistestvérre. Ergo ha 1 percre netán egyedül hagyom őket, akkor az a minimum hogy mondjuk hanyatt löki vagy kitép a kezéből valamilyen játékot. Ha esetlegesen emiatt az akciói miatt sarokba küldöm, akkor krokodilkönnyek között ordítja, hogy én nem vagyok rosszkislány és jókislány vagyok. Amikor ma nyakánál fogva emelte fel a húgát, elszakadt a cérna és a seggére vertem, naná, hogy ekkor lépett be Bundi, aki már csak a végkifejletet látta. Rögtön én kaptam, hogy folyton bőg a nagy, meg idegbeteg vagyok, menjek inkább el itthonról. Jól összevesztünk, persze azon is, hogy még mindig nincs munkája, nekünk pedig egy fillérünk sem. Egy kisebb sírógörcs után felöltöztem és elhagytam a bázist. 3 óra múlva jöttem haza, addigra már belekóstol ő is a lecsóba és mit tesz Isten, Szonja büntiben volt. Olyan szinten dacol,hogy semmit nem kar meghallani, főleg tőlem, tudom, hogy erős apai kéz kellene neki. 5 körül vendégségbe mentünk és 48794135614. kérésre sem volt hajlandó felvenni a cipőjét, majd hozzávágta az apjához. Apja azzal a lendülettel berakta a járókába és közölte, hogy akkor ő most itthon marad, mi meg megyünk. A nyomatékosság kedvéért Kira és én el is mentünk. Jó 20 perccel később érkeztek és a Kiskisasszony rögtön azzal jött, hogy nagy ölelés, bocsánatot kérek anya. Nem tudom mit csinált vele Bundi, de sokkal hamarabb kellett volna. Aztán közölte, hogy az embör,hogy igazam van, tényleg alig foglalkozik a gyerekekkel, tényleg sokat ül a gép előtt, tényleg jobban kellene munkát keresnie és tudja, hogy emiatt is feszült és ideges vagyok. Ez meg ugye egy ördögi kör, ergo kialvatlan vagyok, fáradt, alapból ideges, a két csibe meg veszi ezt a radarjaival és tükrözi vissza. Nem hiszem, hogy a nagy beszélgetésekkel, Szonjával is beszéltem, most minden egy varázsütésre megváltozik, de olyan jó lenne már ebből a sok szarból kikeveredni valahogy, mert hullámzik vazzeg...

2011. január 10., hétfő

Umca, umca umca

avagy csak a zene, csak a zen, csak a zene...A két dobos előtt látható zöld szerkezet szolgáltatja a szigorúan (made in china)zenei alapot, ami a tőle balra lévő babának olyannyira bejött, hogy rögtön hasra vágta magát tőle. A dobok kimondottan szólózásra termettek, mindkét jány ügyesen veri a taktust. Kira rendkívül tanulékony, nővérkéje meg kreatív, ő agyalta ki a komplett zenekarosdit. Jobb napokon elég ha Bundival ütemre tapsolunk nekik, rosszabb esetben felszólításra táncolnunk kell. Azt már csak remélem, hogy a csajok nem valami termékenységi rituálét dobolnak a talpunk alá. A kép kissé homályos, de egy helyben vigyorogva ugye nem lehet áldozni a zene oltárán. Minimum egy mini Mozart veszett el bennük valahol nagyon mélyen, de mi igenis hangsúlyt fektetünk a zenei fejlesztésükre (is). A kétszemélyes zenebölcsi rendkívül jó koncepciónak minősül, és a zárt ajtó mögött néha úgy érzem magam, mint dzséló amikor ricsard pörgeti a Hölgyválaszban. (Kötelező jellegű a film, annak aki még nem látta). Szóval a ködös napokon ekként múlatjuk az időt, készülök rumbatököt (szeretem a latin dallamokat) és citerát (elvégre magyarok vagyunk) gyártani. Valamint lányaim részére szabad utat engedtem a teljes konyhafelszelésemnek, ki is ürült a szekrény, oda is beköltöztek a csajok. Egyértelműen uralom alá kerültünk apjukkal, de mindketten valljuk, hogy zene nélkül mit érnénk mi, úgyhogy egy-két-há sasszé és egykéthá...négyöthat.

2011. január 8., szombat

...még az ág is húzza

A kép illusztráció!!!!!!

Az úgy volt, hogy antiRumcájszvan és tú (fedőnéven Mihi és Bundi), ismét frankó biznicbe kezdett. A két Manka heves fejrázása és az összesen 5 Csibészkére való tekintet nélkül. Az utolsó ilyen nagy biznicük 2009 őszén volt, amikor is, Pozsonyban tengették napjaikat, napi 12 órában házat építve, mint az később kiderült társadalmi munkában, éves jócselekedetként. Namármost összepajtiztak (ergo vittek neki fél lityi jóféle szilvapáleszt) az erdésszel, hogy nem-e lehetne nekik erdőrészt bérelni és lehetett. Kimentek hát a -x fokban a havasokba, mint két hős családfenntartó és szedték és szedték és szedték és döntötték és szedték és így tovább. Mankáék küldtek velük forró teát, kávét, szendvicseket, meleg ruhát és gondolták, hogy nem lehet olyan laza a meló a a delikvensek esténként elaludtak a kád vízben és csak arra ébredtek fel, hogy mindkét lábuk begörcsöl. Ekkor mozgáskultúrájuk Mézire hajazva (Shrek) bebicegtek az ágyba. Utolsó nap már pirkadatkor a vaddisznók között találta őket. ekkor már voltak baljós árnyak, ugyanis, egy 30m-es fába beletört a bicskájuk (fűrészük), ugyanis Rumcájszvan szerint arra dől a fa, amerre a koronája van, Rumszájsztú szerint pedig arra, amerre a törzse. A gravitációnak ellenállva ez a fa semerre nem dőlt. Majd hirtelen meggondolta magát és kidőlt, vitte magával a fűrészt is. A két hős (hülye) még ekkor sem adta fel, mert már érezték a manna izét, miszerint 1 köbméter fa 9500 és el lehet adni 18000, ergo hol van olyan meló ahol majd 100% a haszon?! Kiérkezett az erdei autó és felpakoltak ketten 8köbméter fát, mind nem fért rá...Bundi ekkor szólt, hogy max délután háromra itt van a szajré. 4-kor már A két Manka élénk telefonos help funkcióban működött. Hatkor csatát vesztve értek haza 1km fával. Ugyanis az autó nem tudott kijönni az erdőről, először lepakolták a felét, majd 300m után egy újabb adagot, végül alig maradt. Szóval most ott pihen az erdőben a vagyonunk, amig nem lesz 3-4 nap fagy, addig nem is lehet hazahozni, megnéztem a köpönyeget jó idő lesz vazzeg. A mérleg 5 nap munka, két emberrel, 1/2 lityi pálesz, 9500 az erdésznek, 6000 a fuvarért, 40000 a fűrész, ez vót ám a biznic. A bónusz csak az lenne, ha valaki (aki nem idén barnult) elvinné a fát, mert lelkesen dolgoztak ám az árokban a ki nem vágható akácfákon és hozták is befelé, mert megfagy a purgyé itthon. Egyetlen pozitivuma a történetnek, hogy a friss hegyi levegőtő elmúlt Bundi makacs köhögése, ergo mindenkinek csak a ajánlani tudom a fakitermelést, mert tiszta haszon.
Mellékzönge, igen sírhatnék is, de 2 napja ezen poénkodunk, hogy ugyan mi jön még, hiszen még csak január van....pénz....hö az egy szál se, majd ha fagy....se fa...egy szál se...csak két szépszál legény...a Mi Rumcájszaink...

2011. január 6., csütörtök

Revans


Hejjj barátaim, szóval elnézegetem én itt, hogy anyám kibeszél, meg mindenféle kompromittáló videókat tesz fel rólam, de azért néha nálam is kiborul a bili. Vegyük ezt a Mikulásos témát, nem tudom, hogy a muter a maga 34 évével mondjuk ha ET. jönne vele szembe, akkor rögtön nekifogna-e ölelgetni-puszilgatni, miközben a gülüszemű csak azt hajtogatná, hogy vigye haza. Mert ez szerintem kb. egy lélektani kategória azzal, hogy én meg a szakállast pufilgassam. Önös érdekek (lsd Mikicsomag) ide vagy oda. Aztán itt van a húgom, aki állandóan a nyomomban lohol, más súlyos pénzeket fizet egy pincsiért, rajtam meg itt maradt ez a gyerek, mint szamáron a fül. Rendben van, hogy nem könnyítem meg a dolgát, ráfekszem menet közben, megfordítom, irányba rakom, felborítom, de nem kellene ezért ordítani folyvást, mert teher alatt nő a pálma ugye és ezért még egyszer tuti hálás lesz nekem. Nameg a sportolók is így csinálják, egyik ráül a másikra. Az meg, hogy a saját disznóságaim rákenem, csak átmeneti időszak, hiszen hamarosan el kezd beszélni és akkor lőttek az ez irányú tevékenységemnek is. Anya szerint dacolok, szerintem meg érdekérvényestiek, nehogy már a nyúl vigye a puskát. Úgyhogy mostanában azzal töltöm a napjaim, hogy nevelem a Zanyám, tegnap például éppen valami pszichoizével beszélt telefonon és én rendkívül fontos dolgot akartam neki mondani, miszerint kopasz a dinoszaujusz, de ő nem figyelt. Ezen oknál fogva, kénytelen voltam 6x elismételni, jóóó hangosan, hogy még mindig hálóruciban van és nem éppen frissen borotvált. kb. a 3.-at már hallhatta a pszichoizé is,mert anya elkezdett vörösödni, a vonalban meg hangos röhögés volt hallható. Mondom nem kispályázom. Minden eshetőségre van egy újabb válaszom és semmit, de semmit nem hagyok szó nélkül. felmenőm minden egyes kérdésére sablonválaszom van, miszerint: "nem kell mindjárt visítani" ezt ajánlom nektek is, nagyon jó duma. Szóval továbbra is egy földre szállt angyal vagyok és arról nem tehetek, hogy a kedvenc szavam továbbra is a nem. Jham és az a sztori a filctollal és tesóval alvásidőben, meg a babáimmal, na az aljas rágalom, le se írom, egy szó nem igaz belőle. Most rohannom kell a sürgős dolgomra, csóközön, Szoni.

2011. január 4., kedd

Most kaptam a felvételt:)

Zagyvaságok hajnaltájt...


Ilyen gyatra copfokat csinálok ezt a hajat nem lehet elválasztani...


Padlócirkálónk lendületben, gyakorlatilag nem lehet fotózni

Tudom-tudom, hajnal 4, de olyan sík ideg vagyok....Kira fél3-kor kelt a folyékony kenyérért és észrevettem, hogy nincs a fülében a fülbevaló...kényszerképzet, én hülye tegnap betettem, holott rossz a zárja, tuti lenyelte és most fenn lóg a belein...várom a virradatot, hogy megkeressem...bakker félálomban még a száját is átkotortam, hát méltatlankodott is. Ne szólj semmit, tű a szénakazalba, de nem adom fel, az sem érdekel, hogy röhögsz. Amúgy meg zajlik az élet, a kicsi egy kamikaze buldózer, trappol, 4kézlába, veszett tempóban, kb. mint a Macskafogó szerkezet olyan a mozgáskultúrája. Benézi a célt és trapp, mindenen, mondom mindenen át. Ön és közveszélyes. 2 nap eredménye, egy felrepedt száj sikerült lefejelni a széket, a kuka tisztára nyalva, a parketta csilivilire vixálva, kéz pisiben paskolva, Szonja bilijében. Apropó Szonja idegei megtépázva, minden 2. mondat, azt nem adom oda tesóóó...eddig csak a vízben, de most már a szárazföldön is kezdi átvenni a Kicsi az uralmat, Szonja meg egyre frusztráltabb. Mai feladatunk, lakberendezés, 7 hónaposra kalibrálva. ugyanis minden megfogható helyen feláll(na), akkorákat esik, hogy nekem fáj. Nem vagyok én erre felkészülve kérem szépen, nővére ezidőtájt felült és eljátszogatott ülve cirka 5 hónapot. (Tudom, na akkor meg azon voltam kiakadva). Ő meg kb annyi időre ül meg a hátsóján, hogy kinézze magának a célobjektumot amit megrohamozhat. Szonja szeretne lassítani a tempóját, de mivel ez nem nagyon megy, próbálja irányítani, mászik előtte és roppant felháborodik, ha Kira "öntörvényűen" nem megy utána. Rugóshinta még mindig extázis, az sem zavarja, ha "édesdrága" nővérkéje, jó nagy ívben olykor-olykor kilengeti. Lehet megy a zűrbe, mint Anettka. Szóval a Bundi és az én időmet a folyamatos "szem a pályán" tölti ki, mert nehogymá' valamelyik bige is aludjon napközben egy szemhunyásnyit is.
Amúgy meg a szokásos, Bundinak munka nuku, ígéretek dögivel, csak azt nem veszik el a postán sárga csekk helyett. A szülők ügyei miatt pénteken megyek ügyvédhez, a bátyámat szó szerint taccsravágta ez az egész. Mondjuk sok reményt nem fűzök ahhoz, hogy ezt megússzuk, szerintem, mint a torkos borz, a magyar jogokat elnézve.
Ne legyen már ilyen negatív a post vége, egy aranyköpés ezúttal tőlem: Általános iskolai osztálytárssal beszélgetünk, téma adott, kivel mi van, kiderült A. hivatásos k..-va, S. meg pap lett. Mire én: "Banyek, ebben a vetületben nézve, kimondottan örülök neki, hogy azt mondhatom középszerű vagyok."
Na menek rákészülök a fülbevalókotrásra, valakinek egy fémdetektor esetleg???

Télimádók::)


"Húzd, barom, húzzzd" avagy Bundi belazsálva, a kép hátterében a 2vh emlékmű :)


Taktikai megbeszélés a csúszásról /Mária szobor óvó tekintetében/


Csúszás avagy majom a köszörűn, a terhelés miatt innentől Szonja egyedül csúszott


Landolás a pálya végén, kép bal alsó sarkában a templomlépcső...

Kira is nagyon élvezte a szánkózást, háttal a népnek mélyen horkolva:)

2011. január 1., szombat

Mottó


"Ne gondolj a jövőre, csak igyekezz azt megformálni a jelennel amelyben élsz. Mert Te magad vetetted el a magot amelyet majd aratni kívánsz!" Kössz, Gidus de tényleg, ez most nagyon jókor jött. Kezdjük a negatív oldallal, van belőle bőven sajnos. Az év vége egy akkora csalódást hozott, amin azt hiszem nem tudok túllépni. Anyám rosszullétei, nemtörődömsége, egy véletlen folytán kiderült, hogy nem csak a gyógyszerek átállatási a ludas,. Hanem ő saját maga. Becsapott, hazudott, átvert, kihasznált, ahogy a bátyámat is. Tömören, apám még a 80-as években elment egy kollégájának kezesnek, az adós meghalt, a rokonok egy cigányputriban élnek. A tartozás közel 1 millió. nem mondták el, basszus, ha nem látom meg a levelet, akkor jogerőre emelkedik. Panasszal éltünk, de nagyon úgy néz ki, hogy ez lesz a mi örökségünk. Jövő héten ügyvédhez megyek. Nem ez fáj a legjobban, hanem, hogy a saját gyerekeiknek nem mondták el, hogy baj van. Jelen állapotunkban 10000-t is nehéz lenne elővennem, nem 1 millát. Ráadásul nem is az apám miatt kell majd fizetnem, mert ha még ő verte volna el a pénzt, de egy redvás cigánycsalád veszi el az én gyerekeim pénzét. A tesóm teljesen kivan, fáj a gyomra...az ősök szánják-bánják jahhh. Elegem van ebből a k.... pénztelenségből, ahogy mindenkinek és igen elegem van a cigányokból, akik ellopják a kapucsengőm, akik kivágják a fenyőfám, akik meglopnak, köpdösnek,ellopják a tűzifámat, megverik a gyerekem., tisztelet annak a kivételnek, akik szintén cigányok, tiszteletet érdemlő, dolgos emberek.Hiába ez a hazám és itt vannak a gyökereim, nem akarok itt és így élni, mert nem hagynak élni. Most már közös az elhatározás, el innen messzire....
A jó oldal, május 27, még most is könnyem csordul, megszületett Kisgombóc, gyógyír minden bánatomra, ahogy a nővére is, ha ők nem lennének már rég feladtuk volna. Na meg a barátaink, akik tudom velem és mellettem tűzön-vízen át pedig, túl sok jót nem hallottak tőlem az idén, de teljes mellszélességgel mellettem állnak. Itt volt a gyerekkori barátnőm, hihetetlenek a lányaink, mint mi 33 évvel ezelőtt, a kicsi és a nagy , az erős és a törékeny, a zuru és a huru. Jó volt látni a kicsiket és együtt sutyorogni megölelni egymást. Mindenkinek annyira nehéz most, csak jobb lehet a 2011, mert ennél ami most volt nem nagyon van rosszabb. Nem teszek fogadalmat, pedig lenne mit, fogyni, türelmesnek lenni, odafigyelni. Mégis tegnap este amikor a csajokkal kibontottuk a Süsüs gyerekpezsit, Szonja pukkantós ajándékát és még Kira is nyalogatta a pezsgőspoharat, úgy éreztem határtalanul boldog vagyok, velünk vannak, egészségesek, együtt vagyunk, felelősek vagyunk egymásért....kerek ez, csak a sok akadály nélkül szunnyadna bennem az anyaoroszlán:) Velük leszek otthon, bárhol a világon...remélem 2011 mi évünk lesz!