A vasárnap reggel gondolom sok-sok családban most is hasonlóan zajlott, mint minden vasárnap, közös reggeli a nagy alvás után, viháncolás, pihenés, közösen szedtétek a déli húslevest is. 3 családnál mégis ez volt életük legszörnyűbb vasárnapja, az a vasárnap, ami mindent megváltoztatott. Vasárnap délelőtt én is böngésztem a híreket, láttam a sokkoló fotókat. Vitát nyithatnánk és eszmét cserélhetnénk a nézeteinkről, politika, faji kérdés, pénzharácsolás, eltitkolt információk. Sajnos ez már nem változtat azon, hogy három fiatal lányt hiába vártak haza. Mióta anya lettem azóta még jobban átérzem a féltést, az állandó aggódást. 15 év múlva minden valószínűség szerint én is aggódva várom majd a lányokat haza, ha egyszer nem jönnének biztosan beleőrülnék. Őszintén mondom elborzasztanak a mai "értékek". Ez a 3 lány bulizni ment, fiatalságuk minden bohóságával,életvágyával,mégis meghaltak. Anno 17 évesen én is bulizni jártam, igaz egy pinceklubba, ahol ha csak pár percre is eltűntem már kerestek, ahol ha baj volt 10-en ugrottak segíteni. Ahol a biztonsági szolgálat mindössze egy srácból és a kutyájából állt, aki pár mondattal megnyugtatta a már nem szomjas, de lelkesen vitázó delikvenseket. Soha nem kellett egyedül hazamennem mindig volt valaki aki az ajtóig kísért. Nem volt lényeg a bőröm színe, a felekezeti hovatartozásom, a korom és motozás nélkül is tudták, hogy nincs nálam kés. Szerettünk mi is bulizni, sőt igen olyan is volt, hogy felöntöttem a garatra és 3-an segítettek megkönnyebbülni. MINDIG biztonságban éreztem magam, mert ismertek, mert számíthattak rám, ahogy én is rájuk. Ha én feküdtem volna több ezres tömegben a földön, akkor nem a mentőt várták volna, hanem ők maguk újraélesztenek, még ha esetleg hiábavaló is. Ha ekkora lett volna a gond, akkor be sem engednek a barátaim. Én is ültem rendőrségi fogdán (majd egyszer elmesélem), kórházi folyosón hajnalban, akkor én sem értettem miért vár mindig ébren az anyám. Örülök, hogy minden hajnalban hazaértem. Itt vannak a lányaim és félek belegondolni, hogy ők hogyan mennek majd bulizni, őket is védik és féltik majd a barátok, ahogy engem? Esetleg részegen ott hagyják az útszélen, netán kihasználják? Nem tarthatom őket üvegbúra alatt, bíznom kell bennük és arra nevelni, hogy az emberi élet mindennél fontosabb. Hiszem, hogy azt kapsz, amit adsz, egyszerűen nem lehetünk ennyire érzéketlenek a másik emberrel, még ha számunkra ismeretlen is. Mindenkit hazavárnak vasárnap hajnalban...mindenkinek várja az ajtónyitását az édesanyja...figyeljünk egymásra, hogy mindenki haza is érjen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése