2014. december 31., szerda

Az új év igérete kicsit ambivalensen...

Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomoritanak vagy fájdalmat okoznak. Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, többet egyetlen percet sem szeretnék azokra pazarolni, akik hazudnak vagy manipulálnak engem. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket. Úgy döntöttem nem tűröm a tettetést, a képmutatást és az őszintétlenséget. Szeretem a ráncaimat, mert azt mutatják, hogy életem és megéltem az életem, minden árnyoldalával, minden szépségével.
Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.

Mit kivánok Nektek és magamnak: Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a Szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna ha, örüljünk annak, ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben.
Áldott, boldog új esztendőt kívánok! Köszönöm, hogy velem voltatok/vagytok, öleléssel Lili

2014. december 28., vasárnap

Szemezgetés :o)




***

Kira visszaszámol és leugrik az asztalról, térdereesik és felnéz:
" Jó hijem van embejek, jól vagyok!"

***

"Anya vinni kell suliba egy műszalvétát." (textilszalvétát)

***

Szonja nem hagyja Kirát belekontárkodni a rajzába, mire a kicsi felháborodottan:
"Szonja tönkjeteszi az életem."

***

"Anya megkéjdeztem papbácsit, hogy lehet-e a kejesztelőnevem Djakujaula? (Monster High, Drauculaura)

***

"Poégájmestej, jám mindenben számithat."

***

"Veszel nekem olyan tapadós kesztyűt, ami a levelibékának van?"

***

Kira a kiskrampusz leharapja a csokimikulás fejét:
"Megettem a főnököt!"

***

"Apa te egyje öjegebb vagy, máj puha az ajcod."

***

- "Hogy is hivják a Télapó rénszarvasát....ja dudor"
- Rudolf Szoni, Rudolf.

***

"Anya a Jézuska a fajmon születik."

***

Kira és a filmek:
Hupikék: "Aszta nem hiszem el, hogy lárhatom!"
Jégkorszak: "Odanézz a mamutanyukának kisMAMUSZA született."

***

És Kira a sajtfügggő, aki már nem csak szimplán sajott kér, hanem:
"Kéjek még sajti havejt."

***

2014. december 27., szombat

Hagyománymentes Karácsony

Az a helyzet, hogy minden évben eldöntöm, hogy nem lesz itt ám karácsony tiszteletére lótás-futás és mindenkinek idejében megveszem a fa alá valót is. Hááát most sem sikerült ezt a kérdéskört megfelelően abszolválni. Voltak nem egészen ésszerű (épeszű) döntéseink is. Kardinális kérdés ugye a karácsonyfa. Én minden évben a dézsásat szorgalmazom kissé zöldes beütéssel. Az idén a kolléganőméknél választottam ki a fát és amikor odaértünk Bundival, hősiesen elkezdte kiásni a nem kissé sáros-agyagos földből, olyan 10 perc után mondtam, hogy vágjuk inkább ki. Nagyon nem noszogatott, hogy az idén mégis inkább egy fenyőhullát öltöztesünk fel. Hazahoztuk és 23.-án hárman felöltöztették, amig én éppen sütiket kotyvasztottam a házi laboratóriumban. Legyetek szivesek legközelebb figyelmezteteni, hogy ne pont karácsoykor próbálkozzam új sütikkel a beváltak helyett. Igaz mind egy szemig elfogytak, szóval annyira rosszak mégsem lehettek. 




Aztán csodálatos ötlet pattant ki a fejünkből, hogy ha már úgyis áll a fa, érkezzenek az Angyalok már reggel hozzánk az ajándékokkal. Azt ötlet teljesen életképesnek bizonyult volna ha ezt nem közöljük a lányokkal is. Hajnal egyre szálltak be az angyalkáink a fa alá, a mi két angyalunk pedig 4.40-kor ébredt. Hááát leginkább kv-ra vágytam és nem ajándékokra, de határtalan volt az öröm a pizsamásoknál.





Mindenki megkapta amit szeretett volna, én pedig szintén köntösben neki láttam ebédet főzni. Hát mit mondjak, egész nap fel-le szálltak a sziromtündérek, este hatkor már azon ment a házibajnokság, hogy ki tudja tovább a levegőben tartani.  MIndössze egy vállalható fotó készült a csajokról, amikor ebédre hajlandóak voltak felöltözni ha nem is szépruhába, de legalább szabadidőbe. 


Amikor a normálisan karácsonyozók nagy része éppen ünnepi vacsoraasztalhoz ült és ajándékot bontogatott, mi már újra pizsiben kucorogtunk a tv előtt. Kira Narcsi Julcsival a sünnel olvasott mesét, Szonja meg én sutyorogtunk. Kicsit sziven ütött a kijelentése, miszerint ő azt kérte a karácsonyi angyaloktól, hogy mi négyen mindig együtt legyünk és szeressük egymást. Sok időm volt az elmúlt időben gondolkodni és átbeszélni ezt a kérdéskört már előre az illetékesekkel és azt hiszem, nem kis harc, feladás, átbőgött és átbeszélgetett, kompromisszumokkal és megbocsátásokkal teli éjszaka árán, de menni fog, :)
Szóval a karácsony üzeneteként és igéreteként  álljon itt Szonja rajza az elsős környezet munkafüzetből...
 


 

 

2014. december 26., péntek

Áldott Karácsonyt Mindenkinek!!!


Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája.

2014. december 20., szombat

Szünet :)

Nem hiszem, hogy a lányok várták jobban, sokkal inkább én. Igaz nekem ez amolyan félszünet lesz. December elsejétől új munkaköröm van. Tipikusan annak az esete amikor valakinek kell egy hely és a helyi atyaúristen beígéri neki. Nem voltak kis csaták és nem kívánom senkinek sem azt a két hét bizonytalanságot, főleg a munkafeladatok felosztását. Küzdök is rendesen, mert nem igazán vagyok a realitások embere, el sem tudtam képzelni, hogy fogok íróasztal mellett ülni, én az izgága. Sértett is voltam természetesen, és mérhetetlenül büszke, hogy mennyien álltak ki mellettem, mennyien szeretnek. Hiába no minden rosszban van valami jó is. Teljesen más feladatokat kaptam, mint eddig, sok-sok papírmunkával és csilivili irodával. A régi feladataim egy része is megmaradt, ehhez ragaszkodtam, lételemem, hogy emberek között legyek. Azért nem írok róla csak most, mert mérhetetlen düh és indulat munkált benne, hogy semmit nem vétettem és tizenx év után mégis kellett valakinek a helyem, aki mellesleg azóta sem csinált ott semmit...hogy neki jó legyen hármunkat mozgattak meg...szóval nem volt egyszerű. Az sem az, hogy teljesen egyedül felelek egy komplex ellátásért, ami hozta magával hozadékként, hogy bár az utolsó két hetet itthon akartam tölteni az évből nem fog menni, igaz nem egész napokra, de be kell mennem. Ahhoz is hozzá kell még szoknom, hogy gyakorlatilag egész nap csörög vagy az egyik vagy a másik telefon, ilyen-olyan ügyek miatt. A sok munka ellenére még sem érzem még egészen magaménak ezt az új munkakört, sőt nem is érzem magam jól benne. Valami olyan belülről jövő érzés van bennem, hogy ez még csak valaminek a kezdete. Mindenesetre igyekszem minél kevesebbet bemenni a szünetben, jó itthon a családdal...igaz a csajoknak nagyon bejött az iroda is :)



2014. december 13., szombat

Itthonra is jött a nagyszakállú...

Az a helyzet, hogy Kira annyira rákattant erre a Mikulásosdira, hogy éppen csak hazaértünk óvodából ő talpig ünneplőben, mert ugye oda is ment a piros ruhás nekiállt a csizmáját kisikálni, akkurátusan pontról-pontra, popistörlő kendőkkel :) Mivel túl sárosnak ítéltetett az oviba-suliba járós csimma, próbálták a dolog könnyebbik végét megfogni és a gumicsizmáikat megtakarítani. Ezek után kihelyezték az ablakba és nettó 5 percenként nézegették járt-e már a Mikulás. Khmmm én tudtam, hogy csak reggel volt, mert az itthoni Mikulás kicsit elhavazódott és az ajándékok a lakás különböző pontjain voltak eldugva  zacskótlanul. Szonja elég hamar kidőlt, de Kira köszönhetően a délutáni szundikálásnak az oviba még éjféltájt is fel-felugrott megnézni az ablakot. Kezdett reálissá válni, hogy ez a Miku nem fog ideérni reggelre sem, mert belealszik a nagy készülődésbe sokkal hamarabb, mint a rá váró törpördög. Azért hajnaltájt sikerült látogatottá tenni az ablakot, megenni a csokit, meginni a kikészített tejet. Hajnal hatkor egy irokéz indián csatakiáltására ébredtünk, Szonja nem volt hajlandó füstjelekkel kommunikálni, hogy nálunk járt a Télapó. Begyógyult szemekkel válaszolgattam arra, hogy nem estek le a csomagok és a tej, amikor a Mikulás benyitott az ablakon, hogy ment ki a csomagokon keresztül és hogy zárta vissza.Mit mondjak teljesen megértem és teljes mellszélességgel támogatom, hogy a Mikulásnak csak egy munkanapja van egy évben, mert tényleg strapás ez a meló.... :)





2014. december 9., kedd

Melós Mikulás

Mindenki a saját munkahelyén is részt vehetett egy kisebb Mikulás buliban, ki-ki igény szerint. Kirabiga egy dagonyás sárpartit nyomott az alacskai Mikulással, egyetlen probléma volt, hogy óvónéni elfelejtett pórázt vinni, ezért a hölgy step by step bejárta a kastélyt, közben azért vonatozott, hupikékezett és doktor bubózott is. Az oviban amikor érte menetem, tőle meglepően szokatlan módon alig bírt hazajönni :) Szóval szerintem neki mindenképpen jó buli volt.





Szonja révén átestem az első teszten is, "nagy" iskolásként Vackoréknak az 1/b-ben reggel csomagosztás volt, délután pedig Mikulás diszkó. Nekem kicsit új hullámos zenét nyomó tanítóbácsijuk nem kicsit ingerelte hangilag a dobhártyáimat. Szóval vegyél 2 óra tuc-tuc zenét, ehhez adj hozzá gyomorban remegő hangerőt és spékeld meg cirka 80 gyerek visításával. Ha ehhez még pöppetnyit hozzáadjuk az előző este 9-ig Mikulásvers tanulását, (mert hamarabb nem  jutott eszébe a kishölgynek) valamint "Anyaaaa nincs egy göncöm sem" (OMG) ruhásszekrény kipakolását szerintem egész jól vizsgáztam igy első bulira a másik meghívott anyukával egyetemben, roptuk, mint a gép :) Itt ki kell emelnem egy momentumot, az első b tagja egy tüneményes kerekesszékes kislány, nem szégyellem egy oszlop mögé húzódva pityeregtem azon, ahogy a többiek a fejére illesztettek egy villogó koronát és kerekesszékestől az egész buli alatt folyamatosan táncolt vele valaki...szívmelengető volt remélem a sok kis prücsök ilyen is marad nem rontjuk el őket. 



Mondanom sem kell, hogy az intézetben is járt a Mikulás, természetesen minimiki Kira azonnal felismerte a karbantartónkban a Mikulás bácsit és rénszarvasaink is a szolgálat autóját nyomták, krampusz mivoltomat mindössze egy jelképes szarv hivatott szimbolizálni mégis annyira jó volt látni a kis öregjeink arcát, öröm és vidámság, szeretet és hit, náluk már inkább Szent Miklós, mint Télapó filozófiájában. Természetesen a kollégák sem maradhattak ajándék nélkül, hiszen egész évben jó gyerekek voltak ők is.





....és még csak ezek után jött itthonra is a nagyszakállú :D

2014. december 7., vasárnap

Borravaló...







Hát na, már a második adventi gyertya is ég a koszorúnkon, de én még az idei Mikulásdömpingről sem számoltam be. Pedig az idén igazán nem lehetett panasza a csajoknak ugyanis sikerült többször és több helyen találkozniuk a piros ruhással. Elsőként már másodszor a Diósgyőri Mikulásvonaton voltunk. Hát mit mondjak ez az ami soha nem okoz csalódást. Sikerült nyomot hagynunk még a múlt évről a krampuszokban, így az igazán vicces Zsámoly már pacsihaverként köszöntötte az én saját kis krampuszomat. Innentől kezdve Kirát nem is kellett figyelnem, csak a piros-fehér csíkokat, mert biztosra vehető volt, hogy ott lesz valahol a krampuszfiúval. Az idén külön produkciónak is részese lehettem, ugyanis volt merszük kiállítani a vagon közepére énekelni, egyöntetűen eldöntötték, hogy meg van bennem az x (a lábamban mindenképp). Szonja a Mikulásnál dobott egy hátast, ugyanis az megismerte és közölte is vele, hogy tavaly még ovis volt. Azt hiszem ezt a programot jövőre sem hagyjuk ki. Távirati stílusban ennyi, mert nem nagyon birok ülni, ma sikerült a seggcsontomnak (ok-ok farokcsont) közelebbi ismeretségbe kerülni a lépcső élével, ezen oknál fogva, ülni és feküdni nem tudok, azt hiszem ma denevérpózban alszom. Ma lopakodó harcisünként közlekedtem mindenben támaszkodva...a mai nap tuti nem lesz benne a top6-ban.

2014. november 30., vasárnap

Szeretve lenni: Advent első vasárnapja



Az első vasárnap angyala 
Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.

Az én nagyobbik angyalom igazi meglepetéssel készült, kérte had mondja ő el az első gyertyánál az áldást, én meg azt hittem elolvadok....nincs is erre szó...megtanulta...titokban tartotta és nagy szeretetben elmondta. "Ég szülte Földet, Föld szülte fáját. Fája szülte bimbaját, bimbaja szülte virágát. Virágja szülte Szent Annát, Szent Anna szülte Máriát. Mária szülte Krisztus Urunkat a Világ Megváltóját." Azt hiszem van mit megköszönnöm "papbácsinak"...
Ma megnéztük a miskolci Betlehemet, csodájára jártak a kis elsősömnek, mindent tud a várakozásról, Jézus születéséről...a három királyról...annyira büszke vagyok rá...párás szemmel hallgattam.


2014. november 23., vasárnap

Az elsős nagylány :)

Két és fél hónapja iskolás már a "félhét" évesem. A szeptemberi féltést, aggódást mára felváltotta a büszkeségem. Nem volt könnyű az elején, Szonja rendkívül introvertál és bekerült egy erősen kiválogatott közösségbe, ahol zömével 7 év felettiek vannak. Emlékszem az első hónapra, nem akart mesélni semmiről, nem akart beszélni róla, kereste ő e helyét, de nem találta. Hihetetlen terhelést kaptak és esténként eldőlt, mint egy krumpliszsák. Volt persze probléma is, a falkavezérek nem igazán szerették a közeledését, sokszor elküldték, amit persze, hogy nehezen viselt.  Ennek ellenére rendületlenül és nagy kedvvel járt iskolába. Az osztályfőnökét imádja, a sok tesi és edzés nehezen ment, de hihetetlen mennyire hajlékonnyá vált  a kis pocakgombócom, megcsappant a pocak is, annyit nőtt és változott az elmúlt két hónapban, hogy már nem látom benne az óvodás énjét. Pici problémánk a magyar tanárnénivel volt, aki éppen megfeleltet adott neki magyarból, mert zárt a szája és fejleszteni kell a beszédkészségét. Hitetlenkedve fogadtam, mert Szoninak már oviban sem kellett logopédushoz menni és nem nagyon volt gond a beszélőkéjével sem. Anyaként és szakmabeliként tudtam, hogy ez a zártság Szonja személyiségéből adódik. Sokat beszélgettünk erről és kiderült tart bizony a magyart tanító nénitől. Sokat agyaltam azon beszéljek-e a magyartanárral, amolyan van sapka nincs sapka szituáció, se tudálékos, se érdektelen anyukának nem akartam tűnni. Aztán pár percet sikerült beszélnünk, kedves és aranyos volt, sokkal kedvesebb, mint azt eddig hallottam róla. Szonit elvitték a logopédushoz, aki közölte, hogy gyönyörűen beszél, semmi gond vele. Ezek után a nagylányommal meetingeltem  sokat, az iskoláról, a teljesítményről, gyakorlatilag az ő kis nyelvén előadtam a farkastörvények és az erősebb kutya sztorit. Két és fél hónap alatt megnyílt és ezzel együtt megmutatta igazi énjét, mondanom sem kell, már példás matekból és magyarból is. Azt azért hozzátenném, hogy ha valóban "megfelelt" lenne azzal sem lenne semmi problémám ha a képességeihez mérten kapja. Motiválva van, szívesebben csinálja már nem csak az itthoni gyakorlófüzetébe osztom neki a csillagokat, hanem tanító néni is. Nem szerettem volna ha bekerül egy skatulyába, amiből nagyon nehéz kikerülni. Szonja nem falkavezér, nem törtet, csendben, szépen tanul. Mondanom sem kell, hogy a népszerűségi indexe növelésére képes akkora szájat nyitni és visszafeleselni, mint a bécsi kapu, úgyhogy most erről beszélgetünk, tiszta prepubertás. A barátokról is sok szó esett, hiszen naponta hallom tőle ezzel-azzal a névvel az utálom-szeretem felállásokat, aztán ő maga döbben rá, hogy ez naponta változik. Egy nagy barátnővel sülve-főve együtt van, én meg magyarázgatom neki, hogy nyitni kellene mások felé is, igyekszem nagyon figyelni rá, mert hiszem, hogy mindennek az alapja ez az első év. Tanulgatok vele együtt iskolás anyukának lenni, döcögünk még kicsit, de azt hiszem sínen vagyunk... mindemellett pedig döbbenten nézek, hogy mikor lett ekkora ez a lány, hol van az a majd hét év, nem kislány már ő, igazi komoly, érzékeny és érdeklődő ember, akire nagyon büszke vagyok.


