Szóval szombat óta teljes letargiában leledzettem. Felhívtam ugyanis anyámat, mint ahogy azt minden nap megteszem. Hallgattam is a sírámolást, ahogy azt minden nap megteszem. Majd rámcsapta a telefont, pedig csak két kérdést tettem fel, ami már nagyon-nagyon régóta nyomta a lelkem, a következők voltak. Anya Te mikor emeld fel a telefont és hívsz fel minket? Mikor kérdezed már meg, hogy vannak az unokáid? Nem mondom, hogy nem vagyok feszült, ügyvédhez járok, az anyagi helyzetünk a béka alatt van 6 méterrel,Bundinak semmi meló. Megfogadtam,hogy nem hívom fel,nem volt könnyű. Tegnap délután hívott, kb úgy örültem, mint akinek kihúzták a lottó ötösét. Tudom, hogy érdek (is) volt benne, mert elfogynak a gyógyszerei, de akkor is legalább felemelte a kagylót. Nehéz ez, annyira szeretnék vele közeli kapcsolatot, de nem megy, és tudom szörnyű ilyet mondai, de annyi pofont kaptam, hogy már nem is nagyon akarok.
Bundi most volt állásinterjún és hétfőtől dolgozik, tadaddada szóljanak a fanfárok. Az ürüm az örömben az, hogy nagy valószínűséggel, csak kéthetente fog hazajárni, szóval fel kell kötnöm a buggyosomat rendesen. Dehát valamit valamiért és azért az sem véletlen, hogy a kolléganőm most telefonált, hogy a nagyon aranyos 19 éves lánya vállalna babysittelést nagyon-nagyon baráti áron. Azt hiszem ezt ki is fogom használni, kell a lányoknak is a változatosság, nembezsélve arról, hogy ha kicsit anyamentsek lesznek, akkor eltudom intézni a dolgaimat és talán egy kevésbé lestrapált és fáradt anyát kapnak vissza.
Az iccaka horror volt, Kira üvöltött, fájt a pocakja, majd erre felkelt Szonja, Bundi nem, neki a gyereküvöltés az altató. Hajnal 5-ig ment a műsor, ekkor stílusosan összefosott mindent a kishölgy, majd almozás után édesdeden szunyókált mostanáig. Szóval harmatos és üde vagyok, mint általában.
Jhhhamm és olyat nevettem tegnap, bakker annyira nem lehetek lestrapált, ha Bundi, még 16 (jesszus) év után is féltékeny rám. Történt ugyanis, hogy felhívott a mentőállomás vezetője, aki mellesleg ősrégi barátunk, hogy mentősbált szervez, segítenék-e neki. Hát persze, amúgy is imádom az ilyen szervezős cuccokat. Bundi meg kiakadt, hogy most amikor ő elmegy, egy egyedülálló jó egzisztenciájú pasival fogok szervezkedni. Őszintén mondom ekkorát már rég röhögtem. Bundinak meg tiszta zöld volt a szeme, csak az utánfutóm és a puttonyom mindig velem van,. nem hinném, hogy négyesben szeretne randevúzgatni a pasi. Nem mellékes az sem, hogy senkinek nem jutnak ilyesmi az eszébe....azé legyezgeti a hiúságomat na.
Szonja továbbra is dacol, bakker néha sikítófrászt akarok kapni tőle, komolyan mondom horror. Azért erről mondhattak volna többet, amikor édesdeden szuszmákolt a karomban, hogy eljön az az idő, amikor minden kérdésre és kijelentésre nem lesz a válasza, bónuszként meg akarommal fűszerezi a mondanivalóját. Az akarom melletti kedvenc szava a most, igazi főnöktipus komolyan mondom, mindenkit szeret(ne) irányítani.
Summa summárum a rövid helyzetjelentés lényege hogy végre kezdünk kimozdulni a posványtól, nagyon-nagyon remélem, hogy innen már tényleg csak felfelé vezet az út.
Bundi most volt állásinterjún és hétfőtől dolgozik, tadaddada szóljanak a fanfárok. Az ürüm az örömben az, hogy nagy valószínűséggel, csak kéthetente fog hazajárni, szóval fel kell kötnöm a buggyosomat rendesen. Dehát valamit valamiért és azért az sem véletlen, hogy a kolléganőm most telefonált, hogy a nagyon aranyos 19 éves lánya vállalna babysittelést nagyon-nagyon baráti áron. Azt hiszem ezt ki is fogom használni, kell a lányoknak is a változatosság, nembezsélve arról, hogy ha kicsit anyamentsek lesznek, akkor eltudom intézni a dolgaimat és talán egy kevésbé lestrapált és fáradt anyát kapnak vissza.
Az iccaka horror volt, Kira üvöltött, fájt a pocakja, majd erre felkelt Szonja, Bundi nem, neki a gyereküvöltés az altató. Hajnal 5-ig ment a műsor, ekkor stílusosan összefosott mindent a kishölgy, majd almozás után édesdeden szunyókált mostanáig. Szóval harmatos és üde vagyok, mint általában.
Jhhhamm és olyat nevettem tegnap, bakker annyira nem lehetek lestrapált, ha Bundi, még 16 (jesszus) év után is féltékeny rám. Történt ugyanis, hogy felhívott a mentőállomás vezetője, aki mellesleg ősrégi barátunk, hogy mentősbált szervez, segítenék-e neki. Hát persze, amúgy is imádom az ilyen szervezős cuccokat. Bundi meg kiakadt, hogy most amikor ő elmegy, egy egyedülálló jó egzisztenciájú pasival fogok szervezkedni. Őszintén mondom ekkorát már rég röhögtem. Bundinak meg tiszta zöld volt a szeme, csak az utánfutóm és a puttonyom mindig velem van,. nem hinném, hogy négyesben szeretne randevúzgatni a pasi. Nem mellékes az sem, hogy senkinek nem jutnak ilyesmi az eszébe....azé legyezgeti a hiúságomat na.
Szonja továbbra is dacol, bakker néha sikítófrászt akarok kapni tőle, komolyan mondom horror. Azért erről mondhattak volna többet, amikor édesdeden szuszmákolt a karomban, hogy eljön az az idő, amikor minden kérdésre és kijelentésre nem lesz a válasza, bónuszként meg akarommal fűszerezi a mondanivalóját. Az akarom melletti kedvenc szava a most, igazi főnöktipus komolyan mondom, mindenkit szeret(ne) irányítani.
Summa summárum a rövid helyzetjelentés lényege hogy végre kezdünk kimozdulni a posványtól, nagyon-nagyon remélem, hogy innen már tényleg csak felfelé vezet az út.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése