2010. október 20., szerda

Antiszociális poszt


Próbáltam magamba fojtani, ez az egész katyvaszt, ami napok óta háborog bennem, de nagyon úgy néz ki, hogy nem vagyok jó elfojtásban, mert állandóan a felszínre tör. Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül és azt is tudom, hogy kapok most majd hideget-meleget, de aki blogot ír, az tartsa a hátát is. Akkora téma, ami nem kis dühöt váltott ki belőlem. Az otthonszülés, naná. Itt jegyezném meg, hogy további soraim saját véleményem takarják, sem pro sem kontra senkit nem áll szándékomban megbántani,mind ezentúl a fő mondanivalóm mégis az, hogy az emberi hülyeség tényleg nem ismer határokat. Vegyük először is Liba nőt, izé' nekem azért liba, mert a monogramjából GÁ én erre asszociálok. Szóval, remélem lecsukják, és remélem rájön arra, hogy talán jobb lett volna más szakmát választania, mondjuk cipész, mert ha a cipész elront egy cipőt, akkor zsupsz ki a kukába és kezdi elölről. Azt hiszem mégsem ezt vágta ki a nálam a biztosítékot, hanem a tegnap esti híradó, amiben is, anyuka akinek meghalt egy otthonszülés következményeként ikergyermeke, ismét ikreket várt és nem döntött még, hogy otthon szüljön-e. Hát bakker, úgy rúgnám valagon a Zura helyében, hogy 2 hétig forogna körbe, könyörgöm ez még kérdés ebben az estben, de tényleg. Nem tudom mit hoznak ki törvényileg ebből, de politikailag nem is akarok ebbe beleröfögni, hanem az emberi oldaláról. Nem tudok és nem is akarok sem toleráns sem empatikus lenni ezzel az újhullámmal, mert nem hiszem, hogy ennek így kell lennie. Igen felelősséggel tartozunk születendő gyermekünkért és felelősséggel tartozik a kórház és az orvos. Otthonszülés, jham, és ha baj van. Mondják nem sokszor van baj, igen mert csak problémamentes terhességgel vállalják be. Aha, meg kis %, igen ám, de ha 1%-ról beszélünk, akkor én azt magasról leszarom, mert ha az én gyerekem hal meg az már 100% veszteség nekem. Kicsit afféle Istenjátszást látok ebben, modern Taigetoszt. Nekem is problémamentes volt mindkét terhességem, még akkor is azt hittem, amikor toltak a műtőbe. Mi lett volna velem itthon, Szonja valószínűleg agyvérzést kap, Kira pedig szétrúgja a hegem. Mindezt úgy, hogy itthon ellettem volna, mert semmi, de semmi nem utalt a bajra, ami mégis jelen volt és csak az orvosomnak köszönhetem, hogy nem következett be. Esetlegesen a 2 éves gyerekem a férjemmel páni félelemben végignézte volna mindezt. Egyébként sem hiszem, hogy értené még ezt Szonja, érti, hogy testvére van, hogy a kórházban született, menne is mindig a következőért, de nem hiszem, hogy neki való lett volna a látvány. Nem mondom, hogy álomszülésem volt, mert egyik sem volt az, dilemmáztam is rajta sokat. A lényeg azonban itt van, két egészséges gyerek és tojok rá, hogy nem szenvedtünk meg, nem születtünk együtt, mert én ott és akkor anya lettem és az vagyok azóta is testemben-lelkemben. A fő, hogy itt vannak és egészséges két rosszcsont. Biztosan van jó oldala az otthonszülésnek, ezt nem tagadom, de fontosabb nekem, hogy 3-5 nap távollét után épségben érjünk haza, hiszen innentől előttünk az élet. Azt hiszem nagyon könnyű úgy hőst játszani, hogy nem a mi fejünk a tét, hogy nem csak a mi fejünk a tét. Nem tudom melyik baba mondaná azt, ha lenne rá módja, hogy ahham én otthon akarok születni. Mert a babáknak nem ez a fontos, ez az anyáknak a fontos és ez már az önzőség. A babának csak és kizárólag az anyja a fontos, az illata, az érintése, a szívverése, a közelsége, ha ez megvan, akkor számára minden megvan. Mindegy, hogy a műtőben, bababarát kórházban. A kis vidéki kórház ahol a lányok születtek 2 év alatt is rengeteget fejlődött, Kirát már levetkeztették és ott volt amikor kitoltak műtőből, visított mint a malac, mindaddig míg nem kaptuk meg a bőrkontaktus lehetőségét, aztán félrevonulva hagytak minket családdá válni. Úgy érzem mindent megtettek értem/értünk, hogy összeszokjunk, hogy együtt legyünk és ami a számomra a legfontosabb volt BIZTONSÁGBAN legyünk. Biztosan nektek is van/lesz a szülésetekkel kapcsolatos élményetek, amikor visszatekintve látjátok csak mekkora volt/lehetett volna a baj ha nincs orvos és szakszemélyzet. Kedves otthonszülést tervezgető anyuka, lebeszélnélek, le én, hiszen melléd ülnék, megfognám a kezed és csendesen elmondanám az érveimet. Felelős vagy, és hidd el jobb szakemberekre bízni ezt, legyenek veled, kövessenek, háborítatlan lesz a szülésed, csak óvó szempárok vigyáznak majd rád. Ha nincsenek orvosok, nekem nincsenek gyerekeim, lsd az idei vitatott Nobel díj, de ebbe most nem mennék bele. Ők minket választottak és felelősséggel tartozunk értünk. Nagyok keskeny a mezsgye élet és halál között és mily fura az "otthonhalált" már nem "szeretjük" ennyire, inkább szeparáljuk a kórházba a haldoklót. Furcsa fordított gondolkodás ez, bár az is lehet én vagyok rosszul összerakva...tanulság, nincs, életet, csodát kaptok, bánjatok felelősséggel vele...

11 megjegyzés:

mariann írta...

En csak annyit írok, hogy 25-30 éve még azon reszkettek a falusi, tanyasi kismamák, hogy "jaj,csak érjunk be idoben a kórházba".
Akkor mi még tudatában voltunk, micsoda szerencse, hogy nem kell otthon szulnunk, mint anyáinknak.
Bocsánat,hogy ezt írom,de normális embernek eszébe se jutott ilyen.

A. írta...

Lilikém! Vessen rám bárki követ, de én maximálisan egyetértek veled! Ha elveszíteném a gyerekem, mert nem mentem be a kórházba, hogy segítsenek bele is őrülnék! Az egyik kollégám bátor volt (nem írom, hogy bolond, mert nem lett belőle baj), de a felesége otthon szült. Mondjuk azt a traumát, amit a két nagyobb gyerek átélt, azt nem tudom, hogy fogják feldolgozni. Nem gyerek szemnek való, meg mi van ha baj van! Bakker olyan hülyék az emberek!

Wattacukor írta...

Halihó!

Én sem állom meg szó nélkül! :)

Az az igazság, hogy nem tudom elítélni Ágit! Igenis vannak akik viszolyognak a kórháztól, ő pedig lehetőséget ad nekik hogy olyan körülmények között szüljenek ahogy nekik jól esik. Nem ő beszéli rá őket!!!! Igen, felelősséggel tartozunk a babánkért. De biztos vagyok benne, hogy ezek a nők tudatában vannak annak hogy bármi megtörténhet (ahogyan bármikor máskor is! Mondjuk a fejemre esik egy tégla), de vállalják. Nem kényszeríti őket senki!!!

Egy másik dolog az hogy én sem merném/mertem volna bevállalni az itthon szülést. Mert én alapból ilyen vagyok. Ez valószínűleg neveltetés és környezeti hatás kérdése is. Egyet értek azzal, hogy a nők megválaszthassák hogy hol szeretnék világra hozni a babájukat. Nem Ági volt a hibás abban hogy a kihívott mentő fél óra múlva sem volt sehol. MERT HÍVTAK MENTŐT amikor felmerült hogy baj van. Higgyétek el, ki van ez rendesen találva, ezek az anyák nem tagadják meg a segítséget! Egyszerűen csak nem akarnak gépek között "fejenállva" szülni.

Nekem ez a véleményem, és mégegyszer hangsúlyozom, nem ellenkezem veled, teljesen igazad van és megértem az álláspontodat, de azért amit a tv-ben mutogattak nem Ágit kell elítélni, hiszen minden úgy zajlott ahogy annak kell. A mentő nem jött időben!!!!

Meske írta...

Lili szívemből szóltál!

Wattacukor azt gondolom, hogy abban a helyzetben nincs olyan, hogy "időben". Ott nem percek, hanem másodpercek is számíthatnak...azt hiszem nem kell továbbmagyaráznom.

Lili írta...

Nagyon örülök lányok, hogy kulturáltan el tudunk erről beszélgetni pro és kontra.
Egyébként ha valaki az otthonszülést válassza, akkor igen az is benne ana pakliban, hogy későn jön a mentő és nem hiszem, hogy a mentőtiszt többet tudna segíteni, több felszerelése lenne, mint mondjuk GÁ-nak aki szülész volt tudtommal. Tisztelet a kivételnek, de pl vidéken a mentő inkább szállítóeszköz, ez is megérne egy misét.

mariann írta...

A helyzet az, hogy a második gyerek szuletésekor szinte vártam, hogy legyen pár nap nyugim a kórházban.
Másfél éves volt a kislányom, és 2 nappal a kórházbakerulésem elott koltoztunk.:)
Szerintem akinek egynél tobb gyereke van,az megérti, mirol beszélek.:)
Biztos vagyok benne,hogy ezt is meg lehet oldani otthon, a család, vagy egyéb fizetett segítség bevonásával,és nem is tudom, hogy megy ez az otthonszulteknél, abban azonban biztos vagyok,hogy ha van már egy vagy tobb gyerek,azoknak nagyon nehéz megmagyarázni, hogy most anyut pihenni kell hagyni.
Kulonosen, ha csak 1-2 évesek.
Persze nyilván az se jó,ha napokig nem látjak az anyjukat.
Mindennek van pro és kontra oldala, igyekeznunk kell a kevésbé rizikósat választanunk.

gneke írta...

Én személy szerint azt hiszem nem választanám az otthonszülést, főleg annak tudatában hogy már három gyermekem van és nem lehet mondani, hogy kórház nélkül vagyis otthon szülve túléltük volna...mert emléksem, mikor első szülésnél elment a szívhang és a kihordott lombikterhesség után azt hittem megőrülök, hogy mégsem lesz gyerekem...császármetszéssel végződött. A második szülés volt a relatíve legegyszerűbb, de ott is lebegett a műtét lehetősége, a harmadiknál pláne, na ott minden volt ami szülőszobán megeshet.
Mégis azt mondom, hogy nem ítélem el azt aki az otthonszülést választja, a lehetőséget meg kellene adni annak is aki otthon szül, se legyen jogi akadálya. Azt mondjuk én sem értem, miért kell az egész családnak otthon végignézni nagytesónak, stb, meg nekem az sem indok, hogy kórház undoritisze van. De minden ember véleményét tiszteletben tartom.

Tündi írta...

Nagyobbik gyermekemet 18 évesen hoztam a világra és elöte még szinte látogatóban sem voltam kórházban.3 orvos vizsgált,12 órát vajúdtam és a 12 óra végén az nst mutatta haldoklik a fiam,lassul a szívhangja.Azonnali császár.Amikor fel nyitottak látták,hogy kismedencei tér aránytalanságom van ami alapból kizárja a hüvelyi úton való szülést.Ha nem lettem volna "kéznél" nem csak a gyerek ment volna rá a fene nagy kényelmemre,hanem én is.Így is kis híján ott maradtunk pedig felügyelet alatt voltunk.A vajúdásom pedig teljesen háborítatlan volt egyedül csináltam végig még a család sem kellett.Csak az óránkénti nst-re zavartak meg de ellenőrizni meg a kórházban és a születés házában is kell.Tehát szumma,szumárum a kórházban szülés mellett teszem a voksom és én is felelőtlennek tartom azt aki veszélyezteti gyermeke épségét.Második gyermekem 11 év után programozott császárral szültem,és ez sem(vagyis nem ez) vont le semmit abból a tényből,hogy gyermeknek adtam életet.

MammaLemone írta...

én is a kórházat választanám.
nekem is ilyen kismedencei izém van, mint tündinek, csak engem 33,5 órát hagytak vajúdni és kézzel tágítottak, mert nem is tágultam. a végén császár lett.
na igen, amíg egy kisvárosban megtörténhet olyan, hogy a város mindkét mentője a temetőnél van kinn, mert éppen nagyvolumenű cigánytemetés van, addig inkább önként és dalolva megyek be előre a kórházba.

Wattacukor írta...

Szerintem is jó hogy itt tudunk erről beszélni.

Ne értsetek félre, én sem tenném ki magunkat az itthon szülésnek. Olvastam Gabka blogját, hogy náluk hogy zajlott ez az egész. Teljesen kulturáltan meg tudták oldani.
Az unokatesóméknak 6 gyerekük van. Mindegyik baba kórházban született és az anyuka, ha jól emlékszem a negyedik babánál már úgy volt, hogy megszületett a baba és már legszívesebben ment is volna haza, de ugye kötelező volt bent maradni. Nem biztos hogy olyan fitt volt, de ő tartja kézben otthon a szálakat, neki az természetes és az hogy született mégegy baba, nem okozott volna különösebb plusz munkát. Pedig dehogynem. Ő ilyen alkat. Nem vagyunk egyformák. És még mindig nem tudom elítélni azokat akik az otthonit választják, és teljes mértékben megértem azokat akik kórházban hozzák világra a babákat, ahogy én is, mind a hármat. Egész egyszerűen csak felháborít ez a hajcihő meg körítés amit csinál a média ekörül az ügy körül. Valóban szükség van rá végre, hogy törvényben határozzák meg ennek az egésznek a módját, nade akkor sem ilyen eszközöket kéne bevetni. A békés demonstrációval egyet értek, még jobb lett volna ha nem azért kellett volna megtartani, hogy engedjék ki Ágit, hanem pusztán csak azért, hogy hozzák meg végre a törvényt!

Lényeg a lényeg: utálom a médiát!!!! :D

És végül: Kedves Bíborszél! Imádom a blogodat olvasni. :)

Zsuci írta...

Ez az a téma, ami mellett én sem tudok elmenni szó nélkül. És azt hiszem, hogy pont azokat a gondolatokat írtad le, amik bennem is kavarognak!
Pár dolgot írnék még hozzá: nagyon nem bírom ezt a "hősködést", a csakazértismegcsinálom embereket. Nem így kell hőssé válni, hogy törvény, eltiltás ellenére is megteszem, amit gondolok és amiről ÉN azt gondolom, hogy helyes, miközben emberéleteket kockáztatok.
Szerintem nem kell, hogy kiengedjék GÁ-t a börtönből, hisz törvénytelenséget művelt és művelne folyamatosan, ha szabadlábon lenne (eleve milyen már, hogy valakit eltiltanak szülész-nőgyógyászként és szülésznőként tovább praktizál... ez csak nekem abszurd?!?) és nem hinném, hogy az otthonszülésnek az az egy problémája van, hogy nincs törvényi háttere...
Nem hinném, hogy GÁ 22 éves otthonszülés melletti "ténykedése" alatt nem tudott volna találni Magyarországon egyetlen olyan kórházat, ahol EGY darab szobát biztosítottak volna neki és csapatának, ahol bárki háborítatlanul vajúdhat, szülhet (bár azért szerintem mindenki ismer sok ilyen kórházat, ahol ezt meg lehet tenni), viszont a szomszédban ott van a műtő szükség esetére, és nem a mentőre kell várni. Mert sok esetben az sem segít, ha a mentő a ház előtt áll hisz, ahogy Meske is írta, sokszor nem percek, hanem másodpercek is számítanak. Egyébként is szerintem nagy luxus egy rohamkocsit táboroztatni 10-20-30-40 órán át a ház előtt, míg az Anyuka háborítatlanul vajúdik benn, miközben máshol pedig szükség lehet a mentő segítségére...
Arról a nőről pedig, aki otthonszülésre adja a fejét, inkább nem írok semmit, mert én NEM tudom elfogadni, és igen, én elítélem őket! Ha valaki képes ilyen kockázatnak kitenni nem csak a maga, hanem a gyereke életét is, az később hogyan tud felelősségteljes Anya lenni?!?
Na, bocsi, hogy hosszú lettem (és még így is csak pár gondolatot írtam le).