2014. november 10., hétfő

Útmutató...by Csernus

1.”Az első lépés az egyik legfájdalmasabb lépés. A valóság kimondása. "Nem a pasim a felelős azért, hogy engem nem tisztel, mert ez a pasim felelőssége... Az én felelősségem arról szól, hogy én hagytam, hogy ő ne tiszteljen engem." És ez nagyon kemény mondat.”

2.”Lehet valaki kikent-kifent liba, lehet rajta akár másfél milla értékű ruha, a szememben akkor sem lesz jó nő, hanem csak egy görcs, aki hol ezzel, hol azzal, hol amazzal virít. Egy darab hús. Egy darab hús, ami megöregszik.”

3.”Az élet mindig benyújtja a számlát. Mindenki azt kapja vissza az élettől, amilyen előjelű energiát belefektetett. Ha döntően negatívat, kevélységet, fösvénységet, bujaságot, irigységet, torkosságot, haragot, jóra való restséget - akkor ennek megfelelő lesz a vég is. Ezek nem pici, bagatellizálható sztorik, hanem nagyon súlyos gyilkolások.”

4.”Nem a késéssel van gond, a rohanó világban akármi történhet, balesettől kezdve addig, hogy tíz perccel a munkaidő vége előtt a főnök a kezembe nyom egy papírt, amit sürgősen el kell intézni, de ott van egy telefon, egy szimpla sms... Ez előfordulhat egyszer-kétszer, de ha a nő rendszeresen késik, ez azt jelenti, hogy szarik a partner fejére, mert ő ezt is megteheti!”

5.”Az első csók azért is fontos, mert ha akkor kölcsönös elolvadás van, az bizony fontos jele annak, hogy valami mély érzés kezd kialakulni. Legalábbis azt vettem észre, ha a csók nagyon jó valakivel, akkor általában a szex is nagyon jó lesz. Ha a csókolózás nem szabadít fel tüzet, akkor, sajnos, a szex sem fog. Vannak nagyon finom intő jelek, amelyeken a legtöbb ember átsiklik.”

6.”Ha önmagunknak nem merjük megadni azt, amire szükségünk van, másoktól nem fogjuk megkapni, csak erőszakkal megszerezni. A megszerzés azonban nem békés út, hanem háború.”

7.”A bizalom iszonyúan erős szó, amely stabil állapotot eredményez. Megbízni a másikban és őszintének lenni hozzá - ezt a legtöbb ember adott helyzetben nem meri megtenni, nehogy ráfázzon. Az őszinteséghez furcsán állnak hozzá az emberek.”

8.”Nagyon nehéz ám egy adott helyzetben őszintének lenni saját magunkhoz. Azért nehéz, mert az önbecsapás őszinte kimondásával minden megváltozik körülöttem. A barátaimról, a páromról, akit addig a páromnak hittem, kiderül, hogy mégsem az. Nehéz ügy.”

9.”Önmagamról rengeteg dolgot elmondtam, és egyáltalán nem érzem azt, hogy ezzel az információval bárki árthat nekem. Mert hát az illető tudja, és elferdíti, akkor mi van? Semmi, mert én TUDOM, hogy mi az IGAZSÁG. Az életemben az elferdítés nem oszt és nem szoroz.”

10.”A tiszteletet nem lehet kicsikarni. Ha én tiszteletet csikarok ki, akkor én vagyok a diktátor. De akkor az valójában nem tisztelet, hanem félelem. Óriási különbség.”

11.”Nem lehet nyugodtan élni, ha valaki a múltjából nem vonja le a megfelelő tanulságot. Ezért megfontolandó a felejtés, és teljesen mást jelent a számontartás. Ha én elfelejtem, hogy mit tettem a múltban, de ebből nem tanultam, akkor az életem arra fog ítélni, hogy mindezt újra meg újra átéljem.”

12.”A megfelelő nő- vagy férfi szerepe a felnőttkorhoz kötődik. Ha valaki hangsúlyozza, hogy nem akar felnőni, akkor hogy akar ő mondjuk jó nő lenni? Hm? Nem lesz jó nő, hanem csak annak látszik. Közben meg a vágyak megvannak, mert szeretne erős, nyugodt, békében élő lenni, de az ezzel járó munkát nem vállalja.”

13.”Az az ember, aki az apró, finom, pici jelekre nem figyel oda, és arra, hogy a másik milyen gesztusokat tesz felé, az éppúgy nem fogja észrevenni, kik azok, akik megérdemlik az őszinteségét, mint ahogy azt sem, ha figyelmeztető jelzést kap az élettől, és nem fog tudni változtatni.”

14.” Ha a saját szemébe a nő bele tud nézni, akkor nyugodtan, oldottan fog másnak a szemébe is nézni! Egyenes lesz a tartása. Persze ez nem az a szemtelen, kihívó, vadászó tekintet, amikor éppen egy pasira vadászik, hanem ez a derűs tekintet. Ez hiányzik ma Magyarországon. A sok derűs vidám tekintet!”
15.”A férfiak egy csomó mindent elvárnak a nőktől, miközben nem segítik őket. Elvárják azt is, hogy a nő megfelelő külsővel is rendelkezzen, miközben a pasi meg egy dagadt, elhanyagolt disznó.”

16.”A kiegyensúlyozott párkapcsolat kialakulásának elején fontos, hogy a két ember egyforma erővel ássa ki a párkapcsolatának alapjait. Nyugodtan hasonlíthatjuk egy ház felépítéséhez mindezt. Mindenkinek meg van szabva a közös alap rá eső részének a megfelelő kiásása.”

17.”Azért élünk, hogy boldogok legyünk, csak közben rengeteg önbecsapási folyamatot élünk meg, és hazudozunk magunknak. Ennek pedig súlyosak a következményei.”

18.”Egy adott párkapcsolat kialakulásánál személyiségvonások befolyásolják a stabilitást és a harmóniát. Az önzés, a türelmetlenség, a makacsság, a gyávaság, a megalkuvás, ez mind-mind látható egy embernél. És nemcsak látható, hanem az illető ember verbálisan is, szavakban is minderről úgy beszél, hogy nem is tudja, hogy ő valójában ezt mutatja.”

19.”Minden nő feministának születik, csak kinevelik belőle.”

20.”A nők nagy része csak egy férfi mellett érzi magát igazán nőnek. A nő csak akkor nő, ha párkapcsolatban él? Lehet, hogy nem a másikhoz képest kellene meghatároznia magát?”

2014. november 9., vasárnap

Dumaszinház minálunk :o)





***

Kira és a fekete humor, a temetőben leguggol a parcellatáblához, követni az ujjával és fennhangon olvas:
"Mi már meghaltunk, úgyhogy ne zavarj."

***

"Én azéjt csukom be a szám, hogy ne fázzon meg a nyelvem."

***

"Szonja ez nagyon feldühít amikor kilógatod rám a nyelved!"

***

- "Anya mitől leszünk koszosak?"
- Hát például ha az udvaron összesározzuk magunkat, vagy leesszük az ebédnél a ruhánkat.
- "Akkor ezeket a dolgokat mijért nem csináljuk meztelenül?" 

***

"Anya súgok neked egy titkot. szejetlek!"

***

Matekot gyakorlunk Szonival és közé raktam egy feladatot, ami eltér a többitől:
- "Hééé ez egy palacsinta kérdés." - természetesen csalafintára gondolt.

***

"Rájöttem valamire a fiúk sosem értik meg a lányokat- by 6és fél éves.

***

"Jámféjne egy kis alvás igaz?"

***
 Központi téma több felvonásban:

"Kira ezt figyeld, most szülik a kisbaba!"

"Anya én tudom, hogy a fiúknak nincsen sejtjük, mejt abból lesz a kisbaba, a lányoknak bekejeül a hasába. Neked van sejted, mi úgy kejültünk a hasadba igaz? Nekem is vannak sejtjeim csak még kicsik."

"Én is azt szeretném ha felvágnák a hasam és ott vennék ki a kicsikéimet, mint neked anya, mert ha a nyunyumon jönnek ki az fáj, azt mondta mama."

***

- "Anya kifésülhetek egy cikket a hajadból?"
- Egy tincset?
- "Egy kincset????"

***

Kira bejön az udvarról?
- Te hol bóklásztál pocok?
- "A Holdon!"

***

Apa féjfi, de fiú is csak nagy. "

***

Kira eltörte a fiók gombját és sopánkodik:
"Na ezt jól elszajtam, de megszejejem. Látod nem volt hozzá szejszámom és mégis megcsináltam...bezzeg apa."

