"Betyár" barátnőimnek szeretettel a "titkos" házasságkötésről :)

“Elfogadni tudni a boldog napokat,
de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni -
sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végigmenni,
a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.”

(Tatiosz)

Ezzel a címmel kaptam ma egy mailt barátnőmtől. Úgyhogy, most jól megosztom mindenkivel a hírt, világgá kürtölöm, talán még ki is doboltatnám:) Kevés ember áll olyan közel a szivemhez, mint ők. Kicsiny, belsőséges esküvőt nem szerveztek. Igen nem szerveztek, mert én hétfőn tudtam meg, hogy csütörtökön ők bizony a legszűkebb családi körben kimondják a boldogító igent. Ezt azért mondanom sem kell nem hagyhattam szó és tettek nélkül, így két kedves barátnőmmel karöltve megkezdődött a szervezkedés, amire ugye kettő napunk volt, a helyszíntől 300km-re. Jöttek a forró drótok, mit csináljunk, hogyan, az ötletelések, volt itt zenésztől a hőlégballonig minden, de semmi nem jött össze, gondoltunk kis esküvői csokorra, de az volt. Aztán felhívtam az esküvő helyszínén a recepciót, hogy van-é vaj 'esküvői torta? Éssss nem volt, na nem mintha lett volna ötletem honnan varázsolok oda egyet. Jött gugli, és találtam egy cukrászdát, felhívtam. Cukrászbácsi asszongya biztos, hogy Zacher tortát akarok, mert azt biza kevesen szeretik. Nabumm, de reméltem, hogy jól emlékezem, mint később kiderült igen. Aztán közöltem, hogy de én csak utalással tudok fizetni és biza holnap van az esemény. Rendes volt, kért egy mailt az elképzeléseimről. Mondjuk ebben a pillanatban még csak az volt az elképzelésem, hogy ott legyen egy torta nekik. Rendesek voltak, odaért a torta, ezer hála recepciósnak és a pincérfiúknak, akik még a desszertrendelésüket is felvették, majd betolták a meglepetést. Meg kell mondanom az ifiasszonynak nehezen esett le, hogy az övék. :) Egy kis reklám annak a cukrászdának ahol készült, Lajosmizse Kiss Cuki, ahol pénz nélkül, /később ért oda az utalás/. első bizalomra megcsinálták, kiszállították és utólag ők köszönték meg nekem és meghívtak egy sütire ha arra járunk.

Az ifjú párnál nem tudok mit mondani, ez az apró meglepetés csak egy piciny szeletke mindabból a szeretetből, amit tőlük és családjuktól kaptunk/kapunk. Tudom azt sem kell mondanom, hogy legyenek nagyon boldogok, hiszen ők már régóta azok és mindig is azok lesznek. Idézetmániámból kiindulva most is kapnak egyet, mi ezzel kívánjuk nekik, hogy minden titkos és nem titkos álmuk valóra váljon.