***

"Ha kettőt kialszunk hazaéj apa."

***

"Ha dajabokja töjik a szívünk akkoj szomjúak vagyunk, ha szépen dobog akkoj boldogok...-Spongyabob is megmondta."

***

"Éjjel látjuk a csillagokat, de nappal nem, pedig ott vannak, de kivilágosodik a nap, és ezéjt nem látjuk. Ezt tudtad?"

***

Szonja írásgyakorlás közben összekulcsolja a kezét és nyújtózik:
- "Turbózom magam!"

***






2014. november 2., vasárnap

MM avagy megrövidülve és megmacskásodva....

Az a helyzet, hogy kaotikus állapotok alakultak már ki nálunk hajügyileg. Mama inkább hajazott már Holle anyóra, mint a mi Magdi anyusunkra. Kira az óvodában ultimátumot kapott, hogy vagy nem veszi ki többet a hajgumit a hajából, (aminek kb annyi esélye van, mint, hogy a vasárnapot nem a hétfő fogja követni.) vagy kérnek tőlünk egy rövidebb frizkót, ami nem lóg bele ebédnél a levesbe.  Szonja szimplán nagyon szeretett volna vállig érő hajat (itt nem kell ám húzzzni volt vita rajta) én meg támogattam ebben, egyrészt mert folyamatosan össze kell fogni a haját, az edzések és sorozattesik miatt, másrészt mert hosszú hajam lévén tudom ezt mivel jár, harmadrészt pedig, mert a mosás-fésülés-száritás  kombó cirka másfél órámba telt. Mivel kitört nálunk a nagy őszi szünet (ami a mai nappal véget is ért jájjj) felhívtam hát Hencsi barátnőmet, hogy bevállalná-e egyben a csipet csapatot. Persze a kérdés inkább volt költői, mint valós hiszen tudom, hogy be. Egyszerűen imádom a kis kertvárosi szalont, mindig a született feleségek c. sorozat jut róla eszembe, bemegyünk otthon érezzük magunkat és megszépülve jövünk ki, miközben egy percre be nem áll a szánk és a vigyorgásunk. Kira a kis kukac 15 percre volt kalibrálva, de Heninek ez sem okozott problémát természetesen. Szonja már nehezebb dió volt, ugyanis apjuk előadta a vágjunk kicsit a végéből epizódot, hát én erre rögtön referáltam, hogy akkor hagyjuk az egészet. Majd döntött a delikvens, aki ragaszkodott a vállig érőhöz és elvégre hét és fél évesen ezt már döntse el maga az ember lánya. Szürreális pillanat volt, amikor apjuk a földre hulló tincseket szedegette össze és gumizta a saját 6mm hajhosszúságú fejére. Győzött a demokrácia (izé nőuralom) engem kivéve mindenki hullatta hajszálait. Az meg már csak hab a tortán, hogy amíg a többség hajat hullatott, addig az én mancsom Gréti kezei közé került és ismét vicces kis körmöket kaptam. Summa summárom szeretünk oda járni hozzájuk...tele vannak élettel...szeretettel...humorral. A női szakasz eredménye pedig a következő lett...szerintem tüneményesek, de természetesen én elfogódott édösanyjuk volnék vagy mi :o)




2014. október 24., péntek

Elmélkedtem...

Gondoltad volna évekkel ezelőtt, vagy akár csak pár napja, hogy az, ami akkor volt, az aki akkor jelen volt az életedben egyszer majd semmit sem fog jelenteni? Nemrég még abban éltél lelkesen, aztán szenvedtél miatta, hamarosan viszont teljesen érdektelen lesz számodra. Mindössze egy aprócska, lényegtelen pont lesz az életedben. Illetve dehogyis lényegtelen. Hatalmas jelentősége van. Ugyanis neki és a helyzetnek köszönhetően lettél Te az, aki. Azért vagy ott, ahol. Ezt soha ne felejtsd. Szóval légy hálás minden egyes találkozásnak. Minden apró történésnek. Lehet, hogy még nem tudod, hogy rövidesen mindez mekkora horderővel fog bírni. De tudnod kell, minden megpróbáltatást mindössze azért kapsz, mert helyette vár valami különb. Valami nemesebb, olyan ami hozzád és neked való. Tudom, most még nem érted miért történt. De hidd el nekem, MINDEN okkal érkezik és távozik. Ne próbáld túlértelmezni! Mindössze engedj el mindent, ami csak átutazott az életeden. Ugyanis az összes számodra nélkülözhetetlen ember és mozzanat láthatatlan cérnával már hozzád van kötve. Az, ami nem tiéd, még ha a fejed tetejére is állsz, akkor sem kapod meg. Ami pedig hozzád tartozik, a megfelelő időben ott lesz veled. Még akkor is, ha a lehető legközönyösebben teljes érdektelenséggel az arcodon próbálsz mellette elsétálni.

2014. október 21., kedd

A dolgozó nő :o)

Gyakorlatilag már több mint egy évben civilben dolgozom a cégnél, amilyen furcsa volt eleinte, annyira megszoktam ahogy teltek a hónapok, az egyedüli céges jelzés a a névtáblám és a beosztásom volt. Már nem voltam a szó igazi értelmében nővérke, nem kellett nővéri feladatokat ellátnom, még azt a kicsit sem, amit egyébként. Sokkal inkább lettem ügyintéző, programszervező , lelki bajokat meghallgató, hozzátartozókkal foglalkozó, problémamegoldó, munkafelügyelő :). Aztán nem is olyan régen vissza kellett csöppennem egy kis időre. Úgy hozta az élet és a helyzet, hogy helyettesítenem kellett az egyik műszakos nővért valami okán. Furcsa érzés töltöttel, bár nem nevezném pániknak, de azért volt bennem némi félelem, hogy bár napi szinten látom a munkájukat, de nem csinálom, ki lehet-e esni belőle vagy zsigerileg beleivódik az emberbe. Meglepődtem, mert minden megmarad, olyan volt, mint a biciklizés az első pár méter/fél óra nehéz, de aztán megy minden rutinból. Sőt mi több hihetetlen mód élveztem, jó érzés volt belebújni a rég nem viselt ruhákba és nővérkedni újra. Persze tudom, hogy ez már nem az én utam, de jól esett a nosztalgia. Most, hogy kitör az őszi szünet én is kicsit szabadságra mennék, elsőre egy hetet terveztem és jól esett a többiek kétségbeesése, hogy annyi időt nem lehet nélkülem, mert nem menne. Persze tudom én, hogy pótolhatatlan ember nincs, mert mindenki bárhol és bármikor helyettesíthető, még is nagyon jól esik a ragaszkodásuk, a bizalmuk, a szeretetük...lassan 20 éve dolgozom itt és tényleg szeretem...azt hiszem szerencsés vagyok. 

2014. október 19., vasárnap

...

Vannak ilyen ritka pillanatok az életben - amikor a színek hirtelen színesebbek lesznek, minden felderül, tisztábban hallod a hangokat, jobban ízlik az étel, és mindig, minden egyes pillanatban ő jár a fejedben, közben pedig tudod, hogy a másik pontosan ugyanezt érzi irántad.

2014. október 17., péntek

Diósgyőr vár :)




Azt gondoltuk a csibuszokkal, hogy kihasználjuk az utolsó szép őszi napok egyikét és megnézzük a várat. Nemrég újították fel, azt hiszem én valamikor az általános iskolai osztálykirándulás során láthattam, szóval enyhén szólva is nem volt  friss az élmény. Az odaút meg szó szerint hervasztó. Cirka 20 perces késéssel jött a busz (miért nem hallgattam Szonira, hogy menjünk vonattal). Éppen csak felfértünk és leleményes Kira kivételével aki behuppant egy néni ölébe úgy utaztunk mint szardíniák a dobozban. Már amikor éppen gurultak a kerekek alattunk, ugyanis bár fel már nem fért senki, de a sofőrnek minden megállóban meg kellett állnia és ezt közölni, aminek sok utazni vágyó nem örült, lévén 2 óra múlva jött a következő járat és a vita elsimításáig mi álldigáltunk a megállóban. Az élmény azonban mindenért kárpótolt, gyönyörű lett, gyönyörű volt az idő is. Viccesek a kóbor lovagok, elvarázsoltak a hercegnők, a pompa. A lányok odavoltak a bástyáért, igen megmásztuk én alig mertem kinézni, a lányok persze gyönyörködtek a kilátásban. Finom volt a perec és a fagyi, érdekes a kovács és a pénzverde. Beiktattunk egy játszóterezést is. Este már az sem zavart a nagy fáradtságban, hogy ismét teli busszal kellett hazajönnünk, természetesen Kirának köszönhetően volt ülőhelyünk. :) Szóval titeket is vár a Diósgyőri Vár, ha arra jártok ki ne hagyjátok.